Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-05 / 79. szám

1989. Április 5., szerda Titian DUNAKESZI KIVÁLT Saját kockázatra Kivált a Hűtőipari Válla­latból és április elseje óta önálló vállalatként működik a Dunakeszi Hűtőház. Az önál­lósodást azért kezdeményez­ték, mert a Hűtőipari Válla­lattal nehezen tudták össze­egyeztetni érdekeltségi rend­szerüket, s ez már hátrányo­san érintette az üzletpolitikát és akadályozta a fejlesztési törekvéseket. A dunakeszi üzemnek mos­tantól lehetősége lesz arra, hogy saját kockázatára meg­valósítsa elképzeléseit. Veze­tői arra is számítanak, hogy a pénzügyi önállóság éssze­rűbb gazdálkodásra, a piaci igények rugalmasabb követé­sére ad lehetőséget. Kicsi a zsemle, de kisebb már nem lehet Olcsó kenyér az állatoknak Néhány évtizeddel ezelőtt sokan dúdolták a népszerű slágert, hogy: „Kerek ez a zsemle, nem fér a zsebembe, kétfelé kell vágni, úgy kell megpróbálni...” Nos, a vál­tozások. a múló idő iróniája, hogy a mai zsemlékre már egyáltalán nem érvényesek az idézett sláger strófái. A sütőipar gyakorta áll a fogyasztói élcelődés közép­pontjában. Nemcsak a kenye­rek minőségét, de az aprósü­teményekét is jócskán érik bí­rálatok. A zsemlék és kiflik szab­ványa iránt érdeklődtünk Du- naharasztin. a Nyugat-Pest Megyei Sütőipari Vállalat I-es számú üzemében. Czimer Já­nost, a létesítmény vezetőjét váratlanul érte az aprósüte­ményekkel kapcsolatos kérdés. Náluk, mondta, elképzelhetet­len a méretpontatlanság. Vagy­is, ha előfordulnak is ilyen termékek, azok nagyságrendje havonta nem haladja meg az egy százalékot. A zsömlék sú­lya 52—56 gramm közötti, míg a térfogatukra előírt szab­vány 230 milliméter. Ezzel szemben a Harasztin előállí­tott sütemények megközelítik a 290 millimétert. A kifliknél a követelményszint a 13,5 cen­timéter, de az üzemvezető szerint gépsoraikról ennél lé­nyegesen nagyobbak kerülnek le. Munkatársnője, Slámerné Krizsik Ildikó, a házi labora­tórium vezetője, megerősítet­te az elmondottakat, s egyben utalt arra, hogy a szúrópróba­szerűen megtartott vizsgála­tok során elenyésző mennyi­Nem elég a tanácsi támogatás Mire futja az építési kölcsönből? Azzal nem mondunk újat, hogy vidéken a lakásépítések­nél a családi ház a jellemző. Azt már kevesebben tudják, hogy a kivitelezéshez szükséges pénz 45 százalékát képesek előte­remteni saját erőből a magánépítők. A költségek további 40 százalékát igénylik pénzintézeti hitelből, 10 százalék az álla­mi támogatás, a munkáltatói kölcsön pedig 5 százalék körül mozog. Többek között ezeknek a statisztikai adatoknak a hát­terét vizsgálta legutóbb a Nagykátai Népi Ellenőrzési Bi­zottság a város, valamint Tá- piószecső és Káka esetében. A tényfeltáró vizsgálódás a la­kásépítés és -vásárlás támoga­tására fordított állami pénzek felhasználásának hároméves tapasztalatait foglalta össze. E szerint a NEB ellenőrei megállapították, hogy a taná­csok a vízhálózat kiépítésére, utak karbantartására, egész­ségügyi és oktatási intézmé­nyek állagának megóvására, esetleg fejlesztésére voltak kénytelenek a nagyobb össze­geket fordítani. Ami e kiadá­sok után megmaradt, csak azt tudták elosztani az arra rá­szoruló lakásépítők és -vá­sárlók között kamatmentes kölcsös, vagy vissza nem térí­tendő támogatás formájában. A tanácsok a szűkös pénz­ügyi lehetőségek ellenére is mind nagyobb összegekkel igyekeztek segíteni az építke­zőket. Ám Kóka községben az elmúlt három év egyikében sem jutott tanácsi pénz erre a célra. Tápiószecsőn a lakásonkén­ti tanácsi támogatás nem volt jelentős, átlagosan 50 ezer fo­rint. Éppen ezért a saját la­káshoz jutás esélyeit nem si­került növelni. A vizsgált időszakban Nagv- káta és Tápiószecső kivételé­vel a körzet más településein nem vontak össze tanácsi pén­zeket lakásvásárlásra és -épí­tésre. Nagykátán az elmúlt három évben a kölcsönt igény­lők száma 4—5-ről 23-ra, a ki­fizetett pénz összege pedig 300 —400 ezerről 1,5 millió forint­ra nőtt! Ez az emelkedés azon­ban a körzet más települé­seire nem jellemző. Kivétel Tápiószecső, ahol kifizettek már 200 ezer forintot is visz- sza nem térítendő kölcsön­ként. A helyzet többek között azért alakult így, mert míg a me­gyei tanácsnál létezik egy ön­álló keret a kamatmentes épí­tési kölcsön és a vissza nem térítendő támogatás folyósítá­sára, addig a községek nem tudtak ilyen keretet létrehoz­ni. A NEB-vizsgálat összegzése szerint tanácsi pénzből eddig sem lehetett kielégíteni a sa­ját lakás iránti igényeket, a jövőben pedig tovább romla­nak az esélyek. Tehát más utakat kell keresni a lakást építeni vagy vásárolni szándé­kozók megsegítésére. A. L. A. Trófeák és fegyverek Erdőkertesen Már megszokott, hogy Erdőkertesen a művelő­dési ház meglepő programokat rendez. A legújabb a vadászati kiállítás. Mint Dániel Kornél, a ház ve­zetője elmondta, biztos abban, hogy a természet iránti szeretetet oly módon is lehet táplálni, hogy bemutatjuk környezetünk élővilágát. Ezért nemcsak a vadászattal kapcsolatos tárgyak láthatók a be­mutatón, hanem Gödöllő és dombvidékének állat­világa is. (Vimola Károly felvételei) ségben találnak csak kifogá- solhatóakat. A betelepített, úgynevezett intenzív dagasz­tógéppel, amely hazai gyárt­mány, sikerült elérniük a szabvány szerinti termékek előállítását. Ha előfordulnak kifogásolható készítmények, azok oka a minőséghibás élesz­tőre vezethető vissza. Hatá­rozottan állította, hogy ahol betartják a technológiai elő­írásokat, tehát nem takarékos- kodnak az adalékanyagokkal, ott nem érheti bírálat a vég­terméket. A haraszti üzemben naDi átlagban 40 ezer darab zsem­le, illetve kifli készül a leg­különbözőbb változatokban. Helyben, továbbá a 25 kilomé­teres vonzáskörzetben találnak vevőkre. A szakemberek által bizonygatott imponáló minő­ség ellenére azért jócskán le­het találni szikkadt, eldefor­málódott aprósüteményt. Erre is adtak magyarázatot. A még meleg áru rekeszekbe kerül, s ilyenkor zúzódik, petyhüdt­té válik. A konténeres szállí­tást pedig csak ott, azokban a boltokban tudják megvalósí­tani, ahol adottak a feltéte­lek. Egyébként a minőséghi­bás, selejtes anyagokat, köz­tük a kenyeret is mélyen az értéke alatt vásárolhatják meg azok a gazdák, akik állataik etetését kívánják változatosan és olcsón megoldani. A tizen­öt forintos kenyeret például öt forint ötven fillérért adják. Az üzemvezető szerint azon a munkahelyen, ahol o minő­ségi érdekeltség zsebbe vágó tényezőnek számít, érthetően arra kell törekedniük, hogy minél kevesebb kenyér és ap­rósütemény kerüljön a selej­tes termékek listájára. Gy. L. Most lebukott, drága Telefonhálózatunk olyan, amilyen. Gyakran táplál az ember hiú reményeket, hogy majd felhívja az ille­tékest, időt egyeztet vele. s akkor biztosra mehet ki hozzá, a megye valamelyik sarkába. Még a távközlési hálózatba kapcsolt vonalak végén sem mindig találjuk meg azt, akit keresünk. Mert ha f elveszik is a készü­léket, nem ritka a válasz: az illető vidékre ment, sza­badságát tölti, beteg, külföldiekkel tárgyal, vagy éppen más egyéb miatt nem lehet vele kapcsolatba kerülni. Ezért van aztán, hogy az ember váratlanul toppan ide vagy oda, ha már a településen jár. Azt reméli, hogy ha többre nem, egy másik időpont megbeszélésé­re, pár percig tartó tájékozódásra csak lesz idő. Ám ez sem mindig sikerül. A minap is így jártam a szentend­rei tanácson, ahol a titkárságon kiderült, hogy ami iránt érdeklődöm, az a művelődési osztályra tartozik. Át is mentem volna oda, ám a közvetítő tisztviselő hiába jelezte, pár percről lenne szó, közölték: sok a munka, jöjjek a következő héten, mert most még any- nyi idejük sincs. Így vagyok már hetek óta a fóti Müfa Kisszövet­kezettel is, ahol vagy azt válaszolják, hogy épp most ment el az elnök, hol azt, hogy külföldieket kalauzol. Máskor a takarító néni ballag át az udvar másik végé­be, hogy a telefonhoz hívja, de visszaérkeztekor sajná­lattal közölheti: ott látta ugyan, de már ofinét is el­ment. Míg aztán egy nap épp a nagyközségben járva érdeklődöm a portán, ahol örömömre azt hallom, épp most jött be. No, akkor irány a titkárság! — Az elnök elvtárssal szeretnék beszélni —mondom ki az óhajt, mire a titkárnő: — Sajnos, nincs bent. — Lebukott drága — közlöm vele önkéntelenül, mire kényszeredett mosollyal azt válaszolja: — Tárgyal. Azt mondta, senkinek sincs itt. Meg kell ezt értenem — biztatgatom magamat. Za­vartalanul tárgyalni tényleg nem lehet akkor, ha az emberre szüntelenül rányitnak. Igyekszem is megérte­ni, csak hát nehezen megy. Valami furcsa érzés vált ki ellenkezést bennem, s még a veresegyházi tanácsházán is attól tartok a folyosón, hogy a szembejövő hölgy rám szól, megkérdez: kit keresek, mit akarok? Pedig neki esze ágában sincs. Pásztor Béla tanácselnöknek egyáltalán nincs elő­szobája. Ügy lehet bejutni hozzá, mint bármelyik kol­légájához. Bejelentés nélkül, akár váratlanul, a folyo­sóról. Épp tárgyal, de azért hellyel kínál, s amiről be­szélnek, nem titok. Itt nem állja utamat senki ember­fia, jöhet utánam kopogtatással a következő ügyfél, mindennapos dolgaival. Hogy győzi? Hogy csinálja? Ez csak az,ért kérdés, mert ma az ilyesmi szokatlan. Pedig, ebben a több, mint hatezer lelkes faluban történt egy és más az el­múlt két évtizedben. Az átlagosnál is jobban fejlődött. Ehhez a magát elaprózni látszó, másokat elöszobáztat- ni nem szerető tanácselnöknek is sok köze van. Kovács T. István Egyszerre megfelelő és alkalmatlan Észak—Dél ellentéte Telefoniéban Valószínű, hogy a Pest megyében élők közül senki nem lepődik meg különösebben, ha megtudja: a tele­fonellátottságot tekintve ez a terület a legutolsó a ha­zai rangsorban. A megyében száz lakosra 5,7 beszélő­hely jut, míg az országos átlag (Budapest nélkül) en­nek több mint másfélszerese. A száz lakosára jutó fő­állomások száma 4 és fél, ezzel Pest megye a tizen­hetedik helyen áll. A postai szolgáltatások me­gyei helyzetéről és a fejlesz­tési elképzelésekről a közel­múltban készített jelentést a Budapest Vidéki Postafőigaz­gatóság. A beszámoló szerint megyénk postai hálózata meg­felelő szintű, ám a postahiva­taloknak körülbelül fele részben alkalmatlan a forga­lom lebonyolítására. Az ok: a műszaki állapot és a kis alap­terület. | A tervek szerint 2000-ig mintegy száz postahi­vatal újjáépítésére, korszerű­sítésére kerül sor. Hálózatfej­lesztés 1995 és 2000 között csupán az agglomerációs öve­zetben — Dunakeszin, Buda­keszin, Szentendrén — vala­mint Gödöllőn várható. A postai statisztikák azt mutatják, hogy az elmúlt idő­szakban nőtt a megyében a hírlapárusító-helyek száma. Az újságok forgalmával kap­csolatban kiderült, hogy egy­re nagyobb az érdeklődés a nemrég indult új lapok iránt. A Reform előfizetőinek szá­ma három hónap alatt majd­nem 11 ezerrel emelkedett. A januári lapáremelések követ­keztében vesztettek népszerű­ségükből a napilapok. Előfi­zetőinek csaknem negyven százalékát vesztette el a Nép- szabadság, még nagyobb mér­tékben a Népszava. Már-már kritikus a megye helyzete a távközlés színvo­nalát és a telefonellátottságot tekintve. Persze meglehetősen nagy a különbség az északi és a déli területek között. A Dunakanyarnak — mint üdü­lőövezetnek — az elmúlt évek fejlesztési koncepciója a me­gyei átlagot meghaladó lehe­tőséget biztosított. Két éve az önerős hozzájárulás új utat nyitott a fejlesztésben. A la­kosság anyagi segítségével 1990 végéig mintegy 5800 új állomást kapcsolnak be a me­gyében. Az 1991—2000 közötti idő­szakra a Magyar Posta és az ipar központi gazdaságfejlesz­tési programot állít össze. A terv célul tűzi ki a távbe­szélő-hálózat teljes automati­zálását és az egyes területek között mutatkozó jelentős aránytalanságok megszünteté­sét. A végrehajtáshoz orszá­gosan legalább 300 milliárd forintra lenne szükség. Elkép­zelések szerint az összeg 50 százalékát a Magyar Posta, 10 százalékát az állami költ­ségvetés, 40 százalékát pedig hitel és egyéb bevonható for­rások — tanácsi, egyéni — fedeznék. Pest megye földraj­zi helyzete és az itt jelentke­ző fizetőképes kereslet feltét­lenül szükségessé tenné a te­rület teljes automatizálását és újabb állomások létesítését. Annyi biztos, hogy a tíz évre szóló program megvalósításá­val — amit a posta kész meggyorsítani — a terület el­érné az országos telefonellá­tottsági szintet. S ez, Pest megye esetében, jelentős elő­relépésnek számítana. Kecskés Agnes Az alábbi állásajánlatokról részletes felvilágosítást ad a Pest Megyei Munkaügyi és Szolgáltató Iroda (Budapest, XI., Karinthy Frigyes u. 3.). Telefon: 852-411, a 149-es és a 191-es mellékállomáson. A Pemü zsámbéki gyára keres tmk-vezetőt, műszaki osztályve­zetőt, fejlesztőt, technológust és piackutatót. A Taurus Abroncsgyár felvesz 20-30 fő betanított munkást (3 műszakra). A Szakmai Továbbképző és Át­képző Vállalat május közepétől folyamatosan, érettségizettek ré­szére társadalombiztosítási ügyin­tézési képesítést nyújtó tanfolya­mot szervez. A Pest Vidéki Gépgyár (Sziget­halom) meóellenőrt (közép- vagy felsőfokú erősáramú szakképesí­téssel) és forgácsolókat keres. A Vörösmarty Mgtsz Főt, rá­kospalotai munkahelyre keres 1 autődarust (ffi). 1 maróst, 1 esz­tergályost. A fóti munkahelyre 1 növényterm. ágazatvezetőt, és 2 növényterm. agronómust. A Dohányértékesítő Közös Válla­lat könnyű fizikai munkára női és férfi munkavállalókat, közép­iskolai végzettséggel fiatalokat adminisztratív munkakörbe keres. Az Alagi Tangazdaság műszaki igazgatósága felvesz kőművesbri­gádot (2 kőművest és 4 segéd­munkást). A Mátraaljai Állami Gazdaság üllői bedolgozó részlege felvesz esztergályost, horizontálesztergá- lyost, karusszelesztergályost, be­dolgozókat. A munkát az álla­mi gazdaság biztosítja. A Főtávépszer felvesz részmun­kaidős, nyugdíjas kertészeti mun­kást. A Lottó Aruház gépírót, kontí­rozó könyvelőt, könyvelőt keres. A Penomah Ceglédi Gyára gép­ipart végzettségű szakembert ke­res azonnali belépéssel hűtőgép- szerelői munkakörbe, folyamatos munkarenddel. V

Next

/
Thumbnails
Contents