Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-26 / 22. szám
1989. JANUÁR 26., CSÜTÖRTÖK PFST .Wf.ft VE, A méz útja télen A hordóban még keményen kopog Nem véletlen, hogy palackba zárt napfénynek tartják, s hirdetik a nektárt, a mézet, vagy az olyan gyógykenőcsö- ket, kozmetikumokat, amelyekhez e természetes anyagokat felhasználják, s ugyanígy a propoliszt, a virágport. Ha a méznél maradunk, fölvetődik a kérdés, hogy kerül napirendre, hiszen tél van, január. Ilyenkor bontják meg a kopogósán keményre kristályosodott mézeshordókat, kannákat; felmelegítik a folyékony napfényt, tisztítják, szűrik. vizsgálják, üvegekbe töltik, s csomagolva elindítják az értékes szállítmányokat szerte az országba, sőt, a határon túlra is. A Buda-környéki Áfész érdi mézüzemében követtük figyelemmel a méz téli útját Módos Attila üzemvezető és Pe&enka. Tibor -raktárvezető pénztáros kalauzolásával. A kis üzem másfél éve létezik. de mái formájában átalakítva felszerelve, átrendezve csak fél éve — vezetője js csak egy hónapja tölti be tisztét. Az üzem az áfész megbízásából elsősorban a helybeli Mellis méhész szakcsoporttól vásárol fel mézet, de a nagyobb igény kielégítése érdekében számos más áfész- től Szobról, Vácról. Gödöllőről. Túráról, Nagykőrösről, Nagykátáról, Tabról, Bicskéről, Celldömölkről, Nyíregyházáról. Nagykátáról, Füzesabonyból és sok más helyről. A felvásárolt, tisztított és kiszerelt mézet füszérteknek értékesítik. Havonta 30 tonnányi mézet dolgoznak fel és csomagolnak, de ez a mennyiség is kevés, mert tavaly a fagykárok, 1987-ben pedig a Hungaro- nektár hatóanyag nélküli füstölőcsíkja okozott nagy károkat a méhészeknek. A fagy az akácvirágzás idejét csökkentette minimumra, a hatástalan füstölő miatt pedig egyes méhészeknél a méhcsaládok 80—90 százaléka elpusztult. Mindebből az következik, hogy jóval kevesebb akácmézet tud forgalmazni az üzem. A tizennyolc tagú kollektíva pedig mindent megtesz a forgalmazás érdekében, s az áfész is folyamatosan fejleszti a technológiát. Hamarosan üzembe helyeznek két új melegítőkamrát, az új vizsgálólabor félmillió forintba került. Aszódi László Antal Fürge kezű asszonyok csomagolják a mézet. Módos Attila üzemvezető feladata, hogy mikroszkóp segítségével a virágport azonosítva megállapítsa, milyen növény virágjából származik (cím fölött) (A szerző felvételei) Megjelent a Kisdunatá j idei első száma. A második évfolyam januári száma küllemben és tartalmában is újat ígér és újat ad. így ennek bizonyítékaként olvashatunk a Magyar Demokrata Fórum szigetszentmiklósi csoportjának megalakulásáról. A városi pártbizottság első titkárával készült interjúból megtudhatjuk. hogy miképpen képzelik az épülő pártház sokirányú hasznosítását. Szigetszentmiklós valamennyi polgárát érinti a városi tanács épületében a közelmúltban megnyílt ügyfél- szolgálati iroda, melynek munkájáról is olvashatunk. A közösségi leltár című cikk számvetés a múlt év eredményeiről. megvalósult terveikről, a nehezebbé vált gazdasági helyzetben is gyarapodó Kis-Duna-tájról. Az újságba lapozva olvashatunk még a megszállott ménesgazdáról, s több rövi- debb színes írásban egy szerencsés nyertesről, kitüntetett pedagógusokról. A változás bizonyítéka még, hogy a Kisdunatáj című lapot az új évbén a posta terjeszti. T ejtermékekből Kevesebb fogy Csökkent a tej és tejtermékek forgalma az év elején bejelentett áremelkedés hatására. A Tejipari Vállalatok Trösztjénél elkészült gyorsjelentés szerint az átlagosan 38 százalékos árnövekedés megtörténte óta — az elmúlt év hasonló időszakához képest — mintegy 13—14 százalékkal kevesebb árut igényelt a belkereskedelem. Vajból 10 százalékkal, sajtféleségekből 11 százalékkal kevesebb fogyott. Valamivel, kisebb mértékű, 5 százalékos a pasztőrözött, tasakos tej forgalmának visszaesése. A tejipar nem számol a forgalom további erőteljes csökkenésével, mivel a nem kis mértékű áremelés ellenére ezek a termékek változatlanul keresettek. A tejipar vállalatai a fogyasztói igények változását folyamatosan nyomon követve igyekeznek az olcsóbb termékek arányát növelni. MIRT KELL & PÉNZ Zúgtak a porszívógépek, hosszú sorok álltak az élelmiszerbolt pénztárainál, s akinek hét közben nem volt sürgős, most igyekezett kiváltani gyógyszereit, mert újabban ahhoz is sok idő és türelem, meg sorban állás kell. Szombat délelőtti kép és hangulat egy kisvárosi lakótelepen* — Mi a programunk? — kérdezte a családfő, aki szíve szerint azt■ várta, hogy senki se kívánkozzon közülük délutáni sétára, netán kirándulni a közeli hegyekbe, és egyáltalán. Ö ugyanis két napra való munkát hozott haza. kell a pénz, dolgozni szeretne. Meg is állapodtak. Anya főz, ő a szobát takarítja, a gyerek meg törölget, aztán ki-ki mehet a maga dolgára. — Apu! Ugye átjössz velem a kerianyuhoz? — állt elő a kislány vasárnap délután, mert már mindent megtanult, unta a televíziót, vágyott valahová. — Na gyere — egyezett bele az apja. — De nem maradunk sokáig — figyelmeztette a gyereket. Az öreg és korcs házőrző kutya, Bundás épp olyan lihegő örömmel sün- dörgött hozzájuk, mint máskor. Kerianyu is nagyon megörült, de mintha gépiesebben kínálgatta volna a sutit, a kávét, s aztán gyorsan mosogatóba ■ rakta az üres poharakat, miközben csak úgy véletlenül elkottyantotta. — A lányom meg a nejem járják a szélső házsorokat. — Mit csinálnak? — Ügynökölnek. Százalékért vállalták. Én is megyek mindjárt. Telefonon beszéltem meg néhány családdal. Tudod, kell a pénz. — A fiad? — Kint a műhelyben. — Lajos? — érdeklődött a barátja után a vendég. — Kőműveseknél. Belső szobát vakolnak. Tél van, de ott fűtik a helyiségeket. — Hát akkor mi megyünk, öltözz kislányom — nézett a csalódott gyerekre. — Meg tudlak érteni — nyugtatta a mentegetőző komaasszonyt. — Apa, gyere ki! — hallotta már otthon, amikor az íróasztala fölött lámpát gyújtott, s munkához látott volna. A kislány jött hozzá a belső szobába. — Mit akarsz már megint? — Itt van egy néni. Igazítsd meg magadon a melegítőt! Fiatal. szőke nő állt kissé félszegen az előszobában, s a Kétforintos című műsorújságot mutatta fel. — Ajánlom, hogy rendelje meg! — Nem profi, ismerte fel gyakorlott pillantással, s ezért a lehető legnagyobb tapintattal közölte, hogy köszöni, nem rendel, mert. a lapot meg tudja venni az aluljáróban. — De, hátha elfogy némelykor. Így biztosabb — kockáztatta meg a nő, de aztán belátva, hogy értékes perceket veszített, lehangolta» elköszönt. Az apa visszament a szobájába, de nem tudott dolgozni. Odaült a tv elé, nézte a képernyőt, de nem tudott a műsorra figyelni. — Környékbeli lehet ez a kis fiatalasszony — gondolta. — Talán a nagymamára bízta a gyerekeket,, vagy a férje vigyáz addig rájuk, akinek azt is elmagyarázta, mit adjon nekik, hogy melegítse meg az ételeit. Aztán puszit nyomott a kicsik arcára. Legyetek jók! Mielőtt alakulnátok, még hazaér az anyuci. Magában meg ta azt gondolta: mert kell ^z a rohadt pénz! Kovács T. István *00. É5 rtuzoQy, A két fiú rosszkedvűen bandukolt hazafelé az iskolából. Zoli lehajtott fejjel lépegetett, s közben a betonon heverő papírdarabkákat és cigarettavégeket rugdalta, egy képzeletbeli labdarúgópálya kapuja felé. Tamás nem szerette a focit, így őt nem szórakoztatta különösebben a másik játéka. Gondolkodott. — Ki kellene találni valamit, hogy elmaradjon a holnapi matekdolgozat ... — kezdte a szőke hajú, szeplős fiú. — Nem lenne rossz... Ha a Hosz- szú beváltja az ígéretét és dogát írat, végem van ... Biztos, hogy fát kapok — hadarta Zoli, majd nagyot rúgott egy összegyűrt cigarettásdobozba, amely az aszfaltúton a lába előtt hevert. — Hagyjad már ezt abba — mordult rá a barátjára Támás. — Kitaláltam valamit, ami segítene ... — Csak nem ezen törted a fejed mostanáig? — nevetett Zoltán, de azért már szerette volna tudni, hogy mit okoskodott ki a másik. — De, ezen gondolkodtam — bólintott Tamás. — A nyolcadik bé még hálás is lenne, ha sikerül. Csak hát... cikis az egész. — Mondjad már! — Csak akkor, ha másnak nem beszélsz a dologról. — Nem mondom el senkinek — kíváncsiskodott Zoli, s közben az jutott eszébe, hogy az apja megint úgy el fogja verni, mint a múltkor, amikor két elégtelent is összegyűjtött egyetlen nap alatt. Nem volt szerencséje, az egyik „csapás” helyesírásból, a másik történelemből érte. Ráadásul külön balszerencse, hogy az osztályfőnöke ott lakik az ő házukban, csak egy emelettel feljebb. Sajnos, elég gyakran találkozik a lépcsőházban az ő apjával, aki általában megkérdezi, hogy mi újság az iskolában. A Hosszú — így csúfolták a gyerekek osztályfőnöküket magas vékony termete miatt — pedig túlságosan őszinte. Különösen, ha a szü- netekbeli verekedéseiről meg a naplóba bejegyzett egyesekről esik szó. madalam (?) Zoli „rémtetteit” pusztán nevelő szándékkal — mint egyszer-kétszer saját fülével is hallhatta — mindig részletesen ecseteli az apjának. így aztán a fiú, mivel sűrűn kapott különféle fokozatú büntetéseket odahaza. nem kedvelte igazán az osztályfőnökét. Ráadásul két unalmas tantárgyat tanított; a matematikát és a fizikát. — Szoktál te tévézni? — kérdezte Tamás a barátját. Zoli megvonta a vállát és egy grimaszt vágott: — Ha az apu éppen nem büntet meg valamiért, akkor megnézhetem a filmeket... — Most nem erről van szó. A napokban volt egy műsor és ott elmondták, hogy több iskolában Is bombariadó volt. írtéra muris az egész... Valaki telefonált, hogy felrobbantja az iskolát. Egyből kiürítették a tantermeket, mindenféle műszerrel keresgélni kezdték a robbanóanyagot, amit a telefonáló állítólag a suliban dugott el. Persze nem találtak semmit, de a kutatás órákig tartott és addig szünetelt a tanítás. Ha mi is csinálnánk valami hasonlót, megúszhatnánk a matekdogát — magyarázta Tamás a barátjának. — Nem hinnének nekünk. — De, biztos, ■ hogy komolyan vennék, ha telefonálnánk. A tévében azt mondták hogy minden ilyen bejelentést meg kell vizsgálni, mert sohasem lehet tudni, hátha tényleg valahol elrejtettek egy bombát. — Ez nagyon cikis. Meg aztán, ki telefonáljon, ha ott vagyunk az iskolában ? — Ezt is tudom már — lelkesedett az ötletéért Tamás. — Neked jó haverod a Szabó... ö már egy hete nem volt suliban, pedig csak egy kis megfázása van. Mi lenne, ha megkérnénk. hogy holnap délelőtt, pontosan fél tízkor hívja fel a sulit:.. Csak egy telefon, és máris meg- ússzuk a dolgozatírást gondolta Zoltán. Zseniális ez a Tamás! — Te, mondjad, nem kellene mást is értesíteni ? — Kit? — csodálkozott rá Tamás. — Nem tudom — vonogatta a vállát Zoltán. — Talán a tűzoltókat, vagy... ez még jobb; a sulit meg a rendőrséget is! Kicsit megrettentek mind a ketten. Tamás előbb megbarátkozott az űj megoldással, mint a másik. De vajon Szabót rá lehet-e beszélni a dologra? — Menjünk el a Szabóhoz... Biztos, hogy meg fogja tenni, amit kérünk. Nekik ott van a lakásban a telefon... Szabó Laci először sápadozott, de aztán mégiscsak igent mondott. Tamás és Zoltán is érezte, hogy a vállalkozás több egyszerű csínytevésnél, így másnap reggel, amikor bementek az iskolába, mind a ketten nyugtalanok voltak. Az első óra fizika volt. Ez nem ígért semmi jót, mivel a Hosszú, vagyis az osztályfőnökük tanította. A következő kicsit köny- nyebb, hiszen Kati néni. a történelem tanára igen elnéző természetű. De aztán, ismét Hosszú és a beígért matekdoga. A mikor megszólalt a csengő, hogy az első óra végét jelezze, Zoli máris ugrott volna ki a pádból Csakhogy az osztályfőnök csendet intett. — El is felejtettem mondani, hogy órát cseréltem Kati nénivel — kezdte. — Reggel szólt, hogy kilencre orvoshoz kell mennie, így a következő órát is én tartom... A történelem a harmadik lesz. Készüljetek fel, gyerekek, tegnap már mondtam, hogy dolgozatot írunk — közölte a tanár, majd jelezve, hogy befejezte, kiment a teremből. Zoli és Tamás sápadtan, reszketve nézett egymásra. Tudták, hogy Szabó csak fél tízkor telefonál... Vagyis a harmadik óra előtti szünetben. De akkor már semmi értelme. Éppen befejeződik a dolgozatírás... De ki tudhatta ezt előre? Csitári János
