Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-16 / 40. szám
mrrsr « Mt.UYF! 1980. FEBRUÁR 16., OSÜTÖRTÖK 5 HÁROM TÖRTÉNET A RENDŐRSÉGTŐL Meglepetések ug de elkerüljük a tragédiát Talán nem a bizonyíalanba indulnak Kitelt a másfél esztendő Még egy utolsó kézfogás a kapuügyeletessel. Már nem lendül a homlok elé a kéz, nem csapódik össze a boka. A fiúk divatos irhadzsekiben, koptatott farmerban indulnak a vasútállomás felé. Másfél év után nem épp’ nehéz szívvel búcsúznak a tápiósze- csői helyőrségtől. Annál nehezebb az elválás a volt katonatársaktól. Persze meghatottságnak nyoma sincs. Nagy hanggal, széles karmozdulatokkal integetnek egymásnak. Ki Pest felé, ki Szolnoknak, Debrecennek, Nyíregyházának indul. A vonatablakban műgonddal festett leszerelőkendőket lenget a szél. — Először Gyömrőre megyek a feleségemékhez — mondja Mózes Sándor, aki szakaszvezetőként szerelt le. — .Utána .'t'ápiqgzentmártqn-, ba. .Jtet. hetedt, pihenek,' azután irány az Aranyszarvas Tsz. Onnan vonultam be, remélem még meglesz a helyem, ha visszatérek. A szeesői állomás épülete előtt négy fiatalember lengeti a zászlót a Budapestre induló vonat felé. ők a Nyírségbe indulnak haza, kis falvakba. s bizony az öröm hangjai után kételyeik is szóba kerülnék. — Véd minket a törvény, hát reméljük, hogy munkahelyünk visszavesz — magyarázza Nagy Tibor, aki ivóvízgépész egy vízműtelepen. Vízre mindig szükség lesz, jegyBorda Attila őrvezető Budapestre, Mózes Sándor szakaszvezető Tápiószentmártonba indul Búcsú a vasútállomáson. A cím fölött: puügyeletessel utolsó kézfogás a kazein meg megnyugtatólag, ám erre hozzáteszi: — Tiszta, szép munka az, sokan kapaszkodnak érte. No, mindegy! Majd elválik, mi vár ránk otthon. Üjra az állomás elé gördül a helyőrség autóbusza. Ismét egy csapat fiatalember érkezik. A legtöbbjük vállán, karján ugyancsak feszül a kabát. A csoportból nyurga fiú válik ki és futva indul egy zöld Lada felé, amely mellett fejkendős asszony áll. A le- szerelőt megpillantva megha- tottan szakad ki belőle aszó: — Jaj,, de megemberesed- tél, kicsi fiam! M. K. A Monori Rendőrkapitányságon hallom a három történetet. Az elsőnél a nevetés kerülget. A másodiknál mór elgondolkodom. A harmadiknál pedig úgyszólván ki vagyok ütve. Pedig Kirtyán Károly rendőr főhadnagy nem kommentálja az eseményeket, rám bízza, vonjam le a tanulságot magam. Minthogy azonban e három történet vezető szálánál fogva nagyon is közös — s emiatt valahol közügy is —, nem árt, ha a tanulságon mindannyian eltűnődünk. Mert nem a rendőrség ügyei ezek, azon túl persze, hogy ott már tisztába tették a miérteket és hogyanokat, sőt ami már nem is tartozna rájuk igazán, eközben bizonyos elkerülhetetlen nevelői feladatuk is akadt. Szülői mulasztásokat azonban nem pótolhatnak. Az már a szülők dolga. Lenne. Az egyik monori általános iskolából érkezett az első bejelentés. A pedagógus tanácstalan volt, nem tudta, menynyire veheti komolyan vagy mennyire nem, szeretett volna biztosra menni. Elvégre ki tudhatja, hogy a szipózás után, amelyről sokáig nem beszéltünk, de ettől még nyugodtan létezett és terjedt — szóval ki tudhatja, hogy azokban a kis fóliazacskókban, amit a gyerekek terjesztenek, mi az a fehér por. A 8 éves kislány, aki osztogatja, sebhellyel az arcán járkál, s már „mindenki tudja”, hogy egy bőrkabátos férfi adta neki a kábítószert, az arcát is az sebezte meg, mert nem akart ráállni az „üzletre”, a por iskolai terjesztésére. A rendőrség természetesen a helyszínre siet, ahol talál egy talpraesett, fantáziadús, eleven 8 éves kislányt, aki nem illetődik meg, hanem jót nevet. És elmeséli, hogy ez az egész tulajdonképpen egy jó vicc. Van otthon fóliahegesztőjük, a becsomagolt porcukrot és lisztet ügyesen lezárta. A rendőrségen őrzik a zacskókat, alkalmam van megtekinteni. Mit mondjak: ha közük velem, hogy kábítószer van benne, elhittem volna. A kiszerelés kísértetiesen hasonlít a filmekben látottakhoz. Apropó: filmek. A rendőr főhadnagy természetesen tudta, mit kell kérdeznie. — Ide figyelj, nézted te a tévében a Polip című sorozatot? — Igen! — mondta a kislány. Egyébként az akciót egy praktikus nyomozással is ösz- szekapcsolták a gyerekek. Szerették volna megtudni, ki az osztályba^ a spicli, ki az, aki a tanár néninek úgymond mindent „besúg”. Nem lenne más az egész, mint diákcsíny. A módszer azonban kissé meghökkentő. Pláne, ha legközelebb már nem sebhellyel teszik hihetővé a mesét, hanem valami mellbe vágó durvasággal. Nem szeretném részletezni, adnak elég tippet ehhez a krimik, a videofilmek. De tessék mondani, biztos, hogy ezeket a nyolcéves gyerekeknek is válogatatlanul nézniük kell?! A másik történetnek 13 éves lányok a főszereplői. Beállítottak a kapitányság ügyeletére, s kétségbeesetten előadták, hogy őket elrabolták, az erdőbe vitték, ahol mindkettőjüket megkötözték. A rendőröknek — bár természetesen azonnal mozdulniuk, intézkedniük kellett — a teljes átéléssel előadott szörnyűség gyanús volt. Hamar kiderült ugyanis, hogy a két kislány röviddel e bejelentés előtt rríáf eljátszott valami hasonlót. Nem volt kedvük hozzá, hogy bemenjenek a történelemórára, s~ hogy a bliccelésnek legyen valami magyarázata, később azzal állítottak be az iskolába, hogy betörtek a lakásukba, mindent feltúrtak, szétdobáltak. A betörés nem igazolódott, a lakásban látszott, hogy „amatőrök” dúltak a szobában. De minthogy aznap a lányok voltak a nap hősei az iskolában, gondolták, hátha bejön még egyszer a dolog. Nem jött be. A harmadik történet egy nagyobb lányról szól, ő már 16 éves. Szombaton egész éjszaka nem ment haza, másnap késő délután került elő. Eddig ilyesmire nem volt példa, azazhogy egyszer mégiscsak igen: az apja rajtakapta őt egy fiúval, olyan körülmények között, amelyeket még egyszer nem kívánt látni — ettől kezdve a lánynak, aki ugyan önálló kereső már, legkésőbb este nyolcra otthon volt a helye. Azon a szombaton viszont a nagylány túllépte a kimaradási határidőt, s már nem mert hazaindulni. Másnap délutánig vívódott, végül nem látott más megoldást, mint anyjának, apjának kétségbeesetten elmesélni, hogy elhurcolták egy lakatlant tanyába, bezárták és megerőszakolták. A történetet az azonnal riasztott ügyeletes nyomozóknak olyan következetesen adta elő, hogy a személyleírás alapján még előállításra is sor került.. Ám végül ellentmondásokba keveredett, s kiderült, hogy ml is történt valójában. A nyomozóknak ekkor „nevelési tanácsadóba” kellett váltaniuk, hogy, a szülők, főleg az apa, várható reagálásától megkíméljék a nagylányt. (Mert hogyan reagál ilyenkor, önnön tehetetlenségétől és zaklatottságától ajzva a szülő?) Természetesen mindegyik történetnek más a megoldása és más a tanulsága. Egy dologban közösek, amit elvben egyébként mindannyian jól tudunk, bár a gyakorlatban nem mindig sikerül alkalmazni, minthogy közel sem egyszerű: a gyerekre — legyen bár nyolc- vagy tizenhat éves — figyelni kell. Folyamatosan, törődve, bizalommal. Még úgy is érhetnek bennüket meglepetések — de talán elkerülhetjük a tragédiát. Koblencz Zsuzsa Kit Budapest felé, kit Szolnok irányába visz a vonat. A baj- társak ígérik, a kapcsolat nem szakad meg. A négy jóbarátot a Nyírségben várják haza. Erdősi Ágnes képriportja Február 20.: közlekedési fórum Szigetszentmiklóson Az aláírók fizessenek az útért? Szigetszentmiklóson február 20-án, 18 órakor az Erdei Ferenc Általános Iskolában közlekedési fórum lesz. A találkozó legnagyobb érdeklődésre számot tartó témája az a kerülő út lesz, amit várhatóan a következő ötéves tervben építenek. Addig azonban, amíg ez elkészül, az autóútra felvezető forgalom jobbára a Munkásőr- és a József Attila- lakótelep között megnyitásra kerülő Bercsényi utcában, a Bajcsy-Zsilinszky út meghosz- szabbított szakaszán bonyolódik le. Erről nemrégiben írás jelent meg lapunkban. A cikk óriási felháborodást váltott ki. A lakosság úgy érezte, hogy a város vezetői a megkérdezésük« nélkül döntenek egy őket is érintő fontos kérdésben. Tiltakozásuk jeléül spontán megbeszélésre gyűltek össze a két lakótelep közös képviselői. Az akció olyan jól sikerült, hogy közel másfél százan gyülekeztek az MHSZ épületében. Ezután a Magyar Demokrata Fórum állt élére a megmozdulásnak, aláírásgyűjtést szervezett meg a Skála Áruház előtt, a kerülő út megépítése érdekében. Ám nemcsak a lakosság körében okozott felháborodást a cikk. hanem a város vezetői is sérelmezték tartalmát. Ez többször elhangzott azon a megbeszélésen is, amit a múlt héten tartottak azért, hogy előkészítsék a húszadikai fórumot. Mint Nagy József né, a városi pártbizottság első titkára elmondta, a cikk olyan hangulatot keltett a városban. hogy az MDF ultimátumszerűén vetette fel a város vezetőinek és a képviselőnek az alkalmasságát. Amennyiben azok. akikre ez a kérdés tartozik. nem járnak végére az ügynek, nem intézik el, hogy Miklósnak legyen kerülő útr ja, mire elkészül az MO első szakasza, egyértelművé válik, hogy a vezetők alkalmatlanok feladatuk ellátására. A tanácskozás majd minden résztvevője — köztük a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium (KÖHÉM) képviselője, a városi tanács elnöke, a Hazafias Népfront városi titkára — elmondta véleményét a kerülő útról, és a cikk megjelenése miatt kialakult hangulattal kapcsolatban. Többször elhangzott, hogy a város belső forgalmi rendjének semmi köze nincs az MO-áshoz, hiszen a Bercsényi utca megnyitását már másfél évtizede tervezik. (Igaz, akkor, amikor e tervek készültek. még nem volt akkora a Bajcsy-Zsilinszky utca forgalma. mint most. A szakemberek véleménye szerint már most is túlterhelt ez az utca. — Szerk.) A kerülő út megépítésére pedig számtalan tényező miatt nem kerülhet most sor. Természetesen először is anyagi okok miatt. A duna- haraszti kerülő út azért készülhet el. mert az 51-esnek jóval nagyobb a forgalma, mint a Miklóst Budapesttel összekötő útnak. A kivitelezésnél a korábban meghatározott költségkereteken belül kell maradni. s ha már elkerülő szakaszról van szó. Harasztinak a nagy forgalom miatt jóval nagyobb szüksége volt rá, A KÖHÉM képviselője. Arató Balázs elmondta, hogy utoljára 1985-ben tartottak ezen a környéken forgalomszámlálást. de számításaik szerint az MO-ás átadása után csak tíz százalékkal növekszik meg a Bajcsy-Zsilinszky utca forgalma. — Egyébként vártam, hogy ez a helyzet előbb-utóbb kialakul Szigetszentmiklóson az MO-ás miatt, mert mindig vannak olyanok, akik ezt a tömeghisztériát gerjesztik. A lakosság fellépésével, a több mint ezer aláíróval kapcsolatban több ehhez hasonló észrevétel hangzott el: — A Demokrata Fórum meglovagolja ezt a helyzetet. Ügy tűnik, nekik annál jobb. minél rosszabb — mondta az egyik résztvevő. — Annyi ökörség elhangzott már ebben az ügyben! Hogy a gyerekek életét veszélyeztetjük és így tovább — fűzte hozzá egy másik érdekelt. — Akkor én is mondok egy ökörséget: a tanács hozzon határozatot, hogy aki aláírta az MDF felhívását, az fizessen húszezer forintot! Akkor hamarabb elkészül a kerülő út! — Egyből kiderülne, hogy már nem is olyan fontos a lakosságnak, ha áldozni is keli érte. Arató Balázs elmondta, hogy a minisztérium a nyolcadik ötéves terv idejére programozta be a Miklóst elkerülő utat, bár az agglomeráció közlekedési gondjai között ez a sokadik helyen szerepel, így megvalósítására csak akkor lesz lehetőség, ha a népgazdaság helyzete ezt lehetővé teszi. Ám helyi és megyei segítséggel a tervezettnél hamarabb bele lehetne vágni az építkezésbe. Ez a kijelentés megmozgatta a résztvevők fantáziáját. Mivel a megyei és városi pénzügyi keretek meglehetősen behatároltak, építeni kellene a lakosságra is — mondta az egyik szakember. Kötvényeket kellene kibocsátani, amit akkor fizetnének vissza, amikor a minisztérium átutalja a pénzt, az eredetileg tervezett építkezés időpontjában a városnak. Akadtak azonban, akik meglehetős rezignáltsággal fogadták ezt a javaslatot, mondván, erre nemigen lehet maid rávenni az embereket. Egyébként is elég nagy az érdektelenség a lakosság körében. Korábban az is elhangzott. hogy az általános rendezési terv nyolc hónapig volt kitéve a Skálában, és akkor nem szólaltak fel a Bercsényi út megnyitása ellen az érdekeltek. Lakossági fórumot is hívtak össze a KlOSZ-szék- házban. de arra is alig mentek el néhánvan. A miklósiak véleményét fogalmazta meg Simon Pál tanácstag amikor azt mondta: — A Bercsényi út megnyitása akkor elfogadható, ha a lakosság garanciát kap arra. hogy a következő ötéves tervben valóban elkészül a kerülő út. Dr. Novák Béla, a körzet országgyűlési képviselője levelet írt a miniszternek. A válaszban remélhetőleg benne lesz a lényeg: számíthat-e a garanciára Miklós vagy sem? Fiedler Anna Mária
