Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-24 / 47. szám

Mindig csak a hazai fél kockáztasson? Budai Rendőrkapitányság MiSS HÁTA Ne a tolmácson múljon a siker A jövedelmezőbb gazdál­kodási formákra történő átál­lás időszakát élik a hazai vál­lalatok és szövetkezetek. Az elmúlt év decemberében el­fogadott új társasági törvény utat nyitott az Rt.-k, kft.-k és vegyes vállalatok elterjedésé­hez. Hazánkban 1972 és 1986 között mindössze 60 vegyes vállalat működött, viszonylag szerény tőkével. Mostanság az engedélyezettek száma már meghaladta a 270-et, s a közös töke összege százmillió dollá­rokban mérhető. _A Magyar Gazdasági Kama­rán belül működik a Joint Ven­ture Klub. Ügyvezető elnöké­vel. dr. Toldy-űsz Istvánnal ezeknek a vállalkozási for­máknak a létjogosultságáról, közös gondjaikról, a bennük megvalósítható eredményes­ségről beszélgettünk. — A partnerkeresési folya­mat már az elmúlt év elején felgyorsult. Mi a véleménye az azóta eltelt időszakról? — Ami a leginkább szembe­tűnő. hogy sok apró cég ala­kult. Ezt nem hiányosságként mondom, hiszen a menedzseri tudással is rendelkező ügyes vállalatvezetőkre soha nem volt akkora szükség, mint napjainkban. Klubunknak je­lenleg 130 tagja van. s közöt­tük a kívánt arányban képvi­seltetik magukat az egészen kis kaliberű cégek is. Ugyanis a lényeg a produktum, a fel­mutatott tiszta nyereség. Van­nak szerencsére újabban meg­felelő tőkével rendelkező, olyan magyarországi nagyvál­lalatok is. amelyek tőkeerős nyugati partnerekkel létesíte­nek közös vállalatot. Külön is örvendetes, hogy olyan kiemelt ágazatokban, mint például az elektronikai ipar. a mezőgaz­daság, az építőanyagipar. kor­szerű, importot helyettesítő, anyag- és energiatakarékos termelést adó vegyes vállala­tok működnek. Mégis, vannak az új társasági törvénynek bosszantó. s a vállalkozási kedvet fékező hiányosságai is. — Konkrétan mire gondol? — A mai napig agyonbü­rokratizált nálunk a gazdasá­gi élet. Az eddig alakult vál­lalatokra mindez nem volt ér­vényes. Azon egyszerű oknál fogva, mivel a Polgári Tör­vénykönyv annak idején nem számította a gazdálkodó szer­vezetek közé — az akkor még nem létező — vegyes vállala­tokat. Az új társasági törvény azonban szakított ezzel, s ki­mondja, hogy valamennyi megalakult vagy születendő vegyes vállalat gazdálkodó szervezetnek számít. S ezáltal vonatkoznak rájuk is mind­azok a bürokratikus, paterna­lista jogszabályok, amelyeket az állam, mint a vállalatok „tulajdonosa” az elmúlt 4 év alatt hozott. Az Igazságügyi Minisztérium ugyan elhatároz­ta. hogy visszavonják a feles­leges bürokratikus jogszabá­lyokat: de ahelyett, hogy az­után terjesztette volna ki a vegyes vállalatokra, előbb kö­telezővé tette számukra is! Ta­lán. ha a jogalkotók jobban támaszkodtak volna a közgaz­dászok. gazdasági szakembe­rek véleményeire és észrevé­teleikre, megtörténtek volna a szélesebb nyilvánosságot igénylő előzetes konzultációk, gátat lehetett volna szabni a bürokrácia burjánzásának. — Mégis, milyen jövő előtt állnak az új vállalatok? — Akkor lehet zavartalan a működésük, ha a külföldi partner is megfelelő részt vál­lal a kockázatból. Az alapító tőkén kívül gyakran szükség van hitelek felvételére is va­lamelyik hazai pénzintézettől. A szerződések szövegezése so­rán arra kell törekedniük a hazai cégeknek, hogy az eset­leges sikertelenség esetén a tőkés partner is osztozzék a veszteségben. Ne hivátkozhas- sék arra, hogy a nevét techni­kai berendezéseit, vagy eset­leg a gyártott új termék li­Tia‘*-"«.uoy, £,. Az,h. ' UraW ElsősorbanalláShoz több Pontjára ,h°ZZa egy utí.nyelver> beszór nem M E^ Sébtér tatÓt■ a^azTk' "W­ame'yhez tan°k abban az minden cencét adta. A partner is le­gyen kötelezve fele-fele arány­ban történő rizikóvállalásra, a felvett kölcsönök visszafizeté­sére. A lényeg ugyanis a mai napig az, hogy a tőkés számá­ra ez a, mondhatni „vegyes házasság” lényegében referen­cia arra, hogy itt, ezen a pia­con is jelen van. Sokat nem veszíthet, hiszen van annyi tőkéje, hogy akár további be­fektetéseket is megvalósíthat, például szállodát épít. Mivel az élet köztudottan tele van meglepetéseikkel, így adódhat­nak előre nem látható dolgok. — Vannak részvénytársasá­gok, vegyes vállalatok, ahol a felügyelőbizottság tagjai ..tisz­teletdijat’’ kapnak. Az új tár­sasági törvényben ezzel kap­csolatban történt változás? —Létezik a vállalati nye­reségadó-törvény. Ez kimond­ja. hogy a már említett tago­kat csak az adózott nyereség­ből díjazhatják. Pedig ké­zenfekvőbb az volna, ha a munkabérből honorálnák őket. Mert kérdem én, melyik az a szuper cég. amelyik már mű­ködésének első évében olyany- nyira nyereséges, hogy abból az összegből az említett díja­zásokra is futja. A beruházás idejét is beleértve legalább 3—4 évnek kell eltelnie ah­hoz, hogy a vegyes vállalatok megnyugtató hatékonysággal és eredményességgel működ­jenek. A társasági törvény előírja, hogy kötelező a fel­ügyelőbizottság megalakítása egy bizonyos értékhatáron fe­lül. de díjazni nem lehet őket. Dr. Toldy-ösz István és munkatársai igazán nem pa­naszkodhatnak arra, hogy egyhangúan telnek munka­napjaik. Ugyanis alig volt vé­ge beszélgetésünknek, s máris várta a lengyel rádió stábja. Mi másra is lettek volna kí­váncsiak. mint a magyaror­szági vegyes vállalatokra, mű­ködésükre. Az ügyvezető elnök, mielőtt a rádiósoknak rendelkezésére állt volna, elmondta, hogy a külföldi partnerek kérésére beindították a Magyar Gazda­sági Kamarában az idegen nyelvű klubdélutánokat. An­gol és német nyelven folynak a tanácskozások, konzultációk. Ez egyben jelzés is arra, hogy a hazai cégek vezető mun­katársainak ahhoz, hogy a legváratlanabb helyzetekben is egyenrangú partnerei lehesse­nek tőkés társaiknak, mini­málisan középfokú nyelvtu­dással kell rendelkezniük. Ugyanis késői lehet az a hi­vatkozás. hogy tudtak a prob­lémáról, de mivel késett a tolmács, vagy nem is volt, nem tudtak időben intézkedni. Gyócsi László Ügyfélfogadás A Budai Rendőrkapitányság Budaöi-s, Szabadság u. 160. szám alá költözött. Az ügyfél- fogadás 1989. február 27-től az alábbiak szerint módosul: Személyi igazolvány, útlevél és közlekedési igazgatási ügyekben: hétfőn 13.30 órától — 18.00 óráig, kedden 8.30 órától — 12.00 óráig, szerdán 8.30 órától — 12.00 óráig és 13.00 órától — 18.00 óráig, csütörtökön 8.30 órától — 12.00 óráig. Engedélyügyekben: 8.30 órá­tól — 12 óráig és 13.30 órától — 18.00 óráig. Az eddigiektől eltérően a Pilisvörösvár és vonzáskörze­tében élők, a könnyebb ügyin­tézés érdekében útlevél és sze­mélyi igazolvánnyal kapcsola­tos ügyekben a helyi rendőr­őrsön (Pilisvörösvár, Fő u. 62.) az alábbi időpontokban intéz­hetik ügyeiket: kedden 8.30 órától — 12.00 óráig, szerdán 8.30 órától — 12.00 óráig és 13.00 órától — 18.00 óráig. Közlekedési igazgatási ügyekben, — amikor a postai befizetés, illetve okmánybélyeg vásárlása szükséges — a posta nyitvatartása miatt 15.30 óráig tudnak intézkedni. A Budaörsi Rendőrkapitány­ság levélcíme: 2040. Budaörs, Szabadság u. 160. Pf.: 5. Köz­ponti telefonszáma: 669-055. Megizzasztott vezetők Farsang idején Nagykátán is sokan hálóznak. A műve­lődési központ nyugdíjasklub- ja sem akart ebből kimarad­ni, ezért bátyus farsangi bált tartott önmagának, valamint családtagjainak. Már délután három óra körül zsúfolásig megtelt az intézmény feldí­szített nagyterme. Jócskán ke­rült az asztalra enni- és in­nivaló a batyukból, kosarak­ból. A bált a Tápiómente tánc­kara nyitotta meg palotással, majd a legjobb hangú asz- szonyok nótacsokorral, a leg­mozgékonyabbak pedig ci­gánytánccal keltettek nagy derültséget. A hangulatot fo­kozta a szép számú jelmezes, akik között tapsolhattunk az első helyezett Miss Rátának, a Rózsának és a Gésának. A televízió műsorait parodi­zálta az Ablak és az Évgyű­rűk kettős, akik szerint az Országgyűlés megszavazta, hogy ezentúl száz százalékkal emelik a nyugdíjakat, ame­lyeket egy hónapban kétszer fizetnek. Mondanunk sem kell, hogy ez milyen tapsvi­hart váltott ki. Alig akadt olyan, aki csak végigülte volna az estét, hi­szen mindegy volt, csárdás, keringő, tangó vagy tvíszt hangzik a kazettáról, a negy­venévestől a nyolcvaneszten­dősig — a máskor fájó lá­bakkal — ropták a táncot. Közben Akantisz Marcell tanácselnök és Gulyás György párttitkár egy-egy tortával köszöntötte a bál résztvevőit. Viszonzásul a klub asszo­nyai alaposan megizzasztották őket a táncparketten. A tom­bolahúzáson nagy derültsé­get keltett egy-egy minden­napos használati tárgy. Éjfél felé már néhányan szedelőz- ködtek, a többiek viszont még maradék energiájukat össze­gyűjtve körtáncba kezdtek. Ez az esemény csak egy volt a klub sokszínű tevé­kenységéből, hiszen a hétvé­gén felkerekednek és átmen­nek Pándra szomszédolni, ahol megnézik az ottaniak előadásában Szigligeti Ede: A csikós című színművét. A to­vábbi program: színházi elő­adás Budapesten, kirándulás a Mátrába. A szokásos két­hetenkénti klubnapokon pe­dig videomozi, ismeretter­jesztő előadások és vetélke­dők lesznek. A klub már szin­te nem tud új tagot fogad­ni; jelenleg 140-en vannak. Apró Mária Nyugalmai szeretnék, csendes napokat Leginkább a múltról gondolkodik Peszérradacson a cselédházak ugyanolyanok voltak 1889- ben, mint másutt. A konyhában két család kerülgette a csikó­tűzhelyet, s a hajnalok hidegében kicsik s nagyok egyaránt már úton voltak a távoli földek felé. A Pintér famíliában eb­ben az évben megint gyarapodott a család, megszületett Pál. Nem volt ez sem öröm, sem bánat, ha került étel a nagyobb gyerekeknek, került a legkisebbnek is. A kisfiú ötéves korában már a vállára vetett kapán kicsi bugyorral, ott sorjázott a fel­nőttekkel a burgonyaföldek fe­lé. s csak olykor rítt egy kicsit apró termetű édesanyjának, hogy töri a nyél a vállát. Ne­hezen élt a család, így aztán, mikor a faluban kidobolták, hogy 82 pengőért útkaparókat vesznek föl, a serdülő legény nem sokat tétovázott, hanem jelentkezett. 1937-ig Örkény­ben lakott, aztán, mivel az út- mester igen elégedett volt a munkájával, kinevezték Ta- társzentgyörgyre, s megkapta a csatorna melletti útkaparó- házat lakóhelyül. Akikor már három gyerekről kellett gon­doskodnia, megvette hát a csa­torna melletti földet, ahol egy nyár alatt megépítette azt a nádtetős házat, amelyben ma is lakik — egyedül, szál maga. A Halász nagyságos úr megen­gedte, hogy Sarlósáron vályo­got szedjenek, nádat adott a csatorna. Tartott állatot, így a tejhasznot nem kellett venni, a kemencében kenyeret, kalácsot sütöttek. — Most is itt van az íz a szómban — mondja a 91 éves Pintér Pál, belerévedve az em­lékezésbe. — Mostanság any- nyiféle dolgot kevernek az étel­be, hogy az ember ínye nem érzi a jót. — Munkában telt el az élet — mondja. — Naponta gyalo­goltam a kilométereket, s ak­koriban bizony nemigen néz­tek g körmünkre, bíztak a munkásokban. De nem is volt szörcsögő szutyokkal teli árok, kátyús út! Eszébe nem jutott a népnek, hogy semmittevéssel tolja a napokat. Bár — s ka­csint is egyet — magam egy­Alkatrészeket is gyártanak Egy kisebb gyárnak is beillik a Dunai Kőolajipari Vállalat gépészeti karbantartó műhely­csoportja, A jól felszerelt üzemekben az itt dolgozó szakemberek szinte minién meghibásodott alkatrész helyett azonnal újat tudnak gyártani. így biztosítják az óriási vállalat zökkenő­mentes működését. Király Elek képünkön marógépén egy úgynevezett tengelyegyengető fejét készíti el a százhalombattai üzemben (Hancsovszki János felvétele) szer megtettem! Az útmester kiparancsolt munkára március 15-én. Minek vitatkozzam, gon­doltam. elmegyek, ha úgy akar­ja. Szép idő volt, melegen sü­tött a nap, elfeküdtem szépen egy fa alá, s néztem a tájat. Így ünnepeltem, egymagám. Volf nekem földem is, áren- dába vettem, műveltem. Hal­lom a rádióban most, adnák vissza az embereknek, de hát már nincs, aki vállalja. Itt, a falu körül a határ dűlőikre volt osztva, meg volt tervezve, mi­be mi jön. Ide krumpli, amoda gabona. Ha aztán föltörték, mehetett a jószág szabadon legelni. — Szent György-napkor számba vették a falu állatállo­mányát, a pásztor végigjárta a házakat, s felrótta, ki hány ál­latot akar kihajtatni. A pász­tor nagy úr volt, a kondást tartották legkevesebbre. A disznók egész évben kint vol­tak a határban, túrták a mo­csarakat, azután Szent Mi- hály-napkor már makkon gömbölyödhettek, egészen Mik- lós-napig, addig tartott erre az engedély. A falunak két gu­lyája, ménese is volt, az em­berek hatalmas földeken gaz­dálkodtak. Eljárt ez az idő, el nagyon. Én már a rádiót sem hallgatom, mert nem mond semmi jó hírt, csak bajokat sorol. Gyűléseznek, aztán me­gint gyűléseznek, beszélnek csak. Mit érthetek már én ehhez? Mindig újítanak vala­mit. de aztán csak a régihez térnek vissza ... A nyugodt, kék fényű sze­mek megőrizték színüket. Pali bácsi bal szemébe tavaly Hypó fröccsent, orvoshoz nem ment véle, gyógyult, ahogy gyógyult. S hogy miért nem , keresett hozzáértő segítséget, annak is oka van. — Előfordultam én a kórház­ban, ahol a doktor tisztelettel beszélt velem, azt mondta, le­gyen szíves. Háromszor is visz- szajött megkérdezni, jó helyem van-e, jól fekszem? Vörös dok­tornak hívták, ha jól emléke­zem. Aztán egyszer itthon rosszul voltam nagyon. Hívtak egy orvost, eljött, de mérgelő­dött nagyon, hogy nem bírok lekecmeregni az ágytól. Nem segített volna semmit, nézte, hogy szédelgők a hokedlihez. No, hát én azóta nem futkosok doktorok után. Nyugalmát sze­retnék, csendes napokat. Nincs is semmi baj, csak talán, hogy nem alszom. Altatóformákat szedek, de nemigen használ­nak, csak járnak a fejemben a gondolatok. Leginkább a múltról... Beller Ágnes 1989. FEBRUÁR 24., PÉNTEK

Next

/
Thumbnails
Contents