Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-20 / 17. szám
6 1989. JANUÄR 20., PÉNTEK Szabad idő - Hobby Egy felmérés tanulságai Mi a hosszú élet titka? Barátom, hörcsl Terrarium Krúdy Gyula író történetei ben gyakran szerepel Rezeda Kázmér, a többre érdemes, ínyenc agglegény neve. Az a kis jövevény, amelyik egy téli alkonyon befőttesüvegekben utazva házunkhoz került, több okból szintén a Rezeda Kázmér nevet kapta. Szíriái aranyhörcsög volt, rezedavörös bundában, amelyet — mintha sálja lenne — egy fehér csík övezett a nyakán. Agglegény volt, társ nem érkezett vele, s mint később kiderült, ínyenc volt a javából. Portáján, az üvegfalú kis terráriumbán hamar berendezkedett és éppen úgy viselkedett, mint ahogy azt családunk hörcsögszakértője jó előre jelezte; nagy rendezkedés- be Jogott. Szorgosan, igyekezettel hurcölászta egyik sarokból a másikba az odakészített puha rongydarabokat. Legjobban talán a kis kupac maradék fonal nyerte meg a tetszését. Ezt hörcsögösen a pofazacskójába gyömöszölte (nagy ég, mennyi fért bele és mekkora lett a feje!), úgy inait vele a másik szegletig. Ott kirakodott, majd fordult újra. Takaros kis kuckót alakított ki. A kapott csemegékből: a pirított szotyolából, dióbélből, falatka sajtból, almaszeletből szinte hegyet rakott. Szerette a túrót, a tejfölt ujjunk hegyéről nyalogatta le, élt-halt a tejcsokiért. Illemhelyül a terrárium egyik, szegletét választotta ki. Igényesen tiszta volt. Nappal aludt, ám sötétedés után felébredt, tett-vett, kezdődött az igazi „Rezeda-műsor”, Loholt ide-oda, eszegetett, bundáját tisztogatta. Időnként kiengedtük kis időre, hadd futkározzon a szobában. Hamar rájöttünk, nem árt szemmel tartani. Alaposan megkóstolta a szőnyeg rojtját, a szöszmöszt vitte magával fészkét bélelni. Éles fogait a szekrény lábán köszörülte. Először csak a fal mellett mozgott, később merészebb lett és a legváratlanabb helyeken jelent meg. Sajnos nem örvendezhettünk sokáig társaságának. Kázmér, mint minden hörcsi, rövid életű volt. Helyét azóta Rézik, Pufik, Morcok lakták, de Kázmér fogalom. Olyan több nem lesz. E. K. A felszabadulást követően 1960-ban mérték fel először az azóta elhunyt neves professzor, Haranghy László irányításával a százéves és annál idősebb népességet. Az akkoriban végzett népszámlálás adatai szerint 34 személy érte el, illetve haladta meg ezt a tekintélyes kort; közülük 23 személyt tudtak személyesen is felkeresni, és egészségi állapotát — azonos szempontok szerint — meghatározni. Több mint egy negyedszázaddal később, 1987-ben a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gerontológiai Központjának a vezetője, dr. Beregi Edit professzor asszony irányításával hasonló vizsgálatokat végeztek. Ekkor — a Statisztikai Hivatal közlése szerint — hatszorosára: 218- ra emelkedett a százéves vagy annál idősebb személyek száma; közülük 123 honpolgárunkat tudták személyesen is felkeresni. A 218 személyből mindössze 14-en éltek egyedül, és 18-an szociális otthonban. Nem mindegyikük járult hozzá ahhoz, hogy orvosi vizsgálatnak, kikérdezésnek vessék alá. Mint érdekességet kell megemlítenünk, hogy a hozzájárulok között volt, aki ekkor találkozott életében először orvossal... Matuzsálemek Szembetűnő, hogy hazánk nyugati felében több a matuzsálemi korú ember, mint a Duna—Tisza közén, vagy a Tiszántúlon. Az, hogy a magas életkort megért személyeknek túlnyomó többsége — kétharmada— nő, nem meglepetés. Jó eredménynek számít, hogy a 123 megvizsgált közül csak 13 volt állandó fekvő beteg, viszont 75-en egészségesnek voltak tekinthetők. Gondoskodni azért róluk is kellett: ezt többségükben a családtagok végezték. Ami a legfontosabb: általában jó alkalmazkodóképességű, kiegyensúlyozott emberek voltak e százévesek, túlnyomó többségük megőrizte hajdani nyugodtságát, jó kedélyét — bár kétségtelenül akadt köztük zsörtölődő, rossz természetű ember is. Megszívlelendő tanulság: megfigyelték, hogy a legtöbb százéves vagy annál is idősebb ember tevékeny, dolgos életet élt, sőt jó részük még ebben a magas életkorban sem tölti tétlenül a napjait. Olyan személlyel találkoztak a kutatók, aki százéves korán túl is naponta főz friss, meleg étéit a fiának. Foglalkozás szerint Osztályozták a felmért matuzsálemi korú személyeket eredeti foglalkozásuk szerint is. Túlnyomó többségük (88 fő) a mezőgazdaságban dolgozott. 28-an voltak szellemi dolgozók; közülük csak 12-en rendelkeztek felsőfokú végzettséggel; az ellenpólust 15 olyan személy alkotta, aki sem írni, sem olvasni nem tudott; A szellemi foglalkozásúak aránya — különösen, ha ezt a tanulmányok végzésének időpontjára, tehát körülbelül a századfordulóra vetítjük visz- sza — meglepően magas, hiszen akkoriban jóval kevesebb volt egyrészt a szellemi dolgozók, másrészt a felsőfokú végzettségűek aránya a népességen belül. Gondoljunk csak arra, hogy a századforduló idején az érettségi „fogalom” volt, az „úriemberség” kritériuma, mely számos hivatalnoki pályára belépőt biztosított. Külön érdekesség, hogy a szellemi Joglalkozást végzők — az orvosi ellenőrzés tanúsága szerint — szellemi képességeik tekintetében általában frissebbek maradtak. Közülük többen újságot olvastak, tévét néztek, és érdeklőj «léssel követték az eseményeket. Ha most arra 'keresünk' választ, hogy mi is lehet a hosz- szú élet titka, elsősorban arra ; kell utalnunk: a 218 személyből 18Í-en (azaz több mint négyötödük) úgy nyilatkozott • hogy nem dohányzott. Azt ugyan már nagyon kevesen állították, hogy szeszes italt sohasem fogyasztottak, de a rendszeresen szeszt fogyasztók aránya kicsi volt. Igaz: éz a két ismérv feltehetően össze függ ázzál, hogy — miként említettük — a felmértek kétharmada nő, akik akkoriban csak igen ritkán dohányoztak, és alkoholfogyasztásuk js elenyészett a férfiakéhoz képest. Nők, férfiak Nem tulajdoníthatjuk azon ban kizárólag ennek a két tényezőnek a matuzsálemi kor elérését, hiszen amit a nők ebbeli önmegtartóztatásáról mondtunk, az a korábbi — 1960. évi — felméréskor is azo nos módon fennállt. Abban sincs különbség, hogy mindkét felmérésnél a százévesek igencsak mozgalmas időket — világháborúkat, forradalmakat, ellenforradalmat, gazdasági válságot stb. — éltek át. A titok valószínűleg az a szívós, de egyben alkalmazkodóképes természet, amivel mindezt átvészelték. így végső soron mégis génjeik azok, amelyeknek hosszú életüket köszönhetik. Ezt támasztja alá az is, hogy általában szüleik is hosszú életűek voltak. Dr. Kempler Kurt Finom falatok Lángos túrókrémmel Készen kapható lángosporból, vagy otthon készített burgonyás láncosból .jóízűt vacsorázhat a család. Otthoni lángosunk így készül: 13 dekányi főtt, áttört burgonyát fél deciliter tejföllel, esetleg kefirrel, egy tojás sárgájával, kis sóval, 25-30 dekagramm liszttel, egy deka (kevés langyos tejben megkelesztett) élesztővel, ötdekányi zsírral vagy vajjal összegyúrunk. Ujjnyi vastagra nyújtjuk, nagy kockákra vagy kisebb lángosnyi lepényekre formáljuk, forró zsírban vagy olajban kisütjük. Édesszájú családtagjainknak vaníliás túrókrémmel kenjük meg a lángost, a túrókrém alatt Italt kortyolni méltósággal Terített asztal, vendégség Terítve az asztal mindenféle jóval, tereferél a család, a vendégsereg. A házigazda itallal kínálja az ebédhez készülőket. Külön kis asztalon a készlet, a palackok. — De jól tudod a módiát — dicsérik később az üvegből töltögetőt. — Talán bizony beírattak vendéglátós iskolába? A ház „ura” bevallja, hogy valóban érdekli a szakiroda- lom, és a könyvekből, füzetekből nem volt rest tanulni így történt, hogy étvágygerjesztőként nem sokat: kortynyi vodkát, kesernyés Hubertust, Mecsekit ajánlott, az erősebb gyomrúaknak pálin- . kát, s gyümölcslevet a szeszes italtól tartózkodóknak. (A múltkor, nagy családi ünnep alkalmával a készlet bővebb volt egy üveg négyputtonyos tokaji aszúval.) Előételként néhány fdat hideg, salátás finomság került az asztalra, ezt száraz jellegű, világoszöldes fehér búrral öblítették le, épp debrői hárslevelű volt a háznál, de traminit, egri leánykát is jó szóval kínált volna a gazda. Nem rótta meg pillantása azt sem, aki a leves előtt egy kis sörért áhítozott. — Ha halat tálalnánk, könnyű száraz fehér bort szereztem volna be, esetleg badacsonyi rizlinget, móri ezerjót. A vörös? Nem szentségtörés azért. Számításba jöhetett volna a villányi burgundi vagy a csongrádi kad irka. Sülthöz, szárnyashoz, fehér húsokhoz fehér pecse tye- bort kínálok, de ha vörösbor- párti a társaság, és a fűszeresebb pecsenye kerül az asztalra s hozzá bársonyos egri bikavér, cabernet, burgunni. Fehérből? Az ezerjót, a riz- linget javasolnám. Ám csirkepaprikás az ebéd. A vendégek így üde jellegű nemes kadarkát kortyolnak (a badacsonyi szürkebarát is megállná a helyét itt.) Végül pezsgősüveg dugója pukkan, gyöngyöző félédes piros ital csordul a poharakba. — Vadhúshoz határozott jellegű vörös bort kínálnék — sorolja a családfő. — Sajtos húsételhez soproni traminit, tolcsvai édeskés hárslevelűt néztem volna, disznótoroshoz cabernetet, kadarkát. A fené- ret szeretőknek somlói rizlinget, tokaji furmintot. Az édességekhez édeskés fehér bor illene, muskotályos csemegebor. Vasárnap? Rendszerint csak egy palackkal kerül az asztalra náluk, közvélemény szerint. Ásványvíz, rostos gyümölcslé, szörp mindig van a háznál, a gyerekek és a nem italozók kedvéért. A gyerekek délutáni csemegéül gyümölcsturmixot is kérhetnek. — Kedves egészségére mindenkinek — emeli poharát a házigazda, s pohárköszöntőül Berda József verséből idéz: „Én csak a bort iszom meg olyan méltósággal, mint ama kamasz, ki a szerelemnek áldoz.” E. megfér egy réteg savanykía gyümölcsíz is. A sósat kedvelők tejfölös julitúrót, fokhagymás túrókrémet kaphatnak mellé, megszórhatják módjával harssal, ínyence.t más fűszerport is kipróbálhatnak hozzá: az Indiai curryt, a kaporport. Kísérő itala a tea vagy a kefir. Huncut krumplik A nagyjából egyforma méretű, gömböcebb burgonyákat meghámozzuk, hosszában átfúrjuk, „kicsit kibelezzük”, hogy megtölthessük. Tölteléke: párolt rizs fűszerekkel, apróra vágott párizsival, vagy kis doboznyi húskonzervvel, mennyiséghez mérten egy-két nyers tojással elkeverve. ízesíthetjük — ha § család szereti, elfogadja — itthon kapható fűszerkeverékek valamelyikével : a kínaival, amely kissé csípős és szcrcncsendió-virág illatú, a kakukkfüves olasz fűszerkeverékkel vagy a borsika- fűillatú provance-ival. (Ezeket eleve nem szükséges kiegészíteni. variálni egyebekkel.) A megtöltött burgonyákat egy kicsit sózzuk meg, majd egymás mellé állítva a lábasba (lehét kukta, teflon, jénai vagy római tál is) helyezzük, egy, másfél ujjnyi \i- zet alátöltve, befedve pároljuk puhára. Kevés vajjal, zsírral, olajjal — ki mit kedvel — megöntözve tálaljuk, meghinthetjük pirospaprikával, hogy mutatósabb legyen. Tejfölösen is kellemes ízű eledel, illik hozzá a savanvűság, italként megteszi a citromos tea. Ha megcsordul Vince A néprajztudomány január jeles napjai között tartja számon huszonkettedikét, Vince napját. A név jól rímel a pince szóra, így aztán megszületett a verses rigmus: Ha megcsordul Vince Tele lesz a pince. A hispániai származású, válogatott kínzásokkal halálra gyötört vértanú legendáját az Erdy-kódex örökítette meg. A kutatók azonban arra nem találtak magyarázatot, hogyan lett Vince egész Európában a középkori szőlősgazdák egyik védőszentje. Vásárosmiske öregei azt tartották, azt mondogatták, hogy jó lesz a szőlőtermés, ha Vince napján a kerékcsapásban folyik a víz. Hajóson viszont úgy vélekedtek, hogy a tél fele elmúlt már, s jó bor terem, ha Vin- ce-nap reggelén a kocsi jégen jár, délután pedig a verebek napfényben fürdenek. Az Ormánságban élők szerint akkor lesz sok bor, ha január 22-érj a nap besüt a pincékbe. Ezért szélesre nyitják a pinceajtókat, és közben áldomást isznak. Még a századforduló táján is a pécsi szőlősgazdák egyik pincéből a másikba járva, egymást köszöntve ittak áldomást. Voltak, akik vesszőt vágtak, a szobában rügyeztették, s ebből próbáltak következtetni az őszi szőlőtermésre. Egerben, Sióagárdon is ezen a napon egy-két tőkét jelképesen megmetszettek, hogy jó termésük legyen. A dávodi szőlőmunkások ősszel, szőlőtakaráskor egy üveg bort rejtettek a földbe. Vince napján kiballagtak a szőlőskertbe, az elásott bort elővették, és áldomást ittak belőle, — kgym — EGYÜTT AZ UTAKON AZ UTINFORM JELENTI A januárban megszokott kedvezőtlen időjárás ezen a héten Is megnehezíti az autósok helyzetét a kora reggeli és az éjszakai órákban. Különösen a vízpartok, tavakhoz közel eső főutakon kell sűrűbb ködre számítani. Ilyen ködgócos hely Pest megyében az 51-es és a 6-os, valamint a 2-es számú főút. Ködfoltok rendszeresen előfordulnak még az M—1-es bicskei szakaszán, az M—3-on Gödöllő és Bag között, a 4-es főúton Monornál és Ceglédnél, az M—5-ösön és az 50-esen Dabasnál. A ll-es főúton a Lupa-szigeti elágazásnál és a Dunához közel eső szakaszokon. A köd miatt nem csak a látótávolság csökkenése kíván fokozott figyelmet ebben az időszakban, hanem a csúszásveszély is megnő. A lámpákon kívül a fékek és a gumiabroncsok állapotát is célszerű megvizsgálni indulás előtt. A megyében egyébként nagyobb forgalomkorlátozással járó épí* tési munka nincs. A kompok a sűrű ködben általában nem vagy csak a köd felszállta után közlekednek. Érdemes indulás előtt a járatokról az Üt- informnál vagy a Pest Megyei Révhajózási Vállalatnál érdeklődni. Esztergom és Sturovo (Párkány) között műszaki karbantartás miatt nem jár a komp. IDOMÍTOTT VEZETŐK Ha valaiki háromszor bukik meg gépjárművezetői vizsgán, az többnyire szidja az oktatót, a vizsgabiztost. Ha valaki a forgalomban tehetetlenkedik előttünk, hibázik, akkor mi vagyunk felháborodva: „minek adnak az ilyennek jogosítványt!” Szinte eldöntetlen a kérdés: mennyire készítenek föl a. tanfolyamok a gépkocsivezetésre, s mennyire megbízható mérce maga a vizsga. Magyarul: tud-e autót vezetni, aki jogosítványt kap. Ezúttal egy oktatót — Mádai Ferencet, a Öunakanyar Gépjárművezetőképző Munkaközösség helyettes vezetőjét — kérdeztünk meg. — Biztos, hogy nem mindenki alkalmas a forgalomban való részvételre, akinek erről papírja van — válaszolja. — S ez nem pusztán azon múlik, tehetséges-e a tanuló vagy sem. Annak idején például az MHSZ-ben bevezették, hogy teljesítményben oktassunk. Kaptunk egy minimális alapbért, s a pénzünk attól függött, hány tanuló került ki a kezünk alól. Miit tehettünk mást, mint beidomítottuk a vizsgára a tanulókat. Az alapdolgok elsajátítása után unos-untalan azt az útvonalat sulykoltuk beléjük, ahol a tapasztalatok alapján vizsgázni kellett nakiik. Az adott időre pontosan tudták, melyik utcánál kell elsőbbséget adni, hol lehet balra kanyarodni. Ugyanezeket a szabályokat viszont nem feltétlenül tudták alkalmazni más forgalmi szituációban. Vagy vegyük például az előzést, mint az egyik legveszélyesebb manővert, a kezdők többsége ezt nem tudja szabályosan végrehajtani, mert tanulóidejét szinte végig lakott területen tölti. — A kötelező harminc óra elegendő-e, hogy valaki megtanuljon vezetni? — Egy jó képességű, harminc éven aluli tanulónak bőségesen elég, másnak nem. De a bukás utáni szokásos 6-10 óra sem feltétlenül kötelező — mi ezt meg is mondjuk a tanulóinknak —, hiszen lehet, hogy azért nem ment át valaki a vizsgán, mert ideges vagy indiszponált volt. Az ilyeneknek néhány újabb óra is elegendő lehet. Mi ezt a gyakorlatot követjük. Ami természetesen üzleti fogásnak sem rossz, hiszen minden bizonnyal vonzóvá teszi a Dunakanyar autóiskolát, mint az a kedvezmény is, hogy amennyiben 25-en jelentkeznek egy tanfolyamra, akikor kisorsolnak egy elméleti vizsgadíjat, 30 fő fölött kettőt. S ha negyvennél több hallgató van, akikor egy teljes — elméleti és gyakorlati .— vizsgadíjat. Ez azt sugallja, hogy ,a gépjárműoktatásban is létezik már konkurenciaharc. Ez abban az esetben nem is haj, ha oly-módon szolgál j£ a közlekedők érdekét, hogy jobban képzeli gépkocsivezetők kapnak jogosítványt.- Jobban tetszene persze az olyan reklám, ami a legjobb eredményt elérő tanulónak tűz ki jutalmat. Más kérdés, hogy ez mekkora vonzerőt jelentene a jelentkezőknek. A HIBASTATISZTIKA HIBÁJA A fejlett motorizációjú országok balesetelemzési tapasztalatai szerint a műszaki hiányosságokra visszavezethető balesetek aránya annál nagyobb, minél részletesebb az elemzés. Közvetlen okként 7:l,'ó-bán. közrejátszó tényezőként 15%-ban állapítottak meg műszaki hiányosságot. Nálunk ezzel szemben csak 1,1%-ban (1985), ami járműveink életkorának és műszaki .állapotának ismeretében nem lehet valós, sokkal inkább a baleseti adatfelvétel hiányosságait tükrözi. MOSOLYKRESZ Az autózás kötelező udvariassági szabályait törvénybe iktatták az idén a Német Szövetségi Köztársaságban. Azelőtt csupán udvariatlanságnak minősült, ma már azonban szabálysértés, ha valaki sunyin beáll a parkolóhelyre, megelőzve a hely korábban érkezett jogos „tulajdonosát”. Az elkövető büntetésre számíthat. Az a vétség pedig, ha egy agresszív autós fényszóróját villogtatva „ráragad” az előtte haladó kocsira, hogy az út szélére söpörje köbcentiben vagy márkában alacsonyabb rendű autóstársát, a finoman „jellemhibának” nevezett gyűjtőfogalomba tartozik. A nyugatnémet KRESZ több mint 100 cikkelyét módosítja kisebb-nagyobb mértékben az új jogszabály — hivatalos nevén. „Az utak intelligens használata” —, amelyet kissé tiszteletlenül „mosolytörvénynek” titulálnak az emberek. Egyáltalán nem megmosolyogtató okok tették szükségessé, s elfogadását az érdekek ütközése folytán valóságos politikai harcok előzték meg. Az NSZK-ban ez idő szerint 28 millió autót tartanak nyilván: az autópályák és az autósidegek nehezen viselik el ezt a tömeget. Tavaly 400 ezer sérüléssel járó baleset történt, s bár a halálesetek száma csökkent — „csak” 8 ezer volt —, a koccanások és az ütközések száma 10 százalékkal, a közlekedési szabálysértéseké pedig 28 százalékkal emelkedett az előző évihez képest. A szociáldemokraták, a zöldek, a nem autósok és még jó néhányon evek óta követelik, hogy az országutakon a 100 kilométeres sebesség legyen a felső határ. A kereszténydemokraták, a nagy hatalmú autóslobby és az autósok zöme azonban ezt dühödten ellenzi. „Szabad utat az embereknek!" — mondják. Egyesek az NSZK tekintélyét féltik: „az égés világ rajtunk nevetve, ha a BMW-1 vagy a Mercedest kullogásra kényszerítenek — nálunk!”. Az NSZK-ban több mint egymillió autó 200 km/óra vagy e fölötti tartós sebességre képes. A zsúfoltság és a dugók miatt egyre több az agresszív vezető, aki — afölötti kétség- beesésében, hogy őt vagy motorja teljesítményét nem hagyják kibontakozni — jobbról előz, szlalömozik vagy a „jövök mint a meszes” bevett nemzetközi szokása szerint az előtte kullogó kocsi hátsó lökhárítóját centikre megközelítve villantja fényszóróinak füzérét a gyanútlan vezető szemei közé. Így született meg a fenti okok miatt' érthetően eléggé kompromisszumos „mosolytörvény": sebességkorlátozás nincs, de kötelező az udvariasság. Balesetmentes közlekedést, jó utat kíván: ÜL Nagy Péter Szőlősgazdák és szokások
