Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-17 / 41. szám

1989. FEBRUAR 17., PÉNTEK EZERMESTER NYUGDBMAN Hétköznapok Tatárszentgyörgydn A takaros udvaron tava- szias már a rend, látszik, a szőlőben is gondoskodott va­laki. A fölhalmozott fa. az őszről maradt avarhulladék összegereblyélt halma olyan emberre vall, aki nem bír meleg szobában tétlenül üldö­gélni. Jégési János hatvankilenc éves. s nincs olyan munka, mit el ne végezne. Tatár- szentgyörgyön is ismerik ezt a készségét, ha valamilyen te­hetetlenebb embernek szüksé­ge van valamire, hát hozzá fordul. A ház asszonya, Júlia néni azt mondja, a kóceráj- ban, azaz a műhelyben min­den bolond szerszám megta­lálható. Az ura. ha kell. kést élez vagy fejszét köszörül, ha eltöiik a zsírkeverő-kanál, azt is megíoldozza, cipőt is meg­varr, de a szerszámnyél-ké­szítés sem fog ki rajta. — Éppen csak házat nem épít már, ahhoz elteltek az évek — mondja az asszony. — Igaz, ami igaz, fél órát nemigen tudok ülni egy hely­ben. — mondja Jegesi János. — ötkor már fönn vagyok, körüljárom a kertet, ellátom a jószágot. Hízónk van. a ba­romfi már nem éri meg a vesződést, a táp elviszi a hasznot. Tojásra sem igen ér­demes tartani, ha tojnak a tyúkok, hát mindenütt toj­nak. ha meg nem, hát ne­künk sincs tojásunk. Az ára egy és ugyanaz. Libánk, ka­csánk akad, itt, Szentgyör- gyön az a szokás, hogy a bú­csúra, október végére tömött liba kerül az asztalra. Most. hogy enyhe az idő, már met­szeni is kell a fákat, azzal is elbíbelődöm. Süldő korom óta faragcsálok is, bognárkodom, ha úgy tetszik, de csak a ma­gam hajlandóságából. János bácsi még emlékszik a tatári vályogházakra nádas födéllel, a föJdraűvers .családok napi harcéra a megélhetésért. AkkÖrihäri nagy erdők, kaszá­lók voltak a falu körül, ő maga is dolgozott mint szé- nafeívásárló. Semmire se jó földeken csak a takarmány termett meg, hatalmas terü­leteken gyűjtötték a nyila­sokban a szénát. A nyilas el­nevezés még a honfoglaló magyarok korából ered, ak­kor egy-egy kaszálót nyílve­téssel osztottak föl, így ad­ták bérbe. De nemcsak ka­száló, szőlő is volt szépen, hí­res kadarka, rizling. Az erdők jóféle tűzifát adtak, errefelé nemigen ismerték az embe­rek a szenet. — Akinek nem volt vala­micske földje, az szegény volt, de milyen szegény! — mondja János bácsi. — Ma­gam voltam summás is, ta­vasztól—őszig az uradalmak­ban dolgoztam, répaegveléstől kukoricakapálásig, aratástól betakarításig minden munkát végeztem. A fizetség heten­ként volt, némi liszt, lencse, bab, olykor kis hús s pálin­ka. A pénzt, ami még járt, összegyűjtöttük, hogy legyen a télre megélhetés. Ahogy le­esett a hó, összegyűltünk egy- egy háznál, férfiak, asszo­nyok. Kukoricát morzsoltunk, beszélgettünk, barátkoztunk. A nagy teknőt kitettük a szo­ba közepire, abban szaporod­tak a szemek, s hallgattuk az öregek meséjét. Volt olyan idős ember is, aki a szabad­ságharcról beszélt varázsos történeteket. — Most miről esik sző a faluban, miről beszélgetnek? — Hát miről? — nevet egy rövidet János bácsi. — Hát az adóról. Meg az áremelés- jböI. Sorakozunk a boltban, s azon gondolkodunk, jut-e tej­re, sajtra. Aki meg tudja fi­zetni, viszi, aki meg nem. hát mit tud tenni? Nekem alig van 4000 forint fölött a nyug­díjam, az asszonynak meg semmi. Fejjel-lábbal alig bí­rok menni, most érzem, hogy mit vett ki belőlem az a tíz- valahány év, amíg télen-nyá- ron biciklivel jártam Dabas- ra dolgozni. Beosztjuk a pénzt, s amíg bírjuk, mellé­dolgozunk. Egy hold spárga­földem van, családi vállalko­zás, de beszélik, ezt is meg­adóztatják. No, akkor én há­tat fordítok neki, egy szálat sem húzok ki a földből, lova­golják meg az ördögök. A spárga kacifántos, nö­vény, négy év, míg termőre fordul, s akkor is még gyen­gének számít. Kapálni, per­metezni kell, kényesebb, mint a. szőlő. Magyar embernek nem is igen való, exportra (Hancsovszki János felvétele) viszik szinte mindet, amit megtermelnek. .Némely terü­leten foglalkoznak csak vele, a Dunántúlon például isme­retlen, itt, a megyében azon­ban sokan vállalkoznak. — öten vagyunk a család­ban. a lányommal s a két unokával. Ruhára nemigen te­lik, de már nem is kell, meg­vagyunk azzal, ami van. ün­nepi ebéd előtt' számolunk, hogyan hozzuk ki, mi > kerül­jön az asztalra. Azzal biztat­juk magunkat, a városiaknak rosszabb, nekik egy szál zöld­ségért is fizetni kell. De azért mégis, nincs ez rendjén, hogy egy semmirevaló cipő majd’ kétezer forintba kerül! Júlia néni egészségét meg­próbálta az élet. Arra futja már csak az erejéből, hogy megfőz, elmosogat. A sokat dolgozott asszonyok keserűsé­gével nézi, hogy embere nem pihenhet, s ő maga már se­gítséget nem jelenthet. Pedig hát még mindig kell dolgoz­ni, mert nagyon drága lett az élet. — Drága... — mélázik el János bácsi. — Talán tized­szer is kimondtuk ezt a szót most a beszélgetés alatt. Ré­gen a kislánynak mondtuk, súgtuk, ma meg? — legyint egyet, s míg a kapuhoz kí­sér, a kordonozott szőlővel büszkélkedik. Bor ugyan nem terem rajta, hiszen az uno­kák, ahogy érik, úgy csipege­tik le a szőlőszemeket. De van. S ugye. milyen szép? Bellér Ágnes A csonfok újraielítődnek Tovaűzzük a betegséget Szentendrén a reformkony­ha első foglalkozásán ma dr. Márkus József, az Állatorvosi Egyetem nyugalmazott tan­székvezető professzora a ven­dég. Mostanában sokfelé hív­ják, mióta ország-világ előtt kijelentette, hogy a csontrit­kul ás gyógyítható. Harminc­ezer levél érkezett címére a Vitray-műsor után. Tömegek hallgatják előadásait. Győrben legutóbb 1200-an ültek a te­remben, de kiderült, nem csak ennyien voltak kíváncsiak rá, s az előadást meg kellett is­mételni. Sokat emlegetik őt mostanában a járműveken is, ismeretlenek érdeklődnek egy­mástól, hol lehet mészport sze­rezni. A nyugalmazott profesz- szort nem kis fizikai megpró­báltatásnak veti alá a hirte­len támadt érdeklődés. Pesthidegkúti házában be­szélgetünk egy ritka csendes pillanatban, még a nagy be­tegtáras, állandó telefoncsör­gés előtti időszakban. — Mi is a csontritkulás, pro­fesszor úr? — A csontokban a mész- foszfor arány 2-1. Ez a két elem nagyon vonzódik egy­máshoz. A felesleges foszfor csak mészhez kötötten ürül ki a szervezetből. A mészt a vér­ből veszi el, az pedig a cson­tokból pótolja a hiányt. — Miben nyilvánul meg a csontritkulás? — Gerinc- és ízületé fájdal­makban. Nyilall a vállbán, zsibbadnak az ujjak, fáj a de­rék, meszes a nyak, porckopás van a térdben. Hazánkban évente mintegy 40 ezer em­bert százalékoínaik le csontrit­kulás okozta panaszok miatt. S idős korban az ebből követ­kező combnyaktörés a nők egyik leggyakoribb közvetett haláloka. A hajlott hát, a lum­bágó, az ischlász is erre ve­zethető vissza. — Eszerint a táplálkozásunk nem megfelelő? — Megszokott táplálékaink mész-foszfor aránya nagyon rossz. Például 10 deka sovány marhahúsban 10 mg mész és 180 mg foszfor van. Ez az arány a téliszaláminál 16—180, kakaónál 140—700, dióinál 202 —400, egy tojás sárgájánál 80 —570. A főleg húsevő és ke­vés növényi eledelt, illetve ke­vés tejet és sajtot fogyasztó emberek szervezetébe hatal­mas mennyiségű foszforfeles­leg jut, amelynek kiürítéséhez, a csontokból vonódik el a mész. — Miből áll a professzor úr készítménye? — Kálciumkarbonátból, kál- cium-foszfátból, magnézium­karbonátból. Vannak benne mikroelemek is: vas, réz, man­gán, cink, bór, jód és szelén. Mellé Poliyitaplex 8-at, C- és E-vtítamint kell szedni.' Az adag napi három teáskanálnyi, étkezés előtt. — Mi a készítmény hatása? — Ami hiányzik a szerve­zetből, azt pótolja. Megszűn­nek a reumatikus fájdalmak, amelyeket egy idő után már semmiféle fájdalomcsillapító­val nem lehetett enyhíteni. A csontok újratelítődnek, meg. szűnik a ritkultság. A beteg porcok is megújulnak. Az el­formátlanodott részeket már nem lehet helyreállítani, de az állapot nem romlik tovább. — Népbetegség nálunk ma a reuma. Bár a nehéz fizikai munkát a legtöbb helyen ki­küszöböltük, mégis sokszorosa a múltbelinek, akkor a mész- hiány lehet a bűnös ebben? — Ha megoldjuk a mészkú- rával a megelőzést, a betegsé­get is tovaűzzük. Átányi László Magyar-NSZK kereskedőim Novimpex A magyar—NSZK gazdasági kap­csolatok további élénkülését jel­zi, hogy müncheni székhellyel új, az eddigi együttműködést meg­haladó formában működő közös vállalkozás alakult az elmúlt he­tekben. A Novimpex Trading Haus Gmbh elnevezésű vegyes vállalat alaptőkéje viszonylag cse­kély: 200 ezer nyugatnémet már­ka azonban mint a vállalkozás egyik fő szervezőjének, az Orszá­gos Piackutató Intézetnek a mun­katársai az MTI-nek elmondták — a széles tevékenységi kör révén már az alapítás évében 2,5 mil­lió márkás, 1990-re pedig 3,4—4 millió márkás forgalomra számí­tanak. A vállalkozás alaptőkéjéből 16,75 —16,75 százalékkal részesedik a Novoplast Kisszövetkezet, vala­mint az Országos Piackutató Inté­zet. 16,3 százalékkal a Triász Szá­mítástechnikai Kisszövetkezet, r egyaránt 10—10 százalék négy NSZK-beii és egy svájci cég. A vegyes vállalat kereskcdöház- jeileggel működik, elsősorban a fa- és a textiliparban, s külön­leges számítógépes programok értékesítését, menedzselését is vál­lalja. Munkája a termeltetéstől a piackutatáson, a kiállításszerve­zésen át egészen a kooperációk közvetítéséig, a műszaki fejlesz­tésig terjed. Az alapítók eddig is kapcsolatban álltak az adott te­rületen működő, s a mostani vál­lalkozásban ugyancsak részt vevő partnerükkel, a kereskedőház lét­rehozása pedig lehetővé teszi a külön-külön már jól kialakított piaci és üzleti kapcsolatok közös felhasználását, a kilépést — akár bartel-üzletekkel, vagyis árucsere­megállapodásokkal — új piacok­ra. Eddig egyedülálló kezdeménye­zésként a cég müncheni központ­jában állandó bemutatótermet nyitnak, hogy folyamatosam az NSZK-beli üzletemberek elé tár­hassák a nyugati piacra szánt magyar árukat. A piackutatást as is segíti, hogy a Novimpex infor­mációkat hívhat le a legnagyobb NSZK-beli számítógépes kereske­delmi adatbankból. Kilónként 353 forintért Olcsóbb ruha sok gyereknek Szombat délelőtt van. A Budapesti Művelődési Köz­pont színháztermében nagy a tömeg. A Nagycsaládosdk Or-i szágos Egyesülete rendezi itt kilósruha-vásárát, immár sokadszor. Tíz órakor tódul be a tömeg, a széksorok he­lyén asztalok állnak főleg gyermek- és női ruhákkal meg­púpozva. De akad férfiing, -öltöny, szabadidőruha is. Az egyesület képviseletében Átlagjövedelemből — a létminimum alatt A szegénység statisztikája A lakosság fogyatkozó türe­lemmel viseli az egyre gyako­ribb áremeléséket, s mind többször hangzik el a vád: a valóságosnál alacsonyabb ár­indexet számít a KSH, az úgy­nevezett fogyasztói kosár tar­talma pedig több mint vitat­ható. Dr. Pirityi Ottót, a Szak- szervezetek Elméleti Kutató- intézetének tudományos osz­tályvezetőjét azért kerestük meg, mert a közelmúltban egy szakszervezeti tanácskozáson elhangzott, hogy önálló árin­Csípi a szemünket? Drágul az élet szinte napról napra. Miközben unos-unta- lan ama ténnyel szembesítenek bennünket, hogy az ország igen nehéz gazdasági helyzetben van. Itt ezt, ott meg azt tolták el, milliárdok úsztak el olyan beruházásokra, melyek szinte sem­mit sem hoztak a nagy, közös konyhára. Mire gondolok? Hát az Adria kőolajvezetékre is... S mindent elölről kell kezde­nünk. Miközben Pest megye településein az utak állapota, a vezetékes víz, s gáz hiánya, a szennyvízelvezetés megoldatlan­sága (melyet, ha egyáltalán mód van rá, a porták gazdái zseb­ből fedeznek) nemcsak bosszantó, hanem felháborító. Csípi szemünket az. hogy ilyen körülmények között pártszékház épí­téséről. vagy építésének szükségességéről olvasni, hallani lehet. Szigetszentmiklóson s Budaörsön. Bár az utóbbi helyen csak megfogalmazták, hogy kellene... —.Csak hümmögök a kriti­kát, panaszözönt hallva, melyeket úgy mellesleg, a beszámoló taggyűlésekre készülő Pest megyei települések pártalapszerve- zeteinek tagjai rám zúdítanak. _ Hisz vitathatatlan tény, hogy megyénk agglomerációs öveze­tében éppúgy, mint a távolabb fekvő településeken a víz. a ve­zetékes gáz hiánya, a szennyvízelvezetés gondjai, a szemét el­szállításának kimaradása irritálják a helybélieket. S csípi sze­münket — olvasva —, hogy Szigetszentmiklóson épülget, Bu­daörsön meg jó lenne, ha épülne az MSZMP-nek székháza. Nehéz vitatkozni velük, hiszen jogos érdekek ütköznek! Mert minden településen kellene egy olyan ház, ahol a közös­séget, illetve különböző csoportjait — lehet az az MSZMP is! — egy vitára meghívhatják, leültethetik. Hogy ne kelljen be­kéredzkedni, vendégségbe járni az iskolába, a tanács-vb termé­be, ahol húsznál többen már nem ülhetnek le. Még egy olyan vitára sem, ahol például az MSZMP és a demokrata fórum képviselői cserélnek véleményt. S ráadásul a kíváncsiskodó, a hallgatóság már be sem fér. S ha, ahogy pedzegetik, a több­pártrendszer is ránk köszönt — akkor a többi párt is helyet kér magának. Netán székházat akar építeni? Akikor is tiltako­zunk majd? Meglehet, bár nem tudom. Amiben viszont biztos vagyok: amikor egy rendezvényre meghívnak, nyugodt légkörben akarom meghallgatni, amit ne­kem mondani akarnak, vitafórumon éppúgy, mint egy aktíván. S ahhoz is hely kell, hogyha meg szeretném tudni, mi is törté­nik egy fontos testületi ülésen, mint érdeklődő beférjek. Ez ugyanis szintén hozzá tartozik a civilizált társadalom fogalmá­hoz. A pártszékház építése ennek ellenére manapság nem tarto­zik a díjazott — hadd ne mondjam azt, az igazán politikus — ötletek sorába. Pláne akkor, amikor az MSZMP is gazdálko­dik. megnézi ma már nagyon, mire fordítja csökkenő forint­jait. Ám ebben a felemás helyzetben azért akad közbülső ész­szerű megoldás is. Kézenfekvő példa erre szűkebb pátriánk­ban. Pest megyében is van. Hisz nem csípi senki szemét az MSZMP kiskunlacházi elegáns, aránylag nem is régi székháza. Ahol jól megférnek egymással a közös telken, az építés és a működtetés költségeit arányosan elosztva a pénzintézettel, s az emeleten lévő magánlakásokkal. Ezt az ötletet díjazni lehetne, kellett volna. Mert ez a megoldás nemcsak olcsóbb volt a sok­éves átlagnál, hanem arra is alkalmas, ne érezze senki se megrövidítve magát. És így a párt építkezése a tágabb közös­ség érdekeit is közvetlenül szolgálhatja. Varga Edit dex- és létminimum-számítás­ra készülnek. Megalapozottnak tartja azt a vádat, hogy szán­dékosan kozmetikázzák a sta­tisztikai számításokat, azaz a valóságosnál alacsonyabb ár­emelkedést mutat ki a KSH? — A gyanú él, ám ez nem bizonyítható. Ma bizalmi vál­ság van az országban, senki sem hisz senkinek. Különösen igaz ez az olyan, húsba vágó ügyekben, mint az életszínvo­nal, az áremelkedések. A lai­kusok abból indulnak ki, hogy a lakosság sokkal nagyobb ár­emelést érez, mint amekkorát a statisztika kimutat, ezért azt sürgetik, hogy a szakszerveze­tek külön számítsanak fogyasz­tói árindexet. A szakemberek állítják, hogy a hazai statiszti­kai mérések szakmailag kor­rektek, ezért nem látják indo­koltnak az önálló szakszerve­zeti számítást. Mi, a szakszer­vezeti oldalon állók azt mond­juk, hogy a jelenlegi árindex- számításon kívül sürgősen más típusú vizsgálatokra is szükség van. Magyarországon folyama­tosan bővül az áruvilág köre. ám ez a hagyományos módsze­rekkel nem jelenik meg az ár­indexekben. Vegyük például azt a mind­inkább terjedő gyakorlatot, amelynek lényege, hogy az ál­lam egyre több, korábban ál­tala finanszírozott ellátást pia­cosít, azaz megfizetteti az ál­lampolgárral. A költségvetés mindinkább kiszáll a szociá­lis, egészségügyi, oktatási, inf­rastrukturális feladatokból. Ma már szinte mindenkinek tulaj­donosnak kell lennie ahhoz, hogy lakni tudjon, a lakásra várók rá vannak kényszerítve, hogy a saját építést válasszák. B ittsánszky Géza a mene­dzser, az MTA egyik intézeté­nek főosztályvezetője. — A mai vásárt a Téma- forg-Sfkála Coop rendezi, amely a nevében szereplő két cég leányvállalata. Egyébként a Skála a legtalálékonyabb pártfogónk, ezeket a holmikat Hollandiában és Svédország­ban vásárolja, kitisztíttatja, átválogatja, s kilónként 353 forintért adja el. Helybeliek és Pest megyeiek a főbb vásárlók. Egy négy­gyerekes családhoz mi is csat­lakozunk. Tóthné Erdő Mária Gödöllőről utazott ide. A más­fél éves Orsit a 10 éves Gergő tolja az összecsukható ko­csiban, a 6 éves Zoli és a 4 éves Peti zárja a sort. Anyukájuk nekilát a ruha­halom átvizsgálásának. Talál is egy jó fekete kabátot, amely majd a mérlegelésnél 150 fo­rintot érő súlyt mutat. Per­sze megveszi. Aztán rakosgat­ja a zsákba a pulóvereket, in­geket. Néha odaszólítja egyik­másik gyerekét és hozzájuk méri a ruhát. — Jó vásár volt! — mondja, — Legközelebb is eljövünk. Markovics Ferenc boltve­zető irányítja az itteni Skála­gárdát. — 1540 kilogramm ruhát hoztunk, ebből ezer kiló a gyermekholmi. Szép darabok is vannak köztük, vásárolt már tőlünk bankigazgató­helyettes is. A fővárosban 4 olyan boltunk van. ahol a mostani árakon meg lehet vásárolni ezeket a ruhákat, de ott ez a választék nincs meg. — Van rá lehetőség, hogy Gödöllőn vagy Szentendrén is rendezzenek ilyen vásárt? — Igen. Budapesten a XI. k., Hengermalom út 2/D-ben kell bejelenteni az igényt. A tele­fon: 227-613. De vidékre meg kell külön fizetni a szállítást vagy kocsit kell küldeni az árunak. — A cipő még a ruházatnál is nagyobb gondot jelent a családoknál. Olcsó cipővá­sárt nem tudnának rendez­ni? — El tudom képzelni a ci­pővásárt is de külön. — Jön a tavasz hamarosan. Mikor találkoznak újra a vá­sárlókkal? — Itt a BMK-ban március 11-én. A. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents