Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-23 / 70. szám

1989. MÁRCIUS 23., CSÜTÖRTÖK 5 A nehezén túl vannak? Ez nem az az Barnabásnak hívták az én első menekültemet. Emlék­szem, akkoriban kezdtek minket elárasztani az erdélyi ma­gyarság helyzetéről szóló tudósítások. Romániáról láthattunk, hallhattunk, olvashattunk mindenütt valami nagy generális összevisszaságban. És a falurombolások és emberi jogok sza- lageímek közepette, az adatok, elemzések és értékelések poli­tikus távolságtartása közepette, igaz és hamis történetek kö­zepette én megleltem a magam saját, egyszemélyes, hús-vér erdélyi menekültjét. 1 m m R T ! I fUÁi’iV- I Kuglipálya a pártházban? Teszi fel a kérdést a Kisduna- táj című lap márciusi száma az első oldalon. Az írásból ki­derül, miként igyekeznek köz­célokra is felhasználni a ta­valy felújított dunaharaszti MSZMP-székházat. Részletesen beszámol'az új­ság arról, hogy mennyit for­díthatnak az idén fejlesztésre a Szigetszentmiklós környéki tanácsok. Tagtoborzót hirde­tett a Műszaki és Természet- tudományi Egyesületek Szö­vetsége. szeretnék ugyanis megalakítani Sziget&zentmik- lóson és vonzáskörzetében a Szervezési és Vezetési Tudo­mányos Társaság helyi szer­vezetét. Érd«kes írásban foglalkozik a lap a halásztelki SZIMFI rész­vénytársasággá alakulásával Kiderül a cikkből, hogy a fej­lesztő intézetből alakult rt. főrészvényese a Szerszámgép- ipari Művek. Egy szóbeszéd nyomába eredt a Kisdunatáj, amikor Visszahívják-e a képviselőt? címmel interjút közölt dr. No- vák Bélával, a körzet ország- gyűlési képviselőjével. Vála­szából kiderül, nem hallott arról, hogy Halásztelken a visszahívásra szervezkednek, s csodálkozna is rajta, hiszen éppen ezért a településért na­gyon sokat tett a közelmúlt­ban. Lírai írást közöl a lap egy erdélyi család új otthonra ta­lálásáról, arról, hogy a két gyermekkel érkezett házaspár hogyan talált barátokra, ön­zetlen segítőkre Szigetszent- miklóson. Mintegy huszonhét millió fo­rintos nyereségről számolha­tott be tagjainak a Szigetfő Tsz a zárszámadó közgyűlésen, amelyről beszámolt a Kisdu­natáj is. Bár már csupán néhány nap választ el a húsvéttól, még tart a füstölthús-kampány a húsüzletekben. A választék az idén azonban némileg eltér a szokásostól. Több az olcsóbb termék, mint azelőtt, az ün­nepi asztalra kerülő sonkák hatvan százaléka ilyen. Hiszen manapság a régi húsvétok nagy slágere, a parasztsonka 1000—1200 forintba kerül. A hernádi Március 15. Tsz húsüzemében 73 mázsányit készítettek belőle, míg kötö- zöttből és tarjából 50—50, la­pockából 14. csülökből 30, míg darabolt combból 18 mázsa ke­rült a füstre. A hernádiaknak idén nem okoz gondot a füs­tölt áru értékesítése, bár ők is óvatosabban számoltak, s va­lamivel kevesebbet gyártottak a húsvéti csemegéből, mint korábban. A sonka zömét sa­A vonaton találkoztunk, jó két évvel ezelőtt. Ősz vége lehetett, odakint már piszkos tejszínű volt az ég. Talán az unalom tette, talán más, min­denesetre beszélgetni kezd­tünk. Barnabás Romániáról mesélt, először kicsit tartóz­kodóan, aztán egyre jobban belefeledkezve, Romániáról, ahol nincs hús és szappan, ahol semmi sincs, és ahonnan ő két héttel azelőtt szökött meg. Elmondta, mint vágott neki a határnak, mikor úgy döntött, nincs tovább. Barnabás kúszása Aprólékosan idézte fel a szö­kés minden részletét, ahogyan csak a nagyon öreg embe­rek szoktak visszaemlékezni egy-egy sorsfordító esemény­re, mániákusan, pedáns ala­possággal. Mégis Barnabás történetéből egyetlen mozza­natra emlékszem igazán tisz­tán, a csíkra. Arra, hogy a nyolcórányi kúszás után reg­gel, mikor a magyar határ­őrökkel visszatért Barnabás megmutatni, hol jött át, a csík, az araszoló emberi test lenyomata még jól kivehető volt ott, a dérlepte földön. . Barnabásra gondoltam te­hát, az én első menekültem­re, aki három nadrágot húzott fel akkor éjjel a hideg ellen, miközben dr. Petrik Jánoshoz, a Pest Megyei Tanács Végre­ját bolthálózatukba szállítják, három a dabasi körzetben, míg tíz Budapesten található. De jut bőven a fővárosi Cse­mege áruházakba, sőt Vácra és Bács-Kiskun megyébe is. A hernádiak tapasztalata szerint a parasztsonka még mindig nagyon keresett, bár kétségtelen, hogy egyre többen az olcsóbb csülköt tálaljáig nagyszombaton az ünnepi asz­talra. A hernádi húsüzemtől rendelő kereskedelmi vállala­tok is valamelyest alulbecsül­ték a keresletet, s ezért még most is adnak le igényeket újabb füstölt szállítmányokra Hernádon készítik egyébként a gumírozott sonkahálót is, amelybe ilyentájt szerte az or­szág húsüzemeiben teszik a kötözött sonkának való húso­kat. hajtó Bizottságának titkárá­hoz indultam. Ezúttal a megye menekültjei­ről, az itteni erdélyiek letele­pedésének, elhelyezkedésének lehetőségeiről szerettem volna többet megtudni. Még nincs gond Mikor dr. Petrik János szo­bájába léptem, odabent már javában szólt a rádió. Az adás színhelye a Parlament volt, a téma természetesen Románia. Helyesebben Erdély. Vagy ha úgy tetszik, Transsylvania. De mindenképpen: a magyar­ság. Amiről pedig nagyban beszéltek a Tisztelt Házban, országos léptéket használva országos gondokhoz, ugyanazt jártuk körül mi is, csak ki­csiben. Már amennyire kicsi ez a megye. Jelenleg 1 200 romániai me­nekült tartózkodik Pest me­gyében, tudtam meg mind­járt az első mondatokból, közülük ezer rendelkezik munkavállalási engedéllyel. Természetesen az a maradék 200 személy is dolgozik va­lahol, maszeknál vagy másutt, csak éppen engedély nélkül. Az áttelepülők mintegy 60 százaléka szakképzett munkás, 20 százalékúik értelmiségi. Or­vosok, tanárok, mérnökök al­kotják nagyrészt ez utóbbi csoportot. Alkalmazásukkal egyelőre még nincs gond. Bár a jóslatok újabb menekült- hullámról szólnak, Pest me­gye további ezer embernek képes kenyeret biztosítani. Ä rá'dió pedig a beszélgetés közben is közvetít szakadat­lan. A belügyminiszter azt taglalja, hogy a menekültkér­dés gyökere nem Magyaror­szágon, hanem Romániában van. Lehetséges. Ez azonban a mi esetünkben félig-meddig édes mindegy. Nekünk itt mu­száj segíteni. Lakással, állás­sal, ahogyan, amivel tudunk. Az erdélyiek támogatására létrehozott 300 milliós köz­ponti alapból 12 millió forin­Nem vagyunk alternatívok, sem ellenzékiek — állítja Har­mat Béla, a Magyar Demok­rata Fórum Érd, Sóskút, Pusz- tazámor és Diósd szervezeté­nek képviselője. Szerinte nem jó a kifejezés, ö, az Országos Széehényl Könyvtár munkatár­sa és az ELTF.-n számítástech­nikát oktató Fóthi Ákos rep­rezentálta csoport fukat a diós- dí Vojnits Imrével, az MDF or­szágos értekezletén. Képviselőknek, nem veze­tőknek mondják magukat, ez­zel is hangsúlyozva, hogy a politikában ellenzik a profiz­must, maguk pedig sohasem akarnak azok lenni. A négy helységben jelenleg vagy hat­van tagot számlálnak. Van el­fogadott programjuk is, mely­nek bevezető soraival a ma­gam pártállása szerint se na­gyon szállhatnék perbe. Eszerint hitet tesznek a sza­bad, demokratikus és függet­len Magyarország megterem­tése mellett. Szövetségesnek tételeznek fel minden olyan közéleti csoportosulást, mely a reális történelmi konszenzus alapján a politikai monopo­lizmus megszüntetését, a kö­zömbössé vált állampolgárok aktivizálását tekinti feladatá­nak. Társak az úton Helyes. Ezt akár a mai hi­vatalos politikának is tekint­hetem. A továbbiakban a kör­nyezetvédelem, a helyi politi­kai életben és a választásokon való részvétel szerepel a cé­lok között. Tájékoztatást kér­nek a város életével kapcso­latos testületi döntésekről, ör­ködnek az információs rend. a tájékoztatás tisztasága, kor­rektsége felett. Ezzel kapcso­Nemcsak a sonkát, a hálót is .. Húsvéti füstölt—Hernádrói TAVASZ Évről évre elképeszt az a vehemencia, amivel a ta­vasz megérkezik. Egyik napról a másikra lobban a zöld ezer színében. A téli hideg szél simogatóvá s szeleburdi- vá válik, kedvét változtatja percenként. A reggelek vi­lágoskékben s aranyszínben pompáznak, föloldják a rosszízű álmokat, dudorászó jókedvvel indulunk a nap­nak. Még a nagyvárosokban is madarak csevegnek, ha más nem, hát a verebek ricsajozzák kisszerű terveiket a villanydrótokon. Jó illatot lélegzik a föld, s a szántó­földek, mint megannyi kényes lány, sokszínű hajfonatát tárják elénk. Tavasz. A természet évente megújuló csodája. Morc és csalódott legény már a tél. már csak olykor kísérel meg, hogy magamagát mentse, hideg esővel s széllel uralkod­ni még. Az esőkönnyeket zöld rügyek bontják szivár­ványszínűvé, a szél pedig kajlán megfordul, s álnokul sütteti magát a melegítő fénnyel. Meghátrált tehát a tél megint. Az erdők mélye őrzi már csupán haragját, csak a sűrű bokrok ágai között talál már menedéket. Szarka piszkálja egyre, cserregő kedvével űzi tovább. Méltóságteljes repüléssel nagy ma­dár kíséri útján, ám a nyiladékra érve inkább fölfelé köröz a melegedő levegő emelésében. Piperkőc lány a tavasz, válogat színeiben. A harsakat halványba öltözteti, s vadzöldbe az orgonát, sokszínű barkát varázsol a partoldalba, s a vizek partjaira, s kedvesen engedi, hogy az aranyeső fölvegye végre sár­ga ruháját. Fehér s kék csillagok díszítik a tavasz pom­pás öltözetét, kicsi virágok a mélybarna földön, esen- dőek s vakmerőek. A tétovákat a szellő serkenti, álta­la üzen az idő, — ne féljetek, ébredjetek! Élni kezd, és zsong a világ, az átlátszó levegőben ap­ró bogarak cikáznak, s kék sátort von fölénk az ég. Csöndes csobogással sietnek a fáradt patakok, a nagy vizek lustán hömpölyögnek, a tavak fénye mély va­rázs. Kíváncsi őzek elegáns sétája uralja az erdők ösvé­nyeit, s apró állatok suhannak a bokrok színesedő szok­nyái alatt. Húsvétra véget ér a lázas sietség, s teljes pompájában ünnepel a tavasz. Tudja, nincs sok ideje, hiszen tükre a nyár, annak látványos bevonulását készítheti csupán elő. Igyekszik hát megint, bizonyítván, bár halad az idő, de mindig van, kell legyen erő, amely legyőzhetet­lenül újra és újra megszületik. Bcllér Ágnes ÁTJÁTSZÓ ÉPÜL » Rejtélyes vételi zavarok otthon tot használtak fel eddig a megyében. A szám persze csak az országosan igényelt 70 millió mellett mond valamit az itteni helyzetről. A pénz­ből két és fél millió ment el segélyekre, 8 milliót pedig az áttelepülök lakásgondjainak enyhítésére használtak fel. A megyében 37 lerobbant állagú házat vásároltak meg — töb­bek között Kemencén és Ala­pon —, melyeket aztán a célnak megfelelően alakítottak át, hoztak helyre. Dunake­szin a konzervgyár egyik alig használt épületéből csi­náltak emelt szintű munkás- szállást. A hozzáálláson, a menekültek támogatásán túl ezúttal szerencsésen találkoz­tak az érdekek is. A cég szak- munikásgondja oldódott meg így a beköltöző erdélyiek­kel. És ehhez kapcsolódva szólhatnánk a Pátyi Tanács te­lekkialakítási akciójáról, va­lamint arról, hogy 22 tanácson összesen 200 telek áll hasonló célra rendelkezésre. A példá­kat bizonnyal sorolni tudnánk Nagybörzsönytől mondjuk a szigetszentmiklósi lakásépítő szövetkezetig, mely szívesen fogadna az építőiparban dol­gozott szakmunkásokat, azzal az ígérettel, hogy legkésőbb másfél év múlva kedvezmé­nyes áron biztosít számukra otthont. Már csak élni Igen, az otthon... Csakhogy az itthoni nem „az az” otthon. Nem a ház, a kert, az utca más csupán, de az egész. Nem lehet emlékektől szabadulni úgy, ahogy vizes ruhát cserél le az ember. Valószínűleg ezért beszélt dr. Petrik János szentendrei erdélyiek klubjá­ról, amelyet a Hazafias Nép­front, a Magyar Demokrata Fórum és a Petőfi Hagyomány- őrző és Kulturális Egyesület működtet, valamint a hasonló monori és érdi kezdeményezé­sekről. Mert túl lakáson, és túl mindenféle munkán, mást is adni kell a menekültek­nek. Mikor leszálltam két év előtt arról a vonatról, Barna­bás búcsúzóul ennyit mon­dott: „A nehezén túl vagyok, most már csak élni kell.’’ Falusy Zsigmond Az utóbbi hónapokban sok visegrádi panaszolta, hogy romlott a televízió vételi le­hetősége. A posta Rádió és Televízió Műszaki Igazgatósá­ga a bejelentéseket rendre ki­vizsgálta, ám a nagymarosi átjátszóadót tökéletesen rend­ben találta. A panasz nem kizárólag vi­segrádi, mint kiderült, az észak-magyarországi terüle­tekről sorban érkeznek ha­sonló kifogások. A megoldás módja a hiba feltárásában van, ezért a posta illetékesei javasolták egy. megfigyelő- szolgálat beiktatását. Ennek lényege, hogy telefonnal ren­delkező visegrádiaknál tévé- készüléket helyeznének el, hogy a vételi zavar esetén azonnal értesíteni lehessen a szakembereket A Tv2 vétele még a tavaly üzembe állított új csatornán sem tökéletes, mert a közsé­get leárnyékolják a magas hegyek, de a hamarosan elké­szülő zebegényi átjátszó nyil­ván javít majd a vételi lehe­tőségeken. Vitatkozva, de nem perelve A minaret nem lehet szimbólum latban elítélnek mindenféle monopóliumot és manipulá­ciót Véleményezik a beruhá­záspolitikát. Harcolnak azért, hogy a települések ingatla­nait ne idegenítsék el. Min­den állampolgárnak legyen ön­álló véleménye — óhajtják, s ezért, valamint a politikai kul­túra fejlesztéséért munkál­kodni akarnak az érdi MDF- tagok. Gondolom, velük együtt mások, köztük az MSZMP és a HNF ugyanezt a célt sze­retnék elérni. Kritikus alapállás Az érdi csoport első ren­dezvényének bevételét az épü­lő szakorvosi rendelőintézet javára ajánlották fel. Az in­doklásról szóló pár soros cé­dulát már a beszélgetésünk után adták a kezembe. Ha még ott, a helyszínen ol­vasom végig, akkor sem azon vitatkoztam volna, hogy sze­rintük ott, ahol több tízmillió forint hiányzik, a néhány ezres hozzájárulás jelképes. Ez így igaz. Tiszteletre méltó, hogy gesztusukkal támogatásukat és egyetértésüket kívánják jelez­ni a tanácsnak. Ám azt állít­ják: annak presztízse ma olyan csekély hogy az összeget bár­mely tisztségviselő, decembe­rig sem tudná összekalapol- ni. Ez a stílus már nem tetszik. Ellene mond annak, amit a politikai kultúrával kapcso­latban fogalmaztak meg. Har­mat Bélát és Fóthi Ákost ezért mégsem lenne helyes szubjek­tív indulatának minősíteni. Legfeljebb a politikai rutint kérhetnénk számon, hiszen mint mondták, a múlt év no­vemberéig, vagyis a megala­kulásig ők nemigen politizál­tak. Mostani szereplésüket is inkább közéleti fellépésnek nevezik. A társalgásba bekapcsolódó Vrbán Lászlónak, a család- és ifjúságvédelemmel foglalkozó pedagógusnak, aki korábban a városi művelődési ház igazga­tója volt, biztosan több a ta­pasztalata. Útkereső humanis­tának ismertem meg az el­múlt tíz év alatt, önzetlen hivatásszeretetből, a társadal­mi gond nagy súlya miatt vállalta el a Hazafias Népfront Pest Megyei Bizottsága mel­lett működő megyei cigány­tanács titkári funkcióját. Ki­csit meglep, hogy MDF-tag lett Gyorsvasút kell A vízszolgáltatásról, a ke­reskedelemről, a közlekedésről beszélgetünk. Ez utóbbival kapcsolatban a sokat emlege­tett gyorsvasút megépítését tartanák fontosnak, A város VII. ötéves tervét annak ide­jén nem sikerült megismer­niük, ezért azzal nem sokat foglalkozunk. A helység cí­merénél viszont lehorgony- zunk. Módosítási pályázatot adtak be, mert a jelenlegi nem felel meg a címertani köve­telményeknek. A minaret pe­dig, amelynek, mint műem­léknek helye van a városkép­ben. a jelvénybe azért nem illik, mert a hajdani török rabszolgaság szimbóluma. Közös fórumon Minden pozitív törekvés segí­tői, hibás döntések ellenzői akarnak lenni. Szabad, füg­getlen gondolkodóként. A ta­nácsválasztások idején is sze­mélyiségeket támogatnak majd az érdi MDF-esek. Előfordul­hat hogy akár az MSZMP tag­ját, ha őt ítélik megfelelőnek. — Különben az lenne az örömünk, ha erős, demokrati­kus MSZMP-t láthatnánk — jegyzi meg Harmat Béla. Ám a két szervezet koalícióját nem tudná elképzelni. Vrbán László azt hangsú­lyozza: Segíteni kell, hogy ott­hon érezzék magukat Erden az emberek. Ez Fóthi Ákos szerint is nagyon fontos itt, ahová a nagy vándorlások idején települtek le a pesti munkássá váló. egzisztenciát és otthont teremtő családok. En­nek érdekében alakítják a kapcsolatokat, s mint mond­ják, ez ma már élénkebb a tanáccsal, alakul a párttal. Lesz olyan helyi fórum, ahol az MDF, a párt, a tanács és a HNF képviselői a maguk ál­láspontjai szerint válaszolnak az őket kérdező közönségnek. Kovács T. István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents