Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-31 / 76. szám

1989. MÁRCIUS 31.; PÉNTEK 3 Ünnepség a Parlamentben Újságírók kitüntetése A hazánk felszabadulásá­nak 44. évfordulóját köszöntő ünnepségek nyitányaként az elektronikus és nyomtatott sajtó 64 munkatársát tüntet­ték ki csütörtökön a Parla­mentben. Az ünnepségen je­len volt Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára. Pozsgay Imre államminisz­ter a Minisztertanács nevében köszöntötte a magyar sajtó ki­tüntetett munkásait, a meg­hívott vendégeket, s mindazo­kat, akik a tömegkommuni­káció intézményeiben, a szer­kesztőségi műhelyekben az együttműködés, a kollegiális légkör megteremtésén mun­kálkodtak. Elismerését fejezte ki azoknak, akik eddig is magas erkölcsi színvonalon, elkötelezetten és nagy felké­szültséggel vállalták a tájé­koztatás minden terhét. Hangsúlyozta: a magyar tá­jékoztatásban, a nyilvános­ságban a megújulás legalább olyan nagy jelentőségű vál­lalkozás, mint amilyen a gaz­daságpolitikában, a politikai intézményrendszerben. Végezetül arra kérte a ki­tüntetett újságírókat és a tö­megkommunikációs rendszer munkásait: vegyenek részt az újabb nemzedék tagjai fele­lősségtudatának, erkölcsi kö­vetelményrendszerének, érték­rendjének kialakításában, il­letve szakmai felkészítésében is annak érdekében, hogy a nyiladozó és egyre inkább ki­terjedő, torzulásaitól megsza­baduló magyar nyilvánosság­ban a sajtó hitele egyszers­mind az ország politikai hite­lét is szolgálja. A Minisztertanács Hivatalá­nak elnöke Kiváló Munkáért kitüntetésben részesítette Kö­vess Lászlót, lapunk főmun­katársát. Hancsovszki János, lapunk fotóriportere Kiváló Dolgozó kitüntetésben része­sült az ünnep alkalmából. Elnökváltás Opusztaszeren Losonczi Pál lemondott az ópusztaszeri Nemzeti Törté­neti Park országos emlékbi­zottságának elnöki tisztéről, de tagként továbbra is részt vállal az emlékbizottság mun­kájából. Az elnöki teendők el­látását Szűrös Mátyás, az Or­szággyűlés elnöke vállalta — jelentették be csütörtökön Sze­geden, a Csongrád Megyei Ta­nács ülésén. A testület meg­tárgyalta az ópusztaszeri em­lékpark helyzetéről és fejlesz­tésének lehetőségeiről szóló jelentést. Az 1976-ban elfogadott ren­dezési terv az emlékpark ki­alakítását három ötéves sza­kaszra ütemezte, a várható költségeket pedig 400 millió forintra becsülte. Az azóta el­telt idő alatt a muzeális em­lékhely számos épülettel gaz­dagodott, a századforduló népi életmódját megörökítő skan­zenben például tizenöt épület- egység készült el. Hamarosan befejeződik a szélmalom épí­tése. A tervben szerepel egy szegedi — alsóvárosi — nap­sugaras oromzatú parasztház áttelepítése is. A múzeumi terület legjelen­tősebb vállalkozása a Feszty- körképnek is helyet adó köz­ponti épület kialakítása. Az építkezést anyagi gondok ne­hezítik, teljes befejezését 1991- re tervezik. Együttműködés Izraellel Kutatás, gyártás Fock Jenő elnök vezetésével március 23. és 30. között az izraeli mérnökszövetség meg­hívására Izraelben tárgyalt a MTESZ delegációja. A Itzak Raasszal, a partner­szervezet elnökével folytatott megbeszéléseket követően alá­írták a két mérnökszervezet .együttműködéséről szóló ok­mányt, amelyet tavaly Buda­pesten az izraeli mérnökszer­vezet delegációja Tóth János főtitkárral készített elő. A megállapodás értelmében az élelmiszer- és agrárgazdaság, az elektrotechnika, valamint a környezetvédelem területén a két ország szakegyesületei, vál­lalatai és tudományos intéze­tei kutatási és termelési együttműködést építenek ki. A MTESZ küldöttsége az iz­raeli elektronikai vállalatok­nál és kibucoknál tett látoga­tásain tapasztalhatta, hogy Iz­raelben már a jövő század technológiáin dolgoznak és ér­deklődnek azok magyarorszá­gi alkalmazásai iránt. Simon Peresz, izraeli pénz­ügyminiszter fogadta a Fock Jenő vezette küldöttséget. A találkozón hangoztatta: min­dent el fog követni a magyar gazdaság fellendítésének tá­mogatására, egyebek között Iz­raelnek az egyesült államok­beli üzleti kapcsolatai révén. Búcsú emléknlakett-tel Nyugállományba vonult Kapitány Gyula (balról), a Hírlap­kiadó Vállalat főosztályvezetője, aki lapunk munkájához is sokszor nyújtott értékes segítséget. Szerkesztőségünk kollek­tívája méltán adományozta neki a Pest Megyei Hírlap emlék­plakettjét, amelyet tegnap vett át az újság főszerkesztőjétől TÁRGYILAGOS TÁJÉKOZTATÁSSAL A világkiállításé A z állampolgár dühös, ami­kor az új vámszabályokat olvassa. Gyanítom, ha rajta múlna, Villányi Miklós pénz­ügyminiszter csak addig ma­radna hivatalában, amíg a le­váltását sürgető szavazatokat összeszámolnák. Az indulat érthető, hiszen, amíg minden területen a nagyobb nyitott­ság, az életünket indokolatla­nul korlátozó sorompók fel­nyitása félé haladunk, a teg­nap közzétett vámintézkedé­sek éppen az ellenkező irány­ba mutatnak. A Pénzügymi­nisztérium magyarázkodik — többet nem is tehet, mert el­fogadható érve a döntés mel­lett nincs. Az ember pedig gondolko­dik. Nemrég egy közgazdász azt fejtegette, hogy megfelelő importverseny nélkül a belföl­di termelők monopolhélyzete fennmarad, s ez erősen féke­zi a gazdaságban a kedvező fo­lyamatok kibontakozását. Vis- si Ferenc, az Árhivatal elnöke pedig egy minapi nyilatkoza­tában arról beszélt, hogy becs­lése szerint mintegy hat—nyolc milliárd olyan forint van a la­kosság birtokában, amely mö­gött nincs árufedezet, s ez az infláció további növekedésé­nek potenciális veszélyét rejti magában. Mi hát a megoldás? Hagyni kellene, hogy az ál­lampolgár a pénzét szabadon elkölthesse. De nem hagyják: a mostani vámrendelkezések miatt várhatóan kevesebbet váltunk át majd devizára, s így szerényebb lesz a magán­import is, amely pedig jelen­tős versenyre kényszerítette a hazai kereskedelmet. Az Ausztriából behozott hűtőlá­dákról például hamar kiderült, mi is meg tudjuk venni, s a haszon legalább itthon ma­rad. De ez csak egy példa. Sorol­hatnánk tovább, megemlítve például azt, hogy a világútle­vél birtokában utazó és bevá­sárló magyarok hogyan moso­lyogtak a hoppon maradt ke­reskedőkön, hiszen az ideha­za kínált video, személyi szá­mítógép sokkal drágább, mint a bécsi út másik végén, így alaposan megcsappant irántuk a kereslet — Magyarországon. Volt is egy javaslata a közvé­leménynek — a fogalmazás in­dokolt, mert sokan mondták el támogatóan a véleményü­ket —, nevezetesen az, hogy nyissanak idehaza is valutáért árusító boltokat, s az állam­polgár költhesse el a határo­kon belül is szabadon a valu­takeretét. Ezzel két legyet üt­hetnénk egy csapásra: egyrészt a nagy tételben beszerzett árut olcsóbban lehetne meg­venni külföldön, másrészt az árusításból származó nyereség magyar földön maradna. De nem, a Pénzügyminisztérium­ban dolgozók ezúttal is az any- nyit kárhoztatott fiskálisszem­lélet alapján döntöttek. A vám­szabályok megváltoztatásához ugyanis elég egy tollvonás, egy valutás kereskedelmi há­Indokolhatatlan döntés VÉLEMÉNYEK AZ MSZMP KB ÜLÉSÉRŐL Kibontakozik az érvek csatája Megszokott hétköznapjait éli a Pest Megyei Műanyagipari Vállalat központi, solymári gyára. Megrendelésben, meg­rendelőben ma már nem szű­kölködik. Rauscher Jánosné, a vállalati pártbizottság titká­ra az MSZMP KB üléséről megjelent közleménybe mé­lyed. Igaz, csak otthon, este olvasna újságot, de észrevéte­lének megfogalmazásához a nyomtatott szöveg elengedhe­tetlen. Rauscher Jánosné — Ahogy első hallásra ma­gamnak megfogalmaztam, most először markánsan ér­vényesül a tagság akarata. Végre mindenki maga dönt­heti el, hol, melyik pártalap- szervezetben dolgozik majd. Nincs átigazolási kényszer, melynek során elveszhet a párttag. Nemcsak értem, ha­nem tudom is, hogy a helyi pártszervezetek szerepe óriási a választások előkészítésében, ha győzni akarunk. Tapaszta­latból tudom, hiszen 1985-ben mi magunk is korteskedtünk. Ha megfelelően előkészítjük, erre a feladatra képesek va­gyunk. Ami viszont vitatha- tatlán, máris hagy késésben vagyunk, s ez kihathat a si­kerre — vélekedik Rauscher Jánosné. — A mostani KB-ülésre nyilvánossága miatt nem le­hetett nem odafigyelni. Éppen ezért nagyobb a visszhangja, Simon László lózat kiépítéséhez viszont sok­kal több munka kell(ene). Enyhén szólva furcsa, ahogy a szigorításokról tájékoztató Patkó András pénzügyminisz­ter-helyettes megpróbálta el­lensúlyozni a döntés nyilván­valóan kedvezőtlen fogadtatá­sát. Több kijelentése közül most hadd emeljünk ki csak egyet. Azt mondta, hogy az új jogszabály bevezetésével egy­idejűleg a vámszervek egysze­rűbb eljárást, áttekinthetőbb adminisztrációt vezetnek be. É rdemként említette azt, ami egyébként a köteles­ségük. A módszer ma még jellemző más hivatalokra is, ezért az állampolgár már nem csodálkozik semmin. Azon sem. hogy bár a kormány bi­zonyára tudja, ezekkel az ál- lampolgár-bosszantó dönté­sekkel gyakorlatilag az MSZMP választási esélyeit csökentik az 1900-es szavazáson, minden valószínűség szerint mégsem vonják vissza ezt a döntést, s a pénzügyminiszter is a he­lyén marad. A kisember pedig tudja: megint vele fizettetik meg má­sok számláját. Furucz Zoltán mint a korábbiaké — véleke­dik Simon László, a PUR- PACK gyár igazgatója. — A sajtótörvényre figyeltem iga­zán, mert mostanában fogal­maztam meg magamnak, hogy a különféle indíttatású, színe­zetű lapok megjelenésével a pártsajtó nincs a helyén. Nem illeszkedik az összképbe, mert konzervatív, stílusában, szer­kesztésében nem alkalmazko­dik a belpolitika sokirányú változásához. Megyei lapunk hibája pedig az, hogy nem me­gyei, helyi, településeken tör­ténő dolgokra koncentrál. Pe­dig ami a világban történik, azt a rádió, a tévé esté a la­kásba hozza ... Ami pedig a nyilvánosságot illeti, sem a po­litikai, sem a gazdasági, sem a magánéletben történőket nem lehet eltussolni. Sokan ed­dig is épp elég bajt, gondot, kórt okoztak, megtépázták a párt' tekintélyét! Az ifjúság helyzete? Kilátástalan. A KISZ-re, a régi formában, nincs szükség. Érzésem sze­rint nincs is igazi koncepciónk az ifjúság megnyerésére. Pogonyi Tibor, a cipőipari gyár igazgatója: — Értékelé­sem szerint a Politikai Bizott­ság sugallatára a Központi Bi­zottság a nyilvánosság korlá­tozását feloldja. Erre mon­Pogonyl Tibor dóm azt: ha korábban élünk a nyilvánosság adta lehetősé­gekkel, már előrébb tartanánk szakmailag, politikailag. Ez- a Ktí-ülés tartalmában is nyi­tott volt. Bár hiányolom, hogy kerek perec nem mondta ki: a KISZ, az ifjúság kicsú­szott a kezünkből. A púrtsaj- tó? Eligazodást várok tőle, nem szigorú tényközlést. Nem is vezérmotívumokat. Rossz példák mellé a gondolatéb­resztő, megoldást kínáló pozi­tívumokat. Nem botránykróni­kát. S egy kis helyet azoknak, akik jól dolgoznak, néhány sort azokról, akik ebben a ne­héz helyzetben is hivatásuk magaslatán állnak. A MÉM Repülőgépes Szol­gálat háza táján a márciusi napsütésben minden csendes. Király Csabának, a munka­ügyi osztály vezetőjének — aki egyben társadalmi mun­kában a pártbizottság titkára is — szobájában az első kér­dés elhangzása után észrevéte­lek, érvek csapnak össze. Dr. Bajcsy László termelési igaz­gatóhelyettes, főmérnök a saj­tótörvényre figyelt igazán: Dr. Bajcsy László — A hatalmon lévő pártnak a sajtót szerintem sem kézben kell tartania, hanem együtt­működnie vele. Azzal az or­gánummal, mely alkalmas a közélet, a nemzet, s nem utol­sósorban a párt ellenőrzésére is. Hibának érzem viszont, hogy a KB ülésén fel sem me­rült a sajtó felelősségének kérdése, amikor felröppennek például a kacsák. S netán ez a röptetés külpolitikai bonyo­dalmak keltésére is alkalmas. A sajtóirányítás ügyében nem eléggé markánsan határolja el magát a KB a korábbi, rossz gyakorlattól. Hitelt adott vol­na az elvek megfogalmazásá­nak a személyi konzekvenciák levonása. Ezt azért teszem szóvá, mert a sajtó a tényle­ges ellenőrző szerepet csak akikor képes betölteni, ha_ az irányító posztokon változások történnek. S a változás a párt hitelét, a pártba vetett hitet növelné. Szükségesnek tartom, hogy a langazdák markánsab­ban jelenjenek meg. Mert ma csszemosó&ik mindaz, ami el­hangzik, ami írva van, s ezt pártakaratként tartják szá­mon. Pedig nem ártana tud­ni, milyen párt, csoportosulás, szervezet álláspontja kap hangsúlyt, kié a lap, ki kinek a szócsöve. Mezei Sándor Mezei Sándor beszerzési csoportvezető, műszerész: — Szerencsétlen találkozás KB- közlemény s a vámrendelke­zés egy'napon. Mindenki az utóbbira figyel. S mondják a vagonkirakodás közben: nem kereskedelmünket, iparunkat rakjuk renűte, hanem körbe­rakjuk magunkat vauéval, vé­dővámokkal. Miközben a párt­tagság fogy, mégpedig alul­ról ... Király Csaba: — Nem tu­dom, van-e olyan politikus, aki képes felmérni, tömegbe­folyásunk szempontjából mi okoz nagyobb kárt? Netán egy pártszakadás, tehát a balol­dali fundamentalista szárny esetleges leszakadása vagy a reformpártiak erősítése? A kérdés mögött a mai divatos kifejezések alkalmazása hú­zódik meg: történelmileg így alakult, ne bolygassuk a múltat. Ezzel fedezzük a hi­bákat, tévedéseket. — S itt szól közbe dr. Bajcsy László: — Egy következtetésre alkal­mas az ehhez illő álláspont: ha nem bolygatjuk a múltat, en­gem sem vonnak felelősségre! Egyfajta felmentésre ez *s jó! Király Csaba: — Még a fun­damentalista szárny sértődése árán is érdemes kimondani, megfogalmazni; a múlttá,I cl kell számolni. Tuuva, értve, toleranciával kezelve, de nem eltussolva, kik, miben, miért tévedtek. S a tévedés joga még egy párt gyakorlatában is meg­adatott. Ha hibáinkkal képe­sek vagyunk szembenézni, megújulási készségünk, vezető szerepünk nem kérdőjeleződik meg — éppen a nyilvánosság, a nyíltság jegyében. Varga Edit Király Csaba Az 1995-re tervezett Becs— Budapest világkiállítás előké­szítését és megrendezését tá­mogató társaság alakítását kez­deményezik XI. kerületi ál­lampolgárok és vállalatok. Az előkészítők azért tartják szük­ségesnek a társaság létrehozá­sát, hogy az állampolgárok a világkiállítás rendezésével kap­csolatos minden fontos lépés­ről tárgyilagos tájékoztatást kapjanak, s véleményüket az információk birtokában el­mondhassák. A kiállítással kapcsolatos döntésekben fon­tosnak tartják a demokratiz­mus érvényesülését.

Next

/
Thumbnails
Contents