Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-19 / 16. szám

4 ^íifap 1989. JANUÁR 19., CSÜTÖRTÖK A legszebb örökség a miénk Sík Sándor emlékezete Sik Sándornak, századunk nagy magyar nevelőjének, el­évülhetetlen tudományos mű­vek szerzőjének, a piarista rend egyik legjelentősebb ma­gyar személyiségének, a ka­tolikus költészet kiemelkedő alakjának születése századik évfordulójára készülődvén, nem volt meglepő számomra az az egyetértő szeretet, ön­zetlen tenni akarás, kezdemé­nyezőkészség, támogatás, amelyben mindenkit egy ve­zérelt: méltó módon tiszteleg- si Sík Sándor élete, munkál­kodása előtt. Ránk hagyomá­nyozott örökségét úgy felhasz­nálni, hogy mindenki érezze: hatása, sokrétű tevékenysége itt munkál mai jelenünkben, gyérülő tanítványai, pályatár­sai emlékezetében, a felnövek­vő fiatal nemzedék tiszteleté­ben, többre, jobbra törő elha­tározásaiban. Magyarságunkban, kultú­ránkban, lelkiségünkben, nap­jaink gyötrő félelmeiben, el­bizonytalanodásainkban és bá­tor nekibuzdulásainkban ott van a szigorú szeretete, követ­kezetes igényessége, lírai he­vülete, lelkesedése, belső er­kölcsi hitele, csendes, sze­rény, visszahúzódó személyi­sége. Példaként ma is irányt mutat magyarságtudatunknak, hazaszeretetünknek — társa­dalomszemléletének modern­ségével, szociális érzületének igazságaival. Legkedvesebb tanítványa, Tladnóti Miklós 1939-ben, öt­venedik születésnapján a „nagy profeszor” költőt ünne­pelte, „aki eretnek hadak kö­pött hűségre példakép”, Radnóti, Ortutay, Baráti, Tolnai, Boldizsár tanítvány: ragaszkodása, tisztelete és hű­sége tudta biztosítani szá­munkra — későbbi szegedi bölcsészek számára —, hogy a második világháború utáni időszak legkegyetlenebb, el­lentmondásokkal terhes idő­szakaszában Sík humanizmusa lenghette be az Ady téri épü­let patinás falait, Baráti De­zső, Mészöly Gedeon, Koltay- Kastner Jenő, Klemm Imre, Halász Előd, Nyiri Antal elő­adásait, szemináriumi foglal­kozásait. Ott volt szelleme az irodalomtörténeti könyvtár­ban. • kényelmes, megszokott szék« az Auditórium Maxi­mum nagy fekete táblája előtt. Budapesten Horváth János előadásai ragadták magukkal a bölcsészeket, a jogászokat, orvostanhallgatókat. — Szege­den Sík Sándor előadásait kí­sérte ilyen elragadó figyelem és örökítette meg néhány hű­séges tanítvány gyorsírói ce­ruzája. Polihisztori érdeklődése, köl­tői, drámaírói tevékenysége, szerzetesi szolgálata, cserkész- vezetői közéletisége, pedagó­gusi, szónoki, professzori, irodalompolitikusi, népmű­velői, tudósi, művelődéspo­litikusi teljesítménye a ma­gyar művelődéstörténet olyan magassági pontjai, amelyekhez ma is igazítani lehet a neve­Varga Imre: Sík Sándor-em­lékérem. (Gajzágó Jolán felvétele) lést, az ifjúsági mozgalmak megújulását, nemzeti köz- megegyezésünk járható útjait, az irodalomtörténeti elemzé­sek tárgyilagosságát, az eszté­tikai követelmények megfon­tolt mérlegelését, a fiatal te­hetségek útbaigazításának em­berséges, körültekintő módo­zatait. Humánumára, szeretetre mél­tó alakjára, erőt, magas erköl- csiséget sugárzó egyéniségére mi, Pest megyeiek, azért for­dítunk megkülönböztetett fi­gyelmet, mert a gödöllői kert fái, bokrai, a boldog gyermek­kor „tágas végtelenség”-e. a gödöllői erdőkkel kialakult meghitt kapcsolata, a Gödöllői Művésztelep tagjaival kötött barátsága, a fiatal paptanár váci élményei, a nógrádverö- cei, a nagymarosi cserkésztá­borozások emléke mind ott van hagyatékában, tisztelői, ta­nítványai, rendtársai, népünk, nemzetünk emlékezetében. Versei alapján tisztábban, mélyebben látjuk, érezzük a Kossuth-nótát zsibongó isa- szegi erdőt, amelyben minden bokor egy-egy csákós huszár alakját asszociálja, vagy a hí­res besnyői búcsúk mézeska- lácsös, tarltá botos, templomi zászlós felejthetetlen élmé­nyét, a tornyos ház emlékeit, a kerepesi dombok erdeit meg­aranyozó napfény boldog gyer­mekkort idéző hangulatát, örököseinek érezzük magun­kat, hisz nekünk is üzente: Csak ami vagyok: az, hogy szépen éltem, / Igaztól, jótól, széptől sose féltem, / De ami nem szép, ami nem igaz, t Ami nem is jó, azt is most is ér­tem. / Megértem azt is, aki nem ért engem. / Tudok ölel­ni múltat a jelenben. / És aka­rom ölelni a jövőt. / S szol­gálatára magamat jelentem. / Szolgálatára embernek, világ­nak. / Nagy Istenemnek, kicsi­ke hazámnak. / Vén magam helyett, örökösökül / Fiúk, fiaim, titeket ajánllak. / Ennél szebb örökséget nem kaphattunk volna, ezért be­csüljük meg, vigyázzunk rá, hogy tovább adhassuk az utá­nunk következőknek. Bihari József Pénteken a Sik Sándor- emlékbizottság, Gödöllő Város Tanácsa és intézmé­nyei, a Magyar Irodalom­történeti Társaság, a Ma­gyar Piarista Rend, a Pest Megyei Múzeumok Igazga­tósaga, a Pest Megyei Mű­velődési Központ és Könyvtár, a Hazafias Nép­front Pest Megyei Bizott­sága, valamint a Veszp­rémi Petőfi Színház ren­dezésében Gödöllőn Sík Sándor-emléknapot tarta­nak. Ebből az alkalomból délelőtt 9.30-tól a városhá­za tanácstermében iroda­lomtörténeti ülésszak lesz. Délután 3-kor fölavatják az Isaszegi út 42. számú házon az emléktáblát, majd megkoszorúzzák a városi temetőben Sík Sándor szü­leinek sírját. Délután 4 óra­kor a. Helytörténeti Gyűj­teményben megnyitják a Sík Sándor-emlékkiállítást, majd fél 6-kor a kastély- kápolnában emlékünnepség lesz és bemutatják a Sik Sándor verseire készült kó­rusmüveket. Este 7 órakor a művelődési központban, a veszprémi Petőfi Színház előadásában látható Sík Sándor drámája, az István király. Közös muzsikálás Népzenészek találkozója Népzenei találkozót rendez­tek január 21-én Bugyi nagy­községben, a település műve­lődési házában. A találkozón bemutatkoznak a helyi nép­zenei csoportok: a Csirip, a Boglárka, a Pántlika, a Cso- bolyó elnevezésű együttesek, és a helység népdalköre. De vendégeket is várnak a ren­dezvényre: Balogh Sándort és tanítványait, a Csutorás együttest Táborf alvóról, a Fajcsák—Gulyás hangszerket­tőst, a hévízgyörki asszony­kórust, Maczkó Máriát és Szé­les Andrást, valamint a tá­borfalvi népzenei együttest A résztvevők programjának be­mutatását szakmai értékelés követi, amelyet Kovács La­jos, a Kórusok Országos Ta­nácsa Pest megyei szerveze­tének titkára vezet. A nép­zenei találkozót vacsora, ba­ráti beszélgetés és természe­tesen közös zenélés zárja. Derkovits-ösztöndijra. Pályázat A Művelődési Minisztérium pályázatot hirdet a Derkovits Gyula-ösztöndíjra. A három­éves ösztöndíj célja a tehetsé­ges, már önálló művészi tevé­kenységet folytató fiatal mű­vészek alkotói támogatása, rendszeres, tervszerű munkán alapuló fejlődésük elősegítése. A pályázók elbírálása eddigi munkásságuk, művészi, emberi magatartásuk és az ösztöndíj időtartamára szóló művészi céljaik alapján történik. A Derkovits Gyula-ösztön­díjra pályázhat minden- olyan 35. életévét még be nem töl­tött képzőművész, aki a főis­kola elvégzése után önálló művészi tevékenységet tud fel­mutatni. Kivételes esetekben — ha a művészi munkásság indokolja — olyan művész is részesülhet ösztöndíjban, aki nem rendelkezik főiskolai vég­zettséggel.-FIGYELŐ Barbárok. Igazán következe­tesnek mondható rendezője nem valami sok van a televí­ziónak, de ha egy róluk szóló listát össze kellene állítani, akkor Havas Péter minden bi­zonnyal benne szerepelne, ö művészi programjaként a klasszikus orosz és szovjet drá­mák képernyőre vivését tűzte ki céljául, és ahogyan ideje, ereje — no meg nyilván a Sza­badság téri számszakiak nagy és közös pénztárcája — engedi, úgy forgatja le újabb és újabb átiratait. Számoljon velünk! Ha CSÉB-Évgyűrű, Életút, Gondoskodás vagy egyéb nyugdíj-kiegészítő, illetve 10 évnél hosszabb tartamú nagy-életbiztosítása van, akkor január végén elküldjük lakcímére az éves díjfizetési igazolást. A befizetett biztosítóji díjak 20°/o*át, legfeljebb 7200 Ft-ig, közvetlenül levonhatja a tárgyévi adójából. Ha még nincs ilyen biztosítása, már csak ezért is kössön! Számoljon az Állami Biztosítóval! Számoljon velünk! © Bizony így helyes a kifeje­zés, hiszen a szóban forgó di­rigens nem csupán a színé­szeit instruálja, hanem a for­gatókönyvekkel is bőven baj­lódik; általában maga jegyzi az elmondandó szövegeket. Legutóbbi tévéjátékát, Gor­kij Barbárok című színművé­nek televíziós változatát szin­tén irodalmi segítőtársak nél­kül hozta tető alá, lévén ő egy személyben a szcenarista és a rendező. Megeshet, éppen ez a nagy­fokú önállóság vitte kísértésbe, azaz engedte meg, hogy a jel­legzetesen orosz kisvárosi epi­zódsor, amelyben avasútépítő mérnökök érkezése okoz némi izgalmat, érzelmi feltöltődési, nos, ez a történés egy kissé lazán sorjázott. A kelleténél bizony lassabban araszol elő a mese, terjengőseknek mutat­koztak a szóváltások, amelyek túlnyomó többségükben szerel­mi kötődések fonalait szálaz- tálk. Azt tehát, hogy ki kihez vonzódik, ki kit vetett ki a szívéből, s egyáltalán azt, hogy micsoda kavarodást tud okozni az, ha egy olyan bolygatatlan társaságba idegenek érkeznek, mint amilyen az a roppant elegáns és roppant mód egy­másra utalt úri nép. Ez a néhány tucatnyi hölgy és úr — valamint egy-két szol­ga — ugyanis már-már hival­kodóan csinos volt. Talán egy­két fokkal mutatósabb is, mint amilyen alakok egy Gorkij- drámába illenek. A Kispolgá­rok, az Éjjeli menedékhely és még több más közismert szín­mű írójáról ugyanis nehéz fel­tételezni, hogy ennyire magas régiókban járatta volna hőseit. Nem valószínű, hogy amikor a tolla futott, az forgott volna az eszében, hogy ilyen arisztokra­tikus jelmezekben, mundérok­ban járnak-kelnek majd azok, akikkel közöltetni akarta gon­dolatait. Inkább célszerű lett volna egy szürkébb csehovi vi­lágot lefényképeztem:, mint egy ilyen egészen első osztá- lyúan megtervezett jelmez- és díszletkollekciót bemutatni. Mindezzel együtt persze ízlé­ses, szép munka volt, sok jó alakítással, kellő műgonddal kiállítva. Ráadásul még egy nagy meglepetéssel is fűszerez­ve, mert az Annát alakító Bes­senyei Empiát ilyen súlyú fő­szerepben még nem volt alkal­munk látni. Csakígy nagyon tetszett Nagy Anna pityizáló Pelagéjája, amelyhez fogható teljesítmény elérésére bizony máskor is alkalmat adhatná­nak ennek a keveset foglalkoz­tatott, de annál eredetibb te­hetségű színésznőnek. Pomáz. Egy héttel ugyan el­csúsztatták, de mégis műsorra került A Hét vasárnap esti hat­van percében a pomázi maszek rendelőintézetről forgatott ri­port. Dr. Karsay Sándor, az in­tézmény kiötlője ezúttal a leg­nagyobb nyilvánosság előtt is elmondhatta, hogy mi célból hozták létre ezt a szövetkezést. Szándékaik szerint egy ember­ségesebb egészségügyi kiszol­gálás a programjuk; egy olyan épületbe várják a rászoruló­kat, ahol nem néhány perces meghallgatás után töltik ki a receptet, hanem ha kell, akár egy félóráig is eltársalognak a rászorulókkal. Úttörő kezde­ményezés az övék — bárha úgy sikerülne, ahogyan eltervezték s megpróbálják tető alá hozni. Akácz László Gilda Radner és Gene Wilder a Nászéjszaka kísértetekkel egyik jelenetében A cím után ítélve, vélhet­nénk ezt az amerikai filmet egyszerű kísértethistóriának, abból a vállfajból, amelyben inkább a humor dominál, mi­vel az író, a rendező és a fő­szereplő is az a Gene Wil­der, akit mi többnyire film­vígjátékokból (Szexis hétvége, Száguldás gyilkosságokkal, Dutyi-dili, Ki kém, ki nem kém, stb.) ismerünk. E véle­kedést azonban csak félig- meddig igazolja a film. Ez a történet ugyanis — bár korántsem nélkülözi a kísér­teteknek szokásos fordulatait, kellékeit — nem csupán ar­ról szól, hogyan tölti el nász­utak első napjait Larry Abot (Gene Wilder) és ifjú arája, Vickie (Gilda Radner) egy rejtelmes és rémisztő, hatal­mas, gótikus kastélyban, ahol különös dolgok történnek, vél­hetőleg a kastély tartozékai­ként szereplő kísértetek jó­voltából. Wilder, aki, saját bevallása szerint, imádja a kísértethistóriákat, s különö­sen bolondult annak idején a rádiós kísértethistória-soroza­tokért, e filmben kiéli ezt a rajongását. Larry ugyanis, a bájos Vickievel egyetemben, épp ezeknek a rádiós kísértet- játékoknak a népszerű sze­replője — 1939-ben. Tehát a film visszanyúl egy nosztal­gikus korhoz, amelyben a rádió még egyenrangú társa tudott lenni a filmnek, s pom­pás, igen-igen műfajszerű rádiójátékok özönét termelte ki. Nos, ettől a múlt időtől a film eleve érdekes fénytörést kap, — és nem csak stiláris tekintetben. Észrevehető, hogy a fényképezés vágj’ a díszle­tek stílusa is igazodik az öt­ven esztendővel korábbi film­stílushoz. noha színesben for­gattak. Ugyanakkor modern technikát használtak, amely a számtalan és nagyon ötletes trükfcnél nyilvánvalóvá teszi, hogy ez a film 1986-ban ké­szült. És a mára utal az is, Wil­der szinte idézethalmazt al­kalmaz — jóllehet csak a nyugati nézők számára telje­sen érthetően, hiszen ők isme­rik a szóban forgó filmeket — olyan munkákból, amelyek részint a kísértettörténetek- hez, részint a horrorokhoz kap­csolódnak. Mindezek a tör­ténet időpontja, tehát 1939 után készültek, — bár. amint azt egyes kritikák észrevet­ték, Wilder a korabeli vagy régebbi rádiójátékok törté­netmorzsáit is felhasználja. Mindenesetre, ha csupán a sztorit nézzük, akkor az egy gyilkosságokkal megspékelt, krimi elemekkel átitatott kí- sértethistória. meglehetősen humoros előadásban. De ennél többről van szó: kicsit műfaj- történeti antológia is, amit látunk. Elszabadult indulatok Ha Gene Wilder filmjére rámondhatjuk: merő kitalálás, elmés játék, akkor Robert M. Young amerikai rendező mun­kájára az illik: bárcsak kita- láció lenne az ilyen s hasonló történet. Az Elszabadult indulatok ugyanis akár úgynevezett tényfilm is lehetne, már ami a puszta sztorit illeti. Egy feltűnően csinos szőke nőt a kocsijában elbújt támadó kés­sel megfélemlít, majd meg akar erőszakolni, de a nőnek sikerül elmenekülnie. A rend­őrség nem naigyon méltatja fi­gyelemre a bejelentést. Annál inkább törődik vele az isme­retlen támadó. Megkeresi a lakásán, kivárja, míg egyedül marad (társnői dolgozni men­nek), rátámad, de a nőnek ismét sikerül felülkerekednie — olyannyira, hctgy megkötözi a férfit, alaposan összeveri, s már a megölésére gondol, amikor társnői hazajönnek. Végül is a megtört támadó be­vallja tettét, és életben ma­rad. Az eset mindennapos, ha ta­lán nem is ilyen szerencsés véget ér a legtöbb esetben. Csakhogy ez a film a dolog­nak nem ezt az oldalát hang­súlyozza. A rendező szerint ez az egész história az ab- normitásba csúszik át. Elő­ször is azért, mert a két érin­tett fél, Marjorie, az áldozat, és Joe, a támadó, nem tel­jesen normális egyedek. Egyikben a női öntudat teng túl, a másikban a szadiszti- kus nemi ösztön. Erre utal igen pontosan a film angol címe: Extremities — Szélső­ségek. A magyar cím ezt to­vább magyarázza, hiszen itt valóban elszabadulnak az in­dulatok. Először a támadó ré­széről. akiről a végén az is kiderül, hogy számos áldoza­ta volt már. Aztán pedig a megtámadott Marjorie részé­ről, aki úgy bánik el a táma­dóval, hogy kegyetlenebb és erőszakosabb vele, mint az volt ővele. (Erőszak pedig nincs: Joe nem jut el odáig.) A film így aztán a magyar néző siámára szinte új kategó­riát mutat be; az úgynevezett erőszakfilmet. Amiben az erőszak nem a megerőszako­lást kísérletet jelenti, hanem az erőszakos cselekedeteket, a véres verekedéseket, kegyet­len ütéseket, rúgásokat, dur­vaságot, s mindezt közvetlen közelből, részletezetten meg­mutatva. Sokkoló jelenetek sora követi egymást. Jószeri­vel az egész film ilyenekből áll, legfeljebb a tónusuk, sú­lyosságuk különbözik. Olykor már az elviselhetetlenségig fokozódnak ezek a jelenetek, — s bár ebből kiérezni a szándékot, miszerint az élet ilyen kegyetlen és kímélet­len, engem mégis taszít az efajta megközelítés. Nem csak ebben a filmben: a komman­dófilmekben, a Rambo- és a Halálosztó-szerű filmekben is, Nem tudom élvezni, ha az emberi indulatok — a leg­rosszabb indulatok! — ily mértékű elszabadulását vág­ják az arcomba, ha azt kell megtudnom, mily jelenték­telen s mennyire kifejezhe- tetlenül olcsó az emberi élet, a vér. a szenvedés, a fájda­lom. Ezt még akkor sem sze­retem, ha Marjoriet a hajda­ni Charlie angyalainak egyi­ke, Farrah Fawcett játssza (már túl a lánykoron, meg- asszonyosodott vonásokkal és érett ráncokkal, de változat­lanul gusztusosán), s ráadásul jól is játssza. A forgalmazás csak 16 éven felülieknek ajánlja a filmet, — tehát a legveszélyeztetettebb korosz­tály nyugodtan megnézheti. Mit mondjak, ennek sem tu­dok szívből örülni... Takács István ■ HETI F1LMJEGYZETB Nászéjszaka kísértetekkel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents