Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-20 / 43. szám

1989. FEBRUAR 20., HÉTFŐ ^íírfflP 3 A SZOVJET LAKTANYÁKBAN Nyitott kapu napja A korábbi hivatalos beje­lentésnek megfelelően tervsze­rűen megkezdődtek a Magyar- országon állomásozó szovjet csapatok egy része kivonásá­nak és csökkentésének előké­születei — nyilatkozta Joszip Bakratovics Oganyán vezér­őrnagy, a hazánkban ideigle­nesen állomásozó szovjet dé­li hadseregcsoport parancs­nokhelyettese a sajtó képvise­lőinek,' akiknek a szombati nyílt napon bemutatták a haj­máskéri laktanyát. A vezérőrnagy hangoztat­ta: biztosítani kívánják a bé­kezónát, amelyben Magyaror­szágon is az államhatártól tá­volabbi helyőrségekbe vonják vissza az alakulatokat. A déli hadseregcsoport vezetői isme­rik, és végrehajtják a szovjet kormány és katonai vezetés elhatározását. A nyitott kapu napjának megszervezése azt a célt szol­gálja. hogy tovább erősödjék a nyíltság és őszinteség szelle­mében a két nép barátsága. A szovjet hadsereg, amely nem­zetközi kötelezettségét teljesíti magyar földön — folytatta a vezérőrnagy — arra törekszik, hogy bemutassa, miként látja el feladatát. A debreceni szovjet páncé­los laktanya kapuja is meg­nyílt szombaton, s most első ízben sok érdeklődő ismer­kedhetett a katonai egység éle­tével. Az Esztergom kertvárosban állomásozó szovjet alakulat is megnyitotta kapuját szomba­ton az érdeklődők előtt. Az alakulat vezetője már napok­kal korábban közzétette meg­hívásukat. Sokan éltek is a lehetőséggel. Kecskeméten mintegy fél­ezren látogattak el a nyitott kapuik napján az egyik szovjet laktanyába, ahol megismer­kedtek az ottani haditechni­kával, s választ kaphattak kér­déseikre. A filmvetítéssel, vi- deoprogrammal színesített nyílt napon a szovjet katonai vezetők szóltak arról, hogy a tervezett csapatkivonás kere­tében Magyarországról- mint­egy tízezer katona távozik, s velük együtt körülbelül négy­ezer családtag. A részleges csapatkivonás Kecskemétet és környékét is érinti, ez év vé­géig 700—800 szovjet katona szerel le innen. Az Európai Parlamentben Magyar képviselők Fölmerült annak a lehető­sége, hogy Magyarország idő­vel társult viszonyt alakítson ki a Közös Piaccal — mond­ta Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára. az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, azt kö­vetően, hogy az általa veze­tett magyar parlamenti kül­döttség szombaton hazaérke­zett Strasbourgból. A delegá­ció az Európai Parlament meg­hívásának tett eleget. A pluralista összetételt mutatja, hogy három MSZMP- tag mellett öt pártonkívüli kapott helyet a delegációban. A vendéglátókkal folytatott eszmecseréken a többféle megközelítés meg is nyilvá­nult bizonyos kérdésekben, így például a magyarországi többpártrendszer megteremté­sének ütemezését illetően. Szűrös Mátyás a fokozatos át­menetre, a stabilitás megőr­zésének szükségességére he­lyezte a hangsúlyt, Király Zoltán viszont a pártok közöt­ti versengés azonnali lehetővé tételét vélte szükségesnek. Jelentés a Központi Bizottságnak A biztonságos közlekedésért (Folytatás az l. oldalról) őrökhöz csatlakoztunk, akik számára Csányi László rendőr­hadnagy, közlekedési alosz­tályvezető tartott eligazítást. Az utóbbi időkben Gödöllő és környéke a megye egyik leg­veszélyeztetettebb térsége, ahol már idén januárban is 35 köz­lekedési baleset történt, nyolc­cal több mint a múlt év első hónapjában. S különösen szo­morú, ,-hogy ebben az évben már .volt két halálos áldozat. A rendőrök azzal az útmu­tatással kezdték meg az ellen­őrzést, hogy most — amikor már kezdik elővenni a kocsi­kat a téli pihenőről .— külö­nösen figyeljenek azok műsza­ki állapotára, hiszen minden hiba súlyos veszélyforrás. Az ellenőrzés célja nem a bünte­tés, a bírságolás, hanem a megelőzés volt. S hogy mit láttunk, amikor a munkájukat végző rendőrö­ket elkísértük ellenőrző kőrút­jukon? Sok kopott gumival haladó gépkocsit, rosszul mű­ködő fékeket, nem megfelelő­en beszabályozott reflektoro­kat. Találkoztunk olyan közü­leti gépkocsival, melynél nem működött az irány jelző égője, s nem egy esetben a pilóta,. miután leállították, nekiállt — Gödöllőn Csányi László rendőr hadnagy, közlekedési alosztály­vezető tartotta az eligazítást felszólítás nélkül — kocsit pu­colni. A megengedett sebes­séget nem lépte túl senki, a közlekedési szabályokat betar­tották, amiben bizonyára an­nak is része volt, hogy a jó­indulatú autósok továbbadták társaiknak a „drótot”, hogy itt vannak az egyenruhások, mű­ködik a traffipax, ellenőrzés van az utakon. S ha nem is lehet minden­nap rendőrök százait mozgó­sítani a balesetek megelőzése érdekében — figyelemkeltő, a megelőzést szolgáló volt ez a biztonságunk érdekében vég­zett ellenőrzés. Ga. J. (Folytatás az 1. oldalról.) daság fejlesztése több szek­torra támaszkodjék: a meg­újuló és változatos formákat öltő szövetkezetekre, az álla­mi gazdaságokra, az integrált kistermelésre és egyes terüle­teken a családi gazdaságokra. Ezért támogatni kell a szocia­lista nagyüzemek olyan belső szervezeti és érdekeltségi meg­újulását, amellyel gyorsan és rugalmasan képesek alkalmaz­kodni a változó környezet­hez. — A mezőgazdasági terme­lésben a szövetkezésnek to­vábbra is meghatározó szere­pe lesz. Ehhez azonban a szö­vetkezeti életben is megúju­lásra van szükség. Legyen lehetőség a legcélszerűbb szö­vetkezeti forma megválasztá­sára, a más típusú szövetke­zetté való átalakulásra, a ta­gok vagyoni kapcsolatának, anyagi érdekeltségének kor­szerűsítésére, szélesebb lehe­tőséget kell nyitni a szövet­kezeten belüli vállalkozói jel­legű befektetéseknek, a tagok tulajdonosi jogai gyakorlásáé­nak. Lehetőséget és esélyegyen­lőséget kell adni újabb szer­vezeti és működési formák­nak, magán- és társasvállalko­zásoknak, amelyek be kíván­nak kapcsolódni a mezőgazda- sági termelésbe. A tartósan nem gazdaságo­san működő nagyüzemek ese­tében szorgalmazni kell új, racionálisabb szervezeti for­mává történő átalakulásukat, vagy lehetővé kell tenni, hogy területükön hosszú távú bér­leten egyéni tulajdonon ala­puló magángazdálkodást foly­tassanak. Továbbra is ösztö­nözni kell a gazdálkodást biz­tonságossá tevő, a foglalkoz­tatás és jövedelemszerzés lehe­tőségeit bővítő ipari, kereske­delmi és szolgáltató tevékeny­ségek fejlesztését. Az élelmiszer-termelés ver­senyképessége mindinkább a feldolgozás során dől el, ezért az élelmiszer-ipari tevékeny­ség kiemelt figyelmet igé­nyel. Az élelmiszer-termelés­ben részt vevők mindegyike számára azonos követelménye­ket kell meghatározni az élel­miszertörvény előírásainak megtartásában és verseny- egyenlőséget kell biztosítani a működési feltételekben. Igen , lényeges, hogy az agrártermé­kek kereskedelmében is bon­takozzanak ki a piaci viszo­nyok. A külkereskedelmi te­vékenységre alakuljon ki of­fenzív külpiaci stratégia, és az ezt megvalósítani képes szer­vezeti, érdekeltségi rendszer. E területen a monopoliszti- kus pozíciókkal szemben cél­szerű erőteljesebben támogat­ni a többcsatornás értékesítési rendszerek kiépülését, ezért a külkereskedelmi tevékenységet az előállított termékek döntő részében a termelők alanyi jogává kell tenni. Az élelmiszer-termelés pénz­ügyi szabályozása legyen ki­számítható, illeszkedjék be az általános rendszerbe, de az adó mértékének, a hitelezés feltételeinek kialakításánál to­vábbra is vegye figyelembe a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari termelés sajátosságait. Az árrendszer továbbfejlesz­tése során a hatósági árak szerepe csökkenjen. Az árak közvetítsék a piaci viszonyo­kat és vegyék figyelembe a valós termelési költségeket, beleértve a támogatások lehet­séges leépítését is. A kedve­zőtlen adottságú térségek ter­melőinek és egyes, lassan megtérülő beruházásoknak a támogatásával azonban hosz- szabb távon is élni kell. Az eddig kialakult szövet- kezeti-szakszervezeti-kamarai érdekképviselet megújulása il­leszkedjen a politikai intéz­ményrendszer korszerűsödé­séhez. Célszerű támogatni egy mezőgazdasági kamara, továb­bá olyan szakmai, térségi szö­vetségek, egyesülések önszer­veződését, amelyek gazdagít­hatják az intézményrendszert. Párfértekezlefek A jelentés bevezető része a többi között megállapítja: az országos pártértekezletet kö­vetően a megyei és városi pártbizottságok nagy része nem tartotta indokoltnak párt­értekezlet összehívását. Menet közben azonban nyilvánvalóvá vált, hogy több városban és megyében a párttagság egy ré­sze nem osztja az irányító bi- zotttságok önértékelését, s a bizottságok és tisztségviselők teljes körű megújítását tart­ja szükségesnek a párt iránti bizalom helyreállításához. A kibontakozó politikai küz­delem mind több pártbizottsá­got késztetett korábbi állás­pontjának felülvizsgálására. 198!) januárjáig hét megyé­ben, 49 városban, kerületben — köztük tíz megyeszékhelyen — hívtak össze pártértekezle­tet, s jelenleg is folyamatban van több városi és egy megyei pártértekezlet előkészítése. Több helyütt még nem zárult le az e körüli vita. , A jelentés további része az eddigi pártértekezletek előké­szítésének és megrendezésének legfőbb tapasztalatait összeg­zi. Megállapítja, hogy e fo­lyamatokat a teljes nyíltság és új, demokratikus eljárási meg­oldások létrejötte jellemezte. A pártbizottsági ülések és a pártértekezletek politikai vi­táiban helyenként élesén üt­köztek egymással a megúju­lásért radikális lépéseket szor­Mezei Tibor rendőr törzsőrmester leállítja a forgalmat Harmati László rendőr törzsőrmester az okmányokat ellenőrzi (Vimola Károly felvételei) Erről olvastam íz este mellett pihenő főbb Van nekem egy kollégám, akit egyre mé­lyebben irigyelek, ö a mi parlamenti tudósí­tónk. Ott jár-kel zavartalanul, ahol eddig mindössze egyszer fordultam meg, de még ma „is ráz a hideg, ha eszembe jutnak azok a nehéz órák. Valamelyik díszteremben kellett álldogálnunk, s lehetett enni, inni. Evésre egy pillanatig sem gondoltam. Elképzelhetetlen­nek tartottam, hogy eme megszentelt helyen egyetlen falat is lecsússzon a torkomon. De még a tányérra sem tudtam volna tenni a fa­latot. Biztos, hogy valami leesett volna a sző­nyegre, ekkora szégyent nem hozhattam a lapra, a vezetőmre, aki szintén ott volt. Va­lamivel csak el kellett foglalnom magam, hi­szen mindenki lakmározott. Fogtam egy kó­lával megtöltött poharat. Még az ellenségem­nek sem kívánom azokat a rettenetes perce­ket. Két kézzel szorongattam a poharat, ne­hogy valahogy leejtsem. Annyira szorítottam, hogy attól rettegtem, összeroppantam, üveg­szilánkok hullanak a szőnyegre, lé a ruhám­ra... És a kollégám ily falak között forgolódik mind sűrűbben, hiszen az Országgyűlés egyre többször és hosszabban ülésezik. S ez még csak a kisebb jó. A legfőbb a humor. Ahány­szor eszembe jut, ami például a decemberi ülésen történt, hosszú hetek után is elkap a nevetőgörcs. Ennek ő a helyszínen lehet ré­szese. És még mi mindennek, mert nyilván csak a töredékét írja meg a látottaknak, hal­lottaknak. A nemzeti kisebbségek jogainak tisztelet­ben tartását célzó pápai üzenettel kapcsolat­ban szavaztak akkor. Egy ilyen üzenetet tá­mogat bármelyik párt, bármelyik alternatív szervezet, egyház, egyesület, klub, kör, kis- és nagyiparosok, mindenki. A parlamentben mégis akadt egy ellenszavazat. Tudósítónk persze hogy kihasználta az első adandó al­kalmat. s megtudakolta az okát. Több hét után is szó szerint tudom idézni: Sajnálatos félreértés történt — mondta a kép­viselő. — Tudni kell, hogy én mindig a job­bommal szavazok. Az pedig ott pihent mel­lettem, s bal kezemmel azonban valóban in­tettem. Mikrofont akartam kérni, ügyrendi kérdésben kívántam szólni, majd egy javas­latot tenni. Ezt a mozdulatot vélték ellensza­vazatnak. Erre illik a mondás: ilyet nem lehet kita­lálni. Ahogy a jobb ott pihen mellette. Kipi­heni az előző szavazás fáradalmait, s erőt gyűjt az újabb lendülésre. De ez még semmi. Hanem amit a jobb tulajdonosa kérdezni akart: — Azt akartam megtudni, hogy a kül­ügyi bizottság előzetesen megtárgyalta-e a ja­vaslatot. Ugyanis akkor jogszerű az előter­jesztés, ha azt a bizottság is támogatja. Ez akkor még valóban úgy volt. Csak az jogsze­rű, amit a bizottság támogat. De ez még min­dig semmi. Hanem mi lett volna a javaslat? — Az, hogy a parlament vegye fel a kapcso­latot a román nemzetgyűléssel a nemzetiségi jogok és falurombolási program dolgában. Ja­vasolni akartam azt is, hogy a két legfelsőbb népképviseleti szerv számoltassa be a kormá­nyokat arról, hogy mit tesznek a két ország közötti feszültségek enyhítésére. Aki valamennyire ismeri a román nemzet- gyűlés munkastílusát, az jobbjával egyetértő- leg jelez. A román nemzetgyűlés igen határo­zottan és a legteljesebb egyetértésben számol­tatja be a kormányt. A falurombolás dolgá­ban mégsem várhatunk sokat a nemzetgyű­léstől. A helységrendezést ugyanis nála is na­gyobb erők támogatják. A honpolgári gyűlé­sek, vagyis a népfelség, mint arról a Szatmári Hírlap, a Hargita, a Fáklya, a Vörös Lobogó, a Szabad Szó című romániai magyar újságok beszámoltak a minap. Ezt most már tudom. Azt viszont még min­dig nem, jogszerű volt-e a magyar csatlako­zás a pápai üzenethez, amihez a plenáris ülé­sen ballal integető képviselő másnap az el­nöki irodában hozzáadta a maga voksát. Azóta is nyugtalanít, vajon tisztázták-e a külügyi bizottság álláspontját? Kör Pál galmazók és azok, akik a múlt értékeit részesítik előnyben, s inkább veszélyt látnak a po­litikai és gazdasági reformok­ban. A hozzászólások nagy többsége az előző időszak kri­tikáját tartalmazta, jóval ke­vesebben szóltak a teendők­ről, s vázoltak érthető, átte­kinthető helyi programokat. A küldöttek túlnyomó több­sége az országban kialakult, válságos állapotokért elsősor­ban a párt korábbi országos és helyi vezető testületéit tet­te felelőssé. Hangsúlyozták: a párttagság mind nehezebben viseli el a rá nehezedő nyo­mást; a kialakult helyzetért felelősséget nem érez, mert a korábbi döntésekben nem volt érdemi szerepe. A vitákból kitetszett, hogy a gazdasági reformok szüksé­gességét a döntő többség tá­mogatja, a megvalósítást il­letően azonban lényegesek a nézetkülönbségek. A politikai reformok szükségességének ál­talános helyeslése is különbö­ző elgondolásokat takar. A jelentés a továbbiakban megállapítja: a vezető testüle­tek megújítása, a tisztségvise­lők megválasztása valamennyi fórumon az érdeklődés hom­lokterébe került. A párttagság személyi garanciákat kívánt teremteni a szükséges politi­kai változásokhoz, valamint ahhoz, hogy kizárják annak a lehetőségét, hogy a hatalmu­kat saját hasznukra fordító vezetők kompromitálják a pártot. Lényegesen megválto­zott a testületek összetétele: a pártértekezleteken á régi ve­zető testületek tagjainak har­mada került csak be a pártbi­zottságokba, végrehajtó bizott­ságokba. A pártfórumok egyik lénye­ges politikai tapasztalata, hogy a pártértekezlet állásfog­lalásában tükröződő, fontos kompromisszumok egy része nem alkalmas a párton bélül a politikai egység megőrzésé­re. Több kérdésben — külö­nösen a pártok és az új tár­sadalmi-politikai szervezetek, a párt jellege, szervezeti fel­építése és irányítása kérdésé­ben — az álláspontok nem az akkori kompromisszumokhoz közeledtek, hanem attól távo­lodtak. Ez ma akadálya a po­litikai egységnek, és veszé­lyezteti a cselekvési egységet is. Ezért a lehetőség szerint gyorsítani kell a műhelymun­kát és a vitát, az új álláspon­tok kimunkálását. Az utóbbi kilenc hónapban igazi demokratikus értékekkel gazdagodott a mozgalom — hangsúlyozza a jelentés, majd rámutat: tény, hogy ezzel pár­huzamosan a szervezeti lazu­lás jelei is jól érzékelhetők. Ennek célszerű gátat vetni oly módon, hogy a tagság által ki­alakított, széles körű egyet­értést kiváltó szervezeti és el­járási megoldásokat mielőbb szabállyá emeljük, a szerveze­ti szabályzat — kongresszusig tartó — ideiglenes módosításá­val. Végezetül a jelentés megál­lapítja: helyes volt a Közpon­ti Bizottság azon döntése, amely nem írta elő területi és helyi pártértekezletek összehí­vását, hanem ezt önálló mér­legelés tárgyává tette. Mindez pezsgést, új kezdeményezése­ket, politizáló aktivitást szült

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents