Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-17 / 41. szám

1989. FEBRUAR 17., PÉNTEK Az egyháznak is érdeke a megújulás Pártfrakció a népfrontban? Hogyan tudja megtalálni helyét, szerepét a Hazafias Népfront a pluralizálódó tár­sadalomban, mennyire lesz képes a különböző érdekek intézményes kifejezésére, egyeztetésére, politikai aka­rattá formálására? Ezekben a hetekben, napokban ilyen kérdések foglalkoztatják a me­gyei népfront aktivistáit, akik előbb regionális, majd helyi fórumokon vitatták, vitatják meg az ezzel kapcsolatos el­képzeléseket. A közös gon­dolkodás folytatódott a HNF Pest Megyei Bizottsága teg­napi ülésén, amelyen — Ko­vács Antalné elnökletével — a népfront megújítása volt a téma. A HNF Országos Tanácsa tavaly ősszel tette közzé a megújulásról, a mozgalom fel­adatairól szóló vitaanyagot, amely fölött máris eljárt az idő. Ezt múlanék a helyi fó­rumok tapasztalatai, s ezt emelte ki Romhányi András, a HNF Pest Megyei Bizottsá­ga titkára is. Ahogyan fogal­mazott : az események gyorsvonati sebességgel robog­tak el a dokumentum, s mi tagadás, a népfront mellett is. Az elsődleges kérdés most az: milyen szerepe lehet a nép­frontnak a többpártrendszer keretei között? Erre már csak azért is nehéz válaszolni, mert az alternatív szerveze­tek egy része bizalmatlan a népfronttal szemben, mond­ván: hosszú ideig a napi po­litika kiszolgálója volt. Mi­közben nehézkesen halad a kapcsolatfelvétel az új cso­portok vezetőivel, a lakóterü­leti munkában már kezdenek kialakulni az együttműködés csírái. Romhányi András nem móhdtá ki. de bizonyosan az előbbieknek is közük van ah­hoz. hogy a megyei küldött- gyűlésig, illetve a népfront- kongrésszbsig" tovább növek­szik a helyi önállóság. A me­gyei testület nem hoz kötele­ző határozatokat. csupán ajánlásokat fogalmaz meg. A helyi testületek maguk dön­tenek működési formájukról, szervezeti felépítésükről, lét­számukról. feladataikról. A népfront úgy tudja helyreál­lítani a tekintélyét, ha részt vesz a helyi politikában, ki­alakítja az álláspontját, pél­dának okáért a településfej­lesztésről, a szociálpolitiká­ról, őrködik a közélet tiszta­sága felett. Üj elképzelés az is. hogy a megyei értekezlet küldötteinek mandátuma a választási ciklus egészére szólna, és évente egyszer az úgynevezett küldöttek taná­csa is értékelné a mozgalom helyzetét. A vitában felszólalók — így Barna Illés gyáli népfronttit­kár — azt feszegették, hogy az alternatív szervezetek nem tartják alkalmasnak a nép­frontot a különböző érdekek integrálására. Revuczky Lász­ló Albertirsáról viszont arról számolt be. hogy a megújulá­si program vitájára kíván­csiak voltak, eljöttek az al­ternatívok is, vagyis nem mindenütt jellemző az elzár­kózás. Benkovics György szentendrei népfronttitkár szerint a népfront a korábbi években játszotta el annak az esélyét, hogy az egész nép mozgalmává váljon. Akkor, amikor nem képviselte azok­nak az embereknek és cso­portoknak az érdekeit, akik valamiért nem voltak szim­patikusak, szalonképesek, s akik ezért az alternatívokhoz csatlakoztak. A népfront nem nyugodhat bele ebbe. mint ahogy oda kell figyelnie arra a hallgatag tömegre is. ami­vel most senki sem foglalko­zik. Dr. Balogh Pál. az MSZMP Pest Megyei Bizottságának titkára sem tagadta, hogy a párt és a népfront korábban igen szorosan együttműködött, ‘tanúja. ,YóU tp&sz döntéseknek is. s -akkori lojalitása most üt vissza. Az utóbbi években a mozgalom elszakította ezt a köldökzsinórt. Az MSZMP beavatkozásoktól mentes egyenrangú kapcsolatot akar ápolni a népfronttal. Be­folyását nem testületi szinten, direkt módszerek­kel, hanem a mozgalom­ban dolgozó párttagok közve­SAJTŐTÁJÍKOZTATÖ A TAVASZI NAPOKRÓL Sörszínház Szentendrén? Közhelyszámba megy már, hogy Szentendre a művészeteik városa. Kezdődött kereken hatvan esztendővel ennek ki­alakulása, amikor is létrejött a művésztelep. E meghatározás kialakulásához hozzájárult — igaz, csak két évtizede — a Teátrum. Ám most nem az e körül évek óta kavargó vitát szeretném felemlíteni, hanem a város kulturális életének másik meghatározóját. Immár ötödik esztendeje ke­rül sor a Tavaszi Napok ren­dezvénysorozataira. Áttörést jelentett, hogy a komoly-, il­letve a népzenének is szerettek volna otthont adni a szentend­reiek. A múlt esztendei vállal­kozás már előremutató volt, s az idei — legalábbis ami az előzetes programot illeti — igencsak nívósnak ígérkezik. A szentendrei zenepedagó­gusokból alakult kamarazene- kar, a növendékek hangverse­nyei jelzik azt, hogy a helybé­liek is több szereplési lehető­séghez jutottak. Örömmel lát­hatjuk, hogy a szívvel, lélekkel szentendrei Zászkaliczky Ta­más két ízben ad orgonakon­certet. Rendkívül érdekesnek ígérkezik a nemzetközi nép­táncgála, amelyen egy izraeli együttes is fellép. Sor kerül azonban kiállítá­sokra is. Mind a virág- és cuk­rászati bemutató, mind pedig A gyermekélet Pest megyében a századelőn izgalmasnak ígér­kezik. A szentendrei képtárban pedig megnyílik a művészte­lep hatvan esztendejét bemu­tató átfogó tárlat második ré­sze. Mindezt tegnap délben a Szentendrei Tanács dísztermé­ben megtartott sajtótájékozta­tón tudtuk meg. Ezt az alkal­mat ragadta meg a Városház Idegenforgalmi Kft. és a HBH Skála, hogy ünnepélyes körül­mények között aláírják a tár­sasági szerződést. Ez arról szólt, hogy a városháza pin­céjében sörözőt és éttermet nyitnak, május 15. és 30. kö­zött. A bajor érdekeltségű HBH a városba telepíti ugyan­is tizenkilencedik sörgyárát. Jelenleg úgy tűnik, hogy a szerződő felek pártfogásukba veszik a nyári, városházudva­ri színi előadásokat. A bevételt — amely a vendéglátásból származik — a szociálisan rá­szorult rétegek megsegítésére akarják fordítani. Tiszteletre méltó ez az elha­tározás, és azt sem érezzük megvalósíthatatlannak, hogy étterem és színház egy helyen, egy időben működjön. Ily mó­don testünk-szellemümk szóró­ját egy csapásra elolthatjuk. Javasoljuk azonban, hogy előadás alatt a felszolgálás tartson — szünetet. V. A. títésével kívánja érvényesíte­ni. Felvetődött például az a gondolat, hogy megalakítják a kommunista népfronttagok csoportját, akikkel rendszere­sen konzultálna a pártbizott­ság. Ám e csoportot sem akar­ja kötelező érvényű határo­zatokkal kormányozni. Keveházi László, evangéli­kus esperes azt hangsúlyozta, hogy az egyházak nem tud­ják a népfront nélkül elkép­zelni a jövőt. Ha a mozgalom elsorvadna, s csupán külön­böző pártok működésére épül­ne a társadalom, akkor az egyházak kiszorulnának a közéletből, nem lenne olyan fórum, ahol hallathatják a hangjukat. Ugyanis semmifé­le párthoz, esetleges keresz­tény pártokhoz sem kívánnak csatlakozni, s ezt tanácsolják hívőiknek is. A tegnapi tanácskozás is hozzájárult ahhoz, hogy fel­színre kerüljenek a megúju­lás irányába ható észrevéte­lek. nézetek. A különböző fó­rumokon elhangzó vélemé­nyek és javaslatok alapján egy munkabizottság állásfog­lalás-tervezetet készít, ame­lyet a megyei küldöttgyűlés elé -terjesztenek. Kövess László A FÜGGETLEN KISGAZDAPÁRT ÁLLÁSFOGLALÁSA Készen a párbeszédre A Független Kisgazdapárt a kormány tagjai és az MSZMP egyes vezetői részéről elhangzott nyilatkozatokkal kapcsolatban — amelyek sze­rint a politikai helyzet elem­zésénél ahhoz az 1943—49-ben vállalt, vagy kényszeredet­ten vállalt szocialista modell­hez kell visszamenni, amelyik egészében útvesztésnek bizo­nyult, és a működésképtelen­séget igazoló jelenlegi válság­hoz vezetett — állásfoglalást juttatott el a Magyar Távira­ti Irodához. A nyilatkozatban a Függet­len Kisgazdapárt történelmi visszapillantást tesz arra, a „politikai zsákutcába” torkolló időszakra, amelyet a demok­ratizmus hiánya, „egyetlen hatalmi centrum diktatúrája” jellemzett, majd rámutat: a Független Kisgazdapárt — há­la a demokratizálódás kezde­tének — újra működik, újra él. Programirányelveit elké­szítette, közreadta; készül részletes programja. A párt elvárja, hogy a közélet min­den területén — a fővárosban, a vidéki városokban és a községekben egyaránt — olyan szerepe és súlya legyen, amelyet történelmi múltja, tagsága és támogatóinak töme­ge indokol — állapítja meg az állásfoglalás. A Független Kisgazdapárt szerint a kialakult belpolitikai és nemzetközi helyzet nem en­gedi meg a visszarendeződést, a sztálinizmusnak bármely formában történő visszatéré­sét, a demokratizálódási folya­mat megállítását. A Függet­len Kisgazdapárt mindent el fog követni, hogy az ország kikerüljön abból a mély gaz­dasági, politikai és erkölcsi válságból, amelybe nem ő so­dorta a magyar nemzetet. En­nek érdekében kész a párbe­szédre, minden progresszív erővel, amely ezért küzd, de csakis a kölcsönös tisztelet, az egyenlőség alapján. Támo­gatni fog minden olyan javas­latot, elgondolást, amely a válságból való kitörésre, a demokratikus megújulásra irá­nyul, és elvet minden olyan törekvést, amely a reformre­torikában merül ki, vagy eset­leg bármely fondorlatos mó­don megállítani, avagy visz- szafordítani szándékozik a demokratizálódás folyamát, a jogállamiság megteremtésére irányuló erőfeszítéseket — hangsúlyozza a nyilatkozat. Máskor, máshol Tsz-konferencia A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának elnöksége úgy határozott, hogy az orszá­gos termelőszövetkezeti konfe­renciát, a korábban meghirde­tett időponttól eltérően feb­ruár 24—25-én rendezi meg. A testület javasolta, hogy a ta­nácskozás helye is változzék. A helyszín az MSZMP Budapest XI. kerület, Villányi út 11—13. szám alatti oktatási igazgató­sága lesz. Az elnökség azért döntött így, mert a több mint 500 küldöttnek a tanácskozás technikai feltételeit itt lehet megteremteni. A konferencián az országos tanács 125 tagja, minden me­gyei szövetség elnöksége és megyénként 3-5 szövetkezeti meghívott vesz részt, küldött­ként. Az országos tanácskozás résztvevői írásos előterjeszté­seket kapnak; elemzést a ter­melőszövetkezetek helyzeté­ről, a gazdálkodási feltételek javításának lehetőségeiről, a szövetkezetpolitika időszerű kérdéseiről, valamint állásfog­lalásokat az érdekképviseleti munka megújításáról. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem gyöngyösi vállalat- gazdasági üzemmérnöki inté­zetében az idén szeptember­től, kísérleti jelleggel, levelező tagozaton úgynevezett nyitott tagozatú évfolyam indul. Az intézetben hosszabb távon ez­zel váltják fel a levelező ta­gozati képzést, A módszer lé­nyege: minden eddigiinéi fon­tosabb az önképzés. Az előírt tananyag elsajátításához a je­lentkezőknek fakultatív kon­zultációkat, gyakorlatokat biz. tosít az -intézet, számukra ok­tatócsomagot, könyveket, jegy­zeteket ad és gondoskodik a tanfolyamos rendszerű felké. szításról. Mindezt az intézet szolgáltatásszerűen végzi, költ­ségtérítés ellenében. A gyakorlati és elméleti ok­tatásra általában hétvégeken kerül sor, hétközben a hallga­tókat gyakorlatias módon se­gíti az önképzésben az intézet által nyújtott tanulmányi anyag. Az intézetben üzemmérnö­köket képeznek; a jelentke­zőik sikeres vizsgák esetén mérlegképes könyvelői okle­velet is szereznek. Az üzem­mérnök-jelöltek az egyéni elő­rehaladástól függően 3—6 évig folytatják tanulmányaikat, és­pedig három ciklusban. A sza­kaszokat a szigorlatok- hatá­rolják el egymástól. A vizsgák sorrendje egy-egy cikluson be­lül szabadon megválasztható, így lehetőség van arra is, hogy a hallgató bármely tan­tárgyból előbb tegye le a vizs­gát. Az első szakaszban az ala­pozó tárgyakat oktatják, a má­sodikban a termeléstechnoló­giai és műszaki ismereteket és a könyvelői oklevél meg­szerzéséhez szükséges tananya­got, a harmadikban pedig egyebek között a vállalati gazdaságtan és sok más „szak­ma" kerül terítékre. A nyitott képzésben részt vevők tanul­mányait az államvizsga zárja. Pisztoly a piacon Ember ember hátán, áru áru hegyén minden kedden, pén­teken és vasárnap a váci pia­con. Őstermelők mondják, nem lehet leejteni egy tűt sem, hogy ne emberbe fúród­jon az a vékony szövetfutrin­ka. De hol vannak az őster­melők? Ott látok egy öregem­bert, emitt egy sokszoknyás ifiasszonyt, távolabb... de a Vácdukáról eleddig rendesen átjáró Mari nénit most nem lelem sehol. Eltakarja előlem az embertömeg. A hórihorgas, ptrósppzsgás, derűs nevetésű fiatalemberek, festett arcú dá. mák sora. Szűk áz ásítalak közötti fo­lyosó, tülekedik a nép, min­denki mindenfélét akar vásá­rolni. Nem mézet, nem zöld­séget, sem krumplit, zellert. Nem. A nép szerszámkészletet, faliórát, körzőt, színes ceru­zát, farmert, dzsekit, inget, tö­rülközőt, pufajkát, kalapácsot, zsebkést, hidegvágót, bébirug- dalózót, tréningruhát, lámpát, kölnit, harisnyát, bugyit akar vásárolni. Mindent, ami tarka és jó szagú, olcsó és külföldi. Nadrágövet és melltartót, kesz­tyűt és fényképezőgépet, vér- nyomásmérőt és karórát. A kínálat óriási, a kereslet nem kevésbé. A forgatag úgy­Karbantartók Százhalombattán Közép-Európa egyik legnagyobb peírokémiai létesítményében, a százhalombattai Dunai Kő­olajipari Vállalatnál a hatékony munkavégzés és a jó minőség egyik fő feltétele, hogy az üzem­óriás berendezései kifogástalanul működjenek. Ennek egyik megteremtője a gépészeti karban­tartó műhelyesoport, ahol mintegy kétszáz szakember, lakatosok, hegesztők €3 forgácsolók munkálkodnak azon, hogy zavartalan legyen Baltán a termelés. Képünkön: Madai József he- gesztősisakban egy bitumencseppfogó csonkját hegeszti fel (Hancsovszki János felvétele) szintén. Tülekszünk, nyomjuk egymást, dolgoznak a zsebesek, dolgoznak a tarka kendős ci- gányasszonyok. Kezükben tu. catnyi kvarcóra, százszámra óraelem. Előrenyújtják karju­kat, úgy furakodnak a tömeg­ben. S kínálják erősen a por­tékát ők is, mint az asztalak, ra kirakott áruk átmeneti gaz­dái. Senki sem ellenőrzi őket, senkinek sem szúr szemet, ha néhány nyugatnémet márka, amerikai dollár gazdát cserél az asztalok alatt. ... Van.../tan kés, légpisztoly töltényekkel. Gázspray is kap­ható, igaz, egyelőre pult alatt és borsos áron. Hamis az is, mint a márka, vagy a dollár — súgja egy bennfentes férfi, s továbbfuraksziik. Visszaszól, már csak harminc forintja ma­radt, azon kéne zöldséget ven­ni. De zöldséges őstermelő nincs ezeken a sorokon, csak ott, keresztben, a kereskedőik. Kiszorult innen mindenki — panaszkodik egy néne, s csó­válja a fejét. Nem kell a tojás, mondja, hozott valami húszat Rádról, de nézzem csak, ide szorult, a harmadik asztalsor legvégére, egy hórihorgas fér­fi mögé. Alig húszcentis hely maradt kosarának, azért is el­kértek tizenöt forlintot a hely. pénzszedők. Ebben a pillanatban nagyot lendít karjával a hórihorgas szőke legény, s a kosár a kö­vezeten landol. Sárga tojásvér festi a kövezetét, Jézusért kiált a néni, de tízegynéhány tojás már menthetetlen. Nagy rö­högés hullámzik az ácsingózó, portékájukat kínáló, festett ar. cú asszonyok, derűs fiatalem­berek sora fölött. A tojásverő fiú gáláns, tört magyarsággal kérdli az anyókát, mivel tar­tozik, s aztán elegánsan le­szurkolja a harminc forintot. Ahonnan kivette, bőven ma­radt ott még fémpénz meg bankó is. A hatalmas szaty­rokban pedig több tucat tö­rülköző, zsebkendő, falióra, körző, ceruza stb. — És nekik még helypénzt sem kell fizetni — szipog a néni, miközben elrakja a két tallért. Fázósan összébbgom­bolja mellén a bekecset, kar. jára veszi a kosarat, s elindul a kijárat felé. Túl a szűk ka­pun, a bútorbolt mellett, mö­gött és előtt rácsodálkozik a csillogó gépkocsikra. Ott sze­rénykednek a Porschék, Gol­fok és Audik, utasterük tele degeszre tömött táskákkal. A némi kibetűzi a márkaneve­ket, s legyintve elindul a busz­megálló irányában Menet közben talán arra gondol, legközelebb lengyelü] kínálja portékáját, hátha ak­kor nem kell fizetni helypénzt, s egy liter tejjel többet vihet haza. Besze Imre Agrármérnöki képzés Kísérletképpen levelezőn

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents