Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-07 / 56. szám
Aouita. Ereng, Sotomayor és a többiek Az atlétika ünnepei Három napon át ünnepelt a Budapest Sportcsarnok közönsége, s ünnepelhettek szerte a világban további tíz- és százmilliók a televíziós közvetítések révén. A II. fedett pályás atlétikai világbajnokság jóvoltából Magyarország. közelebbről Budapest a sportvilág érdeklődésének középpontjába került: a vetélkedések színvonala igazolta az előzetes várakozást, a felfokozott érdeklődést. Amikor peregnek az események, egészen más s2emponto(c döntenek a tudósítások összeállításánál, mint az utólagos elemzéseknél. visszaemlékezéseknél. Érthető módon, hiszen az aktualitások kötött pályákra terelik az újságírót, aki egyéni gondolatokját csak ritkán szőhet bele mondanivalójába;. a konkrétumok le- írása-megjelenítése kitölti lehetőségeit. Visszanézve azután egészen más optika is előkerülhet. Minden világversenynek megvannak a legmarkánsabb egyéniségei, akikre még hónapok-évek múltán is emlékeznek a szemtanúk, akiknek fellépése jelentette azt a pluszt, amitől olyan igazán varázslatos tudott lenni egyik vagy másik csúcstalálkozó. Jómagam, amikor minőségi sportról gondolkodom, nem is titkoltan olimpiacentrikus vagyok. Éppen ezért éreztem oly nagy ajándéknak, hogy ott lehettem Szöulban, ahol a csaknem teljes mezőnyök jóvoltából világklasszisok sorát ismerhettem meg, akik közül számosán Budapestre is eljöttek. Vegyük a budapesti történések sorrendiében a kiemelkedően emlékezetes teljesítmények '„elkövetőit”. Emlékszem. Szöulban az indulók adatbankjában turkálva, a képernyőre lehívtam Paul Erengnek, a káprázatos teljesítménnyel az. ismeretlenségből előrukkolt kenyai nyolcszázasnak a személyi lapját. Csak a kora és a magassága volt feltüntetve. semmi más. Azóta persze változott a helyzet. Ereng szerepeit a hazai tévében is. a BS-be már abszolút esélyesként érkezett. Győzelme tehát egyáltalán nem ment szenzációszámba, ahogyan azt elérte, az már sokkal inkább. Pedig döntőbeli ellenfelei között ott volt a két év előtti fedett pályás világbajnok, a brazil Barbosa is, aki az előcsatározások során kitűnő bizonyítványt állított ki magáról. S Ereng, ez a nyakigláb, rendkívül magas csípőjű. így igen hosszú lábú gazella Barbosa képességeinek tudatában, teljesítménye láttán sem ijedt meg, futotta a maga tempóját. A négykörös versenyben hatszáznál kezdett el futni, addig 10-15 méteres hátrányban „utazott”, miközben feltehetőleg bámész módon figyelte: miként is csatáznak az előtte haladók. Az utolsó kör, az utolsó kétszáz azután mindent elmondott róla! Ha valakinek kétségei lettek volna, ki is a homályból előlépett szöuli bajnok. az most csattanós választ kaphatott. Az Állami Biztositó Pest Megyei Igazgatósága fvlról<»lr4> korvs Budo környéki fiókjához ti iß Sí Un yroliít. o vonzáskörzetéhez tartozó területre ii&St»4h*íst*Bit»t (jelentkezni lehet személyesen, cím: Budapest III., Fő tér 2., érdeklődni lehet o 887 1 77 es telefonon), CSÉB évgyűrű irodáióban (Budapest Vili.. Luther utco 4-6., telefon: 337-112) kíin tjrvlrfsi ismvrvtvhot satrrsst>(i munkeiíársakat* a vállalati és szövetkezeti osztályra kezdő vagy gyakorlott ffvpirót (jelentkezni lehet személyesen, hétfőn 8 és 16 óro között, cím: Budapest Vili , Luther u. 4-6. felvilágosítás o 141 446 os telefonon). 8é/ezés: o végzettségtől és a gyakorlati időtől függően, megegyezés szerint. lehetett volna érmes, ám őt az utolsó sorozatban „ugrotta le” a dobogó harmadik fokáról az NSZK-beli Haaf. így be kellett érnie az egyébként előkelő 4. helyezéssel. — Talán, ha én ugróm utána. más a helyzet — vélekedett a méltán népszerű, rokonszenves atléta a kijáratnál nekiszegezett kérdésre válaszolva. — De hát — sajnos — fordított volt a sorrend. Ilyen a sport, olykor kegyetlenebbnek látszó arcát mutat ja. A tény ettől persze tény marad: Szalma László semmi képpen nem okozott csalódást. Azt pedig még mindig remélhetjük személyével kapcsolat ban, hogy van további mon danivalója a magyar atlétika, s szűkebb pátriája. Pest megye sportbarátai számára. Jocha Károly Megyei kaparajt, váratlan eredmények Sorompó a Vasutasnak A hét végén tartották a labdarúgó Magyar Népköztársasági Kupa megyei selejtezőjének nyitányát. A tervezett 32 találkozóból az örbottyán—Aszód meccset későbbre halasztották. Az elmúlt évekhez hasonlóan most is kitettek magukért az alsóbb osztályú együttesek. Az NB III-as Dunakeszi Vasutast a megyei II. osztályú Hévízgyörk búcsúztatta. Alulmaradt a megyei I. osztály éllovasa, a dányi gárda Tápiószecsőn. Kiesett az őszi ezüstérmes Szigetújfalu is. Az Újfalu csak döntetlent ért el Üllőn, s a szabályok értelmében ilyenkor az alacsonyabb osztályú jut tovább, összesen 3 megyei I. osztályú gárda búcsúzott. ÜUő—Szigetújfalu 0-0, Üllő, 300 néző. V.: Szacsky. Végig nagy iramú mérkőzést vívott a két együttes. A hazaiak cseppet sem tisztelték magasabb osztályú ellenfelüket, egyenrangú partnerek voltak. A csatársorok góliszonya miatti döntetlen az Üllő továbbjutását jelentette. Jó: Tóth L., Birta, Tóth B., Marozsán, ill. Aranyosi B. Maglód—Dunai Kőolaj 0-4 (0-2), Maglód, 400 néző. V.: Győr Z. Kitűnő játékvezetés mellett a rutinosabb NB III-as vendégek ilyen arányban is megérdemelten nyertek a lelkes hazaiak ellen. Gól: Irmes (2), Patai, Juhász. Jó: Lesti, illetve Horváth, Irmes. Monor—Érdi VSE 0-7, Mo- nor, 200 néző. V.: Kálmán. Az NB III-as vendégek szinte tetszés szerint lőtték a gólokat a nagyon gyenge hazaiak ellen. Vecsés—Sülysáp 1-4 (0-1). Vecsés, 150 néző. V.: dr. Varga. Sok helyzetet kihagyott a Csak a ív-höl ismerik egymást A nyolcadik magyar—ír Sülysáp. Gól: Prokop, illetve Székely (2), Béres, Fedeles. G. J. NB III-as csapatok Idegenben Megyei II. osztályúnál: Maglód— Dunai Kőolaj 0-4, Verőcemaros— Gödöllői SC 1-6, I-Iévizgyörk—Dunakeszi VSE 3-2, Püspökiiatvan— Bag 0-3. Monor—Érd 0-7, Dabasi EKÜ—Dömsöd 0-2. Megyei I. osztályúak idegenben Megyei II. osztályúnál: Tápió- szecső—Dány 3-3, Abony—Cegléd 2-1, Budaörs—Fót 3-2, Pomáz— Szentendre 0-2, Törökbálint—VOSE 2-2, Szokolya—Veresegyház 2-4, Halásztelek—GEAC 1-1, Örkény— Bugyi Tsz SK 1-1, Üllő—Szigetújfalu 0-0, Alsónémedi—Dunavar- sány 0-3. Tápiószele—Nagykőrös 2-1, Piliscsaba—Pilisvörösvár 0-3. Körzeti ellenfélnél: Szob—Göd 0-3, Monori-erdő—Pilis 0-1. Tápió- ság—T.-szentmárton 1-2, Táborfal va—Dabasi Fehér Akác 0-3. — Reitter — Zsivótzky Gyula, a válogatott tagja Gellei pályaedző társaságában edzés közben Szerdán 18 órakor a Népstadionban (európai 6. csoport) méri össze tudatát Magyarország és Írország labdarúgóválogatottja. Ez a 90 perc előzetesen több érdekességet is kínál. Mindenekelőtt Bicskei Bertalan, a magyarok újdonsült szövetségi kapitánya számára, hiszen ő úgy kényszerül szakvezetői pályafutása első, igazán nagy mérkőzésére, hogy válogatott találkozón még sohasem ült az „A” együttes kispadján. Igaz, erre idő nem is nagyon lehetett. Még annak is örülnie kellett, hogy az NB 1-es tavaszi rajt előtt jugoszláviai edzőtáborozáson ismerkedhetett meg kerettagjaival. Előkészületi válogatott csata nélkül kiállni az írek ellen, ez fogós feladat. A hazai játékosokat önbizalommal töltheti el (persze, az az igazság, a statisztikákra éppen a legérdekel- tebbek, a csapatok hánynak fittyet ...), hogy az eddigi hét magyar—ír összecsapáson még nem szenvedtek vereséget Dé- táriék „elődei’’. A mérleg magyar szempontból: 7 mérkőzés, 4 győzelem, 3 döntetlen, 20-12- es gólkülönbség. További kedvező előjelnek vehető, hogy az 1969-es, írekkel vívott két vb-selejtezőn mindössze egy gólt kaptak a magyarok 1969. június 8-án Dublinban 2-1 re nyertek, majd a november 5-1 budapesti visszavágón 4-0-ra diaPost 3íogtfoi Hírlap SPORT Evezősök a Danán Vízi alapozás A szeptemberi, bledi világ- bajnokságra készülő magyar evezősválogatott hétfőn Duna- varsányban megkezdte a vízi alapozást. Három hétig, egészen pontosan március 25-ig marad a 21 evezős az edzőtáborban, ahol napi három edzést tartanak, kettőt a vízen, egyet pedig a szárazföldön. 1989. MÁRCIUS 7. Március 15. Kupa Érdi rögbi Bár a rögbi nem tartozik a Magyarországon ismert sportágak közé, Érden mégis népszerű. Az Érd városi tömegsport-egyesület, a városi tanács és a KISZ-bizottság március 15-én ismét megrendezi a ,^Március 15. Kupa"’ meghívásos tornát. Az esemény bevételét az Érd és környéki mozgássérült és hátrányos helyzetű gyermekek nyári táboroztatására ajánlják fel, A 20 forintos belépő egyben sorsjegy, amellyel különféle díjakat lehet nyerni. A tornán 9-től 13 óráig rendezik meg a hat csapat csoportmérkőzéseit, az érmes helyekért 13 és 15 órakor lépnek pályára az együttesek. Hazaérkezett Détári Lajos, itt éppen útlevélkczelcs után (Koppány György felvételei) dalmaskodtak. Most jön tehát a nyolcadik magyar—ír, a vb- selejtezők tekintetében pedig ez lesz a harmadik összecsapás a két ország legjobbjai között. A statisztikák azért is tévút ra vezethetnek, mert a mai legjobbak a két válogatottban jószerével csak a sajtóból, a televízió és a videofelvételek segítségével tájékozódhattak egymás tudásáról, lévén, hogy az említett 1969. novemberi 90 perc volt a sorban az utolsó, amikor magyar és ír nemzetiszínű mezes futballisták talál koztak egymással. Sportkör koldusszegényen Furcsa közgyűlés A Szentendrei Petőfinek három szakosztálya van. Az asztaliteniszezők, a kézilabdázók és a futballisták. A legtöbbre a kaucsuklabdát bűvölök vitték, NB II-ben játszanak. A hatosok között küzdők még ifikorúak (bár a Pest megyei felnőtt bajnokság második osztályában játszanak), a futballisták pedig a megyei első osztály élcsoportjában tanyáznak. A három szakosztályban közös, hogy egyformán szegények. Ami azért furcsa, mert a Szentendrénél kisebb és névtelenebb települések kevesebb gonddal tartanak fenn csapatokat, S a három szakosztály abban is hasonlít, hogy néhány lelkes társadalmi munkás rendezi az összes ügyes- bajos dolgaikat. Talán említeni sem kellene, hogy a legtöbb feszültség a focisták körül alakult ki. No, nem a fiúk miatt, hanem a szakosztály magáramaradott- sága, árvasága okán. Legutóbb például az újjáválasztott vezetők gyakorlatilag működésképtelennek bizonyultak. Igaz, az elnököt Budapestre szólította a munkája, az ügyvezető igazgató szívinfarktust kapott, a labdarúgó-szakosztály vezetője elpárolgott. S bár a csapat az éllovas sarkában tanyázik, szerelése alig van, a rendelkezésére álló pénz pedig február végén 120 forintra rúgott. Senki sem érti, hogy a sportkör (és benne a focisták) hogyan ron- gyolódott le, hiszen az övék a parkolók díjai, nekik keres egy busz, s a tanács is ad némi pénzt. A pártoló tagság szétszéledt, a nézők csak lézengenek a meccseken. Igaz, hosszú ideig a helyi sportpolitika abban látta a sikerek titkát, ha máshonnan hoz — esetleg kivénhedt — neves játékosokat, s a helyieket hanyagolták. A vezetést is szívesen bízták idegenekre. Közben a régi izbégi aktívákat és pályafutásukat befejezett focistákat szépen elriasztották a zöld gyep környékéről. Talán Szentendre az egyetlen város szűkebb hazánkban, ahol a helyi üzemek szinte egyáltalán nem támogatják a Petőfi színeiben küzdőket. Ezekben a napokban, ha lehet, még tovább mélyült a sportkör és a focisták „válsága”. Az elmúlt hétre közgyűlést hívtak össze a városi tanács dísztermébe azzal a céllal, hogy új elnököt válasszanak. s az elnökség beszámoljon az elmúlt évben végzett munkáról. Nos, mindebből semmi sem lett, mert néhány focistán és asztaliteniszezőn kívül senki nem. jött el. Az elnökség néhány perces tanakodás után határozatképtelennek mondta ki a közgyűlést, a távozó dr. Gá- aány Tibor helvett az ideiglenes vezetéssel meghízták Stefanovics Jánost, s bejelentették, hogy később újra öszszehívják az embereket. Persze semmi biztosíték nincs arra, hogy többen fognalk eljönni. Sőt! A jelenlévőkben joggal keltett felháborodást, hogy az elnökség az ülés kezdete előtt a tanács nagytermének ajtaja előtt állva „megszűrte” a bemenni kí- vánkozókat. Aki a tagsági könyvét nem tudta felmutatni, nem léphette át a küszöböt. A város sportkörének közgyűlésére nem mehetett be! 1989 márciusában, amikor lassan a Központi Bizottság ülései is nyilvánosak lesznek! A szituáció tragikomikussá vált, amikor három olyan ember kívánt bemenni, akik évtizedekig játékosai, anyagi támogatói, vezetői voltak a Petőfi SÉ labdarúgó-szakosztályának. Badacsonyi Gyula alapító tag, kapus, labdarúgó-játékvezető, a Sport Érdemérem arany fokozatának birtokosa alig tudta felfogni, hogy íci- tessékelik. Nem volt meghívója. Dombai Józsefnek viszont igen, ám ő az elmúlt hónapokbaan többszöri felkérés után sem vállalta a labdarúgó-szakosztály vezetését, mert kilátástalannak tartotta annak sorsát, no, meg más emberekkel képzelte volna el a munkát. Ez utóbbiba a jelenlegi vezetők nem mentek bele. Most legalább megalázták. Dombai Rudolf csaknem 30 évig volt a Petőfi labdarúgócsapatának oszlopa, kapitánya, pályagondnoka, mindenese, edzői oklevelet szerzett, az új pálya építésén éveken át d rl^ozott, a város kitüntette, de a tagkönyvét otthon felejtette. A hivatalos indoklás szerint ezért nem mehetett be. Ám a kutya valószínűleg ott van eltemetve, hogy sokan éppen őt akarják kihagyni a vezetésből, mert félnek következetességétől, népszerűségétől, szakértelmétől. A teremben ülők teljes mértékben átérezték a szituáció groteszk voltát. Olyan vezetők tessékeltek ki egy sportkör közgyűléséről régi aktívákat, akik egy-két évvel ezelőtt azt sem tudták, hol fekszik az izbégi pálya. A megye sportéletében semmilyen szerepet nem játszottak, de a Dombaiark és Badacsonyi Gyula nevét mindenki ismeri. Miért adtunk teret a látszólag magánügyet tartalmazó történetnek? Mert szerintünk a szentendrei futball- és sportköri válság bajainak gyökerére világít. Jó magyar szokás szerint nem becsülik meg a tenni akaró, ám egyszerű helyi lakosokat, a szépen hangzó funkcióban ülők — tisztelet a ritka kivételnek — csak a rangért vállalják a tisztségüket, aztán gőgösen, a tagságtól elkülönülve „irányítanak”. S ítélnek elevenek és holtak felett. Egy sportkörben. Nem tíz évvel ezelőtt, hanem most! Vicsotka Mihály A léc felett a győztes kubai magasugró A végeredmény ugyanez lehetett, legfeljebb csak az előzmények voltak egészen mások a másik nagyság, a kubai magasugró, Sotomayor esetében. ' Az ugyancsak színes, bőrű legény 243 centivel tartja a szabadtéri világcsúcsot, az olimpiára azonban az értelmetlen bojkott miatt nem utazhatott el. így a budapesti győzelem amolyan vigaszdíj is lehetett számára, mivel a teljes élmezőny — Sjöberg, Mögenburg, Thränhardt és a többiek — egyaránt rajthoz állt. Soto- mayort azonban mindez nem izgatta, sőt.. Amikor a többiek a 239-en már reménytelenül próbálkoztak, ő egyből 243-ra tétette a lécet. S hogy milyen magasan felette reoült át? Hát bizony, aki nem látta, az igazán sajnálhatja... Sotomayor tehát úgy kapott vigaszdíjként egy világbajnoki aranyérmet, hogy Szöulban ott sem lehetett. Nem így a csodafutárnak kikiáltott marokkói Aouita, aki Los Angeles — 1934 — éve óta utolérhetetlen professzorként oktatta a világ legjobb középtávfutóit, mígnem Szöulban szertefoszlani látszott a mítosz: az 1500-as bronzérem számára nagy csalódása utón ötezren már el sem indult. Ezek után persze hogy mindenki kíváncsi volt: rehabilitálja-e magát az időközben dúsgazdaggá „tollasodott” Aouita, vagy egy mítosz végképp szertefoszlik? A döntésre a 3000 méteres síkfutás kínálta a lehetőséget. Aouita ugyan nem engedte meg magának azt a luxust, mint tette a sokkal rövidebb nyolcszázon Ereng — ő ugyanis végig a második helyet bérelte ki —, ám azután az utolsó négyszázon ő is látványos bemutatót tartott. A budapesti gála alapján nem túlzás megkockáztatni: Aouita ismét a régi. Aouitával még sokáig a világ atlétikájának legelső vonalában kell számolni. Hogy az ilyen és a hasonlóan kivételes sztárok között, mellett, mögött mit kerestek a legjobb magyar atléták? Ha őszinték vagyunk, le kell szögezni: nem sokat! Schulek Ágoston szövetségi kapitány mentségére legyen mondva, nem is ígért magyar sikersorozatot. Ha valaki, hát Szalma
