Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-02 / 28. szám

1939. FEBRUÁR 2., CSÜTÖRTÖK j^íltoP Tettekre képes derékhad I Szavazás volte a szavazás? El akarják kergetni az építőket Mint tudjuk, néha közhely­ként ismételgetjük, minden hasonlat sántít egy keveset. Mégis mindig ezzel élek én is, persze legtöbbet csak úgy magamnak, ha Pest megye ci­gányságának képviselőivel ta­lálkozom. A közélet középiskoláinak nevezem fórumaikat, s emi­nens diákokból kialakult osz­tálynak nézem a Hazafias Népfront Pest megyei bizott­sága mellett működő cigányta­nács tagságát. Szándékaikkal és tetteikkel ők már azt bizo­nyítják, hogy e népcsoport­nak van szervező-, kezdemé­nyezőképes derékhada. A tör­ténelmi felemelkedés sikeréért képesek munkálkodni. Ha továbbra is hasonlattal, de másfélével akarunk élni. akkor azt mondhatjuk, hogy az ilyen megyei testület még mindig csak a terepasztalnál helyet foglaló vezérkar, s ha vannak is már katonáik az első vonalban, a közösségek­ben, a telepeken, ezekre a helyekre sokkal nagyobb erők kellenének. Kezdek félni, hogy túl szép­re festem a képet. Pedig a .napokban megtartott tanács­kozásra elmenve arra készül­tem, hogy parttalan és szen­vedélyes, kevés eredménnyel végződő viták részese leszek. Hírlett, baj van az egységgel, sok a személyes ellentét. Ám úgy látszik, levonták a követ­keztetéseket, s az ilyesfajta hibákat elkerülendő bocsá­totta előre a két társelnöK — Balogh Pálné és Németh József hogy az ilyesmi nem ismétlődhet meg, árt a közös ügynek. Jó szellemben tartotta kézben a tanácsko­zást az elnöklő Kiss Ferenc is, vissza-visszaterelve med­rükbe a dolgok menetét ha azok a szenvedélyek, a szán­dékok által túlfűtve elszaba­dultak volna. Ügy tűnik, nagyon jó erők­kel egészült ki legutóbb a megyei cigánytanács, ahol az ifjúsági csoport megalakulásá­ról is döntöttek. A testület új tagjai azonban három hó­napi próbáidéig még nem kaphatnak szavazati jogot. Ha pedig mindössze csak betölte­nék e helyet, nem segítenék a közös munkát, altkor meg­válnak tőlük. Azt már most számon kér­ték tagjaiktól, hogy mire ju­tottak a különböző körzetek­ben elvégzendő szociális fel­mérésekkel, amelyek feldolgo­zására központilag kerítenek sort. A másik, a megye ci­gánysága és fiataljaik jövője szempontjából igen nagy je­lentőségű az a kezdeménye­zés, amelyről lapunkban is beszámoltunk. A Konzum Bankkal megkötött szerződés alapján hivatalosan is létre­jött a Cigányok a cigányokért alapítvány, amelynek célja, hogy a tehetősebbek segítsék ösztöndíjhoz néhány cigány fiatal továbbtanulását. Azt is •remélik ettől, hogy így az ügynek elkötelezett értelmisé­giek rajzanak majd ki egy idő után oda, ahol a legjob­ban kell a segítség. Elsősor­ban a jól kereső cigányok tá­mogatására számítanak, de el­várják ezt azoktól a vállala­toktól is, amelyek nagyobb létszámban foglalkoztatnak ci­gány származású dolgozókat, s nemegyszer ők végzik ott a legnehezebb munkát. Száztíz tanács, kétszázhet­ven iskola kapta meg a felr hívást. A kezdeményezők, pél­dát is mutatnak. A ceglédi Jakab Janos cigánytanácstag 10 ezer forintot adott az ala­pítvány javára. Urban László tanár, népművelő, a tanács titkára, bár nem cigány, a do­log társadalmi jelentőségére, súlyára való tekintettel hatá­rozott úgy, hogy maga is 10 ezer forintot ad erre a célra, ha már egyik társszerzője volt a nemes gondolatnak. Ünnepélyes pillanat volt az, amikor a döntést kimondták. Talán példa sincs rá. nem­csak az országban, de sző­kébb hazánkban sem. Ezután már csak egy pró­zainak látszó kérdésről kellett határozni, ám az is haladást jelent a megye 25 ezres lé­lekszámú cigányságának éle­tében: a tanács tagjai ezután minden pénteken 13 és 15 óra között tartanak ügyeletet a Hazafias Népfront Pest me­gyei bizottsága Steindl Imre utcai székházában, ahol bárki, bármilyen ügyben felkereshe­ti őket. Kovács T. István Egészséges utódok az Öröm-völgyben Planettet kiszuperálták Amikor a falvakban évek­kel ezelőtt megjelentek az első inszeminátorok — a mesterséges megtermékenyí­tést végzők —, a parasztem­ber humorérzéke rögvest dol­gozni kezdett. Elnevezték a fehér köpenyes szakembereket „nyakkendős bikáknak”. .Nos, lehet, hogy a véletlen műve, de az is elképzelhető, hogy az elnevezés jóval régeb­bi keletű, ugyanis Ürömöji létezik egy Öröm-völgy elne­vezésű major, ahol a helyi Rozmaring Termelőszövetke­zet szakosított tehenészeti telepe található. Itt csak anya­állatok vannak. Közülük na­NEM FUKARKODOTT A SZERETETEVEL Napjai derűsen telnek A szomszéd néni magányosan él. A férje néhány éve halt meg, senki hozzátartozója nincs Budaörsön. Egye­dül maradt a házban, a nagy kert minden gondja rá­szakadt. A magány nem az ember természetes állapota, nehezen bírja el ép ésszel. Van, aki tucatnyi macskát tart vagy egyéb állattal veszi körül magát. Mikor harmadéve a szomszéd házba költözött egv házaspár három gyerekkel, a néni átlátogatott. Vitt a gyerekeknek egy kis gesztenyepürét. Aztán mindenna­pos lett, s azok is Őnála. Mikor valamelyik, gyerek meg­betegedett. nem kellett otthon maradni az anyukának, a néni szívesen ápolta. Vigyázott rájuk, ha a szülők bementek vásárolni Pestre. Mikor a negyedik gyerek is megérkezett a szomszédba, akkor vált igazán nélkü­lözhetetlenné a fogadott nagymama. A nevét nem en­gedte, hogy leírjam, de bizony a 77. évében jár. Testi­leg már egy kicsit megfogyva, megtörve, de lelkileg és szellemileg épen. S ezt bizony annak is köszönheti, hogy nem fukarkodott a szeretetével. Nem nézte gya­nakvó, összeszűkülő szemmel, hogy kik azok az idege­nek. akik a szomszédjába költöznek. Bizalommal köze­lített hozzájuk, s szeretetét szeretettel viszonozták. Most a néninek is nehezebb. Hozzáköltözött a 90 éves nővére. A dolga több, de még könnyebb szívvel, derű­sebben telnek a napjai, hiszen még több ember között oszthatja meg szeretetét. A gyerekek közt beszélgetünk. Apjuk finom ribizülikörrel kínál. A boltban se kapni ilyen jót. A liternyi kontyalávaió is a szomszéd néni ajándéka. Üres kézzel egyszer se jön át. s tőle se távo­zik senki úgy, hogy ne vendégelték volna meg tisztes­séggel. Lassan eljön a tavasz, a nagy 400 öles kertjére már biztos nem lesz ereje, de számíthat a fiatalok se­gítségére. Milyen, jó lenne, ha mindig mindenütt ilyen nyitott szívvel közelednének egymás felé az emberek, akkor nem lenne az a sok megkeseredett öregsors, és a fiataloknak is könnyebb lenne az élete éppen azokban a nehéz esztendőkben, amikor az egyik gyerek pici, a másik kicsi. Hányán keresnek pótszert az évek múlására?! Állat­szeretet abnormális módja vagy előre elkészített több százezer forintot érő síremlék a temetőben, hogy vala­miképp elodázzák az elfeledést. A budaörsi néni leg­természetesebb receptje szinte feledésbe merül hova­tovább, hogy csak szeretetért kapsz szeretet cserébe. Azt mondja a magyar szólás: rossz szomszédság török átok. De a jó szomszédság? Erre nincs is ilyen képes kifejezésünk. Értékét nehéz is szavakkal kifejezni. Átányi László ponta többen is „átesnek” a mesterséges megtermékenyíté­sen. Mravinácz Pál, a tehenésze­ti telep ágazatvezetője nagy eredménynek tartja, hogy ná­luk az inszeminátori munkát két éve állatorvos végzi. Be­bizonyosodott, említette, hogy ehhez a munkához elenged­hetetlen a magas, szintű szak­tudás. A rövidke tanfolyamo­kon átesett „tanonc” inszemi- nátorok munkája kevés siker­rel járt. Dr. Harmat Attila állator­vos elmondta, hogy náluk csak első osztályú és alapos vizsgá­latokon átesett spermával dol­gozhatnak. így eleve kizárt az utódok károsodása. Volt ugyanis olyan időszak, ami­kor egy bizonyos Pianett ne­vű bikától nyomorék borjakat elletlek a tehenek. Akadtak közöttük kétfejűek, de több­ségüket ízületi betegségek súj­tották. Végül is kiderült, hogy a bajok okozója az Öröm­völgyben, a már említett te­nyészállat volt. A félezer darabos szarvas­marha-állomány teljesen egészséges. Az inszeminátori munka 50 százalékos eredmé­nyességet mutat, s ez szakem­berek szerint hazai és nem­zetközi összehasonlításban is kiváló. Gy. L. Lassan afféle tengeri kígyó­vá nyúlik a Pilisborosjenőn megépítendő négyszáz kilo­voltos távvezeték ügye, mi­közben a lakosságban egyre gyűlik a fortyogó elégedetlen­ség. A nevezetes tavaszi falu­gyűlés óta, amelyen az álta­lános rendezési terv kereté­ben a távvezetékről is szó esett, egymást követik a la­kossági tiltakozások. Augusz­tusban biztató ígéretet kapott a falu a megyed tanács akko­rd elnökhelyettesétől, Vágvöl- gyi Józseftől: megvizsgálják a tíz esztendővel ezelőtt kiadott területfelhasználási enge­délyt, s ha mód van rá, akár vissza is vonja azt a megyei tanács. ' Paprikás hangulat Közben a pilisborosjenőiek és az ürömiek törték a fejü­ket, milyen megoldást válasz- szarnak,- merre vezessék a rend­szert. Elkészült egy terv, amely három lehetséges megoldást javasölt:' az egyik. elképzelés szerint az eredeti helyén, ám a tervezettnél százötven mé­terrel odébb, a két falu közöt­ti völgyben építenék meg a vezetéket, A másik megoldás értelmében Üröm és az Üröm­höz tartozó Széchenyi-telep között, a harmadik szerint a főváros haryiadik kerületén haladna a vezeték. A terve­zetet nagy érdeklődés mel­lett decemberben vitatta meg a tanácsülés. Nemcsak a két község lakói közül jelentek meg sokan a viharosnak ígér­kező tanácskozáson, de eljöt­tek a különböző hivatalok, in­tézmények illetékes szakem­berei is. Természetesen kép­viseltette magát az OVIT, mint beruházó, az Építési- és Vá­rosfejlesztési Minisztérium, a megyei tanács, a Sugárbioló­giai Intézet, a Köjál, s ki tud­ja még hány hivatal. Bár rend­kívül felkészült orvost hívott a helyszínre a beruházó, azt bizonyítandó, ilyen mérték­ben és ilyén távolságban az elektromos térerősség nem ká­ros az emberi szervezetre, az agitatív hangnem inkább fel­bőszítette, mintsem meggyőz­te a lakosságot. Végűi már olyan hangulata volt a tanács­ülésnek, hogy bármit mond­hatott volna a beruházó szak­embere, mindent visszautasí­tott volna a testület. Végül is a harmadik változat mellett döntöttek. Csakhogy az egésznek van egy kis szépséghibája. A har­madik kerületi tanács közölte; nem járul hozzá, hogy az ő te­rületén haladjon a rendszer. Őszintén szólva ez arra enged következtetni, hogy akkor va­lójában csak két megoldás kö­zött választhattak a községek lakói. Vagy mégsem? Ugyan­ezen a tanácsülésen, még a kezdet kezdetén, a Nemzetikö­zi Pető Intézet magvalósításá­ra létrehozott kormánybizott­ság jogásza bejelenette, hogy a bizottság Ürömöt jelölte ki a Pető Intézet felépítésére. Pont azt a helyet, Üröm és Széchenyi-telep között, ahova a távvezetéket tervezték. Ezek szerint eggyel csökkent a le­hetőségek száma, hiszen az in­tézet megvalósítása fontos len­ne a település számára. Vagyis csupán egyetlenegy megoldás­ra szavazhattak a tanácstagok valójában — az eredetire. Pon­tosabban ennek icit—picit mó­dosított változatára. Ellenkező esetben le kell mondaniuk a Pető Intézetről, s annak ter­vezett helyére is kerülhetne a vezeték. A városatyák „felelősségük teljes itudatában” döntöttek a harmadik verzió méllett. Te­hették, hiszen úgy tűnt, min­denki ekképp cselekszik: ezért mondta el az orvos a vé­leményét, ezért jelent meg az OVIT vezető beosztású képvi­selője, a megyei és miniszté- riális szervek szakemberei. Ám úgy tűnik, az egész sza­vazás hiába volt. Ugyanis a napokban az OVIT beje­lentette, hogy folytatja az épít­kezést, mégpedig ott, ahol eredetileg is haladt volna a távvezeték, az említett módo­sítással. Akkor miért volt szükség a szavazásra? Azért, hogy megnyugtassák az em­bereket ? Ellentétes döntés A falu lakói attól rettegnek, hogy a január elsejétől nyug­díjba távozott megyei tanács­elnök-helyettes utódja, Valkai György esetleg nem váltja va­lóra elődje ígéretét, s nem vonja vissza a több mint tíz esztendővel ezelőtt kiadott te­rületfelhasználási engedélyt. Pedig Valkai György ugyan­úgy érzi a kérdés súlyát, és százszor végiggondolta, hogy milyen megoldás lenne a leg­célravezetőbb. — Egyelőre az Igazgatási osztály vizsgálja, hogy a ta­nácsnak joga van-e olyan ha­tározatot hozni, amely ellen­tétes egy korábbi döntéssel — mondja Valkai György. — Az OVIT ugyanis fellebbezett a határozat ellen. Nekünk az lenne a legegyszerűbb, ha visszavonnánk a területfel­használási engedélyt. Igen ám, de akkor az ügy a miniszté­riumhoz kerül, s egyáltalán nem biztos, hogy számunkra kedvező megoldás születik. Bizonyíték kell! — Lehet, hogy igazat adnak az OVIT-nelk, de az is, hogy nem — foly­tatta Valkai György. — Akkor viszont a beruházó ká­rának megtérítését követelhe­ti a községektől. De tudják-e ezt a terhet vállalni Ürömön és Pilisborosjenőn? Felelőtlen­ség lenne részünkről olyan döntést hozni, amely hosszú évekre visszavetheti a két te­lepülés fejlődését. Márpedig a területfelhasználási engedély visszavonása olyan 'kártérí­tést zúdíthat a községek­re, aminek ilyen következ­ményei is lehetnek. Ha egyér­telmű bizonyítókok lennének a kezünkben arról, hogy a táv­vezeték egészségre ártalmas, nem lenne semmi gond. De így félő, hogy nem jár siker­rel a kezdeményezésünk. Most, ki tudja már hányadszor, is­mét leülünk minden érdekelt féllel, s megpróbálunk valami kompromisszumos megoldást találni. ★ Tegnap telefonált a szer­kesztőségbe egy pilisborosje- női lakos, aki azt mondta, hogy nem hagyják megépíte­ni a völgyben a vezetéket. Ha kell, elkergetik a munkáso­kat is, Fiedler Anna Mária Kötött háló a sonkának Többtucatnyi cérnaszálból készítenek divatos mintájú csip­keszalagot a hernádi Március 15. Tsz újhartyáni csipkeüzemé­ben. A szélesebb csíkokból varrják a ma ismét keresett kölplifüggönyöket. Az utóbbi hetekben azonban elsősorban a gumiszálból kötött hálók gyártása folyik. Ezekbe teszik szer­te az országban a húsipari vállalatok, szövetkezeti feldolgozó- üzemek a húsvéti kötözött sonkát. (Erdősi Ágnes felvétele) Romantikus színezetű visszaemlékezés A nagykovácsi iskolában jártam, elkísért a község párt­titkára is. Ahogy jövünk ki, látjuk, hogy a templom eresz­csatornájának levezetőcsöve a földön héver, a frissen tata­rozott falon már látszik az eső nyoma. Ezt nem tudom nézni — mondja a párttitkár —. hogy így pusztul a .fris­sen renovált templom, beme­gyek, szólok a plébánosnak. Menjünk, ajánlottam, úgy is a plébánoshoz készültem én is. Legalább egy kis nemzeti összefogást szervezek a falu­ban. gondoltam, de kiderült, hogy a párttitkár és a plébá­nos gyakran találkoznak, mindketten lelkes tagjai a honismereti körnek. Talán hazánk legidősebb aktív plébánosa Orbán György, 1905-ös születésű. S nemcsak a nagykovácsi Nagy­boldogasszony-templomban, hanem az adyligeti Szent Ist­vánról nevezett Isten házában is ő misézik, oktatja a hit- tanos gyerekeket. Bizony, mindkét helyen csekély a hí­vők száma. A háromezer lel­kes Nagykovácsiban százan vannak a misére járók. 28 a hittanos gyerek. Ady-ligeten 70—80 hívő. és hat hittanos gyerek van. — Nem kell itt se Marx, se Jézus Krisztus! — mondja keserűen a plébános. — A párttaggyűlést is többször kell összehívni, hogy egyszer határozatképes legyen. De erre már mordul egyet a kályha mellett Tóth László párttitkár is. hogy ez csak egyszer esett meg. Szinte mesébe illő a plébá­nos úr pályafutása. A gimná­zium 6. osztályából kimaradt, mindkét szülője tüdőbajos lett. Volt aztán kereskedőse­géd zöldségesnél, háztartási boltban. ügynökösködött gyarmatáruval, dolgozott a mentőknél. Aztán évekig ápolta otthon az édesanyját, közben letette magánúton a vizsgát a 7. és 8. gimnáziumi osztályból. Az érettségi előtt három hónapig feküdt kór­házban hastífusszal, emiatt ismét évet halasztott. Huszon­ötéves korában érettségizett, harmincévesen szentelték pappá. Az ötvenes években behívatták az ÁVH-hoz Fe­hérvárra, a kihallgató tiszt nem győzött csodálkozni, hogy ilyen múlt után miért lett pap. Így válaszolt: — Az Úristen látta, hogy gazos a szőlője, s meghívott kapálni. Nem szerette a békepapo­kat, szerinte tálcán hordozták őket. s Rákosi azért találta ki az egészet, hogy éket verjen az egyházba. Nem is ment el a papi békegyűlésre, emiatt Ercsiben, ahol plébános volt akkoriban, felelősségre is von­ták a tanácsnál imigyen: — Akkor mi a maga béke- munkája? — Kisimogatom azokat a tenyereket — mondta —, ame­lyek a maguk beszolgáltatá­sai miatt szorultak ökölbe. Megnézzük a templomot. Mária Terézia korabeli ba­rokk, messze környéken a legszebb a maga nemében. Nemrégiben tatarozták, de be­lül is aranyban, ezüstben ra­gyognak az oltárok. Miből jött össze a hárommillió fo­rint? A kitelepített svábok adtak össze 43 ezer nyugat­német márkát, egy segély- szervezet 20 ezer dollárt, a műemléki felügyelőség 80 ezer forintot, a hívek 30 ezret. Ma teljes pompájában ragyog a templom. Búcsúzóul még egy történet. Megkérték az ötvenes évek­ben Ercsiben, hogy prédikál­jon a tojásbeszolgáltatás ér­dekében. ö ezt megtagadta, mondván: — Mit szólnának a népek? Azt mondanák, no már ehhez is a papok kellenek, a ta­nácselnökre senki sem hallgat. . Á. U Kapálni a gazos szőlőben Vezetőik példát mutatnak

Next

/
Thumbnails
Contents