Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-08 / 82. szám
MF.iiYF.t 1989. ÁPRILIS 8., SZOMBAT 9 Hegymászó hajók és egyéb érdekességek (1/ A Duna hivatalos és igazi forrásánál J Háromrészes sorozatot írt lapunk számára az épülő Duna— ^ Rajna—Majna-csatornáról Czmarkó Gyula váci olvasónk, aki a t Hungarocamion gépkocsivezetőjeként többször is járt a helyszí- | nen. Az alábbiakban ezt adjuk közre. A következő részt a jövő z szombaton közöljük. Gyermekkori szenvedélyem csillapíthatatlanul él bennem tovább. Akkor még gyalogosan, később kerékpárral kerestem fel a kisebb-na- gyobb vízfolyásokat. Az utóbbi években már az országhatárok sem jelentettek akadályt. Bármilyen óriásiak és lenyűgözőek is a tengerek, mégsem tudtak annyira lekötni, mint a Duna. Kimondhatatlan élményt jelentett számomra a Duna- áttörés megtekintése a Kazán-szorosban és a Sváb Alpokban. Kihajózni a Sulinai-ágon a Fekete-tengerre. felfedezni a Duna forrását, Donaueschingenben a hivatalosat, és a valódit 1078 méter magasan Ka- tzensteig falu határában, vagy megcsodálni annak az Inn folyónak a forrásvidékét — egy’ gleccsertóból indul vízeséssel —, amelyik a dunai árvizek kialakulásában a legnagyobb jelentőséggel bír. Ezeknél is fonto- sabbak számomra az emberi alkotások: a hidak és a duzzasztóművek a Dunán. Mostanság kamionnal járom földrészünket, kis szerencsével útjaim úgy vezetnek, hogy megismerhetem a legújabb alkotást, a Duna—Rajna— Majna-csatorna minden részletét. Korábban szabályozták a folyókat, hidakat és duzzasztóműveket építettek. különösebb népellenállás -nélkül. Ma már nem így van, ha mások nem, hát a környezetvédők hallatják szavukat. De nemcsak időben, térben is vannak ilyen különbségek. Most épül a bős—nagymarosi vízlépcső alig kivédhető támadások pergőtüzében. Nem árt tudni arról a nyugatnémet — főleg magyar nemzetiségű — ..csoportosulásról, amely az építkezés folytatása esetén mindenféle tőkés kölcsön megvonásával fenyegette meg a magyar kormányt. Ez azért érdekes, mert éppen a Dunával kapcsolatos az a természetátalakító építkezés, amely az NSZK területén folyik. Ugyanakkor ott az építőknek nemigen kell tartaniuk még a zöldektől sem. Mit értsünk a Duna— Rajna—Maj- na-csatornán? Az építők, a németek saját nézőpontjukból használják a rövidítést: RMD =■ Europakanal— Rhein—Main—Donau. A szó szoros értelmében vett csatorna Nürnberg környékén Riedenburg és Bamberg közötti szakasz, amely az Altmühl, Sulz, Rednitz és Regnitz vízfolyások mentén húzódik többnyire, a folyómedrek felhasználása nélkül. Mások a csatornához sorolják az Altmühl mélyített és szélesített szakaszát is Riedenburgtól Kelheimig, a torkolatig. A kivitelezők meghatározása szerint az elnevezés alatt kell érteni a Dunát is Jochensteintől (osztrák—NSZK határ) Kelheimig és a Majnát is Bambergtől Aschaffen- burgig. A Duna és a Rajna összekötésének terve nem mai keletű. Már Nagy Károly hozzáfogott a csatorna megépítéséhez a 8. század végén. A munkát majd ezer évvel később, 1836— 1845-ig I. Lajos bajor király (1825— 1849) folytatta, ekkor készült el az 555 kilométer hosszú Ludwig-csatorna. A most befejezéshez közeledő munkálatokhoz 1922-ben kezdtek hozzá, miután 1921-ben megalapították a Rajna—Majna—Duna Részvénytársaságot, az RMD AG-t. Egy kis szerep a magyaroknak is jutott az Európán keresztüli hajózásban, a csatorna reklámozásában. Széchenyi Ödön 1867-ben a Hableány T-gyel Budapestről a Duna, az Altmühl, a Lajos-csatorna, a Regnitz, a Majna, a Rajna, a Rajna—Marne-csatorna és a Marne vízi úton eljutott Párizsba, Ezt a bravúrt ismételje meg,.,?- váci Szabadi Kálmán hajóépítő és feltaláló három társával együtt a Hableány II-vel 1977. szeptember 6. és 29. között, ök viszont nemegyszer kényszerültek partra emelni hajójukat a Ludwig-csatorna használaton kívüli állapota és a DRM-csa- torna egyes szakaszain folyó építkezések miatt. Czmarkó Gyula- Az ősember is így csinálta: pattintotta, ékelte,bunkózta a követ. Tőkhegyen, a Rozmaring Termelőszövetkezet kőbányájában is mintha megállt volna az idő, csak a fal lerobbantása az, ami jelzi a haladást. Véső. nagykalapács, az ék és az emberi erő veszi fel a versenyt a kő kémétíységéVel. Ma már csak tucatnyi ember végzi a dolgát, napbarnította, szélszántotta arcuk, kemény kézszorításuk árulkodik mesterségükről. Nehéz fizikai mun kával évente mintegy 1100 tonna kvarchomokkő- vet fejtenek és faragnak a tökhegyi bányában. Kép és szöveg: Hancsovszki János Hä harc, legyen harc! (24.) A csatabárd kiásása Maga Rókás Józsi sem gondolhatta néhány héttel ezelőtt, amikor az , iskolások nemes vetélkedőjén a mikrofonhoz tántorgott, hogy milyen hamar értelmet adnak az események ama rigmusának, miszerint „Uborkát vess, ne tököt, / válassz tanácselnököt!’’. Mert bizony ezen a péntek délutánon Harács Tanácsának elnöki székébe új embert emelt a közakarat. ■Az esemény úgv kézdődött, mint megannyi más alkalommal. A Def- terdári Tanács nagy tapasztalatú képviselője, Solt elvtárs most is kora délután érkezett egy nagy fekete kocsival. A kis dundi Porkoláb Sarolta tanácstitkár most is idejében szólt. Harsány Ivónak, a Defterdári Hirmondó rovatvezetőjének, hogy meg ne próbáljon bent maradni a tanácsteremben, mert se rá, se a falura nem tartozik, miként vélekednek a tanácstagok a jelöltről. „Undorító ribanc vagy!” — gondolta főágában Harsány Ivó és véleményét hangos szóval így fogalmazta meg: „Teljesen igaza van, kedves elvtársnö, úgy cselekszem, ahogy kívánja”'. Most is zászlók lobogtak a tahácsháza bejárati ajtaja fölött, s pattogó zeneszó áradt a villanyoszlopokra erősített hangszórókból. A kezdet tehát semmiben' sem különbözött a szokásostól. Bezzeg a befejezés! Istenem, a befejezést Solt elvtárs például de nagyon szeretné elfeledni! Tyukodi Anasztáz, akit egyhangú lelkesedés támogatott a választás perceiben; akinek emberi kiválóságát/ előbb Solt elvtárs, aztán Békés János párttitkár. Jóvári Károly népfrontelnök versengve dicsérte: aki maga mögött tudhatta a Wolfhauser Emlékbizottság es a Szelim-Szent- marjosi Társaság nagy befolyású titkárainak a támogatását is, a voksok összeszámolását követően úgy rendelkezett. hogy. a mikrofon vezetékét csatlakoztassák a hangszórókra, mert egész Harács lakosságához kíván szólni. — Szép gondolat, szép gesztus — állapította .meg Solt elvtárs. Derűsen mosolygó ábrázatáról bárki azonnal megállapíthatta, hogy világéletében bátran dacolt mindenfajta szeszfogyasztást korlátozó rendelettel. Az első meglepetést az váltotta ki a jelenlévők soraiban, hogy Tyukodi belső zsebéből előhúzta előre megírt beszédét, s annak egyik példányát kitüntető szívélyességgel adta át a most már a tanácsterembe beengedett Harsány Ivónak. Kezet fogott az újságíróval, még meg is ölelte a toll jeles mesterét, aki meg- serftmisítően gúnyos pillantással mérte végig ezután Porkoláb Saroltát. — Harács polgárai, honfitársaim! — kezdte meg beszédének felolvasását Tyukodi Anasztáz. — Ma bizalmatokkal ajándékoztatok meg engem, mintha azt mondtátok volna: Anasztáz, segítsd Harácsot kiemelni az ismeretlenség homályából! Esküszöm tinéktek, megteszem! Pályás koromban házunk eresze alatt fecske csicserékelt felettem, s gólya kelepeit a kémény tetején. A fecske is, a gólya is harácsi volt, sok ezer kilométerről minden évben visszatértek, mert úgy érezték, ahogy én is éreztem és érzem ma is: Harács a legszebb falu az egész világon! És micsoda lakosai vannak! Nézzetek egymásra és feleljetek nekem: van-e különb ember nálatok bárhol a világon? Megmondom nektek: nincs, nincs sehol. Mutassatok nekem egy olyan szénakazal-formázót például, mint amilyen Nevetős Tóth Dani bácsi! mutassanak nekem egy olyan terménydarálóst, mint amilyen Hájas Lajos, aki ráadásul olyan tévedhetetlen ítéletű futballbíró is tud lenni! Mulassanak nekem egy olyan lelkipásztort, mint Apostol Loránd, aki a méztermelésben is úgy jeleskedik! Hadd lássam csak, melyik faluban akad az alternatív szervezeteknek olyan két csupa szív titkára, mint Csámpa Emánuelné és özvegy Csipegető Károlynál Vagy tud-e valaki csak egyetlen települést is említeni, ahol a termelőszövetkezetek élén egy Wolfhauser gróf és egy Szelim pasa ükunokái fáradoznak éjt nappallá téve azért, hogy Harács jövőjét bearanyozzák? De akkor kérdjétek hát meg tőlem, miért fa- csarodik el a szívem a bánattól és a keserűségtől! — Mi bajod, Anasztáz, mi bánt? — Az óriási hangerővel elhangzó kérdés Csámpa Emánuel torkából tört elő a tanácsháza előtti téren. Tyukodi meglepődve kipillantott az ablakon, s nem akart hinni a szemének: szavainak hatására már ott tolongott a falu apraja-nagyja. Egy parányit változtatott a szövegen és mondta tovább, miközben Solt elvtárs lapos pillantással kezdte méregetni az új tanácselnököt. — Megvallom tehát mert kérditek: Harács nyakára sokszor küldtek idegen vezetőket. Ha Defterdáron valakiről kiderült, hogy hülye vagy csaló, az Harácson tollasodhatott tovább. Már ott tartottunk, polgártársaim, hogy féltettük korrupt vezetőinket is, nehogy még éhesebb idegen telepedjen a helyükbe! — Elég, megtiltom! — kiáltotta magából kikelve Solt Alfréd. — Mit merészel maga! Ezért felelni fog! Tyukodi zsebre tette a papírt. Harsány Ivó villámgyorsan jegyzetelt. — Hallották odakint is? Solt Alfréd defterdári elvtárs most haragszik. Én meg azt mondom, kedves Solt elvtárs. a jövőben, ha jönnek, nem érdemes nyitva hagyniuk az autó csomagtartóját, mert hazafelé is csak az lesz benne, amit idehoztak. — Rágalmazni mer?! Ezt még megbánja! — kiabálta Solt Alfréd és kirohant, de aztán erősen megszeppenve visszatért. — Ami megtörtént, hát megtörtént — mondta higgadtabban Tyukodi, mert észrevette, hogy túlságosan felszította a közhangulatot. — Arra vigyázzunk együtt, hogy ezentúl tisztábban élhessünk! Amíg Harács népe mellettem lesz, senkitől sem félek. Sohasem lesz titkom a falu előtt, a sajtó képviselőjét is utoljára tiltotta ki a teremből Porkoláb Sarolta. Ha még egyszer megpróbálja, költözőmadárrá válik, visszatérés nélkül. Harsány Ivó kezében remegett a toll a boldog izgalom miatt. Milyen kár, gondolta magában, hogy tudósításom legjobb részeit főszerkesztőm laza csuklómozdulattal kihúzza majd. Tyukodi ezután programját fejtette ki. Lesz gáz; a kötvények értékét kamatostul visszafizetik; hatalmas idegenforgalom alakul majd ki a faluban, aminek következtében az ingatlanok értéke megsokszorozódik. Fabiléki Hátinagy Gerzson megfesti a történelmi csataképet, amelyről az utódok évszázadok múltán is láthatják majd, milyenek voltak őseik, akik nem sajnáltak a képrekerülésért egy kis pénzt, — Kérlek alázattal, már teljesen kiérleltem a kompozíciót! — kiáltotta a tömegből a falu naiv művésze. — Hallgasson ide mindenki! —■ szólalt meg Csámpáné. — Köszöntse Anasztázt a Wolfhauser-induló! Ágyassy úr, hadd szóljon! Az önkéntes tűzoltók zenekara büszkén rázendített. A tömeg a zenekar köré csoportosult. Ezt használta ki Solt elvtárs a távozásra. De indulása előtt odaszólt Tyukodinak — Maga ásta ki a csatabárdot, maga fogja megbánni! — Ha ilyeneket mond. elvitetem magát egy alkoholelvonó-kúrára! — válaszolt Tyukodi tréfásan, de Solt elvtárs olyan arcot vágott, mintha most jutott volna tudomására, hogy mégsem kapja meg selejtáron a vadonatúj építőanyagot az újabb nyaralójához. Cseri Sándor Éjjeli pillangók között Jércike Ezekben a hetekben kerül a könyvesboltokba Kisgergely József Éjjeli pillangók között című kötete, amely a bárok jellegzetes figuráit, az éjszakai életet mutatja be — közelről. A szerző ugyanis hosszú ideje revü- műsorok szólótáncosa az egyik legnagyobb fővárosi bárban! Portré- gyűjteményéből adunk ízelítőt. Jércike — mert így becézték — jérce korában került a bár falai közé, tizenhét évesén. A főbejáraton még be sem engedték volna, de a színpadon már szabadon lengette szép, fiatalkorú mellét. Vidékről jött a fővárosba szerencsét próbálni, mint a népmesékben. Szövőnőként kezdett dolgozni, de gyorsan beleunt a nehéz munkába, s a revüszak- mában próbálkozott. Egyszer aztán megtörtént a baj: apja fél év múltán gondolt egyet, felkerekedett, hogy már csak megnézi, mit csinál az ő kislánya abban a híres mulatóban. A lány sápadtan esett be az öltözőajtón: — Gyerekek, itt. az apám ... Ha meglát a színpadon félmeztelenül, agyonüt! Nosza, összedugták a fejüket a kolléganők, mit is lehetne tenni. Nem volt könnyű á lecke, hiszen a lány mindvégig fedetlen kebellel látható a műsorban. Az ügyelő megértő segítségével alaposan felforgatták a szereposztást, a műsorra rá sem lehetett ismerni, de szerencsére a lány szerepkörére sem. Ki figyelt arra, hogy olyan számokba is be kellett állnia, amelyekben sohasem szerepelt. Mosolyogva csetlett-botlott, a többiek finoman rángatták-lökdösték az adott" térforma szerint. Tökéletes volt a győzelem: apuci arca ragyogott, mellkasa feszült a büszkeségtől — lám, milyen ügyes, tehetséges az ő' kislánya! Azt csak a diadalittas beavatottak tudták, hogy mennyire nem kislány» már.
