Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-13 / 37. szám
EGY ÁLLOMÁS L ehetne illedelmeskedve keresgélni a szavakat, milyen jelzővel jellemezzük a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága most lezajlott ülését megelőző helyzetet, de ha a tényeknek megfelelően kívánunk fogalmazni, akkor a feszült kifejezést kell használnunk. A feszültségek létrejöttében, fennmaradásában és erősödésében okokként valójában a történelmi tegnapot éppúgy említenünK kellene, mint a sokszínű jelent, a változásokra való lassú reagálást éppúgy, mint a realitásoktól egyre inkább elszakadó követelések örvénylő radikalizáló- dását. Annyiféle igény fejeződött ki a legkülönbözőbb formákban, hogy természetesnek kell tartanunk: azoknak lehetetlenség megfelelni. Lehetetlenség, mert ezek az igények gyakran élesen szemben állnak egymással, illetve el sem vállalható az igények némely csoportjának a teljesítése, mert azok politikai tartalma testidegen a szocializmustól. Ennek ismeretében kell tehát mérlegelnünk a párttestület munkáját, az annak eredményeként elfogadott dokumentumokat. Amikor tehát azt írjuk le, hogy az állásfoglalásokban — amint az azokat kialakító vitában úgyszintén — a mértéktartás, a bonyolult, nemegyszer kusza helyzet tisztábbá tétele érvényesült, akkor egyszerre minősítettük a tartalmat és a stílust, a mondandót és a módszert. Az ülést megelőzően féltő aggodalomtól indíttatva éppúgy lehetett véleményeket hallani, mint kaján várakozásoktól vezérelve: a nézetek különbözősége nem hozza döntésképtelen helyzetbe a testületet? Ne szépítsük meg a valóságot! Valóban benne rejlett mind az előzményekben, mind a várható vitában a döntésképtelenségnek a lehetősége. Ezzel szemben a vita — a nézetek erőteljes ütköztetése közben — az egységteremtés szándékáról tanúskodott. És még valamiről, aminek a fontossága minden mást megelőz. Ez a valami pedig annak a felismerése, hogy a társadalom döntő része, miközben sürgeti az egyértelmű állásfoglalást a belpolitika tegnapjának és jelenének seregnyi kérdésében, a válaszokat nem máshonnét, hanem a Magyar Szocialista Munkáspárttól várja! Ez történelmi felelősséggé emeli a döntést, hiszen az egyre kritikusabbá váló társadalmi-gazdasági állapotok közepette a tétovázás, a további késedelem nehezen felmérhető erkölcsi-politikai kárral járna. Kényes kérdések seregével nézett szembe a Központi Bizottság. A pluralizmus elvi és gyakorlati alapjainak feltérképezése — benne az egypártrend- szer és a többpártrendszer bonyolult hatásmechanizmusa, lehetséges vonzata —, a történelmi tegnap- * nak a megítélése éppúgy része ezeknek a kényes kérdéseknek, mint a párt helyzete, politikai egysége kialakításának szükségessége. Elképzelhető ilyen és hasonló, rendkívül összetett, érzelmeket, indulatokat magas hőfokra indukáló témákban o végleges, a holnaptól minden további vitát feleslegessé tevő * tisztázás? Ez az irreális várakozás jelen volt a közvéleményben! Jelen volt, annak ellenére, hogy józan ésszel tudni lehetett: nincsenek örökké érvényes válaszok, amint nem léteznek minden helyzetre alkalmazható bölcs igazságok sem. K esernyés magyarázkodás lenne az előbbiekben? S még inkább mentegetődzés abban, hogy nem többnek — igaz, nem is kevesebbnek! —, hartem egy jelentős állomásnak tartjuk a Központi Bizottság ülését azon a hosszú úton, amely kifele vezet a modellválság ingoványából? Sem magyarázko- ' dásra, sem mentegetődzésre nincsen szükség. A realitások rögzítése, ha leírjuk: a Központi Bizottság egy újabb állomáson jutott túl azon a hosszú és bonyolult pályán, amelynek kezdőpontja — és erre nem árt emlékeztetni azokat, akik sajátos politikai amnéziában szenvednek — a májusi országos pártértekezlet volt, s amely pálya megtételéhez az indítóerőt a társadalom és a gazdaság súlyos feszültségeit jól érzékelő párttagság adta. Negyvenhetén kértek és kaptak szót a vitában — többen írásban nyújtották be a véleményüket —, amelynek alaphangját a főtitkári előadói beszéd szabta meg higgadtságával, tárgyilagosságával, nem a jelenségeknek, hanem a folyamatoknak az elemzésével. A végkövetkeztetések — itt olvashatók lapunk szomszédos hasábjain — ismertek. A párt nemhogy elzárkózna — amint azt előszeretettel állították a tétovaságból politikai tőkét kovácsolni kívánók — a versenyhelyzetnek a kialakulásától, hanem egyenesen kezdeményezi azt, amikor szakít az egy- pártrendszer modelljével, s a pluralizmus alapjává a társadalmi kontrollt, a többpártrendszert teszi. Történelmi súlyú elhatározás! Olyan illúziókat azonban ne dédelgessünk, hogy itt bármiféle automatizmusnak tere nyílik; önmagában a többpártrendszer csupán lehetőség a társadalmi-gazdasági fejlődés feszültségeinek enyhítésére és nem olyan medicina a bajokra, amelynek segítségével azonnal megkezdődik a gyógyulás. A reformhoz a szó nemes értelmében vett rendnek kell társulnia, ez utóbbi híján — és vannak, akik ezt nem értik vagy nem akarják érteni — az előbbi, a reformfolyamat egésze kerülhet veszélybe. Példáját gdta ennek a veszélynek, a véleményekben a szélsőségeknek is a felvillantásával _ annak a bizonyos egyszavas értékelésnek a fogadtatása, amelyet a Központi Bizottság nagy többséggel elsietettnek minősített, hangsúlyozva: a roppant bonyolultat ennyire nem lehetséges leegyszerűsíteni. Már csak azért sem. mert hiszen létezik az 1935-ban történtekről egy. az alapvető elvekben korrekcióra nem szoruló állásfoglalás, az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának az 1956. december 5-i ülésén — és a dátum sokatmondó! — hozott határozata, csak éppen ez „elfelejtődött” az évek folyamán ... T isztázó, elvi álláspontokat megfogalmazó vitát folytatott tehát a Központi Bizottság — amibe beletartozik az Üj Márciusi Front felhívására való reagálás, a felhívás üdvözlése is —, amelynek dokumentumait — például a történelmi albizottság jelentésének a Társadalmi Szemle hét közepén már kapható különszámában való publikálásával — az egész ország nyilvánossága elé tárja. Amit természetesének tartunk, s természetellenesnek azt. hogy akár csak egy esztendeje is az ilyen dokumentumokat minden bizonnyal szigorúan bizalmas vagy titkos minősítéssel tettek volna az irattárba... Ez az aprónak látszó példa is mutatja, mekkora az az út, melyet a párt megtett 1933 májusa óta, s hogy ez a mostani fontos állomás miként válhat kezdő szakaszává egy politikai .minőségében más, mert felfelé vezető pályának. GRÓSZ KÁROLY FŐTITKÁR RÁDIÓ- ÉS TV-INTERJÚJA (2—3. OLDAL) KZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁG* ÉS MEGYEI T1MAGS L1PJI PEST MEGYEI VilÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIII. ÉVFOLYAM, 37. szám Ára: 4.30 forint 1989. FEBRUÁR 13., HÉTFŐ KÖZLEMÉNY a Magyar Szocialista Munka'spa'rt Központi Bizottságának 1989. február 10-11-ei üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1989. február 10— 11-én kibővített ülést tartott, amelyen a testület tagjain kívül — tanácskozási joggal — részt vettek: a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke és titkára, a megyei, a megyei jogú pártbizottságok első titkárai, a budapesti pártbizottság titkárai és a KB osztályvezetői, valamint az Országgyűlés elnöke. A Központi Bizottság sürgető feladatnak tartja, hogy az MSZMP kezdemé- nyezően lépjen fel a gazdasági-politikai és erkölcsi válság felszámolásáért. A megújulás alapfeltétele: a gazdaság törvényszerűségeit, a modern világgazdaság követelményeit érvényesítő, teljesítményelvű, vegyes tulajdonú, a fő ágazatokban a közösségi, állami tulajdon meghatározó szerepét fenntartó gazdasági rendszer kialakítása. Ennek érdekében nélkülözhetetlen a piaci viszonyok következetes fejlesztése. A gazdasági átalakítás és stabilizáció elkerülhetetlen hátrányos mellékhatásait vállalni kell. Hasonló folyamatok ez idáig sehol sem vezettek eredményre átmeneti feszültségek, olykor súlyos áldozatok nélkül. A Központi Bizottság ugyanakkor elengedhetetlennek tartja, hogy a gazdasági átalakítás járjon együtt a szociálpolitika átfogó reformjával. Az új szociálpolitika vegye figyelembe a társadalmi igazságosság, a közösségi szolidaritás, az önsegélyezés elvét. Mindent tegyen meg az esélykülönbségek mérséklésére. Fordítson különös figyelmet a fiatalság helyzetére, valamint a nehéz körülmények között élő rétegek biztonságának megteremtésére. A demokrácia széles körű kibontakoztatása érdekében, a népszuverenitás és a jogállamiság elvéből kiindulva a Központi Bizottságnak eltökélt szándéka, hogy folytatódjék a politikai intézmény- rendszer mélyreható reformja. Meggyőződése. hogy a politikai rendszer plura- lizálása — az adott hazai helyzetben — a többpártrendszer keretei között valósítható meg. Ezzel, a történelmi tapasztalatok alapján, jobb biztosíték teremthető a kormányzati munka kontrolljára és a hatalommal való visszaélés lehetősége ellen. Mivel a társadalom nincs felkészülve a többpártrendszerre épülő politikai hatalom azonnali megvalósítására, ezért fennáll a veszélye a folyamatok destabilizálódásának, ellenőrizhetetlenné válásának. Ez az országért felelősséget érző egyetlen erőnek sem érdeke. Ezért fokozatos, folyamatos átmenetre, a politikai átalakulás kiszámítható keretek között tartására van szükség. Egyaránt veszélyes a változások kierőszakolt felgyorsítása vagy mesterséges akadályozása. A társadalom szétzilálódását csak valamennyi politikai tényező kölcsönös felelősségével, mértéktartásával lehet megelőzni. A többpártrendszerhez számos illúzió is tapad mindenekelőtt a gazdasági, társadalmi problémák megoldását illetően. Alapvető jelentőségű: a politikai reform nem helyettesítheti, de ne is akadályozza a gazdasági feladatok megoldását, az ehhez szükséges erőteljes kormányzati és vállalati munkát. A politikai átalakításnak társulnia kell a gazdaság átfogó reformjával, hogy kedvező hatásaik felerősödjenek. A Központi Bizottság mindezen célok A Központi Bizottság Grósz Károly főtitkár előterjesztésében — 1988. december 15-ei határozatának megfelelően — időszerű politikai kérdéseket vitatott meg. Az előterjesztés vitájában 47-en vettek részt, és 7-en írásban fogalmazták meg véleményüket. A Központi Bizottság állásfoglalás-tervezetet fogadott el, amelyet vitára bocsát. és feladatok valóra váltása érdekében megegyezésre és együttműködésre kész minden felelős politikai tényezővel. Ebben a folyamaiban a párt meghatározó szerepre törekszik, ezt politikai eszközökkel kívánja érvényesíteni. Mindazokkal szemben, akik az ország desta- bilizá'.ására, nemzetközi érdekeinek veszélyeztetésére, a békés átalakítás zavartalanságának akadályozására, a társadalom nyugalmának megbontására törekszenek, éles politikai harcot folytat. A Központi Bizottság történelmi felelősségének tudatában vallja és vállalja. A Központi Bizottság megismerkedett azzal a tanulmánnyal, amely az általa kiküldött bizottság keretében az elmúlt évtizedek történelmi útjának vizsgálatáról készült. Egészében elismerően nyugtázta, hogy az már jelenlegi formájában is nagyobbrészt árnyalt, tudományos igényű áttekintést nyújt közelmúltunkról. A Központi Bizottság helyesli a tanulmány vitára bocsátását, hangsúlyozza a további alapos tényfeltáró és kutatómunka folytatásának fontosságát. E munka részeként szükségesnek tartja az 1956-os nemzeti tragédia további tényeken és nemzetközi dokumentumokon is alapuló, a bonyolult ellentmondásokat tükröző és az eddigieknél árnyaltabb értékelését. A Központi Bizottság a vitában megerősítette: 1956-ban a vezetés megújulásképtelensége vezetett politikai robbanáshoz. Valóságos felkelés, népfelkelés tört ki, melyben szerepet játszottak a demokratikus szocializmus erői, de a kezdetektől fogva elkülöníthetetlenül jelen voltak a restaurációra törekvő erők, deklasszálódott és lumpen elemek, s október végétől felerősödtek az ellenforradalmi cselekmények. A testület elsietettnek ítéli, hogy Pozsgay Imre a történelmi albizottA Központi Bizottság megbízta a Politikai Bizottságot egy akcióprogram elkészítésével: „Mit akar a Magyar Szocialista Munkáspárt?” címmel, amelyet a testület márciusi ülésén megtárgyal. A Központi Bizottság a főtitkár vezetésével bizottságot hozott létre azzal a feladattal, hogy tekintse át a Központi Bizottság és a Politikai Bizottság munkastílusát, munkamódszerét, s tapasztalatairól tegyen jelentést. A Központi Bizottság munkacsoportot bízott meg a különböző politikai, hogy az átalakítás csakis a társadalmi feltételeinknek megfelelő fokozatossággal és sorrendben, a kiegyensúlyozott és következetes haladás eredményeként valósítható meg. Meggyőződése, hogy ez felel meg a magyar nép érdekeinek. Rend és nyugalom nélkül nincs értékteremtő munka, márpedig az ország másként nem boldogul. A Központi Bizottság az 1988. májusi pártértekezletén elfogadott irányelvek jegyében és az ott kialakult munkastílusnak megfelelően felkéri a pártszerveket, a pártalapszervezeteket, a párttagságot, hogy a nyilvánosságra kerülő állásfoglalás tervezetét vitassák meg. A párttagságnak a javasolt vita révén is fel kell készülnie az előttünk álló tennivalókra. Abban a tudatban cselekedhetünk, hogy történelmi feladat megvalósításának részesei vagyunk. A demokratikus szocializmus új hazai modelljének megteremtésével népünk boldogulását, s egyben a nemzetközi progressziót segítjük. A múltunkkal való őszinte szembenézés, történelmi eredményeink, de illúzióink és tévedéseink alapos elemzése is ezt szolgálja. ság vizsgálatának eddigi eredményeit a Központi Bizottság vitáját megelőzően hozta nyilvánosságra. Sajnálatosnak tartja, hogy a nyilatkozata kapcsán történt leegyszerűsítés félreértésekre adott okot. A Központi Bizottság ugyanakkor bizalmáról biztosította Pozsgay Imre elvtársat. Az elmúlt napokban a Központi Bizottsághoz, a főtitkárhoz és a különböző pártszervekhez számos kollektív és egyéni véleményt kifejtő levél érkezett, amelyek szenvedélyes vitákat tükröztek és igen sok tanulmányozásra, hasznosításra méltó véleményt, észrevételt tartalmaztak. A Központi Bizottság ezeket köszönettel veszi, és kéri, hogy a bennük foglaltakat a történelmi albizottság mérlegelje és hasznosítsa. A testület változatlanul igényli, hogy az 1988. június 23-ai ülésen létrehozott munkabizottság — amelynek feladata a társadalom és a gazdaság három évtizedes fejlődésének átfogó tudományos, politikai elemzése, valamint a párt programnyilatkozatának felülvizsgálata — gyorsított ütemű, de körültekintő, alapos munkát végezzen. Szükséges, hogy a Központi Bizottság megismerkedjen más albizottságok tanulmányaival, és ezek is kapjanak nyilvánosságot. társadalmi szervezetekkel való két- és többoldalú tárgyalások előkészítésére. A tanácskozáson a megtárgyalt témakörökben nagyszámú javaslat hangzott el, melyekre a testület a következő ülésein visszatér. A Központi Bizottság nyilvánosságra hozza Grósz Károly előadói beszédét, a pártvitára bocsátott állásfoglalásának tervezetét, valamint az Üj Márciusi Front felhívására adott válaszát. Az alapszervezeti tájékoztató ismerteti a testület vitáját.
