Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-11 / 9. szám
1989. JANUÁR 11., SZERDA Jogi tanácsok • •• Üzemi baleset és az alkohol • Tsz-tagok táppénze t A vállalat felelőssége a dolgozó káráért ® Elbirtoklás bejegyzése Tarcúzási kötelezettség Postabontás VÁRJUK LEVELIIKET, CÍMÜNK; BUDAPEST, PF.: 311 -1446 o „Alkohol” jeligéjű olvasónk név és cím nélkül küldte el levelét. Szobafestőként dolgozom egy szövetkezetnél, és az év utolsó munkanapján köszöntöttük az új évet, néhány pohár itallal. A munka befejeztével az öltözőbe mentem, ahol a hibás lépcsőn elbotolva sérülést szenvedtem. Munkahelyem most ittasságra hivatkozva nem akar kártérítést fizetni annak ellenére, hogy a véralkoholvizsgálat csak igen enyhe befolyásoltságot mutatott ki. A munkahelyen bekövetkezett balesetekért a munkáltató minden esetben anyagi felelősséggel tartozik. Ez alól csak akkor mentheti ki magát, ha a sérülés a dolgozó kizárólagosan elháríthatatlan magatartásának a következménye, azt megakadályozni semmiféleképpen nem állt módjában. Ebből következően tehát az alkoholos befolyásoltság miatt elszenvedett baleset üzemisége nem lehet vitás. A munkáltató akkor mentesül a baleset miatt őt terhelő felelősség alól, ha a sérülés kizárólag a sérült ittassága miatt következett be. Abban az esetben, ha más okok is közrejátszottak a sérülésben, a munkáltató felelőssége nem zárható ki. Természetesen a szeszes italt fogyasztó dolgozó fegyelmi vétséget követ el, amely miatt a munkáltató őt felelősségre vonhatja. • Egy dánszentmlklósl traktoros kifogásolja, hogy a táppénz elszámolásánál különbséget tesznek a tsz-tagok és az alkalmazottak között. Ezt az eljárást jogtalannak . tartja. A munkahely eljárása megfelel az előírásoknak, ugyanis a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok betegségük esetén nem táppénzt, hanem betegségi segélyt kapnak. Ez a megkülönböztetés nemcsak játék a szavakkal, mert a megállapításának feltételei egymástól eltérnek. A kereső- képtelen termelőszövetkezeti tag jövedelemkiesésének pótlásáról ugyanis — a jogszabály keretei között — az alapszabály rendelkezései szerint kell gondoskodni. Ennek során a tagokat egyes kérdésekben előny illetheti meg más dolgozótársaikhoz viszonyítva. g Vállalatunknál nincs üzemi étkezde, ezért egy mellettünk lévő intézmény éttermében ebédelhetünk. Nemreg történt, hogy az ebédlő előterében elhelyezett fogasról ellopták a kabátomat. Amikor a károm megtérítését kértem, a két vállalat egymásra mutogatva elutasított. Ismeretes, hogy a munkál- tató a dolgozó dolgaiban keletkezett kárért felelősséggel tartozik. A felelősségnél nem vizsgálják, hogy a munkahely szándékosságot, vagy gondatlanságot követett-e el, hanem a kár bekövetkezése esetén a munkáltatónak helyt kell állnia. Ezt a felelősséget a jog „vétkességre tekintet nélkülinek” nevezte el. Ilyen a felelősség akkor, ha a kár az öltözőben vagy megőrzőben elhelyezett tárgyakban keletkezik, de ugyanezen szabályok szerint kell elbírálni azt is, ha olyan ruházati és felszerelési tárgyak sérülnek meg, amelyeket a dolgozó munka közben rendszeresen magánál tart. Ezenkívül szükséges az is, hogy a kár a dolgozót a munkaviszony keretében érje. Az adott esetben a munkáltató megállapodás alapján más munkahelyen biztosította az üzemi étkezést, tehat olvasónk munkhelyének utasítása alapján munkaviszony keretében szenvedett károsodást, így a, kárának megtérítését a saját vállalatától igényelheti. Az ő számára közömbös. hogy a két munkahely a kárt hogyan fogja rendezni egymással. a Egy nagykörös! zártker- tet több mint negyven eve használ egy olvasónk anélkül, hogy tulajdonjoga arra be lenne jegyezve. Most végre szeretné a helyzetet rendezni. ezért azt kérdezi, mely hatóság állapítja meg azt, hogy ezt az ingatlant ő elbirtokolta. Olvasóink többször kérdeztek bennünket az elbirtoklásról, ezért csak felidézzük azt a törvényi előírást, amely szerint elbirtoklással az szerzi meg a tulajdonjogot, aki azt sajátjaként megszakítás nélkül 10 évet meghaladó ideig birtokolta. (Az állami tulajdont elbirtokolni nem lehet.) Az elbirtoklás megvalósulása azonban az új tulajdonos számára nem minden esetben igazolható, ezért igen fontos lehet — főleg ingatlan esetében —, hogy a valós helyzetet a nyilvántartások is tükrözzék. Ha a tulajdonos tulajdonjogának bejegyzését kéri elbirtoklás címén, ezt kétféle módon teheti meg. Vagy a régi tulajdonostól az ingatlannyilvántartási bejegyzésre alkalmas okiratot kér, vagy pedig pert indít a bíróságnál az elbirtoklás tényének megállapítása iránt. Ez utóbbi esetben igen gyakori, hogy a régi tulajdonosokat vagy azok utódait nem lehet megtalálni, ilyen esetben a pert a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani. • Házassági bontóperben tanúnak kért a barátom. A kérését megtagadtam, mivel mindkét féllel igen jó a kapcsolatom. ennek ellenére a férj mégis bejelentett és idézést kaptam a bíróságtól. Köteles vagyok-e elmenni a tárgyalásra? A tanúvallomás megtételétől igen sokan idegenkednek, nem szívesen járnak a bíróságra, azt felesleges időtöltésnek, kellemetlenségnek tartják. Ezeket az ellenérzéseket megértve mégsem lehet azt állítani, hogy a tanúzás felesleges tehertétel, mert az igazság érvényesülése sok esetben csak ily módon biztosítható. A húzódozó fél pedig gondoljon arra, hogy ő is lehet peres fél. A bírósághoz tanúként idézett fél tehát köteles a tanúkihallgatáson megjelenni (indokolatlan távolmaradása esetén megbírságolhatják, vagy rendőrrel elő vezethetik), és ott vallomást tenni. A tanúvallomást csak akkor tagadhatja meg, ha a felek bármelyikének közeli hozzátartozója, vagy saját magát, vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná. Ugyancsak megtagadható a vallomás akkor, ha a tanú olyan személy, akit titoktartási kötelezettség terhel, ha ez alól az érdekelt felmentést nem adott. Dr. Sinka Imre Olvasóink részére minden csütörtökön 17—19 óra között ingyenes jogi tanácsadást tartunk a Bp. VIII., Biaha L. tér 3. sz. alatt, a beérkezett levelekre pedig folyamatosan válaszolunk. § Tíz nap rendeiefei Műszaki fejlesztés. A központi műszaki fejlesztési alapról szól az 1988. évi XI. törvény. Módosítás. Az 1988. évi XII. törvény módosította a Büntető Törvénykönyv egyes rendelkezéseit. Polgári eljárásjog. Szintén módosultak a polgári eljárásjog egyes szabályai, melyeket az 1988. évi XIII. törvény állapít meg. Helyiségadó. Az 1988. évi XIV. törvény a nem lakás céljára szolgáló helyiségek adózásának egyes kérdéseit változtatta meg. ,A jogszabályok a Magyar Közlöny 1988. évi 63. számában jelentek meg. Szakképzés. A Minisztertanács 88/1988. (XII. 20.) sz. rendelete a személyzeti szakképzés rendjét határozza meg. Közlekedés. A Minisztertanács 89/1988. (XII. 20.) számmal rendeletet alkotott a közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzemben tartásáról. Pályaalkalmasság. A 11/ 1988. (XII. 20.) KM—BM-ren- delet a közúti járművek pályaalkalmassági vizsgálatáról szól. Hatályon kívül. A 10/1988. (XII. 20) ÁH-rendelkezés hatályon kívülre helyezte a nem külkereskedelmi forgalomban vámkezelt egyes termékek forgalmáról szóló 17/1937. (XII. 27.) ÁH-rendelkezést. A jogszabályokat a Magyar Közlöny 1988. évi 64. számából ismerhetik meg. Áthárítható a bírság? 1988. november 9-én a Volánbusz Bajáról vagy Kalocsáról induló autóbuszával a kiskunlacházi Miksa csárda megállóhelytől Budapestre akartam utazni. A járat menetrend szerint meg is érkezett (7.28 órakor), de csak lassítva, az ajtót ki sem nyitva hozta tudtunkra a gépkocsivezető, hogy nem vesz fel bennünket. A megállóhelyen rajtam kívül még öten tartózkodtak. Mindez nagyon kellemetlenül érintett engem, mert idézésem volt egy vidéki városba bírósági tárgyalásra. Viszont a csatlakozó gyorsvonatot a sofőr magatartása miatt lekéstem, így a tárgyalást is. A bosszúságomat fokozta. hogy ez az eset ugyanennél a járatnál már előfordult velem... A bírósági idézésben benne van, hogy meg nem jelenés esetén pénzbírsággal sújtanak. Azt szeretném megkérdezni, hogy átháríthatom-e ezt a pénzbírságot, és a gyorsvonat első osztályára előre megváltott menetjegy árát a gépkocsivezetőre? Szabó Ildikó Kiskunlacháza Olvasónk levelét továbbítottuk a Volánbusz igazgatóságához, ahonnan Sohár István forgalomirányítási önálló osztályvezető aláírásával, a napokban érkezett meg az alábbi válasz;: A panaszos által említett napon a kifogásolt 1114/4. számú járatunk az autóbusz zsúfoltsága miatt már nem tudott felvenni utasokat. Viszont az 1111/2. számú járat, amely 10 perccel később érkezett a Miksa csárdához, minden utast elszállított. A bepanaszolt gépkocsivezetőnk hibát követett el, mert a megállóhelyen várakozóknak nem emlí-, tette a következő járatot. Az utas- lemaradást azonban jelentette szolgálati felettesének. Vállalatunkat a szerződése csak a jármű befogadóképességéig terheli kötelezettség. Tekintettel arra, hogy elővételi jeggyel (a buszra) nem rendelkezett és a fővárosba történő eljutása a tíz perccel később érkező járművünkkel biztosított volt, térítési kötelezettség sem vállalatunkat, sem a gépkocsink vezetőjét nem terheli. pusztulás-pusztítás történt akkoriban. Sokáig nem volt szabad erről beszélni, ma meg már senki sem akarja ezt szóba hozni. Amikor ránk szakadt a béke, próbálták bizonygatni, hogy a falu végi Vendel-szobrot, amely utat mutatott a csordának a legelőre, a „Kőkrisztust”, ahol egykor a búzaszentelést tartották, a község négy égtája felé emelt szobrot, ami a pestisjárványra emlékeztetett, a Szent Antalt stb. a háborús csatározások semmisítették meg. Sőt — így mondták — a „ruszkik” tették ezeket tönkre. Pedig nem a szovjet katonák garázdálkodtak, hanem magyar rongálok. Még a szobrok talapzatát képező nyers kőlapok is eltűntek. Csak nem akarja valaki is elhitetni, hogy hogy azokat is a szovjetek hurcolták el? Az emlékhelyek felső részeivel nem sokra ment a pusztító, de a kőlap értékes volt — kerítésnek, vagy netán házak alapjaiba ... Egyik elveszett darab még ma is szóbeszéd tárgya: Hová tűnhetett a Flórián-szobor, ami egykor a búcsújárókat fogadta? Talán ennek a talapzatát vitték el először, hisz a felépítménye — egyszerű falusi mester alkotása — nem sokat ért. Padányi Lajos Budakeszi Hozzászólások és vélemények Drágább lett az újság inkognitóban A második világháborúban nem hullott bomba a falumra. Egyetlen — valószínűleg — ágyúlövedék érkezett, ami a templomtornyot sértette meg. Belső harc nélkül szabadult fel a község. Mégis rengeteg A korábbinál jóval többe kerül a Pest Megyei Hírlap, és ez sok olvasónkat késztette véleményének elmondására. Van, aki egyszerűen elköszön, van, aki javaslatot tesz, hogy tegyük jobbá a lapot, van, aki csak egyszerűen azt hozza tudomásunkra, hogy ezután kritikusabb szemmel fogja böngészni sorainkat. A legtöbben sajnos szó nélkül lemondták az előfizetést... Mi örülünk olvasóink bárminemű reagálásának, ennek bizonyításaképp közlünk egy csokrot a közelmúltban érkezett hozzászólásokból. Megloptak bennünket Tudom, hogy nem maguk hibáztathatok a drágulásért, de kinek írjam meg a véleményemet ilyenkor, ha nem a szerkesztőségnek ? 1„ ...... É zzéT az áremeléssel most nagyon sok kispénzű nyugdíjassal kitoltak. Mi is évek óta járattuk a Pest Megyei Hírlapot, és most úgy érezzük magunkat, mint akit megloptak. Elvették tőlünk azt, ami a világhoz kötött bennünket. Ismerek olyanokat, akiknek televíziójuk sincs, ők ezután honnan kapják az információkat? Egyre több az elkeseredett, kilátástalan jövőt maga előtt látó ember. Búcsúzunk önöktől, de remélem, nem örökre! M. J.-né Öcsa Bővítsék a rovatot Teljes mértékben egyet értek Solymosi László véleméAz a bűnügy, mely múlt év szeptemberében történt Cegléden, sajnos, szokványosnak nevezhető. A vádlott büntetett előéletű: eddig 11 esetben ítélte cl a bíróság erőszakos, garázda és vagyon elleni bűncselekmények miatt, összesen nyolc esztendőt töltött börtönben. Most életveszélyt okozó testi sértés kísérlete miatt folyik ellene büntetőeljárás. Az apukám bántja az anyukámat Egy kisfiú vallomása Amiért most foglalkozunk ezzel a példás büntetést érdemlő, nagyon szomorú esettel: az a borzalmas családi légkör, a kiskorú súlyos veszélyeztetése. S a kilencéves fiúra való tekintettel közöljük a bűnügyet névtelenül. Az igazságügyi pszichológusszakértő véleménye szerint a vádlott krónikus italozása, agresszív viselkedése a kisfiánál személyiségsérülést eredményezett, amely teljesítményzavarban és neurotikus tünetekben, nyilvánul meg. Részlet a gyermek vallomásából : „A szüleim nem jól éltek. Amikor az apu nincs otthon, akkor sokkal jobb nekünk, mert nincs veszekedés, kiabálás. És ilyenkor senki sem bántja az anyut. Az apukám az anyukámat gyakran meg szokta verni. Olyankor is bántja, amikor hoz haza egy liter bort, azt megissza, és elküldi anyukámat újabb üvegért. És ha nem megy el, akkor meg szokta őt verni. Én félek az apukámtól, mert ilyenkor néha engem is meg szokott verni. Néha rosszakat is szoktam álmodni. Általában azt álmodom, hogy az apukám veri az anyukámat. Erre mindig fel szoktam ébredni. Ezek a dolgok az iskolában is mindig eszembe jutnak. Egyik nap, amikor otthon az udvaron játszottam, és bementem egy pohár vízért, láttam, hogy az anyukám az ágyon fekszik, és az apukám törölgeti róla a vért. Megkérdeztem, hogy mi történt. Apukám azt válaszolta, hogy ez csak egy kis karcolás, mert az anyukád megszúrta magát. Apukám azzal is szokott fenyegetőzni, hogy egyszer ránk gyújtja a házat. A Lajost, a bátyámat is mindig megveri, ha védeni próbálja az anyukánkat.” Szívbe markoló a kisfiú vallomása, mely sajnos valós tényeket tartalmaz. A családapa — ha egyáltalán lehet így nevezni — előzetes letartóztatásban van. Ez, mint korábban is szó volt róla, nem új dolog nála, hiszen eddig 8 évet töltött börtönben. A szabadulások között eltelt időben munkahelyeit váltogatta, italozott, így a család létfenntartását a nagykorú fiú biztosította. Az idült alkoholista, mint a szomszédok vallomásából is kiderül, nem csak a családját tartotta rettegésben, egész lakókörzetében brutális, kötekedő, garázda magatartást tanúsított. Előfordult, hogy a szomszéd gyerekeket is hasábfával haji- gálta, durva szavakkal szidalmazta. Saját kisfia a családi veszekedések alkalmával félelmében az éjszakát többször a szomszédban töltötte, olykor ellátásáról is mások gondoskodtak. Múlt év szeptember 4-én, mikor ismét leittasodott, először kisfiát kergette az udvarban, majd egyik szomszédjával összeverekedve megsérült. Látleletet készíttetett az orvossal, majd feljelentéssel és a lakótömb felgyújtásával fenyegette meg a szomszédját. Felesége ekkor megpróbálta csitítani, mire szitkozódva rátámadt, ütötte-verte, rugdosta és „megdöglesz, te patkány” szavakkal fenyegetőzött. Az asszony ekkor a lakásba menekült, de férje követte, és azzal fenyegette, hogy megöli, ha nem hoz több italt. Ezután a konyhaszekrény fiókjából előkapott egy kést és mellbe szúrta áldozatát. A vérzést látva megijedt, ágyba fektette a feleségét és borogatással próbálta ellátni a sebet. Időközben egy rokonuk érkezett látogatóba — a férfi csak hosszabb várakozás utáp engedte be —, aki végül tiltakozása ellenére orvost hívott. Az elvetemült ember egyébként tagadja bűnösségét, de a tanúvallomások és a tárgyi bizonyítékok ellene szólnak. Az igazságügyi elmeorvos szakértő véleménye szerint a vádlott idült alkoholista, de nem szenved kóros elmeállapotban. Felelős azért, amit a felesége, a családja ellen elkövetett. Gál Judit nyével, miszerint: a Pest Megyei Hírlapnak Pest megyéről kell szólnia! Hozzáteszem azonban, hogy ne csak úgy általában. Konkrétan, településenként — esetenként választási körzetenként — mutassák be a gondokat, az eredményeket és a bevált módszereket! Javaslom, hogy tartsák meg, sőt gazdagítsák a Postabontás rovatot! De ne ragaszkodjanak mereven a tartalmi (panasz vagy dicséret), illetve formai (10—20 mondatban közölnek vagy sehogy) korlátokhoz. Legyenek rugalmasabbak, adjanak helyet azoknak az írásoknak is, amelyek köztes állapotot tükröznek. Olyanoknak, akik nem marasztalnak el, nem is dicsérnek, egyszerűen csak ismereteket terjesztenek, segítik az értékek felismerését. Meggyőződésem, hogy ha a Pest Megyei Hírlap szerző- és olvasógárdája közelebb tud kerülni egymáshoz — problémaérzékenységben, gondolkodásban, a helyes cselekvéslehetőségek megtalálásában —, akkor a lap meg tudja őrizni népszerűségét, előfizetőinek táborát, és továbbra is hasznos segítője lesz az eligazodásnak. Wiedermann Gábor Páty A bizalom ösztönöz Az 1988. december 28-i Postabontásban olvastam Solymosi László kollégám sorait — no meg a szerkesztőség véleményét —, amihez én is hozzászólok az alábbiakban: Solymosi László minden szava érvényes. Én csak körülbelül másfél éve írogatok a lakóhelyem gondjairól, örömeiről, kevés kivétellel a mo- nori oldalon jelennek meg írásaim. De az ennyi idő alatt tapasztaltak alapján is állítom: örömöt okoz a közlés. Szerintem azonban nem a honorárium a lényeges, mert az úgysincs... Csak az emberek bizalma, ami felém megnyilvánul, az ösztönöz írásra. Bálint Istvánné Ecser Óvatosabb ítéleteket Az 1988. december 31-1 számukban megjelent Mi történt? című írásukra szeretnék reagálni. Kérdezem a Pest Megyei Hírlaptól: Önök szerint valóban olyan ostoba egy tűzoltó, hogy valódi tűz és adott széljárás esetén is forgatókönyv szerint cselekszik? Mert erre csak egy válasz lehet — nem. Amennyiben mégis az ott leírtakkal értenek egyet, akkor még nem láttak igazi tűzoltást. Egy megtervezett, koreogra- fált gyakorlatból ne vonjanak le következtetést! Homok László Gödöllő
