Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-24 / 71. szám

1989. MÁRCIUS 24., PÉNTEK 5 ALULJÁRÓRA NEM FUTOTTA Miért tartják titokban? Újat építeni olcsóbb lesz egészségügyi osztálya 18 mil­Si’Á*HA:c^BAr>A. hírtükör Korkedvezmény helyett ala­csonyabb beosztásba helyezést javasol a pártbizottság — ez­zel a figyelemre méltó ötlet­tel, s a legutóbbi ülés egyéb eseményeivel foglalkozik a Százhalombattai Hirtükör leg­utóbbi számának első oldalán található tudósítás. Szól arról is. hogy a környezetvédelmi adatok nyilvánosságra hozata­lát kezdeményezi a városi pártbizottság. Züldségárakról és az „irigy­lésre méltó” zöldségesről szól a lap második oldalán található írás, amelyből kiderül, hogy a pult másik oldalán álló keres­kedőnek mi a véleménye szak­májáról, s a meggazdagodás­ról. Ha már a meggazdagodás­nál tartunk, érdemes megem­líteni a Szezám. tárulj című cikket, ugyanezen az oldalon. Ebből megtudhatja az érdek­lődő, hogy mi lesz annak az üzletnek a sorsa, amely több. mint egv esztendeje zárva tart a Ságvári sétányon. Takács Péter cifra prakti­kák nyomába indult, s össze­vetette a Nagy Lajos király röghöz kötésről szóló törvényét napjaink röghöz kötöttségével. Tanulságos olvasmány! A pedagógusok a bérfejlesz­tés ellenére is elégedetlenek fizetésükkel, mondja Beüti Je­nöné, az 1-es számú általános iskola igazgatója, hiszen a 15— 20 éve dolgozók bruttó jöve­delme is csak 8000—9400 fo­rint között mozog. Az oktatá­si intézmények gazdálkodási gondjairól a Hogyan tovább? című írás foglalkozik. Nem sokkal jobb a Barátság Mű­velődési Központ és Könyvtár helyzete sem, íriszen a bürok­ratikus szabályzók sok jó kez­deményezést húznak át. Természetesen ezúttal sem maradhatnak el a Hírtükörből a város sportéletéről szóló tu­dósítások- Most a téli labdarú­gó-bajnokság, a battai nyílt sakkbajnokság és a Pest me­gyei úszó csapatbajnokság eredményeiről tájékoztatja a lap az olvasókat. Nehéz nem párhuzamot von­ni az odakint ébredő termé­szet és a társadalom (jelzői a „mai” és a „magyar” lehetnek) között. Ilyenkor pedig kicsit visszás arról hallani, hogy a nagy nemzeti tavaszban ezért itt-ott még érezni a telet. Karhatalmi segítség Nemas egyszerűséggel a Rá- kosi-korszak adminisztrációs megkövesedésének, szomorú, sötét foltnak nevezi Pelsőczy Ferenc törökbálinti plébános azt a mindmáig élő gyakorla­tot, miszerint valamennyi je­lentősebb egyházi megmozdu­lást jelenteni kell a hatósá­goknál. E rendelkezés indo­kául úgymond rendészeti szempontok szolgálnak. Mert egy-egy körmenet — továbbra is úgymond — akadályozza a közlekedést, azok lebonyolítá­sához szükség van a karhata­lom segítségére. Pelsőczy Fe­renc tehát idén húsvét előtt is elballagott a tanácsra, a rend­őrségre, zsebében a megkí­vánt irattal. És csak magában dohoghatott a procedúra ér­telmetlenségén. hisz a török­bálinti körmenetet a főutak- tól távol, a dombtetőn tartják. — Nyilvánvaló persze, hogy ez esetben nem a rendészeti szempontok a fontosak — mondja. — Egyszerűen arról van szó. hogy még mindig fé- lig-meddig ellenségnek tekin­tenek bennünket. Olyan dolgo­kat kell jelentenem, mint hogy hánykor kezdem nagycsütörtö­kön a misét. Ez pedig ugyebár nem zavarja a forgalmat. Aztán élénken érdeklődtek az­iránt, virágvasárnap vajon kijövünk-e a templom elé. Hát hol itt a fejlődés? Az egy­Sok a szentendrei és pomá- zi HÉV-állomással 'kapcsola­tos panasz. Az köztudott, hogy az utóbbi esztendőben mind­két megálló vágányait újjáépí­tették. Előbb a pomázi készült el. s az emberek nem győztek zú­golódni. A kerítések — ame­lyekre a biztonság miatt két­ségtelenül szükség van — el­választják őket a vonatoktól. Ha esik az eső. s az utasok az állomás épületében várakoz­nak, lehet hogy nem érik el a szerelvényt. Aluljáróra nem volt pénz ... Most ugyanez ismétlődik Szentendrén. Súlyosbítva né­hány dologgal. Mert itt az új vágányokat úgy alakították ki, hogy az utasok csak egy ven­déglátóegység megkerülésével juthatnak el a 2. 3. és 4. vá­gányhoz. A megoldás egyszerű lenne. Az első két vágányt rövidíte­ni kellene 4-5 méterrel, s már­is kényelmesebben és gyorsab­ban lehetne a vonatokra száll­ni. A BKV-sok erre azt mond­ják: nem lehet megoldani ezt, mert a vonat túlérne a váltó­kon. Mi azonban más szakem­bereket is megkérdeztünk; bi­A kisebb üzemeknek és a háztartásoknak is sok gondot okoznak a szennyvizek. Nagy hiányt jelent, hogy megfelelő kis kapacitású tisztítóberende­zések belföldön nem kerülnek forgalomba. A hiány pótlására vállalkozott a dunavarsánvi Petőfi Tsz taksonyi ipari rész­lege. Egy ‘hazai találmány fel- használásával még a múlt év végén megkezdték az órán­ként 8—10 köbméter szennyvíz tisztítására alkalmas víztisz­títók gyártását. Az újszerű be­rendezés olajos vizek tisztítá­ház keze még a legnagyobb ünnepekkor is kötve van. Az ehhez hasonló, évtizedek alatt megjegesedett hozzáálláson csúszhat el a kibontakozás, a bizalom. A hasonlat valóban találó. Ahhoz azonban,, hogy változ­zon a helyzet, néhány rendel­kezésnek is változnia kell. Annál is inkább, mert ebben a kissé kínos és megalázó be- jelentősdiben senki nem érzi jól magát. A megyei tanácson hétfőn megtartott elnöki érte­kezleten például hárman ve­tették fel, mi lenne, ha meg­szüntetnék a tanácsok egyház fölötti ilyetén gyámkodását. Mindezt tudniillik az értelmet­lenségen túl többletmunkát je­lent a helyi apparátusnak. A fiók mélyén Mikor Giegler József török­bálinti tanácselnököt arról fag­gatom. mi lesz az időről időre, ünnepről ünnepre beérkező pa­pírok sorsa, kezét széttárva válaszol: „Mi lenne? Tudomá­sul vesszük azokat, és ad acta, valamelyik fiók mélyére ke­rülnek.” Bizonyára úgyszintén író­asztalok gyomrát boldogítják azok a kimutatások, melyek a körmenetben részt vevők szá­máról tudósítanak. Igen, bár­milyen hihetetlen, van ilyen is. Illetve Törökbálinton csak volt, hisz a faluból a tanács­elnök szerint körülbelül öt éve nem továbbítottak anya­got erről. Szeretnék hinni neki. Máshonnan, más települé­sekről viszont minden bi­zonnyal érkeznek jelentések. Talán ezért állt olyan nehe­zony beférnének a kocsik a ki­sebb szakaszon is. Teljességgel érthetetlen to­vábbá, hogy a ^szentendrei HÉV-állomáson miért nem tesznek indulási időt mutató táblákat a vágányok végére. Ügy. ahogyan az másutt, a HÉV-pályaudvarokon is szo­kás. Az utasok most az állo­más falán függő menetrendet nézik, ám azon nincs feltün­tetve. melyik vágányról indul a szerelvény. A hangosbemon­dó vagy működik, vagy nem. Jó, megértjük. Az aluljáró építésére Szentendrén sem ju­tott pénz. A vágányrövidítés és a' táblakihelyezés azonban gyakorlatilag anyagi kiadás nélkül megoldható lenne. S ha már az állomás terüle­tén járunk ... A kis testvér, a Volánbusz helyi felelősei miért nem írják ki december óta az információs táblára a Budapestre menő 12 óra 20 perces buszt? Magam véletle­nül jöttem rá. hogy létezik ez a járat. Két sofőrtől is megkér­deztem: miért tartják titokban a 12.20-as kocsi startjának ide­jét? Jé, mondták, tényleg hiányzik a tábláról! Jé, mon­dom én: ezt miért az utasok­nak kell észrevenni! V. M. sára is alkalmas. Nagy előnye, hogy könnyen szállítható, mert személyautó utánfutójára fel­rakható, bárhova eljuttatható. Az új berendezést jól hasz­nosíthatják a mezőgazdasági üzemekben is az állattenyész­tő részlegekben keletkező szennyes vizek megsemmisí­téséig 4;, soroksári, tsz tanya­központjában ‘működő első berendezés olyan jól teljesíti feladatát, hogy a tisztított víz emberi fogyasztásra is alkal­mas. zen kötélnek Lukács József, a Pest Megyei Tanács egyház­ügyi titkára, amikor erről be­szélni szerettem volna vele. Több ízben felvetették ők is a kérdést, közli végül, jelezték, hogy fölösleges a körmeneti létszám nylivántartása. Bár valószínűnek tartja, hogy el­törlik az említett gyakorlatot, de egyelőre még nem kaptak „fentről” ilyen utasítást. Egymással szemben Az illetékesek gyors dönté­sében talán segítene, ha ki- buszoznának Törökbálintra. Ott a plébánia és a tanács majdnem egymással szemben áll az utca két oldalán. Köztük azonban nem egy vi­lág, csupán néhány méternyi aszfalt húzódik. Ez egészen biztos. Láttam. Falusy Zsigmond Dr. Galsi Mária gyermek- orvos, ráckevei főorvos asz- szony már befejezte a rende­lést. Alig kezdtünk beszélget­ni, kopogtatnak az ajtón. Mun­kásruhás fiatalemberek kere­sik az orvost. Egyikőjük sze­mébe szilánk repült. Aznap azonban nem volt szemészeti rendelés. A munkásoknak így Gyártelepre, a 25 kilométerre levő Szigetszentmiklósra kel­lett elsősegélyért utazniuk. Ilyen esetek naponta ismét­lődnek a ráckevei körzet köz­ségeiben. Negyvenhatezer em­ber egészségügyi ellátásáról van szó. A körülmények pedig nem a legideálisabbak. Ezzel tisztában vannak az egészség­ügy helyi vezetői is. Dr. Galsi Mária körbevisz a rendelőintézetben. Minde­nütt zsúfoltság. A fogászat ki­vételével a rendelések egv mű­szakosak. Dr. Szanyó Lászlónak, a ráckevei rendelőintézet igaz­gatóhelyettesének szavai - meg­erősítik a látottakat. Az épü­let beázik, időnként zárlat ke­letkezik az elektromos háló­zatban. Esőben például nem tanácsos röntgenezni. A gondok megszüntetésében nyilván segít az épülő szakor­vosi . rendelőintézet, s meg­szűnik a zsúfoltság a váróter­mekben. A létesítmény körül mégis vihar dúlt, legalábbis ami a helykijelölést illeti. Az utcán megszólított emberektől érről érdeklődtem. A nyugdíjasok örülnek an­nak, hogy a tanács új rende­lőintézetet építtet az István té­ren. ök gyakrabban járnak a mostani rendelőbe, látják, mi­lyen körülmények között dol­goznak az orvosok. özvegy Bécsi Imréné a Kos­suth Lajos utca 83-ban lakik. Háromhavonta jár a főváros­ba, a Szabadság-hegyre, ellen­őrzésre. Az utazás nem olcsó mulatság. Sokszor igénybe kell vennie a körzeti orvos segít­ségét is. Ilyenkor órákig áll a rendelőben. Nincs üres hely, ahová le tudna ülni. Hiába kedvesek az orvosok, nem tud­ják feledtetni az áldatlan ál­lapotokat. Nyugdíjasok beszélgetnek a könyvesbolt előtt. Az idős fér­fi azt ismételgeti, ő nem akar az egészhez semmit szólni. A nénitől kérdezem, egyáltalán mit tudnak az épülő egészség­házról. Először is, hogy sokba kerül — mondja. Hogy jobb körülmények lesznek-e ott? Azt még nem tudni. Már most látni, hogy kicsi épület ké­szül. Az István téri építkezés az alapozásnál tart. Cölöperdő áll ki a földből. Még valóban nehéz elképzelni, hogy milyen lesz majdan, 1991-ben a há­romszintes épület. Raffay Béla tanácselnököt szembesítem a vélemények­kel. — Az üresen álló műemlék épületek nem mindegyike al­kalmas arra, hogy orvosi ren­delővé alakítsuk át — mond­ja. — Többet emésztene fel a rekonstrukció, mint egy új épület megépítése. Ezért dön­töttünk az utóbbi mellett. — Mennyibe kerül az épít­kezés? — Mintegy 38 millió forint­ba. Ebből az áfa kilenc és fél millió forint. A kivitelező a tanács kommunális és költség- vetési üzeme, így lehet a leg­olcsóbb. — Kap-e segítséget a tanács ehhez a nagy beruházáshoz? — A Pest Megyei Tanács Toccsan a víz, merül a ci­pő. Nagyok itt a távolságok. Nem csak Főt régi magjában, a kisalagi körzetben úgyszin­tén. És, ha este szóvá teszik majd az utak állapotát, meg­értem a szavak érzelmi tölté­sét. Ugyanis falugyűlést tar­tanak itt. Mit várhatunk ma egy ilyen fórumtól ? Az or­szág politikai légkörét ismer­ve talán változást a régihez képest, amikor az egyéni pa­naszok sora hangzott el. Üt- építés, gázbekötés, rossz szom­szédok és kóbor ebek miatt. Tóth Sándor tanácselnök megkezdi a tájékoztató felol­vasását. Ugyanazt, amit elő­ző este a művelődési házban rendezett összejövetelen, csak néhány helyi példát szúr köz­be. Táblás ház előtt közölhe­ti egyebek közt, hogy ebben a majd 15 ezer lakosú nagy­községben alig lehet beszélni munkanélküliségről. A pesti bejárókon kívül a helyben dolgozók aránya is jó, a gaz­dasági szervezetek helyzete szilárd, az átlagbérek náluk magasabbak, mint a főváros­ban. Jól fejlődött a közmű- hálózat, ami a lakosság hoz­zájárulásának, összefogásának köszönhető. A tanács saját bevétele tavaly 147 millió fo­rint volt. Az elnök sorra veszi a lis­tát. Elmondja a gondokat, is­merteti az igen szegényes te­lefonhálózat fejlesztésére vo­natkozó elképzeléseket. Meg­hallgatja később a fejtegeté­seket, hogy más országban úgy van, ahogy valaha ná­lunk volt. Hogy a postának üzlet volt a telefon. Itt meg most a lakosságtól kérik a fejlesztési hozzájárulást. A témák ezen az estén is a szo­kottak. A harapós ebek tulaj­lió forinttal támogatott ben­nünket. A környező községek gyárai és tsz-ei pedig a hiány­zó részhez járultak hozzá. A ráckevei katolikus gyülekezet például a drága orvosi műsze­rek beszerzésében segít. La­kossági kötvényt bocsátottunk ki, de a magas kamat ellené­re kevés a vásárlója. A tégla­jegyek sem kapósabbak. Ügy tűnik, a ráckeveiek nem fogadták kegyeikbe az épülő rendelőt. Nem lehetett volna máshol kijelölni a he­lyét, mint az István téren? — Nem tagadom, volt ilyen tervünk. Azonban az István tér, amely az áruház mellett van, tanácsi terület. Közmű­vesített, tehát ez nem emészt fel további milliókat. Nagyon alaposan körbejártuk a kér­dést, mielőtt döntöttünk. Nem volt jobb, gazdaságosabb meg­oldás. Ilonka Mária Képünkön: A napokban befe­jeződik a rendelő épületének alapozása donosainak sokkal szigorúbb megbüntetését kérik. Kiderül, hogy a környezet csak akkor elviselhető, ha maguk az em­berek is azzá teszik. Mert pél­dául az egyik hulladékgyűjtő család műanyag kábeleket éget az udvarán, mérgező füstöt terjesztve, s lúgos vizet vezet a szomszéd kertjébe. Más meg humuszt termel, vagyis gilisztákat tenyészt, s ezért két szomszéd háza közé több fuvar szerves trágyát halmoz. A hulladékgyűjtő felesége pe­dig, késsel kergeti a beavatko­zó közterület-felügyelőt. A nagypolitika nem köszön­tött be a gyűlésterembe. A du­nakeszi vonzáskörzet, meg a község ott lévő politikai veze­tőinek nem kellett fajsúlyo­sabb kérdésekre válaszolniuk. Meg lehet ezt érteni. Mert amit általánosságban kellene szóvá tenni, azt hallhatják egész nap a rádióból, közvetí­ti a tv. A helyi dolgokat meg intézi a tanács, amely meg­szervezi az akciókat is, ha cselekvésre szólít. Várható volt, hogy szóba kerül a más­kor is kritizált közbiztonság állapota, de ez most nem tört a felszínre. Legfeljebb anek- dotázás formájában, miközben már kint vártunk a rendsze­rint késve érkező Dunakeszi­re tartó autóbuszra, s tippel­tünk: hogy szádunk be a ko­szos víztócsa fölött? Ott mondták: valakinek leszerel­ték az autója kerekeit,’ s tég­lákra helyezték a karosszériát. A szórakozott tulaj meg reg­gel beült, gyújtotta a motort. Szóval a biztonság, a társa­dalom fegyelme — vonták le a konklúziót a várakozók. Az bizony nem ad okot arra, hogy túl elégedettek legyünk. Kovács T. István A FELEMELKEDÉS ÚTJA ötszáz forinttal akarnak kifizetni, hallatszik még a folyosón is a méltatlanko­dás. Féltucatnyian vannak az érdi családsegítő köz­pont kicsiny helyiségében és egymást túlkiabálva mondják a magukét. Han­gosak és követelnek, jogaik teljes ismeretében. A hang­adók között csendesen ácso- rog egy idős asszony, az egyetlen, aki talán koránál, körülményeinél fogva va­lóban segítségre szorul. A többiek húszas éveik elején járó kreol bőrű, egészséges kinézetű fiatal nők, s lát­szik. nem először vannak itt. Persze az egyszeri ven­dég sem ritka, ök csak ideig-óraig, egy segély ere­jéig érdi lakosok. Utána újabb lakóhely, másik cím, újabb segély. Hallottak valamit az ő felemelkedésük útjáról. Egyelőre azonban csak a segély felemelkedésében re­ménykednek ... Hogy eset­leg dolgozhatnának is? Mi­nek. amíg jut a szociális keretből? U. E. K. Z. Meddig kell még jelenteni? Nem csupán az egyháznak kínos... Kisüzemeknek, ház körül Víztisztító négy keréken Kóbor ebek és kábe/égetők Késsel kergetik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents