Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-30 / 75. szám

1989. MÁRCIUS 30.. CSÜTÖRTÖK Az épülő üdülő Ófaluban (Vimola Károly felvétele) Több, mint kiegészítő tevékenység Bowdenek Sóskáiról A magyar mezőgazdasági szövetkezetek furcsa, napja­inkban mindinkább tapasztal­ható jelensége, hogy a vala­mikor melléktevékenységként létrehozott ipari ágazatok szülőjük fejére nőttek, gazdál­kodási eredményeikben túl­szárnyalják azt. Bár a budaör­si Sasad Kertészeti és Mező- gazdasági Termelőszövetkezet esetében erről még nem beszél­hetünk, annyi leszögezhető: sóskúti ipari ágazatuk ma már több, mint kiegészítő tevé­kenység. Jelenleg már az ipa­ri termelésről, mint a gazdál­kodás szerves részéről be­szélhetünk. Az ágazat tevékenységi köre rendkívül sokrétű, ma több mint ezerféle terméket gyárta­nak, illetve számos szolgálta­tást nyújtanak. Az alumíniumöntészet is meghonosodott Sóskúton. A szövetkezet új, korszerű csar­nokát hét évvel ezelőtt épí­tették. amely azóta is folya­matosan fejlesztve a kis- és középszériák korszerű gyártá­sát biztosítja. A múlt eszten­dőben 170 tonna öntvényt gyártottak, s újajbb kapacitás­fejlesztéssel ez évre már 300 tonna előállítását tervezik. Az elképzelés ugyan meglehető­sen merész, hiszen a mai hely­zetben a piac, az anyagellátás mindinkább növekvő gondjai­val is meg kell küzdeniük. A sóskúti ipari ágazatban a bowdenek gyártása is jelen­tős. Bizonyára kevesen tudják, hogy termelésük az ország al­katrészigényeinek majdnem teljes mennyiségét képes ki­elégíteni. Gyártanak itt a ha­szongépekhez szükséges fék-, gáz- és kuplunghuzalokat, kerti gépek, fűkaszák bowden­jeit. S végül, de nem utolsó­sorban még egy számadat, melynek jelentősége napjaink­ban különösen hangsúlyos: termelésük hetven százaléka importot helyettesítő. N. A. — Hogyan állunk a telkek­kel? — Tekintettel Érd nagy ki­terjedésére, a városnak nem lehet célja a belterület bőví­tése. Ezt csak valamiféle lo­kálpatrióta megalománia fele­lőtlenségével tehetnénk meg. A harmincas években parcel­lázták a területet, szép egye­nesen a vonalzó mellett meg­húzott határok mentén. Az ál­lami tulajdonban levő lakótel­kek — ebben az évben ponto­san hat — értéke 1200—1500 forint négyszögölenként. A Reform-cikk semmi mást nem tett, mint fölverte a telek árát. Az a tulajdonos, aki eddig ezért vagy azért meg akart válni zártkertjétől, most a csillagos égig emeli majd a földje árát. De ez — végül is — magánügy. Ki-ki a saját lelkiismeretével, s a törvé­nyekkel néz szembe. A tanács tisztségviselőinek nem felada­tuk, hogy gátat vessenek az ilyenfajta dolognak, csakis ak­kor léphetünk közbe, ha ez a törvény adta jogokat sérti. Nem irigylem Pató Simont. Közel sem azért, mert a Re­form-cikk utáni hullámzások­kal keli ideig-óráig szembe­néznie, hanem sokkal inkább azért, mert az elkövetkezendő években is van mit tennie. Egy helybeli lakos azt mond­ta, Érd „összehányt” város, az ide látogató talál romhá­zat, emeletest, villát, kis ut­cát, nagy utcát, nagyvárosi és falusi hangulatot. Pató Simon egyik legfontosabb dolga most az, hogy egységessé, kellemes­sé tegye a várost, az itt lakók együttműködésével, s közmeg­elégedésre. Bellér Agnes Nem olyan egyszerű Kénytelenek oda kiállni Eleinte csak hétvégi házak épültek Szabadságligeten. Is­mertebb nevén a Dunakeszi alsó vasútállomás a hely neve, amely az alagi lóversenypálya és a sportrepülőtér mellett ta­lálható. A gyümölcsösök és ve­teményesek szélére eleinte a budapesti munkások, alkalma­zottak, ma már a főleg nyug­díjas réteg hétvégi házai épül­tek. A kertművelők mellett ké­sőbb állandó lakosok teleped­tek meg. Mert időközben fel­fedezték a területet az ország keleti feléből érkező, az ipar­ban munkát vállaló emberek. A nagyrészt drága albérleti életformát folytatók társadal­ma megunva a várakozást, nem instanciázott tovább a fő­város kerületi tanácsainál, ha­nem itt hozzálátott a honfog­laláshoz. Ma már azoknak az aránya a nagyobb, akik anyagi hozzá­járulással, fizikai münkával teremtették meg környezetü­ket. Akik családi házaik fel­építésén kívül betonozott uta­kat építettek, fizették a vil­lanyvezetékek árát, lefektették a vízvezetékek csöveit, hogy megközelítőleg az évszázad színvonalán élhessenek. Ezért állandóan bizonyítaniuk és vállalkozniuk kellett, bár még így is sokáig voltak mostoha gyermekei a nagyobb közössé­get magában foglaló Dunake­szinek. A város lassan szűnő nyári vízhiányát legtovább ők érez­ték meg. A belterületen szerte­ágazó gázvezetékek fő vonala a település határában halad a város felé, de ők még nem él­vezhetik a modern energia­szolgáltatás előnyeit. A telepi kisbolt váltakozva tart rend­szeresen nyitva- vagy boltos híján bezárva. Nagyon veszélyes Ügy tűnik, mintha á Buda­pest—Szob vasútvonalon a sű­rűn közlekedő járatok miatt nem lenne gond a két köz­pont, Dunakeszi és Újpest megközelítésével. Valóban a vasút közelsége motiválta e kolónia létrejöttét. Csakhogy közlekedni mégsem olyan egy­szerű. A gyerekeket autóbusz viszi- hozza a városi iskola meg a telep között. A jármű pontos, a kisiskolások nem mindig. Ha késnek, vonattal térnek haza. Nem éppen a szülőik örömére, mert Dunakeszi alsón annyi­szor elöntötte már az aluljárót a nagy eső utáni áradat, hogy mindenki elszokott tőle. Ezért a síneken át közlekednek a perontól és onnét a telep felé. Ez pedig nagyon veszélyes az ellenvonatok miatt. Új lap Halásziéiként Feléled-e álmából az alvó falu? A Halásztelki Híradó 1985- ben még diákújságként látott napvilágot. A kiadványt azon­ban nem sikerült rendszere­sen megjelentetni, másfél év­vel ezelőtt meg is szűnt. Ám a helybeli lokálpatrióták nem nyugodtak bele a vereségbe. A Halásztelki Híradó most új formátummal, gazdagabb tartalommal került utcára, s várhatóan még hétszer jele­nik meg az idén. A két lap- gazda — a helyi tanács és a művelődési központ — 60— 40 százalékos arányban fede­zik a lap előállításának költ­ségeit. A nyomtatást a Tex- gráf kisszövetkezet vállalta. Az új Halásztelki Híradó az első oldalon mindjárt egy pályázattal nyit. Eszerint aki a legjobb, legtalálóbb nevet javasolja a lap mostani címe helyett, az kétezer forintot kap. Tiltott terület címmel sajátosan Csepel-szigeti témát feszeget a lap: a szerző kifo­gásolja, hogy a Fővárosi Víz­művek öt kilométeres partsza­kaszt tart lezárva a csápos- kutak védelme címén, meg­akadályozva ezzel sok hely­bélit és turistát a Duna-part örömeinek élvezetében. A második oldalon a mű­velődési központ rendezvény­tárát találja az olvasó. A har­madik oldalon Szenderffy Fe­renc halásztelki plébános írá­sát olvashatjuk, amelyben fölajánlja, hogy az 1982-ben emelt, s különleges építészeti megoldása miatt világhírűvé vált templomban kulturális rendezvényeknek adna ott­hont. Tovább lapozva az utazási díjak emelésének következ­ményeiről szól egy cikk. A következő három oldalon rek­lám, illetve a kábeltelevíziós és műholdas televíziózás ki­építésének lehetőségei kaptak helyet. S végül Zsibvásár címmel egy piaci helyzetkép­ből megtudjuk, hogy a zseb­metszők, tolvajok milyen jól és zavartalanul megélnek a gyanútlan külföldiekből. A felelős szerkesztőtől, Cs. Csala Kárdlytól megkérdez­tük: miért éppen ő kapta ezt a feladatot? — A lapalapítók szemében nyilván számított az, hogy halásztelki vagyok, s gyakor­ló újságíró. Csak többszöri felkérés után fogadtam el a megbízatást. Azóta persze rá­jöttem, hogy ez a munka ki­fejezetten jó nekem arra, hogy aktívan bekapcsolódjak a közösségi életbe, s máso­kat is erre biztassak élőszó­ban vagy az újságunkon ke­resztül. — Mik a céljaik, terveik a lappal ? — Magam s a társadalmi szerkesztőbizottság nevében mondom, hogy szeretnénk megváltoztatni Halásztelek al­vófalu jellegét. Haza akarjuk hozni politizálni az ingázók ez­reit. Ebből következik, hogy egy lakóközösségi lapot szeret­nénk, fórumot teremtve a la­kosságot érdeklő kérdések­nek és azok megválaszolásá­nak. Már megkezdtük a tudó­sítói hálózat szervezését is. A lapot egyelőre kis postások, vagyis általános iskolások ter­jesztik, ezért is 8,80 az ára, mert szeretnénk, ha ebből 1,20 megmaradna a gyerekek­nek. Az első olvasói leveleket is megkaptuk már, így akár nyilvános sajtóvitákra is vál­lalkozhatunk. Aszódi László Antal A betonozott állomás fölött volt valaha, valamilyen tető is, amire ma már csak nosztal­giával emlékeznek a helybe­liek. Mióta sok évvel ezelőtt megrongálta egy vihar, lebon­tották. Azóta minden fórumon kérik a lakosságot képviselő felszólalók: emeljenek valami­lyen fedelet a hajnalonta munkába indulók, a téli hóvi­harokban, nyári záporokban védtelenné vált várakozók feje fölé. A remény sok év után csali a legutóbbi tanácsülésen csillant fel, amikor már a vá­rosi testület tette magáévá az ügyet, s ezt akár fordulatnak is tekinthetjük. Nemrég a tö­megközlekedés tárgyalásakor a MÁV képviselője tett ígéretet arra, hogy szeptemberig talán sok kerül a kívánság teljesí­tésére. Addig pedig már kibír­ják — jegyezte meg. Ha esik, ha fúj Az említett terminus sem túl rövid idő annak, aki na­ponta kénytelen oda kiállni, ha esik, ha fúj. Ám ennyi vá­rakozást talán már tényleg kibírnak a szabadságligetiek. Több be nem váltott ígéretből azonban már nem kérnek. Kovács T. István Hazatelepülő magyaroknak Garzonotthonok épülnek Külföldi tőkével megvaló­suló vállalkozáshoz társult a Győri Városi Tanács. A kez­deményezés a kanadai Maple Leaf Management Rt.-tői in­dult. A cég mintegy 12 millió kanadai dolláros be­ruházással 150 lakrészes, lu­xusigényeket is kielégítő garzon lakónegyedet kíván építeni a győri Duna-parton. A tanács, amely alapító tag­ként vesz részt a terv meg­valósítására alakult rész­vénytársaságban, több mint 5 ezer négyzetméter rendkívül értékes vízparti telket bizto­sít. A tervek szerint az épüle­tek földszintjén szauna, étte­rem, konyha, egészségügyi és sportlétesítmények kapnak he­lyet, a felsőbb szinteken pedig lakrészeket képeznek ki. A la­kásokat a külföldön élő és hazatelepülni kívánó, jó anya­gi körülmények között élő magyar származású nyugdíja­soknak építtetik. Egy osztrák vállalkozó ugyancsak a győri Duna-par­ton több mint 100 otthonból álló üdülőfalut akar építeni. A tárgyalások folyamatban vannak, s a Győri Városi Ta­nács illetékesei szerint sikerrel kecsegtetnek. A statisztika tükrében Életszínvonalunk A legfrissebb statisztikai felmé­rés szerint az életszínvonal tavaly és 1989 eddig eltelt hónapjaiban leginkább a középrétegeknél csök­kent. A lakosságnak ebben a cso­portjában növekedett azoknak a háztartásoknak a száma, amelyek a társadalmi minimumhoz egyre közelebb jutottak. Ez ellentétben áll a közvéleményben elterjedt hiedelemmel, miszerint a legrosz- szabb helyzetűek pozíciója rom­lott a leginkább. Az ő életszínvo­nalukat a különféle szociálpoli­tikai intézkedések tavaly is és az idén is oly mértékben védték, hogy helyzetük az átlagosnál ke­vésbé romlott. Jövedelmük ugyan­is olyan alacsony, hogy a külön­féle juttatások — családi pótlék emelése, a nyugdíjasok közleke­dési kedvezménye, az egyszeri se­gély karácsony előtt — aránya bevételeikhez képest jelentős. A felmérés tanúsága szerint a leg­jobb módú rétegek képesek el­lensúlyozni a kedvezőtlen hatáso­kat; megtakarításaikat átcsoporto­sítják, vállalkozással, tőkebefekte­téssel, a külföldi utazások libera­lizálásának kihasználásával, vala­mint más hasonló eszközökkel növelik jövedelmüket. így ők va­lószínűleg meg tudják őrizni élet- színvonalukat. A Központi Statisztikai Hivatal a Gazdaságkutató Intézettel közösen készítette felmérését a lakosság életszínvonaláról. Ennek során a statisztikusok 13—14 ezer háztartás adatait vizsgálták, azokét, ame­lyek a kétévenként készülő ház­tartásstatisztikai adatgyűjtés ala­nyai, tehát jövedelmi viszonyaik és életkörülményeik alakulását rendszeresen nyomon követik. Az ezekben a háztartásokban élők reprezentálják a magyar népesség összetételét; 10 százalékuknál az egy főre jutó nettó jövedelem nem haladja meg a 2500 forintot, 80 százalékuknál 2500 és 12 000 fo­rint között alakul, s ugyancsak 10 százalék azoknak a háztartá­soknak az aránya, amelyekben egy főre tizenkétezer forintot meghaladó összeg jut. A statisztikusok vizsgálták azt is, mennyiben befolyásolja az egyes rétegek életszínvonalát a gyermekek száma, az, hogy dol­goznak-e avagy nyugdíjasok, il­letve eltartottak, továbbá, hogy városban vagy falun laknak. Az életszínvonallal kapcsolatos felmérést a KSH rövidesen közzé­teszi, amely a Statisztikai Kiadó Vállalat könyvesboltjában kapha­tó majd, „Az 1988—1989. évi élet­színvonal-csökkenés réteghatásai’* címmel. MozinanH Budaörs. Szabadság: már­cius 31-én 6 óra: Testek csár bítása, NSZK. Április 1—2. 6 óra: Madonnák háborúja, 1a- pán. 3—4. 6 óra: Nászéjszaka kísértetekkel, am. film. Dunakeszi. Vörös Csillag. Március 30—31. háromnegyed 6 és 8 óra: Rumba, fr. Már­cius 31—április 2. fél 4 óra: Nebulók. Április 1—2. három­negyed 6 és 8 óra: Az ördög jobb és bal keze, ol.—NSZK. Április 3—4. háromnegyed 6 és 8 óra: Érzékek birodalma, ja­pán. 5-én háromnegyed 6 és fél 8 óra: Élni és meghalni Lón Angelesben, am. Százhalombatta. Művelődési Központ. Április 1—2. 6 óra: Csillagember, am. 2-án 4 óra: Az új földesűr. magy. 3-án 4 óra: Vili. a veréb. magy. 6 óra: Barabás, ol.—am. Szentendre. Felszabadulás. Március 30—31. 5—7 óra: Nászéjszaka kísértetekkel, am. Április 1—2. 3 óra: Vili, a ve­réb. magy. 5 és 7 óra: Testek csábítása, NSZK. 3—4, 5 és 7 óra: Madonnák háborúja, jap. Április 4-én 3 óra: Ismeretlen ismerős, magy. Szigetszentmiklós, Kossuth Március 31. 6 és 8 óra: A Ha­lálosztó, am. Április 1-jén 6 és 8 órakor, valamint 2-án 6 óra: Eldorádó, magy. 3-án 6 és 8 óra, valarpint 4-én 6 óra: Nagy zűr Kis-Kínában, am. Dabas. Kossuth. Március 30—31. 6 óra: Nászéjszaka kí­sértetekkel, am, Április 1—2. 6 óra: Szörnyccskék am. 2-án 4 óra: Kis Maszat, magy. 3—4. 6 óra: Leszámolás Hongkong­ban, am. Dunaharaszti. Béke. Március 30. 6 és 8 óra: „X” program, am. Április 1—2. 6 óra: A Halálosztó, am. 3-án 6 óra: Androidok lázadása, am. 4. 6 óra- Indiana Jones és a végzet temloma, am. 5-én 6 és 8 óra: „K” (Rákóczi tér), magy. Gyái. Dózsa. Március 31. fél 6 óra: Silverado, am. Április 1—2. fél 6 óra: Nagy zűr Kis- Kínában, am. 3—4. él 6 óra: Csillagember, am. Nagykáta. Rákóczi. Március 30—31. 6 óra: Elszabadult in­dulatok. am. Április 1—2. 6 és 8 óra: A kockázat ára, fr. 3—4. 6 óra: A leghoszabb nap I—II., am. Ráckeve. Szabadság. Április 1-je 6 és 8 óra, valamint 2-án 6 óra: Tuti dolog, am. 3-án 0 és 8 óra: Érints meg és menj!, am. 4-én 6 óra: Eldorádó, magy. Érd. Műv. központ. Március 30. fél 6 óra: Barabás, ol.—am. Április 2 fél 4 óra: Rigócsőr királyfi, csehszl. fél 6 és fél 8 óra: Nászéjszaka kísértetekkel, am, 3-án 6 és fél 8, 4-én fél 6 óra: Csillagember, am. A telkek árát fölverték * Erden még nincsen gyógyfürdő Pató Simon tanácselnök ta­valy május elsejétől dolgozik az érdi apparátusban, s de­cemberben választották meg jelenlegi tisztségébe. Újdonsá­got is hozott a város életébe, ugyanis ő tősgyökeres érdi, itt született, s itt nőtt föl, so­hasem kacsingatott másfelé. Éppen ezért olykor méreg töl­ti el, az a hosszan tartó fajta, amit nehezen felejt az ember, ha szülőföldjéről hamis képet mutatnak. Racionális termé­szete nem engedi, hogy na­gyobbnak. s szebbnek lássa a várost, mint amilyen, de ha­ragszik, ha a kívülről befelé tekingetők eltorzítják a va­lóságot. — Érd húsz év alatt lett az­zá, ami — mondja Pató Si­mon. — Hatvanezren élnek itt, háromszáz kilométernyi utunk van, a házak dombnak föl s völgynek le épültek, hatvan négyzetkilométernyi területen. Az ilyen jellegű gyors fejlődés számtalan gondot is jelent. Ép­pen ezért van nekünk mit sö­pörgetni a magunk háza táján, nem szükséges, hogy kívülről fújják szét a szemetet. Miről is van szó? Az elmúlt hetekben a Reform független hetilap pár sorban arról tájé­koztatta az olvasókat, hogy Érden érdemes telket venni, itt, a gyógyfürdő mellett nem kerül többe négyszögöle, mint 4—500 forint. Nosza, megin­dult a levelek áradata az or­szág minden részéből. Az em­berek okosan és előrelátóan szerették volna befektetni pén­züket, az idő- és értékálló in­gatlanba. Ha gyógyfürdő van, hát annál izgalmasabb. A tényeket megismerve a jefevá'ni rádió klasszikus vic- ce jut’észembe; amelynek csat­tanója így szól: a hír igaz. Csak nem föl, hanem le, nem be. hanem ki, nem elölről, ha­nem hátulról. Egyszóval, a hír most is igaz. Csak éppen nincs gyógy­fürdő, s alighanem egyhamar nem is lesz. Telkek ugyán vannak korlátolt számban, de nem 400, hanem legolcsóbban is ezer forintért négyszögölen­ként. Mármint állami telkek. — Három éve meleg vizű forrást találtak az Ófaluban. Nátriumhidrokarbonát és klo- ridos vizet, jelentős fluoridin tartalommal, 360 liternyi víz­hozammal percenként. Az er­re hivatott hatóság mindezt megállapította, a kutat pedig lezártuk. Minek csobogjon, ha nincs célja? A Liget üdülő- szövetkezet most épít egy há­zat ott, a tervek szerint lesz meleg vizű fedett és nyitóit uszodája is. Tekintettel arra, hogy a szövetkezet területe ki­csi, ez az uszoda csak igen kor­látolt számban fogadhat majd olyan látogatókat, akik nem az üdülőház vendégei. Természe­tesen a „talált^kincset rrtájd mi is hasznosítani szeretnénk. Tervezzük, hogy 1993-ban, a város 750 éves ünnepére jubi­leumi beruházásként strandot alakítunk itt ki. De addig Ér­den nincs gyógyfürdő, csak meleg víz.

Next

/
Thumbnails
Contents