Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-21 / 18. szám

1939. JANUÁR 21., SZOMBAT 3 A második 1^ Sándor-emíéknap Gödöllőn Akire hallgattak a madarak A MÁV elővárosi utasszállí- tásába bekapcsolódott a máso­dik hazai gyártmányú villamos motorvonat, a Budapest—Szob vasútvonalon. A 129 km,óra sebességgel közlekedő új sze­relvény négy kocsiját csatol­ták az első motorvonathoz, s így a csúcsforgalomban alkal­mazhatják a nyolc kocsiból álló gyors szállítóeszközt | Cserkészi el vény es öltöny öle, sötét papi civilek, és színes hétköznapi ruhák. Tegnap dél­előtt a gödöllői városháza ta­nácstermében e sokféle öltö­zék gazdái azért gyűltek ösz- sze, hogy részt vegyenek a költő, szerzetes, cserkészveze­tő és pedagógus Sík Sándor születésének századik évfordu­lója alkalmából rendezett egész napos emlékünnepségen. Körbejárt egy album, amelybe minden megjelent beleírta a nevét — a terem közepén ül­ve nyolcvan bejegyzést szá­moltam meg saját aláírásom előtt, de még az előtérben is álltak. A centenáriumi megemléke­zést — Papp István városi ta­nácselnök köszöntő szavai után — Kovács Sándor Iván egyetemi tanár nyitotta meg. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság főtitkári minőségé­ben bejelentette: május 25. és 27. között Pest megyei tago­zatalakító tudományos ülés­szakot tart a társaság Zsám- békon. A megyei tagozat élet­re hívását — amely az iroda­lom itteni kutatóit és párto­lóit tömöríti majd — Zsámbék és Gödöllő kezdeményezte, így ez a két helység ad majd otthont a májusi rendezvény­nek. Az alakulási ceremóniát követően tizenkét előadás hangzik majd el a Kisvárosok Pest megye irodalmi térképén összefoglaló témához kapcso­Tegnaptól emléktábla díszíti az Isaszegi úti ház kapuját (Vimola Károly felvétele) Napjainkban a közvélemény érdeklődésének, kritikájának középpontjába került a mun­kásőrség. Üjra és újra elhang­zanak a rádióban, televízió­ban, megjelennek a sajtó ha­sábjain olyan vélemények, amelyek megkérdőjelezik lét- jogosultságát, s elsősorban gazdasági oldalról támadják a szervezetet. Nyilvánvalóan ezek a jelen­ségek is késztették arra a nagykátai párt-végreh aj tó­bizottságot, hogy javaslatot te­gyenek a munkásőrség stá tusának, feladatának megvál­toztatására. A szervezettel kapcsolatban 1984-ben politi­kai bizottsági határozat szüle­tett, de szabályozta működését egy 1978-ban kelt miniszter- tanácsi rendelet is. Ezek tar­talmát javasolják a nagyká- ^aiak a jövőhöz, s a jelenlegi övetelményekhez igazítani. ;y javasolják, hogy helyezzék a munkásőrséget állami irá­nyítás és ellenőrzés alá, s von­ják ki a közvetlen pártirányí­tás alól. A bizalom erősítése és a közvélemény elismerésének visszaszerzése, valamint a tár­sadalmi bázis megtartása és szélesítése érdekében javasol­ják, hogy a kiképzés és a szol­gálat mind inkább munkaidő után történjen, s elősorban a közrend és közbiztonság meg­tartására, a rendkívüli esemé­nyek, elemi csapások követ­kezményeinek elhárítására korlátozódjon. Ugyancsak újszerű az a ja­vaslat, hogy a Magyar Nép­hadsereg költségeinek fokoza­tos csökkentése érdekében az alternatív katonai szolgálat kérdésében vegyék figyelembe a munkásőrséget is. Vagyis a bevonuló fiatal választhasson, letölti-e a katonai szolgála­tot vagy az alapkiképzés vé­gén leszerel, s utána legalább öt évig a társadalmi fegyve­res testületben vállal szolgá­latot. A nagykátaiak véleménye szerint ne tiltsák meg a mun­kásőröknek a helyi, lokális gazdasági sztrájkokban való részvételt, de tegyék számuk­ra kötelezővé ezekben az ese­tekben a rend, a fegyelem és a törvényesség betartását és betartatását. A javaslat ugyancsak újsze­rű, s ha nem tudnánk, hogy egy felelős párttestületé, akár lódva, s a háromnapos prog­ramot a két település környé­kére tett kirándulások egészí­tik ki. A megyei tagozat megala­kításának hivatalos bejelen­tése annyiban is kapcsolódott a tegnapi gödöllői rendezvény­hez, hogy a májusra tervezett előadások közé Sík Sándorral foglalkozó is bekerül majd. Kovács Sándor Iván megnyi­tója után Tolnai Gábor aka­démikus kapott szót. Ö az egykori tanítvány személyes élményeivel idézte meg a sze­gedi egyetemen oktató Sík Sándor alakját — azét a pe­dagógusét, akinek előadásaira az ottaniak szerint még a má- darak is berepültek. Feleleve­nítette első találkozásukat: a szerzetes-professzor túlságosan soványolta őt és csoporttár­sát, Ortutay Gyulát, hát napi tejadagokat fizetett elő szá­mukra. Szólt a minden tan­óránál hasznosabb Tisza-parti sétákról, a néhány hallgatójú magánszemináriumokról. Vá­laszt adott árra a kérdésre is mivel gyakorolt rájuk, egye temistákra' ilyen ’erős hatás tanáruk: erkölcsi biztonsága katolikus humanizmusa és ha talmas műveltsége ellenén sem tartotta magát tévedhe tétlennek, és gondolkodásr: nevelt a legjobb módszerrel - azzal, hogy hagyta őket gon dolkodni. Az ülésszak további felszó lalói a patrióta-költő, a líri kus, a Vigilia-szerkesztő és ! pedagógus Sík Sándorról be széltek, egy előadás pedig a: ünnepelt és Gödöllő kapcsola tával foglalkozott. A centená riumra díszes kiállítású meg emlékezés-kötetet jelentetett meg a Pest Megyei Múzeu­mok Igazgatósága és a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár, s egy-egy kiad­ványt az Akadémiai és a He­likon Kiadó. Délután emlék­táblát avattak az Isaszegi út 42. szám alatti házon, majd Sík Sándor szülei sírjának megkoszorúzása után kiállítás nyílt a városi Helytörténeti Gyűjteményben. A kastély­kápolnában a költő verseire írt kórusműveket hallgathatott a gödöllői közönség, végül este a szerzetes-író István király című drámáját mutatta be a veszprémi Petőfi Színház a vá­rosi művelődési központban. Mörk Leonóra A HÉT HÍRE ROMUNGRO 9 A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége a közös gazdaságok gazdálkodási helyzetét elemezte. 9 Háromnapos nemzetközi szociológiai kon­ferencia színhelye volt Veszprém. 9 Kiállítás.nyílt Bé­késcsabán, A magyar grafika külföldön címmel. 9 Keszthelyen megkezdte munkáját a VI. nemzetközi va­dászati egyetem. 9 A hét híre az is, hogy megalakult a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetsége. Titkok övezte, mostoha sor­sú népcsoport. A titkok már régen nem azok, a mostoha sorsból azonban még mindig maradt. A titkokat a tudo­mány oszlatta, oszlatja szét. Kiderült, hogy valamikor, az időszámításunk 5—10. száza­da közötti időben indultak útnak Eszak-Indiából. S elér­keztek a 15. század elején Közép- és Nyugat-Európába. Hazánkban az első olyan írá­sos emlék, amely említést tesz róluk, 1416-ból való. Szervezett letelepítésüket már megkísérelte Mária Te­rézia, majd II. József, ám napjaink tapasztalataiból is tudjuk: kevés sikerrel. Élet­módjuk, szokásaik, kultúrá­juk mássága sokféle hiede­lemre, előítéletre adott okot. Ezek gyökerei szívósak. Ne­hezen kitéphetők. A megyé­ben hetvenegy településen lelhetők fel a cigányságnak kisebb vagy nagyobb cso­portjai. Hetvenegyszer százfé­le megítélés, viszony, kap­csolatrendszer, életkörülmény, foglalkoztatási lehetőség, ott­honteremtési mód... A leír­takban nincsen semmi túlzás. Ez a valóság. Még mindig rengeteg múlik azon, egy-egy településen belül miként vi­Robbantják a sziki a rétegeket Tovább épül az erőmű Megkezdődtek a bős—nagy­marosi vízi erőmű alapozását előkészítő munkálatok Nagy­marosnál a Duna-mederben. Az elterelt folyó eredeti medréből az elmúlt hetekben kiszivattyúzták a visszama­radt víztömeget, s a 43 hek­táros munkaterületen már akár száraz lábbal is lehet közlekedni. A régészék végig is vizsgálták a medret ősko­ri leletek után kutatva, ám ném kerültek elő értékek (csupán hat rozsdás vasmacs­kát találtak). Miután az oszt­rák építők gépekkel eltávolí­tották a visszamaradt iszapot, most hozzáláttak a robban­táshoz. A Duna-fenék alatt húzódó sziklaréteget mélyítik ily módon, hogy az erőmű alapozását elvégezzék. Az el­következő fél évben összesen 550 ezer köbméter sziklát kell kirobbantani. A robbantások megkezdé­séről, illetve a további mun­kálatok menetéről az építés- vezetők falugyűlésen tájé­koztatták Nagymaros lakos­ságát. Eszerint egyelőre na­ponta egy alkalommal, déli 12 óra körül robbantanak, ám a dörejt a településen alig hallani. Ha ülősztrájk lesz Szentendrén Végleg bezárhat a Teátrum Az utóbbi időben nemegy­szer előfordult, hogy a sajtó különféle sztrájkokról volt kénytelen hírt adni. Az ülő­sztrájk azonban — legalábbis nálunk — még újdonságnak számít. Kétségtelenül szelle­mesen hangzik, ha a Hazafias Népfront szentendrei városi titkára, Benkovits György azt nyilatkozza; ha nem veszik komolyan a tiltakozásukat és nem szüntetik meg a szent­endrei Teátrum nézőterének környezetcsúfító vastraverzeit, s csak ül a hivatal a problé­mán. akkor őlk is leülnek a Fő téren, azaz ülősztrájk lesz. Az ügyben legjobban a Pest Megyei Tanács művelődési osztálya érintett, a fenyege­tés elsősorban neki szólt. Va­jon mi a véleménye az el­hangzottakról dr. Novák Ist­ván osztályvezetőnek? — Az immár több mint két- évtizedes Teátrum az ország egyik legrégebbi, számos nagy sikert fölvonultató, közked­velt nyári színháza. Látogatói nemcsak a fővárosból és a Dunakanyarból kerülnek ki, hanem szívesen tekintik meg előadásait a turisták is. Szentendre és a Teátrum már összekapcsolódott a színház­kedvelőik és a külföldről ha­zánkat fölkeresőik tudatában. S ez nem véletlen, hiszen fölvonultatott értékei hatá­rainkon túl is ismertek. A Teátrum túlélte a sok helyen tapasztalható szüneteltetést, visszafejlesztést, elkerülte a megszüntetést. A hangulatos nyári előadások megszületésé­ben mindig szívesen vettek részt neves színészek, rende­zők. — A szentendreieknek töb­bek között az is a kifogásuk, hogy nem az eredeti szándék­nak megfelelő, a barokk kör­nyezethez illő darabokat ját­szanak. — Az elmúlt négy eszten­dőben éppenhagy új szín­folt volt, hogy a kedvelt víg­játékok mellett értékes víg- operákat is bemutattak, még­hozzá nagy szakmai és közön­ségsikerrel. A helybelieknek is tetszett Donizetti Szerelmi bájitala és Rossini Hamu­pipőkéje. Mindkét kimagasló előadás bizonyította: a szent­endrei Fő tér valódi színház lehet. — A város lakói szemében immár évek óta az ominózus nézőtér a legnagyobb szálka. — Sajnos nézőtér nélkül nincs színház. A jelenlegi meg­oldás valóban nem esztétikus, 6 öt hétig zavarja a város idegenforgalmát — éppúgy, mint Szegeden a Dóm téren, vagy mondjuk Salzburgban az ünnepi játékok idején. Ér­dekes módon azonban egyik városban sem terveznek ülő­sztrájkot. Mi is jobban sze­retnénk, ha azt az egy-egy előadáson megjelenő 700 em­bert korszerűbb, kisebb he­lyet elfoglaló, a tér hangu­latát kevésbé vagy egyáltalán nem befolyásoló megoldást találnánk. Eddigi próbálkozá­saink azonban nem vezettek eredményre. Szentendre Vá­ros Tanácsa — több más szerv­vel közösen — néhány hete pályázatot írt ki egy alkal­mas tribünre. Az bizonyos, ha elkészülnek a megfelelő ter­vek, sok millió forintos ki­adásra számíthatunk. Ma még az sem tisztázott, miből tud­juk rá a fedezetet1 biztosíta­ni. Ügy gondolom, reális szá­mítások szerint az 1991-es nyári szezonra készülhet el az új nézőtér. Szentendre Ta­nácsa egyébként az 1990-es évadot jelölte meg mint vég­ső határidőt. Ugyanakkor né­hány tanácstag fölvetésére az a gondolat is előtérbe került, hogy — ellentétben a koráb­bi határozattal — már az idén se engedjék felállítani a vas traverzeket. — Mi történik, ha ezt ko­molyan gondolják? — Vegyük a legrosszabb esetet; lehetséges, hogy nem lesz mód a nyári előadások megtartására. Ezzel hosszú hónapok felkészülését semmi­síthetik meg. A jelenlegi ne­héz gazdasági helyzetben ta­núi vagyunk annak, hogyan csökkennek napról napra a kultúra forintjai, hogyan ver­gődnek színházak és művelő­dési intézmények, kulturális közösségek a külső anyagi kényszer szorításában. Ma­napság könnyebb tíz értéket hordozó közművelődési kez­deményezést megakadályozni, mint egyet létrehozni. A sem­mire tekintettel nem lévő helyi megmozdulás eredményeként reális veszély lehet a Teátrum fölszámolása, s egyáltalán semmi biztosíték nincs arra, hogy mindezt valaha újra le­het teremteni. De akkor nem­csak a vastraverzek tűnnek el, hiszen ugyanakkor véget ér egy szép ívű alkotói folyamat, s egy intézmény megszűnik létezni. Erre mostanában saj­nos mind több példát láthatunk. Körmendi Zsuzsa selkednek maguk a cigányok, miről tesznek tanúságot a helyi vezetők, testületek, s nem kevésbé a lakosság. Sok múlik tehát a szubjektív té­nyezőkön, az érzelmek, az in­dulatok és a józan ész ismét­lődő birkózásán. Ez a birkó­zás már akkor elkezdődik, amikor rá kell venni a csa­ládot, engedje gyermekét óvo­dába. S ha ez sikerül, akkor következik az újabb bukta­tó: mit szólnak ehhez más szülők? A megyében több mint ezernyolcszáz cigány- gyermeknek adnak helyet az óvodák. A szám mögött szí­vós, kemény munkája áll a cigánycsalád-gondozóknak, óvónőknek, tanácsi emberek­nek, amint kemény munkát fejtettek ki az 1987-ben meg­alakult Pest Megyei Cigány­tanács tagjai, aktivistái is a siker, a gyermekek óvodába engedése érdekében. Valamikor éles különbsége­ket fedett a vlahi, a beás, a romungro megjelölés — ez utóbbi egyébként cigányul a magyar cigányoknak az elne­vezése —, amint az sem volt mindegy, ki tartozott például a lovara, a colara, a khelde- rara csoportba. A cigánysá­gon belüli rétegeződés koráb­bi éles különbségei eltűnő­ben vannak, s ez egyik lehet­séges eleme annak, hogy a mai felfogásnak megfelelően — amint a most megalakult szövetségnek ez a célja — megkezdődjék a nemzetiség­gé válás. Sok minden sorolható a megyében ezen a területen az eredmények közé. Rendsze­resek a gyermekek számára nyaranként szervezett élet­módtáborok. Tizennyolcra nőtt a cigánykluboknak a száma. Kerepestarcsán Cigány Közművelődési és Sportegye­sület alakult meg. Pomázon létrejött a megyei cigánybá- zisház. Sor került — például Monoron — ún. cigánytele­pek komplex egészség- és közegészségügyi ellenőrzésé­re. Az előbbiek tudatában sem feledkezhetünk meg arról: van a mérlegnek másik ser­penyője is! Roppant nehéz foglalkoztatási, otthonterem­tési gondok sűrűsödnek össze a cigányság egy-egy csoport­ja körül. A közülük kikerü­lő bűnözők társadalmi veszé­lyessége megnőtt, szaporodott az általuk elkövetett brutális bűncselekményeknek a szá­ma ... Itt is, ott is folytat­ható a felsorolás, bővíthető az eredmények és a gondok listája. Nincsen ok tehát csingerálásra, azaz a cigány­csárdás eljárására, mert még rengeteg a tennivaló. Egy Hollandiában tanuló magyar, Vályi István volt az, aki — 1776-ban — felfedezte a ci­gányság nyelvének indiai ro­konságát, s ő írta le: e nép lelkének zárját a türelem nyitja.., OkOS szavak, semmit sem vesztettek aktualitásukból. Kétezer felett van napjaink­ban a megyében az általános iskolába járó cigánygyere­keknek a száma, ők már sok mindent természetesnek tar­tanak, ami szüleiknek újdon­ság volt, bizalmatlanul szem­lélendő ismeretlen. Amibe lel­ki, tárgyi tényezők egyaránt beleértendők. Mert hiszen lel­ki tényezői vannak például annak, hogy elvétve találni csupán cigányt az idősek klubjaiban, napközi otthonai­ban ... hívják őket, de nem mennek. Igenek és nemek váltakozása tehát ma is a sorsuk szegélyköve. Ennek a sorsnak a jövőbeli alakulása éppen ezért közös ügye a ro- mungroknak és az — ung- roknak... Mészáros Ottó ALTERNATÍV SZOLGÁLAT ACÉLKÉKBEN? Javaslatok a munkásőrség újszerű feladataira valamelyik alternatív szerve­zetnek is tulajdoníthatnánk. Újra végigtanulmányozva azonban kiderül, hogy ponto­san igazodik napjaink követel­ményeihez, különösen, ami a munkásőrök foglalkoztatásá­nak kérdését illeti. A falvak­ban, kis településeken élő munkásőrök nagy segítséget jelenthetnek a rendőrség kör­zeti megbízottjának a szemé­lyi és társadalmi javak meg­védésében, a rend fenntartá­sában. A nagykátaiak javaslatukat továbbították a munkásőrség Pest megyei parancsnokához azzal a kéréssel, hogy ismer­tessék az illetékes párt- és állami szervekkel. M. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents