Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-21 / 44. szám
4 ^ßfifap 1989. FEBRUAR 21., KEDD Ki tud többet?, Elődöntő Hazánkban a középiskolák egészét átfogó mozgalommá vált a Ki tud többet a Szovjetunióról? című vetélkedöso- rozat. Pest megyéből 61 iskola nevezett be az idei versenybe. A Vácott, a Friss István köz- gazdasági Szakközépiskolában rendezett megyei döntőből két középiskolai és egy szakmunkásképző intézeti csapat jutott az országos elődöntőbe. A középiskolások 1989. március 10-én 11 órakor Szolnokon, a helyőrségi művelődési klubban, a szakmunkásképző intézetek legjobb csapatai pedig 1989. március 6-án 11 órakor a fővárosban, az Almássy Téri Szabadidőközpontban mérik össze tudásukat. Pest megyéből a középiskolások országos elődöntőjébe jutott a dabasi Táncsics Mihály Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola, az érdi Vörösmarty Gimnázium, míg a szakmunkások csapatát a ceglédi 203. Számú Ipari Szakmunkásképző fiataljai alkotják. A vetélkedősorozat végén az országos döntők valamennyi résztvevőjét jutalomban részesítik. Ezen kívül a két első helyezett csapat iskolája háromszobás. berendezett faházat kap három évi. használatra a balatonberényi Gorkij üdülőtelepen. A két második díj 40 ezer. míg a két harmadik díj 30 ezer forintot hoz a tanintézményeknek. És. hogy teljes legyen á legjobbak öröme, a döntőkön kiváló teljesítményeket felmutató nyolc csapat tagjai — felkészítő tanáraikkal együtt — jutalomüdüléseken vehetnek részt a Szovjetunióban. Apadó pénztárcák — növekvő érdeklődés A Reform nagy csalogató Közismert, hogy az utóbbi években drasztikusan csökkent a színházak, mozik és más művelődési intézmények közönsége. Az egyre apadó pénztárcákkal egyenes arányban fogyatkozott meg azok száma, akik képesek még pénzt áldozni saját műveltségük rendszeres ápolására. A könyvek ára is mind magasabbra kúszik. Ismét divatossá vált a kölcsönzés. Nem csak azért, mert így viszonylag olcsón hozzájuthatnak az olvasni vágyók kedvenc szerzőik munkáihoz, de ebben talán szerepet kap az, hogy az intézmények ugyancsak mindent megtesznek, hogy magukhoz csalogassák az embereket. Vácott, a Katona József Városi Könyvtár nem csak patinás épületével vívott ki népszerűséget, hanem azzal is, hogy az itteni bibliotéka sokoldalú munkát végez. Rajkiól Sztálinig Szombat délután talán nem a legszerencsésebb időpont ahhoz, hogy az ember megbízható véleményt formálhasson a látogatottságról. Mégis, kellemes meglepetés az érkezőknek, hogy viszonylag sokan töltik itt az olvasóban, a hangtárban, vagy a folyóiratlapozgató tájékán a délutánjukat. Herczeg Miklósné, az intézmény igazgatóhelyettese készségesen fogad. De mielőtt beszélgetni kezdenénk, még hosszasan keresgél az egyik CSALÁDFÁK „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Ezen a szombat délutánon sokan indulnak — ki autón, ki gyalog — az ütött-kopott, szegényes újlengyeli „kultúrba”. Az asszonyok kezében papírba burkolt süteményes tálak, a férfiak karján palackokat rejtő szatyrok. Nem esküvőre bérelték ki a ház nagytermét. Kiállítás-megnyitóra gyülekeznek az emberek. A pici szoba hamar megtelik. Elsősorban azok jönnek, akik sokkal szívesebben tekintenek már visszafelé, mint előre. Múltjukat, fiatalságukat remélik megtalálni ezen a kiállításon. A kölcsönkapott drapériával borított falon megsárgult- megbarnult fényképek: portrék, esküvői felvételek, iskolai tablók, csoportképek. A másik oldalon összeragasztott csomagolópapírra rajzolt családfák, rajtuk fotók sokasága. Itt már keverednek a sok évtizeddel ezelőtti eljárások napjaink színes technikájával. (Érdekes megfigyelni, hogy a családi képeket készítő fényképészmesterek stílusa nem sokat változott az évtizedek alatt.) Néhány idős nyugdíjas — Boros Lajos és Boros Lajosné buzdítására — gyűjtötte össze a régi családi fotográfiákat, rendezte kiállítássá Kelemenné Boros Zsuzsa és Iglói Márta népművelők segítségével. A képeket kiegészítették egykori használati tárgyakkal, egy amatőr gyűjtő néprajzi és régészeti anyagával. Nem fényűző ez a kiállítás, inkább szerénynek mondható. De nem is azért csinálták! Maguknak gyűjtötték össze múltjuk relikviáit. Az idegennek jószerivel nem is mond semmit. De ha eltölt fél órát a látogatók között, minden bizonnyal megérti, hogy mit jelent az újlengyelieknek, ök felismerik a fotókon a sógort, a komát, vagy a férjet, a feleséget az iskolai tablón, önmagukra ismernek, múltjukra lelnek a megsárgult képeket böngészgetve. S talán megérzik azt is, hogy tartoznak valahová, talán megértik, hogy az ő életükből áll ösz- sze a falu története. S ha továbbgondolnák... De ez már nem is az ő feladatuk. Ha valakik továbbgondolnák, mindannyian megértenénk, hogy ezeken a családi fotográfiákon megörökített sorsok, életutak egy nép történelmének építőkövei. Ezt a felismerést, ezt az érzést, a valahová tartozást erősíti az újlengyeli „kultúr” piciny termében rendezett szerény kis kiállítás. S a látogatók — ha megfogalmazni nem is tudják talán — ráébrednek arra, amit Tamási Áron így fogalmazott meg: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne." M. N. P. polcon, két középiskolás fiatal iskolai felkészülését segítve. — Mi mindent találhat az, aki ide betér? — Szerencsére bőséges a választék. Több mint százti- zenháromezer kötet áll az olvasóink rendelkezésére — mondja Herczeg Miklósné. — Persze, nem csak a szépirodalmi művek és a szakkönyvek keresettek. Sokan a folyóiratokat heti és napilapokat is itt olvassák át; 222 féle újságot fizetünk elő havonta. de ezt a választékot még bővíteni is szeretnénk. Érdekes, amióta a városban élők megtudták, hogy nálunk a Reform is megtalálható, jó néhá- nyan csak emiatt jönnek be ... A tudományos szakkönyvek és a lexikonok iránt szintén nagy az érdeklődés. Érthető, hiszen ezek egy része nemcsak nehezen szerezhető be, de az áruk is magas. — Átlagosan hányán keresik fel naponta a könyvtárat? — A legnagyobb forgalmunk délutánonként van, ilyenkor csaknem 300-an jönnek el hozzánk. Szombatonként, a késő délelőtti, valamint a délutáni órákban vannak a legtöbben. Elősorban a diákok és a nyugdíjasok. A fiataloknál ez azzal magyarázható, hogy az iskolai tanulmányaikhoz keresnek különféle köteteket, forrásanyagokat. Az idősekkel más a helyzet, őket a klasszikus irodalom és a krimik érdeklik. A közelmúlt történelmét feldolgozó könyvek — például a Rákosi Mátyásról, Rajk Lászlóról, Sztálinról írottak — ugyancsak népszerűek a körükben. — Ezek szerint az aktív dolgozók kevesebbet olvasnak? — Nem erről van szó — mondja az intézmény helyettes vezetője. — A napi munka mellett nekik már nem igazán jut idejük arra, hogy betérjenek ide. Meg aztán sokan közülük inkább megvásárolják azokat a köteteket, amelyekre szükségük van. A szakkönyvekért, a műszaki, a hobbi vagy a szabadidő témakörét érintő és feldolgozó munkákért csak kevesen adnak ki pénzt. Az ő korosztályuk elsősorban ezeket kölcsönzi könyvtárunkból. Perre viszik — Február első napjaitól a legtöbb helyen emelkedtek a beiratkozási dijak. — Mi változatlanul hagytuk az árainkat. A felnőttek továbbra is három, míg a gyerekek egy forintot fizetnek, így a forgalmunkon sem érződik a csökkenés, inkább egyre többen Iratkoznak be hozzánk. Az utóbbi három évben folyamatos volt a növekedés. Például 1987-ben 3086, tavaly már csaknem 3200 olvasót tartottunk számon. Az idén februárig további 1300' beiratkozás történt. Nemcsak a város, de a körzet tizenhét községi könyvtárának ellátása is a mi feladatunk. Ezen kívül a váci általános iskolák. az óvodák, valamint a kórház és az úttörőház gyermekkönyvtára mind a mi felügyeletünk alá tartozik. Az intézmény valamennyi kiadásának — ebbe az új könyvek beszerzése ugyancsak beletartozik —, költségvetése megközelíti az egymillió forintot. Hogy az idén mennyi pénzünk lesz, azt egyelőre pontosan nem tudjuk, de valószinűleg az elmúlt évivel megegyező — azaz vásárlóértékét tekintve. kevesebb. Sajnos azonban még veszteségekkel is számolnunk kell. — Konkrétan mire gondol? — Akadnak, akik elfelejtik időben visszahozni a kikölcsönzött köteteket. Ilyenkor késedelmi díjat számítunk fel. Nálunk talán szigorúbbak a következmények, mint másutt. A harmadik felszólítás után ugyanis a bírósághoz fordulunk, s az összes addig felmerült költséget a késlekedőnek kell fizetni. Betegeknek is — Szerveznek-e író-olvasó találkozókat? — Természetesen. Erre nemcsak igény, de lehetőségünk is van. A könyves ünnepeken Vári Attila költő gyakori vendégünk. Rendszeresen tartunk találkozókat a különféle folyóiratok vezető munkatársaival. Legutóbb a Natura szerkesztőség estje aratott sikert, de a váci környezetvédelmi napok kapcsán tartott vitaest úgyszintén. Hangtárunkban a zenei világnap alkalmából volt ünnepi program. — Milyen más szolgáltatásaik vannak? ‘ ___ — Az egyik kollegánk' például rendszeresen felkeresi könyvekkel, folyóiratokkal a városi kórházban lévő betegeket. De a mozgáskorlátozottaknak is segítünk, a gyengén látóknak pedig úgynevezett hangos könyveket szerzünk be. Ezt a szolgáltatásunkat a jövőben szeretnék kiterjeszteni a folyóiratokra. Persze, nem csak a házon kívül, helyben úgyszintén keressük az új megoldásokat. Közhasznú információkkal is szolgálunk: az adóügyeket érintő kiadványoktól a lexikonokig ez minden fontosabb témakört felölel — mondja az igazgatóhelyettes. A napilapokról folyóiratokról, — igény szerint — fénymásolatot készítünk. Hangtárunkban lemezmásolást vállalunk, felsősorban nyelvleckék, komolyzenei anyagok sokszorosítását, illetve könv- nyűzenei programokat kérnek tőlünk. Egy kilencven perces kazettáért mindössze 25 forintot számolunk föl. Iski Judit Chopin nevét veszik föl Halina Czerny-Stefanska a hét végén Gödöllőn adott hangversenyt (Vimola Károly felvétele) Halina Czerny-Stefanska nem csupán egyetlen ügyet szolgált hétvégi hangversenyével. A nemzetközi hírű lengyel zongoraművésznő Gödöllőn, a zeneiskola kamaratermében Chopint játszott — értő hallgatóság előtt. Hogy mennyire igénylik a városbeliek a muzsikát, bizonyítja az is, hogy a százszemélyés helyiségben egy szék sem maradt üresen. önmagában már az is ügy, hogy valaki az életét Chopin kivételes művészetének szenteli. Emlékére ötévenként — immár több mint hat évtizede — nemzetközi zongorahangversenyeket rendeznek Varsóban. Egy ilyen alkalommal — az akkor még kislány Halina Czerny-Stefanska — a magyar Ungár Imre előadásában gyönyörködhetett. Alighanem ez jelentette számára az életre szóló indíttatást, s 1949-ben már ő nyerte meg a versenyt. Az eltelt évtizedekben bejárta az egész világot. Az azonban, hogy éppen most érkezett Gödöllőre, nem a véletlen műve. Kapcsolódik az eseményhez egy másik szál. Pálfalvi Ferencnek, a városi zeneiskola igazgatójának személyében, aki szintén rajongója Chopinnek. Nemegyszer megfordult már a fejében — hiszen a világon mindenütt léteznek a nagy alkotó emlékét ápoló közösségek —. miért ne alakulhatna egy nálunk is? Muzsikuskörökben mások úgyszintén foglalkoztak ezzel a kérdéssel, mint például ifj. Faschang Árpád, Szőnyi Erzsébet. Együjt kerestek s találtak kapcsolatot a hazánkban működő lengyel kulturális központtal, ahol örömmel és segítőkészen fogadták a kezdeményezést. Pálfalvi Ferenc a közelmúltban tudomást szerzett arról, hogy Szentendrén található egy Chopin-szobor. Dr. Prohászka László művészettörténész — aki egyébként honi lengyel emlékeket gyűjt — segített ennek felkutatásában. Kiderült, ' hogy nem akármilyen műről van szó! A századfordulón alkotó Margó Ede munkája. Ö emlékszobrokat készített, s ebben a kompozícióban is megtalálhatok jellemző allegorikus figurái. Gödöllő város vezetőinek jóvoltából most már a zeneiskola kertjében látható. Ily módon több feltétel adott ahhoz, hogy e város legyen a honi Chopin-kultusz központja. Hozzáteszem, hogy a zeneiskola az ő nevét szeretné viselni. Azt már csak mellékesen említem meg, hogy évek óta baráti kapcsolatban vannak egy hasonló lengyel oktatási intézménnyel. Mindezek azonban csak a kezdetet jelenthetik. A folytatásban már az is benne lehet, hogy a nagy zeneköltő emlékére Gödöllőn rendeznek országos Chopin-zongoraversenyeket. A környezet is adott nyári táborok szervezéséhez. Ügy gondolom azonban, hogy különböző évfordulók alkalmával prózában is szólhatnak róla: tarthatnának vetélkedőket, gyűjthetnék a vele kapcsolatos — netán nálunk fellelhető — dokumentumokat, s kiállítást vándorol- tathatnának a körzet településein. Való igaz, a magyarországi Chopin Társaság még csak alakulóban van, de első rendezvényeként került sor e hétvégi koncertre, amelyen a lengyel nagykövetség a legmagasabb szinten képviseltette magát. Szeretnének évente legalább' négy-öt alkalommal hasonló hangversenyt rendezni, amelyekre főként fiatal lengyel előadóművészeket hívnának meg. Ennek az elsőnek nagy sikere volt. Czerny-Stefanska lenyűgöző technikai tudása teljesen magával ragadta a gödöllői közönséget. Hallhattuk — többek között — az A-dúr polonézt, összesen tizenkettőt komponált a szerző. Négy balladája közül alighanem a leglíraibbat — a g- mollt — választotta ki az in- terpretátor. A nálunk is jól ismert Esz-dúr keringő kiváltotta a vastapsot. Nem tudom, kinek melyik volt a legkedvesebb, ki mit őriz meg emlékezetében erről az estről. Annyi bizonyos, a gödöllői szívekben sokáig visszhangzik még e lengyelhoni muzsika. Venncs Aranka Jelentős tudományos felismerésekhez jutott a magyar Aírika-expedíció. Kutató tag. jai — geológus, geomorfoló- gus, geográfus, botanikus, zoológus, néprajzkutató, térképész, nyelvész — ez év augusztusában Budapesten, az afrikai kutatási program harmadik nemzetközi konferenciáján ismertetik a tavalyi, hat hónapos Afrika-kutatás eredményeit. Az általuk gyűjtött kőzetek, ásványok, rovarok, növények, néprajzi tárgyak és a kutatók feljegyzései már megérkeztek Magyarországra, folyamatban van ezek részletes elemzése. Mast az expedíció útjáról, kutatásairól szóló előzetes beszámoló készült el. Miként dr. Gábris Gyula, az ELTE természetföldrajzi tanszékének docense, az expedíció vezetője elmondta, Kelet- Afrika . területén az afrikai árokrendszer különböző re. szein megfigyelték és azonosították a felszínalakulást meghatározó törésvonalakat, vulkáni tevékenységet, valamint az aljzat ősi kőzeteit, az árkokat kitöltő fiatal szárazföl. di és ijtvi üledékeket, a vulEredményesen dolgozott az Afríka-expedíció A kaméleontól a galágóig káni törmelékeket. Közép-Af. riikában a főként ősi kristályos kőzeteket és azok mállástermékeit, valamint az afrikai árokrendszer nyugati ágának vulkáni képződményeit tanulmányozták. Kenya és Tanzánia tengerparti sávjában az üledékes kőzeteket és ezek lepusztulását, a korallzátony- vonulatokat vizsgálták. Vulkáni, kristályos és metamorf kőzetmintákat, tengeri üledékeiket és bennük levő ősmaradványokat gyűjtöttek. Ezek tanulmányozása révén jobban megismerhetők a földtörténet középkorának eseményei. A tudományos vizsgálat eredményei nemzetközi viszonylatban is nagy érdeklődésre tarthatnak számot. A Nátron-, a Manyara-, a Bogoria- és a Turkána-tónál végzett megfigyelések és mérések eredményeiből az éghajlati változásokra és ezek révén a környezet módosulásaira következtethetnek. A Meru, a Kilimandzsáró, a Lon- gonot, s a Suswa, a Kenya, az Elgon, Virunga, Teleky tűzhányókon összehasonlító vulkánmorfológiai kutatásokat végeztek. Több vulkáni hegységben lávabarlangokat vizsgáltak. A 4000 méter fölé emelkedő hegységekben a fagy hatására kialakuló felszínfor- málódási folyamatokat tanul, mányozták. öt országban több mint harminc természetvédelmi területet, illetve nemzeti parkot kerestek fel az expedíció tagjai. Tanulmányozták az élővilág és a természetű környezet kapcsolatát, e területek térképezési módszereit. Feladatuk volt feltárni az egykori Teleky-expedíció óta bekövetkezett gazdaság- és népességföldrajzi változásokat is. Az általuk felvett sok adat és információ elemzése hosszú időt igényel. Az expedíció különféle tár. gyakkal és friss információkkal gazdagítja a Néprajzi Mú. zeum Kelet-Afrika-gyűjtemé- nyét. Tanulmányozhatta a2t is, hogy az egyes etnikumok milyen mértékben beszélik a szuahéli nyelvet. Ez — tapasztalataik szerint — a bantu nyelvű népek körében általánosan elterjedt, a legidősebbek kivételével mindenki beszéli. Az expedíció nyelvésze az 1987-ben megjelentetett szuahéli, 16 ezer szavas szótárát további 170 szóval és kifejezéssel gazdagította. Az út során Kelet-Afrlka és Közép-Afrika mindegyik magassági és növényzeti övezetéből — 360 helyről — mint. egy százezer rovart gyűjtöttek. Az expedíció hazahozta a tanzániai egyetemen tanító Pócs Tamás moha- és virágos növények gyűjteményét a Természettudományi Múzeum növénytára és az MTA Vác- rátóti Intézete számára. Az Állatkert és a Természettudományi Múzeum részére néhány élő állatot — kaméleont, afrikai törpepapagájt, galágót, teknőst — is hoztak.
