Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-17 / 65. szám
1989. MÁRCIUS 17., PÉNTEK 3 Bútorvásár szűrös maiyas, : az urszag- gyűlés elnöke csütörtökön az Országházban fogadta az Emberi Jogok Nemzetközi Társaságának küldöttségét, amely Katja Griebnek, a társaság osztrák szekciója elnökének a vezetésével tartózkodik Budapesten. A vendégek elmondták, hogy meg kívánják alakítani az Emberi Jogok Nemzetközi Társasága magyar szekcióját. Ennek a megszervezését a küldöttség kíséretében levő Szekeres László vállalta magára, aki eddig környezet- védelmi akciókban vett részt. Az Emberi Jogok Nemzetközi Társasága kormányoktól független emberbaráti szervezetnek — úgynevezett polgári kezdeményezésnek — tekinti magát, amely a tudomására jutott egyéni jogsérelmek kivizsgálásával foglalkozik. Azok ügyét karolja fel, akiket politikai, faji vagy vallási okok miatt üldöznek. A társaság szerepel az ENSZ és az Európa Tanács tanácsadó szerveinek jegyzékén. A Szovjetunióban három városban (Moszkvában, Leningrádban és Vilniusban) működik olyan csoport, amelylyel a társaság kapcsolaté tart. Mint Katja Grieb el mondta, a magyar székei megalakítását azért tartjái időszerűnek, mert tapasztala taik szerint Magyarországoi nagyon kedvező módon viszo nyúlnak a romániai menekül tek kérdéséhez. Szűrös Mátyás örömét fejez te ki, és üdvözölte a szándékol Mint közölte, sem jogi, ser politikai akadálya nincs annak hogy létrehozzák az Ember Jogok Nemzetközi Társasági magyar szekcióját. Az Ország gyűlés a közelmúltban olyai egyesülési törvényt fogadót el, amelynek alapján lehetőséj nyílik az úgynevezett civil tár sadalom kibontakozására, így a különböző polgári kezdeményezésekre is. Nagy fontosságot tulajdonítunk az emberi jogoknak, és a demokratikus magyar modell kialakítása felé haladunk — mondta az Országgyűlés nemrégiben megválasztott elnöke. A romániai menekültek kérdését illetően felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarországnak nem a román néppel, hanem a román vezetés politikájával vannak gondjai. Szigetújfaluban, a vendéglő nagytermében még e hét végéig tart nyitva a Ráckeve és Vidéke Afész bútorvására. Az ide kitelepített kiskunlacházi üzlet készletéből mintegy egymillió forint értékű szoba- és konyhabútorok, ülőgarnitúrák széles választékából vásárolhatnak a község lakói, itt helyben. (Hancsovszki János felvétele) Jobb előbb, mint később A jövőért szívesen áldoznak A tó vizét már tavaszi szél fodrozza. Tükre mindig megnyugtató látvány, a környék szépsége pedig gondolatokat ébreszt. Okoz egy kis dilemmát, mi lenne előnyösebb, ha Veresegyház üdülőkörzetében nagyobb volna az idegenforgalom, vagy ha így maradna. Csendes, élvezhető szépsége, a strand hŰAÍtp vize, noha- egy- egy forró nyári naport már nagy a tömeg errefelé. És, hogy “ez most az itt élő emberek belügye vagy országos érdek? Mégsem ez a fő kérdés az itt lakók számára. Hanem az, ki mit tesz, mit vállal a falujáért. Az évtizedes igyekezet tükre pedig azonnal látható, ha az ember ideérkezik. Nem kell sokat bizonygatni, hogy aránylag kevés vitával járt a településfejlesztési hozzájárulás megszavazása, csak éppen kis hibával, ahogy Földi László budapesti lakos állítja. — Akkor erre az újdonságra szánjunk egy kis kitérőt. — A várható partnerekkel tárgyalunk — folytatja a tanácselnök. — Számítunk a területünkön. a környéken dolgozó vállalatok támogatására. Ha a konkrét előnyöket tudjuk bizonyítani, talán fővárosi partnerek is számításba jöhetnek. Várunk állami támogatásra, mert összesen több mint 70 millió forint kell ehhez a beruházáshoz, s még így is nagyon sok társadalmi munka. Mivel 1990-től a teho megszűnik, újfajta hozzájárulással alapozunk a lakosság és az üdülőtulajdonosok anyagi segítségére. Ügy gondoljuk, hogy körülbelül 40 millió forintról lehet szó, persze önkéntes alapon. — Milyen formában? — Kétezerötszáz forintért másra átruházható, tehát a családtagoknak, barátoknak, ismerősöknek is átadható be- lépöjegy megvételét ajánljuk majd, s ennek a sikerében bízunk és a tapaszlatokból ismert lokálpatriotizmusban. No persze, elfogadunk ennél kisebb összegeket, akár száz forintot is, ha valaki az anyagi helyzete miatt csak ennyit tud adni a közös célra. Ám volt olyan kisnyugdíjas, aki már közölte: — Kérem, én nehezen élek, de azért ezer forintot rászánok, mert ez jó dolog. A tervek szerint a kilencvenes évek elején ötezer személy befogadására alkalmas, gyógyhatású termálfürdőt nyitnak Veresegyházon, közel a tóhoz, az úttörőtábor környékén. Ettől biztosan nekilendül az idegenforgalom többi ága is. A százas is pénz — Szóval, mi történjen akkor a be nem fizetett tékákkal? — térek visza az eredeti kérdéshez amivel kapcsolatban először is azt jegyzi meg a tanácselnök: az üdülőkörzetben úgynevezett hétvégi házasok tanácsa működik. Ezek körzetenként alakult öttagú csoportjai az ötös bizottságok. A tulajdonosokat képviselő testület megtárgyalta, annak idején egyetértett a hozzájárulással. Az általuk befizetett összegről ők maguk döntenek. A szavazás aránya egyébként 62 százalék volt. Mentesítést csak az kaphat, aki szociális helyzetére hivatkozva, a jogosságot bizonyítva ezt a tanácsnál kérelmezi. A panaszos azonban nálunk még nem járt, így tehát a fizetési határidő lejárta után csak a felszólítást küldhették ki a kollégák. A munkatársak segítségével tudjuk meg, hogy Földi Lászlónak az eddig ismert tények alapján fizetnie kell, s a száz, meg a tizenöt forintos pótlék már a késedelmi díj, amit újabb összegek megállapítása követhet. Tehát jobb előbb, mint később kifizetni a tehát, amíg az van érvényben. Népszerűbb lesz Jövőre már ugyanis a strandépítés lesz a tét. Az pedig népszerűbb, mint a sokat vitatott településfejlesztési hozzájárulás. Ezen, mint a korábbi beszélgetésünk idején kiderült, Földi László sem vitatkozik. Kovács T. István A kettős jelölésre voksoltak Felelős elöntést indulatok, szélsőségek nélkül Tények sora jelzi, hogy 1989 tavasza az MSZMP politikájában, a párt belső életében történelmi jelentőségű változásokat hozott. Miközben a tagság a választási rendszer demokratizmusára tett javaslatokat mérlegeli, ezt a demokráciát már közvetlenül is gyakorolja. Így van ez most Vácott is, ahol holnap pártértekezletet tartanak. A jelölést előkészítő bizottság — ahogy Pádár Sándor, a bizottság elnöke elmondta — mintegy hat héten át száz alapszervezetet keresett fel. Azzal a konkrét javaslattal, hogy az eddigi eredményes politikai munkája alapján a városi pártbizottság első titkára ismét dr. Olajos Mihály legyen, míg titkárai Lábai László és Bacsa Tamás. A kis csoportos beszélgetéseken hangjukat hallató párttagok mintegy kétharmada a kettős jelölést igényelte, mint mondták: nemcsak dr. Olajos Mihályt, hanem Lábai Lászlót is alkalmasnak tartja az első titkári funkció betöltésére. A jelölést előkészítő bizottságnak ezt a javaslatot kell továbbítania a városi pártértekezletnek. Egy funkció, két jelölt — de a kérdések azonosak, melyekre választ kértünk tőlük. • Ha számvetést készít, melyek voltak a jók. s melyek i hibás lépések? Miben kell változtatni? Mit tart önmaga zrényének, mit hibájának? Hogyan vélekedik a másik jelöltről? Dr. Olajos Mihály: — Egy- íét példát ragadnék ki. Az rtóbbi öt évben arra törekedem, hogy a város—község- capcsolatban a harminckét te- epülés politikai munkájának inállósága felerősödjön. Az in- ézkedő, az irányító jelleg íelyett az elvi, a politikai ‘gyüttműködés kerüljön előA tehö céljai Az állítás szerint az 1986-ban megállapított évi 700 forinttal neki az a gondja, hogy nem tudja, mire fizették be, Tehót ugyanis csak megjelölt konkrét célra lehet megállapítani, ám vele, akinek több szomszédjával, itt a tó közelében nyaralója van, ilyen célt nem közöltek, s ezért tanácstalanok ö már 1986-ban sem fizette ezt az összeget, mire megérkezett a felszólítás, hogy tessék csak fizetni. A 700 forinthoz még külön 100 forintot, és további 15 forintot is hozzácsaptak, ám az a kérdés, hogy miért? Ez így nem helyes. Sokkal inkább egyet tud érteni azzal a módszerrel, amit az üdülőkörzet úgynevezett ö'.ös bizottsága követett, melynek tagjai sorra látogatták a tulajdonosokat, s családonként 200-2500 forint hozzájárulást kértek a termálfürdő építéséhez. Erre a konkrét célra már szívesen áldoz mindenki. Tételesen sorolom a panaszt és az észrevételeket Pásztor Béla veresegyházi tanácselnöknek, aki meglepődik ezen és azt mondja: tévedésről lehet szó. Itt van ugyanis a nyilatkozat, amit annak idején ki kellett tölteni. Ebben pontosan szerepel, hogy iskola, óvoda építése, utak, járdák, buszforduló és piactér kialakítása, meleg vizű kút fúrása, ennek sikere esetén pedig strand létesítése lenne a program. Legtöbben a kút fúrására szavaztak. Erről tárgyalunk a napokban, azaz már nem is a fúrásról, mert az megtörtént, 63 fokos hőforrás tört fel a község területén. Most már a strand építéséről van szó. Egy adminisztratív intézkedésről A Filozófiai Intézet véleménye A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének pártszervezete az MSZMP Központi Bizottságához a következő levelet küldte el. Több mint IS év telt cl azóta, hogy az MSZMP KB által megbízott kultúrpolitikai munkaközösség 1973 márciusában közzétette állásfoglalását Néhány társadalomkutató antimarxista nézeteiről címmel. A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének párttagjai halaszthatatlan kötelességüknek tartják, hogy közösen is megfogalmazzák véleményüket erről a dokumentumról, az általa kiváltott adminisztratív intézkedésekről és következményeiről. ............... H atározottan kinyilvánítjuk azt a meggyőződésünket, hogy az állásfoglalás — mint erre már annak idején az intézet pártszervezete is felhívta a figyelmet — elvileg helytelen volt, az MSZMP tudománypolitikai stratégiájának és taktikájának olyan mechanizmusát juttatta érvényre, amelytől pártunknak egyszer s mindenkorra önkritikusan cl kell határolnia magát. Jelen levelünket egyben kiegészítésnek tekintjük az elmúlt évtizedek történetének elemzésére kiküldött munka- bizottság Történelmi utunk c. tanulmányához, amelynek fő megállapításaival egyetértünk. . , . ■ Az 1973-as állásfoglalás abból a tarthatatlan feltételezésből Indult ki, hogy létezik a marxizmus—leninizmusnak, mint egyetlen, monolit abszolút alapigazságnak olyan autentikus normája, melyet egyedül a párt, illetve a párt egyedül birtokol, s amelyhez képest minden eltérő nézet vagy interpretáció pluralizálásnak minősül, sőt az imperializmus erőinek eszközévé válik. Fejtetőre állítva ideológia és valóság, tudomány és politika viszonyát, a dokumentum tévesen eredezteti a pluralizmus veszélyét, miközben a politikát döntőbírónak nevezi ki a tudomány kérdéseiben, amelyek, úgymond, nemcsak tudományos és tudománypolitikai megítélést is igényelnek. Semmilyen szempontból nem állta meg a helyét az a sommás ítélet, hogy a bírált társadalomkutatók antimarxista nézeteket vallanak, különösen az a gőgös felfuvalkodottságról tanúskodó elmarasztalás, amely szerint mintegy kisajátították a párt által régóta felvetett kérdéseket (bürokratikus Jelenségek leküzdése, szocialista demokrácia, a teljes, értelmes élet megteremtése stb.t. Valójában akkor az érintett társadalomtudósok a reform híveiként, szocialista meggyőződésből, a marxizmus reneszánszának lukácsi eszméit követve és újbalos eszmék alapján éppúgy elutasították a sztálinista bürokratikus államigazgatási modellt, mint a tőkés piaci-fogyasztási modell követését célzó modernizációs, utolérési stratégiát. Miközben az állásfoglalás egyfelől elismerte és hirdette a kutatási- és vitaszabadságot, másfelől szembeálllítva a tudomány valóságfeltáró és ideológiai funkcióit, s politikai és közlési felelősségre hivatkozva (a társadalmat éretlen gyermekként kezelve) azonnal vissza is vonta azt, kiállt a nyilvánosság korlátozásának elve és gyakorlata mellett. Így tényleges, érdemi vita nem folyhatott a szóban forgó tudományos kérdésekről; az elítélt kutatók munkái nem jelenhettek meg. Egyetértünk a Törtételmi utunk c. tanulmánynak azzal a megállapításával, hogy a Lukács-iskola néhány képviselőjének, egyes szociológusoknak az ideológiai rendcsinálás jegyében adminisztratív eszközökkel végrehajtott mcgrcndszabályozása része és következménye volt a reform megtörésének, felszólítás volt az ortodoxia melletti felsora- kozásra, s egyben a szocialista ideológiai szilárdság demonstrációjának is szánták, a reformra és a liberális kultúrpolitikára nehezedő külső kritikai nyomás kivédésére. Az azóta eltelt idő nyilvánvalóvá tette, hogy a megtorlások, a tudományos intézetekből való eltávolítások nemcsak az érintett kutatókat sújtották, de az egész magyar tudománypolitika nemzetközi presztízsét és a hazai tudományos légkört. Felkérjük az MSZMP Központi Bizottságát, hogy vonja le a megfelelő következtetéseket, s igazságtételként, valamint garanciaként a jövőre nézve érvénytelenítse az 1973-ban született állásfoglalást. Teremtsen a Központi Bizottság az érintett kutatók számára munkájukhoz olyan körülményeket, amelyek semmissé teszik a határozat adminisztratív következményeit (pl. munkaviszonyuk folytonosságának elismerése), illetőleg, amennyibe ez bizonyos vonatkozásokban már nem lehetséges, biztosítson számukra a megfelelő kártérítéshez szükséges politikai és morális feltételeket. térbe. Ennek eredménye, hogy tizenegy pártbizottság s két községi alapszervezet közvetlen megyei irányítás alá kerülhetett. Hasonló elvek alkalmazása nyomán vált harmonikussá gazdaságpolitikai tevékenységünk is. Amivel viszont végképp szakítani kell: a helyes, pártbizottság által kialakított törekvéseket ne utólag magyarázzuk, miért jók, miért célravezetők, hanem a döntés-előkészítés szakaszába vonjuk be az alapszervezeteket. Mert ennek hiányában nem érzik sajátjuknak azt, s a végrehajtás során kötelezettségük is elsikkad. A felismerés nem mai keletű, az országos pártértekezlet után munkastílusként fogalmaztuk meg magunknak. Ám a gyakorlatba történő átvitele nehézkes, időigényes. Miközben nagyító alá kell tenni az elmúlt időszak pártmunkájának gyengeségeit, hibás gyakorlatát, eközben a változó körülményekhez szükséges alkalmazkodni. Ez összetett készséget igényel, párosítva a megfelelő cselekvéssel, gyors felismeréssel, reagálással. De nem a párttagság nélkül, csakis velük együtt! Ennek személyi garanciáit a pártértekezletre készülve már megteremtettük. A pártbizottság tagságának kétharmadát közvetlenül az alapszervezetek delegálták. Jelenlétük az alapszervezetek és a pártbizottság közvetlen kapcsolatának, együttműködésének biztosítéka, miközben kiküszöböli aj. apparátus közvetítő szerepet is. — Mit tartok erényemnek? Valóságismeretemet, elemzőkészségemet, széles körű tapasztalatomat, ismereteimet, melyeket nem csak a pártmunkában szereztem. Hiszen a GATE-n tanszéken dolgozva tanultam meg, hogy a tudományos vizsgálódás alapja a kétkedés. Innen hoztam, no meg az MSZMP Politikai Főiskoláján eltöltött évek vésték belém az elméleti igényességet. Hibámnak érzem zárkózottságomat. Emiatt csak tar- tósabb együttműködés után fordulnak hozzám bizalommal. Ügy vagyok vele, ha segíteni nem tudok, miért zavarjak. Az utóbbi időben pedig korábbi gyakorlatomtól eltérően kevesebb időt szántam az emberekkel való beszélgetésre ... — Milyennek látom Lábai Lászlót? Annak idején, amikor megkerestem, vállalná-e az ideológiai titkárságot, az vezetett: a természetünkben, a fellépésünkben meglévő különbségek éppen arra alkalmasak, hogy jól kiegészítsük egymást. Közvetlenebbek, széles körűek kapcsolatai. Ezt a véleményemet ma is tartom. Nem hibája, inkább beállítottságából fakadó hátránya, hogy a gazdaságra vonatkozó politikái tapasztalatai gyengébbek. Viszont a vezetői munkában nem ártana hatá- rozottabbnak lennie. Persze itt is az a kérdés: milyen párttá akar válni az MSZMP? Az átmeneti időszakban határozottabb vezetőkre van szüksége, míg ha mozgalom lesz belőle, Lábai László tulajdonságai előnyösek, szimpatikusak. Lábai László: — Mindössze három éve dolgozom a párt- bizottságon. Ebben a városban, mely éppúgy ipari, mint iskolaváros is. A gazdálkodás körülményei, a termelés eredményei, a jövedelemviszonyok meghatározói a munkásság véleményének. Ugyanakkor éppen nagy számuk, súlyuk miatt a pedagógusok is alakí- ;ói, formálói a közhangulatlak. Saját pártbizottsági gyakorlatunkban ma is jónak :artom, hogy egy lépéssel miniig megelőztük az aktuális kérdések napirendre tűzésében » párttagságot. Mégpedig íelytálló következtetéseket, ál- ásfoglalást kialakítva. Ami viszont hiba volt, mire egy év múlva beérett a téma, mi már mással foglalkoztunk, túlléptünk rajta. Így a politikai tisztánlátás, helyes helyzetfelismerés szülte sikert sem könyvelhettük el magunknak. — Ami viszont a pártmunkás rossz közérzetét jelenti, az a nagypolitika helyi hatása; a gazdaság belső fejlődésének leszűkítése vállalatainknál. Gondolok a bürokratikus, nehezen mozduló külkereskedelemre, vagy az üzleti tisztesség hiányára a szállítási fegyelemnél, a fizetési kötelezettség visszatartásánál. Amit feladatnak tekintek, az a demokrácia garanciarendszerének kiteljesedése itt Vácott is a maihoz képest, várható két- három párt és egyesületek jelenléte. De a demokráciában a rendet, a fegyelmet, a többségi akaratot és a kisebbségi véleménnyel szembeni toleranciát egyaránt fontosnak tartom. — Erényem? Az elemzőmunkáról nem mondok le, szeretek nálam okosabb emberek között dolgozni. Alkalmazkodóképességem mellett az empátiakészségem is erős. Az utóbbi egyúttal hibám, mert nem tudok elvonatkoztatni az emberektől. Szeretem az érvek csatáját, de nem a hangerőt. Kapcsolatot könnyen teremtek, barátságot nehezen kötök. Hibám talán az is, hiányzik belőlem a vak tekintélytisztelet, s nem vagyok profi politikus. De az apparátus becsületét szeretném visszaállí- ' 'íarti. — Dr. Olajos Mihály politikai gyakorlatát, tudását, cél- tudatosságát, akaraterejét erényei közé sorolom, mint ahogy számomra puritánsága is érték. Hibájának azt tekintem, hogy a korábbi években kevés ideje jutott a személyes kapcsolatok ápolására,' s ez népszerűségének rovására ment. Engem azzal vett le a lábamról, hogy hosszabb távon a látszólag meg nem hallott véleményt is figyelembe vette döntéseinél. ® Egyetlen kérdés marad a végére: hogyan dolgozott a jelölést előkészítő bizottság, mi Pádár Sándor összegzése? — A száz alapszervezetnél, a kis csoportokban történt megbeszéléseken az aktívabbak határozottan kérték, igényelték a többes jelölést, s ezen keresztül a demokratikus választás lehetőségét. A javaslatok köréből kiemelhető, hogy nagyon sokan Lábai Lászlót éppúgy alkalmasnak minősítették első titkárnak, mint titkárnak, ö a jelölést elfogadta, s ha a megmérettetés során a szavazatokat nem kapja meg az első titkári funkcióra, akkor titkárként is hajlandó tovább dolgozni a pártbizottság kötelékében. De jellemző a váci párttagság hangulatára, hogy a többes jelölés igénye a titkároknál is megfogalmazódott. Hat-nyolc név hangzott el, de István Kálmánt, a lakóterületi párt- bizottság titkárát kivéve, nem vállalták jelölésüket. Az erős szándékot tapasztalva, a jelölést előkészítő bizottság úgy döntött: első titkárnak dr. Olajos Mihályt és Lábai Lászlót javasolja, míg az egyik titkári posztra is kettős a jelölés, Bacsa Tamás és István Kálmán. De arra kéri a küldötteket, hogy politikai felelősségük súlyát érezve mérlegeljenek, s vegyék számba a jelöltek valóságos, létező politikai felkészültségét, tudását, emberi tulajdonságaikat. Ne indulatoktól, szélsőséges befolyásoktól áthatva döntsenek. Mert komoly a tét, ez a választás az MSZMP Vác Városi Bizottságának egységét, rselekvőképességét hivatott erősíteni. Azt az akcióegysé- ?et, melyre a következő időszakban nagy szükség lesz. Varga Edit Emberi Jogok Nemzetközi Társasága Magyar szekció alakul
