Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-01 / 77. szám
1989. Április l, szombat Április 1-jétől az újrakezdési kölcsön helyett új, a korábbiaknál szélesebb körben igényelhető kölcsön segíti a vállalkozók indulását — jelentette be Bukta László, az ÁBMH elnökhelyettese, aki időszerű foglalkoztatáspolitikai kérdésekről tájékoztatta csütörtökön az újságírókat. Elmondta: ezt az új vállalkozói kölcsönt mindazok igénybe vehetik. akik a munkaerő-közvetítő szervek segítségével sem tudnak egy hónap alatt elhelyezkedni, így tehát a pályakezdők is, de kérhetik azok is, akiknek munka-, tagsági viszonya munkahelyük felszámolása vagy jelentős létszám- csökkentés miatt szűnik meg, függetlenül attól, hogy az illetékes munkaerő-közvetítő szervek tudnak-e részükre megfelelő munkahelyet felajánlani. A kölcsön összege változatlanul maximálisan 300 ezer forint lehet, legfeljebb 10 évre, a kamatok fizetését viszont már csak négy évig vállalja magára a foglalkoztatási alaip az eddigi 10 esztendő helyett. így is lehet! Sosem mindegy, hogy hívnak meg. Amikor az invitálás meleg hangú, s ráadásul ezen a lapon — igaz vonal alatt — arra is felhívják figyelmem, hogy véleményemre, javaslatomra, bírálatomra igényt tartanak a jobb, a köz megelégedésére végzett munkához — hát akkor ott a helyem. Minden bizonnyal hasonló gondolatokat forgatnak fejükben azok is, akik Nagykátán az MSZMP városi bizottságának április 1-i nagygyűlésére szóló meghívóját kézbe veszik. E meghívó célja kettős: minden helybelire számítanak a nagygyűlésen éppúgy, mint egy nappal később reggel 8-tól este G-ig telefonon elmondott észrevételükre. S aki nem emeli fel a kagylót, az levélben bármikor eljuttathatja a városi pártbizottságnak címzett mondanivalóját. Mert a cél a fontos, nem az, kit, miért bírálnak. A cél, ahogy megfogalmazták: magunk és gyermekeink holnapjáért ma fogjunk össze! V. E. Egy megszentelt hely hányattatásai Bűnözők, prostituáltak tanyája A táj mint holmi szemérmetlen, élveteg nőszemély tárulkozik fel. Szinte odakínálja magát a környék a szemlélőnek. A házak a lábunkhoz futnak, riadt nyájként húzódnak a piros tetők alattunk. A halmokat, dombokat és hegyeket valami pajtáskodó udvariassággal formázta a természet: elöl a kicsik, hátrébb a nagyok. Minden idelátszik, nincs titka a vidéknek. Valóban, férjükre unó, bővérű asz- szonyok meztelenkednek le ilyen szégyent nem ismerő tökéletességgel. Jó időben egészen Budáig tart e kivételes panoráma. Mondják, az alkotmánynapi tűzijáték ákombá- komjait olykor akárha a szomszédban vetnék az égre. A magaslat azonban, »honnan most körbepillantunk, nem csupán a szépérzékünk épülésére hivatott. „Ha-Török- bálint népe dicsekedhetik a hitélet emelésére szép helyekkel, úgy bizonyára a kálvária az, amelyre büszke lehet.” Wittinger Antal századfordulón papírra vetett mondata végre megoldotta a rejtélyt. Igen. a törökbálinti kálváriáról van szó, aminek — sajnos — inkább a múltjára, mint jelenére lehet büszke a település idézetbeli népe. Az emberkéz formálta dombocska tudniillik már a jezsuiták idejében, a XVII—XVIII. században vallási célokra szolgált. Földjében halott is nyugszik, Szakái Jánosnak, a falu 1838- ban elhunyt plébánosának porladó testét őrzik a rögök. A kőoszlopokat csak később, 1857-ben állították ide, a kálvária kálvária jellege tehát ekkortól számítható. Valaha rögtön az első stációnál magyar nyelvű figyelmeztetés fogadta a látogatót: „E szentelt halmon dohányozni, fut- kározni, marhát legeltetni, lármás játékokat rendezni, világi dalokat énekelni illetlen és tilos". A felirat azóta elveszett, leverték, eltüntették, megsemmisítették. A háború utáni idők nem kedveztek a kálváriának. Bár a hely továbbra is a római katolikus egyházközség tulajdonában maradt, valami érezhetően megváltozott. A dombon évekig nem volt szabad áj tatosságokat tartani, a természet pedig kezdte visszahódítani a területet. Am nemcsak a dzsungel virágzott arrafelé, hanem állítólag a prostitúció is. Az enyészet, a romlás lassan, de, biztosan munkált. A két lator keresztjére már a falu papja sem emlékszik. Jézus Krisztuséra viszont annál inkább. Meséli, hogy 1960-ban innen, a kőfeszület tetejéről nézte a Gellért-hegyi tűzijátékot egv fiatalember. A lelkész ezt látván, megkérte őt, másszon le a földre. Másnapra a keresztet valaki ledöntötte. Helyébe azóta vasbeton feszületet állítottak a helybéliek. Bizonyára számos történet szólhatna még e .,megszentelt halom" hanyatlásáról. A véletlenül odatévedt idegen szomorúan veheti számba az elmúlt évtizedek nyomát. A tizennégy stációból kettő a A VÁLTÓ VISZONTLESZÁMÍTOLÁSÁNÁL Jelenleg, ha a váltó-viszont- leszámítolás és az esedékesség közötti idő hatvan napnál rö- videbb, akkor évi 10,5 százalék, hatvan és kilencven nap között évi 11 százalék, kilencven és száznyolcvan nap között évi 12 százalék, ha száz- nyolcvan napnál hosszabb, úgy évi 13,5 százalék az érvényes viszontleszámítolási kamatláb. A feltételek együttes megléte esetén ezekhez a kamatlábakhoz képest csökken 3 százalékkal a viszontleszámítolási kamatláb. KARBANTARTÁS - ALULNÉZETBEN Tavasszal drágább Hunyadi János autószerelőnek sokszor egy pillantás is elég ahhoz (mondjuk alulnézetben), hogy megmondja, mi lehet a tulajdonos foglalkozása, milyen a vezetői képessége, vagy éppen anyagi tehetőssége. (Jobb oldali kép.) Langermann Dénes fényező már szinte professzora a „liülsérelmi nyomok” eltüntetésének — ilyenkor, tél után különösen sok munkája akad (Vimola Károly felvételei) Vízjogi engedélyre várnak Dobáson Orrfacsaró szag a homokbányából T ~ Áprilistól az újrakezdéshez Vállalkozói kölcsön Ilyenkor, tavasszal észrevehetően megnő a gépkocsiszervizek forgalma. Az autótulajdonosok eltüntetik a téli, csúszós utakon szerzett sérüléseket a karosszériáról vagy a túlfűtött garázsban keletkezett rozsdafoltokat. S bár jó idő van mostanság, mégis, érdekes módon drágább a javíttatás, pedig a budaörsi szerviz nem emelte árait. Ám a télen elhanyagolt, lenézett kis hibák mostanra megbosszulták magukat, mert nagyobbakká, súlyosabbakká terebélyesedtek. S mert napjainkban csökken az ügyfelek fizetőképessége, az ötezer kilométerenkénti szervizelés is mindinkább elmarad, vagy hosszabbra nyúlik. Mindezt olykor egy pillantással képesek fölmérni a gyakorlott autószerelők. A. L. A. földön hever. A képfülkékből hiányoznak Krisztus kínszenvedésének pléhlemezre festett jelenetei. A kilátáson kívül mással nemigen dicsekedhet a magaslat. A kálváriához vezető szemetes ösvény, a burjánzó ősnövényzet azonban még a leglelkesebb turistákat is sokáig visszariasztotta. Most viszont elkezdődött valami. A faluszépítö egyesület tagjai elhatározták, megmentik a kálváriát. Munkájuknak ma már látható eredményei vannak. Csupán a kiálló csonkok és az összehordott gallycsomók jelzik, hogy itt nem is oly rég bozótos borított mindent. Az út a stáció két cementszürke sora között tisztán vezet a magasba. Az ott heverő mintegy háromméteres feszület nemsokára eredeti helyére kerül majd, sőt a tervek szerint a latrok hiányzó keresztjeit is mielőbb pótolni fogják. A stációk képeit terrakotta domborművek helyettesítették volna, ám itt sajnos helyénvaló a feltételes mód. Az elképzeléseket ugyanis nem sikerült megvalósítani, bár Gruber József, az egyesület titkára bizakodik: tagjaik között a kőszobrásztól a szobrászművészig számos segítőkész ember megtalálható. Pusztán idő, kitartás, no meg egy kevés pénz kérdése, hogy a kálvária újból méltó legyen régi önmagához. Hasonló a helyzet a törökbálinti temetővel is. A területet évekig elhanyagolták, bűnözők és prostituáltak tanyáztak a kerítés romjai és a nagyra nőtt növényzet védelmében. A kriptákat felfeszítették, azokban csavargók leltek éjszakai nyughelyét. Mára sikerült a faluszépítőknek kiirtaniuk a burjánzó vegetációt. A feladat nagyja persze még hátravan. Jelenleg az egyesület egy különbizottságot hozott létre, mely egy tervet hivatott kidolgozni a legszükségesebb tennivalókról. Hogy mentsék, ami menthető, mentsék, amit érdemes. Hogy mentsék a múltat, mely ott hever előttük. Mert nem csupán mozdulatainkban, hanghordozásunkban, indulatainkban élnek tovább őseink, de ezekben is. Egy kálváriában, egy temetőben, dűledező épületekben, rozsdás kardokban. Ök mi vagyunk. Mi pedig ők. Hát ezért van minden. Falusy Zsigmond Jegybanki kedvezmény A Magyar Nemzeti Bank április 1-jétől a váltó használatának ösztönzésére újabb kedvezményt biztosít. A korábban meghirdetett váltó-vi- szontleszámítolási kamatlábaknál — az eddig 1 százalék kamatkedvezmény helyett — 3 százalékponttal alacsonyabb kamatlábakat alkalmaz az olyan váltók esetében, amelyeket a leszámítolás előtt a váltóbirtokosok kétszer vagy többször átruháztak (forgattak). Feltétel az is, hogy a váltó kelte és leszámítolása között legalább harminc nap teljen el. Igaz, ami igaz, nem éppen a legkellemesebb illat fogadja azokat, akik elmennek a Dobás és Új hártyán között levő régi homokbánya mellett. Nem is csoda, hiszen évek óta ide szállítják és itt engedik le a környező települések szippantott szennyvizét. Az orrfacsaró szag önmagában is épp elég bosszúság a környéken élők számára, de az még nagyobb gond, hogy a hosszú ideje használt szennyvíztároló lassacskán az egészségre is ártalmassá válik. A volt homokbánya ugyanis csaknem teljesen telítődött, a szennyeződő talaj, a föld alatti forrásokba kerülő fekália pedig veszélyezteti az ivóvízellátást. Milyen terv született az immár várossá nyilvánított Dabas szennyvízgondjainak megoldására? — erről '-érdeztük Serfel Jánost, a Dabasi Tanács műszaki csoportjának vezetőjét. — Dabas külterületén, az 50-es út mentén működik egy korszerű szennyvíztisztító telep. de ez jóval kisebb a szükségesnél, teljesítménye mindössze 600 köbméter naponta Elképzeléseink szerint egy Biomodul elnevezésű szennyvíztisztító segítségével növelnénk a telep teljesítményét. Egy napi 1000 köbméter kapacitású berendezés a jelenleg is működő tisztítórendszerrel együtt megoldaná Dabas és a környező települések — Her- nád. Újlengyel. Újhartyán — gondjait is. — Hogy halad a tervek megvalósítása? — A szakemberek már megvizsgálták a helyszínt, és megállapították, hogy a telepítésnek nincs technikai akadálya. Most kértünk elvi vízjogi engedélyt, ha megkapjuk megkezdődhet az érdemi tárgyalás a kivitelezővel. Még ebben az évben szeretnénk üzembe helyezni a berendezést. — Megvannak-e a beruházás anyagi feltételei? — A gyártó tavaly nyolcmillió forintért (plusz 25 százalék áfa) kínálta a Biomodult, talán idén is megkapjuk ennyiért. A tanácsülés már jóváhagyta az idei költségvetési tervet, de ebben sajnos nem tudtunk pénzt elkülöníteni erre a célra. Sok a megkezdett beruházásunk, amelyeket mindenképpen be kell fejeznünk. Az előzetes tárgyalások során a szennyvíztisztító telepünket működtető Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat felajánlott kétmillió forintot. A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium szintén ígért némi anyagi támogatást. Szeretnénk segítséget kérni a dabasi és környékbeli gazdálkodó szervektől is, hiszen a szennyvíztisztítás az egész terület érdeke. — Hosszú távra is megfelelő megoldást jelent a Biomodul? — Ez leginkább a települések lakosságának növekedésétől függ. Természetesen mi is lényegesnek tartjuk egy távlati koncepció kialakítását, ennek érdekében már tárgyaljunk a Pest Megyei Tanács illetékes osztályával. Még ebben az évben szeretnénk tanulmánytervet készíttetni Dabas és környéke vízügyi helyzetéről. Egy szakemberekből álló csoport különböző talajminta- és vízvizsgálatok alapján olyan helyzetfelmérést, illetve előrejelzést készíthetne, amelynek alapján pontosan megtervezhetnénk hosszú távú feladatainkat (kecskés) A szövetkezetből a legjobbak mentek el Szeretnének-e farmergazdaságot? Itt a második földosztás? Ki- porciózzák a téesz vagyonát? Hallani mostanában ilyen hangokat, bár úgy tűnik, hogy gyakrabban suttognak csak. mint nyíltan fölteszik ezeket a kérdéseket. Vajon van-e, s mi az alapja a szóbeszédnek? Szinte megijed Dömsöd határában. Szőrhalom egyik tanyájában járunk. A húszéves Csete Erzsébet szinte megijed a kérdésektől. Mentegetőzik, hisz a száz birka az apjáé, a rokonoké és barátoké. Végül mégis azt mondja: ő nem igényli a téesz vagyonát. Inkább mindig jó legelőt akarnak bérbe, s a jószág, a juhtej, a gyapjú és a takarmány árát látnák szívesen stabilizálva. A következő szőrhalmi tanyán. Nagy Gáboréknál kétszáz birkát, tucatnyi szarvas- marhát nevelnek, sajátot is, szerződésest is. A tejet eladják, s az egy hold földön igyekeznek megtermelni minél több takarmányt. A gazda az istállóba szerelt hangszórón hallgatja a Falurádió adásait. Mondja is. sok már a politizálásból, mert abból nem lesz hús, tej, kenyér. Inkább élni kellene hagyni a parasztságot, hogy az ország is boldoguljon. Mert a mértéktelen áremelés, az áron aluli felvásárlás — mint véli — visszaélés a türelmükkel, s azzal, hogy nem értenek máshoz. Szőrhalom és Apaj között egy másik tanyán nincs otthon a gazda. A két bérmunkás egyike mondja: Neki nincs semmije, senkije, a tanyán is albérletben lakik. Fizetésért foglalkozik a juhokkal. Ám ha kapna földet, pénzt az induláshoz, meg jószágot, akár félezer birkával is elboldogulna egymaga. A dömsödi Dózsa Termelőszövetkezet négy gépkocsivezetője szerint a fiatalok hatvan százaléka elfogadná a földet. ám négyük közül csak egyikük vállalná az új életformát. Pinczel Gáborné forgácsoló, otthon is tudná használni a gépét, hisz jobban beoszthatná így idejét. Egyébként többet, jobbat nem produkálna, s változatlanul szívesen venné, ha a téesz szervezné munkáját, adná a forgácsolnivalót. Lacza István halász elfogadná, ha átadnák neki a halastavat, s vállalná is a kockázatot: vagy megél belőle vagy belebukik. Herman Pálné FVC-hegesztő is inkább a jószággal foglalkozna, mert a lánya kisállattenyésztőnek tanult. De a fiát akkor is elküldené gépszerelőnek a téeszbe vagy máshová, mert legalább egy biztos kereset szükséges. Talán a bérlet Bérezi István asztalosnak. Gazsó Ferenc traktorosnak és Öcsai Pál gépkocsivezetőnek nem kellene a föld. Már egyikük egészségi állapota sem engedné meg a nehéz fizikai munkát. Viszont Keresztes János traktoros másként látja a dolgot: — Ha valóban szétosztanák a téesz földjeit, s adnák mellé a traktoromat is, akkor belevágnék egy farmergazdaságba. Ehhez azonban legalább 20 hektárnyi föld kellene, hogy jövedelméből eltarthassam a családomat. Az értékesítés nem volna gond, hisz a lányunk kereskedőnek tanul, a műhelyben dolgozó fiam pedig besegíthetne a gépek javításába. 'll Nagy Zsigmond traktorosba3 10-20 hektárnyi földet kérne, s azon ugyanazt termelné, mint a szövetkezet: búzát, kukoricát, árpát. Persze ehhez jő gépek is szükségesek, s az, hogy több gazda összefogjon, segítsen egymáson. Dóczi János kombájnos 18 éve arat, nem ijed meg a paraszti munkától. Szívesen bérelne földet a téesztől, de továbbra is vállalná az aratást a kombájnnal, s telente a gépműhelyben dolgozna, mert tanult szakmáját abba nem hagyná. A megszólaltatottak között egy sem akadt, aki követelte volna a földet, a téesz vagyonának szétosztását. Jobbára a gép- és földbérletet vélték elképzelhetőnek. Építenének a szövetkezet segítségére, akár a mai háztáji gazdaságok. Ki mire képes Sáfrán József, a Dózsa Termelőszövetkezet elnöke a következőképp vélekedett a dologról : — Szövetkezetünk vagyona hatszázmillió forint, tehát volna éppen mit fölosztani. Csakhogy már a kisvállalkozások beindulásakor tapasztaltuk, a legjobbak elmentek, a közepes képességűek maradtak. Pedig egy-egy jobb szakember 5-6 segéderőnek adott munkát! Mit tennénk az egészségkárosodott emberekkel, vagy azokkal. akik eddig sem értettek a földhöz, a nagybani jószágtartáshoz? Mit csinálnánk az épületekkel, az ipari berendezésekkel, ha felosztanák a szövetkezet vagyonát? Hiszen a termelés 75 százalékát a melléktevékenység adja. Egyébként egy 20-30 hektáros farmergazdaság beindításához legalább 10 millió forintra volna szükség! Honnan, kitől kapnák ezt a pénzt az egyéni gazdák? A Rába és John Daire traktorokkal semmire sem mennének a kis parcellákon. 'Szerintem itt és most kellene 'megmutatni, hogy ki mire képes! — vélekedett Sáfrán József. Aszódi László Antal
