Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-23 / 19. szám

1989. JANUAR 23.,»HÉTFŐ RNY Nem lesz dömpingár a vizeseknél Még több terhet kell vállalni? Hadisarc — ekképp illette a dunaharaszti képviselő, Pol- gárdi József azt a fizetési formát, aminek fejében a Budapest környéki települé­sek vizet kaphatnak a fővá­rost ellátó ivóvízrendszerről. A Csepel-szigeten végighúzó­dó csővezetékek a csápos ku­takból érkező vizet továbbít­ják Budapestre. Mivel a környező települések ivóvóz- ellátásának legésszerűbb for­mája az, ha nem önálló ku­tat fúrnak, hanem a fővárosi rendszerre csatlakoznak, e megoldás felé hajlanak a szakemberek. Igen ám, de van egy kis szépséghibája a dolognak — túl drága. Vegyünk példának egy olyan települést, ahol napon­ta ezer köbméter ivóvizet használnak el az állampolgá­rok, az iparvállalatok, a me­zőgazdaság és az intézmé­nyek. A főváros és a megye által kötött szerződés értel­mében egyszeri megváltást kéll fizetni, azaz több mint húszmillió forintot azért, hogy a község csatlakozhas­son a budapesti rendszerhez. Üjabb százmillióért ki is épít­heti magának a hálózatot a településen, s utána már csak a vízdíjat kell fizetni. Sokan azért tartják ezt a megoldást igazságtalannak, mert úgy ér­zik, hogy aránytalanul sokat kell fizetni azért a vízért, amit a község területéről nyer a főváros. Mert bizony, véle­kedik sok Csepel-szigeti la­kos, a csápos kutak miatt csökkent a kisebb fúrt kutak vízhozama, az elszívó hatás miatt kisebb a talajban a vízmozgás, nagyobb a szeny- nyeződés lehetősége és így tovább. Millió és egy érvet tudnának felhozni a megol­dás ellenzői és támogatói,'egy azonban tény: a Duna kör­nyékén élők tiltakoznak a je­lenleg életben lévő szerződés ellen. Március elsejétől még bo­nyolultabb a helyzet, mivel emelkedik a vízdíj. A Mi­nisztertanács közleménye sze­rint megfelelő előkészítés után az ivóvíz köbméteren­ként 3-7 forinttal, a csator­nahasználat 2-5 forinttal drágul. Ez — jelentős terü­leti differenciálódás mellett — a lakosság által fizetett díjak 220-290 százalékos emelését jelenti. A díjemelés a bérlakásban élőket is érin­ti. A víz- és csatornaszolgál­tatásba bekapcsolt lakások esetében az egy lakásra jutó díjtöbblet átlagosan 100-120 forint havonta. Az intézke­dést első’sorban az állami tá­mogatás csökkentése indokol, ja. A Minisztertanács közle­ménye szerint minden olyan esetben, amikor az áremelés a tarifarendszer változásával is jár, az érdekelt tárcák, il­letve vállalatok részletesen tájékoztatják a lakosságot az új feltételekről. Hát bizony! Leginkább ez érdekelné az embereket. Mennyivel lesz drágább az ivóvíz? Mert az egyáltalán nem nyugtatja meg az amúgy is felborzolt kedélyű Pest környékieket, ha egyformán emelkednek a terhek, hiszen eddig is jóval többet tettek a közös kalapba, mint a bu­dapestiek. Elég, ha arra gon­dolunk, hogy a legtöbb tele­pülésen társulati formában vagy önerős fejlesztés kere­tében épült ki az ivóvízháló­zat, s ez már önmagában is jelentős kiadás volt a lakos­ságnak. Aztán itt vannak a vízdíjak: Budapesten egy köbméterért 1,20-at, a me­gyében pedig 3,80-at kellett fizetni. Egyedül Cegléden volt olcsóbb a víz, mivel ott régen kiépített törpevízműről kapta az éltető elemet a la­kosság. A megyei képviselők nem értenek egyet azzal az elkép­zeléssel, hogy az amúgy is drága pénzen kapott víz árát felemeljék, és ennek hangot is adtak. Most tehát azon fo­lyik a vita, hogy milyen arányban növeljék az árakat, hogyan differenciáljanak. És ha jól belegondolunk, ez már nem is annyira vita, mint inkább harc. Végső kimeneteléről febru­ár közepe előtt aligha szerez tudomást a nagyközönség, hiszen a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztéri­um előterjesztését a lapok­ban kapták meg a különbö­ző intézmények, szakhatósá­gok, a megyei tanácsok. Ezt még megvitatják, áttanulmá­nyozzák a szakemberek és ki­egészítik még újabb javasla­tokkal. Olyanokkal, amelyek valóban a takarékosságra ösz­tönöznek és valamelyest tük­rözik a tényleges ráfordítá­sok mértékét. A véleménye­ket, észrevételeket összegezve az Országos Anyag- és Árhi­vatal tesz javaslatot az árak­ra. Kíváncsian várjuk az ÁBMH javaslatait. F. A. M. vesebb munkalehetőségnek tudható be. Más kérdés, hogy területen­ként változó a kép. Mert Pest megye északi területein pél­dául nem elég az ember, míg délen még arra is van mód, hogy autóba üljenek a kémények vizsgálói, hogy az­tán ott segítsenek, ahol kollé­gáik nem győzik a munkát. Még egy vonzóerő, amiről Kardhordó Endre tájékozta­tott, az pedig a kötetlen mun­kaidő. Vagyis a munkatársak csak azért felelnek, hogy min­den rendben legyen a terüle­tükön. Azt már senki sem kérdezi tőlük, hogy mikor végzik el a munkát. Így aztán jut idő arra is, ha jól be­osztják, hogy mellékes után nézzenek, amibe senki sem szól bele. ha a kötelességüket egyébként teljesítették. — Egy szempontból vált nehezebbé a helyzetünk — tette hozzá a vállalat veze­tője. — Megszűntünk egyedül létezni, versenyhelyzet alakult ki a szakmában. Kismesterek, vállalatok, gazdasági munka- közösségek jelentek meg a küzdőtéren, akik vállalhat­nak, s vállalnak is kémény­javítást. kályhaépítést, min­denféle szakmánkba vágó munkát. K. T. I. elméleti és gyakorlati ismere­tek megszerzése, melyek bir­tokában a hivatásos vagy az éppen laikusnak mondott se­gítők, meggyőződéses támoga­tók családi, anyagi és egyéb szempontból hátrányos fiata­lok tanulását, tudásuk átlagos színvonalra emelését, társadal­mi beilleszkedésüket, szociali­zációjukat tudják elősegíteni. A megszerzett ismereteket még az idén kamatoztathatják a hallgatók, mivel a három szervezet a fiataloknak is meg­rendezi az úgynevezett „fel­zárkóztató” tanfolyamot. Tizen- két-tizennyolc évesekről van szó, akik az általános iskola nyolc osztályát valamilyen ok miatt nem végezték el, s ezt pótolva, még szakmát is kel­lene tanulniuk. Ha a kezdeményezés sikerrel jár, a megye más térségein élők közül is verbuválnak majd hallgatókat. Az előadói díjak és egyéb költségek fede­zéséhez a Szociális Munkások Országos Egyesülete mellett a kerepestarcsai Cigány Közmű­velődési és Sport Egyesület is hozzájárul a tagdíjakból és egyéb bevételekből származó összegekkel. K. T. I. Január közepén: boldog új évet! Most velünk is jobban törődnek anyanyelvű, fel sem merül, szerb-e, magyar-e eredetileg valaki. Természetes az együtt­élés, sőt egyre több a vegyes házasság. — Tarják a kapcsolatot a magyarországi szerb települé­sekkel vagy a szülőfölddel? — A pomázi szerb klubbal, a szegediekkel, a dunaújváro­siakkal igen, de a legszoro­sabb a kapcsolatunk, a közel­ség révén, a tököli horvátok- kal. Szerencsések vagyunk, mert gyermekeink Jugoszlá­viába is eljuthatnak. Kruse- vac városa évekkel ezelőtt sz^erb tánccsoportot keresett. Így akadtak a mj táncosaink­ra, akik a Dunamenti Tsz tá­mogatósát élvezik. Az évek folyamán azután, az ottani Merima yegyi cég és a téesz szoros együttműködést alakí­tott ki, így már csereüdülése, két is szerveznek. — Boldog új évet kívánok! — köszönnek egymásra a lép­teiket szaporázó járókelők a deres fákkal szegélyezett főut­cán. Ez a jókívánság az új év első napjaiban mindannyiunk szájából több százszor elhang­zott, de most január közepén már igencsak meghökkenti az embert. Pedig itt és most ez természetes. Lórév, azaz bovra. Mintegy háromszáznegyven lelket szám­láló, apró település Rácke­ve szomszédságában. Lórév — a magyar ajkúaknak, Lovra — a lakosság kétharmadát kite­vő szerb nemzetiségieknek. Halódó klub — Az egyházszakadás után a pravoszláv egyház nem tért át a katolikusok Gergely-nap- tárára. Így azóta is fennma­radt ez a körülbelül kéthetes csúszás — adja magyarázatát a már nem is olyan meglepő jelenségnek Alexov Lyubomir, a Délszláv Szövetséget Lóré­ven képviselő elnökségi tag­ja. — Mivel magyarok és szer- bek együtt élnek a faluban, ezért mindkét naptár szerint ünnepelünk. December 25-én a hivatalos munkaszünet miatt mi, szer- bek is otthon vagyunk szűk családi körben. A látványos kerti munkát ilyenkor kerül­jük, nem sértjük a magyar szomszédot. A karácsony esti összejövetelt, az ajándékozást mi január 7-én tartjuk. — Mennyiben más a szerb karácsony? — Nem állítunk karácsony­fát, helyette szalmát teszünk az asztal alá, a jászolt, a kis Jézus születési helyét jelké­pezve. Az asszonyok karácso­nyi kenyeret sütnek, mézes, diós rétest, díszes kalácsot, melyet búzakalásszal, virá­gokkal varázsolnak szemet gyönyörködtetővé. Idén Mo­hácsról jött a zenekar, amely a bálozókat szórakoztatta. — A fiatalok ilyenkor dí­szes népviseletben ropják a táncot? — Sajnos nem. Az eredeti, íórévi népviselet elkallódott. Nincsenek hagyományt őrző ruhák, rekonstruálásuk sem valószínű. A falu szerb klub­ja ugyanis jelenleg nem mű­ködik — mondta gondterhel­ten Alexov Lyubomir, és az ünnepi hangulatából egy csa­pásra a hétköznapi problémák világába süllyedünk. — 1980 —84 között rengeteg TIT-elő­Hőmérő a terménytárolóba A korszerű mezőgazdasági üzemek modern gépeket, be­rendezéseket igényelnek. Az ő segítségükre siet a Sasad Ter­melőszövetkezet budaörsi műszerüzeme, ahol elsősorban me­zőgazdasági műszerek készülnek. Egyik új gyártmányuk az a silóhőmérő-rendszer, amely számítógéppel összekötve állan­dóan biztos és pontos információkat ad a hatalmas gabona- tárolókban elhelyezett termény hőmérsékletéről, nedvességtar­talmáról. Felvételünkön: a nyomtatott áramkörök szerelése (Erdősi Ágnes felvétele) adást, számos kiállítást tartot­tunk. Azóta egyre ritkábban jöttünk össze, s ma igény sem nagyon mutatkozik a lakosság részéről, de nincs is, aki meg­szervezze a programokat. A lelkes, fiatal tagok megnősül­tek, jelenleg építkeznek. A fi­zetésükből megélni nem tud­nak, ezért otthon is dolgoz­nak, így nem jut idejük tár. sadalmi munkában a falu ja­vára tevékenykedni. — A személyi feltételek mellett a tárgyiak sem a leg­jobbak. Klubkönyvtárunk a ráckevei Ács Károly Művelő- dési Ház felügyelete alá tar­tozik. A terem szűkös, szegé­nyes a berendezés, ilyehkor télen rettenetesen hideg, min-í dénütt ujjnyi vastagon áll a por. Nincs az a csalogató ren­dezvény, aminek kedvéért az emberek ide jönnének ké­nyelmes otthonukból, a színes tv, a video mellől. — De ha valaki főállásban vezetné a szerb klubot, érde­kes programokat szervezne, kényelmesebbé tenné a kul- túrházat, nem lenne remény az állóvíz megmozdítására? — Sajnos, mindez anyagi nehézségek miatt megoldha­tatlan. Erre a célra központi támogatást kapni szinte re­ménytelen. Nem kérdés — Nem tudnak a tanácstól segítséget kérni? — Tavaly megélénkült a nemzetiségiekkel való törődés. Én mindezt a magyar—román határon történtekkel, a mene­kültekkel való együttérzéssel is magyarázom. Nagyobb ér­deklődés nyilvánult meg a ha­zánkban élő nemzetiségiek iránt. A pártbizottság és a ta­nács komoly intézkedési ter­vet készített a nemzetiségi po. litika helyi megvalósításáról. — Milyen kérésük, követe­lésük van a szerbeknek? — Nehezményeztük, hogy a faluban nincs mindenhol két­nyelvű felirat, a táblákat az­óta már el is helyezték. Je­leztük, hogy egyre nehezeb­ben hozzáférhetők az anya­nyelvi újságok. A könyvtár­ban nincs megfelelő mennyi­ségű szefb nyelvű olvasniva­ló. Központi antennát szeret­nénk felállítani, hogy a ju­goszláv tévé adását minden házban tudják fogni. — Mi az itt élők véleménye; van nálunk nemzetiségi kér­dés? — Ez nálunk már régen nem kérdés. Ebben a faluban nem az a fontos, ki milyen Az alant felsorolt állásajánlatokról részletes felvilágosí­tást adnak az érdeklődőknek a Pest Megyei Munkaügyi Szol­gáltató Irodánál (Budapest XI., Karinthy Erigyes u. 3.), tele­fonon a 850-238, valamint a 850-411 (140, 191 és 192-es mellé­ken), illetve a körzetben található tanácsi közvetítő szervek­nél, a helyi tanácsok munkaügyi szakigazgatási részlegeinél. A Pemü Műszaki Cikkek Gyá­ra műanyag-feldolgozó szakmun­kást, villanyszerelőt, hidraulikai lakatost, gépszerelő lakatost ke­res. Államigazgatási szerv felvenne jogi előadót, pénzügyi előadót (felsőfokú végzettséggel) adóügyi munkakörbe, EPTEK Vállalat műszaki osz­tályvezetőt keres (felsőfokú vegy­ipari végzettséggel). Bér meg- ewezés szerint. Kőfaragó és Mflkfiipari Szövet­kezet kőfaragó és műköves szak­munkásokat, illetve betanított munkásokat (lehet kőműves is) keres. Bér megegyezés szerint. A Kerepestarcsai Családsegítő Szolgálat pszichológust keres. Bér megegyezés szerint. A Penomah ceglédi gyára fel­vesz gyári bér- és munkaügyi osztályvezetőt (pályázat útján) és pénzügyi osztályvezetőt. Bér meg­egyezés szerint. Az Eszakmagyarországl Kőbánya Vállalat, Tárcái, bányamérnököt (lehet kezdő) keres. A PROMONTORVIN Vállalat bérosztélyvezetőt keres. Pest Megyei Államigazgatási Szerv felvesz: Romayor gépkeze­lőt. A VtZÉP Vállalat vecsési üzeme lakatos, asztalos, hegesztő, esz­tergályos szakmunkásakat kére*. Munkásszálló van. Tanfolyam az egyenlőségért Ismeret és hivatástudat Időnként meglepődünk, ha a foglalkozások már-már végte­lennek látszó listáján feltűnik egy-egy különleges hivatás. Művelői viszont nem különde-' ges emberek, adottságaik alig térnek el a másokétól. Legfel­jebb az elhivatottság érzése erős a maguk választotta pá­lya iránt. Ilyen foglalkozás például a szívósságot, humá­nus meggyőződést követelő cigánycsalád-segítőké, a gyer­mekvédelemmel foglalkozóké. Nekik és az egészségügyi dol­gozóknak, szociálpolitikával foglalkozó tanácsi alkalmazot­taknak rendez speciális tan­folyamot Kerepestarcsán az idén a Szociális Munkások Or­szágos Egyesülete, a Kerepes- tárcsái Családsegítő Szolgálat és a Kerepestarcsai Cigány­klub. , A továbbképzés célja olyan Kéményseprők autóval Mesterek talpig feketében Babonák és anekdoták kö­tődtek valamikor a kémény­seprők mesterségéhez. Régeb­ben másért volt nagyobb a tekintélyük, mint ma. amikor egyre kevesebben folytatják ezt a foglalkozást. így volt egy ideig, de mintha egy ki­csit most javult volna a hely­zet. Erről beszélgettünk a kö­zelmúltban Kardhordó End­rével, a Pest Megyei Kémény­seprő, Cserépkályha-építő és Tüzeléstechnikai Vállalat igaz­gatójával, aki elmondta, hogy közigazgatási területünkön 216 ezer ingatlanon 483 ezer ké­mény rendben tartását kell megoldaniuk egy esztendőben, mindössze kilencven szakem­berrel. Szinte el sem hinnénk, ha a vállalat vezetője nem közöl­te volna: a változó, bővülő vállalati profil ellenére ez a létszám alapjában véve ele­gendő arra, hogy beszedjék az évente esedékes díjakat, ki­tisztítsák é3 szakszerűen el­lenőrizzék a házak füstcsa­tornáit. köztük még a gáz­kazánok égéstermékeit kive­zető csövek állapotára is ügyeljenek. Az igazgató szerint egy ki­csit. mintha szívesebben vál­lalnának újabban ilyen mun­kát az emberek, ami talán egyes helyeken a némileg ke­Két nyelven — Sikerül-e a faluhoz köt­ni a fiatalokat? — Évekkel ezelőtt ez nehe­zebb feladat volt, mint ma — mondta Alexov Zsigmondné tanácstag, a Dunamenti Tsz könyvelője. — Budapest hiá­ba van közel, ott szint# nehe­zebb lakást kapni, mint itt épí­teni. A téesz megfelelő meny- nyiségű munkahelyet kínál, s emellett háztáji gazdálkodás­sal igyekszenek, a falu lakói többletjövedelemhez jutni. Hí. zót, marhát tartanaik, kertész­kedéssel, fóliás növényter­mesztéssel foglalkoznak. Ide köti a fiatalokat az is, hogy az iskolában, óvodában szer­bül foglalkoznak gyermekeik­kel. A Íórévi Iskolában első osztályban tanulják a szerb, másodikban a magyar, harma­dikban a horvát, negyedikben az orosz ábécét. — Az Itt felcseperedő isko­lások tehát mindkét nyelven jól beszélnek, megőrizve és átmentve ezzel a nemzetiség fennmaradását jelentő hagyo­mányokat, népszokásokat. Mindent elkövetünk azért, hogy szerb nemzetiségű óvó­nőket, tanítónőket hozzunk Lórévre. Jelenleg az óvodá­ban, a képesítés nélküli Alexov Milánná mellett, a ta­nári végzettségű, de gyesen levő Miatovics Julianna dol­gozik négyórás munkaidőben. Az iskolában a nyugdíjba vo­nult Radasin Bogojubnétöl a pályakezdő Ivanov Szófia vet­te át a váltóbotot. Mindez nagyon fontos szá­munkra, hiszen úgy gondol­juk, az anyanyelv elhagyása, a családok hagyományápolásá­nak megszűnése nagyon le. hangoló. Németh Andrea

Next

/
Thumbnails
Contents