Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-21 / 18. szám

8

Lilian

1989. JANUÄR 21., SZOMBAT

Francesco Ghirelli:

Umbria jelene és jövője

Ma egy modern £s demokratikusan fejlett tartomány Umbria, de jelen vannak itt akut hatalmi problémák, a demokrácia problémái, és kialakultak új egyenlőtlenségek is. A 70-es éveket — az országos folyamaton belül — jelentős fejlődés jellemezte az új tartományi önállóság (autonómia) terén, a szociálisan és politikailag is jelentős javak és a jogosítványok újraelosztása tekintetében. Umbriát néhány hagyományos ipari (acél-, vegyipari) létesítményen kívül a nagyon elterjedt kis- és közepes vállalatok jellemzik. Az adatok, a növekedési mutatók jelentősek, néhány szektorban a legmagasabbak Olaszországban.

A korábbi és strukturális gyengeségek miatt (ezek termelési, főként azonban kulturális gyengeségek, amelyek megtalálhatók a vállalkozási kapacitások területén és nem kevésbé tetten érhetők azoknak a modern tudományos központoknak hiányában, melyek képesek lennének a fejlődés alapjait képezni) nem csökkennek a távolságok az ország fejlettebb vidékeihez képest. Végül is el lehet mondani, hogy a 70-es években egy jelentős, de törékeny pozitív növekedés regisztrálható. Ezzel a fejlődési folyamattal fordult szembe a 70-es évek vége és a 80-as évek fordulójának neokonzervatív hulláma. Olaszország legfejlettebb területein lelassult a fejlődés; Umb- riában pontosan a 70-es évek folyamatának korlátái miatt nagyon súlyos ellenhatás alakult ki (annyira, hogy az néhány mutatóban Umbriát a déli tartományokhoz közelíti).

Mindebből egy politikai kérdés következik: a tartomány átalakulásának, fejlődésének mai szakaszában milyen mértékben és milyen alapokon lehet a helyi önkormányzatokban nemcsak baloldali többséget, de a társadalmi, a termelő- és demokratikus erők tartós és szilárd összefogását felépíteni, melyben jelen van a szükséges tagoltság és az újrakezdés konszenzusa?

A legélesebb probléma az, hogy hogyan lehet megtalálni a demokratikus alanyokat, hogyan lehet biztosítani sokféle jelenlétüket (pártok, tömegszervezetek, szakszervezetek, társulások, csoportok, intézmények, kulturális és tudományos erők, férfiak és nők, fiatalok, az egyes állampolgárok stb.) Umbria tartomány általános és minőségi felépítésében, valamint egy olyan politikai program meghatározásában, mely értékeli az egyéniséget és érvényre juttatja a társulások különböző értékeit és formáit. Megnyerésük arra kötelez bennünket, hogy magáról a politizálásról új módon gondolkodjunk és arra késztet, hogy más pályákat és csomópontokat határozzunk meg.

Ezek sokkal tagoltabb és társadalmilag gazdagabb pályák és csomópontok, mint amelyekben az elmúlt években gondolkodtunk és amelyek intézményesítve lettek. Mi változott meg radikálisan Umbriában ? Mi változott meg az umbrial kommunisták számára? Mi az az ok, ami miatt a diszkontinuitás elemét be kell vezetni? Valóban új politikai korszak előtt állunk, mely alapvetően változtatja meg a tartományi felállást és mély megújulásra kötelez minden területen.

Umbria fejlődési és növekedési korszaka a munkásmozgalom (a dolgozók ereje, szervezett kapcsolatai, az intézményi hálózat vezetése és politikája stb.) és a kiterjedt vállalkozások szubjektumai közötti komoly és dialektikus kapcsolaton keresztül valósult meg. Ez egy gazdag korszak volt, mely létrehozta a társadalmi és vállalkozói erők nagyobb autonómiáját. Ez az időszak valóban kivezető út volt a Kereszténydemokrata Párt alárendeltségéből, amely lehetővé tette egy új, a szabadság jeleit magán viselő és eredeti folyamatokat felmutató pálya kimunkálását. Mindez egy kiemelkedő értékű ütközések és kölcsönhatások folyamatában valósult meg: ez magas minőségi szakasz volt, amelyben a politikai hangsúlyokat a fejlődés sajátosságai — az osztályok közötti viszonyok, a demokrácia minőségi jellemzői — határozták meg. Azt lehet mondani, hogy erre épül a társadalmi kompromisszum, mely egy hosszú szakaszt stabilizál és amelynek leglényegesebb jellemzőit a következőkben lehet összefoglalni:

— a termelőbázisok kiszélesítése;

— a foglalkoztatási szintek bővítése a nem mezőgazdasági szektorban;

— a „kormányok” (tartományi — megyei — városi stb.) akciói, melyek jobb életkörülményeket, pozitív feltételeket biztosítanak a termelőtevékenységek számára;

— a „részvétel” eredeti fejlesztése.

Ezek a jellemző tények, a folyamatok összeadódnak és kereszteződnek néhány ellentmondással:

— olcsó emberi munka (még ha határozottan jobb feltételek mellett is, mint induláskor);

— hitelkönnyítések és -ösztönzések;

— városi és ipari területek hasznosítása ;

— a környezet nem teljes körű védelme.

A leírt fejlődési folyamatban a Kereszténydemokrata Párt által javasolt válasz minőségileg nem fogja át a maga teljességében és közvetlenségében a problémát. Olaszország relatív többségi pártja újraszervezi Umbriában hatalmi rendszerét „stratégiai kérdésekben”:

— tudományos kutatás és egyetem;

— hitelrendszer;

— kereskedelmi kamarák és államapparátus ;

— infrastruktúra és az állami megrendelések stb. területén.

Ezek a hatalmi lépések ellentmondásosak, tendenciózusan ellenségesek minden autonómiára törekvő tervezési akcióval szemben, sőt álAssisi központjában, szinte uralva a települést, áll a ferences rendi kolostor és templom

landósítják az elmaradottságot az űj

fejlődésmodell által követelt szükségszerűséggel szemben. És ezen a képen belül ütköznek egymással a 80- as éveket jellemző folyamatok:

— anarchiát, válságot és szerkezetátalakítást okozva, alapokig veszélyeztetik az elterjedt vállalkozások területi rendszerének jellegét;

— vitássá teszik a demokrácia szintjeit és helyszíneit;

— kultúrákat változtatnak meg és a „közös érzékelés lehetőségét” is.

Ebben van az újdonság: megtörik a társadalmi kompromisszum, széttagolódnak azok az erők, melyek „létrehozták” azt, a kép teljesen megváltozik. E társadalmi kompromisszum megtörése visszafordíthatatlan, megváltoztathatatlan tény! Ettől a megállapítástól kell újraindulni.

Milyen értékelést lehet adni az umbriai baloldali erőkből álló kormányzatok minőségéről és a tartományok szintéziséről?

A tartományi tapasztalat egy magas fokú politikai és demokratikus időszakot jelez, mely Umbria életében és történetében először tette lehetővé, hogy identitást szerezzen magának. Az elmúlt éveket a központi kormány olyan politikája jellemzi, amely meghatározó volt a tartományok kezdeményezőképességének komoly elnyomása terén, megtörte és visszafordította a megtervezett irányvonalat. Bár a neokonzervatív politikákkal szembeni támadás erős nemzetközi szinten, valamint az ötpárti kormánykoalíció koncentráló politikájával szemben is, de nem kétséges, hogy visszalépés történt az autonómiáért küzdő demokratikus és baloldali erők részéről,

A mai -realitások megkövetelnek egy olyan új tartományi intézmény- rendszert, mely a gazdasági demokráciából, a tervezésből, az „új típusú vezetésből” indul ki, összeköti a hatékonyságot az állampolgári jogok érvényésítésével és definiálja a demokrácia új eszközeit. Ma sürgető- leg jelentkezik a tartomány intézményének újraszervezése, itt az ideje a vezetés és irányítás megújításának, hogy reális szervvé váljék, mely képes hozzájárulni a várősok és Umbria területi új identitásának felépítéséhez.

Teljes mértékben érvényre kell Juttatni a tartományi autonómia látásmódját, mely nyitott az ország nagy problémái iránt és így résztvevője az alapvető döntéseknek; ez lényeges tényezője az egész rendszer demokratikus működésének, a tartományi és állami rendszer hatékonyságának, igazán tiszteletben tartva a köztársaság megoszthatatlan egységét.

Íme a válasz arra a kérdésre, hogy miért van szoros kapcsolat az intézményi reform, a kibontakozási és a politikai reform között, mert csak együttesen vezetnek a tartományi politika megújulásához, éppen egy olyan tartományban, mint Umbrva, amelynek történetében a baloldali erők és az OKP jelenlétének megvoltak a maga karakterikus vonásai.

A demokrácia a jogok, a hatalmi jogosítványok, a munka mind olyan kérdések, melyek — a magúk különbözőségével és érvényesülésével — összefoglalják az intézményi reform folyamatát, az umbriai és az össztársadalmi politikai változásokat. Meghatározzák egy új társadalmi modell: a gazdaság és a hétköznapi élet, az álam és társadalom új viszonyának visszautasíthatatlan szükségességét. Tehát a gyökerekig le kell menni: az a társadalmi kompromisszum, mely a 60-as és a 80-as évek közötti időszakban a fejlődést garantálta, véglegesen megbukott, a régi történelmi baloldali blokk összetöredezett — teljes mértékben egy átmeneti időszakban vagyunk, amelyben együtt vannak jelen a veszélyek, a kockázatok és a hatalmas lehetőségek is.

Umbria számára most az a legfőbb kérdés — amely alapvető feltétele annak, hogy ellensúlyozza a fejlődési folyamat gyengeségeit —, hogy tud-e válaszolni a 80-as évek szerkezetváltása következtében bekövetkezett mély torzulásokra és be tudja-e hozni a súlyos következményekkel járó lemaradást. Ezt nagyon egyszerű és tiszta fogalmakkal össze lehet foglalni : erősíteni kell a fejlődést. És ebben a kontextusban felvetődik az a probléma, hogy meg kell határozni ..ama bizonyos környezetnek” a megteremtéséhez szükséges feltételeket, nemcsak a termelő szférában, de a tudományban, a környezetvédelemben, a modern eszközök, a demokrácia létrehozásában is. Ezért helyes Umbriát olyan tartománynak tekinAz egyszerű, kör alakú perugial dóm még az V. században épült

teni, mely a haladásért folytatott harc alapja és forrása lehet. Itt rejlik a kapcsolódás lehetősége a modem viszony létrehozásához, mely képes meghaladni minden korábbi gyakorlatot. Ugyanitt találkozik a 60-as évek időszaka a mával, amikor a tartományi , autonómiára törekvés elindult és azután a 70-es évektől kezdődően realizálódott.

A cél az, hogy újfajta életminőséget érjünk el Umbriában, és éppen ez a minőségi választás lehet az új összekötő kapocs, mely széles frontot hozhat létre, és életet adhat egy, a 2000-es évekre szóló terv kidolgozásának. Erősíteni kell Umbria új és autonóm indentitásának fejlesztését, mely képes arra, hogy az aktuális nagy folyamatokon belül legyen — ez képviseli ma a tartományi politika új terrénumát.

Az uj es tartós reformterv — a tartományokban és a városokban egyaránt — nagy értékek, új prioritások létrehozását tűzi ki célul. A főtengely, a politika „szíve”, világos az állampolgárok számára: a fejlődés, a demokrácia, a gazdasági demokrácia. Mindezek metszik az Umbriát megváltoztató események ,sebességét”, és egyúttal előre jelzik új kérdések felmerülését is.

A Buitoni-Peruginát megvette a Nestlé, ez erősíti az aggodalmakat és fokozza a tartomány életével kapcsolatos bizonytalanságokat. A legnagyobb umbriai vállalatok sorsát illetően is (Térni Acélművek — Perugi- na — Elettrocarbonium stb.) sok a kérdőjel. És mindez akkor történik, amikor kérdések sokasága merül fel a vezetéssel és az umbriai termelőapparátus dinamikus részét képviselő kis- és középvállalatok minőségével kapcsolatban. Ezekben a hónapokban nagyon markánsan megfogalmazódnak az országosan stratégiainak számító szektorok, a kohászat, az élelmiszeripar, vegyipar körüli kérdések, előtérbe kerülve a politikai vezetéssel, a demokráciával, az értékekkel kapcsolatos dilemmák.

A piacok kiterjesztése, a gazdaság nemzetközi méretei, a gazdaság és a pénzügy mind szorosabb kapcsolata olyan létező elemek, amelyekkel számolni kell. Felmerül a kérdés: az olasz államnak milyen szerepet kell betöltenie és milyen politikát kell megvalósítania abban a valóságban, mely nagy lépésekkel közeledik az 1992-es Közös Piac felé és az 1999- es vámrendszer-megszüntetés felé? Ehhez nem lehet csak asszisztálni, várni, új kormányzati tettek szükségesek, új szabályok, új döntési és demokratikus mechanizmusok, új tervezés.

Az állam fellépése elengedhetetlen feltétele annak, hogy a jelenlegi rendszer elkerülhetetlen átalakulása irányított legyen, mégpedig az ország általános érdekei és a gazdasági-társadalmi egyensúlyok szerint. Ha ez nem következik be, akkor Umbria és Olaszország gazdag vállalati hálózata megszűnik és alárendelt, alávetett helyzetbe kerül az európai és a világpiacon. Erős iparpolitikára, a köz- és magántulajdon összhangját megteremtő politikára van szükség, hogy reálisan értsük és értelmezzük Európát és a világot. A baloldal számára ez azt jelenti, hogy újra kell gondolni a gyökereket, a „nemzeti út” eszméjét, megnyerni — legalább

európai méretekben — a tartományi autonómiát támogató erőket és meghaladni a nyílt vizeken evezés modelljében való gondolkodást. Az egyetlen helyes döntés: az átalakítás jellegzetességeit erősíteni azokkal szemben, akik a racionalizálás gondolatát úgy értelmezik, hogy a demokratikus teret kell leszűkíteni és hagyni a dolgokat a maguk útján menni. A kijelölt folyamat gazdag, élő, innovatív, de ha nincs határozott országos politika, akkor a veszélyek komolyak lesznek. Hogyan lehet „fejlődési környezetet” teremteni — amelyben erősek a tudományos tartalmak, a tettrekészség, a magas szintű technológia (telekommunikáció, információs rendszerek stb.) —, ha Olaszország nem ebben az irányban halad? Umbriában megkezdődött egy fejlesztési koncepció kimunkálásának folyamata, kiemelten a köz- és a magántulajdon, a tudomány és a termelés, a tudomány és a piac közötti új kapcsolat meghatározására. Ennek értelmében arra gondolunk, hogy nagy fejlesztés szükséges a műegyetemen, a fejlett és speciális technológiákat kutató és oktató intézményekben: létre kell hozni egy olyan kutató-oktató központot, mely az anyagfizika és a műszaki kérdések összefüggéseivel foglalkozik.

Ma a világméretű verseny abban folyik, hogy a termelési részt menynyire egészíti ki az intelligencia, a kutatóközpontok, a ,környezeti gazdaság” (tudomány, kultúra stb.).

Egy európai, modern baloldali politikai párt platformjába nagyobb versenyképességet kell beépíteni a politikai és eszmei alapokat illetően, melyben erős és nagy értékeknek kell lenniük, melyek képesek az új prioritások kialakítására. A nemzetközivé válás, ahogy ezt megmutatta a Perugina — Buitoni — De Benedetti — Nestlé ügy; a Temi Acélművek kohászati terve; a vegyészeti Elettrocarbonium ; az Ellesse — Reebok textilgyár, stb. esete, új, az alapokat érintő konfliktust hoz létre. Alapvetőbb tényekre mutatnak rá: önrna- gurk és a folyamatok ellenőrzésének kérdésére, az identitás, az ismeretek, az információk, új szabályok, a demokrácia útjainak problémáit vetik fel: a technológia fejlődése jelenthet kisajátítást, távolság létrejöttét, de másfajta megközelítésben és hasznosításban nem anyagi gazdagságot (iskola, kultúra, művészet, tudomány, stb.) is jelenthet. Olyan eszközt, amelyen keresztül a törté- nel mi-kulturális-művészeti örökség, a kézművesség magasabb minőségre tehet szert (Ovietoi-terv — alternatív mobilitás; a Trasimeno tó rendezési terve, hajózása stb.).

A munka, a feladatok, a munka, idő, nemcsak jutalom, de új azonosulási gondokat is jelent a munkások és a dolgozó nők számára, nemcsak az egyes vállalattal, de a társadalom és a rendszer egész szervezetével szemben; a nemek ellentmondása terén, mely fontos terepe az emberi felszabadulásnak és a társadalmi átalakulásnak.

És nekünk, umbriai kommunistáknak az eredeti tapasztalatok termékeny alkalmazására van szükségünk, mert az „Umbria európai tartomány” tartalma arra ösztönöz bennünket, hogy meggyorsítsuk egy új terv kidolgozását, mely félelmek nélkül méri magát mindahhoz, ami gyökeresen megváltozott.