Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-06 / 31. szám

1989. FEBRUAR 6., HÉTFŐ 3 Kedvezőbbek a körülmények Pest megyében Négyezer állástalan fiatal Élet az üvegportál mögött Előhúzták az úszósapkát Vácott Ezúttal senkit sem zavarnak a labdázók tetési költségek miatt jó len­re, ám teljes kihasználtságról ilyenkor szó sincs. Hét közben testnevelő tanárok hozzák a diákokat, délutánonként az edzésre járók hasznosítják a fürdőt. — Masszázs, szauna, pedi­kűr, fodrász bizonyára lendí­tené a forgalmat. — Feltehetőleg. Sztruhár Attila, Vitencz Ist­ván és testvére, Árpád, törzs­vendégnek számítanak. — A két órára szóló belépő 10 forint. Ennyi idő elég, hogy ússzunk egyet — mondja Ár­pád, az idősebbik testvér. — Nyaranta is ide járunk, ezt a rendszeres hétvégi úszkálást egy hónapja iktattuk progra­munkba. Ilyenkor télen nem sok szórakozási lehetőség kö­zül választhatnak az általá­nos iskolások. — És amikor megunjátok, mit csináltok? — Felmegyünk hozzánk és sakkozunk. Közben újabb vendégek ér­keznek, jegyet váltanak, úszó- sapkát húznak elő, hogy az­után néhány perc múlva már ők is a medencéből nézeget­hessenek a kihalt Duna- parti sétány felé. Kép és szöveg: Győri András SZÁJTÁTVA Jóslatok A szó elrepül, az írás meg­marad — így hangzik a szólás. S mennyire igaz! Hiszen az írásnak köszönhetjük a lehető­séget: időgépbe ülhetünk. No nem túlságosan messzire, csa­pán 1986-ba röppenünk vissza. Akkor májusban kelt az az írás, amelyben ott olvasható: „Az ipar kapacitáskihasználá­sának fokozását a termelés hasznos időalapjának mintegy 10—15 százalékos növelésével kívánjuk elérni’». Aki leírta (aláírta), tekintélyes ember: miniszter, az MSZMP Központi Bizottságának a tagja. Volt. Most mar nem miniszter, most már nem tagja a párttestület­nek. Ami maradt, az a jóslat. És jóslat maradt; nem lett belőle valóság. A megyében a munkarend szerint teljesíthető időalapnak a 16-17 százaléka veszik el kü­lönböző okok miatt, azaz eny- nyi a (hivatalos szóhasználat szerint) kiesett munkanapok­nak a száma. Ez az arány szinte moccanatlan hosszú évek óta. S ha mozdul is picit, j akkor sem a jobb, hanem a rosszabb irányba: a romlás irányába. Azután visszakapasz­kodik oda, ahonnét lecsúszott. A jelentésekben ez az „ered­mény”. Ügy kell nekünk persze, mert a megyében nem vagyunk ké­pesek ... Bezzeg az orszá­gos . .. ! Nincsen bezzeg. Or­szágosan az átlagosan teljesí­tett műszakszám ma lényegé­ben ugyanannyi, mint volt öt meg tíz esztendeje. Jóslat ide, miniszteri óhaj oda. Mozgás persze van a müszakszámoknál is. Egy századnyi lefelé, egy századnyi vissza. Jelentések­ben, beszédekben, cikkekben ez az eredmény: a visszaka­paszkodás. És valóban eredmény! Ahhoz mérten, hogy csupán jóslatok­kal irattárait tölthetők meg, s óhajokkal telve minden raktár, hogy hiányzott és hiányzik a gazdasági késztetés, bizony eredmény az elért megtartása. Fogas kérdés azonban, akik tartják, meddig bírják ... ?! MOTTÓ (Folytatás ai l. oldalról.) lenik a „wisch” — azaz a szig­nélfvny- ~ ' -LJ síriét Tv 21 Jó napot ki* vánok!... Az ablak nélküli vezérlő- teremben minden szem a mo­nitorra szegezödik. Rékai Gá­bor, a másik szerkesztő, Lu­gosi Károly, a gyártásvezető és Tánczos Gábor, a rendező csupán így láthatják a pro­dukciót. Ügy tűnik ez számom­ra, mint a vakrepülés, amikor a pilótát csak a műszerek iga­zítják el a légi országúton ... A nagymama dönt Miközben a Szabadság téri székházban minden a meg­szokott rendben halad, a Dá­niel család dilemma előtt áll: mit nézzenek? Hiszen az 1-esen rövidesen kezdődik A szív. A nagymama szava a döntő: — Kedvencem az Egri! — jelenti ki özvegy Zsuffa Mik- lósné, Sári néni, akinek éppen övén esztendeje adták kezébe tanítói diplomáját Nyíregyhá­zán. — Amikor a Rockstúdió van, el sem lehet húzni titeket a tévé elől! — győzködi két unokáját, a nyolcadikos Dó­rii, és a harmadikos gimna­zista Orsolyát. Így aztán ma­rad a melyiket a 3 közül? — Különösen hétvégeken a tévézés a család esti közös programja — állapítja meg a családfő, Dániel Attila, a Köz­ponti Statisztikai Hivatal egyik főelőadója. — Vidékről nem könnyű eljutni színházba, a slágerdarabokra szinte lehe­Az Állami Eér- és Munka­ügyi Hivatal összesítése sze­rint a tavaly végzett 130 ezer fiatal közül az év végéig mintegy 4000—4200-an nem találtak maguknak munkahe­lyet. Nagyobbrészt azok ma­radtak állás nélkül, akik sem­miféle szakképesítéssel nem rendelkeznek, de voltak olya­nok is, akik a lehetőségeket meghaladó igényeik miatt nem tudtak addig még munkahe­lyet választani. A pályakezdők elhelyezke­dési lehetőségeit a munkaerő­keresletben és -kínálatban or­szágszerte tapasztalható vál­tozások, a területenként, szak­mánként eltérő munkáltatói igények határozták meg. Mi­vel a vállalatok ma már nem általában a létszámuk bővíté­sére, hanem jól képzett szak­embergárdájuk megerősítésé­re törekszenek, érthető, hogy a legkönnyebben és a legrö­videbb idő alatt a szakmun­kásképzőt végzett fiatalok áll­tak munkába. A szakképzet- lenek iránt, folyamatosan csökkenő kereslet pedig nagy­mértékben megnehezítette azoknak a dolgát, akik min­den szakismeret nélkül ke­restek állást. Ez a segéd- és betanított munkát keresők mellett tovább szűkítette a gimnáziumot végzettek vá­lasztási lehetőségét is az ad­minisztratív munkakörökben; a számukra felkínált „íróasz­talos” állások száma messze Üjra és újra egyeztetik a prog­ramot. Az előtérben Román Péter tetlen Jegyet szerezni. Egy ideig bejárogattunk, de ez ma már az anyagiak miatt is ne­héz. — Most szerencsénk volt, e hét pénteken a Vigadóba ké­szülünk — jegyzi meg a fe­leség, aki körzeti ápolónő. — Az Amerika ígéret volt című darabot nézzük meg ... Am a családnak van még közös kedves időtöltése: a ki­rándulás. A Zempléni-hegyek­ben barangolnak tavasztól őszig. S most már félig meg­építettek Űj hutában egy hét­végi házikót. Egyik céljuk, hogy ezt befejezzék. A másik: egy színes tévé. elmaradt a végzősök létszá­mától. A friss diplomások elhelyez­kedési lehetőségeit elsősorban a területi különbségek hatá­rozták meg. Számos megyé­ben és városban jóval több műszaki és gazdasági szak­embernek tudnának állást biztosítani, mint ahányan je­lentkeznek, igen nagy a peda­gógushiány a kisebb települé­seken, de még a városokban is sok üres állás várja a ma­tematika, fizika és nyelv­szakos tanárokat. Az elhelyezkedési lehetősé­gek területi differenciáltságá­ra jellemző, hogy az előző évekhez hasonlóan a főváros­ban, Győr-Sopron és Vas me­gyében viszonylag zökkenő- mentesen tudtak munkába áll­ni a fiatalok. Az átlagosnál kedvezőbbek voltak a körül­mények Baranyában, Csong- rádban, Pest, Somogy és Za­la megyében, míg igen visz- szafogott a pályakezdők irán­ti kereslet Hajdú-Biharban, annak ellenére, hogy ebben a keleti megyében egyébként igen sok külföldi munkaválla­lót foglalkoztatnak. Ugyan­csak a területi különbségekre jellemző, hogy az év végén is munkára váró fiataloknak kö­zel a fele Borsod, illetve Sza- bolcs-Szatmár megyei. A munkaügyi szolgáltató irodákat a tavalyinál többen keresték fel, legtöbben nem hiába. A második és a har­madik negyedév során az iro­dák 4300 pályakezdőt vettek nyilvántartásba, és közvetíté­sükkel 96 százalékuk egy hó­napon belül elfoglalhatta első munkahelyét. Több megyében indítottak az elhelyezkedni nem tudó fiataloknak adóügyi, egészségügyi szakápolói, gyer­mekápolói, operátori és autó- buszvezetői képesítést nyújtó tanfolyamokat. Űj tartalommal igyekeznek megtölteni az egyébként rossz csengésű köz­hasznú foglalkoztatást is; a helyi tanácsokkal együttmű­ködve keresik olyan szociális hálózat kialakításának lehető­ségét, amelyben a fiatalok idősek gondozására, családse­gítő szolgáltatások ellátására vállalkozhatnak. Akárcsak a januáriak, ez az első februári hétvége sem kényeztette el a té­li sportok kedvelőit. Az idő­járás alakulását még a nap is röstellte, olyannyira, hogy elő se bújt. Annál több kósto­lót kaptunk ködből, szmogból. így azután ugyancsak elnép­telenedtek az utcák, s bár nem volt riasztó hideg, még a ház körüli apróbb teendők is el­maradtak. Szombaton például a Gödöllő és Vác közötti út­szakaszon elvétve találkoz­tunk emberekkel, csak a há­zak előtt sorakozó gépkocsik sejtették: együtt a család, ám ezúttal inkább otthonukban töltik a hétvégét. Ezúttal a benzinkutasok sem panaszkod­tak nagy rohamról. Vácott sem tolongott tömeg a járdákon. A főtér padjai kö­zött is csak négy gyerek rúg­ta a labdát, most aztán iga­zán nem zavartak senkit. Egy apuka sietősen tolta a gyerek­kocsit, ezúttal neki sem volt kedve megállni. Ám az uszo­da üvegportálja mögött vég­re némi élet sejlik. Az igazán csinos és kedves pénztáros, Kiss Tünde, gyor­san kiszolgálja a várakozókat. Benn a 25 méteres medencé­ben. vagy kéttucatnyi, zömmel iskoláskorú fürdőző. — A hétvégi napokon átla­gosan mintegy háromszázan fordulnak meg nálunk reggel fél hattól este nyolcig — köz­li az ablak mögül informáto­rom. — Bár a magas üzemel­Nyilatkozatok az újraértékelésről A Münnich Ferenc Társaság a társadalom helyzetéről, a szocialista megújulásról, egyes ezzel kapcsolatos vélemények­ről nyilatkozatot juttatott el a Magyar Távirati Irodához. Eb­ben hangoztatja: a megújulást szolgáló célok elérésének biz­tosítéka a szocialista társadal­mi rendszer stabilitása, a munkásság, a parasztság és az értelmiség aktív együttműkö­désén alapuló népi hatalom. A Münnich Ferenc Társaság ma is időszerűnek tartja ezt. a májusi pártértekezleten meg­erősített irányvonalat. Úgy látja azonban, hogy az elmúlt időszakban felerősöd­tek olyan nézetek, amelyek — a társaság véleménye szerint — akadályozzák a szocialista megújulás folyamát. Szükségesnek tartja a tár­saság a múlt kritikai értéke­lését. ám nem ért egyet ki- érleletlen, leegyszerűsítő ál­lásfoglalásokkal és azzal a fel­fogással. amely a magyar fej­lődés 1919-ben, majd 1948- ban választott útját — az el­követett törvénysértésekre, szektás, dogmatikus torzulá­sokra hivatkozva — a maga egészében elhibázott útnak próbálja feltüntetni, a Ma­gyar Népköztársaság és a szo­cialista rend elleni támadást pedig népfelkelésként igazol­ni. A Szabad Demokraták Szö­vetségének ügyvivő testületé viszont nyilatkozatban üdvö­zölte, hogy az eddigi hivata­los álláspontban változás tör­tént. A „népfelkelés” minősí­tést előrelépésnek tartja, ál­láspontja szerint azonban — noha még tisztázni kell a le­zajlott történések számos moz­zanatát — a nemzet számára soha nem volt kétséges: a megmozdulást a társadalom demokratikus erőinek tevé­kenysége jellemezte. A nyilatkozat kitér arra, hogy a minősítés kérdésében a párton belül már a február 10-re összehívott központi bi­zottsági ülés előtt különböző nézetek csaptak össze. A do­kumentum kiemeli: pártonkí- vüliek számára is nagy je­lentőségű, hogy az MSZMP fontos kérdésekben hogyan foglal állást, ezért hangsúlyoz­za „a Központi Bizottság tör­ténelmi felelősségét” a demok­ratizálás, a reform folyamatá­nak megvalósításában. Vennes Aranka Már csak néhány perc van a kezdésig. Sárdi Anna, Berkes Zsuzsa és Rózsa Péter vált még néhány szót (Vimola Károly felvételei) A medencénen a ködös, füstös hétvége is elviselhetőbb Erről olvastam Cseréljük ki a vezérigazgatókat! Mintha ágyúgolyó repesztette volna szét a sűrű, vastag felhőmasszát. Nyiladékán át zu­hogott a fény, mint a víz a Niagarán. Hatal­mas sugárban ömlött, sejtelmesen áttetsző vi­lágosságában oly élesen mutatkozott meg az igazság, mint friss hóban a rókanyom. Per­cekig csak álltam. Mellkasom zihált, szívem dobolt, ereim lüktettek Ez már a vég, gon­doltam, mert sokáig nem bírható a belülről feszítő túlnyomás. A szorítás engedett. Majd minden lelassult, pulzusom csillapodott, ereim­ben lassúdad tempó váltotta föl a vad lükte­tést, mellkasom megnyugodott, s valami so­sem érzett kellemes révületbe estem. Álltam a gyönyörű ragyogásban, az érces fényben. lm a bizonyosság, úrrá lehetünk minden nya­valyánkon, megkapaszkodhatunk az európai nemzetek mezőnyében, s lassan, de biztosan utolérhetjük az élen haladókat. Korábban ebben egyáltalán nem bíztam. Legyintettem, amikor azt hallottam, le kell váltani ezt vagy azt, s akkor rendbe jönnek az ügyek. A földöntúli világosságban megadtam magam. Föltartott kézzel jeleztem, tévedtem. Az eszmehirdetőiknek volt igazuk. Legott csat­lakoztam hozzájuk, skandálva a jelszót: cse­réljétek ki a vezérigazgatókat, cseréljétek ki a vezérigazgatókat! Újra elolvastam a felhőoszlató sorokat. Allah és Buddha! Ezek hatottak rám sokksze­rűen? Hogyhogy nem szökkentek a szemembe könnyek? Áradatként kellett volna ellepniük arcomat. Mi van velem? Előbb felhőszaggató öröm, utána könnyek? Hová tűnt józanságom, higgadt elemzőkészségem? Harmadszor is át­futottam a mondatot. Arra a következtetés­re jutottam, valaminek lappangania kell.a ho­mályos háttérben, amiről mi. egyszerű kis Jan­kók persze hogy nem tudunk. Az új vezérigazgató biztosan tudja. Vagy legalábbis sejti. Ezt mondja: Elsősorban sze­retném az átadás műszaki feltételeit javítani. Ebbe beletartozna például az is, hogy teli tankkal gördülhessenek ki a kocsik tele­peinkről. Ezt nyilatkozza első munkanapján az új vezérigazgató. Botfülűnek kell annak lennie, aki ebből sem érzi meg a feladat nagy­ságát. A homályos hátteret. S nem szégyelli el magát régebbi hebehurgya beszédéért. Egy íj vezérigazgató alaposan megfontolja, mit nyi­latkozzon a sajtónak munkába állása első napján. S első feladatául sem valami piszli- csáré dolgot tűz ki. A beköszöntő szavak alig­hanem csapatmunka eredményei. Gondos föl­tárással lelték meg a vállalatnak azt a pont­ját amelynek megváltoztatása a legnagyobb erőt igényli és a leglátványosabb sikerrel ke­csegtet. Ezer és ezer magyar családnak tehe­tik teljessé azt az örömet, amit az új autó átvételekor éreznek. így végiggondolva a folyamatot, ismét öröm töltött el. Most már fönntartás nélkül kö­vetni tudom hivatott vezetőinket, akik szün­telenül hangoztatják, ne legyünk kishitűek. összefogással, a feladatok rangsorolásával ki­mászhatunk abból a mély gödörből, ahová ju­tottunk. Lehet stabilizáció, lehet kibontako­zás. A magyar név ismét régi fényében fog ra­gyogni Európa egén. Ahol vezérigazgató­cserével elérhető, hogy az átadótelepekről teli tankkal gördülhessenek ki a kocsik, nem pe­diglen három kávéskanálnyi üzemanyaggal, ott semmiféle nehézség nem okozhat gondot. Termékszerkezet-váltás, piacgazdaság, gaz­daságos termelés — minden, minden megold­ható. Csak ahhoz legyen erőnk, hogy kicserél­jük a vezérigazgatókat. Minden csere egy-egy ágyúlövés, egy-egy új nyiladék, ahonnan zuhog a fény, megvilágítva a szűk keresztmetszetet, aminek tágításával biztos léptekkel közelíthetjük meg nemzet­megváltó céljainkat. Kör Pál Tükör, lugas

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents