Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-23 / 19. szám
1989. JANUAR 23., HÉTFŐ 3 SZÁJTÁTVA Szekér Először a véletlen művének tartottuk. Majd szerkesztési ügyetlenségnek. Rá kellett jönnünk: egyikről sincsen szó. Annál inkább szó van bizonyos — ismerős — logikáról. Először a véletlen müvének tartottuk, hogy ugyanan- íak a szerzőnek a novellás- kötetéről is, meg az esszékötetéről is egyazon számában ad közre kritikát — hódolattal teljes „kritikát” — a patinás folyóirat. Majd szerkesztési ügyetlenségnek véltük, hogy ugyanerről a két kötetről a másik, a harmadik folyóiratban is egyszerre csak fontosnak tartották a méltatást. Amikor azután megsokasodtak a publikációk, rá kellett jönnünk: másról van szó. Arról van szó, hogy a szerző neve újabban gyakran felbukkan a híradásokban, közéleti események szereplőjeként. Nyilatkozik, kerekasztal mellé ül, vitarpűsorokon vesz részt, cikkeket jegyez, lapot szerkeszt ... és mindezt egy íj, izmosodó, ún. alternatív szervezet prominenseként. Mindezek legtermészetesebb állampolgári és ezen belül szerzői jogai az illetőnek. Amint legtermészetesebb szerkesztői joga az egyik, a másik, a harmadik stb. folyóirat vezetőjének, miről ír, írat, mit tesz közzé egy-egy szám lapoldalain. Mi akkor a gondunk? Miért lapozgatjuk szájtátva a folyóiratokat? Gondunk szinte semmi. Tálott szájunkat is csupán értetlenségünk mentheti, s érzéketlenségünk az új idők új szele iránt. Mert persze, hogy amióta világ a világ, ha egyszer egy szekér szaladni kezd . .. Szaladjon! Mindössze azon töprengünk, hogy a hamari, lelkesült publikációk két olyan könyvről szólnak, amelyek régen, másfél, illetve két esztendeje jelentek meg. Szinte visszhang- talanul. Igaz, akkor a szerző nem számított szalonképesnek; csak nem írnak égy ilyennek a műveiről?! Most viszont szalad a szekér . . . Lám, változnak a szekerek. Akik tolják, azok nem. Berendezkedtek a szekértó- lásra. A mindenkori szekerekére. Nem érdekes, ki ül a bakon. Nem érdekes, a szekér merre megy. Egyvalami az érdekes. Tolni lehessen... MOTTÓ Budaörsi pártértekezlet (Folytatás at l. oldalról.) radtunk, nemhogy elébe mentünk volna néhány eseménynek. Az ideológia helyzete pedig visszatükröződik a párttagságnak a párt politikája melletti kiállásában, amikor nem tudott magyarázatot adni — mert nem kapott — az egyre fokozódó gazdasági és társadalmi feszültségekre, majd az elemi erővel feltörő reformok szükségességére. Éppen ezért a marxista tudás és politikai kultúránk korszerűsítése ma a cél. Hogy a sokszintű vélemények összegzése egyértelműen mutassa nyitottságát, fogékonyságát s toleranciáját. Mindez szükséges ahhoz, hogy Budaörsön és vonzáskörzetében szerepe meghatározó legyen. Ezért törekednek arra, hogy a szépen cizellált határozatok helyett a vitázó, a meggyőző jelleget erősítsék. Persze ehhez a pártnak egy olyan nyitott házra is szüksége lenne, ahol húsznál többen is vitatkozhatnak... A beszámolót követő vitában huszonhármán kértek szót. Megtoldva saját tapasztalatukkal, újszerű ötletekkel a pártmunka megújításának hogyanját, mikéntjét. Hangsúlyt adva a nyugdíjasokkal való törődésnek, a lakóterületi alapszervezetek fokozottabb támogatásának, segítésének. S legalább ilyen fontos mai, változó világunkban az apparátus helyzetének, szerepének meghatározása. A javaslatok sorában figyelmen kívül nem hagyható az a felvetés — feladattervbe is került —, hogy az alapszervezeteket a párttagok érdeklődési köre szerint kellene szervezni. Elszakadva a munkahelyi, lakóterületi beskatulyázástól. Különleges szempontok A válogatós munkaadó Január 19-én csengett a telefon. Horváth Lászlóné, a Pest Megyei Lakatos és Épületkarbantartó Kisszövetkezet pilisi szakcsoportjának raktárosa, most a Hazafias Népfront Pest Megyei Bizottsága elnöksége, az országos és a megyei cigányszövetség tagjaként közölte velem indulattól elcsukló hangon az észrevételeit. A munkahelyeken eluralkodott a fellengzős- ség. Az emberek már a jogaikért sem mernek szólni, mert azonnal megkapják: vegyék ki a munkakönyvüket! — Mondana konkrét példákat? — Hogyne. Piliscsabán működik többek között a hegyfalui tsz egyik egysége, ahol megtörtént, hogy nem fizették ki a szabad szombaton túlórá- zók munkabérét. .Miattuk le kellett utaznom a téesz központjába, mert hat hónapig nem számfejtették a panaszosoknak járó családi pótlékot. Mindezek után, ahogy ez rendeződött, Pilisen felmondtak a jogaikat követelő dolgozóknak, legalábbis ők ezt állítják. Es miután kereset híján új munkahely után kell nézniük, böngészni kezdték az újságokat. Hirdetés alapján hívta fel a hozzám fordulók közül például Oláh Béla, Balogh Sándor és Horváth Sándor a 279- 026 és a 279-025 budapesti telefonszámot, s annak 19-es mellékét, ahol a legnagyobb megdöbbenésükre kérdéssel válaszoltak: — Maguk cigányok? — Azok — mondták a kérdezettek, akik úgy vélték, becsületes és dolgozni akaró magyar állampolgárnak ezt nem kell titkolnia. — Akkor tegyék le a telefont! Nincs munka! — hallhatták elképedve a vonal végéről. — Nem lehet igaz — véltük mi a szerkesztőségben, s kollegámmal feltárcsáztuk a megadott számot, melyen a csepeli Duna Mgtsz jelentkezett, délután három óra negyvenöt perckor. — Nem tudom kapcsolni a melléket — közölte egy női hang, mert azon a bérlőink tartózkodnak, egy kisszövetkezet emberei, akik akkor jön- nek-mennek, amikor akarnak, s megtalálni nagyon nehéz őket. K. T. I. Palántázás a fólia alatt Hámori Csaba, a megyei pártbizottság első titkára is elidőzött felszólalásában ennél az újszerű javaslatnál, mely kipróbálható. Miközben gazdasági, politikai életünk reformját elemezte, a szocializmus építésének régi modelljéről szólva leszögezte, az kimerült. E reformfolyamatok közepette a pártnak, s minden egyes tagjának az a feladata — ahogy hangsúlyozta —, hogy a folyamatok élére állva az esetleges káoszt, anarchiát elkerüljük. Hibás gyakorlatnak, régi rossz beidegződésünknek minősítette, hogy az állampolgárok helyett gondolkodtunk évtizedeken át, miközben az egyén küzdőképességének minősítése hiányzott. Ez is oka a szürkeségnek. Kevesebb a tolerancia a párttagokkal, mint más embercsoportosulások képviselőivel szemben, ma, amikor a pártban stílusváltásnak vagyunk tanúi, részesei, amikor lehetővé tesszük a nézetek sokféleségét. Elszakadva attól a hibás ideológiai tézistől, miszerint akkor van pártegység, ha ideológiai, politikai és cselekvési egységben vagyunk, politikai egységet kell alkotnunk, s az erőket összefogni szükséges. Megtanulni, elviselni a kisebbség létét, mert ha nem vagyunk velük szemben toleránsak, nem születhet, nőhet fel új. Eme átalakulási folyamatok közepette azonban a munkásokat sem veszíthetjük el, becsülve őket éppúgy, számítva rájuk, mint a kreatív szellemi képességre, a tudásra, megnyerve holnapunknak, céljainknak az értelmiséget és a fiatalokat. A vita összefoglalója után választásra került sor. A küldöttértekezlet huszonhét tagú, egytestületes — végrehajtó bizottság nélküli — pártbizottságot és munkabizottságokat választott. A pártbizottság első titkára ismét Szemethy Lászlóné lett. Titkárai Bartha István és Imre János. Imre János a városi pártbizottság politikai munkatársa, az apparátusi pártalapszervezet titkára volt. A titkári poszton erre a személycserére azért került sor, mert Mészáros Ceyza gazdasági területen kíván dolgozni, s felmentését kérte. Varga Edit A gödöllői pártbizottság első titkárának véleménye Együttműködés és politikai harc Gödöllőn három hónapja alakult meg a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezete, amely a múlt szombaton tartotta első közgyűlését. Ezen az ideiglenes vezetőség beszámolt eddigi tevékenységükről, elfogadták a helyi társadalmi programot, a szervezeti szabályzatot, munkatervüket, valamint megválasztották vezető szerveiket. A közgyűlésen arról is döntöttek, hogy kezdeményezik Gödöllő és Isaszeg országgyűlési képviselőjének, Cservenka Fcrcncnének a visszahívását. Megjelent és fölszólalt az ülésen Pekliné Joó Katalin, a gödöllői pártbizottság első titkára. Tőle kértünk tájékoztatást arról, hogy alakult a párt és az alternatív szervezet viszonya az eltelt hónapokban, illetőleg milyen álláspontot alakítottak ki a képviselő visszahívásával kapcsolatosan. — Mi már a szervezet megalakulásakor jeleztük, nem zárkózunk el az együttműködő viszony kialakításától, de erről csak az MDF programjának, szándékainak, törekvéseinek megismerése után tudunk nyilatkozni. Figyelemmel kísértük eddigi tevékenységüket, tanulmányoztuk a Gödöllői Mindenesben és más helyen közzétett publikációkat, megkértünk egy párttagot, vegyen részt nyilvános összejöveteleiken. Ott voltunk a városunkban tartott MDF- megyegyűlésen, s az ország- gyűlési képviselővel való találkozón, amely részben a gödöllői szervezet kérésére zajlott le. Már óit érződött a képviselő elleni föllépés szándéka, amit később a Hitel című lapban megjelent írás alátámasztott. — Amikor megtudtuk, hogy közgyűlésre készülnek, kerestük az ideiglenes vezetőséggel a kapcsolatot, hogy előzetesen megismerhessük és véleményt mondhassunk dokumentum- tervezeteikről. Kérték, várjuk, meg programjuk elfogadását és ennek alapján kerüljön sor az álláspontok egyeztetésére. Ennek ellenére még a közgyűlés előtt konzultáltunk a pártaktíva egy részével, szót váltottunk a városi pártbizottság gödöllői tagjaival, a városi tanács testületének kommunistáival. Ezek az eszmecserék gazdagították a formálódó megítélést és segítettek megfogalmazni néhány további követelményt, igényt, elvárást. — Véleményünk kialakításánál abból indulunk ki, hogy társadalmi életünkben az érdekek és vélemények sokszínűsége alulról jövő önszerveződő mozgalmakban, szervezetekben jelenik meg. Ügy gondoljuk, a ma még döntően alternatív szervezetek néven megjelenő kezdeményezések közéletünk tartós elemei lehetnek. Ezért fontos, hogy az MSZMP és a helyi pártszervezet is alakítsa ki álláspontját, viszonyát e tervezetekhez. Tartózkodunk viszont az elhamarkodott, kallő ismeretek hiányában fogant véleménytől, megalapozatlan kinyilatkoztatásoktól, mert ez már a kezdet kezdetén rossz vágányra viheti formálódó viszonyunkat. — Mint mondottam, a programot a közgyűlésen hallottam először, az alaposabb tanulmányozás még hátravan, s majd ezt követően tudunk róla nyilatkozni.-'-A* programban ugyanakkor — úgy tűnik — sok. pozitív elem van, sok mindennel egyetérthetünk, számos pontjának megvalósításában esetleg együttműködhetünk. Olyanok is vannak persze, amelyekkel nem azonosulhatunk, s olyan megfogalmazások is, amelyek jelzik: a szervezet — mint a közgyűlésen is elhangzott — Erről olvastam Magyarországon születtek Lecsendescdett a határ. A fóliák alatt azonban már hozzáláttak a palánták kiültetéséhez, hogy tavasszal mihamarabb friss zöldség kerülhessen a fogyasztók asztalára. Képünkön: Örkényben, Horváth Mihályék háztáji fóliájában, hozzáláttak a paradicsompalánták szétültetéséhez Ügy örülök. Hű de boldog vagyok. Alig bírom már magamban tartani, hogy miért: Magyarországon született az új amerikai kapitány. Milyen kapitány? Ne tessék ilyet kérdezni. Nem az, aki a flottillánál szolgál. Egy korvettkapitány kinevezését megírták volna a magyar lapok? A focisták új kapitányáról van szó. Hát persze. Több orgánumban olvastam, az Egyesült Államok labdarúgó-szövetsége úgy döntött, a 47 esztendős, 1941-ben Magyarországon született Bob Ganslert bízza meg a válogatott szövetségi kapitányi teendőinek ellátásával. A Gansler család — fűzték hozzá a lapok — a második világháború után előbb az NSZK-ban élt, majd 1952-ben települt át az Államokba. Így ám. Arról a csekélységről megfeledkeztek az orgánumok, hogy a második világháború után évekig senki sem élt az NSZK-ban, hiszen az állam- alakulat 1949 őszén jött létre az amerikai, az angol és a francia megszállási övezetben. A Gansler család valamelyik megszállási zónában élt. Talán éppen az amerikaiban. A kis Robika megismerkedett amerikai katonákkal, azok adtak neki csokoládét, attól fogva nem lehetett bírni a fiúcskával, mindenáron az Államokba akart menni, ahol kása helyett csokit lehetett enni. Mivel a világháború után nagy szegénység volt a leendő NSZK-ban, az emberek éheztek, fáztak, s a betelepülőkre ferde szemmel néztek, mert azt a kicsit, ami volt, meg kellett velük osztani. Bennem nyomban ágaskodik egy kérdés: miért élt a Gansler család a világháború után valamelyik nyugatnémet megszállási övezetben? Lehetséges, hogy azért, mert kivitték őket. Mint Joschka Fischer famíliáját. Tetszenek tudni, Fischer Józsiról van szó, az NSZK-szerte ismert zöldpárti képviselőről, ö itt kezdett cseperedni valamelyik megyei községben, aztán bevagonírozták őket, s gyerünk kifele. Ott kint pedig folytatódott a csepere- dése, fölnövekedett és kibontakozott. S noha keveset élt ebben a honban, nem feledkezett meg róla, amit a Joschkával országnak, világnak bizonyít. Pár éve, amikor nagy sajtója volt itthon Fischer Józsinak, az egyik orgánum így fejezte be cikkét: Joschka, gyere haza. Joschka azonban nem jött. Lehet, hogy nem egy vándorló típus. Ha nem vitték volna, itthon marad. Kivitték, ott nőtt föl, ott bontakozott ki, ott marad. Talán még örül is egy kicsit, mert itthon aligha bontakozhatott volna ki zöld- pártisága. Sajnos, ezt mások is elmondhatják magukról. Gondoljanak Staller Icukára. Öt nem vitték. Ű ment. Érezte magában a belső feszültséget, aminek mibenlétéről akkor még semmit sem tudott, legföljebb annyit, hogy itthon ez nem törhet felszínre, nem bomolhat ki. Olaszhonban kibomolhatott. Itthon semmi esélye sem lett volna. Hát most is hogy föl voltak háborodva némelyek. Hogyan engedhették meg, kérdezték indulatosan. Mert mi még itt tartunk. Fölháborodnak, ha valaki pántos ruhában mutatkozik a tévében. Staller Icuka nem lopott holmit mutogatott. Csupán azt, amit a természet adott neki, ami kinőtt rajta. A macit pedig vásárolta. Azt hiszik, ez a Gansler Robi érvényesülhetett volna itthon? Olvassák el a legújabb hazai kapitányválsággal foglalkozó cikkeket. Mi az írások központi témája? A pénz. Hány ezret kapott a kapitány, a játékosok forintban és valutában. Hány százalékot kért a kapitány a prémiumból forintban és dollárban. Ekörül forog itten minden. Márka, jen, dollár. Ez az új magyar szentháromság. Az Államokban másképp van ez is. A labdarúgók ottani elnöke elmondta: Gansler kiterjedt nemzetközi gyakorlata, a fiatalokkal való kivételesen jó bánni tudása a biztosíték arra, hogy a felnőtt válogatott élén is megállja majd a helyét. Úgyhogy ő sem fog hazajönni. Nem fog forinttal meg dollárral bajlódni, amikor őt a fiatalok érdeklik. Dollárja különben is van. Abból veszi a csokit. Kör Pál tájékozatlan bizonyos kérdésekben. — Állást kell foglalnia a testületekben abban a kérdésben is, amelyben erőteljes a véleménykülönbségünk az alternatív szervezettel, amelyben nem együttműködés, hanem sokkal inkább egyfajta politikai harc várható. Ez a képviselő visszahívásának ügye, amely a közgyűlés napir rendjén külön pontként szerepelt. A témának két előadója volt, egyikük a visszahívás melletti, másikuk a visszahívás elleni érveket sorakoztatta fel. Elmondhatom, hogy kiegyenlített vita folyt, mindkét tábor csaknem azonos erőt képviselt, amit a szavazás is tükröz. Az azonnali döntés mellett 31-en, ellene 29-en szavaztak. A visszahívás ellen hatan foglaltak állást, húszán tartózkodtak a szavazástól. — A visszahívás pontos indokával adós maradt a tanácskozás, sokkal inkább annak célja formálódott ki a vita során: ezt a parlamentet nem tartják alkalmasnak az ország jövőjének formálására. Ez irányú kritikájuk fogalmazódik meg az akció meghirdetésében, a visszahívást alkalmas eszköznek tartják a probléma megoldására. Arra számítanak, hogy ennek nyomán vidéken is beindulhat a képviselők visszahívása, mely előbb vagy utóbb elvezethet a parlament feloszlatásához és új választásokkal alkotnúü t nyozó nemzetgyűlést hívhatnak össze. — Ügy gondolom, a kérdés horderejéhez nem fér kétség. Világos, hogy itt a parlamentről, legfőbb törvényhozó nép- képviseleti testületünk elleni fellépésről van szó, mely igen komolyan és közvetlenül érinti Gödöllő és Isaszeg településeket, az itt élő választó- polgárokat. Ennek alapján merem megfogalmazni, hogy komoly kritikával tudjuk csak kezelni azt a módot, ahogy a MDF az akcióját előkészítette. Miközben programjában széles körű nyilvánosságot hirdet, egy ilyen horderejű kezdeményezést megelőzően nem kereste a lehetőséget a települések vezető testületéivel arra, hogy az érvek és ellenérvek nyílt vitában formálódhassanak. Megelégedett azzal, hogy a közgyűlés nyilvánossága erre lehetőséget biztosít. — Nem tehettem meg, hogy ne szóljak hozzá ehhez a kérdéshez. Amellett érveltem, hogy a mai sok szempontból átalakuló és formálódó helyzetben sem lehet célunk a testületek szétzilálása. Ez a parlament, bár még nem az, amivé válnia kell, jelentős átalakuláson ment át az elmúlt években. Most tisztázódik helye, szerepe, a képviselői szerepkör. Éppen ezért nem tudunk egyetérteni az olyan akciókkal, melyek nem hoznak érdemi megoldást, de általuk no az anarchia veszélye. Azon a véleményen vagyunk, hogy lépésről lépésre, megfelelő elemzés és értékelés elvégzésével kell túllépnünk a 60-as, 70-es évek döntési mechanizmusán, a pénzek elosztásának rendszerén. Méltatlan lenne településeinktől és érdemtelen is a képviselővel szemben személyét egy ilyen akcióban feláldozni. Ügy gondoljuk, sokkal inkább arra kellene figyelmünket és energiánkat fordítani, hogy megkezdjük a felkészülést a következő választásokra, amely már nincs is túlságosan messze. Más szervezetekkel — akár közösen is — tisztázni lehetne, milyen feladatokra, milyen érdekek képviseletére választunk a jövőben, milyen képességekkel rendelkező személyek biztosíthatják leginkább képviseletünket a parlamentben.
