Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-10 / 8. szám

1989. JANUAR 19., KEDD segít a postás Nyugdíjas­szövetség A budapesti nyugdíjasszö- vétség megalakításáról, vala­mint aktívaértekezlet összehí­vásáról döntött a nyugdíjasok helyzetével foglalkozó fővárosi népfrontbizottság a napokban megtartott ülésén. A szövetség elsősorban érdekképviseleti funkciót látna el, s összefogná a , már meglévő különféle nyugdíjasklubokat, -köröket, valamint az újonnan alakuló közösségeket. Ösztönözné az eddigiekhez képest új nyugdí­jas baráti társaságok, szakmai csoportok szervezését is. A szövetség foglalkozna az ak­tuális, a nyugdíjasok pillanat­nyi helyzetét javító akciók in­dításával éppúgy, mint a szé­les körű tapasztalatcserékkel, vagy a hosszabb távú tervek, intézkedések véleményezésé­vel. Az aktívaértekezlet összehí­vását január 26-ra tervezik. Akkor döntenek majd a részt­vevők a szövetség szervezésé­nek részleteiről. Ezen a ta­nácskozáson a társadalmi ak­tivistákon kívül várhatóan részt vesznek a gerontológiá­val, a gondozással, a szociál­politikai munkával foglalkozó szakemberek is. A nyugdíja­sok ellátásával közvetlenül foglalkozók tapasztalatainak megismerése adhat csak lehe­tőséget a helyes állásfoglalá­sokhoz. Konkrét feladata lesz a bizottságnak, hogy részlete­sen tájékozódjék például az eltartási szerződések körüli visszásságokról. Megoldásra vár, hogy a kerületekben min­denhol friss információkkal rendelkezzenek az idős, gon­dozást igénylő emberekről. Van olyan városrész, ahol a postások segítenek ebben. Jel­zik a tanács szociálpolitikai osztályának, ha valamelyik idős ember egyik napról a má­sikra segítségre szorul. Több rendőr lesz az utcán, mint eddig Mint arról már korábban hírt adtunk, január elsejétől rendőrkapitányság működik Szigetszentmiklóson. Ez a tény már önmagában is megnyugtatóan hat a miklósiakra, hiszen a városban esténként nem volt túl biztonságos közlekedni. Bi­zony előfordult, hogy le-leütöttek valakit, amint hazafelé igye­kezett. Ha nem is szűnnek meg a jövőben az ilyen esetek a városban és körzetében, azért van némi remény, hogy keve­sebb kellemetlenségre kerül sor, hiszen a közterületeken sű­rűbben felbukkanó egyenruha némi önmérsékletre inti a leg­nagyobb vagányokat is. Miklóson korábban csak rendőrőrs volt. Hogy mi a kü­lönbség az őrs és a most fel­állított kapitányság között, azt a kapitányság vezetője, dr. Erdősi László rendőr alezredes mondta el: Kábltószer-forgalmazás — A rendőrőrs feladata a terület közbiztonságának a vé­delme, meglehetősen szűk ha­táskörrel. Ez azt jelenti, hogy járőröznek, ha kihívják őket egy rendbontáshoz, szétvá­lasztják a verekedőket. De nem vehetik például őrizetbe a bűncselekményt elkövetőket, ha mégoly bizonyított is az elkövető személye. Ez már a kapitányság dolga, mivel ők ilyen esetekben teljes jogkör­rel rendelkeznek, ők végzik a helyszínelést, és nyomoznak a bűncselekmények felderítésé­ben. Persze vannak azért kor­látok: ilyen például az ember­ölés vagy az egymillió forint feletti rablás, sikkasztás, bank­jegyhamisítás, kábítószer-for­galmazás. Ezek a megyei ka­pitánysághoz tartoznak. Talán leginkább úgy lehetne jelle­mezni a mi munkánkat, hogy minden hozzánk tartozik, ami nem a megyei kapitányság ha­tásköre. Mit akar a Vöröskereszt? Távoktatás után vizsga A Vöröskereszt Pest megyei szervezetének működési és fenntartási költsége tavaly több mint 2 millió forint volt, ebből 400 ezer forintot tett ki a központi támogatás. Ez­zel szemben elsősorban a tag­díjakból és az ismeretterjesz­tő kiadványokból befolyt be­vétel másfél millió forintra rúgott. E gazdasági mutatók isme­retében nyilván nem megle­pő, hogy a Vöröskereszt az idén alapvető változtatásokra készül, figyelembe véve, hogy az Országgyűlés megszavazta a társadalmi szervezetek tá­mogatásának 500 millió forin­tos csökkentését. Éppen ezért a Vöröskereszt, ismerve az egyes társadalmi rétegekben megjelenő elszegényedési fo­lyamatot, bevételeiből az ed­digieknél nagyobb összegeket kíván fordítani a segélyezés­re Nem alakítanak ki me­gyei központi segélyalapot, mert a megyei vezetőség ál­lásfoglalása szerint a jogosult­ságot, s egyáltalán, hogy ki­nek milyen és mekkora ösz- szegre van szüksége, azt a he­lyi szervezetek jobban tud­ják. Helyi segélyalapot hoz­nak létre a községi, városi szervezetek. Ugyanakkor az addigi mun­kamódszereken is alapvetően változtatni kívánnak. Ilyen újítás a televíziós távoktatás, amelynek első előadására va­sárnap került sor a Tévéma­giszter című műsorban. En­nek lényegét összefoglalva el­mondta Szviatovszki András, a megyei vezetőség titkára, hogy a házi gondozáshoz, és betegápoláshoz kivannak se­gítséget nyújtani. A Vöröske­reszt tervei szerint 2-3 tévé­adásonként tartanának az ar­ra vállalkozóknak egy-egy konzultációt. Ehhez tanköny­veket, különböző ismeretter­jesztő és szakkiadványokat adnának, s gyakorlati foglal­kozásokat is szerveznek. Egy­egy ilyen tévétanfolyam vé­gén az önkéntes jelentkezők gyakorlati és elméleti vizsgát tennének. Aki sikeresen vizs­gázik, az kap egy igazolást, ami feljogosítja például arra, hogy társadalmi aktívaként, vagy tiszteletdíjasként házi szociális gondozást vállaljon. De aki nem kíván vizsgázni, szakmai konzultációkra járni, az is hasznosíthatja a távok­tatásból szerzett ismereteit, ha otthon ápolásra szoruló csa­ládtag van. Beszélgetésünk alkalmá­val olvasóink kérdését is to­vábbítottuk. Ugyanis sokan kíváncsiak arra; amióta a külföldi gyógykezelések költ­sége, a gyógyászati segédesz­közök ára megemelkedett, mi­lyen módon tudja segíteni a továbbiakban a rászorulókat a Vöröskereszt? Arra kíván­csiak olvasóink, hogy például ha egy drága elektromos rok­kantkocsit vagy Trabant Hy- comatot vásárolnának, ad­na-e ahhoz kamatmentes köl­csönt a Vöröskereszt törlesz- téses visszafizetésre? — A Szociális és Egészség- ügyi Minisztériumnak eddig is volt ilyen kerete, amiből támogatta a drága külföldi gyógykezeléseket vagy gyógyá­szati segédeszközök beszerzé­sét. Hogy ki kaphat ilyen tá­mogatást, s mi módon, arról a 10-1988. (VII. 16.) számú SZEM-rendelet nyújt tájékoz­tatást. Ilyen célra tudtommal nem adott kölcsönt sem a mi­nisztérium, sem a Vöröske­reszt. Nem tartom lehetetlen­nek, hogy akár a Vöröske­reszt legyen az első szerve­zet, amelyik ilyen célra ka­matmentes kölcsönt adjon. Ugyanis ennek tudtommal jo­gi akadálya nincs, s mivel a pénz visszakerülne hozzánk, ebből jó gyakorlat alakulhat­na ki — válaszolta Szvia­tovszki András. Aszódi László Antal — Mi indokolta a kapitány­ság felállítását Szigetszent- miklóson, hiszen a közelben lévő Ráckevén eddig is volt kapitányság? — Közel van ugyan Ráckeve, de ahhoz, hogy az emberek odautazzanak mindenért, jogo­sítványért, forgalmi engedé­lyért, személyiigazolványért, útlevélért', ahhoz azért kicsit messze van. S tulajdonképpen mindent onnan kellett intézni: a szabálysértési ügyeket, a ti­los helyen várakozást, az ittas vezetést. Természetes igénye volt a lakosságnak, hogy ezt mind helyben el tudják intéz­ni. Természetesen más érvek is szóltak a kapitányság felál­lítása mellett. Az elmúlt évek­ben, mint az agglomeráció más településein is, jelentősen meg­nőtt Szigetszentmiklós lakosai­nak a száma. Természetesen ugyanez vonatkozik a körzet többi községére, Dunaharaszti- ra, Tökölre, Halásztelekre, Szigethalomra és Taksonyra is. Talán még Tököl a leghomo­génebb település a környéken, itt a legkevesebb az „idegen” betelepülő. Elégséges indok A körzetben közel hetven­ezer állandó lakos van, s majd' nyolcvanezer az ideiglenesén bejelentett. Ráckeve körzeté­ben csak harmincötezer az ál­landó lakos. S még nem be­széltünk a nyári hétvégekről, amikor egyes számítások sze­rint legalább százötvenezren töltik a környéken a szabad­idejüket. Fontos szempont volt a kapitányság felállításánál a bűnügyi fertőzöttség is. A fő­város közelsége, a könnyű megközelíthetőség miatt a bű­nözők előnyben részesítik Szi- getszentmiklóst a távolabbi he­lyekkel szemben. Ha Ráckevén és Szigetszentmiklóson elkö­vetett bűncselekmények ará­nyát nézzük, kétharmad, egy- harmad az utóbbi „javára”. Azt hiszem, ennyi indok jócs­kán elégséges egy kapitányság felállításához. — Akkor ezek szerint bíz­hatunk abban, hogy javul a közbiztonság, hogy lesz elegen­dő rendőr az utcán, s lehető­leg éppen ott, ahol történik valami. Hiszen előfordult olyan, hogy az Arany Sas előtt verekedtek, s pár méterrel odébb nyugodtan beszélgettek a rendőrök. Segít a főváros — Pontosabban: több rendőr lesz az utcán, mint eddig. Ha annyi rendőrünk nincs is, hogy a nap minden órájában min­denütt legyen ember, aki vi­gyáz a törvényességre, kapunk segítséget a fővárostól is. Idén már kétszer járőröztek ná­lunk. Közlekedési helyszínelés­ben pedig a ráckeveiekre szá­míthatunk, hiszen idő kell, míg olajozottan működik a szerkezet. Egyet azonban meg kell ezzel kapcsolatban je­gyezni: akárhány rendőr lehet az utcákon, akárhány járőr közlekedhet az éjszakai város­ban, ez mind nem ér semmit, ha maguk az állampolgárok nem akarják a rendet maguk körül. Hiszen lépten-nyomon tapasztalom, hogy azok, akik legnagyobb hanggal lépnek fel a közbiztonság miatt, gyakran maguk is vétenek. Nagy bajok vannak az állampolgári fegye­lemmel. Fiedler Anna Mária Az igazgatásrendészet az Erkel Ferenc utca 1. szám alatt a következő időpon­tokban tart ügyfélfogadást: hétfőn 13—18, kedden 8—12, szerdán 8—12 és 13—18, csütörtökön 14—17, pénte­ken 8—12 óra között. NEB-vizsgúlnt Szentendrén Szolgáltatásból elégtelen A Szentendrei NEB a közel­múltban fejezte be a Dunaka­nyar területén a lakossági szolgáltatások helyzetének vizsgálatát. Az észrevételek felsorolják azokat a hiányossá­gokat, amelyekbe az itt élő la­kosság napról napra belebot­lik, amelyekre, úgy látszik nincs megoldás. Kezdjük az alapvető megát lapítással: a szolgáltatótevé kenység az utóbbi évekber egyre veszteségesebbé válik. / Dunakanyarban működő DE KAV, a Szentendrei Szolgálta tó és Ipari Kisszövetkeze vagy a Csőszerelő és Lakás karbantartó Kisszövetkezet la kossági szolgáltatásainak köré nem bővítette, sőt az utóbb 1989-ben meg is szünteti. Milyen okok miatt lett eny nyíre mostoha gyermek a la kossági szolgáltatás ? Mindé nekelőtt az 1988. január 1-jéve bevezetett adórendszert lehe hibáztatni. Ezt megelőződ ugyanis az ilyen tevékenysé get végző cégek az adóbevéte 10 százalékának mértékéi! adókedvezményben részesül tek. Éppen egy éve ez meg szűnt. Rontott a helyzeten az is hogy a helyi tanácsok és a te rületükön működő egységei korábbi szoros kapcsolata meg lazult. A törvényességi fel ügyeletüket a megyei tanácsol illetékes szakigazgatási szer veinek hatáskörébe utalták. / kérdés magától értetődőd adódik: a lakosság igényeiről értékítéletéről, következéskép pen a szolgáltatók munkájáró kiknek lehet reálisabb véle ményük? A fővárosban műkő dő megyei tanács osztályainál vagy a helybélieknek? Okka csodálkoztak rá erre az ab szurdumra a népi ellenőrök is Más vonatkozásban is for dulópont volt 1988 eleje. Ko. rábban még kaphattak adó kedvezményt a településbei közigazgatástól azok a lakos, sági szolgáltatók, akiknek a te vékenységét nélkülözhetetlen nek minősítették. Természete, sen ez a jogosítvány is meg. szűnt. Ott áll a tanács a nagi önállóságával, felel (a törvén} szerint) az ellátásért, de szin­te semmilyen eszközzel nen bír a befolyásolására. Szent. szón próbálkoznak azzal, hogy kedvezményes telket biztosít­sanak, mondjuk, az élelmi­szerboltot építőknek. Ám ez igazából csekély vonzerőt je­lent. Akinek pedig jut pénze arra, hogy saját erőből üzletet alakítson ki, jövedelmező do­logba fog. A tanács köteles ki­adni az engedélyt, ha az illető az egyéb feltételeknek megfe­lel. A lakossági szolgáltatás az ösztönzők hiányában hatod­rangúvá degradálódik. Az elemzéskor a kisiparosok mindenképpen terítékre kerül­nek. Szinte minden faluban dolgoznak néhányan. Komoly összegre rúgó társadalmimun- ka-értéket teremtenek. 1988 előtt ezért is kaphattak a he­lyi tanácstól adókedvezményt, ma már nem. Pedig néhány iparágban gyakorlatilag csak hozzájuk fordulhat a lakosság. Jelentősen meggyengült a la­kossági szolgáltatások helyze­te. Az okok között szerepel az is, hogy a tanácsok főként a kereskedelmi ellátás szinten tartását tekintik feladatuknak. A többi szolgáltatás csupán szemhatáruk szélén található. Mutatják ezt a testületek elé kerülő tájékoztatók is. Csak egy-egy mondatban említik például a háztartási gépek, ko­csik, bőráruk javítását. S mindezekhez hozzá kell tenni, hogy azok a szolgáltatások, amelyek alkatrészigényesek, eleve rosszabb helyzetben van­nak. Az év minden szakában hiánycikk valamilyen nélkü­lözhetetlen alkatrész. Nemrégi­ben a centrifugákat dobhattuk ki, ha a fedele meghibásodott. Aztán a bojlerek néhány típu­sához nem lehetett cseredara­bot szerezni. A tulajdonos el­keseredettségében a szervizek szakemberein, alkalmazottain veri el a port. Pedig ők aligha tehetnek bármit is a gyártók helyett. Lehet-e csodálkozni azon, hogy ilyen gondokkal a vál­lukon ráfizetéssel dolgoznak a szolgáltató cégek? Hogy a Du­nakanyarban szinte lehetetlen cipőt, táskát javíttatni, ruhát varratni? Pedig az infláció vágtatásának, az életszínvonal érezhető csökkenésének idején nagyon nagy szükség lenne a lakossági szolgáltatások javí­tására! A z öreg Feró minden este benézett a sarki kocsmába. Az utóbbi tíz esztendőben talán nem is volt olyan nap, hogy ne ebben a füstös helyiségben öblítse le a napi munka porát. Mert por­ból és mocsokból jutott neki reggeltől késő délutánig ... Főleg azóta, hogy a hulladékszállítóknál dolgozott. A ház­tartásokban fölöslegessé vált papírok­kal és műanyag tasakokkal nem is volt különösebb gondja. Csak akkor morgo­lódott. ha a lakók az elhullott kis házi­állatok maradványait, esetleg hamut vagy más dolgokat is az elszállítandók közé csempésztek. De mit lehet tenni? Az öreg Feró sosem tett szóvá semmit, csak magában dünnyögött. Nem kellett hosszú idő ahhoz, hogy mindent megszokjon, s a feladatát gé­piesen végezze. Mást nem is vártak tőle. A kollégáival jól megvolt. Igaz, csak ritkán váltott szót másokkal, s akkor is tőmondatokban. Legjobban a sötét képű Sanyit szerette maga mellett a szállító­autó hátsó platóján, mert az éppen olyan hallgatag volt, mint ő. Néha együtt mentek be a sarki zsibbasztóba egy pohár sörre, de itt sem nagyon be­szélgettek Beültek a sarokba, cigaret­táztak, a vendégeket bámulták, aztán, ha elég volt az italból, hazamentek. Sokan azt gondolták Feró munkatár­sai közül, hogy talán habókos az öreg, de mert a munkáját elvégezte, békében hagyták. Tudta mindenki, nem veti meg az italt, s hogy teljesen mindegy, töményét, bort vagy sört raknak elé, mindent magába tölt. Pedig nem mindig volt ő ilyen. Ifjú korábah merész álmo­kat kergetett. Szakmát tanult, családot alapított, s élt, mint mindenki más... Aztán egyszer az egyik barátja házas­sági évfordulóján töbö vörösbort ivott meg, mint amennyit kellett volna. Ez még nem is lett volna igazán baj, ha nem az az őrült ötlete támad, hogy még akkor este autóba ül és hazahajt... Későn vette észre, hogy az országút szélén egy kerékpáros imbolyog. Igaz, lámpa nem volt a kétkerekűn, meg azt sem tudhatta előre, hogy a biciklis majd eléje fog kanyarodni... Tény, Baleset(?) hogy gyorsan hajtott és nem tudott megállni. Összeütköztek. Fiatal nő ült a kerékpáron, akinek ez volt a sötétben az utolsó útja... Az öreg Feró nem menekült el a hely­színről, megvárta a rendőrséget, de mondhatott, amit akart. Elítélték. És itt kezdődött a tragédiája... Nem is az fájt neki igazán, hogy a felesége és a gyerekei elszakadtak tőle, miután ki­szabadult. hanem az, hogy egy fiatal nő volt az áldozat. Sokáig álmodott az­zal az ismeretlen sápadt arccal, amelyet az ütközés után megpillantott. Ez volt számára az igazi büntetés s nem az, amelyet kiszabtak rá. Ám mindez már nagyon régen történt, az öreg soha nem beszélt a dologról. Messzire elköltözött arról a vidékről, ahol egykor a baleset történt. Most itt élt egyedül a faluban, abban a házban, amelyik valamikor a szüleié volt. Amikor hazaköltözött, is­merősöket már nemigen talált. Túlságo­san fiatal volt még, amikor elköltözött, s évekig meg sem látogatta a régi há­zat Nem volt már kit felkeressen. A faluszéli épület már régen gon­doskodásra vágyott, de az öreg Feró ezt észre sem vette. Bízott abban, hogy amíg ő él. a ház megfáradt falai is ki­tartanak. Mindössze egy melléje szegő­dött pulikutyája volt, meg az a néhány bútora, amire okvetlenül szüksége volt. A lakásban az öreg úgy-ahogy igyekezett rendet tartani, de azért elkelt volna egy gondos asszonykéz ... De az öreget már nem hozták tűzbe a nők, csak az az egyetlen kísértett, aki a kerékpárjával át akart vágni ott az úton a kocsija előtt... Ezen az estén sört rendelt a kocsmá­ban, s a régi, csaknem húsz esztendővel ezelőtti balesetre gondolt. Néha ismerő­sök köszöntek rá, de oda sem figyelt. A korsó fölé hajolt, vagy az asztal lap­ját bámulta és szívta egymás után a cigarettákat. Távoli zsibongásnak tűnt csak a kocsma lármája. Tudta, hogy ké­sőre jár már, s lassan hazafelé kell in­dulnia. Nem félt ugyan attól, hogy más­nap elkésik a munkából, hiszen szombat következett. Csakhogy mit kezd ő a szombatjával? Néha ugyan elhívták az ismerősök ezt-azt segíteni, mert tudták, hogy mindent elvállal, a legnehezebb és a legpiszkosabb munkát is. Csak hát ilyenkor télen nem sok tennivalója akadt. Pedig nem ártott volna egy ke­vés pénz, hiszen az, ami a fizetéséből még maradt, aligha lesz elegendő a kö­vetkezőig ... Majd csak lesz valahogy, gondolta, aztán rendelt egy újabb sört. Ez már a hatodik volt, s az öreg érezte is, hogy sok lesz. Nehezen állt fel az asztaltól, de azért kihúzta magát és az ajtó felé indult. Nem is volt semmi baj egészen addig, amíg a hideg januári szél az arcába nem csapott. A kocsma előtt kicsit megszédült, de nem esett el. Nagyot szippantott a friss levegőből, majd rogyadozó léptekkel hazafelé in­dult. Útközben egy nótát dúdolgatott, de fogalma sem volt arról, hogy mi is az. Csak úgy egyszerre a fülébe tolako­dott a dallam, s fújni kezdte ... Gyakran megállt és megtámaszkodott valamelyik fánál. Végre megérkezett a házhoz. Kerítés nem volt, így hát csak a bejárati ajtó kulcsával kellett bajlód­nia. A fekete puli valahonnan a sötétből melléje szegődött, csóválta a farkát, nyüszített. Az öreg rámordult a kutyára, feléje rúgott, aztán behúzta maga után a la­kás ajtaját. Ledobta kopott felöltőjét, s az ágyához tántorgott. Leült a heverő szélére, kotorászni kezdett a zsebében. Gyűrött cigarettáscsomagot húzott elő. Még félig sem szívta el a cigarettát, amikor álmosság telepedett rá. Hátra­dőlt a párnára, elszunnyadt. Álmában dünnyögött valamit, a füstölgő cigaret­ta meg az ágya szélére hullott. E lőször csak a dohány füstje terült szét a szobában, később az ágy huzata is izzani kezdett. Az öreg Feró erről mit sem tudva békésen aludt... Csitári János Kapitányság Szigefszentmiklóson

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents