Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-10 / 59. szám

FOLYTATTA MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS (Folytatás az 1. oldalról.) lyen társadalmunk működési rendje, hogyan működik a démokrácia, a nyilvánosság, milyen a döntési mechaniz­Közmegegyezés szülessen musa, erős-e a társadalmi kontroll. Helyünket a nemze­tek gazdasági erősorrendjé­ben alapvetően tehát nem mi — vagy nemcsak mi — ha­tározzuk meg! - A kicsi és erőtlen országok, ha maguk­ban akarnak küzdeni, a sül­lyesztőbe kerülnek. Létük és felemelkedésük egyetlen esé­lye, ha összekötik sorsukat a ;haladás irányát és ütemét meghatározó erőkkel. De po­tyautasként nem kerülhetünk a zászlóshajóra! Meg kell váltanunk a jegyünket. Azt pedig csak egy európai jog­renddel, demokráciával, isko­lázottsággal, kulturáltsággal, néhány eddigi társadalmi magatartásforma sutba vágá­sával, az adni és befogadni képes szellem felmutatásával válthatjuk ,meg. Bízom abban, hogy Ország- gyűlésünk, társadalmunk, or­szágos és helyi szervezeteink, politikusaink és közembere­ink a társadalmi viták és po­litikai küzdelmek során ösz- szeadják garasaikból azt a politikai tőkét, amiből ez a jegy megvásárolható lesz! A Központi Bizottság és a Mi­nisztertanács nevében ezek­nek a gondolatoknak a je­gyében támogatom a Magyar- ország alkotmányának szabá­lyozási elveire vonatkozó ja­vaslatot — mondotta végeze­tül a kormány elnöke. A vitában felszólaló képvi- viselők közül többen foglalkoz­tak az államforma kérdésével. Barcs Sándor és Szilágyi Tibor például a népköztársaság elne­vezés mellett tette le voksát. Sebők János viszont úgy vélte, nincs lényeges különbség a népköztársaság és a köztársa­ság elnevezés között, a lényeg ugyanis az, ki gyakorolja a ha­talmat. Az elmúlt évtizedek­ben a legnagyobb gondot ép­pen az jelentette — tette hoz­zá —, hogy az alkotmány elő­írása ellenére a hatalmat nem a nép gyakorolta. Több képviselő foglalkozott hozzászólásában azzal, melyik legyen az új címerünk. Volt, aki a Rossuth-címerrel rokon­szenvezett és azt indítványoz­ta, hogy a kérdést bocsássák népszavazásra. Földy Ferenc viszont úgy vélekedett, hogy a kontinuitás jegyében a régi, koronás címert kell visszaállí­tani, mert a korona nem a ki­rályság, hanem a magyar álla­miság szimbóluma. Azt is in­dítványozta, hogy a kormány tagjai a koronára tegyenek es­küt, ezért a szent koronát az Országház épületében helyez­zék el. A képviselő úgy vélte, hogy a megyék, városok és községek ugyancsak visszahe­lyezhetnék jogaikba a régi zászlajukat és címerüket, illet­ve újakat alkothatnának. Ja­vasolta, hogy hozzanak létre egy állandó heraldikai törté­nészbizottságot, amely folya­matosan felülvizsgálná ezeket a jelképeket. Bölcsey György viszont úgy foglalt állást, hogy nem mindenben az a jó, ami a legrégebbi, ö megfontolandó­nak tartotta esetleg egy új cí­mer megalkotását. Bankó Mi­hály arra hívta fel a figyelmet, hogy az alkotmány szövegezé­sével egyidejűleg munkálják ki az új címer bevezetésének anyagi vonzatát is. Az alkotmány legjelentősebb részének dr. Horváth Jenő azt tartotta, hogy az egycentrumú államhatalmi szerkezettel sza­kítva a hatalmi ágak megosz­tásának elvét figyelembe véve kívánjuk államszerkezetünket kialakítani. Mint mondta, a háromhatalmi struktúrából számára a bírói hatalom a leg­fontosabb, mert a kormányzás alapelve a törvényesség. Nem tudja elképzelni új alkotmá­nyunkat ezen alapelv érvénye­sülése nélkül, a bírói hatalom mindentől független, csak a lelkiismeretnek és a törvény­nek alávetetten történő gya­korlása nélkül. Kereszti Csaba ugyancsak kitért a hatalmi ágak egyensúlyának elvére. Arra, hogy azt a koncepció nem tartalmazza. Nézete sze­rint az, hogy a hatalmi ágak HÁMORI CSABA: Települések Hámori Csaba és Balogh László az ülésteremben Ma a társadalom nagyobbik részét nem érdeklik az alkot­mányozás kérdései, mert nem tulajdonít neki életviszo­nyait megváltoztató jelentősé­get. A politikával foglalkozók egyik tábora az MSZMP teg­napi szerepének megőrzésére, másik tábora a hatalomtól megfosztásra használná fel az .alikotso.ány.Qzás.t.. A harmadik tábor a szocialista társadalmi modellváltásához szükséges, fontos folyamatnak tekinti. Az utóbbiak körébe tartozom én is — mondta elöljáróban Hámori Csaba. Az új alkotmány szabályo­zási elveit korszerűnek, vál­lalhatónak tartom, egészében támogatom. Óvnám magun­kat a határidők merev kor­látáitól. Az alkotmányozás ad­dig tartson, ameddig a leg­fontosabb kérdésekben nem tudunk megegyezni, s nem egymás korlátái, még nem fel­tétlenül jelent egyensúlyi álla­potot. Dr. Garbacz Katalin azt hangsúlyozta, hogy a független bíró, a független ügyvéd mel­lett független vádló is szüksé­geltetik. Az ügyészség függet­lenségének bármilyen korláto­zása feltétlenül visszalépést jelentene — mutatott rá a kép­viselőnő. Megfogalmazódott az a véle­mény is, hogy olyan alkotmány kell, amely garanciát ad arra, hogy egyetlen párt, kormány vagy személy sem sajátíthatja ki magának a hatalmat. Szám­űzni keil az alaptörvényből az ideológiát, az utópiákat, a ki­nyilatkoztatásokat, sőt a de­magógiát is. Az alkotmány mondja ki, hogy a működő pártok egyenlő jogokkal és kö­telezettségekkel rendelkeznek. Méhes Lajos az új alkotmány előkészítését jó alapnak nevez­te egy széles körű társadalmi eszmecseréhez a lehetséges közmegegyezés érdekében. Solymosi József is arra hívta fel a figyelmet, hogy a vita végén közmegegyezés kell hogy szülessen, ám a mai összetett belpolitikai helyzet ismereté­ben erre vonatkozóan kétségeit fejezte ki. szövetsége csupán is a parlamentben, hanem azon kívül is, a kü­lönböző társadalmi érdekcso­portok között. Az önkormányzat képleté­nek annál szélesebb értelmű megközelítése indokolt, mint ahogy ezt a koncepció tartal­mazza. A tanácsokról szóló fejezet mintha egyenlőségje­let tenne a helyi önkormány­zat és a tanács, mint népkép­viseleti szerv közé, holott az önkormányzat alanya a tele­pülés egész lakossága és az általuk létrehozott szerveze­tek is. A megyei önkormányzatról Hámori Csaba elmondta: alap­egységnek a községi és váro­si Önkormányzatot tartom. Nyilvánvaló, hogy az orszá­gos és a lakóhelyi szint közé szükséges valamilyen, „két­irányú forgalmazást” biztosító i 4 4 4 i* m 44 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4444444444444444444444 Pozsgay Imre a köztársasági elnöki funkcióról. ® Lehet-e politikamentes a hadsereg? $ Az egyházak és a pártalapítás. Abban egyetértenek a kép­viselők, hogy az Elnöki Ta­nács helyett egyszemélyi ál­lamfői intézmény, a köztársa­ság elnöke funkcióját kell lét­rehozni. Arról azonban meg­lehetősen eltérnek a vélemé­nyek, hogy milyen hatáskörök, jogosítványok illessék meg az elnököt. A reprezentatív típu­sú és a nagyon erős elnöki rendszer között ugyanis szám­talan átmenet képzelhető el. Vita van például arról, hogy megkapja-e az Országgyűlés, a tanácsok feloszlatásának, a kormány elnöke jelölésének, a bírák kinevezésének és fel­mentésének, a hadiállapot ki- nyilvánításának, a rendkívüli állapot kihirdetésének a jogát. Ugyancsak különbözőképpen vélekednek a honatyák arról az elképzelésről, hogy az ál­lamfő lássa el a fegyveres erők és fegyveres testületek főpa­rancsnoki tisztét. Egyelőre még csak az új al­kotmány szabályozási elvei erűitek a parlament elé, de náris találgatásoktól hangos a olyosó: ki legyen a majdani öztársasági elnök? Nyílt ti- ok, hogy leggyakrabban Pozs- ay Imre neve hangzik él. Ezért talán nem érdektelen megismerkedni azzal: milyen elnöki rendszert képzel el Pozsgay Imre. Erről így nyi­latkozott lapunknak:­— Olyat, amelyben a köztár­saság elnöke — a hatalmi ágak megosztásának jegyében — alkotmányos politikai fel­adatokat lát el. Az elnöki rend­szer fejezze ki a nép és a tör­vényhozás, illetve a parlament és a végrehajtó hatalom kö­zötti egyensúlyt. Ebből követ­kezik, hogy fölfogásom szerint jelentős hatalommal kell ren­delkeznie a köztársasági elnök­nek. Tevékenysége nem korlá­tozódhat reprezentatív, formá­lis aktusok lebonyolítására. A külföldi példákat alapul véve valahol a francia és a nyugat­német elnöki rendszer közötti mezőben helyezném el a ma­gunkét. Azzal a különbséggel, hogy a végrehajtó hatalomtól függetlenül működjék. ★ A független képviselők cso­portülésén, majd az üléssza­kon is elhangzott, hogy a több­pártrendszer viszonyai között felül kell majd vizsgálni az ál­lami erőszakszervezetek, a fegyveres erők irányítási mód­szerét. Többen is • javasolták, hogy politikamentessé kell ten­ni a honvédséget, amelynek működését egyetlen párt sem befolyásolhatja, hanem csu­pán a parlament és (vagy) a majdani köztársasági elnök fennhatósága alá tartozna. — El tud ön képzelni egy ilyen helyzetet? — tudakoltuk Kárpáti Ferenc (Pest megye 7. vk.) honvédelmi minisztertől. — A honvédség a társadal­mat, a szocialista Magyaror­szágot szolgálja, ami már ön­magában is politikai tartalmat takar. Abban az értelemben azonban politikamentessé kell tenni, hogy nem adhat helyet, terepet a pártharcoknak. Ettől mindenképpen meg akarjuk óvni a hadsereget. Az újonnan alakult csoportosulások tagjai nem szervezkedhetnek, gyűlé- sezhetnek a laktanyákban, mert ott a katonai szolgálati szabályzat van érvényben. Az pedig jelenleg a létező szerve­zetek működését ismeri el, mint amilyen az MSZMP is. Nem emlékezik meg viszont — példának okáért — a Kis­gazdapártról. Más kérdés az, hogy mi történik a kapun kí­vül, mert az már mindenkinek a magánügye. Az elmúlt 40 év során úgy alakult, hogy a néphadsereg tiszti állományá­nak majdnem 75 százaléka az MSZMP tagja. Nem gondolunk arra, hogy kiléptessük őket a pártból, vagy a hadseregből. Ez a nemzedék így nőtt fel, így akar élni és dolgozni, s ez el­len nem kívánunk tenni. Az új alkotmány szabályo­zási elvei a szabadságjogok között deklarálják a lelkiis­mereti és vallásszabadságot. Az állam és az egyházak vi­szonyának összefüggésében a korábbinál részletesebben fog­lalkozik e kérdéskörrel a kon­cepció. Az ülésszakon mégis igen keveset hallunk arról, milyen alaptörvény megalko­tásában érdekelt az egyház? Erről kérdeztük dr. Pregun István Szabolcs-Szatmár me­gyei képviselőt, a Nyíregyházi Hittudományi Főiskola rekto­rát, aki így fogalmazott: — Számunkra csak olyan al­kotmány elfogadható, amely az általános emberi jogok kö­zött biztosítja a vallási és lel­kiismereti szabadságot. Ebben a tekintetben először hiányos­nak éreztem a koncepciót, s valószínűleg hasonlóan véle­kedhettek róla az Igazságügyi Minisztériumban is. Abból gondolom, mert az ülésszak kezdetéig eljuttattak hozzánk egy háromoldalas kiegészítő anyagot, amely egyebek kö­zött kinyilvánítja a vallásos világnézet terjesztésének, va­lamint egyházi szervezetek, mozgalmak alakításának jogát. E szervezeteken nem a párto­kat értjük. Történelmi tapasz­talatunk az, hogy mindig az egyházak kárára vált, ha po­litikai pártok mellett kötelez­ték el magukat. Mi az embe­rek közötti megértést, szere­tetek az általános közjót, az erkölcsi értékek tiszteletét, akarjuk előmozdítani, amihez megfelelő keretet ad egy moz­galom vagy valamely szerve­zet is. Nincs szükségünk poli­tikai pártra, hiszen annak működése már más létsíkon mozog. Kövess László Straub F. Brúnó és Grósz Károly a szünetben áttétel, ami ugyanakkor össze­gezni, integrálni is képes egyes térségek érdekeit. De nem lebeghet a megyei ön- kormányzat „ég és föld kö­zött”, hanem a községek, vá­rosok szövetségeként, a tele­pülések által delegált tagok­ból álló testületként kell mű­ködnie. Az államformáról szólva a képviselő kifejtette, hogy a népköztársaság elnevezést tá­mogatja. Nem tartja viszont szükségesnek az alkotmányban a többpártrendszer deklarálá­sát, de azt jelentse ki, hogy a politikai intézményrendszer a társadalom érdektagoltságára épül. DR. VARGA JANOS: Veszély a késedelemben Az új alkotmánnyal létre­hozott szilárd alapon köny- nyebben megvalósulhat a nemzeti közmegegyezés, gyor­sabban tisztázódhatnak a po­litikai erőviszonyok. Nem át­meneti, hanem stabil alkot­mány kell — mondotta dr. Varga János. Nincs jogunk tovább kísérletezni. Mostaná­ban gyakran hangzik el az a megállapítás, hogy 50 év fórt adtunk Európának. Késleke­désünk újabb évtizedekkel növelheti Európa elrugaszko­dását. Államformánk milyen el­nevezést kapjon? Van, aki szerint a köztársaság — min­den jelző nélkül — lenne a legkifejezőbb. Valóban a köztársaság fogalma olyan, ál­lamformát jelent, ahol az ál­lamfőt és az államhatalom legfőbb szervét meghatáro­zott időre, választással jelö­lik ki. Az állam és társadalom kapcsolatáról szóló fejezetet aláhúzottan ajánlom a maj­dani szövegezők becses fi­gyelmébe — hangsúlyozta a képviselő. — Nagyon fon­tos, hogy az önkormányzat és ezen belül is a tanácsi ön­igazgatás jelentőségének meg­felelő gazdasági alappal kell hogy rendelkezzen. A jogegyenlőségről szólva elmondta, hogy az előnyös, vagy hátrányos megkülön­böztetés tilalma zárjon ki minden származáshoz, nem­hez, fajhoz, valláshoz, fele- kezethez, nemzethez, vagy nemzetiséghez — az országon belüli területi elhelyezkedés­hez való tartozást is. Szük­séges itt a pontos meghatá­rozás, mert meg kell akadá­lyozni, hogy tovább terjedjen falvaink szellemi kifosztása, a rossz szájízzel emlegetett el­ső és másodosztályú állam­polgárok megkülönböztető jel­zője, amely a lakosság egy részének nemcsak pszichés, hanem súlyos anyagi terheket is jelentett. Megnyugtató lehet az ál­lampolgárokra nézve a jogál­lamiságban kiépített igazság­szolgáltatási és független bí­rói szervezet — folytatta dr. Varga János. Olyan igazság­szolgáltatás, ahol a védelem és a vád azonos súllyal van jelen, ahol igazságszolgáltató szervként kizárólag a bírósá­got fogadjuk el. Az már ke­vésbé megnyugtató, hogy bí­rói ítélkezés időbeni elhúzó­dása (amely ma is igen hosz- szú) tovább irritálja a lakos­ságot. Ezért vetődik fel a kérdés, ha tovább bővítjük a bíróságok feladatkörét pél­dául államigazgatási bírás­kodással. Vagy eddig a népi ellenőrzéshez, ügyészséghez érkező panaszok tömegére. Én úgy érzem, hogy az előttünk fekvő alkotmány­koncepció társadalmi és gaz­dasági megújulásunk alapve­tő receptje lehet. Éppen ezért befejezésként azt a mondatot szánom, amelyet a sürgős gyógyszerrendelvények aljára szoktunk írni: ,.Periculum in mora’’ — Veszély a késede­lemben. Egyhangú szavazattal A kétnapos vita lezárásaként Kulcsár Kálmán igazságügy­miniszter összegezte az elhang­zottakat. Örömmel állapította meg, hogy az alkotmány sza­bályozási koncepciójának alap­vető logikája a képviselők szá­mára elfogadható volt. találko­zott a tisztelt ház egyetértésé­vel. Ennek értelmében hozzá­láthatnak a további munkához. A vita alapján szerkezetileg kialakultnak tekinthető az alaptörvény. A többi között el­mondta, hogy egyetértés ala­kult ki abban, hogy néhány intézmény, amelyet újonnan kívántak a magyar alkotmá­nyos gyakorlatba bevezetni, illetve egy esetben megújítani, szerepelhet a szövegben. Ez utóbbi a köztársasági elnöki intézmény, melynek tartalmát többé-kevé^bé egy közepesen erős pozícióban határozta meg a vita. A miniszter elmondta, hogy a népszavazást két formában képzeli el. Egyrészt az alap­törvény egészére kellene majd voksolni, másrészt arra az öt­hat fontos részkérdésre (ál­lamforma, címer, egyéb szim­bólumok), amelyek ügyében a döntés nem kell hogy megszab­ja az egész alaptörvény elfo­gadását vagy elutasítását. Kulcsár Kálmán végezetül hangsúlyozta: az alkatmányo- zási folyamatban az egész tár­sadalomnak részt kell vennie. Megvizsgálhatónak s a pártok­kal folytatott párbeszéd hatás­körébe tartozó politikai kér­désnek tartotta azt a javasla­tot, hogy az Országgyűlés az alkotmány megvitatásakor hív­ja meg — valamilyen kulcs alapján — a különböző poli­tikai erők képviselőit, akik szavazati joggal vennének részt a vitában, így egyúttal, a dön­tés szélesebb bázison nyugod­na. A vita lezárását és Kulcsár Kálmán válaszát követőén a soros elnök ismertette a hatá­rozati javaslatot: „Az Ország- gyűlés Magyarország alkotmá­nyának szabályozási elveit az előterjesztésnek megfelelően hagyja jóvá. Hatalmazza fel a Minisztertanácsot, hogy a sza­bályozási elvek, valamint az Országayülés vitájában el­hangzott javaslatok alapján különös figyelemmel az ál­lampolgárok, a különböző társadalmi szervezetek és cso­portok véleményére, készítse el az alkotmány szövegterve­zetét. A szöveqtervezetet az Országgyűlés alkotmány-előké­szítő bizottságának egyetérté­sét követően bocsássa társadal­mi vitára." Az Országgyűlés a határozati javaslatot egyhangúlag elfo­gadta. Ezzel befejeződött a csütörtöki ülés: a testület pén­teken folytatja munkáját.

Next

/
Thumbnails
Contents