Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-15 / 39. szám
Hűtlen nézők, veszteséges vállalat A kultúrából ismét kevesebbet Gyilkosság, erőszak, kaland. Néha a gyerekeknek egy mesefilm, olykor egy igazi, jó, művészi alkotás, ami ünnepnek számít az igényes közönség életében. Ez ma a mozi, ahogy a kifüggesztett havi műsorokról is leolvashatjuk. Vergődik, elvesztette a varázsát, nem tud versenyezni a televízióval, pedig a nagv vásznon, egy kulturált nézőtéré" mégis más lenne az élmény. a látvány. Kivette a munkakönyvét Dunakeszin az ötvenes évek eleje óta láthatott rendszeresen előadásokat a közönség a gyártelepi József Attila Művelődési Központ színháztermében. Először még maga az intézmény volt a gazda. Az úgynevezett társadalmi mozira sokat költöttek például a hatvanas években, amikor a keskeny, 16 milliméteres és normál 32 milliméteres filmsza- lágokat a szélesvásznú előadásokra alkalmas kópiák- váltották fel. Akkor nagy dolog volt belépőjegyet szerezni, pedig a környéken a gyártelep jelentette a fő közönségbázist, alig épültek ki még a 2-es főút túloldalán álló mai házak, s a vasútvonaltól Alag felé eső területen szintén kevesen laktak. Az érdeklődés azonban egyre gyérült. Olyannyira, hogy Szepesi György üzemvezető szerint az előadásokat mostanában rendező gazda, a Pest Megyei Moziüzemi Vállalat évi 75 ezer forint ráfizetést könyvelt el tavaly. Ezt pedig a megszűnő állami támogatások nélkül nem teheti. így hát megszületett a döntés: február 28-tól beszüntetik az előadásokat. a gyártelepnek nem lesz moziműsora se keskeny, se széles vásznon, de még vi- deoklub keretében sem. Az üzemvezető már ki is vette a munkakönyvét, s mint portás helyezkedett el. ami a filmezéshez megszerzett tudást birtokló ember esetében kissé meghökkentő. Dunakeszi közel harmincezer lakosú városában ezután csak a 217 néző befogadására alkalmas Vörös Csillag filmszínház tart maid előadásokat, konkurencia nélkül maradva, feltehetőleg még így is a közönség érdeklődéséért küszködve. A város vezetői szerint ki tudja elégíteni az igényeket. Az, hogy így van. bizony elég baj, mert nehéz elhinni. hogy a televíziózás korában nem tud magára találni ez a nagy múltú és hatású szellemi központ, amely egykor. fiatalsága idején, a színházakat látszott fenyegetni, ám hiába féltek tőle az ősi művészeti ág szerelmesei, a színház él. s öröknek látszik. Záróra a gyártelepen — Lesz-e valaha ezután valamilyen filmelöadás, mondjuk dokumentumműsor, ismeretterjesztő összeállítás, gyermekeket szórakoztató mesedél- előtt? — kérdeztük Szőnyi Lajost. a József Attila Művelődési Központ igazgatóját, aki szerint elvileg lehetne s kellene. akár az oktatás szemlé- tető kiegészítőjeként, de ahhoz technikai feltételek szükségesek. Épületbővítés önerőből öltözők, irodák, kisebb foglalkoztatótermek lesznek majd Szentmaríonkátán a kibővített művelődési házban. A közel kétszáz négyzetméterrel nagyobb területet a község önerőből építi a helyi termelőszövetkezet kivitelezésével. Későbbi terveik közé tartozik a tetőtér beépítése, ahol kiállítótermek kialakítására is sor kerülhet (Erdősi Ágnes felvétele) Befejezfék a károk felmérését Segítség földrengés után Két héttel a földrengés után rendes kerékvágásba zökkent az élet a Vas megyei Bérbalta váron és a környező településeken. Az Állami Biztosítóhoz tizennyolc településről összesen 1300 kárbejelentés érkezett. A lakóházakban keletkezett károk felmérését az elmúlt hét végén befejezték, a kár összege meghaladja a kilencmillió forintot. A kártérítést folyamatosan fizetik ki a családoknak. Bérbaltaváron, a földrengés epicentrumában két hete tart az iskola és az óvoda épületének helyreállítása, a munkálatokkal napokon belül végeznek. A gyerekeket ideiglenesen a művelődési házban helyezték el. Megkezdődött a községben a lakóépületek helyreállítása, az építkezők a településen erre a célra kialakított telephelyről egyelőre térítés nélkül kapják az építőanyagot, melynek árát a biztosítási kártérítésből egyenlítik majd ki. Olyan, többnyire idős emberek, akiknek nem volt biztosítva az otthonuk, szintén megkapják a szükséges anyagokat, nekik a tanács megelőlegezi a vásárláshoz szükséges pénzt. A gépek, a berendezés ugyanis , a vállalaté. Kérdés, hogyan rendelkeznek majd vele ezután. Egyelőre az a legnagyobb gond. hogy a ház költségvetése borul, mert hiányozni fog a tervezett százezer forint bérleti díj. ami eddig a vállalattól érkezett évente. Ha pedig nincs bevétel, nincs miből kiadni sem. Kozma Károly, a Pest Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója megerősíti a hírt. amit tényekkel indokol meg. Ezer- kilencszáznyolcvanötben még 48 ezer látogatója volt a József Attila filmszínház előadásainak. 1987-ben háromezerrel kevesebb, de még lehetett bizakodni, a reklám, a színvonal javításán gondolkodni. módszereket kutatni. Ám tavaly drasztikusan zuhant az érdeklődés aránya. Egész évben összesen 29 ezren váltottak jegyet, s a nagy és szépen berendezett nézőtéren alkalmanként- átlag 73 néző foglalt helyet. Ezért aztán ki kellett mondani: nem lehet vállalni a ráfizetést. — Mi történt az alkalmazottakkal? — Az üzemvezető már a megszűnés előtt kikérte a munkakönyvét A technikai munkatársak közül ketten most töltik a felmondási időt. Az indok a megszűnés, ök nyugdíjasok. Főállásban nem dolgoztak mások az üzemnél. Más lehetőségek? — Alkalmaznak-e valamilyen egyéb megoldást? Mi történik a berendezésekkel? — Hacsak a művelődési központ nem tart előadásokat, más erre — tudomásunk szerint — semmilyen formában sem vállalkozik. Amikor mi átvettük tőlük az üzemet, korszerűsítettük a berendezéseket. Ezeket ebben az állapotban adjuk vissza. — Díjtalanul? — Annak idején a mi vállalatunk is így vette át — válaszolta Komza Károly igazgató. akinek szavai nyomán fel is csillant a művelődési központ új lehetősége. Nyithat ismeretter jesztő mozit, vetíthet oktatófilmeket, a járműjavító vállalat szaktanfolyamait szemléltetve. Vállalkozhat. ha lesz. aki megfizeti a költségeket. Kovács T. István \7 ilágra eszmélésem vadvi' rágós rétjein, vagy nagyapáméit faluszéli háza közelében gyakran találkoztam a környék egyetlen kacskakezű, sántikáló Jóskájával. Féltem a furcsa mozgású embertől, mint ahogyan tartott tőle min. den öreg éá fiatal abban a hegyek ölelte faluban, pedig józan életű, becsülethírű ember volt Jóska, a sovány tehenek sovány őrzője. Erdővágó korában lett nyomorékká, akit másnak tekintett faluja, mint aiki valójában volt: szorgos, dolgos, családját szerető ember. Mert Józsefnek — hadd pe Jóskázzam többé régen porába omlott ismerősömet — volt lánya, fia, akik röstellték apjukat „csökkent értéke” miatt, olykor talán szégyellték is, amikor felesége és gyermekei mellett kacsázott a vasárnapi korzón a családfő. Évék múltán, amikor mind több házban gyújtottak gyertyavilágot, így gyászolván a háborúban elesetteket, s így ünnepelvén a lágerekből hazaszabadult fiakat-férjeket, szinte szürke köznapi figura lett József, annyi volt a mankói ember, vadvirágos szülőfalum határában. Kinek a kar. ja, kinek a lába hiányzott; volt, akit csecsemőként etet- tek-forgattak, de mi, gyerekek, egy torzonborz embertől féltünk nagyon, aki a tanácsháza lépcsőjén ült, s hunyorgó szemmel nézett a semmibe. Annak az embernek combtőből hiányoztak az alsó végtagjai, izmos kezeivel lökte el magát a földtől, amikor észrevette, vastagabb bukszájú Nagycsaládosok tagszervezetei Pest megyében Sajátos érdekképviselet Munkanélkülieknek Tanfolyamok Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal a munkanélküliségtől leginkább veszélyeztetettek szamara új képzési tormák bevezetésén dolgozik. Kiindulva abból, hogy tóként azok találnak maguknak nehezen új munkahelyet, akik semmiféle szakmával nem rendelkeznek. A munkaügyi kormányzat célja, hogy az érintettek viszonylag rövid idő alatt olyan szakismeretekre tegyenek szert, amivel lakóhelyükön vagy annak közelében munkát tudnak vállalni. A tanfolyamokat a helyi tanács és állami munkaügyi szervek elsősorban munkanélküliek számára szervezik: ök a képzés idejére a kezdők fizetését megközelítő munkabért kapnak. A tanfolyamok költségeit a foglalkoztatási alapból fedezik. Az ABMH pályázatokkal támogatja az új képzési formákhoz szükséges oktatási tematikák, tananyagok kialakítását. A hagyományos ifjúsági és felnőttképzés módszerei ugyanis időigényességük, illetve bizonyos fokú szakmai gyakorlatot feltételező tananyaguk miatt nem alkalmasak e célra. A munkanélküliek sajátos Helyzetéhez igazodó első oktatási programok elkészültek, s azok alapján több városban a képzés is megkezdődött. Ezek a tanfolyamok az iskolából kikerült, de elhelyezkedni nem tudó fiatalok munkavállalási esélyeit javítják. Így például Békéscsabán, Pécsett, Zalaegerszegen, Kecskeméten és Nyíregyházán nyújtanak érettségizett fiataloknak ti—18 hónapos egészségügyi, szociális, pénzügyi, illetve számítástechnikai szakismereteket adó képzést. Néhány szakmában külön oktatási program készült a középiskolát abbahagyott, vagy az általános iskola után eleve tovább nem tanuló fiataloknak; ők 16 éves kortól varrónői, clpöjavítő, eladó, esztergályos, valamint építőipari szakmákat sajátíthatnak el rövidített tanfolyamokon. A rövi- debb képzési idő nem jelenti azt, hogy ezek a fiatalok kevesebbet tanulnának szakmájukról, mint a hagyományos iskolákban végzettek; a tanfolyamokon az oktatás a szakismeretekre koncentrálódik, viszont a hallgatók nem foglalkoznak a hagyományos közismereti, az általános műveltséghez tartozó tantárgyakkal. A már rendelkezésre álló tananyagok alapján Igény szerint az országban bárhol megkezdhetik a munkanélküliek oktatását. Az ABMH szakemberei azonban a jövöt Illetően ennél szélesebb körben gondolkodnak. Továbbra is várjál; az ötleteket, javaslatokat újabb képzési lehetőségekre, s a vállalkozókat azok megvalósításához. Elképzelhetőnek tartják, hogy részszakmákban Is indítsanak tanfolyamokat — fgy például a festö-mázoió-tapétázó foglalkozásból csak az egyikre tanítanák meg a jelentkezőiket. Am bármiféle képzésre rsak akkor van mód. ha a jelentkezők legalább irnl-olvasni tudnak. Ismerik a számtani aiapmíiveleteket. A munkanélküliek között viszont sok az Iskolázatlan. Ezért az ABMH olyan tanfolyamokat is szükségesnek tart, ahol az alapvető ismeretekhez juttatják a jelentkezőket, cSélyt adva a továbbiakban valamilyen egyszerűbb betanított munka tudnivalóinak elsajátítására. Lindmayer József, a Nagy- családosok Országos Egyesületének elnöke bizonyára nem tizenkét gyermeke miatt került tisztségébe, de ennyi ^j-e- reket tisztességgel ellátni, nevelni, iskolázni — ez maga egy élet munkájának elég. Lindmayer József emellett az EG IS Gyógyszergyár osztály- vezetői munkáját is elvégzi, s csak másodsorban elnök, aki sok ezer ember gondját is a magáénak érzi. A Lindmayer család nagyon szimmetrikus: hat fiú, hat lány a 4—21 év között. Az édesanya gépész- mérnök, de 1968 óta folyamatosan gyermekgondozási segélyen van, főhivatású édesanya. A gyerekek ellátásán kívül a 130 négyzetméteres lakás és a havi 35-40 ezer forintnyi jövedelem beosztása is az ő gondja. Ennek ellenére férje tevékenységét méltánylással, megértéssel, érdeklődéssel kíséri. — Hogyan merült fel az egyesület megalakulásának gondolata? — kérdezem Lindmayer Józseftől. — A szervezkedés 6-7 éve kezdődött, sokan régóta ismerjük egymást, iskolából, orvosi rendelőből. Nekünk nagy- családosoknak bokros problémahalmazunk van, s ezt idáig túl sok szervezet intézte, mindegyik a maga szemszögéből. A nehezedő körülmények s főleg az új adótörvény serkentett cselekvésre bennünket. 1987 októberében 120 család részvételével tartottuk meg az alakuló közgyűlést, lényegében az egyesületek szövetsége vagyunk. Csúnyán hangzik, de az átlagos gyerekszám: 5,1. A megalakulás után néhány hónappal már 1500 család belépett, s az ország különböző pontján alakultak meg a tagszervezetek. Pest megyében Szentendrén, Visegrádon, Monoron, Vácott, Érden, Dunakeszin, de sorolhatnám, hisz Győrtől Szegedig, Gyöngyöstől Debrecenig sorra alakulnak meg a helyi csoportok. Lapozgatom az alapszabályukat, az első pontja így hangzik: Az élet és az anyaság tiszteletére nevelés, a házasságért és a jövő generációjáért érzett felelősség erősítése. A nagycsaládosok sajátos érdekeinek képviselete és szolgálata. Felmutatni a társadalomnak azokat az értékeket, amelyeket a nagycsaládosok képviselnek. A nagy családok egymást ismerő és segítő közösséggé nevelése. — Milyen az egyesületi élet? — Tíz-húsz családot tömörítő helyi csoportokra alapozunk. Itt közvetlen a kapcsolat, a tapasztalatcsere. Vigyáznak egymás gyerekeire a tagok, átadják egymásnak a kinőtt ruhákat, a konkrét segítség, érdekvédelem módjait is megtalálják. — Távolabbi tervek? — Szeretnénk kapcsolatot létesíteni külföldi szervezetekkel utazás, üdülés, gyerek- cserenyaraltatás, nyelvtanulás céljából. — Eddigi eredmények? — A havi ezerforintos adókedvezmény gyerekenként. A társadalmi és pártszervek igénylik közreműködésünket. Van képviselőnk a lakáselosztási törvényt előkészítő bizottságban, a bér- és jövedelemelosztás kérdéseivel foglalkozó tanácskozásokon. Készítettünk egy anyagot, amelynek az a lényege, hogy ha teljesítmény-aránvosan fizetnék a béreket, akkor a családok azonos eséllyel indítanák gyermekeiket az életbe. Átányi László Adatszámlálási adatok Több a sertés A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az ország szarvasmarha- és sertésállománya valamivel nagyobb, a többi haszonállaté viszont kisebb, mint egy évvel korábban. Az előjelzések szerint 1989-ben a legtöbb állatfajnál az állomány csöikkenése várható. A szarvasmarha-állomány 1988. december 31-én 1 millió 690 ezer volt, az egy évvel korábbinál 26 ezerrel nagyobb. Á rnövekedés elsősorban abból adódott, hogy tavaly a szokásosnál kevesebb marhát vágtak, továbbá lengyel növen- dékmarhát importáltak. A nagyüzemek több, a kistermelők kevesebb szarvasmarhát tartanak a korábbinál. (A kistermelők egyre több olyan szarvasmarhát gondoznak, amelyek a nagyüzemek tulajdonában vannak, ezeknek a száma megközelíti saját állományuk egyharmadát.) A tehenek száma 663 ezer: egy év alatt 10 ezerrel csökkent. Csodák ma sincsenek nagykabátos közeledik. Megdöbbentünk. hiszen az a nevesem-volt, kutyák-alázta ember koldult. Hangosan, kö- nyörgőn kérte a filléreket, néha sírt, gyakran imádkozott az Űrhöz, a csodatevő Messiáshoz, aki bénákat, bélpokloso- kat gyógyított igazzá, halottakat hozott vissza a túlsó partról. De az Űr nem jött a mi falunkba, sem a szomszéd községbe, sem a harmadikba. Azokban az időkben lépten- nyomon lehetett hallani meg nem történt csodákról és háborúban megrövidített emberekről. Azokban az időkben gyakrabban találkoztunk koldussal, mint épkézláb, egészséges emberrel. S az éhező koldusok, hitehagyott nyomorékok közül nagyon kevesen élték meg a krisztusi kort:leromlott szervezetük néhány éven belül feladta a küzdelmet. Mert ma még ettík, de a bizonytalan holnapra nem gondolhattak, nyugdíjra pedig egyáltalán nem. Honnan is vártak volna anyagi támogatást, hiszen — mert méltatlan nyomorúságuk, miatt nem alkalmazták őket — nem volt munkaviszonyuk; közülük elvétve foglalkoztatott néhányat a helyi seprőkötő üzem, már akinek volt keze és lába, és bé is tudott járni munkahelyére. Tűnő évek, évtizedek emlék- halmában kutatva jutnak eszembe a múlt köznapi nyo. morultjai, a névtelen mozgássérültek, s olyankor elszégyellem magam. Mert a róluk alkotott kép beidegzett előítéletté homályosul, szánalmat ébreszt az a téves gondolkodás, mely szerint a csonka, béna testben nem lakozhat teljes értékű szellem és akarat. Ma már tudom — tudjuk —, hallatlan erőfeszítés által ugyan, de igenis ők. a bénák, nyomorékok is teljesebb emberi élet részesei voltak és lesznek. Nemcsak a háború, hanem a csöndes béke is okozhat tragédiákat, csonkolhat testeket és lelkeket a köznapi fájdalom. Anyák fájdalma, akik nyitott gerincű újszülöttet slkol- tanak a világra; máról holnapra tehetetlen csecsemővé lett középkorú férfi gyötrelme; saját, vagy más hibájából megtörtént üzemi balesetet szenvedett sokak — ezrek! — kínia. Sok, nagyon sok mozgássérült van a világon, számuk — 400 millió — negyvenszer több, mint ahányan élünk Magyarországon. De hát ez a szám olyannyira becsült és közelítő. hogy jó néhány országban nem is ismerik azt a fogalmat: rokkant, mozgásképtelen, szélütött. Hazai adataink is hiányosak: olykor 300 ezer, máskor félmilMó rokkantról szól a statisztika. Veleszületett rokkantsággal évente 4—5 ezer új élet kezdi kálváriáját, esztendőnként ennél tízszer többen válnak nyomorékká közúti vagy munkahelyi balesetek során. Sok ezren agyvérzés következtében lesznek tehetetlenné, s így részben vagy végleg fölhagynak addigi életmódjukkal. Esztendőnként három-négyezer olyan operációt végeznek az orvosok hazánkban, amely kényszerű műtét után végtagok nélkülit világra eszmél a beteg. A rokkantak nemzetközi éve — 1981 — során jött rá először az épmozgású emberiség: nem alamizsnát, inkább tisztességes élet- és munkakörülményeket kérnek és várnak a mozgáskorlátozott, rokkant emberek. Dolgozni akarnak, kibontakozást, alkotói lehetőséget. Nyolc esztendeje alakultak meg hazánkban a mozgáskorlátozottak helyi egyesületei, hogy az egyéni tragédiákat, elesettséget, a testi nyomorúságot közös lelki békévé old.iák az összejöveteleken, Ma már az ország minden megyéjében működik mozgás- korlátozottak egyesülete, egyelőre mintegy huszonötezer — nagyon kevés! — tagot számlál az országos szövetség. Programokat állítanak össze, kirándulni, üdülni, sportolni v.i_ szik a mankós, tolókocsis rok. kantakat. indez nagyon humánus 1 x dolog. Ennél jobban már csak annak örülnének a munkaképes, de munkához nem jutó rokkantak, ha nem kizárólag sovány nyugdíjból kellene máról holnapra élniük! Csodák ma sincsenek. A közöttünk élő rokkantakon csak a társadalom ereje: a lakó-és munkahelyi közösségek segít- hetnek. Besze Imre
