Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-28 / 73. szám
4 Lilian 1989. MÁRCIUS 28., KEDD Éljen a szerelem! Kálmán-opereft Cegléden Egy elhalasztott novemberi előadás pótlására a Csárdáskirálynő és udvartartása megérkezett a ceglédi színházterembe, a debreceni Csokonai Színház művészeinek jóvoltá ból. Színpadra kerülése előtt egykoron ez a darab az Éljen a szerelem! munkacímet viselte, de a bécsi premieren már mint Csárdáskirályné (!) mutatkozott be. Szülői a szövegírók: Stein és Jenbach, s a zeneszerző Kálmán Imre voltak. A debreceni Csokonai Színház művészeinek előadásmódja tiszteletben tartotta az operettjátszás hagyományait. A hangulatos díszletek és jelmezek látványa is hozzájárult ahhoz, hogy elmondhassuk: nagyon kellemes estét szereztek a debreceni művészek a ceglédi közönségnek. Borsos Hedvig Jehmlich No. 1070. Szék szard A váci orgona új testvére A drezdai Jehmlich eég legújabb magyarországi orgonája Szekszárdon, Lehotka Gábor Liszt-díjas érdemes művésszel (Gottwald Károly felvétele) alakítottuk volna sorsát városunk hasznára, érdemére. Felidéztük az országban fellelhető Je/imíich-orgonákat. Már csak azért is, mert őt van belőlük s négynek a létrejötte Lehotka Gábor eszmei és gyakorlati támogatásának igen nagyon köszönhető. Az első Jehmlichet Vácott avatták 1976-ban, a következő Szombathelyen készült 1981- ben, 1983-ban Kecskemét gazdagodott az újabbal, most pedig Szekszárd. (Az ötödik Budapesten hallható, a Batthyány téri templomban.) A szombathelyi a2 1009-es számot viseli, a szekszárdi az 1070-edik opuszú Jehmlich-orgona. Fehér falú tágas, világos, jó akusztikájú teremben hófehér hangszer, barokkra jellemző megformálással s zöld díszítéssel. Idősebb testvére, a váci, szintén barokkos bíbor díszítéssel pompázik, ám amíg az még gombos-regiszteres megoldású, emez billentyűs. Zenemíl-bemutató A szekszárdi orgonaünnepen nemcsak a szépséges hangszerrel gazdagodott a város. Emlékezetes marad az utókorra, hogy az NDK-beli orgonakészítő cég igazgatója díszes levélben köszönte meg a művész segítő tevékenységét. Emlékezetes lesz az is, hogy Lehotka Gábor a szerszárdi orgona avatóünnepén mutatta be Prelúdium, korái és fúga című új szerzeményét, és egy másikat is, a Barokk szonátát orgonára és trombitára. Trombitán a Zeneakadémia végzős növendéke, Nagy Major Zsolt működött közre. Számára íródott ez a mű, s a szerző komoly-szép feladat elé állította a leendő trömbitamű- vészt. A sikert a szekszárdiak elismerő, nagy tapsa jelezte. Eszes Katalin Először tizenöt évvel ezelőtt, 1974-ben mutatkozott be Magyarországon kulturális napos keretében a Német Demokratikus Köztársaság. A rendezvény azóta hagyományossá vált az idén negyedik alkalommal érkeztek hazánkba az NDK művészeti életének képviselőd. Az egyhetes eseménysorozat részeként került sor Pest megyében Suhl megye kulturális napjaira. Nem egyedülálló rendezvényről volt itt szó, hanem szerte az országban testvérmegyei vendégeskedésről. A suhlihoz hasonlóan Győr- Sopronban Erfurt, Tolna megyében Karl-Marx-Stadt, Haj- dú-Biharban Potsdam, Baranyában Schwerin, végül Borsodban Neubrandenburg megyeiek léptek fel előadásokon, hangversenyeken, műsoros esteken, kiállításokon. Tanúbizonyságot téve mindezzel arról, hogy bár a szocialista német állam és hazánk több politikai-gazdasági kérdésben eltérő nézeteket vall, kulturális kapcsolataik igen gazdagok. Mint a német delegáció vezetője, dr. Dietmar Keller kulturális államtitkár egy sajtótájékoztatón elmondta, az NDK- ban az elmúlt három év során körülbelül 600 hangversenyen játszották magyar szerző műveit. évente húsz-harminc könyvet fordítanak le, s hatnyolc alkotást vesznek át a magyar filmtermésből. Az NDK-beli küldöttséggel írók, műfordítók is érkeztek hazánkba, Hermann Kant például az NDK kulturális és információs központjában tartott felolvasóestet. Pest megye Landolf Scherzert, a Suhl megyei írószervezet elnökét, Horst Jäger írót és Silke Kämpfet, a suhli tudományos közkönytár szépirodalmi szakreferensét fogadta. A három vendég író-olvásó találkozókon vett részt Szobán, Szentendrén és Pilisvörösváron. Ez utóbbi helyszín nem véletlenül került fel a találkozók listájára, az írókkal való beszélgetésre a nemzetiségi település gimnáziumának egyik németül tanuló osztálya vállalkozott. Ismerve nyelvtudósunk fogyatékos voltót, bevallom, némileg aggódva gondoltam arra, hogyan is fognak társalogni németül a bármennyire nem zetiségi területen élő diákok. Félelmeim többé-kevésbé be is igazolódtak, mert akár elfogódottságuk, akár hiányos nyelvi ismereteik miatt, de a gimnazisták, néhányuk kivételével, gyakorlatilag kimaradtak az eszmecseréiből. A kérdések oroszlánrészét a tanárok tették fel, főleg a megnyerő személyiségnek bizonyuló Landolf Scherzerhez címezve. Az íróról már előzetesen sikerült megtudnom német kolléganőmtől, hogy az újságírástól kanyarodott el a szépirodalom felé, s hogy pályafutását valamikor a suhli megyei napilapnál, a Freie Worténál kezdte. Hivatása azóta távoli tájakra vitte, egy FJD-csoporttal járt például Mozambikban és úti élményeit izgalmas riportregényekben dolgozza fel — Talán azért lettem író mert az iskolában kevéssé jeleskedtem az olyan tantárgyakban, ahol számokkal és képletekkel kellett dolgozni Sokkal jobban kedveltem azokat az órákat, amelyeken beszélni lehetett, akár különösebb tudás nélkül is. Apám eredeti szakmája asztalos, et azért jó foglalkozás, mert az ember este látja, mit is végzett napközben. A jó asztalosnak azonban jó matematikusnak kell lennie, én viszont egy számoktól mentes foglalkozásra vágytam, ezért döntöttem az újságírás mellett. De nálunk ma az irodalom mondja el mindazt, ami nem kerülhet bele az újságokba. Mivel a dolgokról a saját véleményemet szerettem volna elmondani, én is könyveket kezdtem írni. — Hogyan gyűjti az anyagot készülő köteteihez? — Ha valamiről kévéséit tudok, az izgatni kezd, s megpróbálok minél több ismeretet összegyűjteni róla. Kíváncsi voltam, hogyan élnek a tengerészek, hát elmentem dolgozni egy hajóra. Érdekelt, mit. is csinál egy pártiunk ioná- rius, milyen privilégiumai vannak, miből áll a mindennapi munkája, így született meg egy járási párttitkárról szóló könyvem. Most leginkább az foglalkoztat, mi is történik a Szovjetunióban, hogyan alakul az új politika a mindennapokban. Mert azt nálunk is elismerik, hogy Gorbacsov progresszív politikus, de arról nem beszélnek, milyen konkrét intézkedéseket hajtanak végre a szovjetek. Erről szeretném írni a következő könyvemet. — A párt vezetőinek éleiét bemutató kötetének címe: Az első — értsd, az első titkár. Ez hogyan született meg? — Majdnem hat évbe tellett, amíg megkaptam az engedélyt ehhez a témához. A főszereplő Suhl megye egyik járásának, a Bad Salzungen-inek a titkára. Négy hétig mint egv árnyék. mindenhová elkísértem, reggeltől késő estig részt vettem minden eseményen, ahová elment, az egyébként zárt üléseken, tárgyalásokon is. Ott álltam némán, mint egy aktatáskahordozó. csak a fülem volt nyitva, és így állt össze a kötet anyaga. — Egy helyen azt írja: a valóságot leírni, s a tények alánján egy szubiektiv. de ugyanakkor objektiven igaz va'.ó.sá- got ábrázolni — itt kezdődik a rioort művészete, ám gyakran itt is végződik. A riporter nem állhat meg a tényéknél. A sok információ összegyűjtése még csak statisztika, nem művészet. Az irodalom itt kezdődik. Az írás egy könyv megszületésének csak az utolsó része, s a legköny- nyebb. A legnehezebb, ami az író előtt áll; a valóságot megtalálni. Mörk Leonóra a drezdai Jehmlich cégnél,. a híres orgonakészítőknél kopogtattak. Ez a hangszerüzem — nevezzük így, mai meghatározás szerint — majd’ kétszáz éves múltra tekint vissza. Örökösei, hagyományőrzői a neves Silbermann orgonakészítőnek. (Az NDK-ban Jehm- lichék azok a kiváltságos megbízottak, akik a nagy múltú, Bach és Mozart által megszólaltatott Silbermann orgonákat javíthatják, hangolhatják.) Fertőszöginével az ünnepség előtti órákban sikerült találkozni. Az eszmecserének pompás zenei aláfestése, volt, Lehotka Gábor Liszt-díjas, érdemes művész próbált, a koncertre készülődött. A művészetek háza igazgatónője, dr. Méry Éva lankadatlan türelemmel látta el a háziasz- szony és intézményvezető nem könnyű szerepét. Rá más teendő is jutott, mivel az orgona műszaki átadása napján — díszítvén vele a termet — kiállítás nyílt egy nagyon tehetséges, de igen fiatalon elhunyt alkotóművész, Gruber Béla festményeiből, s a megnyitóra is készülődnie kellett. Győzte mosolyogva. Zöld diszü. barokk — ötmillió forintba került az orgonánk — említette Fertőszöginé. — Kimondva sok, ám a kölcsönöket részletben fizetjük, s a lényeg, hogy városunknak új, barokk stílusú orgonája van. Itt a teremben egy másik értékes hangszer is helyet kapott, egy csembaló, a XVI—XVIII. század kedvelt hangszere. Koncertprogramunk velük színesedik. Zenekedvelők a szekszárdiak, s ha már itt volt ez az épület, felújításával miért is ne terveztük volna a jövőjét, Szekszárdon hangzott el Nagy Major Zsolt végzős trombita szakos zeneakadémiai hallgató közreműködésével Lehotka Gábor zeneműve, a Barokk szonáta orgonára és trombitára. A képen: művész és művészjelölt, valamint a Zeneakadémia orgona szakos váci növendéke, Honti Rita (Erdősi Ágnes felvétele) Kiállítás a Ramadában Érzelmek a vásznon „Szál1 a tavasz kibontott hajjal, heverő hegyek ormán” — írta Radnóti Miklós egyik költeményében, s ez a verssor jutott eszembe Beleznay Annamária festőművésznőnek a hét végén megnyílt kiállítását megtekintve. Hiszen minden bizonnyal a költőhöz hasonló lelkiállapotban festette jó néhány, most bemutatott művét, elegendő rápillantani a Sárga tető, a Tokaj és a Görög táj című kompozícióira. Ha igazán meg akarunk ismerni valamit, le kell rajzolnunk — vallja Beleznay Annamária, aki kétéves kora óta teszi ezt. Festeni tizenöt évesen kezdetit, de mint ahogyan elmondta, erre a „műfajra” nem tanította senki. Aki a képeit látja, meglepődik ezen, hiszen festményei azt bizonyítják, hogy igen járatos a \művészetnek ebben az ágában is. — Általában nem gondolkodom, amikor festek, sokkal inkább hallgatok az érzelmeimre — mondotta. — Elanyagiasodott világunkban legalább a festményekbe lehessen belopni egy kis érzelmet. Hiszem, hogy szeretni kell azt, amivel éppen foglalkozunk, másképpen hiábavaló az igyekezetünk — tette még hozzá. Mit fest a legszívesebben Beleznay Annamária? A természetet, s elsősorban a fákat, a hegyeket, dombokat. Embereket ritkán álmodik ilyenkor a vászonra, inkább az izgatja, milyen is a bennünket körülvevő világ nélkülünk. Festményeiből és grafikáiból rendezett kiállítását P. Szabó Ernő újságíró nyitotta meg, s mint mondta, a művésznő az embert is a természeti törvények valódi részeseként fogja fel. Jellemző a munkáira a részletek finom kimunkálása. Beleznay Annamária Budapesten született. Hároméves volt, amikor szüleivel az Egyesült Államokba költözött. Ott végezte el a hetvenes évek elején a Parsons school of design-t New Yorkban, s szerzett alkalmazott grafikusi oklevelet. Jelenleg Görögországban él, s többnyire ott alkot. A nyáron Athénban rendeznek majd kiállítást képeiből. Magyarországon legutóbb tavaly októberben találkozhattunk kiállításával, az Óbudai Művelődési Központ Krúdy galériájában. Mostani tárlata április z-ig látható a Margitszigeten, a Ramada Szálló Nádor termében. Érdemes megnézni. Garamvölgyi Annamária A történelem valósága Erdély múltjáról, jelen időben bolni, most a Ceausescu-ve- zetés megpróbálja elvégezni: kiirtani Erdély kisebbségében élő népeit, vagy erőszakkal beolvasztani a románságba, megfosztva népi mivoltától. Száraz György posztumusz könyve elfogultságoktól, mítoszoktól mentes hitvallást keresett: Erdély múltjával foglalkozó kötetében mai téveszmék mélybe nyúló gyökereinek nyomába ered, a hamis tudatok kialakulását vizsgálja, mégpedig tárgyszerűen, a közös múlt jelenünkbe belenyúló vonulatának újragondolásával. Száraz György könyve bevezetőjében hangoztatja, hogy nem lehet pontosan kibogozni, hogy mondjuk 6000 évvel ezelőtt kik lakták, miféle népek, emberek a földhányás védte fakunyhókat, amelyek maradványait megtalálták Erdély területén. Hiszen az indagermán trákok is csak 2000 évvel később hömpölyögtek végig a kelet-európai nagy síkságon, hogy délre jussanak, le a Balkán-félszigetre és tovább, egészen Kis-Ázsiáig. Egy csoportdését. azt az időszakot, amikor a föld népe „erdökebelbe” kényszerült, majd jött az aranykor, a fejedelemségek ideje. Bethlen uralmának vége. Hogy aztán a kétfejű sasok árnyékában éljen. Nyomon követi azt is, hogymiként jutott szóhoz az erdélyi románság, hogyan sikerült nekik főleg vallási alapon eredményeket elérniük, a fordulópontot az 1736- os esztendőre teszi a szerző, amikor is a Habsburg-uralko- dó, UI. Károly az unitus román egyháznak adta Apafi Mihály egykori balázsfalvi uradalmát kastélyostul. Itt rendezik be az erdélyi románság szellemi központját. A Függelékben megtalálhatja az olvasó az 1830-as, 1848- as, 1948—49-es esztendőkre vonatkozó dokumentumokat, Trianonra vonatkozó részeket, és egy olyan általános részt, amely a szerzőnek valószínűleg az előszavát és az utószavát tartalmazza. A kötet mindenesetre hozzájárul. hogy tisztábban lássunk ebben a kérdésben, hiszen a szerzővel érthetünk egyet, aki azt írta: .......nem átértékelni k ell a történelmet, hanem egyszerűen a valóságnak megfelelően kéne értékelni. Jót, rosz- szat egyaránt.” Ezzel csak egyet lehet érteni. Gáli Sándor juk, a géta, megtelepszik a Du- na-torkolat táján, egy másik átkel a hegyszorosokon, be az erdélyi medencébe, hogy ott dák néppé sűrűsödjék. Aztán újabb néphullám söpör végig a dákok földjén: kelták, hogy maid eltűnjenek és újabbaknak adjanak helyet. Jön a római birodalom, hogy aztán az is átadja helyét másnak, a gotoknak, szlávoknak, meg más népvándorlás-korabeli néptöredékeknek, az avaroknak, hunoknak, végül az utolsó népnek, a magyarnak. A szerző leírja, hogy amikor a román nép egyes elemei Erdély hegyei között feltűntek, a magyarság már erős államban, szervezetten élt több évszázadon át, sőt a erdélyi szászok is előbb megtelepedtek, mert 1146-ban II. Géza. 1211- ben 11. András németeket telepített a Marostól délre, és a Barcaság területén, míg a románokról csak az 1330—1370 közötti oklevelek tesznek említést. A továbbiakban is nyomon követi a szerző Erdély fejlőA hazai közvéleményt nem véletlenül foglalkoztatja Erdély helyzete, múltja, jelene és jövője. Országunk határain túl ugyanis itt él a legtöbb magyar, s tegyük hozzá: a legma- gyarabb magyar. Az utóbbi mégpedig azért, mert ezredéven át megtarthatta népi mivoltát, kultúráját. Minderről nem azért szólunk, mert külön hangsúlyozni szeretnénk, hanem ez tény. Az különben is, hogy valaki hová, milyen közösségbe születik — véletlen. Az emberiség sokszínű és sokféle. Ez így természetes és valódi. így jelent egyetemest az emberiség. Egyszerűen arról van szó, hogy Erdély még a török megszállás idején is meg tudott maradni önállónak, olyan területnek, ahol a magyarok — de a szászok, románok és más népek is — megtarthatták nyelvüket, ápolhatták kultúrájukat. Ez éppen az erdélyi fejedelemségeknek, olyan egyéneknek köszönhető, mint Bethlen Gábor. S amit semmilyen vihar — tatárjárás, Habsburg-megszál- lás stb. — nem tudott leromíro vendégek az NDK-ból Az első titkár árnyéka \ Ahány hangszer, annyiféleképpen szólal meg, any- j nyiféleképpen csendül fel. Sok elképzelés létezik, a lé- ; nyeg természetesen az, hogy a hangzószerv — a síprendszer — kifogástalan anyagból és a barokk elvek szerint varbális menzúrával készüljön, továbbá az orgona traktúrája, azaz a billentyű és a sípszelep közötti kapcsolat mechanikus legyen, ne „késsen” az orgona, az orgonista közvetlen kontaktusban álljon a hangszerével, Ha az orgonista révén a szép hangzás párosul az orgonaépítő pontos, míves munkájával, akkor azt hiszem, minden hangszer megfelel a mai követelményeknek. — Ezek Lehotka Gábor orgonaművész szavai. Űj orgona született, szülőhelye Szekszárd. Otthona az egykori zsinagóga épülete, amelyet a megye és a város vezetősége évekkel ezelőtt a művészetek házává alakíttatott közmegelégedésre. A közmegelégedésnek természetesen voltak és vannak is mellékzöngéi, de ez most nem fontos. A lényeg, hogy egy művelődésre igényes, zene iránt érdeklődő város a saját pénzén, valamint apródon- ként térítendő kölcsönökkel egy szép barokk hangszerrel gazdagodott. Mór stilus Grazi építész tervezte egykor ezt a jó akusztikájú, pompás épületet, amely 1397- től 1944-ig, a szekszárdi zsidóság elhurcolásáig teljesítette feladatát. A mór stílusú épületre évtizedekig az enyészeten kívül másnak gondja nem volt. A nyolcvanas években Herényi József Ybl- és Matthews-díjas építész tervei szerint állította helyre a Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalat, s hat esztendeje, hogy a megyeszékhelyen a művészetek háza lett. Az, hogy orgona kapjon benne helyet, Fertőszögi Bé- lánénak jutott eszébe, a megyei tanács művelődésügyi osztályán. Szekszárdon sok hangversenyt tart az Országos Filharmónia, így hát ott Kezdett érdeklődni, mit lehetne tenni. Javasolták, keresse meg Lehotka Gábor orgonamű- vészt, szakértőt, aki már nem egy hazai orgona elkészülténél működött közre. Orgonaügyben az első beszélgetés a művés? egy koncertútja alkalmával meg is történt. Az elsőt több követte, végül
