Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-25 / 21. szám

1989. JANÜÄR 25., SZERDA Valamit mindig keres az ember. Egy szót, az elve­szett üveggolyót, azt a kék­kel erezettet, az eltörött kristálypoharat, azt a ki­csinyke széket, amelynek háttámláján két angyal trombitál vadul. Talán egy érzést, Kosztolányi öt leg­szebb szava közül az egyi­ket, egy hosszan tartó han­gulatot. Anélkül, hogy tud­nánk, harminc év fölött a hangulat is csak megrögzött szokás és hiábavaló hada­kozás. Elteríthet az akarat — percekre —, de aztán újra itt mindaz, ami törvény, mindaz, ami elmúlt a fia­talsággal. mindaz, ami em­berré tett bennünket. És a perc. amikor végérvényessé felnőtté váltunk, kétségbe­esetten, ellenérzésekkel, és visszavonhatatlanul. A perc, amikor, ha mások hátán ki­mászunk, nem több a kí­sérlet, mint egy mély leve­gővétel. Ez amikor tudjuk: megházasodtunk s hol van már a surranó kézfogások bűne, bája. Ez, amikor rájö­vünk, a szerelemnek nincs örök háza. Most van, hogy ellenállunk, barátokban hi­bákat találunk. Most, hogy irigységtől görbe a hátunk, most, hogy ölni tudnánk, ha valakinek mégis sikerül... Égy vagyunk hát mégis ezzel az idővel — talán ki­tolható. Felnőttek vagyunk ugyan, mert ott a házunk, és vadul vitázunk, a gyerek ma egyest hozott, s koszos a zokni is, amit testnevelés órára vitt, avitt a kenyér, mert ki tudja, mikor, s ki­nek sütötték, mert két ke­zünkben szatyrok utaznak megrakottan. De azért hisz- szük, felnőttek igazán még­sem vagyunk. Mert még nincs itt a megígért paradi­csom! Emlékszel? Hát per­sze. Azt mondták, ha jó le­szel, cukrot kapsz, ha tisz­tességes, hát boldog leszel, ha kezed megfogják, ne en­gedd el haraggal, el ne válj, dühből ne kiabálj! Aztán — már nem kellett a cukor, lyukas fogakba mart, azt a kezet nem én engedtem el, harag sincs már, régen, s a kiáltás sehová sem száll. És lesznek emberhez méltó tettek, érzelmei:, amik soha be nem telnek, kötelességek, amiket ma ér­zünk. fáradtság, amire nem készültünk. Ha tudtuk volna akkor, amikor elkezdtük! Ha hit­tük volna, hogy nem válto­zik a törvény, a szó, a hit! Ha a felnőttség egyben nem volna okos megalkuvás! ... de minek most a folyta­tás. Az élet — egy meghatá­rozott időben — elkezdődik. Szemfényvesztő varázslat ez. Ha tőlünk függ a kez­dés, a varázslat örök. Azt mondjuk majd. ha jó le­szel ... Ha mástól függött, azt mondta: ha jó lettél vol­na... Megérintettek a dolgok. Hiszen léteztek! Kitártuk szívünket. Hiszen léteznek! Felnőttek vagyunk. Sérel­mezettek. Sebeink nem vé- reznek, ellenségünk nincs. Hiányoznak belőlünk a ver­sek, a történelem, a szere­tet, és a türelem. Bellér Agnes Új null revíziós bázis rriTi * A pátyi Zsámbéki Medence Tsz korszerű diagnosztikai műszerekkel felszerelt nullrevíziós bá­zisát adták át a közelmúltban Zsámbckon. Az átvizsgálás során rendszámmal ellátva kerülnek a közülctekhez, illetve magánfuvarozókhoz az IFA tehergépkocsik, évente mintegy 3850 darab Ki kaphat közgyógy-igazoSványt? Majd ha jön a terepjáró Trabant előtt négyen kaptak eseti se­gélyt is, az elmúlt évben ha­tan. Schön Cyörgyné azt is el­mondta, hogy gyógyszersegélyt az idén még nem kértek, ha­nem az úgynevezett közgyógy- igazolványt egy alkalommal. Ez az igazolvány a gyógysze­rek térítésmentes beszerzését szolgálja, s az 1/58-as egész­ségügyi miniszteri rendelet szerint az kérheti, aki SZTK- ellátásra nem jogosult. Ez a rendelet azonban időközben elavult, s másik nincs még helyette. Egyébként pénz sincs gyógyszerköltség térítésére, ilyen indokkal legfeljebb ese­ti segély utalható ki, jobbára kisnyugdíjasoknak. A tényle­ges gyógyszersegélyt valószí? nűleg a már létező, de a me­gyei tanács által megemelendő segélykeretből lehet majd kifi­zetni. Hycomat gépkocsit mozgás- sérültek állami támogatással vásárolhatnak — 30 ezer fo­rinttal olcsóbban —, az igényt mindig a helyi tanácsnál kell bejelenteni. Üzemanyag-költ­ségtérítést a Hycomatot hasz­nálóik kapnak, de ha a moz­gássérült embernek más tí­pusú autója van, akkor inkább egyszeri segélyre számíthat, ami az üzemanyagköltség részbeni fedezésére szolgál. A nehezen megközelíthető helyen, tanyán, erdőben, he­gyes vidéken élő mozgássérül­tek terepjáró Trabantot vásá­rolnának, ha igaz, hogy az NDK-ban valóban tervbe vet­ték e típus gyártását. Schön Cyörgyné szerint elképzelhe­tő, hogy kapjanak az ilyen gépkocsit tartó mozgássérültek is üzemanyagköltséghez hoz­zájárulást. Aszódi László Antal Nincs abban ma már sem­mi különös, ha az emberek tudni akarják, hogy a helyi tanács mire, kikre költi el pénzét, s egyáltalán, mekko­ra összeget. Lapunk szerkesz­tőségébe eljuttatott olvasói kérdésekből ha egy gyűjte­ményt állítanánk össze, biz­tosan lenne abban egy olyan fejezet, amely a különleges jelzőt kapná meg. Mert ugye nem mindennapi kérdés az, Az oíifészeislíí sofőrként kezdi Rossz volt, elvisel hető lesz A napokban talán birtokba vehetik a kiskunlac- házi 222. Számú Ipari Szakmunkásképző Iskola diák­jai az intézmény új, építészeti szempontból is látvá­nyos megoldásokat hozó épületszárnyát. A feltételes mó­dot az indokolja, hogy az új részt ugyan az építők már szeptemberben átadták, de különböző, folyamatosan je­lentkező apró-cseprő problémák, javítási munkálatok miatt, a tanítás még január közepén sem indulhatott meg. — Pedig nagy szükség len­ne az új termekre, főként az étteremre — mondja Nagy László, az iskola fiatal igaz­gatója. — De az aZ igazság, hogy gyakran éppen én kö­töm az ebet a karóhoz. Sze­retném ugyanis, ha legalább az üzemeltetés megkezdése­kor, minden előírásnak, köve­telménynek eleget tegyen az új épületszárny. A folyosón ugrálnak Az immár húszéves iskola három tanteremmel, a hozzá­juk tartozó szertárakkal, a könyvtárnak, a gazdasági iro­dának, az iskolaorvosi ren­delőnek, az ebédlőnek és a konyhának helyet adó helyi­ségekkel lesz gazdagabb. A fiatalok így végre megfelelő körülmények között tanulhat­nak majd, hiszen eddig egy teremben 40-42-en szorong­tak. s mivel a szakmai tár­gyakat bontott csoportokban hallgatják, az új osztályter­mekkel éppen csak elviselhe­tővé válik a helyzet. — Ezzel sem oldódik meg minden gondunk — folytatja Nagy László. — Képzelheti, hogyan lehet úgy tanítani, ha közben a folyosón, a testne­velési órán 40 gyerek ugrál és futkos fel-alá. Jól ^hallotta, a folyosón! Nincs az iskolá­nak tornaterme, az órákat az első emeleti zsibongóban tart­ja a testnevelő kolléga. Ta­vasszal és ősszel ki tudnak menni az iskola füves labda­rúgó-, vagy az aszfalttal bo­rított kézilabdapályájára. De ilyenkor télen nincs mit ten­ni. A megyei tanács művelő­dési osztálya a hetvenes években ígérte ugyan, hogy adnak pénzt az építkezéshez, de ebből nem lett semmi. A tornaszerek a folyosó egyik zugában felhalmozva állnak a testnevelő tanár és a gye­rekek öltözői az iskola mel­letti földszintes, düledező sufniban. Az új épületrész­szel legalább a többi kolléga helyzete javult. Eddig ugyan­is nem volt szertáruk, a tan­teremben tartották a szemlél­tetőeszközöket. — Ha már a szemléltető eszközöknél tartunk: milyen az iskola felszereltsége? — A szakmunkásképző au­tószerelő, mezőgazdasági gép­szerelő, kőműves, szobafestő, csőhálózat- és berendezés- szerelő, épületasztalos, elekt­roműszerész, villanyszerelő és fodrásztanulókat képez. Idén indítottuk el, csak érettségi­zett fiatalok számára, a koz­metikus osztályt. Beszámoló rendszerben fogműves- és fényképésztanulókat is okta­tunk. Ennek megfelelően rendkívül sokrétű ismeret- és szemléltetőanyagra van szük­ség. De nemcsak a sokféleség okoz problémát, hanem az is, hogy a felkapott szakmákra, például az autószerelő- vagy a fodrászszakra, rengetegen jelentkeznek, így van lehető­ségünk válogatni a jobb ta­nulók között. Más szakokra viszont azt is kénytelenek vagyunk felvenni, aki végig­bukdácsolta az általános is­kolát. Ezeknek a gyerekeknek korszerű oktatástechnikai anyagra van szükségük, mert ismereteiket hiányos olvasási készségük miatt, szinte kizá­rólag vizuális úton szerzik. Lépéshátrányban — És éppen ez a legna­gyobb problémánk — veszi át a szót Listát László igaz­gatóhelyettes. — A szemlél­tetőanyagok technikailag kor­szerűsödtek, de mit érek ve­le, ha az elavult tartalom nem faliképeken, hanem írás­vetítő fólián jelenik meg a gyerekek előtt. Az anyagok tartalmát kell megújítani, hi­szen nem tart lépést a tudo­mány és a technika felgyor­sult fejlődésével. Nekünk pe­dig a legújabb vívmányokkal is meg kell ismertetnünk ta­nulóinkat. Ha éves szinten 500 ezer forintot költenénk a szemléltető eszközök korsze­rűsítésére, még az is kevés lenne! Már saját magunk is másolunk, készítünk oktató­filmet. de egy húszperces vi­deóanyagot tartalmazó kazet­ta kétezer forintba kerül. Amikor a saját programun­kat akartuk elkészíttetni, 33 ezer forintot kértek érte ... Pályaelhagyás? — Ez a probléma nemcsak a szakirányú képzésre vonat­kozik, hanem a közismereti tárgyakra is — folytatja az igazgatóhelyettes. — Az Or­szágos Pedagógiai Intézet nem készít szakközépiskolák­nak, szakmunkásképzőknek megfelelő szemléltető eszkö­zöket. Az írásvetítő fóliák, diák, filmanyagok közül a kollégák válogatják ki sza­badidejükben azokat a része­ket, amelyek az általános is­kolák, vagy a gimnáziumok részére készült anyagokból a mi tanulóink tanmenetébe is beilleszthetők. Egy az egyben szinte semmit nem vehetünk át, mert az túl alacsony, vagy túl magas színvonalú a mi gyerekeink képességeihez vi­szonyítva. — Mennyire követik figye­lemmel tanulóik későbbi sor­sát, milyen mértékű a pá­lyaelhagyás ezekben a szak­mákban? — Igyekszünk tájékozódni volt tanítványaink helyzeté­ről — feleli Nagy László. — Ügy vesszük észre, hogy a környékbeli tsz-eknél, válla­latoknál, kisiparosoknál, ahol a gyerekek gyakorlati mun­kájukat végzik, szívesen lát­ják őket, el tudnak helyez­kedni. A pályaelhagyás • in­kább azokra a szakmákra jel­lemző, ahol túlképzés jelent­kezik az országban, vagy már az induláshoz, a pályakezdés­hez sok pénzre van szükség. Ilyen elsősorban a fodrász­szakma, de az autószerelő, mezőgazdasági gépszerelő fiúk is gyakran gépkocsivezető­ként, vagy vállalkozási lehe­tőséget keresve találják meg számításaikat. Németh Andrea hogy a tanács szociális alapon adhat-e kamatmentes kölcsönt segély helyett a rászorulók­nak; hogy ha megjelenik a kereskedelemben a terepjáró Trábanlt, a tanyákon, hegyes vidékeken élő mozgássérültek kapnak-e erre a járműtípus­ra üzemanyag-költségtérítést? Mások azt kérdezték, hogy ki kaphat közgyógy-igazolványt, de a legtöbb érdeklődő még azt sem tudja, hogy valójában mi is az. milyen kedvezmé­nyekkel jár használata. A kérdésekre a Budaörsi Városi Tanács hatósági osz­tályán Schön Györgyné ügy­intéző adta meg a válaszo­kat. Tavalyelőtt eseti segély cí­mén 476 ezer forintot fizet­tek ki 133 rászorulónak, több­ségében egyedülállóknak, aikiik e támogatásban háromszor- négyszer is részesültek az év folyamán. Bár a tanácsnál ar- x’a számítottak, hogy ugrás­szerűen megnövekedik a se­gélyt kérők száma 1988-ban, de nem így történt; hanem a kiutalt pénz 555 ezer forint­ra emelkedett. Tehát az egy­szeri kifizetések összege a tavalyelőtti 1000-1500 forint­ról 1500-2000 forintra nőtt. Rendszeres segélyt 1987-ben tizenöten kaptak a városiban, összesen 393 ezer forintot. Er­re a célra nyolcvankét elején 478 ezer forintot tervezett be a hatósági osztály, de a me­gyei tanács időközben adott pótkeretével 497 ezer forint­ra nőtt a rendszeres segélye­zésre fordítható pénz. Az elmúlt évben a budaörsi tanács 554 ezer forintot ter­vezett felhasználni rendsze­res segélyezésre, ebből kiutal­tak 482 ezer forintot 17 rászo­rulónak. A rendszeres segély­ben részesültek közül tavaly­SZÁZHAI.OMÜA1 TAl htrtiifcör A kéthetenként megjelenő lap. bár az MSZMP városi bi­zottsága és a tanács lapja, ve­zető írásokban mégis a Ma­gyar Demokrata Fórum első nyilvános gyűléséről közöl tu­dósítást. Nem kevésbé érde­kes a helyi KISZ-bizottság új programja, melyet 12 pontban tettek közzé. Ezek szerint a százhalombattai fiatalok har­colni kívánnak az egészséges, emberközpontú környezetért, az első lakáshoz jutásért, a közélet tisztaságáért, azért, hogy kerüljön több fiatal a ve­zetésbe, a színvonalasabb köz­oktatásért. Követelik továbbá, hogy ne a munkáiban töltött időt, hanem a munka értékét díjazzák, legyen nagyabb be­csülete a képzett szakembe­reknek, valósuljon meg az ál­lampolgári egyenjogúság. Interjút közöd az újság Ko­vács László országgyűlési képviselővel, beszélgetést Hor­váth Józseffel, a DKV fő­mérnökével arról, miként zár­kózhat fel az óriásvállalat a világszínvonalhoz. A szép ti- pográfiájú újság számos he­lyi információval is szolgál, s népszerűségét jelzi, hogy pos­tája is szépen gyarapodik. Meztelen vetések Hiányzik a téli csapadék, az ország jelentős kiterjedésű területein az ilyenkor szoká­sos nedvességtartalomnak alig fele van a talajban — ezt bizonyítja az Országos Me­teorológiai Intézet mérése. Az elmúlt hetekben, hónapokban jóformán alig kapott nedves­ség-utánpótlást a talaj. A ve­tések jelenleg is „meztelenül” telelnek, hótakarónak nyoma sincs a határban. Az őszi ve­tésű gabonát ugyan a jelen­legi'hőmérséklet nem veszé­lyezteti — az erős fagyok szerencsére eddig elmarad­tak —, ám más lenne a hely- ■ zet, ha a megfelelő hőszige­telést biztosító bunda erős lehűlés idején hiányozna a földekről. Híján van a talaj a szükséges nedvességnek, ami — a mezőgazdászok sze­rint — tavasszal jelenthet majd gondot; akkor, amikor a növények fejlődésnek in­dulva a földből veszik fel a szükséges vízmennyiséget. A mérések szerint az ország­ban a talaj felső félméteres rétegének feltöltődöttsége csak nagyon kevés helyen éri el a 70-90 százalékos arányt; a mezőgazdaságilag művelt te­rületek többségének a ned­vességtartalma 70 százalék alatt van. Ez pedig jelentő­sen elmarad a sokéves átlag­tól. A mezőgazdászok szerint már nagy szükség lenne a vastag hóbundára, amely nemcsak védelmet jelentene hanem segítené a talaj víz­készletének újratöltődését. Idegen szimbólumok nélkül Ezeréves nemzeti jelképeink A magyar címer és zászló történetéről tartott tudomá­nyos ülést az Eötvös Loránd Tudományegyetem valamint a Magyar Heraldikai és Ge­nealógiai Társaság. Az esz­mecserén történészek és he- raldikusok ismertették kuta­tásaik legújabb eredményeit, hogy elősegítsék az orszá­gunk új állami címerére vo­natkozó állásfoglalás kialakí­tását. A kutatók elmondták, hogy koronázási jelvényeink Euró­pa egyik legépebben megma­radt középkori ereklyeegyüt­tese. s ezeket az államalapí­tó Szent István örökségének tekintik. A régi magyar cí­mer elemei csaknem ezeréve­sek. Hangsúlyozták; olyan cí­merre van szüksége orszá­gunknak, amelyet a nép ma­gáénak vall, amely nem tar­talmaz idegen szimbólumo­kat, megfelel a címertan sza­bályainak, és a folytonossá­got jelképezi. Szóltak arról is, hogy nemzeti jelképeink kö­zül a kereszt már a címer előtti korszakból származó ré­gészeti leleteken is látható. Előadások hangzottak el ar­ról, hogy miként alalkult ki a középkorban a magyar állami címer. A legkorábbi a kettős kereszt, amelyet III. Béla ho­zott Bizáncból 1190-ben Az egyházi szimbólum már ak­kor világi jelkép volt, a ma­gyar függetlenséget szimboli­zálta. Az úgynevezett hármas halomról szólva fehívták a figyelmet: a gót irányzat tér­hódításakor a kettős kereszt hármas lábú végződése góti­kus lóherévé vált, ezt a góti­kus lóhereívet nevezte el a nép hármas halomnak. A ku­tatások új eredményei bizo­nyítják, hogy a hármas ha­lom nem hegyeket jelképez, hanem a kettős kereszt sti­lizált talapzata. A címer má­sik oldalán lévő vörös-ezüst vágások 1202-ből származ­nak, az Árpádok színei, és nem a Dunát, a Tiszát, a Drávát, illetve a Szávát jel­képezik. Az előadók bemu­tattak 29 európai címert — köztük normann kalózhajók cí­mereit — amelyeken szintén kettős kereszt látható. Ez is bizonyítja, hogy e jel már 600 —700 évvel ezelőtt világi szimbólum volt. A szakemberek középkori városok címereivel szemléltet­ték, hogy szlovákiai városok — például Besztercebánya, Kassa — megőrizték a ma­gyar uralkodóktól kapott cí­mert. Szorgalmazták, hogy országunk városai — Nyír­egyházához hasonlóan — ál­lítsák vissza ősi címereiket. Előadás hangzott el arról is, hogy egy 1848-as jagszabály- ban kimondták: a régi címert vissza kell állítani jogaiba. 1 FÖLNÖVÜNK - VÉGRE?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents