Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-07 / 32. szám

1989. FEBRUAR 7., KEDD kúrián Féféves küzdelem után Más városban zátonyra futott ■f Cegléden tavaly a szakszervezetek városi bizottsága ^ mellett közös fenntartású szakszervezeti jogsegélyiroda í kezdte meg működését, amely a napokban értékelte ed- V- digi tevékenységét. Manapság az állampolgárok­nak egyre gyakrabban kell eligazodni a jogszabályok bo­nyolult dzsungelében, ami bi­zony csöppet sem könnyű. A tájékozódásban és az ügyek orvoslásában segíthet a vál­lalati jogtanácsos. Ha van. De egy olyan településen, ahol viszonylag kevés az önálló vállalat, intézmény — 2-300 fős cégek működnek, amelyek központja a fővárosban van —. vajmi csekély az esély ar­ra, hogy helyben foglalkoztas­sanak egy szakszervezeti jo­gászt. Ezért az emberek ügyes- bajos dolgaik intézése végett nemegyszer kénytelenek Bu­dapestre vagy más nagyvá­rosban levő központba utaz­gatni. így aztán jó néhányan inkább lemondanak erről a szolgáltatásról. Már csak azért is, mert a cég jogásza a mun­kaviszonyt érintő konfliktusok esetén, fegyelmi vagy kár­térítési eljárás során elsősor­ban nem a dolgozó érdekeit képviseli. Önállóan Alighanem az országban egyedülálló kezdeményezés valósult meg Cegléden. Ne­vezetesen 1988. július elsejé­től megkezdte tevékenységét a közös fenntartású önálló szakszervezeti jogsegélyiroda. A Szakszervezetek . Pest Me­gyei Tanácsa és a Nagykőrös Városi Ügyvédi Munkaközös­ség között szerződés jött létre, az Igazságügyi Minisztérium pedig áldásátadta a műkö­désére. Ám amíg a szervezők eljutottak odáig, hogy part­nereket találtak, az nem ment konfliktusok nélkül. Százötvenen Amikor az elmúlt év elején elkezdődött a szervezés, a kezdeti lépések igencsak búk. dácsoltak. Erről gondoskodtak a gáncsoskodók. Persze nem véletlen, hogy a kerékkötők lényegesen többen voltak, mint az együttműködésre igent mon­dók. Ugyanis személyes érde­kek, egyes jogászok szakmai sovinizmusa miatt akadozott némely beszélgetés. A szerve­zők itt-ott bizonyos összefo. nódások kellemetlen pókháló­jába gabalyodtak. Máshol pe­dig a gazdasági vezetés attól való félelme mutatott ajtót, hogy a munkaügyi és egyéb Magyar-görög baráti kör alakul A magyar—görög kulturális kapcsolatok ápolására baráti kört alakítanak hazánkban élő görögök és a magyar kulturá­lis és szellemi élet elismert személyiségei. Az alakuló közgyűlést már­cius 31-ig kívánják megren­dezni. Előkészítésére, valamint az ideiglenes szervezeti sza­bályzat kidolgozására a na­pokban héttagú szervezőbi­zottságot alakítottak. A kör ideiglenes elnökévé Makrisz Agamemnon szobrászművészt választották. A magyar—görög baráti kör a tervek szerint — főként történelmi témájú — előadás-sorozatok, kiállítások szervezésével és. a görög kul­túrával kapcsolatos magyaror­szági kutatások támogatásával kíván foglalkozni. dolgok — titkok — kiszürem- lenek a vállalattól. Közel féléves küzdelem után kilenc vállalat, intézmény kö­tött együttműködési megálla­podást, mely csaknem 3300 dolgozó részére kínált ingye­nes szolgáltatást. Január 30-ig 24-re bővült a cégek, intéz­mények — egységek — száma, így napjainkban már majd­nem 9 ezer személy fordulhat bizalommal az irodához. Ügy tűnik, nincs megállás, hiszen hamarosan újabb szerződések köttetnek. Ez a fordulat an­nál is inkább meglepő, mert más városokban e kezdemé­nyezés az érdektelenség záto­nyára futott. A hét hónap alatt mintegy százötvenen kerestek orvos­lást bajaikra. Az iroda a munka-, család- és polgári jog keretén belül számos teen­dőre vállalkozott. Tervek A váló- s bontóperek mellett akadt szabadalmi, valamint hagyatéki ügy, munkaszerző­déssel, kapcsolatos probléma, szociálpolitikai kedvezménnyel összefüggő felvilágosítás, mun. kakönyv felvételének dilem­mája, szomszédvita, bérletdíj iránti érdeklődés. Sőt volt, aki lelki megnyugvásért tért be. A nyugdíjasokat és azon cégek dolgozóit sem küldik el, amelyek nem tagok, leg­alábbis, ha egy tájékozta­tással segíthetnek nekik. A terveikben szerepel, hogy nemcsak egyéni, hanem a szakszervezeti munka általá­nos érdekyédelmi tevékenysé­géhez is szeretnének jogi hát­teret nyújtani. így amennyi­ben az Országgyűlés március­ban elfogadja a munka tör­vénykönyve módosításának tervezetét, vállalják, hogy át­nézik egy.-egy vállalat kollek­tív szerződését — igény esetén. — Felhívják a figyelmet a főbb változásokra, esetleges hiá­nyosságokra. A jogsegélyiroda ezután is partner lesz minden életképes ötlet és újabb elképzelés meg­valósítására. És persze, to­vábbra is várja hétfőnként 15 és 18 óra között az ügyfe­leket. F. F. Pi/isborosjenő kontra Üröm Ki kit akar megfúrni? Szinte nem múlik el úgy nap. hogy ne telefonálna va­laki Pilisborosjenőről vagy Ürömről. Azok, akik lapunk hasábjain keresztül figyelem­mel kísérik a megye életét, tudják, hogy csakis a négy­száz kilovoltos távvezetékről lehet szó. Ez az a valami, ami­től nagyon ódzkodik a lakos­ság. Ugyanakkor belépett a történetbe két hónappal eze­lőtt a Pető Intézet, amiért azonban harcolnak az ürömi­ek. A minap rendkívüli tanács­ülésre került sor Ürömön, amit a tanácstagok szorgal­maztak. Ügy érezték, hogy a szomszéd község lakói valamit forralnak ellenük, s a céljuk elérése érdekében semmilyen eszköz alkalmazásától sem ri­adnak vissza. Hogy biztosítsák magukat, riasztották a rádiót, televíziót, távirati irodát, or­szágos napilapokat. Hogy mi váltotta ki az együttes fellépést, nehéz lenne pontosan meghatározni, hi­szen hosszú folyamat eredmé­nye. Természetesen az első­rendű kirobbantó ok a távve­zeték, minden más csak en­nek utózöngéje. Január 27-én tartotta ala­kuló gyűlését a Duna-kör pi- lisborosjenői szervezete. Az eseményről plakátokról és a falu utcáin többször végigha­ladó gépkocsi hangágyújából értesülhettek az érdeklődők. Am ezek a plakátok nemcsak Pilisborosjenőn invitálták a lakosságot, hanem Ürömön is Csakhogy itt rejtélyes körül­mények között eltűnt néhány falragasz. Mint a tanácselnök, Selmeczi László később el­mondta, ebben semmi szándé­kosság nem volt, hiszen csak azért szedtek le kettőt, hogy legyen nekik is saját példá­nyuk. Felfokozott indulatok jellemezték a Duna-kör ala­kuló ülését hiszen a távve­zeték és az M0 volt a központi téma. Ahhoz, hogy Pilisboros- jenőt elkerülje a távvezeték, alkalmas helyet kellene a kö­zelben találni a rendszernek. Erre a célra kiválóan megfe­lelt volna — a pilisborosje- nőiek szerint — az az ürömi terület, ahova a Nemzetközi Pető Intézetet szeretnék fel­építeni. Még olyan feltételezés is megfogalmazódott a Duna- köir ülésén, hogy a kormány által támogatott intézmény veszélyeztetheti a falvak aka­Á Csepel Autóból Lap rugós alvázak Újabb, összesen száz autó­buszalváz thaiföldi exportjára kötött szerződést a Mogürt Külkereskedelmi Vállalat. Kö­zülük ötvenet egy, már koráb­ban létrejött, úgynevezett op­ciós kötés alapján gyárt a Csepel Autógyár megrendelő­jének. Tavaly már szállított a Mogürt 50 alvázat a távoli or­szágba, s akkor irányozták elő a további 50 alváz export­ját egy későbbi magánjogi szerződés függvényében. A most létrejött megállapodás szerint az ötven laprugós al­vázat összesen 680 ezer dol­lárért szállítják. További öt­ven alvázat, a drágább, úgy­nevezett kombinált rugós tí­pusokat pedig 762 ezer dol­lárért exportálják a délkelet­ázsiai országba. Mindkét szer­ződésnek még az idén eleget tesznek. Az üzletet az amerikai Cummins cég szingapúri iro­dájával hozták létre, a ma­gyar alvázakra ugyanis Cum- mins-motorokat szerelnek. A buszkarosszériákat pedig a megrendelő országban gyárt­ják speciális igényeiknek meg­felelően. A Mogürttől szerzett infor­mációk szerint a magyar jár­műiparnak jó esélyei vannak további hasonló üzletekre, az idén még legalább száz ilyen alvázat szeretnének eladni Thaiföldön, és malaysiai cé­gekkel is tárgyalnak ilyen vál­lalkozásokról. Üdve /f. 'T'elefonon keresem az ■*- egyik intézmény mun­katársát. Hívja a lakásán — ajánlja a főnöke, aki még a hivatalában van, de min­denféle átadási ügyekkel foglalkozik. Megszűnt a munkahelyünk — mondja —, a barátját korkedvez­ményes nyugdíjba küldtük. Rám is ez vár. — Gyere, keress meg, most már ráérek, legfeljebb a kutyámról kell gondos­kodnom — mondja kese­rűen akit kerestem, s a la­kásán veszi fel a telefont. — Egy évem lett volna még. Tudod, hogy voltak ter­veim, szerettem dolgozni, de még jó, hogy így is megúsz­tam. A Palit nem tudjuk elhelyezni, s nyugdíjba sem mehet, mert még csak öt­venkét éves. — Hogy vagytok? — kér­dezem egy másik közösség­ben járva, mire csak le­gyintenek. Hogy lehetnénk, amikor átszervezés van ná­lunk. Megszüntetik az osz­tályokat, de a vezetőik ma­radnak, mint specialisták. Mi meg bizonytalankodunk, nyomaszt a kérdés, hogy mi lesz velünk. Mert ugye, emiatt mindig a kisembe­reknek kell izgulniuk. Szó­val, stressz a köbön. Máshol meg a közös vál­lalat ügye vajúdik már hó­napok óta. Ha a külföldi partnerrel meg tudnak álla­podni, akkor modern gépek érkeznek az üzembe, de a létszámnak csak az egyhar- mada kell. összevonják a munkaköröket. A huszonöt évig adminisztratív vagy vezető beosztásban dolgozó alkalmazottak izgalmát az okozza: vajon az összevo­Stressz a köbön nás után, minden három osztály vagy csoportvezető közül ki lesz a nyerő, s mi lesz a vesztesekkel, akik már alig tanulhatnak meg egy új szakmát. Koruknál fogva az sem lesz köny- nyű, hogy a képességeik­nek, képzettségüknek meg­felelő munkakörbe kerül­hessenek, hiszen mindenütt a fiatal erőket keresik. És, ha sikerül? Hogy tudnak majd alkalmazkodni az új főnökhöz, az új közösség­hez? Mennyi időbe telik majd, amíg befogadják őket? Mesélem az eseteket, s valaki azt mondja mellet­tem: jól van. Helyes, hogy egyszerűsítik a dolgokat, mert így olcsóbbá, hatéko­nyabbá teszik a gazdaságot. Majdnem igaz. Ezt vár­juk ezektől, a kényszerű és szigorú műtétektől. Am, ha már az orvosi hasonlatnál tartunk, azt sem szabad el­felejtenünk. hogy amióta a gyógyítás létezik, az operá­cióval járó fájdalom csilla­pítása is vele jár, szinte kötelező. Hűvös és hideg tárgyila­gossággal tudjuk ajánlani, kérni, követelni a bonyo­lult hierarchiák lebontását, sürgetni a különben ésszerű döntéseket, addig, amíg nem minket érint a dolog, amíg ez nem nekünk fáj, nem a mi gondunk, hogy a megszűnő vagy szerényebbé váló jövedelemből hogy él majd, hogy segíti a sovány­ka nyugdíjból élő öregeit az érintett, hogyan keseríti meg napjait, éveit az eg­zisztencia változása. Embe­ri sorsok, kényszerű helyze­tek. Nem mindegy, milyen tapintattal, körültekintés­sel, milyen légkörben inté­zik azt, akiknek ez a dol­guk, egyáltalán nem hálás, nem könnyű a feladatuk. Vannak már munkahe­lyek, ahol egycsapásra meg­változott a helyzet azzal, hogy a hónapokkal ezelőtt még munkaerőgondokkal küzdő cégnél egyszerre nem kevesebben, hanem többen lettek, s ebből az követke­zett, hogy megváltozott, pattogósabb lett némely ve­zető hangja. Előfordul, hogy szükségtelenül is odavág­ják: Ha nem tetszik itt, el is lehet menni. Van ahol nemcsak céloznak, ki is mondják, aki megsértődik, vegye a munkakönyvét. I\ em hihetjük, hogy ez a ’ stílus lenne a haté­konyság eszköze, a fegyel­mezés lehetséges módja. A jelenlegi stresszhelyzetben még nagyobb szükség van rá, mint valaha, hogy az embereknek meglegyen a biztonságérzetük, hitük ab­ban. hogy tisztes munkával kenyeret kereshetnek. Most kell csak igazán a megértés, a segítségnyújtás. E nélkül még a sokat emlegetett re­form is célt tévesztene, amely nem is cél, hanem eszköz, melynek alapja ép­pen az emberségesebb élet- feltételek megteremtése. Különben nem is lenne ér­telme. Kovács T. István rátát, hiszen miatta kell a két falu között húzódni esetleg a távvezetéknek. Ezekkel a két­ségekkel a február elsejei Ma­gyar Nemzet egyik írása is foglalkozott. A cikkben volt egy olyan megjegyzés, ami ed­dig nemigen hangzott el a nyilvánosság előtt: „Mellesleg nem biztos, hogy a Pető Inté­zet tervezői tudnak arról, hogy Üröm külterületének eme ré­szén a ’70-es évek elején az óbudai gázgyár veszélyes hul­ladékokat temetett el”. No, ez fájt legjobban az ürömieknek, ezért kellett a ta­nácsülést összehívni. Ügy érez­ték, hogy a pilisborosjenőiek meg akarják fúrni a Pető In­tézetet, mert akikor ennek he­lyére kerülhetne a távvezeték. Tulajdonképpen ezért dobták be a köztudatba a Magyar Nemzeten keresztül a veszé­lyes hulladékok létezését. Sőt — egyesek szerint —, azért verték nagydobra ezt a je- nőiek, mert maguknak akarták az intézetet. Február végét jelölte meg a kormánybizottság, hogy a köz­ség döntsön: szükségük van-e az intézetre, adják-e a területet. Bár erről a február 16-i ta­nácsülésen is elég lett volna határozni, az ürömiek féltek, hogy a halogatással lecsúsznak a nagy lehetőségről. Végül is, a tanácstestület, amelyben egyaránt képviseltetik magu­kat a pilisborosjenőiek és az ürömiek is, úgy voksolt, hogy támogatják a Pető Intézet fel­építését a kormánybizottság által kiválasztott helyen. En­nek értelmében a tanács meg­adja a területfelhasználási en­gedélyt, s elindulhat az ügy a maga útján. Am a tanácsülésnek volt más témája is, mégpedig a két falu szétválásának ügye. Az imént leírtak alapján igazán nem lehet csodálkozni, hogy az utóbbi időben elmérgesedett a két település kapcsolata. Nem­régiben több aláírással levél érkezett a tanácselnökhöz: váljon szét a két település. Er­ről is dönteni kellett a testü­letnek. Végül gazdasági meg­fontolások alapján — elvetet­ték a szétválás gondolatát. Hi­szen akkor veszélybe került volna több közös fejlesztés végrehajtása, külön apparátust kellett volna létrehozni mind­két községben, s ennek költ­ségét nem könnyű kigazdál­kodni manapság. A szétválást indítványozó levelet azért a február 20-a és 26-a között megtartandó falugyűlés előtt szintén ismertetik. De térjünk vissza egy gon­dolat erejéig a veszélyes hul­ladékokra. Mi is ez valójában? Mint kiderült. Üröm határá­ban volt régebben egy kőbá­nya, amelyből körkörös csiga­rendszerben, mélyműveléssel termelték ki a követ. Mivel ez a megoldás teljesen egyedi, a térséget természetvédelmi te­rületté nyilvánították. Ám ez egyáltalán nem zavarta az óbudai gázgyárat, s a hetve­nes évek elején kéntartalmú salakot helyeztek el a közel húszméternyi gödör alján. A háromméteres rétegre ugyan­ilyen magas védő földburko­latot húztak, mikor befejezték a hulladék elhelyezését. Igaz, est sem jó szándéktól vezérel­ve tette a gyár, hanem azért, mert a vegyelemzésék tanúbi­zonysága szerint a főváros für­dővizeiben megnövekedett mi­attuk a szennyeződés. Bár az ürömiek szerint a régi kőbánya veszélyes tartal­ma nem húzhatja keresztül a Pető Intézet fölépítését — mert ez legalább hétszáz mé­terre van attól a helytől, aho­va az inézetet tervezik —, el­határozták. hogy végére járnak a dolognak. A héten keresik fel a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium illetékesét. Kiderítik, ki adott engedélyt a hulladék elhelye­zésére, talajvizsgálatot kérnek és így tovább. Reméljük, meg­nyugtató választ kapnak a szakemberektől. olyannyira megnyugtatót, amely a Pető Intézet létrejöttét sem veszé­lyezteti. F. A. M.

Next

/
Thumbnails
Contents