Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-13 / 37. szám
7 1989. FEBRUAR 13., HÉTFŐ A világsajtó a magyar többpártrendszerről Az átalakítás fontosabb a múltnál Grősz Károly szombat esti nyilatkozata alapján a világhírügynökségek már az éjszaka folyamán beszámoltak a KB üléséről. Mindegyik távirati iroda két témát emelt ki: a többpártrendszerrel kapcsolatos állásfoglalást és az 1956-os események értékelését. Grósz Károly nyilatkozatát úgy értelmezték, hogy az MSZMP nemcsak elfogadja, hanem bátorítja is a „40 évvel ezelőtt elvetett” többpártrendszert, amelyben nagyobb lehetőséget lát arra, hogy elkerülhetők legyenek a hibák. Az AFP hírügynökség ezt az állásfoglalást „jelentős fejleménynek’’ tartja, és utal arra, hogy a Központi Bizottság december 17-i ülésén még az egypártrendszer mellett foglalt állást. Kiemelik a tudósítások Grósz Károly interjújából azt a kijelentést is, hogy a politikai pluralizmus nem jelenti a kommunistaellenes áramlatok eltűrését. Az 1956-ban történtek értékelésével kapcsolatban a hír- ügynökségek arra a következtetésre jutottak, hogy a KB kompromisszumos álláspontra helyezkedett, amikor az „ellenforradalomba torkolló népfelkelés” formuláját fogadta el. A Központi Bizottság ülésén azzal a minősítéssel hárítottak el egy ártalmas szakadást, hogy 1956-ban népfölkelés volt, amely ellenforradalomba torkollott — írja a The Sunday Telegraph Budapestre küldött munkatársa, Peter Millar. A The Observer kiküldött munkatársa a lengyelországi és jugoszláviai fejleményekkel párhuzamosan elemzi a magyar helyzetet. Szerinte „a reform mellett elkötelezett kelet-európai kommunista pártok olyan hadseregekre kezdenek emlékeztetni, amelyek Jcetfrontos háborúra kényszerültek. A kommunista vezetésnek ugyanis — írja — az egyre ellenségesebb munkás- osztállyal is hadakoznia kell, miközben szellemi és politikai teret enged át a túlnyomó többségében nem kommunista értelmiségnek.” A KB-ülésről szóló rövid tudósításban a TASZSZ megemlítette, hogy a testület határozatot hozott a többpártrendszer magyarországi bevezetéséről. A nyugatnémet hírközlés közvetlenül a KB-ülés előtt és alatt is részletesen elemezte a magyar belpolitikai helyzetet. A Frankfurter Allgemeine Zeitung pénteki és szombati számában is már úgy érzékelte. hogy a KB ülése a politikai megnyugvás irányába fog hatni. Arra is utalt: azáltal, hogy az MSZMP már korábban kinyilvánította: természetszerűleg nem lehet 'Csak röviden... KÖZÉP-AMERIKÁBAN nem voltak és ma sincsenek szovjet csápatok, a térségben jelenleg mindössze 17 szovjet katonai tanácsadó tartózkodik, akik Nicaraguában — a ma- naguai kormány kérésére — katonai berendezések kiszolgálásával foglalkoznak — közölték hivatalosan a Pravda című szovjet napilappal. A RICHTER-SKÁLÁN hármas erősséggel jelölt földrengés volt szombaton a kora reggeli órákban Pozsony közelében. Anyagi kárról nem érkezett hír. 30 EZREN TÜNTETTEK szombaton Róma központjában a palesztin állam és a megszállt területeken harcoló palesztinok mellett. Az olasz emberi jogi és békeszervezetek által kezdeményezett megmozdulásban kommunisták, kereszténydemokraták, szak- szervezeti aktivisták és diplomaták vettek részt. DÉL-KOREAI KATONÄK vasárnap észak-koreai rendőrökre nyitottak tüzet a két országrészt elválasztó demili- tarizált övezetben. A KCNA szerint „csak az északi rendőrök türelmén és önuralmán múlott, hogy az incidens nem szélesedett nyílt fegyveres konfliktussá a két fél között”. kész receptje a problémák megoldására, szabaddá tette az utat a pluralizmus számára. „A reformok fontosabbak a múltnál” és „Az MSZMP az egységre helyezi a hangsúlyt” című hírmagyarázatában a DPA nyugatnémet hírügynökség megállapítja, hogy a „zárt ajtók mögött tartott tanácskozáson a további mélyreható reformok irányába állították át a váltókat, miközben a politikai múlt értékeléséről folyó vitát — legalábbis egy időre — befejezték”. Minden számottevő olasz lap többhasábos címekkel számol be vasárnap az MSZMP KB üléséről, s egyöntetű az értékelésük: a heves vita olyan kompromisszummal zárult, amely megőrizte a pártvezetés egységét és lehetővé teszi a politikai reform gyorsítását. A kommunista L’Unitá szerint „határozott előrelépés történt a politikai demokrácia megteremtése felé”. A L’Unitá úgy véli: az MSZMP ezzel a vitával tanújelét adta annak, hogy megindult a monolitizmus meghaladásának útján, és nem kíván többé többségi határozattal rákényszeríteni mindenkire azonos véleményt. „Grósz sikeresen közvetített reformisták és dogmatikusok között, és sikerült hidat vernie két végzetes összeütközést sejtető felfogás között” — hangoztatja a milánói Cor- riere della Sera, A The New York Times budapesti tudósítója kompromisszumként értékeli a KB ülésének döntését. Az EK „trojka" puhatolózó tárgyalásai Arafat Mubaraknál Kairóban A közel-keleti rendezés kilátásairól, Egyiptom és a PFSZ kapcsolatairól tárgyalt vasárnap Kairóban Hoszni Mubarak egyiptomi államfővel Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítást Szervezet (PFSZ) vezetője. Arafat tájékoztatta Mubarakot a francia, a spanyol és a görög külügyminiszterrel a közelmúltban Madridban folytatott megbeszéléseinek eredményeiről. Néhány órás rövid látogatásra vasárnap Kairóba érkezett a három külügyminiszter is, s megbeszélést folytattak Mubarakkal. Francisco Fernandez Ordonez, a spanyol diplomácia vezetője „nagyon jelentősének nevezte a tárgyalást. részleteket azonban nem közölt a megbeszélések tartalmáról. Hangsúlyozta ugyanakkor Egyiptom szerepének jelentőségét mind ál * • talában a nemzetközi téren, mind pedig az arab világban. A „trojka” az Európai Közösségek megbízásából folytat puhatolózó tárgyalásokat a békés rendezésről az érintett arab fővárosokban: Kairón kívül Ammanban és Bagdadban. Sevardnadze Kairóba utazik Több közel-keleti országot érintő körútja részeként február 21-én Kairóba érkezik Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter — jelentette vasárnap az egyiptomi sajtó. A j ordán, a szíriai, az iraki és az egyiptomi fővárosban a szovjet miniszter tárgyalásain elsősorban a közel- keleti békekonferencia összehívásával kapcsolatos kérdésekről lesz szó, de Kairóban ezenkívül megvitatják a kétoldalú kapcsolatok elmélyítésének lehetőségét is. Walesa mérsékletre inti a lengyeleket Leeh Walesa vasárnap felhívta a lengyel embereket: ne vegyenek részt a legutóbbi napokban kezdődött, meghatározhatatlan eredetű sztrájkokban, mert fennáll a veszélye, hogy ezen akcióikért is a Szolidaritást teszik majd felelőssé. A gdanski Szent Brigitta templomban felolvasott nyilatkozatában a szakszervezet vezetője provokációnak minősítette a legutóbbi vadsztrájkokat, amelyek — mint hangsúlyozta — olyan időszakban rontják a légkört, amikor megkezdődött a párbeszéd a vezetés és az ellenzék között, egyebek mellett a Szolidaritás törvényes státusának visszaállításáról is. A salvadori csúcsértekezlet előtt Daniel Ortega nicaraguai elnök egy sajtóértekezleten megismételte, hogy országa új javaslatot szándékozik előterjeszteni a közép-amerikai államfők hétfőn San Salvadorban kezdődő értekezletén. Mint mondotta, indítványozni fogja, hogy a térség államaiban a választásokat nemzetközi ellenőrzés mellett tartsák. Ügy vélekedett, hogy két-há rom hónapon belül fel lehet' ne állítani a határsértések kivizsgálására hivatott megfigyelőtestületeket is, ameny- nyiben a csúcsértekezlet jóváhagyja az erre vonatkozó, a külügyminiszterek által e héten New Yorkban kidolgozott tervet. A Javasolt föderáció ürügy a bekebelezésre Az afgán ellenzék ígéretei Nadzsibullah afgán elnök televíziós beszédében azzal vádolta Pakisztánt: támadást készít elő Afganisztán ellen, hogy bekebelezze az országot. Nadzsibullah beszédében utalt Gúlám Iszhak Han pakisztáni elnök néhány nappal ezelőtti sajtóértekezletére, amikor a pakisztáni vezető föderációt ajánlott fel Afganisztán és az iszlám Pakisztán között. E javaslat kísérlet arra. hogy Pakisztán a föderáció ürügyén bekebelezze Afganisztánt — hangoztatta az afgán államfő. Az afgán ellenzéki fegyveresek a szovjet csapatok kivonulása után nem fogják megostromolni Kabult és az afgán nagyvárosokat — közölte a Reuter brit hírügynökségnek adott nyilatkozatában Gulbuddin Hekmatiar, a pakisztáni székhelyű afgán ellenzéki szövetség egyik vezetője. Az ellenzéken belül felmerült nézeteltérésekről szólva Hekmatiar úgy vélekedett hogy a különböző frakciók között nem lesz polgárháború, mivel mindenkinek elege van már a harcokból. A Nadzsibullah-kormány megdöntésével pedig végleg befejeződnek a harcok Afganisztánban — hangoztatta az ellenzéki vezető. Az Egyesült Államok mindaddig folytatja a fegyverszállításokat az afgán felkelőknek, amíg a Szovjetunió támogatást nyújt Nadzsibullah elnök kormányának — közölte Mariin Fitzwater. a Fehér Ház szóvivője. Az ENSZ egyelőre kénytelen felfüggeszteni Afganisztánnak szánt segélyszállítmányait, miután az etióp légitársaság is megtagadta a további segélyek eljuttatását Kabulba. A szovjet csapatok vasárnap átadták az afgán kormányerőknek utolsó kabuli támaszpontjukat: a kabuli repülőteret védelmező állásokat. Szemtanúk szerint mintegy kétszáz afgán katona vette át a repülőtér védelmét ellátó posztokat. A kabuli kormány ezzel egyidejűleg felszólította az ellenzéki erők parancsnokait, hogy vegyék fel a kapcsolatot a kormánynyal. A szovjst történelem leghosszabb háborúja Bovin nyilvánosságot sürget A régebbi vezetésnek nemcsak politikai, hanem erkölcsi kötelessége a nép elé tárni az afganisztáni szovjet katonai részvétel körülményeit, le kell vonni a tanulságokat, ehhez pedig tények kellenek — hangoztatta Alekszandr Bovin, a szovjet tévé vasárnap esti Mezsdunarodnaja Panorama című külpolitikai műsorában. Az Izvesztyija nemzetközi tekintélyű kommentátora szerint mielőbb tisztázni kell, miként is kezdődött a Szovjetunió történetének leghosszabb háborúja, kinek — és milyen — információ alapján született döntés a bevonulásról, s egyáltalán: hogyan vitatták meg ezt a kérdést. A neves kommentátor a tévé nyilvánossága előtt szorgalmazta, hogy az igazság kiderítése érdekében — a dokumentumok közzététele mellett — szólaljanak meg az akkori idők szereplői: Andrej Gro- miko egykori külügyminiszter, Szergej Szokolov marsall, volt honvédelmi miniszter ésr Szergej Ahromejev marsall, korábbi vezérkari főnök is. Grósz Károly interjúja A reform élére a párt állt A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának kétnapos ülését követően Grósz Károly, az MSZMP főtitkára interjút adott Aczéi Endrének, a tv A Hét című műsora főszerkesztőjének, valamint Mester Ákosnak, a rádió 168 óra című műsora felelős szerkesztőjének. Az interjút az alábbiakban — némi rövidítéssel — közöljük. • Az lenne a Ieglogi- kusabb, ha azzal kezdenénk ezt a beszélgetést, hogy mi a rezüméje a Központi Bizottság ülésének? Én azt hiszem, hogy az még indokoltabb, ha azt kérdezem, hogy mi volt a tétje? — A tét nagy. A pártértekezlettel elindítottunk egy politikai folyamatot, programunkban is célul tűzve, hogy kialakítjuk a politikai pluralizmus rendszerét és mechanizmusát. Nyolc hónap után most jutottunk el odáig, hogy döntenünk kellett: hogyan valósuljon ez meg a gyakorlatban. Az alternatíva: egypártrendszer viszonyai között legyen-e pluralizmus, vagy pedig többpártrendszer viszonyai között. Nagyon nehéz kérdés. A Központi Bizottság úgy döntött, hogy a többpártrendszer viszonyai között, annak szervezeti struktúrájában képzeli el a politikai pluralizmus továbbfejlesztését. Ez volt a tét. • Ezen a ponton ketté lehet választani ezt a kérdést? Az említett folyamatot a párt tudomásul veszi, vagy támogatja is? — Nemcsak támogatja, nemcsak tudomásul veszi, hanem kezdeményezi. Sok vita volt arról, szabad-e mégegy- szer kockáztatnunk, és egy olyan vállalkozást elindítanunk, hogy egy párt viszonyai között építsük ki a szocialista pluralizmus mechanizmusát. Arra a következtetésre jutottunk két nagy élményanyag alapján — az 1956 előtti, illetőleg az elmúlt évek politikai és gazdasági feszültségei alapján —, hogy ezen az úton nem járhatunk tovább. Nem hiszem, hogy a többpártrendszer önmagában biztosíték arra, hogy egy társadalomban hasonló jellegű hibák nem fordulnak elő. Az azonban látszik, hogy mi, magyarok az egypártrendszer viszonyai között nem tudtunk olyan biztosítékokat kiépíteni, amelyek megakadályoznák, hogy ismét előforduljanak ilyen szubjektív forrásból eredő torzulások. • Tehát ön voltaképpen azt mondja, hogy a többpártrendszer bevezetésével — vagy bevezetésétől — a szubjektivizmusból adódó hibák elkerülését, vagy ismétlődésének megakadályozását várják? — Legalábbis a csökkentését. Megakadályozására önmagában a többpártrendszert nem látom garanciának, de az nagyobb lehetőséget kínál arra, hogy kevesebb ilyen típusú és ilyen természetű hibát kövessünk el. A pártok ugyanis egymás ellenőrzése alatt állnak, a természetesen kibontakozó pártharcok — vagy fogalmazzunk úgy: a versenyhelyzet — minden párttól nagyobb teljesítményt, szigorúbb erkölcsi, morális, politikai normákat, új munkastílust követel. © Ez azt is mondatja az emberrel, hogy azért nem egészen úgy van, hogy a párt kezdeményezően lép fel, hanem sokkal inkább úgy, hogy a párt tudomásul veszi a többpártrendszert mint realitást. És ezen a talajon jöhet majd létre egyfajta kiegyezés, egyfajta politikai kiegyezés. Vagy rosszul értem? — Egy részét rosszul. Ugyanis a pártértekezleten, amikor erről vitatkoztunk, még úgy gondoltuk, hogy az egypártrendszer viszonyai között próbálkozunk a politikai pluralizmus kiépítésével. Azóta eltelt hat-hét hónap, a párton belül folyt erről a vita. Nem a párt folytatott másokkal ilyen természetű vitát, ez a párton belül zajlott. Okosabbak lettünk; arra a következtetésre jutottunk, hogy ezt nekünk kell kezdeményeznünk. © Sőt, nemcsak politikai pluralizmust mondunk, hanem szocialista pluralizmust is. Ebből én azt olvasom ki, hogy van bizonyos alapvető kritériuma annak, hogy több párt egymás mellett élhessen és működhessen legálisan. Nevezetesen az. hogy elfogadják a szocializmust. Egyszerűsítsük le erre. — Mi úgy véljük — s az új alkotmány tervezetének vitái is ezt jelzik —, hogy az új alkotmánynak is szólnia kell a társadalom szocialista berendezkedéséről. Tehát a pártoknak szocialista alapon kell a maguk sajátos feladatuknak megfelelően politikai funkciókat betölteniük. © Meg fogják kérdezni öntől, önöktől: elő lehet-e írni azoknak a pártoknak, amelyek most meglehetősen nagy számban kezdenek felbukkanni, cs legalitást kérni a maguk számára, hogy a szocializmust elfogadják? — Kérem, ha az alkotmányt nem fogadják el, akkor a pártok legálisan nem működhetnek. Ez ilyen egyszerű. © Ez azt jelenti, hogy az MSZMP hatalmi helyzetből politizál? — Nem. Az MSZMP versenyhelyzetből fog politizálni. Ha a társadalom többségének támogatását meg tudja nyerni, akkor az kormányzó pozíciót jelent a párt számára. Q Ahhoz, hogy a párt megnyerje a társadalom többségét, egy sor dolgot tisztázni kell. Nem elég például bizonyos kérdésekben nyilvánosságra hozni az MSZMP állásfoglalását, hanem tudomásul kell venni azt is, hogy efölött majd viták lesznek, és nagyon nem lenne kívánatos, hogy ha a párt és a közvélemény álláspontja bizonyos esetekben széthúzna egymástól, ahelyett, hogy közeledne. Itt vannak például az elmúlt néhány évtizeddel kapcsolatos viták, a történelmi bizottság állásfoglalása, Pozsgay Imrének az az ominózus rádiónyilatkozata, ami éppen a 168 órában hangzott el. Nem kell különösebben nagy fantázia ahhoz, hogy föltételezzem: ezzel kapcsolatban a viták a Központi Bizottság ülésén tovább folytatódtak. — Természetesen, és még tovább is folytatódnak majd. Tulajdonképpen mi — a Központi Bizottság döntő többsége, mert szavazásra is sor került ebben a kérdésben — azon az állásponton vagyunk, hogy vissza kell térni az alapértékeléshez, az alapfelfogáshoz, amely 1956 után alakult ki, s ami eltorzult az elmúlt 30 év alatt. Azaz: egy felkelés indult el, amelyben nagyon sok tisztességes, becsületes, nem a rendszer ellen lázongó, hanem a kialakult szituációban egyéni helyzetével elégedetlen ember indult harcba, tüntetett, majd fogott fegyvert a meglévő politikai, hatalmi csoport ellen. Ebben a folyamatban fokozatosan egyre erősödtek az ellenforradalmi elemek. Később, az elmúlt 30 évben ezek az ellen- forradalmi elemek tűntek ki, a történetírásban éppúgy, mint a közgondolkodásban, s váltak a propagandában is egyértelművé. © Ön egy néhány évvel ezelőtti interjúban azt mondta, sokszor a véletlenen múlt, hogy 1936-ban valaki a barikádnak melyik oldalára került, hiszen nem lehetett megállapítani pontosan, melyik a barikádnak a politikailag helyes oldala. Nekem az a benyomásom, hogy most az utóbbi időben szellemi barikádok alakulnak ki ez ügyben. És ha megenged egy szubjektív megjegyzést: mintha ezek a szellemi barikádok a párton belül is léteznének. — Ez természetes. Történelmi léptékű átrendezés megy végbe ma Magyarországon, s a párton belül is. Én úgy mondtam a központi bizottsági ülésen — természetesen lehet vitatni —, hogy amit ma teszünk, annak súlya körülbelül olyan, mint azoké az eseményeké, amelyek 1945—48 között, illetve 1956 és 1960 között Magyarországon lezajlottak. Arról van szó, hogy egy új, a magyarországi viszonyoknak leginkább megfelelő szocialista modell megteremtésén munkálkodunk. © Engedje meg, hogy’ egy szó erejéig visszatérjek 1956-ra. Azt hiszem, hogy a hallgatók és a nézők nem nagyon bocsátják meg nekünk, hogy nem kérdezzük meg nyíltan és nagyon röviden: volt-e, van-e Pozs- gay-ügy, cs ha volt, mit határozott erről a Központi Bizottság? — Nem volt Pozsgay-ügy, ma sincs és nem is lesz. Mi nem Pozsgay Imre ellen harcoltunk, és nem az ő kijelentései, megnyilvánulásai okoztak Új nitaraguai indítvány
