Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-20 / 43. szám

1989. FEBRUAR 20., HÉTFŐ 5 Öreg gépekhez silány alkatrészek Két tanács összefog Évek óta bőségesen ad té­mát az újságíróknak a buda­kalászi tavaknál kialakult ál­lapot. Hol az Omszki-tó fertő- zöttsége volt cikkek egész so­rának tárgya, hol a még mű­velés alatt álló bányatavak partjára szokott nudista had mozgatta meg a toliforgatók fantáziáját. A naturisták, illetve texti­les” napimádók, szörfözők már régen felismerték e tájék vi­tathatatlan értékeit. Voltak persze intézményes ■kezdeményezéseik is a tavak hasznosítására. Például vízisí­berendezés üzemeltetésére ajánlották fel az Omszki-tavat egy NSZK-beli vállalkozónak, ám közbeszólt a Köjál, hi­szen akkoriban pattant sí, hogy vérhas kórokozóját mu­tatták ki a tóban. Mindettől függetlenül a fő­város közelsége, a csodálatos természeti környezet megol­dásért kiáltott. A budakalászi tavak és kör­nyéke üdülési idegenforgalmi célú hasznosításának gondola­ta már évek óta foglalkoztatja az érdekelteket is. A kitűzött célok megvalósítása érdeké­ben, még a múlt esztendőben, az akkori Építési és Városfej­lesztési Minisztérium pályáza­tot írt ki a terület hasznosítá­sának terveire. A beérkezett pályamunkákat még tavaly augusztusban elbí­rálták. Számos javaslatot tar­tottak figyelemre méltónak. Ezek közül néhányat nemzet­közi együttműködéssel kíván­tak megvalósítani. A külföldi partnerekkel folyó tárgyalások még nem zárultak le, ettől függetlenül azonban a Buda­kalászi Tanács néhány helyi vállalkozóval együtt összefog­va. megbízást adott a Pest Me­gyei Tervező Vállalatnak az Omszki park részletes rende­zési tervének elkészítésére. Ugyanakkor hozzáláttak a ll­es út és a Duna-part közötti sávra vonatkozó területszabá­lyozási elképzelések kidolgo­zásához is. Az elkészült tervek megva­lósítása csak akkor kerül nap­világra, ha véglegesen dönte­nek az esetlegesen Budapest— Bécs közös rendezésében sorra kerülő világkiállítás elhelyezé­séről. Számítanak ugyanis ar­ra, hogy a területkijelölésnél az érintett területek is szerep­hez jutnak. A közeid napokban egyéb­ként a Budakalászi Tanács ve­zetői tárgyalásokba kezdenek a rendezési tervekkel kapcsola­tosan a III. Kerületi Tanáccsal is, miután a jelzett terület nagymértékben szolgálja a kö­zeli városrész lakói szabadidős programjait is. Mindezt figye­lembe véve keresik, hogy a két kerület vezetői miként ala­kíthatnak lei közös programot a tervek megvalósításához. K. Z. Autójavítás valutáért? Már jó ideje közismert, hogy hazánk járműparkja vé­szesen elöregedett. Nem ok nélkül reménykednek olyan sokan például a honi gépkocsi- összeszerelésben, egy kisebb­ség a saját gyártásban, s va­lamivel többen a jó kooperá­cióban. Ám a tény még min­dig tény, hogy sok az elöre­gedett gépkocsi, rossz az al­katrészellátás, a kétütemű autók már érzékelhetően ve­szélyeztetik az ember egész­ségét. s az élő környezetet. De az sem mindegy, hogy az egy. re korosabb gépkocsik javí­tása mennyibe kerül, miköz­ben csökken az állampolgárok fizetőképessége. Felemás eredmény Elég egy kicsit körülnézni egy autószervizben, például ab­ban, amelyiket a Budaörsi Ve­gyesipari Szövetkezet leány­vállalata üzemeltet, s úgy lát­juk a társadalom egy széles A hazai Végh volt a legerősebb az asztalnál Szkanderosok bajnoksága sí Borsos József és a hazai Végh Zoltán feszült egymás­nak. Végh már majdnem le­nyomta a kolosszus ellenfele kezét, amikor hatalmas csat- Tanással elszakadt Borsos iz­ma, így Véghé lett a diadal no meg az ötezer forint. Kép és szöveg: Hancsovszki János A közönség igazán élvezte Tizenhárom legény gyűlt össze szombat reggel Érden, hogy eldöntse, ki a város leg­erősebb embere. Jöttek izom­kolosszusok, másfél mázsás badisok, jöttek vékony, inas, szívós gyerekek. Voltak pes­tiek, szegediek, battaiak a szkanderosok bajnokságán. A dicsőségen túl még ötezer fo­rint is ütötte a legerősebbik markát. Egymásnak feszültek, sportszerűen küzdöttek. Volt, amikor a kicsi lenyomta a na­gyot, de végül is mindenki majdnem jót mulatott. Tör­tént. hogy a döntő csatában a két szuper erős fiú, a főváro­Kardos István lett a harmadik a Benta Völgye rendezte baj­nokságban Végh Zoltán lett a bajnok A nagy vesztes, Borsos József fájdalomtól eltorzult arccal vár­ja az elsősegélyt Még az asztalt is meg kellett fogni, úgy erőlködtek a fiúk Megkétszerezik a termelést A budakeszi telephelyen és környékén semmi változás. Még a cégtábla is a régi. Márpedig eszerint az itt dolgozók a Granvisus Célgép- és Szerszámkészítő Leányvállalat dolgozói. Az itt dolgozók, ha jobbára késve is, de ugyanúgy végig­ülték a leányvállalat körüli hercehurcát, az igazgató jog­talan leváltásának kálváriá­ját, a szolidaritási sztrájkot, mint a tűzhöz közelebb levők, a budapestiek. Tudták, hogy a Granvisus esztergomi köz­pontjában dolgozók pénzéhsé­ge az ő létüket is veszélyezte­ti, hiszen a vállalat siófoki üze­mét, sporttelepét, üdülőjét kö­vetően a budapesti leányvál­lalatot és annak budakeszi te­lephelyét is dobra verték vol­na. Matusch György, a telephely vezetője azt mondja, a hábo­rúskodás az esztergomi anya- vállalattal mégsem emiatt, ha­nem az irigykedés folytán rob­bant ki — jóval korábban. Az esztergomi vezetők állítólag nem tudták, de nem is akar­ták megemészteni, hogy az alig öt évvel korábban létrehozott — egykori — leányvállalatnál a kezdeti 10 millió forintos termelés 1988-ra a 150 milliót is meghaladta — szemben a központiak igen rossz eredmé­nyeivel. Az utóbbi egy-két évre te­hát érthetően nem gondolnak vissza szívesen a Vdsoram dolgozói. Annál inkább azok­ra az évekre, amikor azon tör­ték a fejüket, hogyan lehetne ■továbbfejleszteni, korszerűbbé tenni a budakeszi telephelyet. Matusch Györgynek ugyanis már régóta dédelgetett álma, hogy az itt dolgozók végre megkapják a szociális helyi­ségeket, hogy tágasabb ter­mekben, jobb gépeken gyárt­hatják majd a szemüvegkere­teket. Most, úgy tűnik, van esély rá, hogy valóra válnak ezek az álmok. A telepvezető szerint óriási fejlődés előtt áll a Vi­soram, s így annak budakeszi telepe is. Az idén 200 millió forintot fordít a vállalat fej­lesztésre, s ebből a pénzből jut majd arra, hogy Budake­szire is az Európában legkor­szerűbbnek számító NSZK-be. li és osztrák technikát, tech­nológiát telepítsék. S ha mindez valósággá is válik? Nos, ákkor megterem­tették az alapját annak, hogy a vállalat többi egységével együtt az elmúlt évi termelés kétszeresét produkálják: 800 ezer szemüvegkeretet szállít­sanak a belföldi, illetve a tő­kés piacokra. . Pató Zsuzsa rétegének sajátos gondjait, mint röntgenorvos az ember csontvázát. Sajnos a hasonlat a valóságtól nem is olyan el­rugaszkodott, már ami a sze­mélyautók állapotát, s az öreg csontvázakat illeti... A BVSZ leányvállalata ta­valy huszonhatmillió forintos árbevételt ért el, ebből a bu­daörsi szerviz tizenegymil­liót tett le a közös asztalra. Ez ugye nagyon jó aránynak látszik a szerviz javára néz­ve. Csakhogy az 1937-es árak­hoz képest az elmúlt évi tel­jesítés 90 százalékosnak felel meg. Hogy mi minden rejlik e felemás eredmény hátteré­ben, arról beszélgettünk Dris­ler Ferenccel, a leányvállalat igazgatójával és Széjjártó Gá­bor szervizvezetővel. — Ebben a tizenegymilliós árbevételben nem érezhető, hogy manapság egy-egy autó­ra többet kell költenie a tu­lajdonosoknak? — Pontos adataim még nin­csenek, mert a darabszám szerinti kimutatásunk most készül. De azt határozottan állíthatom, hogy tavaly jóval kevesebb személyautót hoztak be javítani, ezért értünk el olyan árbevételt, mint 1987- ben. Ugyanakkor a 11 millió forintban benne van az is, hogy egy-egy gépkocsit a fo­lyamatos elöregedés miatt többször kellett javítani. E számok kialakulásában dön­tően közrejátszott az is, hogy csökkent időközben az ügyfe­lek fizetőképessége, ritkábban hozták átvizsgálásra a kocsi­kat, így az eleinte kisebbnek tűnő hibák javítása később többe került. S az is érdekes, hogy a 11 millió forintos ár­bevétel az alkatrészellátás ke­mény kritikájának bizonyíté­ka, mert 3,7 millió forint volt az anyaghányad — válaszolt a kérdésre Drixler Ferenc, majd Szíjjártó Csaba vette át a szót: így már drága — Az utóbbi időben mind több, kisiparosok által gyár­tott alkatrészt hoznak maguk­kal a tulajdonosak. Ezek a gyártmányok azonban sokszor gyengébb minőségűeknek bi­zonyulnak az eredetinél, ebből következően gyakrabban kell azokat cserélni. Tehát megint egy tényező, ami növeli a ja­vítás összköltségét. Az egy másik gond, hogy például La­dából kilencféle fut az ország­ban, s lehetetlen a különböző alkatrészekből mindent folya­matosan beszerezni és raktá­rozni. Ezt az általános alkat­részhiányt néhány szerencse- lovag jól megnyergeli, ki a ke­reskedelemben, ki a gyártás terén. S mert tavaly az alkat­részek felét az autótulajdono­sok hozták magukkal, elkép­zelhető, hogy mennyivel töb­be került a javítás annak, aki silány minőségű gyártmányt tudott beszerezni! — önök négyféle gépkocsit javítanak, Ladát és Skoda- családot, Wartburgot és Tra. hantot. Melyik típus javítása a drágább? — A négy típus közül — vá­laszolt Drixler Ferenc —, két­ségtelenül a Trabant és a Wartburg a legolcsóbb, már olyan az alkatrészek ára is, és újabban könnyebb besze­rezni azokat. De néha az ol­csóbb a legdrágább, mint pél­dául a Wartburg motorhibája esetében. Ugyanis ha a mo­tort szét kell szedni, egyálta­lán nem biztos, hogy besze­rezhető hozzá minden belső alkatrész. Tavaly a garanciá­lis időn belül két Wartburgot ki is kellett cserélni. Sajnos a Skodák motoralkatrészeivel is gondjaink vannak. így már nem biztos, hogy ezek az ol­csóbb kocsik. Időlegesen javít — Nagyon sokan a nyugati gépkocsik behozatalától vár­ják e visszás helyzet megol­dását. Ha ez bekövetkezik, fel tudnak készülni időben a nyu­gati márkák javítására? — Nem lehetetlen, hogy rá- állunk egy vagy két nyugati autótípus javítására. Ennek egyedüli akadálya a pénz­hiány. A külföldi tőke bevo- mása elvileg már nem lehetet­len. Jó üzlet volna számunk­ra valutáért autót javítani, különösen, ha a tervezett vi­lágkiállítás rendezési jogát Ausztria és Magyarország kap­ná, mert nagy errefelé az át­menő forgalom. De a gyakor­latban még kivihetetlen a külföldi töke bevonása a fej­lesztésbe, mert ahhoz meg kel­lene változtatni a kereskedel­mi törvényt, hogy az itt kép­ződő hasznot a társ kivilies- se valutában. — Ha pedig továbblépnénk, "hogy alkatrészeket vagy akár nyugati“ használt autókat for­galmazzunk, akkor annak el­lentételezésére hiába akar­nánk kiküldeni magyar árut, az érte kapott devizának egy- harmadát használhatnánk fel újra, a többit ugyanis fel kel­lene ajánlani az államnak. így a devizánk előbb-utóbb el­fogyna. — Reális elképzelés az autó­javításba bevonni külfölcüi tő­két? — Igen. Az elvi lehetőség megvan erre. De ha sikerül is egy ilyen külföldi—magyar vegyes vállalkozás az autója­vításban, a hazai járműpark elöregedésének gondját nem fogja megoldani, legfeljebb a nyugati márkájú kocsik beho­zatala javít majd időlegesen a helyzeten. Ismétlem, időlege­sen! — válaszolt a kérdésekre Drixler Ferenc igazgató, hoz­zátéve, reméli, hogy adhat jó hírt is magáról a budaörsi szerviz a nem túl távoli jövő­ben. Ha a külföldi tőke ko­pogtat majd náluk. Aszódi László Antal Az alant felsorolt állásaján­latokról részletes felvilágosí­tást ad a Pest Megyei Munka­ügyi Szolgáltató Iroda (Buda­pest, XI., Karinthy Frigyes u. 3.). Telefon: 852-411 a 149 és a 191-es mellékállomáson. A PEMÜ Purpack gyára ke­res: betanított munkást (3 mű­szak), gépbeállító lakatost, ve­gyészmérnököt. A Duna Plast felvesz: férfi betanított munkást (kőbányai munkahelyre). A Taurus Abroncsgyár for­gácsolót, csőszerelőt és udvari segédmunkást keres. A PEMÜ zsámbéki gyára felvesz rendszerszervezőt. A Kőbányai Sörgyár kazán­gépészt, turbinagépészt, elekt­ronikus lakatost keres. A Budapesti Társadalombiz­tosítási Igazgatóság felvesz adószakértőket, szakoktatókat, bérszámfejtőket, gépkocsiveze­tőt (B. kát), tudakozó munka­hely kezelőket. A Promontorvln keres: két műszakba 8-10 betanított (női) munkást, valamint bér- és munkaügyi osztályvezetőt. A Ráckevei Tanács pénzügyi osztálya (főiskolai vagy mér­legképes könyvelői tanfolya­mot végzett) gyakorlott revi­zort keres (szolgálati lakás). Az Albertfalvai Cérnázógyár felvesz cérnázót, szövőt, ke- resztcsévélőt. anyagszálíítót, művezetőt, gépmestert. A Pest Vidéki Gépgyár kör­nyezetvédelmi mérnököt, fes­tőt, és targoncavezetőt keres. Szakáll József kisiparos fel­vesz Budaörsre esztergályos szakmunkást és betanított for­gácsolót. A Mélyépítő százhalombattai telepére: kubikost, ácsot, vas­betonszerelőt keres.

Next

/
Thumbnails
Contents