Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-27 / 49. szám
4 1989. FEBRUÄR Zl„ HÉTFŐ Haldoklik egy ház A faluban mindenki ismeri — azaz csak ismerte — azt a szép kort megélt házaspárt, akinek hagyatéka ez a jelleg'- zetes paraszti lak. Csak úgy emlegetik: Balázs-Aszódi porta. Ügy emlékeznek rájuk, hogy igen szerették, becsülték egymást. Fokozta a tiszteletet Irántuk az is, hogy rendszeresen gazdagították gyönyörűen hímzett térítőik, párnáik, takaróik és a népi élet más használati tárgyainak számát — mintegy jelképként az élő múltnak. Mi sem természetesebb, hogy a régi értékeket tisztelő helybéliek és szakemberek fejében megfordult a gondolat: legyen a portájukból tájház. Még életükben szóba került ez a dolog, ám akkor csak szó maradt. Mikor már az idős asszony is meghalt, a szép számú örökösök vették birtokukba az épületet, amely hallatlan eszmei értéknek számított. A régi gondolat azonban továbbra is élt, e mivel az Országos Műemléki Felügyelőség szintén úgy látta jónak, a Ba- gi Nagyközségi Közös Tanács néhány évvel ezelőtt a műemléki felügyelőség segítségével megvásárolta a megmaradt együttest. Az épületet ezt megelőzően védetté nyilvánították, hiszen nem csupán jellegzetes népi építészeti stílusa jelentett értéket — szabad kéményes zsúpfedeles épület lévén —, hanem a kora is, ami száz esztendősnél jóval többre tehető. Ha még azt is hozzátesszük, hogy a Galga mentén nem található egyetlen ilyen ház sem, érthető, hogy ez a tény ugyancsak megnövelte az értékét. A megvásárlás óta teltefk- múltak az esztendők. Egyre nagyobb lett a szakadék az eszmei és valós érték között. Por lepte a hímzett térítőkét, a festett tányérokat, kívül-be- lül mállani kezdett a házon a vakolat. Az épület kulcsát két éve nem találják, de a betört ablak „jóvoltából” egyre-más- ra tünedeznek el a tárgyaik. Végül is mi lesz ennek a háznak a sorsa? A kezelői jog a Bagi Tanácsé, a szívfájdalom a hévízgyörki elöljáróságé. S még néhány emberé, akik szeretnének valamit tenni. De hát tulajdonképpen még azt sem tudják, hogy miként fogjanak hozzá a mentéshez. A faluban élő örökösök — akik látják a pusztulást — szeretnék az épületet visszavásárolni. Am ami annak idején 150 ezer forintba került, az ma már megközelíti a milliós értéket. TELEFERE. Régi, jól bevált műsorként szeretik — már akik rokonszenveznek vele — az előfizetőik a Vitray Tamás- féle Teleferét. Akkor is, amikor az angolból magyarított címén Tóksó elnevezéssel keltett feltűnést, és akkor is, amikor megújulva, tehát a mostani szignáljával kért teret és figyelmet magának, nos, ezekben az újabb időkben szintén rengetegen nézték és nézik ma is. A legfrissebb mutatványai azonban valahogy zavaros felhangokkal terhesek. Az egyszerű készüléktulajdonos olyasmit tapasztal, hogy nincs már meg ebben a szerkesztőségben sem az a tisztes regula, hogy csak olyasmit adnak tovább, amihez kétség nem fér, illetőleg, ami sem erkölcsileg, sem esztétikailag — hogy azt ne mondjuk, a törvények értelmében — nem kavar nagyobb hullámokat. Márpedig a Teleferét is elérte az a vég, amely hány és hány hasonlóan nagyszabású és közkedvelt sorozatot ful- lasztott ki. Nevezetesen: bármennyire is ki vagyunk éhezve az igazán érdekes, a legendák magasában járó-kelő szereplőkre, ezek az illetők egyi- ke-másika éppenhogy nem olyan kiválóság, mint amilyennek lennie kellene. Hogy csak a legutóbbi Vit- ray-műsor bakijait említsük, hát először is kiderült, hogy az a bizonyos magyar Robinson, aki az egy esztendőre szóló elvonulást vállalta, éppen nem egy feddhetetlen valaki. Ide ennyivel, amoda amannyi- val tartozik (feltehetőleg egyéb zűrzavaros ügyei is vannak), ám mindennek dacára a közelmúltban mégis teret és helyet kapott. Tehette, mert az arra szerződtetett munkatársak elfelejtettek utánajárni, hogy valójában ki is ez a kétségkívül rokonszenves, de azért a gyalogosan közlekedő állampolgárok számára tüstént gyanús valaikinek tetsző (?) ember. Megkapta tehát a glória karimáját a feje fölé, és még egy önkéntes szurkoló- tábor is alakulhatott, hogy ugyan szegény elvonulónkat meddig kíséri majd a szeren- csecsillag. Ám aztán becsapott a ménkű, és kiderült, a nyomozó hatóságok is erőteljesen érdeklődnek a szóban forgó vendég iránt. Baki volt a felléptetése? Ne kelljen ezt a foglalkoztatást itt minősíteni ... S ugyanígy borsódzhatott a lélektanban egy picit is jártas készüléktulajdonosok háta, amikor az a dobosból lett te- lekommunikátor elkezdte sorolni személyiségfejlesztő (sőt -kicserélő) módszerének lényegét. Hát egy ilyen ajánlatot annyi pénzért elfogadni, éppen nem valami nagy meg- gondoltságra vall. Az illető azonban minden további nélkül elmondhatta hitvallását, amelyet föltehetőleg nem egyen és ketten komolyan vettek, s el is határozták, hogy belevágnak a kurzusba. MŰSOR. Amilyen nagy örömmel vehettük tudomásul, hogy kedves műsorújságunk ismét a régi, tehát nem csupán a legszűkebben vett napi rádió- és televízió-műsorok sorakoznak benne, olyan lehangoló volt olvasni hasábjain az olvasói levelek panaszáradatát. Ez a siránkozás szinte mind azért került papírra, mert az 1-es és a 2-es műsor oly any- nyira különvált. Itt a Híradó indul, ám amott egy félig sem befejezett krimi pereg. A papa az előbbit nézné, az eladó leány és a kamaszkorú öcsi- kéje meg a másikat. Igazságtevés nincs, mert nem lehet. Csak az amúgy is feszült családi légkör fenyeget újabb robbanással. Dirr-durr — pedig legalább ezt el lehetne egy kis tapintattal kerülni,.. Akácz László Az örökösökön kívül azonban most már többen is érdeklődnek az épület iránt. Különböző hasznosítási javaslatokkal álltak elő. Akadt olyan jelentkező, aki régi portát alakítana ki benne, újra berendezné a környékről származó népi-paraszti használati tárgyakkal, a szérűben pedig olyasmit árulNapjaink nagy problémája: hogyan viszonyuljunk közelmúltunkhoz, miként értékeljük az utóbbi évtizedeket? A Társadalmi Szemle különszámá- ban jelent meg az a tanulmány, amely átfogóan, tudományos alapossággal vizsgálja ennek a korszaknak az eseményeit, a magyarországi szocialista átalakulás jellegzetességeit, hatásait. A teljes igazság kimondása csakis a dokumentumok elemzésén alapulhat. Még sok vita és vihar várható, amíg eljutunk a jelzett igazsághoz. Mindenesetre ehhez nyújt adalékot Nemes János könyve. amely Rákosi Mátyás születésnapja címmel jelent meg a Láng Kiadónál. Olyan szerző tollából olvashatunk, aki nagyon közelrpl figyelhette meg történelmünk egyik szakaszának kulcsfiguráját. „Rákosi apánkat”, „a magyar nép bölcs vezérét”, „Sztálin legjobb magyar tanítványát”. Nemes János ugyanis egyik szervezője volt annak az ünnepségsorozatnak, amelyet Rákosi hatvanadik születésnapjára rendeztek, egyben ő szerkesztette azt a könyvet, amely Rákosiról szólt. így nagyon is benne volt az eseményekben, s hitte, amit csinált, sőt — mint megvallja: szerette Rákosit. Éppen azért vállalkozott rá. hogy megírja ezt a könyvét. mert tudni akarta, hogy mi rejlett oly ellentmondásos politikai személyiségében. Persze azóta évtizedek teltek el. s a szerzőnek is mód nyílott, hogy alaposan elemezze. összegyűjtött és hozzáférhető dokumentumok alapján alakítsa álláspontját, véleményét Rákosiról. Első fejezetben emlékeit írta le. azt, hogy 1952-ben miként születtek azok a könyvek, amelyek dicsőítették a párt vezetőjét, hogyan na, ami szokás volt a régi gazdaságokban. Két másik ajánlkozó éttermet, szórakozóhelyet létesítene, megőrizvén a népművészet elemeit. Tetszetős gondolatok ezek, de legelőször is az épület műszaki állapotát kellene megvizsgáltatni, s ha szükséges, az életveszély-elhárítási, a különböző állagmegóvási munkákat is elvégezni. Akkor lehetne dönteni további sorsáról. Múlt év augusztusában a műemléki felügyelőség szakemberei újra tanulmányt készítettek a helyszínen, s ezt a jegyzőkönyvet szeptemberben elküldték a Pest Megyei Tanácsnak. Sajnos, kedvezőtlen választ kaptak rá, hiszen a megyei tanács véleménye szerint százezrekre rúgna a helyreállítás költsége. Ehhez nem tudnak hozzájárulni, s értelmét sem látják. A környéket nézve, óhatatlanul felmerül bennem az aggódó gondolat: végtére is any- nyi védett épületet lebontottak már hazánkban, vajon nem jut-e a hévízgyönid Is erre a sorsra? Tény az is, hogy a ház sorsa továbbra sem hagyja a helybelieket hidegen. Hamarosan falugyűlés lesz Hévízgyörkön. Ugyan már az utolsó utáni öt percben vagyunk, de az összefogás talán még segíthet. Vennes Aranka Rózsi néni álbajusszal Ezek a dámák nem a fársángon arattak diadalt, mint Csokonai Dorottyája és hasonló korú barátnői. Mert bár a farsang ideje elmúlt már, az asszonyok sikere nem maradt el Pándon. ahol szombaton délután a helybeli nyugdijasklub színjátszócsoportja Szigligeti Ede A csikós című népszínművét mutatta be. A darabot betanító nyugdíjas óvónőnek, Ma- latinszki Jenőnének és a többi vállalkozó kedvű klubtagnak még az sem szegte kedvét, hogy férfi nélkül kellett boldogulniuk. mivel a társulatban csupán a hölgyek képviseltetik magukat. Bódi Lászlóné csikósgúnyát húzott magára, arcát széles karimájú kalap és kackiás bajusz mögé rejtette, így csak a beavatott nézők tudhatták, hogy a hegyesre pödört férfiúékesség Rózsika nénit díszíti. A hosszú színdarab betanulása kicsit nehezen ment, de mire elérkezett a bemutató napja, már a legidősebb szereplő, a 84 éves Juli néni is kívülről fújta a szerepét. Nem vallott hát szégyent a csoport a falu apraja-nagyfa előtt, akik úgy megtöltötték az alkalmi színházat, hogy még a pótszékekre is bőven jutott belőlük. Mert hát ki ne lenne kíváncsi egy előadásra, ahol nem az országot végighaknizó huszadrangú művész-önjelöltek produkálják magukat drága beléptidíjért, hanem csupa-csupa ismerős lép színpadra. Ahol lehet találgatni, melyik szereplő kicsoda is valójában. De nem csak helybeliek ültek a teremben, ott tapsoltak az első sorokban a nagykátai nyugdijasklub tagjai is. A közeli nagyközségből érkezett vendégeknek úgy tetszett a pándiak produkciója, hogy meghívták őket: adják elő náluk is a Szigligeti-darabot. Közelmúltunk történetéből Rákosi Mátyás közelről • hamisították meg a tényeket, csak hogy jobb színben .tüntessék fel a „vezért”. A kötet második fejezetében egy életrajzi vázlatot nyújt át az olvasónak. Ennek egy rövidített változata már megjelent a Társadalmi Szemle 1983. évi 1. számában, majd egy évre rá a Politikuspályák című kötetben. Most azonban a teljes szöveg olvasható. Persze koránt sincs még feltárva minden. ami Rákosira vonatkozik, hiszen a szerző nem fért hozzá nagyon sok fontos, az archívumokban őrzött anyaghoz, a teljes igazság feltárása még várat magára. A harmadik fejezetben Nemes János Rákosi beszédeinek, írásainak olyan sorrendjét adja, illetve úgy idézi a műveit, hogy azokból világosan kitűnik személyisége. így teljesebbé válik a Rá kosi-kép. Még mi is. akik átéltük azokat az időket, megdöbbenten olvassuk, hogy milyen is volt az a „hét országra szóló születésnap”, hogyan ünnepelte az ország népe „a legelső magyar embert”, miként lehetett elhitetni. hogy ő valóban a magyar nép javát akarta. Mindent a sztálini mintára csináltak. munkálkodott a retusőr. burjánoztak a zengzetes szavak. a „dicshimnuszok”, miközben már lehetett érezni, hogy az ország egyre jobban válságba sodródik, ne feledjük, hogy mindössze egy esztendő választott el 1953-tól, amikor nyíltan a felszínre bukott. hogy téves gazdaságpolitika csaknem romlásba sodorta az országot. Ekkor azonban még tartott a jól megszervezett „éltetés”, mindent beleadtak, csak hogy kedvező kép kerekedjen ki a párt vezetőjéről. Ahogyan Nemes János írja: „rózsában jártak bokáig”. miközben a törvénytelenségek. a letartóztatások vihara sepert keresztül az országon. A Nemes rajzolta életrajzból azt is megtudjuk, hogy Rákosi nem is volt olyan bölcs, olyan jóságos, olyan emberi, mint annak idején leírták. még az életrajzában is feltüntették. Voltak érdemei a magyar és a nemzetközi munkásmozgalomban. de nem olyan nagyok, ahogyan annak idején értesültünk róla. ahogyan lefestették életrajzírói és éltetői. Kétségtelen, hogy a Horthy börtönében eltöltött 15 esztendő növelte nimbuszát, s mivel a Szovjetunióba emigrált Kun Béla. a Magyar Tanácsköztársaság tényleges vezetője már nem élt. amikor ő odaérkezett 1940 októberében, így esett rá Sztálin választása, hogy Rákosi legyen a moszkvai csoport vezetője. S amikor a felszabadulás után hazatértek. következetesen dolgoztak azon, hogy ő legyen a magyar kommunisták elismert vezére. Ö ezzel a bizalommal csúful visszaélt. Eleinte még „betartotta” a koalíciós idők „játék- szabályait”, de ahogyan a hatalom egyre jobban a kezébe került, úgy mutatta meg igazi arcát, illetve nem is any- nyira magatartásában, mint cselekedeteiben mutatkozott meg cezaromániája. magyarul: hatalmi tébolya. Nemes János könyvében sorra veszi a felszabadulás utáni éveket, a szalámitaktikát. az egyesülés helyetti beolvasztást. amit éppen Rákosi javallatára tettek meg a két munkáspárt „egyesülésekor”. a huszáros támadást a szövetkezetek megalakulásáért, a munkaverseny túlteljesítéséért, s megannyi más dolgot, amivel Rákosi bizonyítani akarta, hogy ő valóban Sztálin legjobb magyar tanítványa. Leírja Nemes Rákosinak a Rajk-per- ben betöltött szerepét, azt az időszakot, amikor az SZKP XX. kongresszusa után leszálló ágra került személye, s amikor 1955-ben úíra támadásba lendült, hogy végül is 15 esztendőt száműzetésben töltsön Rákosi Mátyás. A Rákosi-iratok ismertetéséből kitűnk. hogy milyen volt a felfogása, hogyan ítélt meg egyes helyzeteket, miként értékelte a viszonyokat, hogyan rendelte alá személyének az egész magyar nép érdekeit. Kétségtelen, a magyar személyi kultusz időszakának a megteremtésében döntő szerepet játszott, hagyta, hogy személye köré nimbuszt fonjanak, s a törvénytelenségek, bűnök elkövetésében élen járt. s ezért szükséges, hogy minél többet megtudjon róla az azóta felnőtt nemzedék is. Gáli Sándor
