Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-06 / 80. szám

4 1989. Április 6., csütörtök Örs vezér volt első gazdája Az értelmiség hiányzik Latinovits emlékéré Versmondó­verseny'” A Sz i getsz e-ntm i ki ó s i és a Pest Megyei Tanács művelő­dési osztálya a Szigetszent- miklósi napok egyik rendez­vényeként 1989. május 12-én 13 órakor a tanács dísztermé­ben versmondóversenyt ren­dez Latinovits Zoltán emlé­kére. A versenyre meghívják Pest megye főiskolás, középiskolás és felnőtt (előadóművészi en­gedéllyel nem rendelkező) versmondóit. A nevezéseket 1989. április 30-ig kell írásban elküldeni a következő címre: Városi Tanács V. B. művelő­dési, ifjúsági és sportosztálya, 2310 Szigetszenitmiklós, Kos­suth L. u. 2. A nevezésben legyen benne a pályázó neve, címe, életko­ra, valamint az iskola, vagy munkahely neve és címe. A jelentkezés feltételeként három művet kell ismerni: elsőként egy Latinovits Zol­tánról szólót, vagy egy általa írottat (esetleg annak részle­tét) ; másodikként valamilyen, Latinovits Zoltán repertoárján szereplő irodalmi alkotást és végül egy szabadon választott verset. A Hagyományok ápolása Népfőiskolái találkozó Az utóbbi hónapokban a népfőiskolái mozgalomnak új kezdeményezései alakultak or­szágszerte és megyénkben is. Ezért a Magyar Népfőiskolái Társaság és a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyv­tár a hagyományok ápolásá­ra és újraélesztésére ...baráti ö sszejövetelt szervez Surány- ban április 7-től 9-ig. Szeret­nék, ha minél többen megis­merkednének a mozgalom eredményeivel, célkitűzéseivel és' bekapcsolódnának a továb­bi munkába. Az első napon Barsi Ernő népzenekutató tart előadást a népzene és a néphagyomány szerepéről, arról, hogy mit is jelent ez manapság. Itt ven­dégként részt vesznek a pócs- megyeri népfőiskola hallgatói. A második napon Márton Já­nos közgazdász A társadalom és a gazdaság a faluban cím­mel tart előadást. Utána fó­rum következik, amelyen ott lesznek marcali, tabi, siójuti, kővágóörsi népfőiskolák és egyesületek vezetői, valamint a Magyar Népfőiskolái Társa­ság titkára, Sz. Tóth János. Este Marosi Júlia népdaléne­kes műsorával zárul a prog­ram. Az utolsó napon kerül sor a Pest megyei népfőiskolák (Alsónémedi, Dány, Pócsme- gyer) bemutatkozására. Az idősebbek még jól em­lékeznek Galgahévizen a gaz­dakörre. Sokat beszéltek ott a failu régmúltjáról. Még azon is vitatkoztak, hogy a Szent András-dombi kolostor ben­cés volt-e vagy sem. Sokféle mendemonda járta. Talán magától értetődő is, hogy egy helybéli, történelem szakos ta­nár — Erősvári Pál — kutat­ni kezdett a poros iratok kö­zött. Sok értékes adatot gyűj­tött össze, s szívesen mesél a falu történelméről. Egy eltévedt golyó — Legkorábbi emlékünk 1214-bcl való, a váradi re- gestrumban szerepel a tele­pülés. Legelső gazdája Örs vezér volt. A tatárjáráskor el­pusztított falut új helyen épí­tették föl. Zsigmond korában mezővárosi rangra emelke­dett, lakói később megfogyat­koztak. Az itt élők zöme 18G0-ÍÓ1 önálló parasztgazda­ként dolgozott. Pontosan 1900- an laktak Galgahévizen 1900- ban. Egyszer majdnem elértük a háromezres létszámot, de az­óta egyre fogyatkozunk ... Több mint öt évvel ezelőtt született meg az ötlet: létre kellene hozni egy helytörté­neti klubot. Kihirdették a fa­luban. s az első alkalommal több mint nyolcvan ember jött el. — Az volt az elgondolásom — magyarázza Erősvári Pál —, hogy a község múltját át­tekintjük. Ám úgy, hogy köz­ben a magyar történelem ese­ményeit is sorra vesszük. Pél­dául, amikor az 1930. szep­tember 1-jei budapesti tünte­tés kerül szóba, megemléke­zünk egyetlen halottjáról, aki galgahévízi volt. Darnyik Já­nos építőmunkást egy eltévedt golyó ölte meg. Vészt Endre irt róla egy gyönyörű verset. Minden esztendőnek * külön programot adunk. Most Szent István-év volt. Egyik alka­lommal a Képes Krónikáról beszélgettünk. Nagy Árpád prépost elhozta egy másolatát, én pedig diaképeket vettettem róla. Mirulen hónap második hétfőjén jövünk össze a mű­velődési házban, de csak ok­tóber és március között. S nincs névsor, nincs jelenléti ív, az jön el, akit éppen ér­dekel a. téma. Alighanem igaz: vonzóbb, ami nem kötelező. Bizonyít­ja, hogy általában nyolcvanan jelennek meg ezeken az esté­ken. Amikor 11. Rákóczi Fe­rencről hallgattak előadást, másfél százan szorongtak a te­remben. Tudvalévő, hagy Rákóczi a romhányi csata után itt pihent meg, egy székely nemesnél. Ennek em­lékére (nevezték el az iskolát a fejedelemről. Nemrégiben agrár szakembereket, óvónő­ket hívtak meg. A klubest azt a címet (kapta: Mi lesz veled, Galgahévíz? Háromszáz­húsz embert érdekelt a téma: közöttük volt a tanácselnök is. A legtöbb résztvevő nyugdí­jas — csak az értelmiség hiányzik. Ami nagyon fáj — Olyan társaság a mienk, akik kérdeznek is! — jegyzi meg az őszülő pedagógus. Leginkább a jövő foglalkoz­tatja az embereket. Erdei Fe­renc mégha tározása szerint ez egy igazi parasztfalu volt a háború előtt. Akkoriban ala­kult ki a piacozás és a zöld­ségtermelés fejlődést eredmé­nyezett. Csak kevesen keres­tek munkát a fővárosban, a legtöbben a környékbeli bir­tokokon dolgoztak. Az utóbbi években azonban — amióta megszűnt az önálló téesz — egyre többen járnak el, sokan más vidékekre költöznek. Pe­dig azelőtt mezőgazdasági munka gyakorlati foglalkozás volt az iskolában, a téesz pe­dig nagyon segített... Most itt áll a kétemeletes iroda le­zárva, csak a konyha műkö­dik benne. Elkomorul az arca. Mert bár a múltat kutatja, s őrzi emlékeit, ezt a jövőnek sze­retné tenni. Azért is tanítja olyan lelkesen a diákoikat. Ter­mészetesen az általános isko­lában működik helytörténeti szakkör. Ötödiktől egy-két órában tananyagként is szere­pel a falu múltja. Felmerül bennem a kérdés, megjelent-e már könyv alak­iamét megjelenik a Révai Nagy Lexikona. Az 500 magyar tudós és szakember munkája­ként 1911 és 1935 között köny­vesboltokba 'került munka ha­sonmás kiadására a szekszárdi Babits Kiadó és a Szépirodal­mi Könyvkiadó írt alá szer­ződést. A 19 kötetesre terve­zett sorozat első két kötetét a kiadók már az idén szeretnék megjelentetni, előreláthatólag 60—90 ezer példányban. A reprint kötetek a szekszárdi nyomdában készülnek, s éven­te folyamatosan 3 kötetet kí­vánnak kiadni belőlük. A ter­jesztésről és a várható árakról a közeljövőben tájékoztatják majd a közvéleményt. A rep­rint kiadás terve már né­hány éve szóba került, és az *akkor meghirdetett előjegyzés­re 70 ezren jelentkeztek. A megjelentetést azonban a Kia­dói Főigazgatóság 1986-ban el­vetette azzal az indokkal, hogy a kötetek újrakiadásával ban az általa összegyűjtött anyag? — Eddig még nem volt erre igény. A régi faluról rendez­tünk már kiállítást a régé­szeti feltárások során előke­rült tárgyi emlékekből, s volt régi fényképek kiállítása is. Egyszer pályáztam a Pest Me­gyei Levéltár felhívására, el­ső díjat kaptam. A történelem és a helytörténet kapcsolatát dolgoztam fel. Az idén szep­tember 26-án megyek nyug­díjba: harminchét éve taní­tok. Ügy tervezem, hogy majd minden időmet a kutatómun­kára fordítom... Kikísér az iskolakapuig. A napsütötte udvaron már csak néhány gyerek lézeng. Az idős pedagógus szomorúan nézi őket. — Húsz-harminc esztendő­vel ezelőtt még majdnem öt­száz gyerekünk volt. Most kettószáznyolcvanhárom. — Felém fordul. — Ez fáj ne­kem a legjobban. Ez már mozgalom Megrázóak az ősz ember szavai. Pedig ő az, aki min­dent megtesz érte, hogy a íiúk-lányok ne csak érzelmi­leg, hanem tudatosain is kö­tődjenek szülőfalujukhoz. Biz­tos, hogy sokan ugyanígy éreznek, s emiatt vonz — fa­luméretekben — tömegeket egy-egy klubest. Meggyőző­désem: nem is klubest ez már, hanem mozgalom. Ügy gondolom, a falu minden ve­zetőjének ott lenne a helye. Vennes Aranka tárgyilag és eszmeileg túlha­ladott müvet vennének kezük­be az olvasók, és ezt a ma­gyar könyvkiadás nem vállal­hatja. A Révai Nagy Lexikona teljes sorozata viszont tovább­ra is keresett kincs az an­tikváriumokban. Az arannyal díszített, vászonboritású köte­tek tetszetős kivitelűek, a szö­vegértés megkönnyítésére áb­rákkal, képekkel és térképek­kel gazdagon illusztráltak. A megjelenése idején igen kor­szerű lexikon létrehozásában számos kiemelkedő magyar tudós és szakember — köztük Bánki Donát, Cholnoky Jenő, Heim Pál, Hevesi Sándor. Lyka Károly, Lóczy Lajos, Vi- kár Béla — vett részt. A könyvészeti ritkaságnak szá­mító Révai Nagy Lexikona ha­sonmás kiadásának megjelen­tetése minden bizonnyal a könyvbarátok széles táborá­nak örömét szolgálja. Megjelenik a Révai Nagy Lexikona Mégis jó lesz? Családóvó nyári egyetem Kakukktojás a vadászat Akar pihenés közben tanul­ni? Akar tanulás közben pi­henni? — szegezi nekünk a szójátékos kérdéspárt már évek óta a Tundományos Is­meretterjesztő Társulat. A fenti szlogen ugyanis a TIT által szervezett nyári egye­temeket népszerűsíti. Ez a már hagyományosnak számító képzési forma új ismeretek szerzésére és a már meglévő tudás felfrissítésére egyaránt alkalmas — nemhiába örvend nagy népszerűségnek. Az idén huszonkét ajánlatot tartalmaz a TIT nyári kínála­tát összesítő kis narancssárga programfüzet. Közöttük sok a már jó egynéhány éves-évtize­des múltra visszatekintő szer­veződés. Ebben az évben is várják például a magyarul ta­nulni szándékozó külföldieket hazánk legrégebbi, 1927-ben alapított nyári egyetemére, Debrecenbe. Ismert név a keszthelyi Georgikoné is, vagy az eseménynek otthont adó városról, Szombathelyről Sa- variának keresztelt urbanisz­tikai témájú rendezvény. Le­het válogatni a filmművészet, a közigazgatás, a műemlékvé­delem, a környezet- és termé­szetvédelem között, de talál­ható a kínálatban gasztronó­mia, vízgazdálkodás és termé­szetesen a mostanában oly népszerű számítástechnika. Aki szorgalmasan lapozgatja a füzetkét, a kakukktojásra is ráakad: a nyári programok között szerényen ott lapul a vadászati téli egyetem keszt­helyi eseményként. A TIT-rendezvények sora több újfajta ajánlattal bővül ezen a nyáron. Így került fel a listára az idén először meg­rendezendő családóvó nyári egyetem, amelynek július 30. és augusztus 5. között Gödöl­lő ad helyet. A maga 4 ezer forintos árával az olcsóbbak közé tartozó képzés — hiszen a kért részvéteid díjak 6—10— 16 ezer forint körül mozog­nak — A család a változó vi­lágban témát választotta cí­mül. A Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetemre érkező résztvevők találkozhatnak majd olyan szakértőkkel, akik a család életének külső és belső viszonyait a filozófia, a köz- gazdaságtan, az egészségügy, a személyiség- és társaslélek­tan, a pedagógia tudományos eredményeit felhasználva ku­tatják. De meghívott előadó­ként beszámolót tartanak az oktató-nevelő intézmények, társadalmi szervezetek, egyhá­zak, szociálisgondozó-hálóza- tok munkatársai is. A nyári egyetemre jelentkezők ezen­kívül technológiai tréningeken fejleszthetik személyes mun­kájuk hatékonyságát, érzé­kenységüket, kommunikációs készségeiket. A rendezők a családdal kapcsolatos tudáshi­ányt próbálják enyhíteni azzal is, hogy konzultációs lehetősé­get biztosítanak neves külföl­di szakértőkkel a nemzetközi tapasztalatokról. A családvédelem, családpe­dagógia nem ismeretlen fo­galmak Pest megyében, ele­gendő a Zsámbéki Tanítóképző Főiskola speciális képzési for­májára gondolni. A TIT me­gyei szervezete a családsegí­téssel az egyházakkal közösen foglalkozik. A téma egyik ‘fel­dolgozója a szociálpedagógiai műhely, amelynek több mint kétszáz tagja van már. E cso­port havonta egyszer tartja üléseit a Kossuth Klubban. A mostani nyári egyetem a zsámbéki kezdeményezésnél szélesebb körű részvételi lehe­tőséget kínál minden érdeklő­dő számára: iskolák, óvodák, tanácsok szakembereit ugyan­úgy várják, mint a jogászo­kat és az orvosokat. A prog­ramra meghívták Londonból Mary Corr professzor asszonyt, aki Nagy-Britanniában kidol­gozta a Segítsd a segítőket el­nevezésű családgondozási rendszert. A nyári egyetem résztvevői számára lefordítják az angol szakember kétezer oldalas könyvét is — szakmai segédanyagként. A TIT Pest megyei szervezete a család­óvó programot itthon és kül­földön egyaránt meghirdette. A magyar jelentkezőkön kívül eddig két részvételi igény ér­kezett már a Német Demok­ratikus Köztársaságból is. Mürk Leonóra fi HETI FILMJEGYZETÜ Ómen A titokzatos kis Damien — Harvey Stephens —, az Omen gyermekszereplője Latinos műveltségű eleink még gyakorta használták a kifejezést: jó ómen vagy rossz ómen alatt, tekinthettünk va­lamit jó vagy rossz ómennek, azaz jó vagy baljós előjelnek. Ha fekete macska szaladt át előttünk az úton, az rossz ómen volt, ha kéményseprővel találkoztunk, az jó ómennek volt tekinthető. Richard Donner amerikai rendező filmjében, mely 1976- ban készült, de csak most ke­rül a magyar mozikba, az ómen kissé bonyolultabb fogal­mat takar. Igaz, hogy baljós jelek itt is bőven találhatók, de nem csupán jelekről van szó, hanem a gonosz erők ha­talmas szövevényéről, a Sátán megtestesüléséről és e sátáni erő és hatalom végzetes, embe­reket elpusztító cselekedetei­ről. Ilyen értelemben az ómen több mint baljós előjel; tulaj­donképpen a Sátán szinonimá­ja. Most persze azt kérdezhe­tik: mi az, hogy Sátán, mi az, hogy Túlvllági erők, mi az, hogy ezeknek az erőknek a hatalma emberek sorsa, élete fölött, ma, a XX. század utol­só negyedében? Elhiszi ezt még valaki? Miféle gyerme­teg ijesztgetés ez, és mire jó? Kezdjük azzal, mire jó. Arra jó, hogy majd két órán át borzongassa a nézőket. A néző ugyanis szeret borzonga­ni, rémüldözni, ijedezni. Sze­ret sikoltozni, frászt kapni, ideges szívdobogással ülni a székében. Legalábbis nagyon sokan azt állítják, hagy a né­ző ezt szereti. Mivel pedig a néző nincs, csak ilyen meg olyan néző van, biztosan akad­nak, akik valóban szeretik, ha a frászt hozzák rá különböző filmek. Nos, ezek biztosan jól (?) szórakoznak, mert ebben a filmben (mely elég hírhedt és legendákkal övezett volt nálunk már régóta, de a mozi- forgalmazás és a különböző kulturális irányító szervek jó­nak látták óvni tőle a közön­séget — legalábbis a mozik­ban) megkapják a riogatást bőségesen. Az Ómen tehát er­re jó. Hogy elhiszi-e valaki a kis Damien történetét, azt tudni­illik, hogy ebben a fiúcskában maga a Sátán testesül meg és hinti el magvait a földön, az megint csak attól függ, el akarja-e hinni valaki, hogy valóban léteznek ismeretlen, adott esetben sátáni, rontó erők, s hogy ezek valóban döntően befolyásolhatják az életünket. Arra is hivatkozhat­nánk, hogy az emberiség tör­ténelmében, s nem is olyan régen, még hivatalos álláspont volt, hogy az ördög igenis lé­tezik, ereje van arra, hogy embereket megrontson, s ezért szorgalmasan működtek az ör­dögűző szerzetesek, működtek a kínzópadok, működtek a máglyák és akasztóiak. (Lásd e hiedelmek irodalmi feldol­gozásait, a Mater Johannától a Salemi boszorkányokig.) De arra is hivatkozhatunk, hogy ma is léteznek titokzatos je­lenségek, melyekre nincs vagy alig van magyarázat. Vagy hogy egyes népeknél javában fennáll még a hit a rejtelmes, túlvilági erőkben. Sőt,, ha na­gyon leegyszerűsítjük, a mo­dern vallásokban is fennáll a hit e. vem földi erőkben, s ezek közt az. erők közt ott van a Gonosz is, mely akár arra is képes, hogy magát Jézus Krisztust megkísértse. Az Ómen tehát, gyakorlati­lag nézve, semmi egyebet nem tesz, mint létezett és létező hi­teket, hiedelmeket, babonákat egyszerűen készpénznek vesz, valóságnak és ténylegesen ha­tó erőnek. Azt mondja, amit nagyon sokan ma is elhisznek vagy legalábbis bizonytalan­kodva fogadnak. Játék ez, de nagyon kemény, kiélezett já­ték. A forgatókönyv is (Da­vid Seltzer munkája), a ren­dezés is igazán profi módon él a misztikumba oltott rémfilm eszközeivel, s még a felnőtt nézőknek is sikerül ijedt szo­rongást okozniuk. Valószínű, hogy az érzékenyebbek rém­álmaikban látják majd viszont a film egyes mozzanatait, de hát ez ilyen műfaj. És aki ije­dősebb, egyszerűen nem nézi meg a filmet. Ami viszont, ezzel együtt is, jó munka a maga körén belül. Pergőtűz Sára Sándor hatalmas mére­tű, összesen mintegy tíz óra időtartamú dokumentumfilm- jének viszontagságai eléggé ismertek. A 2. magyar hadse­reg sorsával és pusztulásával foglalkozó, óriási interjú- és dokumentumanyagot feldolgo­zó alkotás a legkülönbözőbb érzékenységeket sértette, vagy úgy vélték egyesek: sérti. Hol­ott egyszer már el kellett va­lakinek mondani ennek a had­seregnek a sorsát, tragédiáját, méghozzá úgy, hogy a leegy­szerűsítő és félrevezető ma­gyarázatok helyett széles körű vélemény-, magyarázat- és elemzéssort adjon. Ráadásul az utolsó előtti pillanatban, hi­szen már így is tapasztalhat­juk a film nézése közben, hogy igen sok nyilatkozó, tanúság­tevő időközben elhunyt. Te­hát valóban a legutolsó lehe­tőség volt ez a vállalkozás ar­ra, hogy még élő szemtanúk, részvevők mondják el, mi is volt, hogyan is volt. A Pergőtűz éppen ezért nem is annyira mozifilm-szemszög­ből vizsgálandó, hanem úgy kell tekintenünk, mint egy ka­merával írt történelmi tanul­mányt és dokumentációt. A benne felhalmozott fantaszti­kus mennyiségű ismeret- és élményanyag, s ezeknek az is­mereteknek és élményeknek a hihetetlen változatossága, sok­rétűsége, különbözősége, meg a gondosan válogatott és szerve­sen beépített korabeli híradó- és egyéb filmanyag együtt nemcsak hogy rendkívül sok új tényt közöl, s nemcsak új ösz- szefüggésekbe ágyazza az is­mert és az új tényeket, ha­nem mindezeket átélhetővé, a nézőre közvetlenül és érzelmi­leg ható élménnyé formálja. Hatása ezért mélyebb és ele­venebb, mint a témával fog­lalkozó írott műveké. Szakmai megítélése a történészek dol­ga — de a kezdeményezés ér­deme vitathatatlanul Sára Sándoré. Takács István 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents