Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-18 / 42. szám
1989. FEBRUÁR 18., SZOMBAT 9 tehát méltóbb Időpontot találni a várossá nyilvánítás ünneplésére, mint március 15-ét. Ám ahhoz, hogy Nagykátát az ide tévedő idegen is városnak tartsa, még nagyon sokat kell tenni. Ráadásul egy olyan időszakban, amikor a rang csupán erkölcsi elismerés. A városi jogú nagyközségek ugyanis már jó „Aki a sört nem ismeri, a jót nem ismeri. A sör kellemesebbé teszi a házat.’’ — állapítja meg egy sumér közmondás. A sumérok az ókori Mezopotámia déli részén éltek az időszámításunk előtti 2—4. évezredben. A közmondás tehát azt sugallja, hogy a sör már évezredek óta az emberiség kedvelt nedűje. Honfoglaló őseink bódító hatású itala a kumisz és a boza volt. Ez utóbbi őrölt növényi magvakból főzéssel és erjesztéssel készült ital, amelyet komlóval ízesítettek. Ezek szerint a mai sörre hasonlíthatott. A kumiszról és a bozáról szóló híradás abban a söripari emléktárban olvasható, amelyet a Kőbányai Sörgyár alapításának 125. évfordulóján, 1979-ben avattak fel a gyár 2-es telepén. Az emléktár a hazai sörkészítés történetének a legteljesebb gyűjteménye, a söripar fejlődését mutatja be a kora középkortól napjainkig. A három tágas teremben látható sörtörténeti dokumentumok, tárgyi emlékek, szerszámok a magyarországi sörfőzés különböző állomásairól tanúskodnak. Kevéssé ismert történelmi kuriózum például, hogy az első ipari méretű sörgyárat II. Rákóczi Ferenc alapította 1701-ben. A királyi udvar számára a kolostorok, a monostorok és a „serrel adós falvak” készítették az italt Minden serfőző helységben megvoltak a speciális sörkészítési szokások, amelyeket az elöljáróság rendszeresen ellenőrzött. A történelmi leírásokból az is kiderül, hogy a felesleget kiárusították, a sörmérés helyét cégér jelezte. A A tulipán és csillag városa lesz Nagykáta ledolgozza hátrányát VIMOLA KÁROLY: DERŰ ÉS BIZALOM helyszínre a serfurmányos hordókban szállították az italt. Érdemes felfigyelni néhány régi statisztikára is. Így például Pest-Buda 1870 előtt készült térképen 12 serfőző ház van feltüntetve. Egy másik kimutatás szerint 1851-ben 773 serfőző házban 384 ezer hektoliter sört gyártottak, 1860-ban a főzőházak száma 449, míg az elkészített sör mennyisége már 665 ezer hektoliter lett. Napjainkban a hazai gyárak közül a Kőbányai Sörgyár egyedül 4 millió 500 ezer hektoliter nedűt gyárt évente. A tablókon és a vitrinekben sörfőzési receptek, tervrajzok, gyárak működését dokumentáló okiratok, söröscímke-kollekciók láthatók. A látogató a sörkészítés útját, módozatait, a technológia fejlődését végigkísérheti a középkori serfőzőházak- tól a manufaktúrákon, a múlt század közepén létesített első gyárak alapításán át a söripar államosításáig, a Kőbányai Sörgyár működéséig. A második teremben a sör minőségét meghatározó malátakészítés munkafázisaiba nyerhet bepillantást á látogató a mag tisztításától a csí- ráztatáson át egészen a pörkölésig. A harmadik teremben a sörléké- szítésnek, az erjesztésnek, az érlelésnek, valamint a sör szűrésének, fejtésének munkafolyamatait bemutató eszközök láthatók. Van itt erjesztő- és hűtőkád, hableszedő kanál és nyeles satni. Ez utóbbi, furcsa nevű szerszámmal az élesztőt szedték ki az erjesztőkádból. Kevesen tudják, hogy a léhűtő kifejezés a sörgyártással kapcsolatos. Ma ez a szó dologtalanul lebzselő, munkátlan, semmirekellő embert jelöl. A sörgyártás egy bizonyos fázisában a kifőtt lét kádakban pihentették, hűtötték. Állítólag a legbutább, a legrosszabb tanoncot bízták meg azzal, hogy a hűtőkádakban felgyülemlett folyadékot figyelje, hűtse, kevergesse. Ügy látszik, e művelethez nem túl nagy szakmai felkészültségre volt szükség. Innen hát a léhűtő fogalma. Külön teremrészben mutatják be a hordókat készítő kádárok munkásságát. Tablók, különböző szerszámok vallanak e feledésbe merült szakmáról, megbecsült mestereiről. A gyárban napjainkban már nem dolgoznak e szakma művelői, mert a sört palackozzák, ritkábban alumíniumhordókban tárolják, tehát a kádármesterség a söriparban már a szakmatörténelem emlékei közé vonult be. A terem közepén igazi látványosság áll: egy régi sörszállító kocsi, tele hordókkal, előtte pedig két hajdani mecklenburgi sörösló — igaz, csak kitömve. A látvány mégis lenyűgöző. A sok száz érdekes emléktárgyat, ipartörténeti jelentőségű rekvizítu- mot magában foglaló söripari gyűjtemény csak előzetesen bejelentett csoportos látogatókat fogad. Igazi látványosság a helyreállított sörösszekér Nagykáta címere ugyancsak mozgalmas. A stilizált nyitott könyv a közigazgatási központot szimbolizálja. Míg fedelén a tulipán a település sok pusztítást megélt történetét jelképezi, hiszen a tulipán, ha eltapossák is, egy esztendő múltán újra kihajt. A búzakalász a mezőgazdaságot, míg a két kék hullámvonal akár a Telefongyárat, akár a két folyót, a Tápiót és a Zagyvát is jelölheti. Amikor a jelvénypajzs tervét a tanácstagok eié vitték, csupán egyetlen szimbólummal kapcsolatban támadt vita. S ez a bal sarokban található vörös csillag ... — Lehet, hogy Magyarország új címerében nem lesz búzakalász, s a csillagot is korona váltja fel. De azt aligha vitathatja bárki, hogy Nagykáta az utóbbi negyven esztendőben fejlődött olyanná, hogy ha nem is nyugodt lelkiismerettel, de megpályázhatta a városi címet — sommázta a kialakult véleményt egy idős tanácstag. A viharos történelem Nagykáta krónikáját említve nem puszta szófordulat. A törökdúlás idején A város címere A helyi áfész Káta Áruházának bővítésekor lakossági nyomásra hagyták meg és újították fel a kedves bazársort, amely kandelábersorával ma Nagykáta kedvelt esti sétálóutcája Ügyelnek, ami épül, ne csak jó, de szép is legyen. A készülő OTP-ház földszintjén üzletek kapnak helyet ideje városi szintű fejkvótát kapnak, vagyis az állam e tekintetben városként kezelte ezt, a járási hivatalok megszűnése után született öszvér státust. Ennek ellenére Nagykátánalk olyan hátrányokat kell ledolgoznia, amelyekkel több település — messze a városi színvonaltól — már régen túl van. — Most már arra Is gondolnunk kell, hogy milyen benyomásokat szerez az érkező, amikor megpillantja a Nagykáta táblát — mondja Lénával Gábor társadalmi tanácselnök- helyettes. — Valljuk be, a Dózsa György utca nem igazán méltó egy városhoz. Ügy gondolom, talán már jövőre sort keríthetünk az út környékének rendbetételére. S ez nem akármi, ha meggondoljuk, hogy számos súlyos gond előzi meg Nagykátán az ilyen, elsősorban a külcsínre vonatkozó tennivalókát. Például a belvízrendezés. Ezt afféle szalámipolitilkáva'l tudja megoldani a tanács, hiszen a teljes költség százmillió forint fölötti összegre rúg. Társközsége nincs Nagykátának, van viszont kitérjedt tanyavilága. Mostanra elodázhatatlanná vált a legnépesebbhez, az Erdőszőlőre vezető út megépítése. Igaz, ez a döntés nem váltott ki osztatlan egyetértést a tanácstagok körében. A hat-nyoleszáz lelket számláló Erdőszőlő lakossága ugyanis az utóbbi években kicserélődött. Az öreg tanyaházakba az ország távolabbi részeiből költöztek a betelepülők, akiket elsősorban a főváros közelsége és nem a megélhetés, a föld vonzott ide, s akik inkább ugródeszkának, mint új otthonnak tekintik a tanyát. Egyszerre három vasat tart a tűzben a tanács, már ami a beruházásokat illeti. A piaccsarnokot és a szakmunkásképző intézetet még az idén szeretnék átadni. Az előbbit indokolja, hogy a környék termelői manapság idejük nagy részét az árujuk Pestre szállításával töltik. Míg a szakmunkásképző a környékbeli vállalatok, szövetkezetek igényei szerint és részben támogatásával készül, azért, hogy biztos kenyeret adjon a fiatalok kezébe. A harmadik beruházás luxusnak tűnhet Nagykátán, ahol még sok a sáros utca, nincs minden porta előtt járda. Meleg vizű strandfürdő formálódik a leendő város határában, hatalmas terület közepén, amelyet parkosítani szeretnének, s amelyre sokcélú pihenőcentrumot álmodott a tervező. Hogy luxus-e, azon lehetne vitatkozni, ám tény, hogy közakarat a strand. A nagykátaiak ugyanis ezért fizetik a tehót, amelyet mái szinte mindenütt eltöröltek, megszüntettek. Szakaszokban valósítják meg az elképzeléseket, s ahogy a pénz engedi, bővítik, komfortosítják majd a fürdőt, amelynek vize ugyan nem minősül gyógyhatásúnak, ám a Tápió környékének többi meleg fürdőjéhez hasonlóan igen jó hatású a reumatikus betegségek kezelésénél. — Messziről indultunk — összegzi Lendvai Gábor, akivel az egyik tanácsházán beszélgetünk. Nagykátán ugyanis kettő is van. Vagyis két épület, s ahogy mondani szokás, egyik rosszabb mint a másik. Az előbbi a nagyközségi tanácsé, míg a másik a járási hivatalé volt. Az ügyintézők — s a nagyobb baj, hogy olykor az ügyfelek is — ingázni kénytelenek a két épület között. — Az utóbbi években vagy inkább évtizedben rengeteget sikerült ledolgozni a hátrányból. Ügy gondolom, ha a mostani feladatokat megoldjuk, az hosszú távra szól és hozzákezdhetünk újabbakhoz. Elég végigtekinteni a közelmúlt beruházásain. Általános iskolákat és a gimnáziumot bővítettük, felújítottuk a művelődési házat, 10 millió forinttal támogatjuk a vasútnál a gyalogos-aluljáró építését. Már jó ideje arra is különösen ügyelünk, hogy a beruházások ne csak jók, de szépek, városképi szempontból is környezetbe illőek legyenek. Hogy miikor lesz új tanácsháza? Egyhamar bizonyosan nem — válaszol közbevetett kérdésemre Lendvai Gábor. — De úgy érzem, egy várost nem is a tanácsháza emeleteinek száma, a csupaüveg homlokzat, a kacsaláb fémjelez, hanem az, ljogy minek érzik a benne lakók, hogy az a címerben szereplő nyitott könyv — a közigazgatási vonzáskörzeti centrum — betölti-e szerepét. Móza Katalin Cj szárnnyal gyarapodott a Damjanich-gimnázium (Erdősi Agnes felvételei) elpusztult, hogy még nevét is egy másik település, Csekekáta örökölte. Ám a tulipán hamar kihajtott: 1743- ban Mária Terézia már mezővárosi jogokkal ruházta fel Nagykátát. Pontosan százharminchárom esztendeig volt város, s erre az időre emlékeztette Nagykáta Baráti Köre a település lakóit, amikor Város voltunk — város leszünk címmel nagy sikerű előadást szerveztek. Hivatalosan 1989. március 1-jével kapja vissza e régi státust a település, ám a nagykátaiak március 15-ét. a most először munkaszünettel is ünnepelt jeles napot szeretnék felhasználni arra, hogy méltóan köszöntsék a várossá válást. E tájék nagy 48-as hagyományokkal rendelkezik. A szomszédos Tá- pióbicske határában zajlott a dicsőséges tavaszi hadjárat híres csatája, 1849. április 4-én. Nagykáta a század eleién még az ütközet helyén felállított szobrot is csaknem elperelte Bicskétől, annyira maguknak érezték az eseményt. Aligha lehetne 1 Serrel adós falvaktól a lelni (ókig Söripari emléktár Kőbányán
