Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-08 / 33. szám
KÖNy^ PEST MEGYEI VtlAG PRO LET ÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XXXIII. ÉVFOLYAM, 33. SZÁM Ára: 4.30 forint 1989. FEBRUAR 8., SZERDA A SIÓT kezdeményezésére felhívást fogadtak el Válságjelenségek tapasztalhatók az ország vezetésében Mivel a fogyasztói árak a korábbi megállapodások során számításba vettnél nagyobb mértékben növekednek, a szakszervezetek új tárgyalásokat kezdeményeznek — mondta Nagy Sándor, a SZOT főtitkára kedden a MÁV Északi Járműjavító Üzemében megtartott munkásgyülés több ezer résztvevője előtt. Elmondotta: az Országos Érdekegyeztető Tanács szerdán sorra kerülő ülésén, amikor a kormány és a munkáltatók képviselőivel tárgyalóasztalhoz ülnek, javasolni fogják, hogy a vállalatok minden dolgozó bérét minimálisan 3 százalékkal emeljék adómentesen, s ez mindenki számára bérének legalább 300 forintos emelését eredményezze. Kezdeményezik továbbá, hogy a minimális bérek összegét a korábbi megállapodáshoz képest nagyobb mértékben, 4000 forintra emeljék, illetve, a korábban elfogadott 3700 forintos alsó bérhatárt azonnal vezessék be. Nyomatékkai kérik azt is, hogy ahol a lehetőségek adottak, áttérhessenek a 40 órás munkahétre. A szakszervezetek vezető testületé számol azzal, hogy újabb megállapodásokra a kormány és a munkáltatók képviselőivel csak kompromisszumok árán juthat. Ezért felkészültek arra is. hogy ha minimális követeléseiket nem fogadják el, akZSÍROS DESZKÁN? — Majd eszi azt, amit a hűtőben talál. Esténként meg főzök. De nekem ma már arra nem telik, hogy olyan ebédért fizessek, amiben turkál, amit otthagy. Drága is, rossz is. Amikor hazaérek, tapossa a sarkam, mikor lesz már vaqsora. S három ember helyett eszik... Megszokott, hétköznapi beszélgetés — könyvelem el magamban a budaörsi Lévai utcai buszmegállóban —. ha két süvölvény édesanyja találkozik. Az áremelés után egyre többen hangoztatják, lemondják a napközis étkeztetést. De valóban lemondták? Körtelefon Dunakeszire, Vácra, Gödöllőre. A Ga- mesz bizonnyal észlelte már a visszavonulást, a befizetések csökkenését. Hittem naivul, kihagyva a számításból a befizetések szövevényes útját. Majd egy hónap múlva — mondták —. ha egyáltalán van felénk ilyesmi, vélekedtek egyre többen a vonal végén. Hozzátéve, az a napi húszegynéhány forint senkit sem vág földhöz. Olyan szegény család nincs, amelyik ne tudná kikifizetni (?). Ráadásul any- nyi pénzért a fakanalat sem érdemes megfogni... Ezt még csak szó nélkül lenyeltem volna, de a folytatás nagy falatként a torkomon akadt. Mert például a vonal végén bőségesnek, elegendőnek mondták azt, amit nap mint nap az iskolások tányérjába mérnek. Itt már hüm- mögtem, mondván, attól függ, hogy kinek. Mert sértő szándék nélkül, csekély élettani ismeretek birtokában is állítom, egy felnőtt kalóriaszükségletét, éhségérzetét éppúgy nem lehet összehasonlítani egy süvölvényével, mint mozgásigényét. Azon meg végképp felháborodtam, amit befejezésként mondott: mi is felnőttünk az ötvenes évek elején zsíros kenyéren — azaz zsíros deszkán — s lekvároson. S a paprikás krumpli is fenséges volt. Nem lesz tőle semmi baiuk... Nem, valóban semmi bajuk sem lesz tőle. Mert egy generáció tekintélyes részének az ötvenes években valóban csak a zsíros kenyér és a lekváros jutott vagy a pirított gríz lekvárral. S még az asztal is megtiszteltetésnek vette, ha két- vagy négylábú jószág húsával telt fazék került rá úgy ünnepek tájékán. Csakhogy akkor egy háború után voltunk! Újjáépítettünk, s némi túlzással ugyan, de egy egész ország zsíros deszkázott, béleletlen lódenben dider- gett telente. Akkor — de azóta harmincnyolc cv telt el! Ilyen megvilágításban még példaként sem hallok szívesen arról a korszakról. S ezek az érvek meg egyenesen kihoznak a sodromból, hisz lehet az ember olyan botor, hogy a nagy szegénység korszakában tapasztaltakkal vigasztaljon másokat? Hogy kimondja, generációk har- minc-egynéhány éves munkája egy önmagába visz- szatérő görbe, s oda jutunk vissza, ahonnan elindultunk. Perspektívának, érvanyagnak ez sem rossz, ha magunk ellen dolgozunk! De nem dolgozhatunk magunk ellen! Annak a bizonyos szociális védőhálónak most ki kell feszülnie. Felfogva azokat, akik a napközis ellátásból a család nehéz anyagi helyzete miatt esnének ki. S netán hideg szobában, zsíros deszkák társaságában várnák a szülőket haza. S még ez is a jobbik eset annál, mintha csapatokba verődve az utcákon kóborolnak, a lakótelepek lépcsőházaiban ütik agyon az időt. Csupa olyan nemszeretem dologgal, melynek beláthatatlan a vége. Éppen ezért a szociális gondozóhálózat minden tagjának, a családvédelemmel foglalkozóknak, a pedagógusoknak ma nagyon oda kell figyelniük a gyerekekre. Hogy feszüljön az a szociális háló, s felfogja azokat, akik segítségre szorulnak. Hisz nem a zsíros deszkák országáért dolgoztunk évtizedeken át — most sem azért feszítjük meg minden erőnket, hogy azzal kerítsük körül magunkat. Nem. S éppen ezért nem azokkal az érvekkel kell előhozakodnunk, melyek visszahúznak, visszatetszőek. a tengelyig érő sárban még mélyebbre nyomják szekerünket! Hanem azokkal, melyek előremutatnak, a kilábalás, sőt. mi több, a kitörés útját-módját erősítik, határozzák meg. S nemcsak lózungokban, hanem tettekben is! Varga Edit kor a legnehezebb helyzetben lévő területek dolgozói gondjainak javítására tegyenek konkrét javaslatokat. Ezek között szerepel egyebek között a vasút, a közszolgáltatás, a könnyűipar néhány területe, s a bányászok egyes adózási gondjainak megoldása. A szociális juttatások kiegészítésére is tárgyalni akarnak a kormánnyal a szakszervezetek; így kezdeményezik a nyugdíjak további differenciált kiegészítését. Szükségesnek tartják továbbá a már bejelentett, de még életbe nem lépett áremelések mértékének. illetve bevezetésük időpontjának felülvizsgálatát. A szakszervezetek nem tartózkodnak olyan javaslatoktól sem, amelyekre ugyan azt is lehet mondani, hogy a szegénységpolitika megnyilvánulásai, de amelyek szerintük feltétlenül szükségesek a legnehezebb helyzetben lévők mindennapi megélhetéséhez. Így például szorgalmazzák, hogy egyes rétegek utalványok segítségévei vagy bármilyen más módon jussanak hozzá olcsóbb kenyérhez, tejhez és más néhány alapvető fogyasztási cikkhez. A főtitkár ezen a fórumon is elutasította azokat a vádakat, hogy a szakszervezetek bérköveteléseikkel tovább növelik az amúgy is magas inflációt, fellépésükkel fékezik a reformot. Az árszínvonalat sokkal inkább a rossz beruházások. a rosszul felhasznált hitelek, az irreálisan magas hitelkamatok, s a pazarlás növeli. A továbbiakban kiemelte: az emberek, a dolgozók többsége sokszor a terheknél is nyomasztóbbnak érzi, hogy nem érzékeli áldozatvállalásának, lemondásának eredményét. Ezért a szakszervezetek (Folytatás a 2. oldalon.) Grósz Károly Moszkvába utazik Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára a korábbi megállapodásnak megfelelően március második felében Moszkvában megbeszélést folytat Mihail Gorbacsovval, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkárával, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökével. Fogadás a Parlamentben Németh Miklós, a Miniszter- tanács elnöke kedden a Parlamentben fogadta Pavel Hriv- nákot, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának első elnökhelyettesét, a Magyar—Csehszlovák Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttműködési Bizottság csehszlovák tagozatának elnökét. Az együttműködés lehetőségei Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának hazánkban tartózkodó ténymegállapító bizottságát kedden fogadta Gál Zoltán belügyminiszter-helyettes, a Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok ügyeivel foglalkozó állami tárcaközi bizottság vezetője, aki tájékoztatást adott a Romániából menekültek helyzetéről. Véleményt cseréltek arról is, hogy milyen területeken és keretek között alakítható ki együttműködés hazánk és az ENSZ menekültügyi szervezete között, továbbá milyen segítséget nyújthatna a menekült- ügyi főbizottság a felállításra kerülő menekülttáborok létesítéséhez és fenntartásához, a menekültek beilleszkedésének meggyorsításához. Kamarákra őszük a MISZOT? Érvek helyett heves indulatok A Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsának hétfői közgyűléséről tartottak sajtótájékoztatót kedden e keretszervezet képviselői a Magyar Sajtó Házában. A tájékoztatón újdonságként csupán az hangzott el: a MI- SZÓT apparátusának megszervezéséről, irodájáról, költség- vetéséről információk hiányában nem sikerült dönteni. Az együttműködési keretszervezet jelen levő képviselői ismét saját álláspontjukat fejtették ki, elsősorban a XIII., a Koreai' Népi Demokratikus Köztársaság fővárosában nyáron megrendezendő Világifjúsági Találkozóval kapcsolatban. Miként Stumpf István, a MISZOT elnöke megjegyezte: nagy feszültséget okozott és indulatokat váltott ki, hogy utazzék-e magyar küldöttség a fesztiválra, illetve az arra szánt pénzt kik és hogyan használják fel. A nézőpontok közeledését gátolta és gátolja, hogy a VIT-re szánt pénz forrása és összege nem tisztázott. A MISZOT néhány tagszervezete szerint — mint azt az újságírók a FIDESZ képviselőjétől megtudhatták — az Ország- gyűlés által elfogadott költségvetésből 100 millió forintot szánnak erre a célra. A hétfői közgyűlésen az ÁISH és a KISZ képviselője azt a tájékoztatást adta, hogy a kor. mányzat 40 millió forintot kíván erre fordítani. A sajtótájékoztatón a FIDESZ képviselője ismételten felolvasta azt a nyilatkozatot, amelyet a MISZOT hat tag- szervezete írt alá. Ebben rögzítik: nem értenek egyet azzal, hogy magyar delegáció utazzék a VIT-re, és javasolják, hogy — a szerintük — 100 millió forintos összeget a költségvetési támogatásban nem részesülő ifjúsági szervezetek használhassák fel ifjúságpolitikai célokra. A Magyar—Lengyel Országjáró Diákszövetség elnöke arról tájékoztatta az újságírókat, hogy e szövetség vezetősége (Folytatás a 2. oldalön.) Ülést tartott az MSZMP Politikai Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága február 7-.én, kedden ülést tartott. A testület Grósz Károly főtitkár előterjesztésében a soron következő — február 10-i — központi bizottsági ülés előkészítésével összefüggésben időszerű politikai kérdéseket vitatott meg. A Politikai Bizottság foglalkozott az alkotmány korszerűsítésének koncepciójával, s megállapította, hogy hatályos alkotmányunk felülvizsgálata összhangban van saját 1988. május 3I-i állásfoglalásával, s az — az ajánlott . szervezeti rend és időbeli ütemezés szerint — széles körű, összehangolt politikai, tudományos és szakmai megalapozó munkával készül. A felülvizsgálatra felkért munkabizottságok javaslatai alapján az új alkotmány koncepciója elkészült, amelyet eddig több politikai-szakmai fórum megvitatott, a társadalmi szervezetek pedig ez idő tájt véleményezik. A testület javasolja, hogy Magyarország új alkotmányának koncepcióját a Központi Bizottság február 20-án tűzze napirendre, s egyben kezdeményezi, hogy azt az Ország- gyűlés is mielőbb vitassa meg. Ajánlja, hogy a koncepció kerüljön nyilvánosságra. Ezt követően kezdődjön meg az új alkotmány szövegtervezetének kidolgozása, majd annak széles körű vitája. Az így szerzett tapasztalatok összegzése és hasznosítása után az Ország- gyűlés megfelelő időben alkossa meg az új alaptörvényt. A Politikai Bizottság indokoltnak tartja, hogy az új alkotmány hatályba lépését népszavazás előzze meg. A Politikai Bizottság megtárgyalta a megyei és a városi pártértekezletek, illetve az országos pártértekezletet követő megyei, pártbizottsági ülések főbb politikai tapasztalatait is. Az erről készített jelentést ugyancsak a Központi Bizottság február 20-i ülése elé terjeszti. A Politikai Bizottság végül egyéb, hatáskörébe tartozó személyi kérdésekben döntött. AZ ÁLLARAMIMISZTERÉRT? A láírásgyűj tők az aluljáróban Kossuth-címer, transzparensek, kézi hangosanbeszélő, összecsődült több száz fős tömeg. Ez a szokatlan látvány fogadta tegnap késő délután Budapesten, a Nyugati pályaudvar melletti Marx téri aluljáró megszokott közönségét: a munkából hazaigyekvőket, a vonatokhoz siető ingázókat, a máskor is az aluljáró melegében Iézengőket. „Állampolgárok, az ÁLLARÍMINISZTERÉRT! 1958 NÉPFELKELÉS!” — ez állt a feliratokon. Körülötte pedig jórészt fiatalemberek a következő szövegű ívekre gyűjtöttek aláírásokat. Az MSZMP Központi Bizottsága tagjainak! Teljes mértékben támogatjuk azt, hogy Pozsgay Imre államminiszter, az önök pártja Politikai Bizottságának tagja 1989. január 28-i nyilatkozatában a hatalom részéről 1956 óta először szakított az „ellenförradalom” szóhasználattal, és népfelkelésnek minősítette az 1956-ban lezajlott eseményeket. Véleményünk szerint ez elengedhetetlen a nemzeti megbékéléshez. Minden olyan törekvés, amely konzerválni akarja az eddigi, ma már tarthatatlan minősítést. egy reakciós fordulat irányába tett lépés lenne! Megtudtuk, hogy az aláírás- gyűjtő akciót a magát Republikánus Körnek nevező, mintegy 30—40 tagú csoport szervezte, de állításuk szerint támogatja őket néhány más ki- sebb-nagyobb alternatív tömörülés is. Az aláírásgyűjtésre engedélyt kértek és kaptak, az akció békében zajlott le, szombat délelőtt és tegnap délután (ez volt a második ilyen kampány), mintegy hatezren írták alá az íveket. A magunk részéről a hírhez a következőt tesszük hozzá: Ha egy történelmi esemény újraértékelése ilyen élénk reakciókkal jár, ekkora vitákat vált ki, valószínű, hogy nem is egyszerűen a múltról, hanem inkább napjaink valamely fontos politikai alternatívájának rejtett megfogalmazódásáról van szó. Ez pedig a szándékoktól függetlenül is veszélyes lehet; a mai kérdéseket legalábbis kockázatos a tegnapi fogalmi keretek között feltenni. 1956 oly súlyos tragédiája népünknek, hegy esetében különösen vigyázni kell: az értékelés a tudományos igazságra törekedjen és ne az aktualizálásra, a konkrét sokoldalúságra és ne az elvont egyneműsítésre. A Pozsgay Imre által csak idézett, de éppenséggel a párt felkérése alapján létrejött tudós kollektíva munkájából megszületett elemzésvázlat ezt tartja szem előtt. Egy bonyolult történés sok szálát és összetevőjét igyekszik összefoglalni és ezt az ösz- szefoglalást vitára bocsátani. Jó volna azonban, ha zászlóikra ma a különböző társadalmi csoportok valódi törekvéseiket írnák fel — ne lehessen összetéveszteni a szocializmus demokratikus reformját a polgári restauráció szándékával, vagy az anarchiával, de a sztálinista visszarendeződés hívei se jelentkezhessenek a szocializmus igaz védőiként, a rend bajnokaiként. Hogy ez a tisztázás az MSZMP-n belül is megtörténjen, párttagoknak és párton- kívülieknek egyaránt elemi érdeke. Pozsgay Imre, aki ezt sürgeti, éppúgy nem szorul védelemre, ahogy nem szükségesek demonstrációk a párt számára sem ahhoz, hogy történetével szembenézve vállalja mai teendőit a szocializmus modellváltásának végigharcolásában.
