Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-30 / 75. szám

1989. MÁRCIUS 30.. CSÜTÖRTÖK MUCIÉI 3 ír lan A Pest Megyei Tanács V. B. ülése Mint ismeretes, Somogyi László, a volt építésügyi és városfejlesztési miniszter, most hivatalos rang nélkül a világ- kiállítás előkészítésének fele­lőse. Ha megkapjuk a rende­zési jogot, s a parlament is hozzájárul a hatalmas vállal­kozáshoz, kormánybiztosként fogja majd irányítani a felké­szülést. Tájékoztatójában el­mondta, hogy az 1995-bén megtartandó rendezvény fő lá­mája az ember és a tudomány, az ember és a művészetek kapcsolata. A két főváros, Bu­dapest és Bécs rangsorolás nél­kül lesz házigazda. Az előze­tes elképzelések szerint a ki­állító országok legtöbbjének itt is. ott is lesz bemutatója, mások sorsolás alapján vagy az egyik, vagy a másik vásár­városban rendezik be nemze­ti pavilonjukat. Egyelőre vita van arról, hogy a szóba jöhető helyszínek közül (Aquincum, Gazdagrét, vagy a déli vasúti összekötő híd budai hídfője melletti te­rület) melyik mellett döntse­nek. Akár így lesz, akár úgy, Pest megyét mindenképpen közvetlenül is érintik a világ- kiállítással kapcsolatos beru­házások. Területünkön épül fel a budapesti autópálya-kör­gyűrű. az Ml-es autópálya bu­dapesti bevezető szakasza, vagy a szintén a közlekedés fejlesz­tését szolgáló, a magyar és az osztrák fővárost összekötő vasúti pálya rekonstrukciója. Pest megyében vállalkozási alapon meg kell duplázni a szállásférőhelyek, azaz a szál­lodai szobák és a kempingek számát, hidakat, hajókat, ki­kötőket kell építeni. Szükség van az infrastruktúra korsze­rűsítésére, a víz-, a csatorna- és a telefonhálózat kiépítésére. Az előzetes fejlesztési tervek­ben szó van arról is, hogy a budaörsi repülőteret alkalmas­sá kell tenni magánrepülőgé- pék és helikopterek fogadásá­ra. Mindez persze csak akkor válik bizonyossá, ha valóban nekünk ítélik a rendezés jo­gát (erre Somogyi László sze­rint meglehetősen nagy az esély), s a parlament is hoz­zájárul az államháztartás szá­mára meglehetősen nagy anya­gi terheket jelentő vállalko­záshoz. A végleges döntésre májusban, a költségek és a várható bevételek ismeretében kerül sor. Somogyi László elmondta, a világkiállítás, ha nem is azonnal, de hosszabb távon nyereségesnek ígérkezik. Sike­res azonban csak akkor lehet, ha valóban az egész ország ügyévé válik. A Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága mindenesetre támogatja a ter­vet, s hogy segítse, munkatár­saiból máris alakított egy cso­portot, mely a világkiállítás előkészítését segíti. Nem kevésbé izgalmas, a megye lakóit közvetlenül is érinti a posta munkája. A me­gyében 227 hivatal működik, s mint az a jelentésből kide­rült, a hagyományos postai szolgáltatások területén a gyakran korszerűtlen, elörege­dett hivatalok ellenére is meg­felelő az ellátás, a megye la­kói elégedettek a postások munkájával. A hivatalos sta­tisztikák szerint a hírlapárusí­tó helyek tekintetében még jobban is állunk, mint néhány szomszédos megye, bár meg kell jegyezni, hogy e téren mégis nagyon sok a panasz. Siralmas viszont a helyzet a hírközlést, a telefonellátottsá­got illetően. Mint közismert, hazánk e téren az európai utol­sók között kullog, s az ország legnépesebb, fejlett iparral, mezőgazdasággal, turizmussal immár szinte összefüggő Bu­dapest körüli gyűrűt alkotó agglomerációjávar rendelkező központi megyéje a hazai rangsorban is a legutolsó. Száz lakosra mindössze 5,7 beszélő­hely jut. A végrehajtó bizottság vé­leménye: egy elhibázott fej­lesztési koncepció oka az ál­datlan helyzetnek, melyhez a posta irányítói a legutóbbi időkig ragaszkodtak. Szerintük ugyanis, a telefonhálózat fej­lettsége tulajdonképpen nem rosszabb, mint más megyék­ben, a székhelyvárost nem számítva. A nyilvánvalóan ha­mis érvelést nem most először bírálják a megyei testületen:, hiszen a mi nagy kiterjedésű és sűrűn lakott megyénkben is vannak jelentős városok, s bu­dapesti, kétségtelenül fejlet­tebb hálózat aligha segít a megye gondjain. Talán a sok­éves vita eredménye is, hogy azt a tíz évre szóló tervet, mely szerint elérnék az orszá­gos telefonellátási szintet, a posta a végrehajtó bizottsági ülésen elhangzott bejelentés szerint kész meggyorsítani, s eszerint már mintegy öt-hat esztendő múlva jelentősen ja­vul a telefon helyzet.'" * A hír még akkor is örven­detes, ha tudjuk, hogy az új fejlesztések túlnyomó többsé­ge nem központi beruházással, hanem a lakosság tetemes hoz­zájárulásaival valósul meg. A tegnapi végrehajtó bizott­sági ülés krónikájához tarto­zik még egy bejelentés. Mint lapunkban Is megírtuk, koráb­ban pontosan nem tisztázható okokból a megye rendelkezé­sére bocsájtott mintegy z mil­lió 700 ezer forintos tankönyv­segélyre fordítható keretből csak 800 ezer forintot használ­tak fel. Balázs Gézáné tanács­elnök-helyettes most arról tá­jékoztatta a testületet, hogy az ügyben a késedelmes és nem körültekintő ügyintézésért a művelődési osztályt terheli felelősség. Ezért az osztályve­zetőt, Novák Istvánt figyelmez­tetésben részesítették. A ,,meg­takarított” pénzből az iskolák a közeljövőben» a rászorulók­nak taneszközöket vesznek. Balogh László, a megyei ta­nács elnöke nyomatékosan fel­hívta a figyelmet, hogy a mű­velődésügy megyei vezetőt ha­sonló hibákat ne kövessenek el, fegyelmezettebben, több ilgyszertettel végezzék munká­jukat, s javítsák kapcsolatai­kat az iskolákkal. Cs. A. Permetezik a barackfákat Az utóbbi pár nap megváltoztatta a gyümölcsösök képét is. Virágzik a mandula, a sárgabarack, még két-három meleg nap és az öszibarackfák is felveszik csodálatos tavaszi ruhá­jukat. Ezzel egy időben kezdetét veszi a gyümölcsösökben az ilyenkor elengedhetetlenül szükséges permetezés is. Képünk Törökbálint határában, a Sasad Termelőszövetkezet 27 hek­táros őszibarackosában készült, amint Tóth István kertitox- gépével rovarölő szereket szór a fákra. (Hancsovszki János felvétele) ,C -> ----- -- •. ■-* Ülést tartott a Központi Bizottság (Folytatás az 1. oldalról.) nítás és a sajtószabadság, ha világosak és egyértelműek e jogok gyakorlásának módjai, korlátái és a jogsértésekkel já­ró következmények is. — Az új tájékoztatási tör­vény a kiépülő jogállamiság fontos pillére. Megalkotása sürgető feladat; a Politikai Bizottság úgy ítéli, hogy a törvény ez év második felé­ben a parlament elé terjeszt­hető — mondotta a továb­biakban a Központi Bizottság titkára. — Ebben a törvény­ben minden pártnak, szerve­zetnek, intézménynek biztosí­tani kell azt a jogot, hogy el­döntse: mikor és miről ad tá­jékoztatást, illetve milyen ese­tekben kötelezhetők a válasz­adásra. Ez a jog nem magyar sajátosság. A titokvédelem in­dokolt esetben az állampolgárt és az intézményeket egyaránt megilleti. Ezen belül is elkülö­nítetten kell a törvénynek kezelnie a civil társadalom részét képező gazdálkodó szer­vezeteket és a politikai állam szervezeteit, hiszen nem egy­formán kötelezhetők informá­ciószolgáltatásra. Az informá­ciógazdálkodás a politizálás fontos alapeszköze, a törvény ehhez is kellő lehetőséget és védelmet kell hogy biztosítson. Az egyetlen nyilvánosság nemcsak az MSZMP-t és a kormányt, hanem az alternatív szervezeteket és azok sajtóját, publicistáit is objektivitásra, tárgyszerűségre kötelezi. Ha valamelyik fél nem tartja be ezeket a szabályokat, a szándé­kos torzítás kölcsönös bizal­matlansághoz és óhatatlanul kétféle nyilvánossághoz vezet. Az intézményi és a személyi­ségi jogok védelmében a tör­vénynek ezért biztosítania kell, hogy aki hitelrontás út­ján erkölcsi kárt okoz, anya­gilag is felelősségre vonható legyen. Ehhez változtatni kell az erkölcsi károkozásért meg­állapítható kártérítés polgári törvénykönyvi szabályozásán is. — összhangban pártunk po­litikájával, a mélyreható tár­sadalmi demokratizálódással, a nyilvánosság reformjával, va­lamint az új tájékoztatási tör­vény koncepciójával: meggyő­ződésünk, hogy a törvényes keretek között működő intéz­mények elidegeníthetetlen jo­ga tömegkommunikációs esz­közöket létrehozni, működtet­ni, meghatározni azok politi­kai profilját, tevékenységi módjait, céljait az alkotmá­nyosság tiszteletben tartásával. — A politikai nyilvánosság tagoltságának megjelenése, az új sajtóstruktúra új körülmé­nyeket teremt a párt saját or­gánumai számára is. Az MSZMP lapjainak, folyóiratai­nak jelentősége a korábbiak­hoz mérten hallatlanul meg­növekszik. Néhány kérdés új­raértelmezésre szorul. Ezek közé tartozik például az is, hogy ezek a lapok és folyó­iratok nem lehetnek csupán egyes vezető testületek, s még kevésbé a testületeket kiszol­gáló apparátusoknak kizáró­lag alárendeltek. El kell érni, hogy — köl­csönhatásban a pártdemokrá­cia kívánt és mindjobban szorgalmazott fejlesztésével — a pártlapok és folyóiratok a párttagság vleményét, néze­teit egyszerre tükrözzék és formálják. Nem szabad meg­engedni, hogy frakciós törek­vések szellemi központjává váljék egyik vagy másik or­gánum, de gondoskodni kell arról: adjanak helyet a külön­féle platformoknak s a plat­formok közötti vitáknak! — Sem magunkat, sem a párttagság nagyobbik hánya­dát nem tudtuk időben felké­szíteni azokra a radikális vál­tozásokra, amelyek az utóbbi időben végbementek politikai nyilvánosságunkban. Az ese­mények olykor szándékaink­tól függetlenül, számos külső és belső hatás következtében gyorsultak fel, de ha mélyeb­ben belegondolunk, arra a megállapításra jutunk: jó lett volna egy lassúbb, kiegyensú­lyozottabb ütemet követni, csakhogy ez nem teljesen raj­tunk múlt, mert ha késleke­dünk, a történelem esetleg nem várja meg a határozata­inkat, hanem azok nélkül ala­kul — fejezte be szóbeli ki­egészítőjét Berecz János. Az első napirend vitájában a felszólalók többsége úgy ítél­te meg, hogy a párt politiká­jának tartós eleme a nyilvá­nosság jelentőségének felis­merése. A politikai és gazda­sági reform, a demokratizmus kiszélesítése, a jogállam kiépí­tése a politikai nyilvánosság kiterjesztését igényli. Barabás János és Ormos Mária egyaránt elmondta a sajtó védelmében, hogy a tiszt­ségviselőknek vállalniuk kell a nyilvánosság kontrollját, nem pedig bujkálni előle. Ma azonban gyakran előfordul, hogy a tisztességes szándékú újságíró nem talál olyan nyi­latkozót, aki felkészülten, a közvélemény számára érthe­tően és meggyőzően tudja képviselni a kormányzat vagy a párt álláspontját. Pozsgay Imre szerint a pártsajtónak olyan önálló műhelynek kell lennie, amely maga is ellenőr­zi a párt belső életének alaku­lását. Ahol nincs a pártvezető­ségtől is független pártsajtó, ott a pártdemokráciának kevés az esélye — utalt Engels sza­vaira. A vitában elhangzottakra Berecz János válaszolt. Szavazás következett: a tes­tület egyhangúlag úgy döntött, hogy megbízza a szerkesztőbi­zottságot a dokumentumoknak a vitában elhangzottakkal tör­ténő kiegészítésével, s az elő­terjesztést, valamint a vita­összefoglalót elfogadta. Ezután Lukács János, a Központi Bizottság titkára ter­jesztette elő a politikai rend­szer reformja párton belüli vi­tájának tapasztalatairól készí­tett jelentést. Elfogadták a többpártrendszert Lukács János elöljáróban áttekintést adott a pártviták po­litikai és szervezeti jellegű ta­nulságairól, kiemelve azt a tö­rekvést, hogy a politika for­málásában a párt minden tag­jának legyen érdemi részvéte­li lehetősége. Kiemelte: a párt­tagság döntő többsége várja és elvárja, hogy a Központi Bi­zottság továbbra is tegyen kez­deményező lépéseket a társa­dalmat alapvető módon érin­tő sarkalatos kérdésekben. Szólt arról is, hogy sürgetik a kez­deményező lépéseket a gazda­sági reform meggyorsításé — s ily módon a politikai és a gazdasági reform közötti össz­hang megteremtése — érdeké­ben, valamint a párt szervezeti és működési rendjének átala­kítása terén. A pártvita arról tanúskodik, hogy a tagság döntő többsége felismerte és elfogadja, hogy társadalmunk a többpártrend­szer irányába halad, és az MSZMP-nek ilyen politikai be­rendezkedés közepette kell megtalálnia a szocialista szel­lemben fogant politika érvé­nyesítésének lehetőségét. Lukács János szólt arról is, hogy az MSZMP szer­vezeti rendje — a szervezet felépítése és annak belső tar­talma — ma már nem alkal­mas a tagság demokratikus akaratképzésére épülő akció­egység megteremtésére. Olyan szervezeti rendszerre van szük­ség, amely önmagában hordja saját megújulásának garan­ciáit, rendelkezik az önkor­rekció szervezeti mechaniz­musaival, szakít az eddigi hierarchikus működési mód­dal. Lukács János kifejtette azt is, hogy melyek lehetnének a gya­korlati normák, amelyeket minden magyar pártnak, köz­tük az MSZMP-nek is cél­szerű lenne tiszteletben tarta­nia. Először: a politikai munka önkéntes, állampolgári és nem munkavállalói jogon végzett tevékenység. Ezért a pártok teljes mértékben tartsák tisz­teletben tagjaik munkaidejét. Másodszor: a pártok szerve­zeteik működéséhez ne vegye­nek igénybe vállalati, szövet­kezeti és intézményi pénzesz­közöket, kivéve azokat az ese­teket és módokat, amelyeket a pártokról szóló törvény majd lehetővé tesz. Harmadszor: a politikai pár­tok függetlenített tisztségvise­lőiket, apparátusukat és alkal­mazottaikat maguk fizessék. Negyedszer: a pártok ne in­tegrálódjanak a gazdasági vál­lalkozások és az állami költ­ségvetésből finanszírozott in­tézmények vezetési rendszeré­be. A politikai pártok és a munkahelyi irányító szer­vek indokolatlan integráció­jának megakadályozása ér­dekében javasoljuk a Köz­ponti Bizottságnak — emel­te ki az előadó —, kezde­ményezze a Minisztertanács­nál, hogy szüntesse meg mind­azokat a jogi előírásokat, ame­lyek a politikai mozgalmaknak kivételezett lehetőséget biztosí­tanak a személyzeti döntések befolyásolására. Ajánljuk továbbá a Közpon­ti Bizottságnak — mondta Lu­kács János —, hogy foglaljon állást azon alapelv mellett, miszerint foglalkozása és be­osztása miatt a társadrlom egyetlen intézményének tagja sem zárható ki a politikai pártokban viselt tagság és a pártokban folytatott tevékeny­ség lehetőségeiből. Ez is hoz­zá tartozik az állam polgárai­nak jogegyenlőségéhez. A pár­tok jogi egyenlőségét pedig ga­rantálja az, hogy a politikai pártok szervezetei a társada­lom minden intézményében működhessenek, és ebből a le­hetőségből egyetlen törvényes párt se legyen kizárható. Ez az elv egyaránt vonat­kozzon a gazdasági vállalko­zásokra és a közszolgálatok­ra, beleértve a közigazgatást, az igazságszolgáltatást, a fegyveres erőket és testülete­ket. A továbbiakban szólt arról a vitakérdésről is, hogy mi­ként lenne célszerű kialakí­tani pártunk szervezeti felépí­tését és működési rendjét. Ki­indulópontnak azt lehet te­kinteni, hogy a többpártrend­szerben a politikai küzdelmek legnagyobb téttel járó szín­tere a helyi közélet. Ezért a párt szervezeti rendjében középpontba kellene helyezni azokat a szinteket, ahol he­lyi vagy országos népképvise­leti testületekbe a választási törvény szerint időszakonként választásokat kell szervezni, illetve ahol közvetlenül vá­lasztott helyi néphatalmi szer­vek működnek. A viták rávilágítottak arra is, hogy pártunk számára nem az a kérdés, hogy itt vagy ott legyen jelen, hanem az, hogy miként legyen jelen a lehető legtöbb helyen, ahol emberi közösségek vannak, s ez a sokszínűség milyen módon foglalható értelmes szerveze­ti rendbe. Ez a felismerés ve­zetett bennünket ahhoz az el­gondoláshoz, hogy az MSZMP keretében célszerű lenne egy alapstruktúrát és több, úgy­nevezett kiegészítő struktúrát működtetni. Az alapstruktú­ra középpontjába a helyi pártszervezeteket kellene állí­tani. A párt előtt álló feladatok szükségessé teszik, hogy a szervezeten belül — az alap- struktúra mellett — nagyobb nyomatékkai kezeljünk és a működési, döntéshozatali rend­szerbe integráljunk további, részben létező, részben létre­hozandó működési kereteket. A párton belül bizonnyal megszerveződő platformokkal kapcsolatban az előadó azt ja­vasolta, hogy szerepük elvi, gyakorlati kérdéseiről — a 'pártvita tapasztalatainak isme­retében — a Központi Bizott­ság májusi ülése döntsön. Hangsúlyozta a párthoz tar­tozó parlamenti képviselők csoportja, megyei és helyi szinten pedig a megyei, helyi tanácstagok, csoportok politi­kai jelentőségét, felértékelődé­süket. Harmadikként említette, hogy szervezetté lehetne tenni a párton belül olyan struktú­rák működését, amelyek a ki­alakuló piacgazdaság körül­ményei között lehetőséget te­remtenek az üzleti élet orszá­gos és helyi befolyásolására. Végül a szellemi műhelyek önálló szerveződéseiről szólt. A körülmények szükségessé teszik, hogy gyorsítsuk meg a kidolgozó munkát, és a követ­kező hónapokban a testület elé terjesszük a kimunkált javas­latokat: várhatóan április vé­gén. május elején a párt szer­veződési elveire és felépítésére vonatkozó elképzeléseket, má­júban pedig a platformsza­badság és a párton belüli vá­lasztások kérdését. Ez lehető­vé tenné, hogy az alapkérdé­sek tisztázása nyomán júniu­si ülésünkre előterjesszük az új szervezeti szabályzat kon­cepcióját; ezzel átfogó keretet adva az átalakulás lehetséges irányainak — mondotta vége­zetül Lukács János. Az írásos előterjesztés és a Lukács János előadói beszéde feletti vitában felszólalt Grósz Károly is, aki nagy nyomaték­kai adott hangot annak a véle­ményének, hogy a Központi Bi­zottság az utóbbi évtizedek egyik legjelentősebb politikai döntését hozza, amikor a több­pártrendszer lehetőségét te­remti meg. Rámutatott: a po­litika történetében ritkán for­dul elő, hogy egy párt mono­polhelyzetét tudatosan feladja, miközben még rendelkezik az annak fenntartásához szüksé­ges eszközökkel. A továbbiak­ban felvetette a kérdést, hogy ez előrelépés-e vagy visszalé­pés. Nézete szerint ez egy, a társadalmi folyamatok által meghatározott, a realitások ál­tal kikényszerített lépés, ame­lyet nem szabad elmulasztani, mert elhagyása esetleg egy sú­lyosabb katasztrófát idézhet elő, A párt főtitkára annak a meggyőződésének adott han­got, hogy az MSZMP a jövő­ben is a legerősebb párt lesz a magyar közéletben, és óvni kell majd magunkat attól, hogy visszaessünk a már két­szer is elkövetett hibába: erős helyzetünket arra használtuk fel, hogy környezetünkben fel­számoljunk minden olyan erőt, amely nem akar fenntartás nélkül igazodni hozzánk, és veszi magának a bátorságot ahhoz, hogy esetleg más véle­ményen legyen a napi kérdé­sekről, vagy a szocializmus építésének lényegi problémái­ról is, mint mi. Grósz Károly a pártszerve­zeteknek a fegyveres testüle­tekben betöltött szerepét, he­lyét illetően kiemelte: Ma­gyarországon a pártszervezetet sehonnan sem szabad kitilta­ni. Ha van igény e szervezetek­ben más pártok létrehozására, akkor ezt tegyék meg, s legye­nek ugyanolyan jogosítvá­nyaik, mint az MSZMP szerve­zeteinek. Ám ahol nincs igény új szervezet létrehozására, ott nem kell mindenáron más pártot szervezni. Végezetül ki­jelentette: a politikai pluraliz­mus struktúrájának kiépítése nem lehet az MSZMP felada­ta. Az MSZMP-nek csak az a dolga ebben a pillanatban, hogy megteremtse a pártok létrehozásának lehetőségét. A Központi Bizottság meg­bízta a szerkesztőbizottságot a vita alapján pontosított ha­tározattervezet véglegesítésé­vel, s egyhangúlag elfogadta a szóbeli kiegészítést. Ezután a KISZ XII. kong­resszusának előkészítéséről, az ifjúsági szervezet továbbfej­lesztésének irányairól tájéko­zódott a testület. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága munkanapjának végén a tes­tület — zárt ülésen — szemé­lyi kérdésekben döntött. A kö­zelmúltban az Országgyűlés elnökévé megválasztott Szűrös Mátyást felmentette központi bizottsági titkári tisztéből. Nyugdíjba vonulása miatt ugyancsak felmentette a meg­szűnt Pártélet című elméleti folyóirat főszerkesztőjét. Lakos Sándort. Az MSZMP folyóira­tot indít Üj Fórum címmel; a lap főszerkesztője Szerdahelyi István lett. ,r-

Next

/
Thumbnails
Contents