Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-31 / 26. szám
1989. JANUÄR 31., KEDD PKS* Mft. YE, Több ezer szoknya Nyári divat Monorról A legújabb divatot követik Monoron, a Pevdi varrodájában, ahol az NSZK-beli Eska cég megrendelésére készítenek ruhákat. Az első negyedévben több ezer szoknya kerül ki az asszonyok keze alól különböző fazonokban és színekben. Képünkön: már a nyári modellek a szalagon (Erdősi Agnes felvétele) Tudományos bizottság 1 VbIbSZ 3 cikkÜnkTG Vízlépcsőrendszer Hétfőn Budapesten megalakult az a kutatási és fejlesztési bizottság, amely — a múlt évi parlamenti döntésnek megfelelően — a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos beavatkozásokkal és az üzemeltetés módjával kapcsolatos döntések tudományos előkészítését, megalapozását segíti. A bizottság elnöke Láng István, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára. A környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter mellett működő testület legfontosabb feladata annak segítése, hogy a kutatási eredmények a lehető leggyorsabban érvényesüljenek a vízlépcsőrendszer építése és üzemeltetése során, az ökológiai szempontok elsődlegessége alapján. A testület ajánlásokat, javaslatokat dolgoz ki az Országgyűlés, illetve a kormány döntéseinek végrehajtását megalapozó újabb kutatási, fejlesztési feladatokra, ezt megelőzően azonban áttekint' a vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos eddigi valamennyi kutatási tevékenységet és véleményt formál hasznosíthatóságukról. Indokolatlan megkülönböztetés! Képviselők levele az árhivatalhoz Az Országgyűlés legutóbbi ülésszakán három képviselő: Kárpáti András (22. vk., Budakeszi), a Pest Megyéi Műanyagipari Vállalat gyárigazgatója; Kovács László (20. vk., Százhalombatta), a Dunai Kőolajipari Vállalat ■ műszak- • vezetője és Viola Károly (14. vk., öcsa), a Magyar Néphadsereg polgári alkalmazottja tiltakozott a közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszternél a tömegközlekedési vi- leldíjak emelése miatt, amely kétszeresen sújtja az agglomerációban élőket. Néhány nap múltán személyesen találkoztak a minisztérium tisztségviselőivel, ám a mégbeszé- lés nem vezetett eredményre. Ezután a képviselők beadvánnyal fordultak dr. Szik- szay Bélához, az Országos Árhivatal elnökéhez, amelyet az alábbiakban ismertetünk: „Az Országos Árhivatal ár- szabályozásban rendezte a BKV 1989. február elsejétől érvényes viteldijait. Ez alapján az agglomreációs településekre kijáró járatok díja a köz- igazgatási határon belül közlekedő tömegközlekedési eszközök viteldíjánál lényegesen nagyobb mértékben növekszik. (Pl. a busz vonaljegy közigazgatási határon belül 3 forintról 6 forintra emelkedett, a határt átlépő járatok díja 3 forintról 12 forintra változik.) Az árváltozás ilyen jellegű kialakításával az alábbiak miatt nem értünk egyet: Indokolatlan különbséget tesz a fővárosban és az agglomerációban élők között. Ez a feszültség az áramtarifa vonatkozásában — a parlamenti interpelláció hatására — rövid időn belül megszűnik, a fenti szabályozás azonban újabb ellentmondást okoz. A szolgáltatás mindkét területen változatlan, ezért az áremelkedés különbsége sem indokolt. Az árszabályozás nem teljesítményarányosan növeli a viteldíjat, hanem a közigazgatási határtól függően (ez volt a vita tárgya az áramtarifa esetén is) szabályoz. Megjegyzendő, hogy a teljesítményarányos — tehát a menetűt hosz- szától függő — díjszabás elfogadható és igazságos lenne, hiszen az nem területi elv alapján tesz különbséget. Az agglomerációs területen több tanács anyagilag is hozzájárult (pl. megállók építése) a BKV-járatok közlekedtetéséhez. Nem elfogadható az az indoklás, hogy az intézkedés csökkenti a különbséget a BKV, illetve a Volán által ellátott területek viteldíjai között, hiszen ezáltal egy újabb feszültség keletkezik a főváros és az agglomeráció között. A munkáltató által történő títázási visszatérítés nem terjed léi “tttínden érintettre''HU- tetve ezáltal hátrányos elbírálás alá éshet a munkdliátónál az ezt igénylő dolgozó. Tudjuk, hogy a BKV állami támogatással tud működni, de milyen erkölcsi alapon dön- tödik el az, hogy ugyanazért a szolgáltatásért egyik állampolgár után kevesebb dotációt ad a költségvetés, mint a másik, ugyanolyan jogokkal és kötelességekkel rendelkező lakos után? Az állami támogatás csökkentésének elvét elfogadva, annak egyenlő és igazságos megvalósítása szükséges. Az érintett lakosság óriási felháborodással fogadta a megkülönböztető intézkedést. A szaktárca — mivel az Országos Arhivatal szabályozásáról van szó — javaslatunkkal érdemben nem tudott foglalkozni. Fenti indokok alapján kérjük az árszabályozást felülvizsgálni és a méltánytalan megkülönböztetés megszüntetésére intézkedni szíveskedjen. Ezen felvetésünket többek között az alábbi, agglomerációs területen érintett képviselőtársainkkal egyetértésben, megbízásukból, helyettük is tolmácsoljuk: Vassné Nyéki Ilona (Pest megyei 1. vk.), Polgárdi József (Pest megye, 17. vk.), dr. Novák Béla (Pest megye, 18. vk.). Az MDF gödöllői szervezetének levele A Pest Megyei Hírlap 1989. január 23-i számában „Együttműködés és politikai harc” címmel interjút közöltek a gödöllői pártbizottság első titkárával. Az ott leírtakhoz a Magyar Demokrata Fórum gödöllői szervezete nevében néhány gondolatot fűznék, kérem, szíveskedjenek ezt változtatás nélkül megjelentetni. Az MDF gödöllői szervezete objektívnak, tényszerűnek tartja Pekliné Joó Katalin gödöllői első titkár szavait. Ezt azért érezzük fontosnak megjegyezni, mert még ma sem tekinthető általánosnak a tények bántó elfogultság nélküli leírása. Ebből kiindulva tehát a megjelent írás lehetőséget ad arra, hogy valóban érdemi vita alakuljon ki az MDF GSZ és a gödöllői pártbizottság között a lap hasábjain is, melynek témája, tárgya Cservenka Fe- rencné országgyűlési képviselő visszahívásának kezdeményezése. A visszahívás kezdeményezésének okairól összefoglalót adtunk le a gödöllői oldal szerkesztőjének, Kör Pálnak január 20-án, ígéretet kaptunk a megjelenésre (Az ötpontos indoklást a keretben közöljük. A szerk) —, így ezeket az indokokat most összefoglalóan a megrendült bizalomban jelölném meg. Pekliné Joó Katalin írásához pontokba fűzve teszünk megjegyzéseket : 1. „...itt a parlamentről, legfőbb törvényhozó népképviseleti testületünk elleni fellépésről van szó...” — írja az első titkár. Ügy véljük, hogy aki ma egy alternatív szervezet parlament „elleni fellépését” állítja, először is önmagának kell megválaszolnia a következő kérdéseket: Kiknek, milyen érdekeknek köszönhető, hogy a parlament az elmúlt évtizedek alatt nem vált valóban a népképviselet legfőbb szervévé, a hatalom kontrolijává? Hogy a választások 1948 óta formálisak, mivel magyarázható? Végül is: az elmúlt történelmi időszakban kik és milyen okokból léptek föl az ellen, hogy a parlament alkotmányban rögzített hivatását teljesítse? 2. „. ,. komoly kritikával tudjuk csak kezelni azt a módot, ahogy az MDF az akcióját előkészítette.” — szól a következő megállapítás. Itt egyszerűen le kell szögeznünk: az Harmafcseppek A kép Két hónapnál régebben itt volt már az új főnök, de csak most jött el hozzá. Tárgyalni ugyan sokszor tárgyaltak, az ö szobájába azonban nem lépett be a főnök, hivatta mindig, holott a folyosón tíz lépés mindössze a távolság, Lemérte. Asszonyi pontosság. Karesz ezt mondaná. Már nem mondja. Soha többet. Mikor volt nála a temetőben? Sóhajtott. Mennyit beszélget még mindig vele! Te, Karesz, figyelj csak... Ilyen marha rendes kollégája sem lesz többet. Tudta, sokan sandán figyelik őket. Nocsak ...! Nem érdekelte. Ugyan már! ö ötven felé, megtestesedve, s a jóképű, pimaszán tehetséges negyven se férfi, 0, az osztályvezető asszony, elvtársnő, tagja ennek, annak, amannak, akadémiai bizottságok állandó szakértője, s egy kirobbanó tehetségű ember, aki semmit nem vállalt, sehová be nem lépett, mert a munkája, a felesége és a két gyereke annyira betöltötte az életét, hogy ott szikrányi üres hely sem maradt másra, másnak. Furcsa pár! De mit tudtak összehozni ketten, ha úgy istenigazában nekiláttak a munkának! Az asszisztensnők már szédelegtek a fáradtságtól, ők meg ...! Hónapokkal a temetés után kérdezte csak meg Editet, tudnál nekem adni róla egy képet? Felugrott hozzájuk, mint annak előtte, sokszor, de most azt kérdezte, mit segíthetnék, mi kellene a két gyereknek, hogyan bírod, bírjad, rendben kapod az árvaellátást, szóval ilyeneket, s vem mint régen... Akkor vitatkoztak, veszekedtek Karcsszal, Edit nevetve hordta a kávékat nekik, s azt hajtogatta, egyszer megölitek egymást... Most csak ült Edit, feketében még mindig, s azt mondta, hát persze ,.. Adok, hogyne adnék. Várjál csak, talán azt a képét... de nem. az nem jó, nincsen bekeretezve... Végül mégis azt a képet hozta el. Nem érdekelte, mit szólnak hozzá. Bekereteztette és kiakasztotta a falra. Amint az új főnök belépett, megakadt a képen a szeme. Totyogott az ajtónál, mintha nem látná, hová ülhetne le, azt mormogta, no lássuk csak, lássuk, a mi tudós asszonyunk rezidenciáját, de ő észlelte, valójában csak a képet nézi, a fekete szalagot a sarkán. S amikor végre leült, már kérdezte is, bocsánat, a férje... a férje volt? Mit feleljen neki? Azt, hogy illene tudnia, ha már a mi tudós asszonyunkoz- ~a, hogy soha nem volt férjnél, nincsenek gyerekei, senkije nincsen, csak a munkája, a munkája és harmadszor is a munkája ... Ugyan, mit vacakoljon vele! Ezért azután nyersen azt felelte, egy volt kollégámnak a képe. Itteni? Nyelt egyet. Itteni? Hát hol máshol a fészkes fenében, amikor ö a diploma után itt kezdett, innét ment el aspi- rantúrára, minden, ami történt vele, az itt történt meg... Ezt válaszolja? Ügy tett, mint aki nem hallotta az utolsó kérdést, s hogy elvágja a további udvariaskodást, ö kérdezett, minek köszönheti a látogatást. Milyen zavarba jött a főnök! S mint általában az esetlen férfiak, nem tudta kivágni magát, hanem azt mondta, ami az igazság. Ügy gondoltam, hogy illendő már vizitálnom ... Ügy gondolta! S amikor olykor óránként csengetett át Rozika, gyere át már a főnökhöz, légy szíves, akkor miért nem jutott az eszébe, egyszer talán ő is átmehetne ...? Fontos? Ugyan már! Karesz, ha belelátna a fejébe, most azt sugdosná, osztályvezető elvtársnő, tessék elájulni a megtiszteltetéstől, személyesen eljött a Nagyfőnök elvtárs ... Lopva a képre nézett. Mintha Karesz valóban csippentett volna a szemével, szinte úgy, mint amikor még ott ült, ahol most ez a... Ez a... Mi baja vele? Semmi. Az égvilágon semmi. Nincsen neki baja senkivel. Senkivel. Seen-kii-veel...! Mészáros Ottó MDF GSZ nem készített semmiféle akciót sem elő. A tagság körében felmerült javaslatról a tagság döntött, hogy egy „akció” előkészületeit megkezdje. Ezt az árnyalt megfogalmazást kell használnunk épp azért, mert egy ilyen kezdeményezés indítása törvényadta jogán akár egyetlen választópolgárnak is. S mint ilyen törvényadta jog, nem kell megkérni hozzá a városvezetés intencióit. Hozzátesszük: nem kész tényről, vagyis a visz- szahívás tényéről van szó, hanem egy véleményről, előfeltételezésről, amelyet első lépcsőben a megfelelő számú aláírások, második lépcsőben a szavazás igazolhat. A megmérettetést, az értékítéletet tehát a választópolgárok többsége mondja ki, ennek objektivitását pedig nehéz lenne tagadni. 3. „... a mai sok szempontból átalakuló és formálódó helyzetben sem lehet célunk a testületek szétzilálása.” — írja Pekliné Joó Katalin. Nem a testületek szétzilálását tekintjük célnak, hanem azt tartjuk égetően szükségesnek amely évekre, évtizedekre kiható problémáktól terhes. A mai parlament minden egyes állásfoglalása — vagy éppen nem állásfoglalása —, döntése — vagy éppen nem döntése —, e válságidőszak hosszú távú felszámolására kell irányuljon, ezért minden egyes képviselőnek, sőt, választópolgárnak is nagy a felelőssége. Az a parlament pedig, melyet bevallottan nem a szélesen értelmezett demokratizmus jegyében választottak meg évekkel ezelőtt, amelyben túlsúlyban vannak a jelenleg hatalmon levő párt tagjai —, s ezt az MSZMP adott helyzetekben ki is használja —, nem lehet alkalmas a népképviselet valódi jelenlétére, a népképviselet mérlegére tett döntések meghozatalára. A demokrácia törvényei „nagyban” és „kicsiben” is azonosak, e törvények egyik lényeges eleme a nyilvánosság, a politikai küzdőterek adta feltételek egyenlősége, minden mérkőzni kívánó vélemény számára. Gödöllőn és megyénkben ennek egyik forrnáMiért akarják visszahívni? Egy: Az MDF gödöllői szervezetének 88 tagja a visszahívás kezdeményezésekor abból az alapvető tényből indul ki, hogy a mai magyar parlament súlyos, az ország jövőbeli sorsát történelmi távlatokban meghatározó kérdésekben hoz döntéseket. Ebből fakadóan különösen nagy felelősség terheli nemcsak a képviselőket, hanem a választópolgárokat is. Kettő: Cservenka Ferencné az Országgyűlés 1988. évi munkájában oly mértékű passzivitásról tett tanúságot, hogy az a szervezet tagságának véleménye szerint nem támogatja a megindult reformfolyamatokat. Három: A parlament októberi ülésszakán Cservenka Ferencné a bős—nagymarosi vízlépcső megépítése, illetve a megépítés folytatása mellett foglalt állást. A gsz tagjai szerint e nagy horderejű kérdésben Cservenka Ferencnének fórumok sorozatán keresztül, kiemelt hangsúllyal kellett volna kikérnie választópolgárai véleményét, ezt azonban nem tette meg. Négy: A képviselőnő 1988. november 22-én Gödöllőn tartott tájékoztatóján és az azt követő vitában a gsz meggyőződött arról, hogy Cservenka Ferencné lényeges kérdésekben (például többpártrendszer) nem hajlandó a megfogalmazott választópolgári érdekeket képviselni. A találkozón tanúsított merev politikai felfogásé, a valós problémák előli kitérése képviselőségének konzervatív, a reformokat nem támogató folytatásáról tettek bizonyságot. öt: Cservenka Ferencné képviselőségének eddigi 30 esztendeje alatt Gödöllő fejlődésében ellentmondások, erős feszültségek tapasztalhatók. A gsz szerint — támaszkodva a lakosság körében megfogalmazódó spontán vélemények sokaságára — e feszültségekért részben Cservenka Ferencnét is felelősség terheli. a mai helyzetben, hogy egy valóban demokratikus választások kiírásával alkotmányozó nemzetgyűlés lépjen a mai parlament helyébe. Nem tartjuk véletlennek, anarchikus célzatúnak azt a megindult folyamatot, amely a képviselők visszahívására törekszik. Ügy véljük, hogy a népakarat több évtizedes elfojtás után is megtalálja azokat az apró csatornákat — mivel más lehetősége nincs —, melyekkel ha minimális, jelértékű módon is, de kifejezheti véleményét a mai országgyűlés munkájáról. Javasoljuk, hogy a vezetés, annak helyi szintjei is egy tá- gabb összefüggésbe ágyazva próbálja értékelni ezeket az apró kezdeményezéseket, s következtetéseit is ezek alapján vonja le. 4. Nem tudunk egyetérteni azzal az érveléssel, amely a mai parlament összetételének megváltoztatását — ebből eredően a döntési mechanizmusban betöltött, őt megillető szerepét — az 1990-es választásokig kívánja kitolni. A ma parlamentje nem egy konszolidált időszakban végzi munkáját, hanem abban a jelenben, ja a helyi sajtó, a Pest Megyei Hírlap. Mivel ez az orgánum kizárólagos szerepet vállalt (kapott), mint helyi újság, funkciója sem csak a pártvélemények közlése lehet. Ebből kiindulva javasoljuk, hogy a fenti címhez hasonló rovat indításával a szerkesztők közöljenek riportokat a megye, a települések ún. alternatív szervezeteiről. Kérjük, szíveskedjenek véleményünket, hozzászólásunkat változtatás nélkül a közeli napokban közölni. Amennyiben erre nincs mód, szíveskedjenek minket írásban tájékoztatni az okokról. Készségüket előre is köszönjük! Tisztelettel; Az MDF GSZ képviseletében: Gödöllő, 1989. január 24. Varga Kálmán jjí A fentiekben változtatás ^ nélkül közöltük az MDF gö- ^ döllői szervezetének képviseletében Varga Kálmán ál- tál szerkesztőségünknek írt ff levelét. Véleményünkkel ol- íí vasóink lapunk holnapi szármában találkozhatnak. A tervezettnél nagyobb lesz az infláció A SZOT az áremelésekről A hét végén bejelentett áremelésekkel kapcsolatban Sándor László, a SZOT titkára hétfőn nyilatkozatot adott az MTI munkatársának. Elmondta: bár a szabad áras termékek körénél a SZOT-nak nem kell egyetértenie az áremelkedések esetén — a most felemelt mintegy ötezer cikk ebbe a körbe tartozik — a szakszervezet vezetése messzemenően nem ért egyet a legutóbb bejelentett áremeléssel. Véleménye szerint a mostani intézkedések következtében már nincs remény arra, hogy az infláció ne haladja meg a kormány által ígért mértéket. A jelenlegi számítások szerint az infláció az idén 13,7 százalékos lesz, ez pedig — mivel a szociálpolitikai intézkedések meghozatalakor 12 százalékos árszintnövekedéssel számoltak — jogalap arra, hogy a kormány és a SZOT előrehozza tárgyalásait.
