Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-18 / 90. szám

1989. Április is., kedd Titian 5 Napsugár — dobozban Snapszercsata a pártházban Elve rakják a centrifugába, majd szigorúan ellenőrzik Ha arra keresnénk választ, hogy milyen ételek, italok szükségesek az egészséges életmódhoz, a világon talán egyet­len orvos sem akadna, aki ne az elsők között ajánlaná a gyü­mölcsféléket. Ám az is biztos, hogy ez a megállapítás ameny- nyire közhely, annyira örök érvényű és vitathatatlan. Ez is adta az ötletet tíz év­vel ezelőtt a Törökbálinti Ál­lami Gazdaság vezetőinek, hogy az 1500 hektáros gyümöl­csösükön termett cseresznyét, őszibarackot, meggyet ne csak nyersen, de ital formájában is értékesítsék. Először kezdetle­ges eszközökkel néhány gyü­mölcsfajtával próbálkoztak. Az első évben 70 ezer hektoliter jött le a gépsorokról. Ez a szám a múlt évben már 15 millió liter volt. Mint a számok is bizonyít­ják, a Törökbálinti Állami Gazdaság Érd határában mű­ködő léüzeme nemcsak ver­senytárssá nőtte ki magát a többi üdítőitalokat gyártókhoz képest, de ma már az élvonal­ban emlegetik. A Napsugár vagy a Sunclub feliratú dobo­zokat, palackokat Észak-Euró- pától Tajvanig ismerik, össze­sen tíz országba exportálják. Csomár Tibor, a léüzem igazgatója állandóan hármas drukkban él: először, milyen lesz a gazdaság gyümölcster­mése, másodszor a drága nyu­gati gépek miatt aggódik, ne­hogy ezek felmondják a szol­gálatot, és az sem lényegtelen: megküzdeni az évről évre szé­lesedő konkurenciával. — Melyik ezek közül a leg­kritikusabb? — kérdezem a gazdasági vezetőtől. — Ezek a fő tényezők any- nyira összefüggnek, hogy akár az egyikkel, akár a másikkal van probléma, súlyos zavart okozhat a rendszerben. Sze­rencsére üzemünk’ gépei kifo­gástalanul működnék. Eddig a gyümölcstermés is jónak: ígér­kezik. Ami pedig a piacot il­leti, naponta meg kell küzdeni a vásárlókért. Mostanság egyre több rostos gyümölcslé (a Hey-Ho, az Öceán, a Csabai és így tovább) hirdetéseivel találkozhatunk. Magyarországon tíz üzem fog­lalkozik ma már az ilyen és az ehhez hasonló nektárok gyártásával. — A Napsugár, illetve a Sunclub hogyan képes ver­senyben, mi több, „dobogós" helyen maradni? — Csalódást okozok, ha most valamilyen szenzációs választ vár tőlem. Az általános recept szinte mindenki által ismert: olyan terméket kell gyártani, amely minőségében és árában versenyképes tud maradni. — Megmagyarázná részlete­sebben? — Egyáltalán nem titok. Van egy nagy előnyünk. Az alap­anyag tetemes hányada a mi gazdaságunkból, vagyis innen, a környékről kerül ki. Az pe­dig közismert tény, hogy Pest megyének ezen a vidékén ki­váló zamatú csonthéjasok — őszibarack, meggy, cseresznye — teremnek. Nos, ezt az alap­anyagot közvetlenül a feldol­gozó üzem közelében szürete­lik le. Következésként a gyü­mölcs szinte él, amikor a cent­rifugákba kerül. Így a benne lévő vitaminok és más értékes ízek, zamatok benne marad­nak. Márpedig azokon a kül­földi piacokon, ahol nagyobb tételeket kívánnak vásárolni, ezeket a természetes anyago­kat vegyileg pontosan ki tud­ják mutatni. Minden bi­zonnyal “ énnek köszönhető, hogy néhány évvel ezelőtt Hamburgban mi is benevez­tünk egy rostosgyümölcslé- minősítő versenyre, ahonnan nagy örömünkre az első díjat hoztuk el. összegezve: szigo­rúan ellenőrzött minőséget adunk el a hazai és a külföldi piacra egyaránt. Az áruforgal­mi szervezetünk jóvoltából persze pontosan betartjuk a szállítási határidőket. — Jelenleg hányféle rostos gyümölcslét gyártanak? — összesen tizennégyet. Ezek közül az őszibarackból, a kajsziból, az almából, a para­dicsomból készül a legtöbb. De gondoltunk a cukorbete­gekre is, ezért négyféle diabe­tikus italt is gyártunk. — Most mi a legújabb? — A múlt ősztől jelentünk meg a legkülönlegesebb termé­künkkel, az úgynevezett Multi vitaminnal. Ezt a koktélszerű készítményt hatféle gyümölcs­ből keverjük össze, hozzá svájci gyártmányú vitamint adunk. Tudomásom szerint a hazai gyártmányok közül je­lenleg ennek van a legnagyobb vitamintartalma. — A jövőben tovább bővül-e a termékválaszték? — Ez az iparág nagymérték­ben hozzájárul az egészséges táplálkozás fejlesztéséhez. Nem véletlenül sok nagy cég, társulás állt rá ezeknek a gyártására. A jövőben viszont csak azok maradnak talpon, amelyek — és ma már ez is közhely — képesek megújulni. Mi most merőben újat nem tudunk hozni. Tervezzük vi­szont az eddigi literen­ként 35 deka gyümölcsrostot tartalmazó italaink egy részé­ben ezt az arányt 50 százalék­ra növelni. Ezenkívül termé­szetesen több tervünk'• vám;' de ma még kidolgozatlanok, szak­embereinknek ezek jelentik a holnap feladatait — fejezte be Csomár Tibor. Séra Sándor r így is, meg úgy is értelmezhető Elkerülhették volna a fegyelmit Szóval, akkor most megint hurcoljunk meg embereket? Csak azért, mert valaki irigy­ségből névtelen feljelentést tett? Boldog lennék, ha ez az ügy lenne napjaink legna­gyobb szabálytalansága. Olcsót drágán Hernádi Károly biatorbá- gyi tanácselnök indulatos sza­vait hallgatom, s biztosítani kívánom, hogy nem a szen­záció keresése, nem emberek meghurcolása a célom. Kér­dezni azonban kötelességem. Tudni szeretném, s ő meg is mondja a neveket, akikről a telekügyekben szó van. Ám megértve aggodalmát, kihú­zom azokat a sorok közül. A község lakói már úgyis tud­ják, kikről van szó. Foglalko­zott a kérdéssel a rádió is. Éppen ezért nem értem, hogy az egyik hivatalban azt mond­ják: korai még erről tárgyal­nunk. A Pest Megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság március 14-i jelentésének nyolcadik pont­ja szerint a budaörsi NEB vizsgálta azt a bejelentést először, amely szerint a helyi tanács 12 telekingatlanból né­gyet jóval a forgalmi értéken alul értékesített három taná­csi dolgozónak és a községi párttitkárnak, miközben nem vették figyelembe az érintet­tek szociális körülményeit. Az ügyet áttették a megyei ta­nács végrehajtó bizottságá­hoz, amely megkezdte a vizsgálatot. — Persze, nem nagy do­logról van itt szó — jegyez­te meg Császár Ferenc, a NEB elnijke, hiszen a tanács­nak jogában állt kedvezményt adni, különösen olyan kollé­gái számára, akik már régen, s nem is túl magas fizeté­sért dolgoznak hivataluk­ban. A bejelentés alighanem a párttitkár személye miatt érkezett, aki ráadásul a há­rom évig nem értékesíthető telket — a levélíró szerint magas áron — továbbadta. Azt, hogy mi a teljes igaz­ság, most már a vb-nek kell kiderítenie, még mielőtt az ilyesmit bárki határozottan állítaná. Dr. Pctrik János, a megyei tanács végrehajtó bizottságá­nak titkára is abból a jóhi­szemű feltételezésből indult ki a vizsgálat megkezdése előtt, hogy a helyi tanács va­lóban méltányossági alapon döntött úgy, ahogy döntött, dolgozói javára. Ám rosszul alkalmazták a rendeletet. Mert hisz kedvezhet kollégái­nak másként is a hivatal. Adhatott volna támogatást, telekár-kiegészítést, s ugyan­ezt tehette volna a pedagógu­sok esetében is. Kié a telek? A vizsgálat befejezése után már a vb-titkár előtt is pon­tosabb kép bontakozott ki. A szóban forgó telkeket még 1987 áprilisában parcellázták Biatorbágyon. A vevők szám­bavétele az év őszéig tartott. Sikerült minden igényt kielé­gíteni, senkit sem kellett el­utasítani. A korábbi, az esz­tendő szeptemberének első napjáig érvényben lévő jog­szabály lehetőséget adott a forgalmi értéktől való elté­résre is. Ügy vélték tehát a vb-tagok, úgy az előterjesztő tanácselnök, hogy segítenek a pedagógusokon, méltányolják a községért végzett munkát az­zal, hogy nyolc telket nem a tel­jes forgalmi értékért, négy­zetméterenként 278 forintért utalnak ki. Egy pedagógusnak négyzetméterenként 139 forin­tot kellett fizetnie, míg a másik két telek tulajdonkép­pen nem is a tanárok, ha­nem otthont teremtő gyerme­keik tulajdona lett négyzet- méterenként 84 forintért. Eny- nyiért került birtokba az a házhely is, amiről eddig úgy tudtuk, hogy a párttitkárnak adták, s ő értékesítette az­után. De ez nem egészen így van. Fia kapta a telket, ám közben külföldre távozott, mi­után a tulajdont az apja köz­belépésére visszavásárolta a tanács. Kérdés: Lehet-e a szülőt büntetni a gyermek magatartásáért? — hangoz­tatják a vizsgálatot folytatók. Az ügyet szabálytalanná végeredményben az tette, hogy még 1987. szeptember 1-jén hatályba lépett az új földtörvény, aminek alapján már csak a forgalmi értékért lehetett volna kiutalni a tel­keket. Erre különben a ren­delet megjelenése után, ok­tóberben került sor. Ha a vb ehhez igazodik, most nem kellett volna fegyelmi eljárást kezdeményezni az ügyintézők­kel szemben. Dr. Petrik János véleménye szerint ebben az ügyben mér­legelni kell még azt is. hogy a Biatorbágyi Tanács dolgozói túlterheltek. Hét állás betöl­tetlen, hosszú ideje távol van Véget ért egy odisszea Indulatos viták kereszttüzébe kerültek az utóbbi időben a pártszékházak, különösen azok, amelyek már az iroda- és székházépítési tilalom idején készültek. Elég csak a szent­endrei MSZMP-ház körüli vitákra gondolni, amelynek — úgy tűnik — megnyugtató lezárása, hogy az impozáns Duna-parti épület földszintjén fogorvosi rendelő kapott helyet. Lapunk is részletesen be­számolt a Szigetszentmiklóson, MSZMP-beruházásban készü­lő középület körüli vitákról. Itt sem csupán a pártappará­tus tagjai, illetve a tömeg­szervezetek találhatnak végre otthonra, hanem közösségi programok színhelye is lesz a ház. Családi könyvtár kap he­lyet itt, a kisebb előadóter­mekben különféle nyelvtan- folyamokat szerveznek, s köz- művelődési célokra szeretnék használni a nagytermet is. Nem túl szerencsés Dunaharasztin néhány nap­ja ugyancsak meglepő dolgo­kat tapasztalhat az, aki belép az MSZMP nagyközségi bi­zottságának épületébe. Az egyik szobában orrukra tolt landozó illatok áradnak, mi­közben a pártbizottság iro­dáiban a megszokott munka folyik. Az idősek napközije jutott ideiglenes otthonhoz a pártház falai között, s ezzel talán vé­get ért a kisöregek hónapok óta tartó odisszeája. Átépí­tik, bővítik ugyanis a több mint tíz esztendeje működő idősek napközi otthonát, s er­re az időre a gondozottak ki­szorultak az épületből. Jó da­rabig a művelődési ház fogad­ta be őket, de ez a megoldás nem volt túl szerencsés. Elő­fordult, hogy csupán az étke­zésüket tudták biztosítani — azt is távol. Télen pedig ott­hon maradtak, s a házigondo­zók látogatták a nehezen moz­gó embereket. Délelőtt snapszerparti, délután taggyűlés. Jól érzik magukat az öregek a dunaharaszti pártházban (Erdősi Ágnes felvétele) szemüvegű idős nénikék hf- mezgetnek, a másikban bá­csik tárgyalják a világ sorát, a nagyteremben ugyancsak koros emberekből álló kár­tyacsapat vív snapszercsatát. A melegítőkonyhából ínycsik­De jól tudjuk, hogy az anyagi gondoknál rosszabb a magány, s a tányér meleg ételnél jobban igénylik a tár­saságot, a jó szót, a törődést. Nyugalomra leltek a vb-titkár. A jó szándék mel­lett szerepet játszhatott a tá­jékozatlanság is. Nem egyedi eset a biatorbágyi, s éppen ezért dr. Vas Jánosnak, az ELTE tanárának közreműkö­désével szakmai napot is kel­lett tartani a helyi tanácsok illetékes munkatársainak, ve­zetőinek a földtörvény alkal­mazásáról. Ezzel kapcsolatban vb-titkári tájékoztatót adtak ki és segítséget nyújtanak a helyszíni kiszállások alkalmá­val is. Erről már dr. Oszvári István jogi csoportvezető mond véleményt, ő szintén tapasztalt tájékozatlanságot s ebből következő szabálytalan­ságokat, amelyeknek igyekez­nek elejét venni. Elmarad tehát a szenzáció, amire a sorok írója őszintén szólva nem is áhítozott. Am az írás végére érve, mégis sok-sok kétely fogalmazódik meg benne. Van tehát egy földtörvény, amit így is. úgy is lehet ér­telmezni? Ahogy éppen ked­vezőbb? Magyarázni kell, mert az alkalmazására hiva­tottak nem értik? — A dunaharaszti pártházat senki sem „kezdte ki” — ma­gyarázza Mucsi László, a nagyközségi pártbizottság tit­kára. — Mégis már régóta foglalkozunk a gondolattal, miként lehetne nyitottabbá, a helyi politizálás fórumává tenni a házat. Magunktól ajánlottuk hát, hogy amíg el­készül az új napközi, költöz­zenek ide a gondozottak. He­lyiségeink alkalmasak arra, hogy akár harminc embert is kényelmesen elhelyezzünk. A pártélet ideje úgyis a délután, a nap többi részében üresen állnak a szobák és a nagyte­rem. Április ötödiké óta jár­nak hozzánk az idős emberek, s mondhatom nagyon jól ér­zik magukat. A nagyterem U alakban el­helyezett asztalainál külön szigetet alkotnak az asszonyok, s a férfiak. Igaz, a kártya­csapatban ül egy asszonyka is, Bujáki Istvánná, Tériké, a napközi vezetője. — Bizony, sokat rángattak bennünket az utóbbi hóna­pokban — panaszolja Köblös Rezsőné. — Hol itt voltunk, hol meg ott. Pedig tudja, az ilyen öreg csontoknak már terhes ez a nagy változatos­ság. Most végre nyugalomra leltünk. Az idegenkedés elmúlt A huszonegy gondozott közt a rangidős, a 90 esztendős Ba­goly Gábor bácsi is bekap­csolódik a beszélgetésbe: — Jó helyünk van itt, igaz, nekem egy kicsit messze esik a lakásomtól, de szívesen ide­ballagok. A lábam még jó, akárcsak a szemem. Nézze meg! Szemüveg nélkül olva­sok — s a sokat forgatott könyvet felüti a könyvjelző­nél. — Csak a fülem gyenge már. No. amit akar, azt ma Is meghallja az öreg — évődik Csalló Mária, az asszonycsa­patból. A kijelentést bizonyí­tandó Gábor bácsi vidáman legyint rá. Tériké — Bujákiné — em­beri tragédiákat, nehéz sorso­kat is felvázol. Ki, miért ke­rült hozzájuk, mióta tölti napjait e közösségben. A többség valóban törzstag, töb­ben már egy évtizede járnak ide, s számukra valósággal életmentő ez a kötődés. Reg­gelente a nagy kiterjedésű köz­ség legtávolabbi részeiről is becsoszognak a pártházba, megreggeliznek, beszélgetnek, olvasgatnak. Délben elköltik az ebédet, ejtőznek egy keve­set — varrogatás, kártyázás, újságböngészés közepette —, s délután hazaindulnak. Min­denkit vár a kis kert, a vete- mény, vagy néhány kapirgá- ló apró jószág. Az uzsonnát ál­talában vacsorának fogyaszt­ják. Korán fekszenek, s vár­ják a reggelt, hogy újra nya­kukba vegyék a falut. Nem mondják — talán már szégyellik is —, hogy először idegenkedtek bejönni a párt­házba. Most kedvesen övöd­nek rajta. Hogyne lenne jó helyünk, mikor vigyáznak ránk — neveti el magát az egyik néni, s a feje fölött függő Lenin-képre mutat. — Szeretnénk, ha igazán jól éreznék magukat nálunk — mondja Szabó Lajos, a párt- bizottság munkatársa. — A nagyközségi könyvtárban sok régi magyar film van meg vi­deokazettán. Elhatároztuk, hogy ezekből vetítéseket ren­dezünk majd délelőttönként. M. K. Új csomópo A szülő érdemeiért Többen kérdezik a biator­bágyi ügy révén azt, amit a helyi tanács elnöke is. Hát az apa tehet a fia hibájáról? Mondjuk, hogy nem. No de akkor miért a szülő érdemei!, méltányolták a gyereknek adott kedvezményes telek ki­utalásával? Azt mondja Hernádi Ká­roly: — Valóban akarta érté­kesíteni a telket az a gyerek, de mi időben megakadályoz­tuk és visszavásároltuk. Csak ezen múlott? Szóval, dehogyis vagyok én a dolgok iránt rosszhiszemű. Eljártak ebben nálam oko­sabb, hozzáértő szakemberek, akiknek a szavait nincs okom kétségbe vonni. A morfondí- rozás viszont az én saját ma­gánügyem. Elkezdték a 31. számú, Jászberényig vezető fő közlekedési út maglódi csomópontjának átépítését. A Betonútépítő Vállalat szakemberei több száz méter hosszúságban kiszélesítik és új lehajtósávokat is alakítanak ki a balesetveszélyes és forgalmas útszakaszon. A korszerű csomópont előreláthatólag május vé­gére készül el Kovács T. István (Hancsovszki János felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents