Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-21 / 68. szám

1989. MÁRCIUS 21., KEDD mkZyeiEJJL Benépesült a falu SOS-közgyűlés Anyák és gyermekek otthon érzik magukat a battonyai SOS Gyermekfaluban. Kon­szolidálódott a helyzet, a kez­deti, meglehetősen zilált álla­potokat a falu vezetője a ne­velőanyák közreműködésével megszüntette — erről számol­tak be az SOS Gyermekfalu Magyarországi Egyesületének közgyűlésén. Az utóbbi évek­ben a falu házai egy kivételé­vel benépesültek. Ez ideig 75, főleg magukra hagyott gyer­meket fogadtak be. A 43 fiú és 32 lány közül 24 óvodás, 51 iskolai tanuló. Jelenleg 11 családban élnek, ahol egy-egy nevelőanya gondoskodik ró­luk. Az ő munkájukat négy pótmama és egy pédagógus segíti. SZÁJTÁTVA Ő bekiabál ÜJ szereposztásnak lehetünk újabban szem- és fültanúi. A helyszín lehet bármilyen te­rem, az esemény különféle gyűlés, amelyet a nyitottság, a demokrácia jegyében hir­dettek meg a szervezők, azaz bárki érdeklődő megjelenhet, véleményt nyilváníthat ott. S ekkor következik az új módi szereposztás. Én beszélek, te felszólalsz, ő — bekiabál. . . Ahol harmincán, negyvenen vannak, már feltételezhető, ő is megjelenik. Ahol ötvennél többen, ott bizonyosan ott lesz. És bekiabál, közbekiált. Hol ezt. hol azt. Valamit. Nem fontos, kapcsolódik-c az ép­pen tárgyalt témához. Nem fontos, igaz-e. Az a fontos, hogy ő bekiabált . . . Jobb eset. ha a falugyűlé­sen a bekiabáló, a borízű hang tulajdonosa csupán any- nyit „követel”, legyen olcsóbb a bor (sör, pálinka) a kocs­mában ... A nevetés máris feledteti a mondandót, s a környezet inti tisztclettudóbb viselkedésre az érintettet. Más a helyzet akkor, amikor egymást kevésbé ismerő em­berek jönnek össze, s a har­cias bekiabáló — a zsúfolt terem adta rejtőzés! lehetősé­get kihasználva — úgy véli, a véleményt így felelősség nél­kül lehet hangoztatni. „Ez nem igaz!” Ami az enyhébb be­kiabálások jözül való. Amint az „inkább arról beszéljenek” is. Mostanában azonban közös­séghez méltatlan eseteknek lehetünk a szem- és fültanúi, ahol a nyíltság, a demokrácia jegyében a bekiabáló „a fel kellene akasztani az ilyet” vé­leménnyel véli gyakorolni a szólásszabadságot ... A szen­vedélyek, a vak indulatok hínáros terepére vezetnek né­melyeket, mert hiszen minek véljük, ha nem ennek az olyan bekiabálásokat, amelyek sú­lyosan bccsületsértőck, már nem is sanda szándékúak, ha­nem uszítanak?! Uszítanak személyek, közösségek, szer­vezetek ellen, nem tűrik a demokrácia legalapvetőbb sza­bályait sem, nemhogy ezeknek a szabályoknak a magasabb fokát. Én úgy gondolom, a te érdeked is, hogy ő (a be­kiabáló) rákényszerüljön a felismerésre: a demokrácia forgatókönyve nem tűri ezt az új (de nagyon is régi) sze­reposztást. MOTTÓ A Forte és az MGM Shoji Shiba nyomdokain Vállalják a nyílt ellenállást is Az ausztrál őslakó megunja korszerűtlen, kedvezőtlen mű­szaki paraméterekkel rendelkező, iitött-kopott bumerángját, s jó messzire elhajítja, hogy majd egy jobb minőségűt készítsen helyette. Az eldobott bumeráng azonban minduntalan vissza­tér. Valahogy így van ez néhány vállalatunk esetében is, ami­kor változtatni akar kutyának sem kellő gyártmányain, s jó minőségű árut szeretne előállítani. A német nemzetiségiek véleménye a készülő törvényről Vétójogot kér a szövetség Sokat várnak a készülő nemzetiségi törvénytől a ha­zai német lakosok. Azt remé­lik, hogy e jogszabály fordu­latot hoz a nemzetiségek éle­tében: szavatolja a nemzeti­ségi politika megvalósítását. A Magyarországi Németek Szö­vetsége — miként Hambuch Géza főtitkár, az MTI mun­katársának elmondta — ha­zánk legnépesebb nemzetisé­gének érdekképviseleti szerve közreműködik e törvény kon­cepciójának kidolgozásában. Szükségesnek tartják, hogy a német lakosság kifejthesse vé­leményét e törvénytervezetről, miután azt társadalmi vitára bocsátják. Észrevételeit, ja­vaslatait a szövetség országos választmánya rendkívüli ülé­sen összegzi majd, s eljuttat­ja az Igazságügyi Miniszté­riumba, az alkotmányt előké­szítő kodifikációs titkárság­hoz. Alapvetően fontos, hogy e törvényben rögzítsék: a nem­zetiségek és a magyar állam­polgárok kötelezettségei aro- nosak, a nemzetiségi lakoso­kat viszont sajátos jogok is megilletik. Így például jog ahhoz, hogy szabadon használhassák anyanyelvűket munkahelyükön csakúgy, mint a hivatalokban, a közéletben. Anyanyelvükön tanulhassa­nak. ápolhassák nemzetiségi kultúrájukat, hagyományai­kat, A nemzetiségi közössé­gek igényelhessék a tannyel­vű, kétnyelvű, nyelvoktató óvodák, iskolák, a nemzetisé­gi pedagógusokat képző főis­kolai és egyetemi tanszékek működését, anyanyelvi köny­vek, folyóiratok megjelenteté­sét. Képviseltethessék magu­kat állami és társadalmi szer­vezetekben, érdekképviselet* szerveket alakíthassanak, Kezdeményezhessék, hogy te­lepüléseiken az állami ren­dezvényeken és az egyházi szertartásokon anyártyelvu- kön szólhassanak széles kör­ben, legyenek német’ nyelvű feliratok is. A nemzetiségi kultúra és hagyomány megőrzésére, gya­rapítására nemcsak a nemze­tiségiek, hanem az állami és társadalmi szervek is hivatot­tak. A nemzetiségi együtte­sek, művelődési házak, könyv­tárak, múzeumok, tájházak Szemben az agrárbicskával Olcsóbb lehet, drágább nem Hogy milyen jövő vár a ki­sebb regionális húsüzemekre? Nehéz lenne komolyabb jós­latokba bocsátkozni, egy azon­ban bizonyos. További ered­ményes működésük, s egyálta­lán talpon maradásuk felté­teleit egyértelműen két helyen kell keresni: a fogyasztók pénztárcájában, illetve a ter­melők érdekeltségében. Azaz legyen, aki megvásá­rolja a terméket és legyen, aki előállítja az alapanyagot, ami ez esetben a sertés, a szarvas- marha. Sajnos mindkét front­ra erőteljes csapást mért gaz­daságunk jelen állapota. A vá­sárlókat ma már valósággal csalogatni kell a húsüzletek­be, hiszen érthető módon ked­vüket szegték és étvágyu­kat vették az adórendszer­rel megtetézett áremelések. A termelőket az egyre szélesebb­re nyíló agrárolló hegye szür­kéi ja; nem is agrárolló, ha­nem agrárbicska, ami manap­ság nyílik. A tápszerárak és a költségek egyre emelkednek, míg a tenyésztők munkája nem lett sem könnyebb, sem kevesebb. Egy sertésen a ter­melőnek „kemény” ötszáz fo­rint haszna van, így aligha le­het csodálkozni, ha fokozato­san csökken a sertésállomány. Például Érden és a város von­záskörében tavaly nagymér­tékű volt a kocakivágás: so­kan úgy látták, érdemesebb túladni az állaton, mint a kis­malacokkal bíbelődni. A húsüzemeket is többféle ág húzza. Tavaly óta például nélkülözni kényszerülnék az állami mankót, azaz a dotá­ciót, igaz, ebben nincsenek ki­vételes helyzetben. Abban vi­szont már szinte egyedülálló­nak számítanak, hogy áraik maximáltak. Olcsóbban elad­hatnak, drágábban viszont egy fillérrel sem, mint amennyi a megengedett. Így nem élhet­nek az egyéb gazdálkodó szer­vezetek költégnövekmény- passzolásos módszerével. Per­sze mi, vásárlók azt mondjuk, még szerencse. Ugyanaz a kép homlokegyenest másképp fest attól függően, ki szemléli. Az érdi Benia Völgye Ter­melőszövetkezet húsüzeme ti­pikus kisüzem. Az elmúlt esztendőben közel kétszáz szarvasmarhát és mintegy hu­szonötezer sertést vágtak, il­letve dolgoztak fel. Nyereség- tervük tízmillió forint volt, ám az összeg papíron maradt ennyi, év végére alig egytize- dével, 920 ezer forinttal kel­lett zárniuk. (Igaz, nyeresé­gesnek lenni manapság nem kis dolog, számos gazdálkodó szívesen beérné akár ennyi­vel is.) Mire számíthatnak a jövő­ben? Erre vonatkozóan Ko­vács Béla, a húsüzem vezető­je semmi biztosat nem tud mondani. Kemény naprakész munka és minőség, minőség, minőség — ezek a kulcssza­vak. Mindezt pedig még egy régi, ám manapság éppúgy ér­vényes kereskedői bölcsesség­gel is meatoldhatjuk, mely se­gíti a talpon maradást: „Vedd meg, ahogy megveheted, add el, ahogy eladhatod”. Bízzunk benne, lesz mit és lesz kinek — nem csak Érden. Nagy Adrienn ellátása szintén nem csupán a nemzetiségiekre, hanem az állami szervekre, gazdálkodá­si egységekre, egyesületekre, klubokra is hárul. Erre a cél­ra külföldi támogatás is igénybe vehető. A nemzetiségek érdeke megkívánja, hogy rendelkez­zék a törvény a nemzetiségi szövetségek társadalmi helyé­ről, jogállásáról, tevékenysé­gének feltételeiről. Ezeknek a szervezeteknek, mint országos érdekképviseleti és érdekvé­delmi szerveknek legyen jo­guk vétót emelni minden olyan határozat, jogszabály, intézkedés ellen, amely vala­milyen vonatkozásban ellenté­tes a nemzetiségek érdekei­vel! S ha már jártunk az auszt­rál és a hazai földön, ruccan­junk át egy kicsit Japánba. Ugyanis a bumerángként visz- szaütő rossz minőségű termé­kek ellen ott találták fel az ellenszert, úgy 1955 táján. Ak­kor kezdték még alig ismert termékeik műszaki ellenőrzé­sét, majd azt vizslatták: amit gyártanak, kielégíti-e a vevők igényeit, s ez alatt azt is ér­tették, hogy ne találja drágá­nak a vásárló az egyre jobban csengő nevű „Made in Japan” feliratú holmikat. Ma már ar­ra törekszenek a felkelő nap országának fiai, hogy a vevők olyan igényeit is kielégítsék, melyről az még mit sem tud, s büszkén vallják, hogy a jobbra való törekvés minden dolgozójuk gondolkodását át­hatja. Négy között a Forte Ezt pedig már úgy értel­mezhetjük, mint az ÁMR lé­nyegét. Ma még talán meg kell magyarázni, hogy ez a rö­vidítés átfogó minőségvezetési rendszert jelent, de reméljük, ez a három betű hamarosan olyan közismert lesz, mint például az EGK, azaz Európai Gazdasági Közösség. Az ÁMR ugyanis már Pest megyében van. Az ÁMR minőségközpontú irányítási rendszer célja a gazdálkodószervezetek összes tevékenységének lépésről lé* pésre történő állandó javítása, Mindennapi biztonságérzetünket mostanság időnként meg­rendíti az események gyors váltakozása. S ha ehhez hozzájá­rulnak az otthoni balesetek, érthető, hogy ki-ki óvatosabbá vá­lik. Vagyis szeretnénk tudni, hogy otthon mitől kell félni, óva­kodni, mit kell jobban megismerni például a háztartási eszkö­zök sokaságából. S mert háztartásunk nemcsak otthon, hanem a hétvégi ház­ban is többnyire jói gépesített, a „legveszélyesebbről” kaptuk a legtöbb kérdést. Nevezetesen a pb-palaekról üzemelő készü­lékekről, tűzhelyekről, melegítőkről és hűtőszekrényekről van szó. Nos. a Tigáz budaörsi palacktöltő telepén szigorúak a biz­tonsági követelmények. A félautomata gépsoron vízben forgat­va ellenőrzik, hogy nem ereszt-e a megtöltött pb-gázpalack — e műveletnél mindig jelen van a figyelő, éber ember, ebben az esetben Szőcs László. melynek eredményeként hatá­sára kialakul a vállalaton be­lüli, hosszabb távú minőségja­vító képesség. Ennek profesz- szora hazánkban dr. Shoji Shiba, a Cukuba Egyetem ta­nára. 1987-ben vette fel a kap­csolatot az ÁMR bevezetésére fogékony Ipari Minisztérium­mal. közösen kifejlesztett nemzeti minőségi éjlesztési cselekvési programjuk nyo­mán több hazai vállalat is megpályázta az ÁMR-prog- rambéli részvételt. Ennek azonban feltételei vannak. Eredményes Shoji Shiba szerint csak az a gaz­dálkodóegység lehet, amely közepes méretű, készterméket állít elő, termékeinek piacán versenyhelyzetben van, termé­keinek legalább negyedét tő­kés piacon értékesíti, s elkö­telezett — a minőség ügye iránt. E feltételeknek tizenkét ma­gyar vállalat felelt meg, de az ÁMR bevezetése csak négyük körében kezdődhetett meg. Közöttük találjuk a Váci Forte Fotokémiai Ipar Válla­latot is. s erről annak idején, ez év júniusában lapunk hírt is adott. Elvárja a kritikát Az azóta eltelt néhány hó­nap ÁMR-mértékkel mérve nagy idő: vajon mi változott Vácott Shoji Shiba tanai alap­ján? Eg^ tavátyf igazgatói ér­tekezleten Fazakas Károly meó-vezető arról számolt be, hogy a Fortéban létrehoztak két gyártósori és három fel­adatmegoldó munkacsoportot, s záros határidőn belül kíván­nak megoldani olyan problé­mákat, mint például az okta­tás belső szervezeti rendsze­rének kialakítása. Azt hallot­tuk Fazakas Károlytól, hogy a vállalat dolgozóira meglepe­tésszerűen hatott a munka be­indítása, egy-két hétig értet­lenséget és bizalmatlanságot tapasztaltak, de hamarosan megnőtt az érdeklődés az ÁMR iránt. Ez év januárjában az úttörő vállalatok tapasztalatcseréjén Peterdy Vince igazgató három kérdésre válaszolt, mely közül az első így szólt: Mi változott meg bennem és a vállalati szervezetben az AMR beveze­tése kapcsán? Peterdy Vince elmondta, sek mindent másként lát, elvárja, hogy indokolt esetben kritikát is kapjon. Közvetlenebb kap­csolat alakult ki a közvetlen vezetőkkel, de az ÁMR-ta- pasztalatok hatására ma már másképp választaná ki mun­katársait. A vállalaton belül ma már nehéz a hibák egy­másra kenése, egyértelművé válik, hol a probléma, de az is, hogy hol és hogyan kell felfedni a hibák eredőjét. Az ÁMR az anyagi ösztönzés megállapítására is jobb tám­pont, s a műszaki ellenőrzést ma már minden dolgozó ko­molyan veszi. Gond viszont, hogy még nem megy elég gyorsan sokak gondolkodásá­nak átállítása a minőségi szemléletre. Még egy megyei A többi úttörő vállalat ve­zetője is megerősítette ezt, s az igazgatók arról is beszá­moltak, hogy az új módszert értő, alkalmazó középvezetők, dolgozók ellenállnak, ha tuda­tosan rossz minőségű munka elvégzésére kívánják rávenni őket. Az igazi segítség azon­ban az volna az ÁMR beve­zetésében, ha Magyarországon kialakulhatna az igazi piac- gazdaság, melynek minőségre ható kényszerítő ereje fokoz­na az erőfeszítéseket. Ugyanis nem elég a készterméket elő­állító vállalat munkáját javí­tani, ha beszállítóik az ÁMR- rendszer helyett az eddigi JLNll-módszerrel (Jó Lesz Nekik így Is) készítik termé­keiket. Egy Forte ugyanis még nem csinál nyarat, bár örven­detes, hogy ez évben még egy Pest megyei gazdálkodó, a Magyar Gördülőcsapágy Mű­vek diósdi gyára is belépett Shoji Shiba tanítványai köré­be — talán ők is eldobhatják majd azt az átkos bumerán­got, annak reményében, hogy nem tér vissza. Tóth Béla Endre A nemzeti hank hegelentése Leértékelték a forintot A Magyar Nemzeti Bank az alábbiak közlésére kérte az MTI-t: Az MNB március 21-i ha­tállyal átlagosan 5 százalék­kal leértékeli a forintot a konvertibilis devizákkal szem­ben. Az intézkedést elsősor­ban a március 1-jétől megin­dult korlátozott bankközi de­vizapiac kiegyensúlyozottabb körülmények között történő működtetése indokolja. Az ár­folyam-módosítás egyidejűleg hozzájárul a gazdaságos kon­vertibilis elszámolású export ösztönzéséhez, valamint csil­lapítja az importliberalizáció hatására is erősödő deviza­keresletet. A lakosság rendel­kezésére álló egyéni turista devizaellátmány és a közleke­dési költségkeret arányosan emelkedik. A Pénzügyminisztérium az alábbi tájékoztatást adta: A külföldre utazás pénzügyi feltételeiről és a magáncélú utazási valutaellátásról szóló 84/1987-es (XII. 27.) PM szá­mú rendelet 17. paragrafusa alapján a konvertibilis elszá­molású országokba történő utazáshoz 1989. március 21- től igénybe vehető turistael­látmány és közlekedési költ­ségkeret összege — a forint konvertibilis valutákkal szem­ben történő 5 százalékos le­értékelése miatt — az alábbi. A turistaellátmány összege 3 naptári évi időszakra 21 200 forint; a 14. életévüket be nem töltött kiutazók részére naptári évenként egy alka­lommal 3000 forint összegű konvertibilis elszámolású fi­zetőeszköz vásárolható. A közlekedési költségkeret ösz- szege három naptári évi idő­szakra 14 500 forint, amelynek terhére gépjármű-üzemanyag­költségre 6700 forint összegű konvertibilis elszámolású fi­zetőeszköz vásárolható. A tu­ristaellátmány igénybevéte­lére nem jogosultak 1989-ben egy alkalommal 3000 forint összegű konvertibilis elszámo­lású fizetőeszközt vásárolhat­nak; a Jugoszlávián keresz­tül Bulgáriába kiutazók ré­szére — évente egy alkalom­mal — turistaellátmányuk terhelése nélkül 600 forint összegű konvertibilis elszámo­lású fizetőeszköz szolgáltatha­tó ki. A magyar—jugoszláv kishatárforgalomban érvé­nyes határátlŐDésj .engedély alapján kiutazók utazáson­ként, turistaellátmányuk ter­helése nélkül, 300 forint ösz- szegű konvertibilis elszámolá­sú fizetőeszközt vásárolhat­nak. A leértékeléssel arányosan változnak a valutalapokon lé­vő maradványösszegek is. Fő a biztonság

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents