Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-07 / 81. szám

1989. Április 7., péntek / Meddig kedvenc a kedvenc? ínyencségként Fügét mutatnak Koszorúba préseHen, celo­fánba csomagolva, ezeíi a té­len imitt-amott csemegét és édességet kínáló boltjainkban megjelent a mediterrán vi­dék üzeneteként az aszalt fü­ge. Árát a boltostól könnyen megtudhatjuk, emellett a legfontosabb ismeretekről Ve- lich István és V. Nagy Enikő Nálunk is megterem című könyvéből kaphatunk röpke tájékoztatást. Valóban, hazai tájakon, délebbi vidékeinken, az Al­föld napsütötte portáinak kertsarkaiban rálelhetünk egy-egy látványos, szép füge­bokorra. Igazolván, hogy a mediterrán vidékről szárma­zó növény egy-egy fajtája zordabb helyeken is megho­nosodik, termő fügebokorról hírt kaphatunk a Dunaka­nyarból, Nagymaros környé­kéről is. Nagymaroson az er­dészeti központ épülete előtt állt hosszú éveken át egy pompás fügebokor. Az egyik nagy téli fagy tönkretette, ám újból sarjadt, töve nem pusztult, csak látványos szép­ségét, gazdag termését vesz­tette. A füge már az ókori ural­kodók asztalán is ínyencség­nek számított. Egyiptomi pa­piruszokon rajzban örökítet­ték meg névtelen alkotók a fáraók idejében a fügeszüre­tet. Azt is, hogy a gyümölcs- termesztők majmokat tanítot­tak be gyümölcsszedésre. A fő fügekertészek a görögök és a rómaiak voltak, keres­kedőik hozták a különleges­séget a földközi-tengeri me­diterrán tájakra. (Párosz szi­getén időszámításunk előtt 700 esztendővel már görög füge termett.) A termést gyógyszerként is használták. Itthon — mint a könyv írja — Nagytétény, Érd, Diósd, Törökbálint környékén, Bu­dafok határában hagyomá­nyai vannak a fuge termesz­tésének. A nálunk termő tí­pusok csak nővirágot nevel­nek, beporzás nélkül alakul ki a termés. Készül belőle dzsem, szörp, fügebor, aszalmány, sokan nyers gyümölcsként is lesik- várják, szívesen fogyasztják. Könnye« szaporítható nö­vény, szereti a napfényes, széltől védett helyet. Tűri a száraz, gyenge talajt — ám a jó minőségűt szép termés­sel hálálja meg a fügebokor. — esk — Jó lenne egy kicsit horgászni! A legtöbb családban kedvelt állat a macska. Gyakran a gyerekek nyúzzák addig szü­leiket, amíg nem szereznek valamilyen kis cicát. A leg­több igény azonban csak addig tart, amíg nincs probléma az állattal. Amint megbetegszik vagy nem akar játszani, szél­nek eresztik az addig kedven­cet, ez pedig végképp nem hu­mánus viselkedés. Nos, akinek a lakása lehető­vé teszi, nyugodtan tartson macskát, csak némi gondosko­dással figyelni kell az állat testi és lelki állapotára. Aján­latos időnként megmutatni a kedvencet állatorvosnak, aki a kötelező oltásokat is beadja. Ha olyan helyen lakunk, ahol a macska kijárhat, éjszakára engedjük ki, mert az ősi ösz­tönt, a vadászatot kell gyako­rolnia. Jót teszünk az állattal, ha az egyébként ingerszegény lakásban akváriumban díszha­lakat tartunk. Örákig figyeli a kis halakat, s ha azok nem mozognak, mancsával ütögeti akvárium oldalát. Igaz, hogy néha megpróbál egyet- egyet kihalászni, de mivel a vizet nem szereti, ezzel nem sokáig próbálkozik. Ilyen és hasonló kedves megfigyelése­ket tapasztalhatunk az együtt élő háziállatoknál, amit külö­nösen gyerekes családoknak ajánlok. Kép és szöveg: Vimola Károly Álmos vagyok A balkezesség és a szülés Egészen a legutóbbi időkig sok kutató osztotta azt a véle­ményt, hogy a balkezesség tu­lajdoniképpen a nehéz, bonyo­dalmas szülés következménye. Ebből a feltevésből kiindulva: ha az átlagosnál több balke­zest találtaik egy-egy népesség­csoportban, ebből arra követ­kezettek, hogy rossz az orvo­si ellátás. Egy cambridge-i kutató vizsgálatai most meg­döntötték ezt a nézetet. ■ Kuta­tásaiból az a végkövetkeztetés vonható le, hogy a balkezes balkezesnek születik, és nem a szülés teszi balkezessé. D. McManus az 1958. március 3. és 9. között Angliában szüle­tettek adatait dolgozta fel, ke­reken 12 ezer újszülöttét. Nem találja helyét a babaágyban PEST MEGYEI SÉTÁK Nagymaros Nagymaros mostanában vi­lághírű lett. A vízi erőművel kapcsolatban fellángolt viták szerezték neki ezt a kétes hírnevet. Én azonban nem erről, hanem magáról Nagy­marosról szeretnék beszámol­ni olvasóimnak. Meggyőződésem, hogy Nagy­maros a jövő települése, de azt is merem mondani, a jövő városa. De a holnap csak a múltra épülhet, már csak ezért sem árt röviden átte­kinteni a település tegnapját. Nagymaros elnevezését egye­sek szerint a német Grossze Mars-ból származtatják, mi­vel Itt a Duna a zebegényi. látszólagos tavat követően, a „nagy kanyar” után, nekilen­dül a „nagy útnak”. A levéltári anyagok adatai szerint Nagymaros a XIII. századig a Rosd nemzetség birtokában volt Ez a nem­zetség birtokolta egyébként a Szentendrei-szigetet is. Ké­sőbb mint egy török város, Visegrádihoz tartozott. Mindebből Nagymarosnak az volt az előnye, hogy maga is élvezte a budai kiváltságo­kat. Szabadalom- és oltalom­levelekkel rendelkezett Jött azonban a pestis, amitől sem­mi sem óvta az akkori mező­várost. Az elnéptelenedett helységbe így kerültek a né­met telepesek a volt rosdi birtokra. S innen származhat — Békés István feltételezése szerint — az összecsengő hely­ségnév, a Nagymarosd. A felszábadulás óta Nagy­maros jelentősen fejlődött. A település lélekszáma eléri az 5 ezret. Természetesen ez a szám nyaranként az üdülősze­zonban majdnem háromszo­rosára — 15 ezerre — nő Az elkövetkező években, biztos vagyok benne, ezt is túlhalad­ja. A nyári és téli lélekszám különbsége meglehetősen ko­moly gondot okozott a köz­ellátásban. Ezért épült egy 500 négyzetméter alapterületű ABC, legutóbb egy csodálato­san' felújított élelmiszerüz­let. Ma már nem is panasz­kodnak az idelátogatók az el­látásra. A hétvégi házak szá­ma meghaladja a 2600-at Igaz, itt a hegyi utak is asz­faltburkolattal vannak ellát­va. A lezúduló vizek nem okoznak különösebb gondot. mert a hordalékot nem ra­gadják magukkal. Régebben a hegylakók gyakran voltak kitéve a sok­szor 30 méter mély kutak ki­száradásának. Ilyenkor fel­hangzott a kiáltás: „Donau Wassert tessék!” Nem kis pénzért lajtos kocsikkal hord­ták a vizet a hegyre. Ma már mindenhol a vezetékkel biz­tosítják a vízellátást. Sőt, a település csatornázása is el­kezdődik. A településen egészségügyi központ is épült, ahol két kör-, zeti orvosi rendelő, gyógyszer- tár. fogászat, gyermekorvosi rendelő, valamint jól szerve­zett védőnői hálózat áll a rá­szorulók rendelkezésére. A község létszáma Nagy­maroson nem csökken A ke­resőképes lakosság többsége ingázik, hiszen Vác negyed- órányira van vasúton, igaz, Budapest sincs messze. Óvoda és bölcsőde minden jelentkezőt fogadni tud. A pe­dagógusokkal való törődés megszüntette az oktatási prob­lémákat. Csak egy műszakban van tanítás, 600 adagos nap­közis gyermekintézménnyel és öregek otthonát ellátó kony­hával rendelkeznek. A sportolási lehetőség szin­te korlátlan. Elkészült az új sporttelep, ahol a tenisztől, a labdarúgáson keresztül a vízi sportok különféle szakágaiig szinte minden megtalálható. Nagymaroson van az ország egyetlen bázis nélküli falusi vízisport-egyesülete. És mit ígér a jövő? Természetesen, itt már a vízlépcsőről is kell beszélni. A Pest Megyei Állami Építő­ipari Vállalat kivitelezésében 75 ágyas szálloda épül. Kö­rülötte 32 lakóház is emelke­dik, tetőtér-beépítési lehetősé­gekkel. Egy-egy ház 200 négy­zetméteres lakóterű lesz. És ugyanoda ABC-áruházat, me­legkonyhás éttermet, tenisz­pályákat, sporttelepet is ter­veztek. i Nagymaros szebb lesz, mint valaha a legszebb álmokban elképzelhető volt. Csodálatos panoráma, jó levegő, de mi­nek is soroljam. S igaz az a mondás is, hogy Visegrád is legszebb Nagymarosról néz­ve. Wolff Lajos EGYÜTT AZ UTAKON AZ UTINFORM JELENTI Folytatódik a magyar turisták ausztriai inváziója. Már tegnap a kora éjszakai órákban megjelent a magyar gépjárművek első kon­voja Hegyeshalomnál. A reggeli csúcsforgalom ideje alatt Győr és Mosonmagyaróvár „bedugult”. A forgalomirányító jelzőlámpákat ki­kapcsolták és a nagyobb csomópontokban rendőrök irányítják a for­galmat. Hegyeshalom, Sopron és Kópháza helyett a Vas megyei ha­tárátkelőhelyeket javasoljuk. (Rábafüzes, Kőszeg, Búcsú.) A délutáni csúcsforgalmat az eddigi tapasztalatok szerint 17 órá­tól lehet várni visszafelé. Az osztrák rendőrség a lakott területek tisztasága és a_forgalombiztonság érdekében a települések határában megállítja a határ felé tartó kocsikat és csak kisebb konvojokban engedi áthaladni azokat. Ebből adódik, hogy az esti órákban a határ- állomásra való eljutás hosszabb időt is igénybe vesz (1—2 óra). Azok, akik Ausztria nyugati részébe vagy Nvugat-Európa más országába mennek, azoknak javasoljuk, hogy próbálják meg Cseh­szlovákián keresztül az utazást, vagy csak a délutáni órákban érje­nek az osztrák—magyar határra. A tél folyamán keletkezett útburkolati hibák kijavításán dolgoz­nak naoközben az M7-es Balaton felé vezető oldalán a 20. kilométer­től kezdődően. A munkavégzés helyszínén szakaszos sávlezárásrá lehet számítani. A leálló- és a haladósáv körülbelül 200 méteres szakaszos lezárásánál sebességkorlátozás lassítja a haladást. A főút melletti sziklafal vizsgálatát végzik a 12-es főút Ifi—18. kilo­métere között a hét végén. A mérések ideién 10—15 perces időszakok­ra megállítják az ott közlekedőket. Az esetenkénti leállításra 8—15 óra között kerül sor. Szintén a 12-esen közlekedőket érinti, hogy ivóvízvezeték építésén dolgoznak a 26-os kilométer szelvényénél. A munkaterület mellett a félpályás útlezárás, előzés- és sebességkorlátozás érvényes. RÁFIZETÜNK A RÁHAJTÁSRA Mint azt az első oldalon írjuk, május 1-je után az autópá­lyákon nemcsak a gyorshajtásért, hanem a ráhajtásért is fi­zetni fogunk. Mielőtt a tarifáikról és a rendelkezés gyakorlati végrehajtásáról szólnánk, nézzük a kormány és a közlekedési tárca érveit. Azt nem kell részleteznünk, hogy útjaink állapota már- már katasztrofális, miközben a forgalom évi 3—5 százalékkal nő. Különösen nagy gondot okoz, hogy autópálya-hálózatról nem beszélhetünk, ezek építésére nincs pénz. Most lehetőség kínálkozik külföldi töke bevonására, ennek azonban feltétele, hogy a költségvetéstől függetlenül képződjön olyan alap, amelyből a hitelek visszafizetése megoldható. Ennek .egyik for­rása lenne az autópályadíj. Legutóbbi ülésén a kormány egy úgynevezett útalap létrehozásáról is döntött, amelynek egy ré­sze lenne ez a díj, de tervezik, hogy az üzemanyag-eladás nö­vekedéséből származó árbevételtöbbletet ugyancsak ideteszik. A tapasztalatok szerint évente 50—80 ezer tonnával több haj­tóanyagot használunk föl. A szakemberek arra számítanak, hogy az autópályadíjak­ból évente 1,8 milliárd forint folyik majd be. A tervek szerint ezt a pénzt a következőképpen kívánják felhasználni. Még az idén elkészülne az M5-ös autópálya Kecskemétig. Jövőre befe­jeznék az MO-ásnak a 6. számú főutat és az M5-ös autópályát összekötő szakaszát. Ugyancsak 1991-ben megkezdődne és 1995-re befejeződne az Ml-es megépítése Hegyeshalomig a Győrt elkerülő szakasszal együtt. S végül tovább épülne az MO-ás és az M3-as is. Ezeket az érveket akár el Is fogadhatnánk, hiszen mind­annyiunk érdeke, hogy jó utakon, autópályákon közelíthessük meg úti célunkat. Elfogadhatatlan viszont, hogy ennek terheit s az elmúlt évtizedek gazdálkodási hibáit — már ki tudja, há­nyadszor — a lakosság nyakába varrják. S ráadásul nem is akárhogyan! Az ország autópályáinak és autóútjainak használatáért az I. II. és IV. negyedévben 700, a III. negyedévben — az idegenforgalomra való tekintettel — 800 forintot kell fizetnünk. Éves „bérletet” 1500 forintért, vált­hatunk. Ugyanezek az összegek motorkerékpár esetében: 200— 150—500 forint. A teherautók és az autóbuszok tarifája ennél — kategóriától függően — jóval magasabb. A rendelet azért mérhetetlenül igazságtalan, mert ugyanennyit kell fizetnünk akkor is, ha mondjuk egy évben egyszer kívánunk a Balaton­ra utazni és vissza. A rendelet kiagyalói szerint ugyanis arra nincs technikai lehetőség, hogy napijegyet árusítsanak, s ezek megváltását ellenőrizzék. A Nyugat-Európában jól be­vált „kapus-rendszer” pedig annyira megnövelte volna a költ­ségeket, hogy egy kilométer autópálya használatának díja 3—5 forint lenne, ha el akarnák érni a most tervezett bevételt. Mindez magyarázatnak jó, csak éppen elfogadhatatlan. Célszerűbb lett volna átgondolni egy ilyen horderejű rendelke­zés bevezetése előtt annak technikai feltételeit, s kimunkálni az igazságos megvalósítás módozatait. A közelmúlt intézkedé­sei közül több példát is említhetnénk az elhamarkodott dönté­sekre, amelyek csöppet sem erősítik a kormány iránti bizal­mat. A sajtótájékoztatón több kérdésre nem kaptunk kielégítő választ, illetve csak egyetértő sajnálkozást tapasztaltunk. La­punk kérdésére, miszerint figyelembe vették-e, hogy a fővá­ros körüli agglomerációból naponta sok ezren járnak be gép­kocsival dolgozni Budapestre úgy, hogy mindössze néhány ki­lométer erejéig veszik igénybe valamelyik autópályát, Nagy Ervin miniszterhelyettes csak annyit tudott mondani: tisztában vannak vele, hogy ez újabb terhet jelent. (Ne feledjük, hogy az ugyanitt élőket sújtotta legdrasztikusabban a tömegközle­kedési díjak hasonlóan méltánytalan emelése, amit nagyon gyorsan módosítani volt kénytelen a kormány.) Ugyancsak nem kaptunk kielégítő választ arra a kérdésre, hogy vajon miként gyűrűzik majd be a közlekedési és szállítási díjakba az autó­pályadíj. S úgy tűnt, azt sem mérte föl igazán senki, hogy mi­lyen megterhelés nehezedik majd a régi, korszerűtlen utakra, ha az emberek tömegesen kerülik majd el az autópályákat s hogy ez mennyivel növeli majd a balesetek számát. ' ’ Egyenesen megmosolyogtatóak azok az elképzelések, ahogy az úthasznál,aiti díj megfizetését ellenőrizni akarják (A rend­őrség állítólag nem vállalta ezt a feladatot.) Harminc-harminc­öt autópálya-ellenőr figyeli majd látcsövekkel és fényké­pezőgépekkel a forgalmat, hogy minden autó szélvédőjén ott van-e a díj megfizetését igazoló matrica. Akit bliccelé­sen kapnak, azzal a díj tízsze­resét fizettetik majd meg. Ez természetesen a külföldiekre is vonatkozik, akik a határál­lomásokon vásárolhatják meg a matricákat, amiket a hazai autósok több mint 400 helyen vehetnek majd meg. Már aki megveszi! Balesetmentes közlekedést, jó utat kíván: M Nagy Péter ÁRA: 700 FI Egy a sok matrica közül. Macska a lakásban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents