Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-07 / 6. szám

\ mr MEVYE. 1989. JANUÁR 7„ SZOMBAT Ülést tartott a Pest megyei pártbizottság!™"11 fT 11 ir r 1111-111,11111 ifjú proletár (Folytatás az 1. oldalról.) hez fordul segítségért. Fon­tos kiemelni, hogy a megyé­nek nincs tartaléka. A megyei tanács elnöke egyebek között foglalkozott a tanácsi munka korszerűsítésé­nek kérdésiével is. Elmondta, hogy a jövőben mindenkép­pen fontos lenne: az alku- mechanizmus nvüvänos érvé­nyesülése mellett teret kell engedni a normatívitásnak. Az új rendszert 1990-ben már ki kellene próbálni, és a kö­vetkező ötéves tervben teljes- körűen érvényesíteni. A szó­beli kiegészítőben részletesen értékelte Pest megye és Bu­dapest kapcsolatát, az agglo­meráció és az elmaradott tér­ségek helyzetét. Balogh László elmondta. nem engedhető meg, hogy szűkebb pátriánk sajátos helyzete miatt az itt élő embereket bármilyen hát­rány érje. Ezt az álláspontot elfogadta a Minisztertanács is. amely megbízást adott a hely­zet alapos elemzésére. Ami pedig az elmaradott térsége­ket illeti, a tanácselnök ki­emelte: az 1988-ban adott cél- támogatáshoz hasonlóan 1989- ben Is lesz lehetőség hasonló lépésekre. Nyílt agrárpolitikát A szóbeli előterjesztések után megkezdődött a vita. A felszólalók nagy része saját ta­pasztalataival igyekezett ki­egészíteni az elhangzottakat, illetve az írásos anyagban sze­replő megállapításokat. Né­hány kérdéskört azonban többen is érintettek. A szö­vetkezeti mozgalom helyzeté­ről jórészt megegyezően be­szélt dr. Bernáth Tibor, dr. Gyovai Pál és Beke András, akik egyebek között azt tar­tották fontosnak elmondani, hogy az ország helyzetét jól érzékelik a szövetkezetek is. Az elmúlt év eredményei alapján várhatóan öt-tíz ipa­ri . szövetkezet lesz, vesztesé­ges, s jelentősen csökken más helyeken is a jövedelmező­ség, A mezőgazdaságban sok egyéb között manapság a hi­telezési gyakorlatot bírálják a legtöbben és nem ok nélkül. Szeptemberben például 700 millió forintot tett ki a fede­zetlen követelések nagysága. Az alacsony jövedelmezőség miatt a nagyüzemek szíveseb­ben fektetik pénzüket érték­papírokba, s ez a szándék egyre szélesebb körben je­lentkezik. Napirenden van a szövetke­zeti érdekképviselet megújí­tása. ám ez is, csakúgy, mint bármely lépés a haladás irá­nyába, azonnal megkérdőjele­ződik, ha nem történik döntő változás a gazdálkodók és az állami irányítás közötti bizal­matlanság csökkentésére. Var­ga Lajos is ezt említette, két konkrét példát emelve ki: az egyik a rubelszorzó okozta bevételkiesések egyedi kom­penzálása, a másik pedig a Dunakeszi Hütöház olvasóink előtt jól 'smert kálváriája, amely még ma sem ért véget. Dr. Samu János szintén saját tapasztalatait összegezte, ami­kor elmondta: sok, a változáso­kat hirdető tétel mindeddig jó­részt csak frázis maradt. Sze­rinte az agrárpolitika meg­újítása lassú, s az ágazatot belekényszerítik egy magas költségű túltermelési válság­gá. Igényelte, hogy a párt po­litikája minden területen le­gyen progresszívebb. Tóth Róza konkrét bírálatot fogal­mazott meg: elmondta, szá­mára érthetetlen, miért nyi­latkozott úgy a miniszter. hogy nem vállalják fel a me­zőgazdaság képviseletét? Nagy baj — emelte ki —. hogy nincs nyílt agrárpolitika, s ez fokozza a már meglévő tár­sadalmi ellentéteket. Rátosi Ernő másképp fogalmazott: ha a kormány bizalmat igényel, akkor ugyanazt elmondhatják a vállalatok is. Ám úgy tűnik, hogy a konfliktus feloldásá­ban mindkét fél egymásra vár. Ö úgy látja, hogy azok a gazdálkodók, ame’vek rendel­keznek hosszú távú straté­giával, s jellemző rájuk a vál­lalkozószellem és a a kocká­zatvállalás, ha nehezen is, de fejlődhetnek. Az .'’vik kiút például a vegyes vállalatok alapítása, s ezzel a külföldi tőke bevonása. Mindez — pél­dául a DKV esetében — me­nekülés előre. Az is erősíthetné a bizal­mat, ha valamennyi állami és politmai szervezet pontosan azt csinálná ami a feladata. Árvái László elismeréssel em­lítette, a megyei pártbizottság korábban igyekezett minden segítséget megadni ahhoz, hogy a vállalatok megismer­hessék az exportpályázatok feltételeit Ezt ugyanis a mi­nisztériumok már-már titko­san kezelték. Most éppen a vegyes vállalatok alapításához kell ne némi • segítség. Jám­bor Miklós az előrelépés ér­dekében azt tartja fontosnak, hogy a párt a maga eszközei­vel minden esetben lépjen fel a bizalmat csökkentő intézke­désekkel szemben. Többen mondtak véleményt a tanácsok tevékenységéről is. Dr. Bernáth Tibor markán­sabb megyei érdekképvisele­tet sürgetett, és helyesnek tartja, hogy a kommunista tanácstagokat rendszeresen összehívják. Dr. Bodó Agnes hiányolta, hogy kevés szó esett a szociális alapellátásról. Indokolt lenne — mondotta — a gyógyítás költségeinek pon­tosabb ismerete, mert a valódi költségérzékenység csak így érhető el. Dr Samu János a hátrányos helyzetben lévő tér­ségek egyik legnagyobb gond­jára, az értelmiség fogyására hívta fel a figyelmet, s kér­te, hogy a megyei tanács fo­lyamatosan tartsa napirenden a cselekvést. Habony István az állami és a helyi felada­tok pontos elhatárolását tart­ja nagyon fontosnak és .azt javasolta, hogy minden diplo­más egy évvel felsőfokú ta­nulmányainak befejezése előtt köteles, legyen lakóhelyén je­lentkezni, hogy szükség van-e ott rá, vagy sem. Pálmai László szerint szükség lenne a településfejlesztésben elért eredmények nagyobb propa­gálására, mert ezek újabb tettekre ösztönözhetnek. Az oktatás helyzetét elemezte felszólalásában Benkö Ákos- név Tapasztalatai szerint a társadalmi igények nagyob­bak, mint amire a pénzből futja, miközben a takarékos gazdálkodás tartalékai foko­zatosan elfogynak, s a vál­lalatok segítőkészsége is be­határolt. Nagyobb figyelmet A vita után az előterjesztők válaszoltak az elhangzottakra. Lénárd László arra7 a kér­désre, hogy segítsék jobban a vegyesvállalatok alapítását, azt mondta, hogy ez a támo­gatás csak politikai jellegű lehet. A gazdaságban az alap­vető fordulatok azért marad­tak el mindeddig, mert a mai szabályozás lehetővé teszi, hogy az egyébként rugalmat­lan, rosszul gazdálkodó cé­gek is úgy ahogy, de megél­hessenek. Az előterjesztéshez nem csatolnak külön határo­zattervezetet, mert az anyag összeállítását megelőző viták­ban is elhangzott, hogy a Központi Bizottság 1987. jú­lius 2-i határozata alapján összeállított megyei feladat­terv továbbra is érvényes. Ám mégis érdemes lenne néhány gondolatot megfogalmazni az anyag végén a további teen­dőkről — javasolta a megyei pártbizottság titkára. Balogh László elisrríerte, hogy a köz­oktatás, az egészségügy és a szociálpolitika sok gonddal küszködik, de tény, hogy a megyei vezetés is az átlagos­nál nagyobb figyelmet fordít ezekre a területekre. Nem ér­tett egyet azzal a javaslattal, hogy a diplomásokat kötele­zően irányítsuk vissza lakóhe­lyükre. Ugyancsak hibásnak minősítette azt az álláspontot, amely a megyei tanácsot a kormánnyal való harcra biz­tatta Ez járhatatlan út. jelen­tette ki, az érdekek képvise­lete azonban elengedhetetlen. A vitaösszefoglaló után fiá­mon Csaba vette át a szót, s a szavazás előtt megkérdez­te, kinek van észrevétele. Bárd András nem értett egyet, azzal, hogy miután a pártbi­zottság gazdaság- és szövetke­zetpolitikai bizottsága is úgy ítélte: nem kell külön hatá­rozattervezet, mégis valami ehhez hasonlót fogadjon most el a testület Jónás Zoltán szintén ugyanezt kifogásolta. Lénárd László válaszában elmondta, szó sincs semmi­lyen határozatról, csupán ar­ról, hogy az anyagban néhány fontosabb teendőt jobban emeljünk ki. Ezzel mindenki egyetértett. A szavazás során a megyei pártbizottság a gazdaság fej­lődéséről és a további felada­tokról szóló, valamint a me­gye településeinek fejlődésé­ről összeállított jelentéseket egyhangúlag elfogadta. Irányító szerepkör A második napirendhez tar­tozó szóbeli kiegészítésben dr. Balogh Pál először arról szólt, hogy a megyei pártbizottság f feladatköréről, munkarendjé­ről és munkamódszeréről szó­ló fejlesztési elgondolásokat rendhagyó módon két lépcső­ben javasolja megvitatni. Most tehát a testületnek csak ar­ról kellett dönteni, hogy al­kalmasnak tartja-e az írásban előzetesen kiküldött vita­anyag-tervezetet arra. hogy a megye pártaktivistáinak véle­ményét kikérjék róla. A lé- , nyeget nem érintő módosítá­sokkal a megyei pártbizottság tagjainak válasza igenlő volt, így a dokumentum a városi pártbizottságok közreműkö­désével eljut majd a pártta­gok szélesebb köréhez, hogy megfogalmazhassák: ók mit várnak a megyei vezető tes­tülettől, hogyan látják funk­cióját a párt politikájának alakításában, közvetítésében és végrehajtásának szervezé­sében. a szervezetek kezde­ményezésére, összefogásában, az érdekek egyeztetésében. E megyei pártaktíva után ke­rülhet sor a második forduló­ra, ahol. a,.végleges határozat majd megszületik. (A tervezet és „A3.„arról.»-folyó, ..liitik..,is­mertetésére lapunkban visz- szatérünk majd.) , A vártnál nagyobb véle­ménykülönbségeket-váltott ki az a javaslat, amelynek címé­ben a kétszintű megyei párt­irányításra való áttérés meg­kezdése szerepelt. De miről is van valójában szó a zsargon mögött? Arról, hogy amint ezt dr. Balogh Pál is kiemel­te, elmozdult a politizálás súlypontja, amely a Központi Bizottság mellett fokozatosan a helyi önkormányzati szintek­re, a településekre tevődik át. A párt irányítási rendje azon­ban ehhez eddig nem alkal­mazkodott kellőképpen és azt se vette figyelembe, hogy a tanácsi igazgatás is átalakuló­ban van, a megyei tanács egy­re több helyen a körzetköz­pont áttétele nélkül,1 közvet­lenül látja el a települési ta­nácsok irányítását. A pártban azonban nem ez a helyzet, bár néhány éve a járási pártbi­zottságok megszűntek, a vá­rosi, illetve városi jogú nagy­községi pártszervek ma is tel­jes jogú irányítói a vonzáskör­zet településein dolgozó pártbi­zottságoknak, -szervezeteknek. Ez nemcsak a községek párt­szerveinek önállóságát, önte­vékenységét korlátozza, de ne­hezíti a körzetközpont ügyei­vel való hatékonyabb foglal­kozást is, mivel jelenleg ugyanaz a testület látja el a várospolitikai és a regionális irányító feladatokat is. A most megvitatott kezdeménye­zés szerint kiiktatták a kör­zetközponti pártbizottság tér­ségi irányító szerepkörét, a kisebb és nagyobb települések pártszerveit kizárólag a me­gyei pártbizottság irányítja majd. Ez persze nem jelenti a térségi együttműködés meg­szűnését, ennek szervezésére koordináló — de kizárólag csak koordináló — fórumok jönnének létre, hasonlóan a tanácselnökök bizottságaihoz. Ilyen módon alakul át a végül is megszületett döntés szerint Vác és Nagykáta körzeté­nek, az itt dolgozó pártszerve­zeteknek az irányítása. Ez most az ő kezdeményezésükre, egyetértésükkel történik, mű­ködésük tapasztalatait később a többi területen is lehet majd hasznosítani. Nagyságrendjük és speciá­lis helyzetük, alapján ugyan­csak elfogadta a megyei párt- bizottság tizenhárom nagy­község pártbizottságainak közvetlen megyei irányításba vonását is. Ezek Budakalász, Budakeszi, Dunaharaszti, Gyál (Felsőpakony), Gyömrö, Maglód, Pécel, Pomáz, Tö­rökbálint, Üllő, Vecsés, vala­mint vonzáskörzetükkel együtt Pilisvörösvár és Zsámbék. Az előterjesztésben még Pótra, Gödre és Kérepestarcsára vo­natkozó hasonló javaslat is szerepelt, azonban részben az előzetes konzultációk során, részben magán az ülésen ki­derült, hogy itt korántsincs akkora egyetértés az összes érdekelt között, mint az elő­ző esetekben. Tudniillik egyes nagyobb pártszervezetek, mint például Fót és Göd ter­melőszövetkezeti pártbizottsá­gai, vagy a kerepestarcsai kórház pártszervezete tovább­ra is a városi pártbizottság­hoz szeretne tartozni és nem a nagyközségi pb irányítása alá. A megyei testület ülésén ezt az álláspontjukat képvi­selőik kifejtették, azonban nem fogadta túl nagy szimpá­tia. Többen is megfogalmaz­ták: a lakóterületi települési politizálásban csak akkor le­het erősebb a párt, ha na­gyobb, tekintélyes szervezetei is vállalják helyben a rész­vételt. Ennek ellenére végül is az a döntés született, hogy az illetékes városi és közsé­gi pártszervek bevonásával to­vábbi konzultációkat kell folytatni, addig változatlanul hagyva a jelenlegi helyzetet. A harmadik napirend vitája igencsak rövid ideig tartott, de talán mégis jelzésértékű, hogy — érvényben lévő hatá­rozatait áttekintve, a megyei pb. hatályon kívül helyezte azt a végrehajtó bizottsági ál­lásfoglalást, amely 1986-ban született a gazdasági vezetők bérfejlesztésének .alapelveire. A j avaslattevő Léityó László általánosan elfogadott érve­lése szerint elmúlt az ideje annak, hogy ilyen típusú kér­désekbe a párt közvetlenül beavatkozzon. Párfviták előtt A különfélék sorában a testület jó kívánságait fejezte ki a Pest Megyei Tanács két újonnan megválasztott elnök- helyettesének, Kocsis Péternek és Valkai Györgynek. Egy korábbi döntést kiegészítve bevonták az ifjúsági munka- bizottság tagjai sorába Ba- barczy Tamást, a Gödöllői Agráregyetem fiatal kommu­nistáját. A megyei pártbizott­ság ülése Hámori Csabának időszerű politikai kérdésekről, valamint az előttünk álló köz­ponti és megyei pártviták szervezésével kapcsolatos fel­adatokról szóló tájékoztatójá­val fejeződött be. Kát az eiofeiteteieKei, meiyea szükségesek ahhoz, hogy az új társadalomnak okos, egészsé­ges és termelőképes munkása legyen a mai ifjúmunkás.” Ugye, irdatlan messziség a hetven esztendő? Emlékezni persze nem más, mint elődeink példájából okulni, tanulni. Nem kizárólag az ifjú proletá­rok esetében, hanem általában. Csakhogy történelmi tapaszta­latok mutatják: legfőbb gyen­géink egyike az okulás, a ta­nulás képességének, szándéká­nak erőteljes hiánya. Néhány tény. Országosan a megyében a legalacsonyabb az általános iskolát végzett fiata­lok között a továbbtanulók aránya. A megye tizennyolc szakmunkásképző intézete a jelentkezőknek egyre kisebb hányadát tudja befogadni. Az oktatott hetvennégy szakma ugyan nagyjából megfelel a jö­vendő munkaadók igényeinek, de a holnap szakembereinek a döntő, része elavult, korszerűt­len gép- és műszerparkra ha­gyatkozva kénytelen mester­ségével ismerkedni. A tanul­mányaikat megkezdettek és a sikeresen befejezettek létszá­ma között a legutóbbi években 20-25 százalékos az eltérés, azaz a fiatalok minden száz fős csoportjából húsz-huszonöt gyerek lemorzsolódik, felhagy az iskolába járással. Ennél is elgondolkoztatóbb tény: a me­gyében a megvizsgált szak­munkástanulóik hatvan száza­lékánál (!) bukkantak rá az emésztőrendszer betegségeinek valamelyikére, húsz százalé­kuknál a csont, izom, kötőszö­vet elváltozásaira ... Manancá«» 11 em divatos, sőt rusnapsag már_már avítt­nak számít az ifjú proletárok­ról (és az idősebb proletárok­ról) beszélni. Tudjuk, de még mennyire tudjuk, hogy azok a proletárok és ezek a proletá­rok fényévnyire vannak egy­mástól. Tudjuk azonban azt is, hogy a megyében a munkás­családok költik a legkeveseb­bet élelmiszerre, (a nyugdíja­sak házartósait nem számítva) ruházkodásra, művelődésre, oktatásra, üdülésre, szórako­zásra, egészségügyre és test­ápolásra. S tudjuk azt is, hogy ugyanakikor ezekben a csalá­dokban a legmagasabb a száz szobára jutó személyek száma, de itt a legalacsonyabb a für­dőszobás otthonok aránya ... és talán elég is a tudnivalók­ból. A sokatmondó tudnivalók­ból. Mészáros Ottó !fp*;prű szavak- Annak a bi­ncaeru zonyos e;sö számnak a megsárgult lapjairól valók. „Az ifjúmunkások nyomora, kizsákmányolása a háború öt véres esztendeje után az eddi­ginél is nagyobb méreteket öl­tött. Lerongyolódva és éhesen járunk, végezzük a reánk kényszerített robotot.” Hetven év; mekkora távolság! Mekko­ra? Azon a napon, amikor a szerény kivitelű hetilap az ol- 'vasók kezébe került, gróf Fes­tetics Sándor hadügyminisz­ter, katonatisztekkel összefog­va sikertelen puccsot szervez a Károlyi-kormány megbuk­tatására. Ugyanezen a napon a csepeli Weiss Manfred gyár vezetését munkástanács veszi át. A Magyarországi Szociál­demokrata Párt pártválaszt­mánya nem jut döntésre a kor­mányválság ügyében. A kérdés az volt, a párt részt vegyen-e az új kormányban. Mivel a pártválasztmány nem jutott ötről hatra, a Budapesti Mun­kástanács elé terjesztette az ügyet. Annak másnapi, január 8-i ülésén nagy vita után úgy döntöttek, hogy vegyen részt, azaz koalíciós kormány alakul­jon. Mi történt még azokban a napokban? Január 5-én a kor­mány közzétette az 1919:111. néptörvényt az egyesülési és gyülekezési szabadságról. Szentendrei szerbek kezdemé­nyezésére Ivan Matuzovii ve­zetésével megalakul a délszlá­vok kommunista csoportja ja­nuár 6-án. Január 8-án a Kommunisták Magyarországi Pártja felhívással fordul az üzemek munkásaihoz: alakít­sanak a gyárakban kommunis­ta csoportokat, mert a mun­kahelyeken egyre nyilván­valóbban szervezkedik az el­lenforradalom. Január 13-án általános sztrájkot tartanak és hatalmas tüntetést rendeznek Budapesten az ifjúmunkások, új tanonctörvényt követelve. Ennek a tanonctörvénynek a szükségességét így indokolja az Ifjú Proletár: „A polgári forradalom az ifjúmunkások üldöztetését, a munkaadónak a tanonccal szembeni testi fe­nyítés jogát, a tanulási idő és a munkanap lelkiismeretlen hosszúságát, a munkánk gya­lázatos kizsákmányolását még mindig nem szüntette meg. Nem szüntette meg a tanonc­iskolának hallatlanul gyaláza­tos rendszerét: a vasárnap dél­előtti és hétköznap esti okta­tást. Nem teremtette meg azo­— Sikerült bevásárolni? A kérdést többek közt Ja- kus Vilmosnénak is feltettük tegnap reggel. Kőrútunkat Dunakeszin a gyártelepi élel­miszer- és háztartási boltban kezdtük. Arra voltunk kíván­csiak, milyen a hangulat, az árukínálat pár nappal a hét­fői áremelések előtt. Utunkat Gilányi Istvánnal, a városi szakszervezeti bizottság titká­rával és Lengyel Péterrel, a társadalmi ellenőri csoport vezetőjével terveztük meg. Társaságukban közölte a megszólított, hogy fogkrém­ből csak 35 forintosat kínál­tak, elfogyott az automata mosógéphez való három kilo­grammos mosópor. Bayer Lászlóné üzletveze­tő szerint csak néhány jelen­téktelen árucikket kénytele­nek nélkülözni. Lengyel Pé­ter véleménye a választékról az volt, hogy a város terüle­tén itt a leggyengébb. A ko­iduui duapuiuAiiuö ívcjjcai, pu­zitív változást tapasztalt vi~ szont az ÉKV Rév utcai bolt­jában, s itt a korábbinál bő­vebb választékkal együtt na­gyobb a rend, a tisztaság. A kereskedők tájékoztatása sze­rint megnőtt a liszt, az ét­olaj forgalma, zsákszámra vi­szik a cukrot. A város Duna-parti lakóte­lepének ABC-áruházában na­rancs- és mandarinhalmaz fogadta a boltba lépőt és lát­hatóan bő árukészlet: Szán­tó Miklósné azonban nem talált gépsonkát, sajtból is csak trappistát látott. — Nincs felvásárlási láz — közölte Szabó Iván üzletve­zető, aki szerint, ha lenne, ak­kor sem jönnének ' zavarba. — Gyenge az ünnepek utá­ni forgalom — közölte Román János, a Dunakeszi Ruházati Áruház vezetője, aki ugyan­ezt ismerte el a készletről, mert üresek a kirakatok, a méterárus polcok, különös módon egyetlen pár sem ta­lálható 41-es és 43-as férfi­cipőből, szinte minden évben más, most a 35-ös, 36-os mé­retű gyerekcipők számítanak hiánycikknek. — Az év végi forgalmat 4,1 millió forintra terveztük, de csak 2,9 lett belőle, mélyen az 1987. évi eredmény alatt — közölte Román János. Tájékozódásunkat a déli órákban Budaörsön folytat­tuk, Demeter Bélánéval, a Körzeti Áru- és Kereskedel­mi Igazgatási Társulás ellen­őrével. Mint a dunakeszie'k- kel. úgy vele is benyitottunk a boltok raktáraiba, ahol nem volt az eladótérben hiányzó, félretett áru. A szakember ezt tapasztalta a városkörnyéki te­lepülések boltjaiban is. K. T. I. © A műszaki felsőoktatás segítésére alapítványt hozott létre a Magyar Hitelbank Rt. @ Budapesten ler zajlott az országos gasztronómiai verseny. © Fotókiál­lítás nyílt Kaposvárott, Élelmezési üzemeink az 1950- es években címmel. © Veszprémben nyugdíjasok szabadegyeteme kezdte meg munkáját. @ A hét híre az is, hogy ma hetven esztendeje, 1919. január 7-én je­lent meg először a Kommunisták Magyaországi Párt­jának ifjúsági hetilapja, az Ifjú Proletár.' Sláger a liszt, a cukor, az étolaj Nem találtak eldugott árut

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents