Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-25 / 72. szám

1989. MÁRCIUS 25., SZOMBAT 5 Korko vácsok Érden A Mezőgép érdi gyáregységében ez évben mintegy háromszáz­millió forint értékű terméket állítanak elő. E mennyiség nagy részét a kovácsolt termékféleségek teszik ki. Legújabb vállal­kozásuk, amelyet tőkés exportra szánnak, a rozsdamentes anyagokból kovácsolt cikkek. Jelenleg már gyártják a víz- és a gázcsövekhez a menetes karimákat. Felvételünkön Nagy Bé- láné egy ilyen koranyagból készült rozsdamentes karima mé­reteit ellenőrzi (Hancsovszki János felvétele) BUDAÖRS ÉS BRETZFELD Testvérkereső városok Egyre-másra érkeznek a hí­rek a megye különböző részei­ről, hogy a falvak és a váro­sok testvérkapcsolat felvételé­re készülnek külföldi telepü­lésekkel. Ám ahhoz, hogy egy ilyen kapcsolatot rögzítő szer­ződésre pecsét kerüljön, hósz- szú előkészítő munka szüksé­ges. Afféle tapogatózás ez, amikor a két város vezetői, polgárai igyekeznek megis­merni egymás múltját és je­nnet. Milyen az ólét a má­sik településen, barátkozók, vagy zárkózottak-e az embe­rek? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresnek választ az ismerkedés kezdetén. Szűkebb pátriánkban szá­mos nemzetiségi település ta­lálható, így kézenfekvő, hogy azonos anyanyelvű országok­kal alakul ki legtöbbször a kapcsolat. A*rossz emlékű ki­telepítések óta ismét felkeres­ték egymást a Zsárhbékról el­származottak és a zsámbékiak, keresik a barátság fonalát a budakesziek is. Nemrégiben Budaörsön jár­tak testvérkeresőben a nyu­gatnémet Baden-Württemberg tartománybeli Bretzfeld váro­sának képviselői. Nem először jöttek el a Budapest környéki kisvárosba, mivel a kapcsolat­felvételt szorgalmazó tárgya­lások már 1985-től folynak, s 1986-ban már jártak hazánk­ban e célból a bretzfeldiek. Idén februárban pedig ta­nácstagi küldöttség utazott Baden-Württembergbe. A most Budaörsön iárt NSZK-beli csoport ellátogatott a nemzetiségi óvodába, meg­nézték a Sasad Tsz-t, a gim­náziumot, és a katolikus is­kolát is. Rövid tájékoztatót kaptak a város életéről és részt vettek a Jókat Művelő­dési Központban megrende­zett svábbálon. Természete­sen nem maradhatott ki a programból a budapesti vá­rosnézés sem. Ellátogatott a küldöttség a Nemzeti Galériá­ba és a Mátyás-templomba is. Legközelebb májusban talál­koznak a két település képvi­selői. Az orgonavirágzás ha­vában a budaörsi Líra nem­zetiségi dalkör látogat el az NSZK-ba, majd a bretzfeldi fúvószenekar viszonozza a budaörsiek fellépését. Kedden megírjuk Korunk egyik rettegett népbetegsége 'a szívinfark­tus. Megelőzése és a reha­bilitáció egyaránt fontos. Ez utóbbi érdekében tehet so­kat a Tétényi úti kórházban működő Dél-budai Infarktus Egyesület. A betegségen áteset­teket várják tagjaik sorába, hogy gyógyító tornával, az egészséges életmód kialakítá­sának tudományával, ismeret­terjesztő előadások segítségé­vel visszavezessék a gyógyul- takat az egészségesek társa­dalmába. Erről a munkáról számo­lunk be keddi, Heti Pest kör­nyéki témánk című rovatunk­ban. A kimagasló eredményekért Diákalapítvány Alapítványt -létesítenek az 1200 lakosú Fertőszéplakon ki­váló diákok számára. Ezzel örökítik meg az 1849 és 1938 között élt Pokker János helyi ács- és építőmesternek. Fertő- széplak egykor köztiszteletben állt elöljárójának az emlékét, aki a környező városokban és falvakban számos középületet épített, közöttük az 1904-ben megnyílt fertőszéplaki isko­lát. amely ma is az oktatás szolgálatában áll. Az alapít­ványtételt Pokker János le­származottai, továbbá a fertő­széplaki iskola öregdiákjai kezdeményezték. Több helyi vállalat, szövetkezet, intéz­mény, illetve egyházközség és számos egyéni adakozó eddig már 120 ezer forintot ajánlott fel az alapítvány javára. Az elgondolások szerint a Pokker János alapítványi dí­jat, a vele járó branzplaket- tet és pénzjutalmat első ízben az 1991—92-es tanévnyitó ün­nepségén adják át az arra ér­demes fertőszéplaki tanulók­nak, akik a helybeli általános iskolában, továbbá olyan helybeli középfokú vagy felső­fokú építőipari, építőanyag­ipari oktatási intézményben kimagasló eredménnyel fejez­ték be tanulmányaikat. A pénzjutalommal az alapítvány­tevők a tehetséges fiatalok to­vábbtanulásához, illetve pálya­kezdéséhez kívánnak segítsé­get nyújtani. Tanárnő világos köpenyben A hátrányok megszüntetéséért Ahogy illik, lesegíteném a tanárnő kabátját. Am Bíró Jánosné elhárítja a szívessé­get. Világos munkaköpenyben ül a tárgyalóasztal mellé. Ezt viselte a katedrán, ahol a bio­lógiát oktatja. Az élet tör­vényszerűségeit magyarázza általános iskolás tanítványai­nak. Földrajzórán beszél a világegyetem bolygóiról, távo­li földrészek szigeteiről, hegy­ségeiről. Lassan, lassan bon­takoztatja ki a kis emberpa-. lánták értelmét, alakítja vi­lágképüket, hogy felismerjék, hol a helyük a természetben, társadalomban, kicsi magyar­jainak ebben a hazában. Mindig rá kell csodálkoznom erre a gyönyörű hivatásra, melyet Bíró Jánosné a Fóti 2. Sz. Általános Iskolában gya­korol. Talán az általánosnál nagyobb elhivatottsággal, a pálya iránti alázattal, mert ö maga többet áldozott érte, s annak idején a szülei, akikről olyan szépen mondta: lesze­gett tekintetű kisemberek vol­tak. Gyári munkások. A fóti proletariátushoz tartozók, ab­ban a korban, amikor a má­sik nagy társadalmi réteget azok a gazdák alkották, akik parcelláin a messze földön hí­res fóti paradicsom piroslott nyaranta. Hozzájuk kerülhetett volna cselédnek, mert a származása szerint eleinte ezt mérték a maga sorsabeliekre. Am a csa­lád méltányolta a tehetséget és a szorgalmat, a sok-sok jelest az iskolai bizonyítványban, s hajlandó volt az áldozatra. Hadd tanuljon a gyerek. Az idő tájt kezdtek már fújdogálni azok a bizonyos fényes szelek, sok jót ígérve munkásnak, pa­rasztnak a jövőről. Azt a szel­lemet hozta akkor a légáram­lat, hogy a szegény ember gye­reke nem úrnak tanul, haném azért, hogy az új haza népéért munkálkodjon, megszerzett tudásának legjavát adva. Kár, hogy egy idő után hűvösre fordult az a szél, később meg zord hidegre, s aztán vihart is hozott. Hidege kifújta sokak leiké­ből az emberség érzését, el- hervasztott rég táplált remé­nyeket. — Mivel én munkáscsalád­ban nőttem fel, sohasem vál­toztattam ezen az életmódon. Nem értem, miért kellett hát választóvonalat húzni, ha nem is szántszándékkal, a tanult emberek, meg a kétkeziek kö­zé tette szóvá a tanárnő egy nemrég párttagok körében folytatott beszélgetés alkalmá­val. Amiatt az intézkedés miatt is most méltatlankodva. — amikor már őszintébbek le­hetünk —, hogy pár éve még kínos pontossággal ügyeltek az alapszervezetekben: hány szá­zalék értelmiségi lehet párt­tag. Beszélhetne például másféle hátrányokról is az az ember, aki ma sem szégyell gumicsiz­másán, munkaruhásan kimen­ni az utcára, ha úgy alakul a dolga. Ha szerszámot kell a kézbe venni. Általában a kül­sőségekben sem törekszik va­lamiféle elkülönülésre. Mellé­kesnek mondja, hogy a fizeté­se csak sokára lett annyi, mint egy szakmunkásnak. Hogy a vele egyidős emberek meg a gyerekeik már rég külföldre utaztak nyaranta, amikor ne­ki még az volt a gondja, hogy ne csak egy farmere legyen az övének. Azt, hogy harminc- nyolc éves volt, amikor a ház­építéshez hozzákezdtek. Miértek ezek, amelyekre ne­ki csak az a válasza, amit evi­denciának tartunk, ám évti­zedekig mégsem vették komo­lyan azok, akiknek dolguk lett volna. Hogy értelmiségi és munkás sohasem létezhetett egymás nélkül. Főleg nem lé­tezhet ma, amikor a kétféle tudás, az elméleti és a gya­korlati tapasztalat, ismeret és fizikai erő együttes összetevői az alkotásnak, a kettő együtt válhat anyagi erővé. Hernádi és ráckevei partnert keres az Astoria Megtörik a nagykereskedők monopóliumát Az Astoria. Már a neve is világvárosi hangulatot sugall, hát még az épület előtt álló egyenruhás portásak, a fény­lő barna forgóajtó, s az üveg mögötti csillogás. Csillogás, amit a százágú csillárok szór­nak, a lámpa' fénye, amit visz- szatükröz a stukkódíszek ara­nya, a tükrök sokasága. Dísze­sen megterített asztalok, ele­gáns közönség, puha szőnye­gek. Maga az előkelőség, s az átlagembernek maga az elér­hetetlenség. Ráadásul a gazdasági prog­nózis sem azt sejteti, hogy valaha is elérhető lesz. Nem magyaroknak való az ilyen hely, mondhatja bárki. Pe­dig... — Pedig egy szálloda étter­me úgy válik elevenné, ha nemcsak a vendégek járnak oda, hanem a városban élők is. Mert bizony a vendégek csak akkor mennek oda, ha a helybéliek is látogatják. Kü­lönben alvó étterem egy ho­tel restaurantja — árulja el a titok nyitját Gonda Mihály, az Astoria étterem vezetője, majd így folytatja. — Még bé­csi tapasztalataimból tudom, hogy a vendégek ritkán men­tek le a szálló éttermébe va­csorázni. Mikor megérkeztek, kicsit rendbe hozták magukat, s elindultak keresni egy kiskocs­mát. egy hangulatos bécsi ven­déglőt. Csak az jött le hozzánk, aki nagyon fáradt volt. vagy nagyon későn érkezett. Egyet­len megoldás az volt, hogy a bécsieket szoktattuk oda. S ezt kell tenni az Astoriával is. Ide kell csábítani a magyaro­kat. — Hogyan? Hiszen a hús drága, s más alapanyagok sem olcsóak. Drága anyagból pedig aligha lehet kedvező áron ételt kínálni. — Talán sjkerül végre a hús- nagytkereskedőik monopóliu­mát megtörni — sóhajt nagyot Gonda Mihály. — S ha számí­tásaink beválnak, nem felme­gyünk az árakkal, hanem lefe­lé. Köztudott, hogy nem az gazdagodik meg a csirkéből vagy a sertésből, aki az álla­tot felneveli, hanem, aki elad­ja. Gyakran két-három köz­vetítőn keresztül jut el hoz­zánk az áru, s természetesen mindenki ráteszi a maga hasz­— Miért lettem párttag? — kérdezi vissza, amikor a hu­szonhárom évvel ezelőtti el­határozásáról faggatom. — Nézze, akkor én jól körülnéz­tem, s nem láttam sehol ron­gyos gyereket, éhségtől szen­vedőt. abban az értelemben szegény családot, ahogy az ré­gen volt. Ézt tekintettem én nagy értéknek. Na és ami szintén fontos volt az én sze­memben, hogy a kisemberek gyerekei eljuthattak az egye­temre. Hát lehettem volna én értelmiségi, ha másként ala­kulnak a dolgok? Alig hihet­nénk. A nagy utat bejárt ember kötelességeiről beszélünk. Ez indítja arra a megjegyzésre is, hogy az előbb említett vív­mányok fokozatosan elsorvad­nak. Mert lehet az a gyerek bármilyen tehetséges, ha nincs, aki segítse, aki körül nincse­nek könyvek, nem kérdezik, hogy olvastad-e ezt, vagy amazt a jó regényt, útleírást. Kellenek a külön tanfolya­mok, a különórák, s ehhez per­sze sok pénz. igaz. Ezért ne­héz ma ismét. Pedig nagyon kell a jó értelmiség a jövő­nek. E rétegnek legyen több a társadalmi szerepe. Ebből a szempontból is fontos a hát­rányos helyzetű gyerekek se­gítése. Bíró Jánosné szárnyai alól sok ilyen ifjú ember ke­rült már el egyetemre, főis­kolára, alkotó, szellemi pá­lyákra. Amikor róluk beszél, fényesebben csillog a szeme. Kovács T. István hát. Felhozzák. valamelyik termelőszövetkezet húsfeldol­gozójából az árut a szomszéd utcába, s mire hozzánk kerül, háromszor annyiért számláz­zák, mint száz méterrel arrébb. Pedig a téesz a maga hűtőko­csiján hozza. Ugyanez a kocsi miért ne hozhatná hozzánk? Ezt a vonalat kell rövidíteni; s máris megoldódott az alap­gond: olcsó alapanyaghoz ju­tunk. Ebből a megfontolásból kiindulva vettük fel a kapcso­latot két termelőszövetkezettel, a hernádi Március 15. és a rác­kevei Aranykalász Tsz-szel. Most folynak a tárgyalások, s ha sikerül megegyeznünk, márpedig miért ne sikerülne, heteken belül változtathatunk a mostani árainkon. — Miért éppen ezzel a két gazdálkodóval kívánnak üz­letet kötni? — A vendéglátás alapja a biztos áruellátás. Ez nemcsak azt jelenti, hogy időben érkez­zen az áru, hanem azt is, hogy állandó minőségű, megfelelő színvonalú húst kapjunk. S úgy vélem, ez a két termelő- szövetkezet képes megfelelő minőségben, folyamatosan biz­tosítani a nyersanyagot. S van itt más dolog is. Nekünk nem­csak drága hús kell. bár leg­könnyebb borjúbordából dol­gozni. De ki tudja azt megfi­zetni? Szükségünk van disz- nófejre is, amit a magyar ven­déglátás egyik doyenje, Papp Endre tizenkétféleképpen ké­szített el. a vendég kívánsága szerint. Vagy itt van például a szalontüdő. ami régen kedvelt étel volt, mahapság meg telje­sen megfeledkeztek róla. Sze­retnénk visszahozni a 'hagyo­mányokat. s ehhez hagyomá­nyos, gyakran olcsó alapanyag kell. Bízunk benne, hogy eze­ket is folyamatosan be tudjuk szerezni a ráckeveiektől. A húsnagykereskedő legszíveseb­ben csak bélszínt adna el, hisz azon van a legnagyobb hasz­na. Vagy itt van a hernádiak által exportált jórcefilé. Ezt for­mád vágva küldik a vevőnek, s közben maradnak olyan nye- sedókek, amelyek — színhús lé­vén — kiválóan alkalmasak egyéb csirkeételek elkészítésé­hez. Ilyen például a nagoyai jércecsíkok néven ismert étel. — Biztatóan hangzik az amit mond, de mégis, mit jelent ez az árakban? Mennyiért ehet itt valaki, ha úgy dönt, hogy betér a híres Astoriába egy szíház után, csakhogy valóban ünnepélyessé tegye az estéjét? — A zóna- és olcsóbb ételek 50-60 forintba kerülnek majd, de komplett ebédet vagy va­csorát lehet kapni száz forin­tért. S ha figyelembe vesszük, hogy egy Big-Mac hamburger — amit az utcán, vagy valahol ácsorogva eszik meg az ember — már negyven forint, igazán nem nevezhető drágának ez az ár. Itt legalább kulturált kör­nyezetben, pálmák alatt ülve fogyaszthatja el a vendg az ebédjét. Néha meg kellene állni egy pillanatra! Ügy elmenni egy kiállításra, hogy ne az járjon állandóan a fejünkben, hogy milyen kötelezettségek várnak még ránk. milyen restanciáink vannak. Kicsit meg kellene állni, s nyugodtan elkölteni egy ebédet vagy egy vacso­rát. s nem mindig ugyanabban a környezetben, ahol nap mint nap tesszük. Ezefk a gondola­tok állandóan motoszkálnak az ember fejében. Lehet, hogy egvszer csak tényleg rászán­juk magunkat, hogy egv-egy órára "megpihenjünk? S lehet, hogy az Astoria lesz erre a leg­alkalmasabb hely?' Bár úgy lenne! Fiedler Anna Mária A háztájiban is egyre kedveltebb Fajtahasználati díjért A magyarországi sertéshús- termelés jelentős részét szer­vező herceghalmi Hungahi b Sertéshústermelési Rendszer tevékenysége a sertéstenyész­tés és -tartás teljes vertiku­mát átfogja az alapfajták ne­mesítésétől és a tenyészserté- sek értékesítésétől kezdődően a takarmányozáson és techno­lógiai berendezések forgalma­zásán át az állategészségügyi és szaporodásbiológiai gondo­zásig, valamint a sertéstartás­hoz szükséges anyagok, esz­közök értékesítéséig. A Hungahib hibrid sertés a hazai és nemzetközi tapaszta­latok felhasználásával a vi­lágon fellelhető legkorszerűbb fajták többszörös keresztezé­séből jött létre. A Hungahib Sertéshúster­melési Rendszer által végzett tesztelés mellett az alapvona­lakat és a hibrid végterméket állandóan ellenőrzik. A tenyészállomány bővíté­sére, potenciáljának megőr­zésére, teljesítményének foko­zására ez évben is kihasznál­ták a génimmigráció nyújtot­ta lehetőségeket. Tenyészállat­importjuk keretében kiváló genetikai értékű sertéseket hoztak be. Az igények növeke­dése érdekében új Hungahib 39-es kanelőállító tenyészetet alakítottak ki a Solti Szikra Termelőszövetkezetben egy NSZK-ból származó pietrain állományból. A kapolyi Hala­dás Téeszben lévő Hungahib D-vonalú populációt az egye­sült államokbeli hampshire- importtal erősítették meg. A szaporaság növelésében bízva fehér hússertés kanokat vá­sároltak Finnországból. A kanelőállító bázisüzemek számának növelését nemcsak a nagyüzemi partnerek létszá­mának növekedése, hanem a fajta kisüzemi népszerűsítése is indokolta. Ennek köszönhe­tően 1988-ban az elmúlt évit jóval meghaladó volt a kan- forgalmazásuk. Kiváló szervezeti szilárdsá­guknak, termékenyítő képessé­güknek köszönhetően hosszú ideig tenyésztésben tarthatók, életteljesítményük növekszik. Ez azért is örvendetes, mert azt bizonyítja, hogy a kanel­adás emelkedése mögött nem a tenyésztésben lévő apaálla­tok fokozódó selejtezése húzó­dik meg, hanem éppen ellen­kezőleg: az igények növekedé­sét. a Hungahib sertést te­nyésztők és tartók táborának szélesedését jelzi. Hasonlóképpen ezt mutatja a kocasüldő-eladás felfelé ívelő tendenciája is. 1988-ban mint­egy 25 ezer tenyészkocasüldőt értékesítettek. E területen azonban nem is a mennyisé­gi, hanem a minőségi előrelé­pés volt a fontos. A Hunga­hib által kezdeményezett, saját teljesítmény-vizsgálati ered­mények alapján megállapított differenciált ár már némi ösz­tönzést jelentett a tenyészetek számára, a fajtahasználati díj bevezetése pedig most már még inkább lehetőséget nyújt arra, hogy a kocasüldőt előál­lító tenyészetek munkáját anyagilag az eddigiekhez ké­pest jobban elismerjék. 1988- ban — ahol még nem folyt — a törzskönyvezés bevezetése adta talán a legtöbb munkát a genetikai osztály munka­társai számára. A tenyésztési év zárása megtörtént. Bíznak benne, hogy folyamatosan gyarapszik majd azoknak a partnergazdaságoknak a szá­ma. melyek az említett fajta­használati díjra jogosultak. Persze ezen belül is nem a kocánkénti 500, hanem az 1000 vagy 1500 forint dotációt kiérdemlők létszámát szeret­nék bővíteni. Csl. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents