Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-28 / 24. szám
1989. JAXüAr 28.. SZOMBAT Miért vizsgálják a buszvezetőket? Nem mindegy, ki iii a volánnál A Volánbusz Munkalélektani cs Ergonómiai Körzeti Állomása február harmadikon megkezdi a gépjárművezetők pályaalkalmassági vizsgálatát. E tevékenységgel kiegészül az eddigi beválásvizsgálat, s így a munkalélektani vizsgálatok egy komplex rendszere alakul ki. A hír kapcsán kérdésekéi tettünk fel Császár Lászlónak, a munkalélektani, állomás -vezetőjének - s dr. Mózer Edit vezető pszichológusnak. — A Borsod-, a Jászkun-, a Nógrád-Volán. a Volánspec FSZV, a Volán Tömegáru-' és Bányászati Fuvarozó Vállalat gépkocsivezetőinek munkalélektani vizsgálatát végezzük — mondja Császár László. — Az állomás 1977-től létezik, a kialakult gyakorlat szerint évente 2-3 ezer' járművezető kerül hozzánk úgynevezett beválásvizsgálatra. E. létszám 5-8 százaléka nem válik be nálunk, bár a pályaalkalmassági vizsgálaton korábban sikerrel szerepeltek. A Volánbusznak évente 800— 1100 gépkocsivezetőjét is vizsgáljuk. Tavaly 6 százalék nem vált be. ezzel az aránnyal a Volánbusz, a személyszállító vállalat sorában messze az élen jár, ugyanis a külső vállalatok eseti igényeit is kielégítjük, ha gépkocsivezetőiket hozzánk küldik munkalélektani vizsgálatra. — .Mi a különbség a pályaalkalmassági ,és a beválás■< vizsgálat között? .— Azok mennek pályaalkalmassági vizsgálatra, akik gépkocsivezetők akarnak lenfii személy- vggv teherszállítási vállalatnál, de gyakorlatuk még nincs — mondja dr. Mózer Edit. —J Ez a vizsgálat a .munkaköri alkalmatlanságot állapítja meg egyféle Szűrőként, mert azokat a káros képességeket, tulajdonsáéi jegyeket deríti fel, amelyek akadályozzák az adott munkakörben a beválást. Aki a\l Koptat é'd&f ■ '’FőíeTGfcV’éTét PáTj'aáTkalmasságf ' Vizsgáló- intézete (a PÁV) minősítése »•' »; *>» * ■* j v».' A. * szerint alkalmasnak bizonyul, az jogosítványt kap busz, taxi vagy teherautó vezetésére, ki mire jelentkezett. — Tehát a sikeres alkalmassági vizsga után kerülhetnek az emberek közútra. Majd kétévenként az autó- buszvezetők jönnek az állomásunkra beválásvizsgálatra, ami nem más, mint a pályaalkalmassági döntés kontrollja. Ugyanis a pályaalkalmassági vizsga valójában „csak'’ egy „jóslat”. A beválás kritériuma pedig az, hogy a gépjárművezető legalább három évig balesetmentesen és egészségkárosodás nélkül vezessen járművet. — Miért jó a ' Volánbusznak, hogy az állomás is végez februártól pályaalkalmassági vizsgalatokat? — Eddig csak olyan, már gyakorlott gépjárművezetőket foglalkoztattunk, akik korábban a PÁV pályaalkalmassági vizsgáján sikeresen átestek. Viszont azok, akiknek még nincs gyakorlatuk,, csak nagyon hosszú idő után kerülhettek a Volánbuszhoz attól függően,' hogy mennyi ideig kell várakozniuk a PÁV-nál a pályaalkalmassági vizsgálatra. S mert a PÁV mint országos -jogkörű hatóság, a Közlekedési Főfelügyelethez tartozik, a jelentkezők nagy száma miatt a vizsgálatra hónapokig is várakozni kellett« — S közben lehet, hogy a leendő gépjárművezetőnket elcsábítja egy másik vállalat, vagy szövetkezet. Ezt a veszteséget akartuk megelőzni, le- rijvifytve a várakozási időt á ' ‘Saját ' pál^áálkáTfúassági visszáját. beindításával. Ehhez a, jpunkához már megkapta állomásunk a PÁV engedélyét. a személyi és tárgyi feltételeket magunk teremtettük meg. A vizsgáitokhoz nélkülözhetetlen műszerek mintegy kétmillió forintba kerültek. Teiiát végeredményben hosszú távon a Volánbusz és más Volán-vállalatok munkaerőhelyzetén tudunk javítani a pályaalkalmassági vizsgálat helybeni lebonyolításával — fejezte be a tájékoztatást dr. Mózer Edit vezető pszicholó- ■gus. , Aszódi László Antal VISSZALÉPÉS Belépek a Rozmaring Termelőszövetkezet irodájába, köszönök, bemutatkozom. Elmondom, mi járatban vagyok, s már egy órája ülök beszélgetőpartneremmel, jóízű vitával fűszerezve a perceket. Beszélünk arról is, hogy az ember, túl a negyvenen, föl kell. mérje: lejjebb adja az álmait, kompromisszumokat köt. Partnerem nyitott s őszinte, elmondja, milyen fájó, milyen keserű érzés ez. ■ Elmondja azt is, áokan vergődünk hasonló hálóban, sokan keressük a kiutat, hogy békét leljünk munkánkban s magánéletünkben egyaránt. örülök, hogy vannak emberek, akik félelem nélkül vállalják önmagukat, tetteiket, gondolataikat, bízva abban, hogy ezzel segíthetnek másoknak. Ezzel a jó érzéssel búcsúzom is beszélgetőpartneremtől, amikor ő teljesen váratlanul azt mondja: Nem járulok hozzá, hogy ezt a beszélgetést közölje. Semmiképpen. A mondat keményen csattant, vitának, kérésnek, érvelésnek nem volt helye. B. Á. >• Hétfőn megírjuk Beázik, szemetes, sötét, ráadásul kevés hozzá az ember Rólunk beszél az aluljáró Azért elégedettség járja át az embert, hogy ebben a kiismerhetetlen világban, ahol a dolgok maszk mögé rejtik igazi arcukat, ahol minden szépített, kozmetikázott, hamis, van valami, ami az marad. ami. A vasúti aluljáró. Az továbbra is koszos, büdös és sötét. A földön szemét és borosüvegek, a falakon feliratok, jelek, aszerint, hogy szerzőjük a popzenei szaklapokat vagy a Kámaszutrát bújja szívesebben. A terep tehát ismerős. A budaörsi aluljáró azonban még egy kis pluszt is képes hozzáadni mindehhez: a bokáig érő vizet és az iszapot. Nem volt ám ez^ mindig így, mondja Horváth László, a Gamesz vezetője. Mármint nem áz iszapot illetően, ha- n’em, hogy a Gameszhoz fordult mocsokügyben mindenki. Az aluljárót 'tudniillik sokáig a MÁV kezelte, majd megelégelvén a dolgot 4—5 éve talán (a pontos dátumot nem tudni, így e nemes gesztus sajna homályba vész) a tanácsnak adta át annak gondját. Ma már persze fölösleges bolygatni a múltat, hogy ki, mikor, miért határozott ekképp. A lényeg az iszap, a kosz, a gyatra világítás. Mert mindez az évek alatt nem változott. — Legutoljára két hónappal ezélőtt voltak kint az embereim — válaszolja Horváth László, mikor afelől érdeklődöm, milyen sűrűn takarítják az aluljárót. — Akkor kicseréltük az égőket is. Sajnos a világítás szinte reménytelen eset arrafelé. A szomszédos munkásszállás külföldi vendég- munkásai ugyanis rendszeresen összetörik az izzókat. Ezzel kapcsolatban egyvalamit tehettünk csupán: megtárgyalva az Elmüvel a problémát. az aluljáró két végpontján kandelábereket állítottunk fel. A takarítás egyébként bejelentések alapján történik. Ha tehát valaki beszól, bejön, hogy szemetes az aluljáró, mi egy héten belül, beütemezzük a munkát. — Vagyis nem tisztítják rendszeresen az aluljárót... — Nem ilyen egyszerű ez a dolog, összesen nyolc emberünk van az egész városra, akiknek rengeteg a feladatuk. Szemetet szednek, árkot tisztítanak, takarítanak. Legalább húsz helyet fel tudnék még sorolni, melyeknek éppoly égető a rendbe tétele, mint a vasúti aluljárónak. — Nem beszéltünk a legfontosabbról, a vízről és az iszapról. — Mindez egy konstrukciós hiba következménye. Nem jó a tető szigetelése, ezért néha elönti az aluljárót a víz. Tavaly ősszel például bokáig érő esőiében jártak az emberek. Időről időre kiszivattyúzzuk természetesen az -ott felgyülemlő iszapot, egyebet azonban nem csinálhatunk. — Ez nem tűnik valami olcsó mulatságnak. Nem lenne jobb kijavítani azt a szigetelést? — Mindent ki lehet javítani, ezt is — ha van a tanácsnak pár millió forintja. Felül sínek futnak ugyanis, kívülről tehát nem tudnánk a feladatot megoldani. Belülről... ? Ahhoz szinte metróépítési technika kellene. Ezért említettem milliókat... A városnak viszont, és ehhez nem kell különösebb jóstehetségnek lennem, biztosan nincs ennyi pénze. De ne csüggedjünk! A Gamesztól megtudtam. idén is tervbe vették az aluljáró1 kifestését. Falusy Zsigmond Bizonyára sok kék busz- szal fővárosi munkahelyére járó olvasónknak okoz fejtörést és bizonytalanságot, hogyan és mennyiért válthatja meg jegyét ezekre a fővárosból kijáró BKV- buszakra. Az eligazodásban segít a lapunk hétfői számában a Heti Pest környéki témánk rovatban olvasható táblázat. Erről pontosan kideríthető, hogy melyik járaton hol kezdődik a közigazgatási határon kívüli első vagy második szakasz, hogy a jeggyel utazóknak melyik megállónál kell újat lyukasztani. Spórolni pedig lehet. Íme egy példa. Ha valaki a közigazgatási határon túl. de 5 kilométernél nem távolabbi helységbe utazik, a teljes bérlet ára 400 forint. Ennek 20 százalékát kell a dolgozónak fizetnie, azaz 80 forintot. Ha megveszi még a budapesti 280 forintos kombinált bérletet is, összesen 360 forintot fizet, pedig megúszhatna 332 forintból A Sasad híre vonzó Előnyből hátrány A Sasad Termelőszövetkezetben 3368-an dolgoznak, a decemberi felmérés alapján. Csíki György személyzeti osztályvezető szerint közép- és felsőfokú végzettségű szakemberekből tökéletesen el vannak látva, ha valaki állást keresve kopogtat, sajnálkozva csak azt mondhatják: talán jöjjön, vissza,.ygy két. esztendő múlva. — Az, hogy a szövetkezet a főváros közelében van, előnyt is jelent, meg hátrányt is — mondja Csíki György. — A szövetkezetnek jó híre van, s vonzó az is, hogy a kék busz- szal megközelíthető. Előnynek számít, hogy nálunk nincs monokultúra, sokféle végzettségű embert tudunk foglalkoztatni. Természetesen nem elhanyagolható szempont az sem, hogy nem fizetünk rosz- szul. A bérek alakulását a főváros közelsége is befolyásolta, lépést kellett tartanunk a „városi” keresetekkel. Átadják állami fedezőménnek Legényke, Rézi és a többiek Az istállóból valób.an kiszabadult csikók módjára ugranak ki a lovak. Meg is csúszik a két hátsó lábuk a jeges bejárónál, megtorpannak egy pillanatra, annál nagyobb vehemenciával futnak tovább ki a karámba. Elöl jön Borbála, 20 éves kanca. Négy éve a vágóhidról mentette ki gazdája, dr. Elek Sándor állatorvos. Borbála a tizenkettedik csikaját várja, ö hazánkban az egyedüli nóniusz törzskanca, amelynek apja is, anyja is nyerő a 100 kilométeres fogathajtásban. Utána Ábránd vágtat, kétéves cső- dör. Apja az állattenyésztési nemzetközi konferencia alkalmából Üllőn megrendezett bemutatón a nóniusz reprezentánsa volt. Ánizs a neve. Szerepelt a szilvásváradi fogathajtó világbajnokságon, a Muity hajtotta négyes. A harmadik nóniusz. Ugri-Bugri ötéves kanca. Majd két reit-póni következik. Legényke és Rézi. ök áz NSZK-ból származnak, a szániódpusztai ménesből kerültek Törökbálintra. Az istálló a kemping mögött húzódik meg. Előttünk a József- hegy kopaszuk, oldalvást erdős domboldal fut fel. itt lapul a régi kőbánya is. Törökbálintnak ezt a részét Csalogánytanya néven is emlé- getik, de már idáig kihúzódnak a faluból a házak. Az istálló és a lovak tulajdonosa dr. Elek Sándor állatorvos a Boscoop Agráripari Fejlesztő Közös Vállalatnál a lóegészségügyi programban dolgozik. Előzőleg volt már Bábolnán, Enyingen, két évig a lóversenypálya állatorvosaként működött. Törökbálinton lakik, a házánál két ló tartására alkalmas istálló van csak, azt már kinőtte az állomány, igy épült meg ez az épület a kemping mögött 198*?-ben. , — A magyar lóállomány körülbelül hetvenezres. Ebből ötvenezer magánkézben van. Egy ló egyéni tartása megközelítően évi harmincezer forintba kerül. Nem a haszonért tartom az állományt, de a költségeknek meg kell térülnie, így. Ábrándot, ha hároméves lesz, átadom állami fedezőménnek. Ha el'sö osztályba sorolják. kaphatok érte kétszázezer forintot. Tartok nyolc rackajuhot. Ök a takarító személyzet, az elhullott szénát. a sásos részt feleszik. Hasznom a bárány és a gyapjú. Két tyúk is elkapirgál itt egy kakas társaságában. Tavasszal gyöngytyúkot akarok keltetni — lovagolhatnak önnél a kemping vendégei? — Nem! Inkább a gyerekekkel akarom megszerettetni az állatokat. Örömmel veszem, ha jönnek, itt az istállóban mindig akad néhány. Miattuk tartom a pánikat is. A lóhoz való szoktatásnak, vezetésnek, etetésnek, nyerge- lésnek jó iskolája a pánikkal való foglalkozás. Lelkesedésben mindenkit legyőz az idejárok között Mehl- hoffer Kati. Egy éve rendszeresen kijön szombaton, vasárnap. Egyébként harmadikos a közgazdasági szakközépiskolában. Kati eteti, gondozza a lovakat, megjáratja őket, nyereg alatt foglalkozik velük. S lassan már biztosan ül a nyeregben. Alacsony, vékony alkat, még zsoké is lehet belőle. Hetedikes húga, Kriszta. is gyakran elkíséri. De neki kedvesebb még a cirmos cica, amely akrobatamutatványokkal szórakoztatja őt. s ráfekszik a póni hátára melegedni. Kati ötödikes öccse is megjelenik időnként. Viktor öttusázni szeretne, de még nem mer nyeregbe szállni. A legtöbb öttusázó pályafutása talán így kezdődött. Átányi László A környezet okozta kényszer miatt a szövetkezetünk az elsők között volt, amely a béren felüli juttatások területén is lépést tartott más vállalatokkal. Ezek, együttesen, vonzóvá teszik a Sasadot, mint munkahelyet. Az évtizedek során azonban kialakult egyfajta sajátos, másféle vonzerő ^s,Stabil gazdálkodást folytatunk, nincsenek váratlan szerkezet- váltások. A vezetés ütőképes csapat kialakítására törekszik, s nálunk hamar kiderül, hogy kik azok, akik képtelenek lépést tartani. Nincs mód évekig tűrni a tehetségtelen embereket, nem lehet a langyos vízben üldögélni. A kertészmérnök nem restell fizikai munkát sem végezni, mert tudja, csakis így szerezhet minél szélesebb körű ismereteket, s léphet magasabbra. Mégse higgye, hogy mi diadalmenetben masírozunk, munkatársainkkal együtt ugyanúgy vergődjük a‘napokat, mint mások. Ami egyértelműen előny: az a biztonság. Ez azonban már a mi produkciónk, közös tevékenységünk eredménye. Sikerült a stratégiánkat úgy alakítani, hogy átalában mindig „előbb léptük’’ meg a dolgokat, mint mások, átgondoltan, távolabbra mutató tervekkel. Az elnökünk, Czinczok György szerinti hasonlattal élve, úgy fogalmazhatnám: a KRESZ-téb- lák kint vannak, mindenkire vonatkoznak, de nem mindegy, ki, mikor pillantja meg őket. De hogy ne csak a „menyasszonyt” .dicsérjük: az említett előnyök olykor hátrányként is jelentkeznek. A főváros munkalehetőség-kínálatban nagy ellenfél. Ha valaki Budapesten lakóhelyet változtat, s tíz perccél, vagy félórával többet kell utaznia, hamar állást is változtat, ha egy kicsit is elégedetlen addigi lehetőségeivel. Vidéken ez másképpen van, elköltözhet az ember a Ló utcából a Só utcába például, azért az állását nem hagyja ott. Tehát nekünk mindazokat a vívmányokat meg kell adnunk dolgozóinknak, amelyeket a főváros biztosít. S végül, kaján dolog erről beszélni, de igaz. Az agglomerációs nagyüzemeket könnyebben megtalálják azok is, akik ilyen vagy olyan nemes eszmére hivatkozva, társadalmi segítséget kérnek. Természetesen szívesen segítünk, ameddig bírunk, de az áradatsze- rűen özönlő kéréseknek mi sem tudunk eleget tenni.
