Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-24 / 95. szám

1989. ÁPRILIS 24., HÉTFŐ bártan 3 Egy pórt se irányítsa őket Megszűnt a KISZ, megalakult a DEMISZ (Folytatás az 1. oldalról.) vényen, s az ennek köszönhe­tően felszabaduló összegeket az oktatás fejlesztésére, a fia­talok átképzésére fordítsák. A vitában felszólalt Grósz Károly, az MSZMP főtitkára. — Az MSZMP Központi Bi­zottságának állásfoglalása egy­értelmű: támogatjuk törekvé­seiket, értékeljük szellemi bá­torságukat, vállalkozó kedvü­ket. Csinálják meg, amit meg­terveztek, sok sikert hozzá! — kezdte felszólalását a főtitkár. — A programnyilatkozat alap­törekvéseivel azért értek egyet, mert egybeesik a párt prog­ramjával — összhangban va­gyunk tehát. Ezért a párt köz­ponti vezetése a párt szerveze­teit és egyes tagjait arra ké­ri, hogy támogassák ennek a programnak a megvalósítását. Grósz Károly ezután a párt és a szerveződő szövetség kö­zötti új viszony jellemzőiről szólt, mondván: kezdjünk tiszta lappal, korrekt viszo­nyok alapján. — Itt valaki azt igényelte, hogy ne csak balra, hanem jobbra is húzzuk meg a hatá­rokat. Igaza van. Tisztázni kell: az MSZMP szocializmust akar, demokráciát, esélyegyen­lőséget, fellendülést, jogálla­miságot és egy önszerveződő társadalmat. Ma a pártban és az országban is nagyon sokan eltérő módon élik meg ezt az átalakulást. Vannak, akik anarchiának vélik a vitában felszínre kerülő eltérő és sok­színű nézeteket. Vannak, akik következetlenségnek tartják az ellenérvek hatására átalakuló véleményeket és koncepciókat. Sokan újat akarnak, de még a régi módon. Vannak, akik ön­célú versenyt kezdenek a re­formok parttalan kiszélesítésé­re, s nem kevesen céltudato­san munkálkodnak azon, hogy a párton belül vagy kívül meg­törjék a párt erejét. S vannak olyanok is, akik visszafelé akarják fordítani a szekerét. — Önök itt magabiztosan minősítették a párt reform­szárnyát és a konzervatívo­kat, s közölték, melyikkel akarnak együtt haladná. Megér­tettem, igazuk van — mondot­ta a továbbiakban, a küldöt­tek figyelmébe ajánlva ugyan­akkor néhány megfontolást értékítéletük kialakításához. Programokat Mivel a kongresszuson min­den küldöttcsoport egy felszó­lalási lehetőséget kapott, a Pest megyei vélemény az utol­só pillanatig alakult. Végül Tési Vilmos képviselte me­gyénket a mikrofonhoz lépők között. Elmondta, szerintük szükség van egy választási, képviseleti programra a hely- hatósági és országgyűlési vá­lasztásokon való megmérette­téshez, egy szervezeti program­ra a szövetségre lépni kívánó tagszervezetek működéséhez, és egy cselekvési programra. Ja­vasolta annak megfogalmazá­sát, hogy politikai szándékaik nem egyes konkrét reformok megvalósításával fejeződnek be, hanem szellemiségükben követelik meg minden tagtól és tagszervezettől a folyamatos haladni akarást. Az MSZMP- hez fűződő viszonyokról szól­va úgy foglalt állást, hogy a szövetség érték- és érdekazo­nosságra építi szövetségesi kapcsolatait, és nem fogadja el egyetlen párt irányítását sem, a reformokat felvállaló, ifjú­ságpárti társadalompolitikával rendelkező MSZMP-vel kíván szövetséget kötni. A saját fö­deráció belső szervezetéről csu­pán annyit szólt, szeretnék végre megélni, hogy elnökük és alelnökeik elfelejtik a te­kintélyelvű vezetést, s helyet­te a szövetség valódi szolgálói lesznek. Rámutatott: a Magyar Szocia­lista Munkáspárt, mint egysé­ges egész, úgy lesz reformpárt, hogy kétfrontos harcot vállal, de ma nagyobb az anarchia, a szétesés veszélye, mint a visz- szarendeződésé. — Felvetették a vitában azt a kérdést is, lelassult-e a re­form vagy sem. Véleményem szerint következetesen halad előre, bukdácsolva természete­sen azon az úton, amelyen még senki nem járhatott. Ugyanak­kor a látványos nagyotmon- dások ideje lassan lejár. A szerényebb, de szívósabb és következetesebb munka kor­szaka következik. A kongresszus szünetében Grósz Károly — a budapesti és a Csongrád megyei fiatalok kezdeményezésére — rögtön­zött fórumon válaszolt a kül­döttek számos kérdésére. A kötetlen eszmecserén a részt­vevők — egyebek között — az MSZMP belső életéről, a szer­vezeti és működési szabályzat tervezett változásairól érdek­lődtek. A vita további részében az új szövetség alelnökjelöltjei külön-külön is lehetőséget kaptak nézeteik kifejtéséhez. A dokumentumok feletti vi­ta lezárását követően a kül­döttcsoportok, illetve vezetőik konzultációival folytatta mun­káját a KISZ kongresszusa. A mintegy négyórás tanácskozá­son, főként a küldöttcsoport­vezetők értekezletén — mi­ként arról Nagy Imre beszá­molt — sikerült az együttmű­ködési szabályzat minden rész­letkérdésében kompromisszu­mot kötni. A plenáris ülés es­te 9 órától folytatódott, 804 küldött részvételével. A kongresszus ezen a késői órán döntött az új ifjúsági szövetség elnevezéséről. Vé­gül is háromfordulós szavazás után a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség nevet fo­gadta el 609 küldött, a kéthar­mados minősített többséget meghaladó szavazattal. A szer­vezet nevének nevének rövidí­tése — amelyről ugyancsak szavazással döntött a plénum — DEMISZ lett. A küldöttek minősített két­harmados többséggel, több szövegmódosítással — egyebek közt azzal, hogy az új szövet­ség nem fogadja el egyetlen párt irányítását sem — meg­szavazták a DEMISZ plat­formját. Az együttműködési szabályzat egyes tételeiről, majd egészéről a késő éjsza­kai órákig tartó szavazási pro­cedúrával döntött a kongresz- szus. Akiknek fontos a név Szombaton késő este született meg a döntés: az ed­digi Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség a jövő­ben Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség néven fog szerepelni. A tizenhárom lehetőség közül kiválasz­tott elnevezés azonban nem nyerte el minden küldött tetszését. Vasárnap reggel már útra is kelt a sport- csarnokba az az Ifjúkommunisták! megszólítású levél, amelyet a KISZ váci. budaörsi és dunakeszi bizottsá­gának küldötte írt alá. A levél megállapítja: az ifjú­sági szövetséget megtestesítő kongresszus többsége úgy döntött, hogy nem vállalja fel nevében a kommunista jelzőt. Mintegy kétszázan viszont következetesen kitar­tottak amellett, hogy számukra ez a szó továbbra is a leghaladóbb tartalmat jelenti, s mellette értelmileg és érzelmileg egyaránt elkötelezettek. Ezért javasolják a kommunista nevet és tartalmat ma is vállalók szövet­ségének létrehozását. Céljuk, hogy a társadalmi átala­kulásban a megítélésük szerinti leghaladóbb nézeteket képviseljék, s a platformszabadság alapján, a közös ér­dekek, értékek elvét figyelembe véve lépjenek fel együtt a MISZOT-ban, a DEMISZ-ben, az MSZMP-ben, a társadalmi-politikai élet minden fórumán. A szándé­kukkal egyetértőktől aláírásukat és lakcímük közlését kérték. Miért és hogyan született meg ez a levél? — erről kérdeztem Tési Vilmost, a Pest megyei küldöttcsoport szóvivőjét, a szöveg egyik megfogalmazóját. — A huszonegy tagú megyei küldöttcsoportból tizen­egyen, a kongresszus összes küldötte közül körülbelül kétszázan ragaszkodtunk ahhoz, hogy továbbra is ma­radjon meg a KISZ név. A tizenhárom névjavaslatból egyébként ez az elnevezés több körben mindig ver­senyben maradt, akkor is, amikor már csak a mostani cím volt az egyetlen vetélytársa. Végül a Demokrati­kus Ifjúsági Szövetség nyert. DISZ rövidítéssel, amit csak később — mivel Nagy Imre szerint ez a mozaik­szó az ötvenes években lejáratottá vált — váltott fel a DEMISZ. Szombatról vasárnapra virradó éjszaka jött a levélírás ötlete: próbáljunk meg azokra építeni, akik a kommunizmust értéknek tartják. Felhívásunk a várt­nál jóval nagyobb visszhangot váltott ki, amíg vittem a szöveget másoltatná, már útközben többen aláírták, de csatlakozott azonnal a másológép kezelője is. — Ez a levél azt jelenti, hogy megfogalmazói és alá­írói szakítani kívánnak a DEMISZ-szel, és önálló szö­vetséget akarnak létrehozni? — Nem akarunk kiválni a DEMISZ-ből, a szövetség szó nem nagy-, hanem kisbetűvel szerepel a szövegben. Frakciózásról sincs szó, hanem egyfajta lazább szerve­ződésről, lobbyról. A DEMISZ-t elfogadjuk, mint bal­oldali népfrontot, de nekünk szükségünk van a kom­munista névre, és az általa képviselt tartalomra. Én egyébként hálás lehetek ennek a kongresszusnak, mert tisztázódtak az arcvonalak, egy sor szervezetet sike­rült leválasztani. — Előadói beszédében Nagy Imre hangsúlyozta, hogy a szövetség stratégiai együttműködésre törekszik az MSZMP-vel, de nem annak minden szárnyával és irányzatával. Ti a párt mely képviselőivel rokonszen­veztek? — Nem lehet azt név szerint megmondani, melyik szárnnyal értünk egyet. A hozzászólásomban is azt fej­tettem ki, hogy politikai szándékaink nem egyes konk­rét reformok megvalósításával fejeződnek be, hanem szellemiségükben követelik meg minden tagtól és tag- szervezettől a folyamatos haladni akarást. Nem egyes személyek mögé kell felsorakozni, mert aki ma refor­mer, holnapra esetleg már konzervatív lehet. A cím­kézés ma nagy divat. Mi ragaszkodunk egy névhez, a kommunistához. Ha valaki szerint ez konzervativiz­mus, akkor mondhatja ránk, hogy mi fundamentalisták vagyunk. — Hányán írták már alá a leveleteket? — Körülbelül harmincán, de a reagálást nem most kértük, hanem a megadott címre. A legtöbb csatlako­zó Pest megyéből való, hiszen közöttük kezdtük a tájé­koztatást, de szerepel már az ívünkön Králikné Cser Erzsébetnek, az ÁISH elnökhelygtte,sének nev.e. Hámori Csabától is kértük, hogy adja a nevét törekvéseinkhez, ő azonban azt válaszolta, számára nem a név, hanem a tartalom a fontos. M. L. A szavukból még nem lesznek javak, sem reformok (Folytatás az 1. oldalról.) pártoknak — ahogy az MDF képviselője fogalmazott — az MSZMP? Elsőként a GATE párttag egyetemistáinak kül­dötte utasította vissza ennek még a lehetőségét is. Hiszen az embereknek, a pártta­goknak kell oda eljuttatnia az MSZMP-t, hogy a régi rossz vezetés minden szin­ten azoknak adja át a sta­fétabotot, akik a politikai, gazdasági, elméleti — vagy ha úgy tetszik — modellválságot képesek föloldani, s továbbvin­ni az országot, miközben a ve­zetők kiválasztása helyett a ki­választódás lesz napi gyakor­lattá. De az biztos — ahogy a tanácskozáson elhangzott —, ha csak szavak lesznek, de ja­vak s áru nem, akkor reform sem lesz. Pedig az MSZMP re­formpárt, s azok a folyamatok, amelyek lépéseit jelzik, pozití­vak. S párton belül is élesen jelennek meg az érdekkülönb­ségek. Ez jelzi, hogy az MSZMP nem alaktalan masz- sza. A platformok még tisztá­zásra várnak, s a valódi tisz­tázás, a kérdések megvitatása egy kongresszuson vagy egy országos pártértekezleten tör­ténhet meg. Ám addig is a gödöllői vá­rosi pártbizottságnak a maga területén a sajátos, helyi kér­désekre kell koncentrálnia. Apróbb-nagyobb észrevételek sora hangzott el az írásban közreadott beszámolóval kap­csolatban, amelyhez szóbeli kiegészítést Pekliné Joó Kata­lin első titkár fűzött. A kül­döttek a javaslatként előter­jesztett, a XIV. kongresszusig tartó időszak helyi politikai feladatait összegző anyagból csak a harmadik pontot fo­gadták el, de azt is csak há­rom hónapra. A vita összefoglalója után választásra került sor. A kül­döttértekezlet — a korábban megfogalmazott vélemények alapján — harmincnégy tagú, a delegáltakból álló egytestü- letes pártbizottságot választott. Miután Pekliné Joó Katalin korábban már megfogalmazta, hogy az első titkári funkcióval járó kötelezettségek számára túlzott terhelést jelentenek, a gödöllőiek új első titkárt vá­lasztottak Herczenik Gyula személyében, aki eddig a Pest megyei pártbizottság osztály- vezetője volt. A pártbizottság titkárai: dr. Zsiga László és Pekliné Joó Katalin. Varga Edit György-napi vásár Nagykőrösön Se pénz, se ló y „Adatik tudtára mindön em- Z boriidnak! Mária Terézia apos- S toli királyi felség kegyességé- j bűi 1759. karácsony havában ^ a hűséges Nagykörös Tanácsá- j nak és bírá iának adományozott í György-napi sokadalmat Nagy- V. körös város röndözött tanácsa, J anno 1989. április 23-lki Vásá- /■ rosnapon tartja.” Nos, a f önti több száz éves jo­gosítvány birtokában a nagy­körösiek az idén is megrendez­ték a Körösi tavasz utolsó nagy eseményét, a György-na­pi vásárt. vasárnap. A több mint két évszázados hagyo­mány úgy tartja, ez a nap a kezdete az állatok szabadtéri legeltetésének. Lehet, az idei esztendőben a korai tavasz be- köszöntével már korábban is kiviitték a jószágot a szabad­ba. A tegnapi, szeles, borongós időben, a György napi vásá­ron főként lovakat kínáltak eladásra. Az „egy lóerős” iga­vonók százezer forint körüli áron leltek új gazdára. De volt aki 150 ezret is megkért a hasznos négylábúért. A vásá­ri forgatagban persze olyan ;s akadt, aki a lovát elveszejtet­te. No. nem azért, mintha el­kötötték volna azt, csupán mert gazdája feltette tétnek az itt a piros, hol a piros elnevezésű játékon. E vad és tiltott sze­rencsejáték részvevői, mikor kollégám kameráját megpil­lantották, hanyatt-homlok me­nekültek, ki merre látott. Az­tán, hogy otthon mit szólt az asszony, hogy se pénz, se ló... ?! Nem teve, hanem ló. Vajon hány jó foga van? Ő írta Az egyetlen Azt írja Szántó Péter tíz Élet és Irodalom („A mi Szásánk", ápr. 21.) első ol­dalán: „Dubcek pedig vég­re beszél. Végre beszélhet. Nézem ezt az okos, mulat­ságos arcú embert, az egyet­len kommunista államférfit, akit életemben rokonszen­vesnek találtam.’’ Az em­beri lélek titkai közé tar­tozik, ki kivel miért rokon­szenvez, s kivel miért nem. Fehér cipó, lúdhús, sokféle a gusztus: hiszünk a köz­mondás bölcsességében. Semmi bajunk tehát a gusztussal, ökrök öklelnek ízlések és pofonok különbö­zősége miatt. Csak éppen a pofonokról jut eszünkbe, mintha most már járandó­ság lenne belőle. Valakik­nek. S valakiknek nem. Egy-egy jelző, odavetett mondat, összef ércelve a más természetű közlendőkkel, divat ez manapság. Csak­hogy: egy okos, elegánsan érvelő jegyzet írása közben — mert Sz. P. dolgozata ilyen — illik-e pofozni? Meglehet, a mostani il­lemszabályok szerint: igen. Sőt, szinte kötelező! A ma­gyarázat, az indoklás vi­szont szükségtelen? Körítés nélkül az ilyen, odavetett mondato(ka)t nem veszi be a gyomra az embernek. Hi­szen meglehet, Sz. P. sok rokonszenves államférfivel ■találkozott, de ha akadt kö­zöttük kommunista, akkor e miatt elillant a szimpátia? Avagy nagyon kevés rokon­szenves államférfivel hozta össze a balsors, S még sze­rencse, hogy akadt közöttük egy kommunista? Esetleg a sors furcsa szeszélye, ha az egyik csoportba garmadával kerülnek a rokonszenvesek, a másik csoportba sereges­tül, a harmadikba viszont szabályt erősítő kivétel­ként? Sajnáljuk tehát Sz. P.-t, hogy csak egyetlent talált, avagy fordítva, tartsuk sze­rencsésnek, mert legalább egyet rokonszenvesnek ítél­hetett az ellenszenvesek fa­lanxának tagjai közül? A mi Péterünk A mi Szá­sánkban nem ad választ kétségeinkre. Maradnunk kell tehát a nép bölcsessé­génél: fehér cipó... S va­lóban sokféle a — gusztus. KLIENS a szövetség első elnöke Nagy Imre A KISZ XII. kongresszusá­nak résztvevőiből megalakult új ifjúsági szervezet, a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövet­ség (DEMISZ) első országos gyűlésén vasárnap elfogadta a jogelőd szervezet első titkárá­nak előadói beszédét és abban értékelését az 1986-os kong­resszus óta végzett munkáról. A Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség 32 évének ér­tékeléséről szóló beszámolót viszont a DEMISZ nem fogad­ta el, mert úgy döntöttek, hogy e több mint három évti­zed történetének elemzését egy tudományos bizottság dolgoz­za ki. A küldötteik a Budapest Sportcsarnokban jóváhagyták a központi pénzügyi ellenőrző bizottság jelentését. A KISZ 91 millió forintos pénzmaradvá­nyával kapcsolatban elhang­zott. hogy azt központi szerve­zeteinél zárolták. Még a KISZ KB kérvényezte, hogy az ösz- szeget a most megalakult új szervezet felállítására, a moz­galmi munka finanszírozására fordíthassa. Erre a kormány­tól még nem érkezett válasz, a döntés májusra várható. Vasárnap délelőtt a résztve­vők küldöttcsoport-értekezle- teken vitatták meg a program­téziseket, s véleményezték a határozati javaslatot. A DEMISZ országos gyűlésének plenáris ülése a kora délutáni órákban az országgyűlési kép­viselőkhöz címzett levél, a ha­tározati javaslat, valamint a programtézisek elfogadásával folytatódott. Elsőiként a leve­let, szavazták meg azzal a ki­tétellel, hogy az már megszó­lításában se általános, sze­mélytelen legyen, hanem név­re szólóan küldjék el a képvi­selőknek. Következő napirendként a jelölőlistát ismertették a kül­döttekkel. A listára az addigi egyetlen név, Nagy Imréé mel­lé a küldöttek javaslatára Gönczi Jánosé is felkerült az e’nöki poszt várományosaként. A titkos szavazásban 794 kül­dött vett részt, valamennyi szavazat érvényes volt. A leg­többen, 552-en Nagy Imrére szavaztak. így ő lett a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövet­ség első elnöke. Gönczi János 226 szavazatot kapott. Annak ellenére, hogy Gyurosány Fe­renc nem vállalta a jelölést, ölen mégis az ő nevét írták fel a szavazólapra. További öt név is felkerült a szavazólapokra, közötíük — nem tudni, milyen indíttatásból — szerepelt Ma- róthy László és Lugosi Viktó­ria, a Tv-híradó riportere is. Négyen tartózkodtak a szava­zástól. A következőkben a küldöttek a szervezet két al- elnökét választották meg Gyurcsány Ferenc és Kracsun Csaba személyében. Az alelnö­ki posztra 15 szavazatot kapott dr. Kiss Jenő, az ifjúsági szö­vetség Pest megyei bizottsá­gának első titkára. Végül vasárnap késő este véget ért a Budapest Sport- csarnokban az a háromnapos esemény, amely a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ség XII. kongresszusának in­dult, s a Magyar Demokrati­kus Ifjúsági Szövetség első or­szágos gyűléseként fejeződött be. Mürk Leonóra

Next

/
Thumbnails
Contents