Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-09 / 58. szám

ÚJ SORAKOZÓ T izenkilencen kaptak szót és fejthették ki a véle­ményüket — az írásban beadott reflexiók mellett a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága március 7-ei ülésének első napirendi pontjáról, a párt akciótervéről szóló javaslatról. Az aktivitás mér­téke érzékelteti: égető szükség fogalmazódott meg egy ilyen rövid távú program, azaz akcióterv kidolgozásá­ra mind a párton beiül, mind a társadalom legkülön­bözőbb köreiben. A már-már viharos gyorsasággal változó politikai közegen egyszerre hagyja rajta a nyomát a bizalmat­lanság és a várakozó nyugtalanság, a sürgetés és a két­kedés, a szavak hitelének a mérlegelése és a tettek szá­monkérése. Ezek az össze nem tartozó, de mégis össze­kapcsolódó fogalmak jelzik a mai helyzet ellentmondá­sosságát és bonyolultságát. Jelzik, hogy a puszta taga­dásból, a sokféle nem-bői lehetetlenség cselekvésre mozdító szándékokat, akaratokat kicsiholnia a társa­dalomnak. A tömegek nyílt szóra, határozott szándék­nyilvánításra várnak, elsősorban, de nem csak a Ma­gyar Szocalista Munkáspárt részéről. Elhangzott a nyílt szó. megtörtént a szándéknyilvá­nítás az MSZMP részéről: az akcióprogram — a tes­tület határozata szerint — a hét végén nyilvánosságra kerül. Azért nem előbb, mert — és ez is jelzi a párton belüli változások egy nem mellékes vonulatát — a vi­ta, az észrevételek, a bíráló megjegyzések nyomán jelentős átdolgozásra szorul. Az írásos előterjesztés­ben, az ahhoz fűzött titkári előadói beszédben olyan, minden tisztességes szándékú ember részéről öröm­mel üdvözölhető fogalmak bukkantak fel, mint a sza­badság, az igazságosság, a szolidaritás, s ezek érvénye­sítésének vállalása a mindennapi gyakorlatban. A vi­ta ehhez olyan további fogalmakat kapcsolt hozzá, mint a demokrácia, az alkotómunka értékének jelen­tős megnövelése, ám kapcsolta hozzá a kritikát is: ezek az általános, mások által is hirdetett — igaz, program­ba még nem foglalt —. a társadalom alapvető érté­keinek nyilvánított, elérni kívánt jellemzők nem ma­radhatnak meg az általánosságok körében. At kell emelni azokat — a hogyanok, a közember számára megfoghatóvá tett módszerek, eszközök megjelölésével — a mindennapos valóság terepeire. Ahogyan az egy politikai akciótervhez illik — mert hiszen valójában itt arról van szó, hogy az MSZMP a következő választásokra értendőén is kifejtette, merre kíván haladni —, a szombaton nyilvánosságra kerülő dokumentum a társadalmi-gazdasági életnek a legfőbb pilléreit öleli fel: a politikai intézményrendszertől a gazdaságon át a szociálpolitikáig. Ezek a szakaszok — mivel a dokumentum viszonylag rövid, így helytállóbb a szakasz, mintsem a fejezet megje'ölós — a vita nyomán az eredetinél markánsabb, konkrétabb arculatot kap­nak. Ennek ellenére is, minden bizonnyal, lesznek azok­ban vitatható részek, mondatok, kifejezések, vagy ép­pen célok, sőt irányok is. Ami azonban vitathatatlan: az MSZMP félreérthetetlenül kinyilvánította azt a szándékát, hogy békés úton, robbanás nélkül vezeti át a sokoldalú válság időszakán a társadalmat, ha ehhez megkapja az állampolgári jóváhagyást. L ehetőséget kínál fel tehát az akciótervvel az MSZMP arra. hogy a párt és a társadalom kö­zötti új viszony bárki által ellenőrizhetővé vál­jon, az állampolgár döntse el, a magáénak tartja-e azokat a célokat, fejlődési irányokat és az ezekhez ve­zető utakat, amelyeket a rövid távú politikai program magába foglal. S ha azokban érzékeli a maga érdeke't, akkor valószínű, hogy felsorakozik az átfogóbb, az ál­talánosabb, a társadalom nagyobb részét érintő célok mögött is. s ha ez létrejön, akkor megteremtődik egy olyan új sorakozónak a közmegegvezéses alapja, amely már a nemzet egészének érdekeit emeli a fő helyre, s azok eléréséért cselekvési egységet alakít ki. Erre az új, ilyen értelemzésű sorakozóra a párton be­lül és a társadalom egészében ott a potenciális igény, mégse higgyük, létrehozása gyors és könnyű lenne! Elegendő itt említést tenni arról, hogy — csupán a haza egy darabkájánál, a megyénél maradva — a leg­utóbbi öt év legalacsonyabb fejlődési mértékét mutatta fel az ipar, megjelent a megyében Is a munkanélküli­ség, fokozódott a lakosság eladósodása, 4,6 százalékkal csökkent a kiskereskedelmi forgalom ... Ilyen hely­zetben súlyos felelőtlenség lenne olyan ígéretekkel kö­rülrakni a jövőt, amelyek megalapozatlanok, teljesít­hetetlenek. Felelős politikai erő — és az MSZMP keser­ves tanulságok árán szűrhette le a maga felelősségét — nem vállalkozhat ilyen ingatag ígéreteknek a meg­tételére. Az akcióterv tehát nagyon-nagyon messze van a társadalom némely köreiben fellelhető holnap­tól éljünk jobban óhajának teljesítésétől. Sőt! Valami egészen mást mond ki. Azt, hogy két-három nagyon ne­héz esztendő áll előttünk. Csak éppen — és ebben van ereje _ felrajzolja a mit miért, a mennyit minek a fejében logikai hálórendszerét. Néppártként, reformpártként lép fel a Magyar Szo­cialista Munkáspárt ezzel a rövid távú politikai prog­rammal, vitákra készen, mind a párton belül, mind azon kívül. Szükségesek ezek a viták — és bizonyos, ezen az akcióterven is lesznek, az alternatív szervezetek részéről éppúgy, mint a szervezetekhez nem kötődő ál­lampolgárok oldaláról —, mert nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a legfőbb nemzeti értékeket illetően cse­lekvési egység alakuljon ki. Ez a cselekvési egység ugyanis nem egyszerűen szükséges, hanem szük­ségszerű! Megkerülhetetlen akkor, ha a társadalom, annak minden felelősen gondolkodó szervezete belátja: a súlyos válságból csakis ez az egység képes kiemelni a nemzetet. S okasodnak a jelei annak, hogy az ország legna­gyobb politikai erejének, az MSZMP-nek a tag­sága kiszabadul az átmeneti bizonytalanság, itt-ott a bénultság kalodájából, s ahogyan kell: vállalja a politikai versenyt, a küzdelmet. A Központi Bizottság ülésének a vitája — és nem csak ennek a napirend­nek az esetében, hanem a külpolitika aktuális kérdései­nek az előterjesztésében is érzékelhetővé vált ez — a radikális reformokat vállaló, a demokratikus szocia­lizmus megteremtéséért küzdő és az ebben a küzde­lemben önmagát is megújító párt létezésének a lehe­tőségét mutatta fel némely jellemzőjében. Ezeknek a jellemzőknek a szaporítása, megszilárdítása, az általá­nossá tétele lehet a garancia arra. hogy az új sorakozó a holnapi valóság meghatározó elemeként jöjjön létre. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XXXIII. ÉVFOLYAM, 58. SZÁM Ára: 4..*10 forint 1989. MÁRCIUS 9., CSÜTÖRTÖK MEGKEZDIK MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS Az alkotmányozás legyen a nemzeti megegyezés alapja Szerdán délelőtt 10 órakor megkezdte mun­káját az Országgyűlés márciusi ülésszaka. Az ülésen részt vett Straub F. Brunó, az Elnöki Tanács elnöke, Grósz Károly, az MSZMP fő­titkára és Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke. Az elnöklő Horváth Lajos elsőként a nemzetközi nőnap alkalmával köszöntötte a törvényhozó testület hölgytagjait, majd Sta- dinger Istvánnak, az Országgyűlés elnökének adta meg a szót, aki bejelentette lemondási szándékát cs felolvasta az indokait ismertető leköszönő levelet, ebben 63 esztendős korára és 47 munkával töltött évére hivatkozott. Az Országgyűlés 26 ellenszavazattal és 11 tartóz­kodás mellett tudomásul vette a házelnök le­mondását. A képviselők hosszas vita után elfogadták az ülésszak napirendjét. Eszerint megtárgyal­KULCSÁR KÁLMÁN: ják az alkotmány szabályozási elveit, a Mi­nisztertanács tájékoztatójelentését a romániai menekültek helyzetéről és a kormány további intézkedéseiről, megválasztják az Országgyű­lés új einökét, megvitatják a Munka Törvény­könyvéről szóló 1966. évi II. törvény módo­sításával foglalkozó törvényjavaslatot, akár­csak a sztrájkról szóló, illetve a belkereskede­lemről szóló 1978. évi I. törvény módosításá­ról előterjesztett törvényjavaslatot. Tájékozta­tót hallgatnak meg az 1995-re tervezett Bu­dapest—Bécs világkiállítás előkészítésének helyzetéről, az Országgyűlés idei várható programjáról, tárgyalnak az Országgyűlés egyes bizottságaiban személyi változásokról, valamint interpellációként kérdések hangza­nak el. A jogállam eszméjére építünk Ezután — az elfogadott napirendnek megfelelően — dr. Kulcsár Kálmán igazság­ügyminiszter terjesztette elő az alkotmány szabályozási el­veit. Bevezetőben vázolta a ha­zai alkotmányozás sok évszá­zados történeti hátterét, tár­sadalmi, politikai körülmé­nyeit, az alaptörvény megal­kotásának erkölcsi, szokásjog­beli indíttatásait. — Nagy körültekintéssel kell elemezni a lehetséges cé­lokat és megoldásokat — foly­tatta. — Van már történeti pél­dánk arra, mik a következ­ményei az ország múltjától, viszonyaitól idegen struktú­rák és megoldások átvételé­nek. Ez nem ismételhető meg még egyszer. Elsőrendű nemzeti érde­künk, hogy az alkotmányozás mint konszenzust teremtő — vagy legalábbis kialakulását segítő — folyamat, olyan al­kotmányt hozzon létre, amely a jövőben a konszenzus fenn­tartására is képes eszköznek, vagy legalábbis a folyamatos megegyezést biztosító eszköz­nek bizonyulna. Az alkotmány jogszabály. Politikai tartalmával és ha­tásával temészetesen politikai dokumentum, de ez a politikai jelleg a jogi szabályozáson át jut kifejezésre. Az alkotmány jogszabály volta és az ebből hessen az alkotmány e része. Allamszervezeti megoldások­ra — a legalapvetőbb építke­zési elveken túl, mint például a hatalmi ágak elválasztása — találhatók egyformán al­kalmazható, jóllehet egymás­tól jelentősen különböző va­riánsok is. Társadalmunk ka­rakterét kifejező, az állami tevékenységet irányító elvek­ben azonban konszenzust kell elérni a lehető legszélesebb mértékben. Inkább kevesebb, de általánosan elfogadott el­vet rögzítsünk az alkotmány­ban. Mindezekből következően az alkotmány a jogállam esz­méjére épül, s az olyan alkot­mányos állam, amely elisme­ri és garantálja az emberi és állampolgári jogokat, megva- , , . lósítja a hatalommegosztást, adódó következmények segf- /kialakítja azt az alkotmányos tenek eligazodni egy másik, jogokat, tételeket védő rend­sokat vitatott kérdésben is: a szert, amely az alkotmány tár­társadalmi, gazdasági és poll- sadalmi érvényesülését bizto- tikai rendszer jellege, illetőleg sitja e jelieg megfogalmazása prob- „A szabályozás) elvek” te- léniájának megoldásában, a hát a korábbi, az 1949-es al- poll titkai erők, szervezetek, kotmányhoz képest minőségi- pártok és az állam viszonyé- leg más módon közelítik meg nak. alkotmányos megjeleni- az államot; elválasztják az öl­tésében is. lamot a politikai párttól, úgy Még egyszer hadd mond- rendezik az állam és az állam­iam: nagyon remélem, hogy polgár viszonyát — szakítva a társadalmi vita, akár mos- a túlsúlyos államfelfogással tani szabályozási elvekről, —, hogy az új alkotmány egy- akár a majdani szövegterve- értelműén állampolgár-cent- zetről alkalmas lesz arra, hogy rikus legyen, széles körű egyetértésre épül- A hatalom megosztásának Vélemények a KB üléséről Következetességet, biztos holnapot I A Pest megye településein élők munkába menet, az öltözőkben, az üzemcsarnokokban, ha csak tehetik, po­litizálnak. Forgatják a szót arról, amit a rádióban hallottak, a tévében láttak. Mert az újság csak későn érkezik, de az MSZMP Központi Bizottsága által megvitatott rövid távú program mindenkit foglalkoz­tat. Véleményt formálnak, mondanak még akkor is, ha nem adják nevüket hozzá — sorokba öntését meg­tiltják —, mert szerepelni a köz előtt nem akarnak. Szerencsére az MSZMP-tagok sorában ők a kevesek közé tartoznak. Mert a Váci Kötöttárugyárban, Szo- bon a Gyümölcsfeldolgozó Szövetkezeti Közös Válla­latnál, a Pilisi Parkerdőgazdaságnál nemcsak nyitot­tak a magyar társadalmat foglalkoztató kérdésre, véleményüket akkor sem rejtik véka alá, ha azt ki­nyomtatják. Rámutatnak hibákra, hiányosságokra, cselekvésünk lassúságára — aggódva az MSZMP te­kintélyéért, nemzetünk holnapjáért. (Cikkünk a 4. oldalon.) régi doktrínáját — amelyet klasszikus formájában csupán a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom elválasz­tásában és egyensúlyában ér­telmezünk — négy síkon kell vizsgálnunk és érvényesíte­nünk. (Folytatás a 3. oldalon.) EZ TÖRTÉNT Az Országgyűlés új elnökének megválasztása érdekében jelölőbi­zottságot választott, amelybe min­den megyei képviselőcsoportból egy személy, az országos listán megválasztott képviselők közül pedig négyen kerültek. Ezután Üjvári Sándor (Zala ip. 7. vk.), Apró Antal (Csongrád m. 1. vk.), Gajdos Ferenc (Bu­dapest 43. vk.) Cservenka Ferenc- né (Pest m. 4. vk.), Molnár Fri­gyes (Bács-Kiskun m. 3. vk.) és Losonczi Pál (országos lista) be­nyújtott lemondását képviselői mandátumukról az Országgyűlés tudomásul vette. Hosszas vita kerekedett a par­lament tárgysorozatáról. Több képviselő javasolta, hogy a zsú­folt program ellenére tűzzék na­pirendre a bős-nagymarosi vízi erőmű kérdését. Felvetették azt is, hogy szavazzanak arról, meg­vitassák-e most a sztrájktör­vényt. Németh Miklós miniszter­elnök javasolta, hallgassák meg az ÄBMH elnökének szóbeli ki­egészítését, amelyből kiderül, hogy a kormány módosította ál­láspontját a sztrájktörvénnyel kap­csolatban. Bős-Nagymarosról el­mondta, a Minisztertanács kész megvizsgálni a beruházásról tar­tandó népszavazás lehetőségét. A vizsgálat eredményét a parlament májusi vagy júniusi ülésszaka elé terjesztik úgy, hogy addigra a népszavazásról szóló általános törvénytervezet is a képviselők elé kerül. Több képviseld fenn­tartotta, hogy kéri: a nagyma­rosi gát alapozási munkálatainak folytatásával várjanak a vizsgá­lat lezárásáig, a parlamenti dön­tésig ne okozzanak helyrehozha­tatlan kárt az ökológiai egyesúly- ban. Végül is a parlament úgy döntött 4 ellenszavazat és 36 tar­tózkodás mel’ett, hogy a beru­házással kapcsolatos kormány- tájékoztatót ezen az ülésszakon nem tűzi napirendre. Ezután ha­tároztak a képviselők Kőrös Gás­pár (Bács-Kiskun m. 4. vk.) ja­vaslata kapcsán arról, hogy ax Országgyűlés még az idén meg­tárgyalja a lakosság életszínvo­nalának és életkörülményeinek helyzetét, annak alakulását. Szin­tén elfogadták Polgárdi József (Pest m. 17. vk.) indítványát, hogy a Legfelsőbb Állami Szám­vevőszék jogállásáról, szervezeté­ről, működéséről készüljön egy koncepciógyűjtemény, s a szám­vevőszék létrehozásáról szóló törvényjavaslatot még az új al­kotmány elfogadása előtt tűzze Napirendre az Országgyűlés. A képviselők megszavazták azt a javaslatot is, hogy az 1848—49-ea forradalomról és szabadságharc­ról március 14-én ünnepi ülésen emlékezzék meg az Országgyűlés és helyezzenek el koszorút Kos­suth Lajos szobránál. Az ügyrendi vita után dr. Kul­csár Kálmán igazságügy-miniszter terjesztette elő az alkotmány sza­bályozási elveit, majd Gajdócsl István, az alkotmány-előkészítő bizottság elnöke ismertette az ál­tala vezetett testület véleményét. Az új alkotmány feletti vitában felszólaltak: Nagy József (Baranya m., 6 vk.), Karvalits Ferenc (Zala m., 1. vk.), dr. Korom Mihály (Bács-Kiskun m., 8. vk.), Bíró Miklós (Szabolcs- Szatmár m., 11. vk.), Mondok Pál (Pest m., 26. vk.), Kárpáti András (Pest m., 22. vk.), Dobos Józsefné (Heves m., 6. vk.), Kőrös Gáspár (Bács-Kiskun m., 4. vk.), Balogh László (Pest m., 29. vk.), Soltészné Pádár Ilona (Szabolcs-Szatmár m., 8. vk.). Szabó Miklós (Békés m., 5. vk.), dr. Séra János (Komárom m., ló. vk.), Varga Imre (országos lista). Ezzel befejeződött az ülésszak első munkanapja. Csütörtökön az első napirendi pontról folytatódik a vita.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents