Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-18 / 15. szám
4 1989. JANUAR 18., SZERDA Apácák tartották el az óriásokat Hol van az a Toronyalja? Ha azt mondom, Toronyalja egy ismeretlen középkori település a Börzsönyben, és hogy erről krónikát írt valaki, szinte hiiztos vagyok benne, csak keveseknek jutna eszébe, hol a csudában is lehet ez a hely a megyében. Pedig ezen * címen írt helytörténeti pályamunkájával nyert — utcahosszal kiemelkedve a többiek közül — első díjat a megyei krónikáiról pályázaton dr. Erdész Mihály. Dolgozatával abszolút elvitte a pálmát. A meglepetés óriási volt. Még dolgozata bírálói sem sejtették, ki is lehet ez az ember, csupán nevét és lakcímét ismerték, de felőle soha nem hallottak semmit. Már- már profira gyanakodtak, azok pedig köztudottan nem indulhatnak a meghirdetett pályázaton. Dunakeszi otthonába vasárnapi ebéd után tettem látogatást az anonim helytörténésznél. — Ki is ön tulajdonképpen, ár. Erdész Mihály, ét honnan támadt ötlete, hogy ezt az ismeretlen témát választotta? — Életem nagy részét Kós- pallagon töltöttem. Bár nem ott születtem, de négyéves koromtól egészen huszonnyolcig ott laktam. 1966-tól vb-titkár voltaim, közben jogi doktorátust szereztem a budapesti ELTE-n. Dunakeszire 1974-ben kerültem, de kapcsolatom Kós- pallaggal nem szűnt meg, hetente járunk haza családommal édesanyámhoz és feleségem szüleihez. Múltja Is volt — Es hogy jön Káspatlag To- ronyaljához? — Már kóspallagi koromban érdekeltek ezek a dolgok, mert tudtam a toronyaljai romokról, és felbosszantott, hogy a falu múltjával nem foglalkozik senki sem. Elkönyvelték, hogy Valamikor az 1700-as években már település volt ott, de elintézték ezzel, mintha múltja nem is lett volna. Egyetlen könyv jelent meg Márianosztra is Kóspallag földrajza címein, amelyet Károlyi István írt 1932-ben. doktori disszertációként. Magam Ss beszereztem antikváriumból és sajnálattal konstatáltam, hogy a települések múltjáról, történetéről a szerző sem .írt semmit Néhány földrajzi adatát azonban későbbi munkámban hasznosítani tudtam. Dunakeszin először mint igazgatási csoportvezető dolgoztam, majd mikor város lett, osztályvezetőnek neveztek ki. Sajnos, megbetegedtem a vesémmel, s így 1986-ban leszázalékoltaik. S mivel minden rosszbari van valami jó is, tulajdonképpen kórnak köszönhetem, hogy megcsinálhattam ezt a munkát. Szerencsére éppen amikor az ágyat nyomtam, a kezembe került Miklós Zsuzsa régész egyik munkája, amelyben a toronyaljai lakótorony feltárását írja le. Ennek elolvasása után kezdtem el komolyabban foglalkozni a dologgal. Jártam a levéltárakat, bújtam a könyveket, térképeket. Tulajdonképpen Kóspallag falu monográfiáját szeretném megírni, a múltat, 1750- től 1945-ig. Olyan terjedelmű munkának tervezem, amelyben ez a bizonyos Toronyalja rész csak eev fejezetként szerepelne, Előzmények címen. — Kérem, meséljen nekünk röviden erről az ismeretlen középkori településről; hol is van pontosan ez a hely? — Toronyalja és a 'kolostor környéke Kóspallag községtől délre, a most meglévő halastó közvetlen közelében volt. A kolostortól körülbelül 150 méterre, a mai Kishanta patak partján van egy hegy, amelynek tetején már szintén csak romok találhatók. A régészek szerint ezek egy középkori lakótorony maradványai. Valószínűleg közvetlenül a tatárjárás után épült, s része volt annak az erődrendszernek, amelyet ÍV. Béla épített ki a Duna vonalának védelmére. A lakótoronynak is védelmi szerepe lehetett. A patak partján volt egy falu, Hanta falunak nevezték, s az apácák kapták IV, Bélától (lánya, Margit is apáca volt). Ennek a falunak a védelmére építették a várat és a lakótornyot A Csák Máté és a király közötti küzdelmek során a várat lerombolták. Minden bizonnyal a lakótorony pusztulásával egy időben, úgy az 1300-as évek elején szűnt meg a körülötte lévő falu is. — A kolostor 1350 és 1380 között épült, és pálos rendi szerzetesek lakták. A mohácsi vész után még egv ideig fennállt, mert Szapolyai János adományozott számukra egy majort, s az erről szóló okirat valamikor olvasható volt a pálosak levéltárában. 1538-ban azután minden valószínűség szerint a törökök lerombolták. Mesélgették az öregek 1 — Emlékeznek-e még a környéken élők valamire is ezekből az időkből? — Különböző mesék, mendemondák élnek még ma is a toronyaljai romokról Mária- nosztrán és Kóspallag faluban egyaránt. A legizgalmasabb az óriásokról szól. Azt mesélgették az öregek, hogy a lakótö- ronyöan valamikor óriások laktak, akiket az apácáknak kellett eltartaniok. Egy darabig ment is a dolog, de az óriások egyre falánkabbak lettek, az apácák nem győzték őket élelemmel. Egy ültükben felfaltak egy ökröt, megettek egy kemencényi kenyeret, s felhajtottak rá egy hordó bort. Végül is az apácák fölmondták az eltartást, s helyettük Márianosztra lakói vállalták azt magukra. Annak fejében persze, ha az óriások meghalnak. ők öröklik utánuk az általuk elfoglalt területet, A szerzetesek egyezsége Nos, a hiedelem alapja az lehet. hogy az említett terület egészen 1970-ig Márianosztrá- hoz tartozott, tulajdonképpen de van ékelődve a kóspallagi földek közé. Az emberek nem tudtak a pálos szerzetesrend és a királyi korona közötti egyezségről, mely szerint a török kiverése után csak a régi. lerombolt kolostor közvetlen környéke került vissza a pálosok kezébe; a márianoszt- rai szerzetesrend használta azután. A kóspallagdak pedig nagyon szegények voltak, ők nem mertek vállalkozni az óriások eltartására. Sajnos, az ötven oldal as hely- történeti dolgozatból csupán morzsányit tudtunk meg dr. Erdész Mihály jóvoltából, remélhetően azonban — ő két évben jelölte meg a határidőt — hamarosan kezünkbe vehetjük Kóspallag község monográfiáját. A. P. Toronyalja a pálosok térképe szerint, egy 1694-es reprodukció i alapján KIÁLLÍTÓIÉ RAA ÉKBŐL Egyedi és általános f Január első felében ren- 'j dezték meg a szolnoki té- ^ li tárlatot a város művelő- dési központjában. Ebben ^ az időszakban fogadta Sza- íj bó Júlia portréit a nagy- y körösi művelődési központ. A szolnoki téli tárlatnak több évtizedes a hagyománya. Következetesen őrzi a képírás fejleszthető és fejlesztendő realitsta hagyományait. Örülhetünk, hogy a hagyomány nem konzerválódik, hanem értékeiben újul meg, igazolva azt a tényt, hogy a minőség minden neologizmus és ortológia alapja. A bemutatkozás egyik szereplője az a Meggyes László, aki Sziget- szentmiklósról származott el Szolnokra és a maga gyöngyöző rajzíráisávai a Duna helyett a Tisza-partot festi. Szinte hímezi a felületet patakzó színeivel. Rokon fogalmazást, rokon értéket láthatunk felesége, Fazekas Magdolna műveiben is. Megfontolt következetességgel építi a világát Bokros László, aki Baranyó Sándorhoz és Berényi Ferenchez hasonlóan, a szolnoki festészet erőssége. Meglepő, hogy hiányzik a grafika, amely elengedhetetOXIGÉN, Nagyon nem szeretem Balogh István környezetvédelmi műsorát. Szombat délelőtt, amikor végre együtt van a család, amikar feledni akarjuk a hét minden gond- ját-baját, amikor a konyháiból ínycsiklandozó illatok terjem- genek, s végre ránk telepedne a békesség, Balogh műsora mindent; tönkretesz. Bezzeg azelőtt, a régi szép időkben. Hétvégi téli délelőt- tökön kellemes perceket szerzett a rádió. Boldog, megelégedett emberekről, bölcs öregekről, szép tájakról. Most pedig arról hallok, hogy elfogy az egészséges ivóvízva- gvon, megmérgezzük a földeket, megbízhatónak hitt gazdasági vezetőkről derül ki, hogy gazemberek, s egyre kétségesebb, hogy unokáink, dédunokáink élhetnek-e tovább ezen a földön. Ha legalább hihetnem, hogy ilyesmi csak valahol messze történhet, bennünket közvetlenül! nem is érint! Sajnos azonban ezzel sem nyugtatgat, hatom magam. Az Oxigén ci- mű környezetvédelmi műsornak rendszeres főszereplői vagyunk. Legutóbb például Apajpuszta, ahol minden idők legnagyobb környezetszennyezési botránya van kibontakozóban, Vác, vagy Monori-erdő, ahol még nagyon sokáig fertőzött marad a kutak vize. Saját lapunkból, de a rádióműsorok közül is sorolhatnék példákat tovább. De miért bosszantanám fel a kedves olvasót. Megteszi ezt helyettem például Balogh István. Ezért gyakran meg is haragszunk rá. Mert úgy érezzük. Jobb lett volna békességben tovább múlatni a perceket. Meddig is? Évekig? Évtizedekig? TÄSKARÄDIÖ. A Táskarádió a kezdet kezdetén vagány, szemtelen, fiatalos műsor volt. Az elsők közül való, amelyek elhitették velünk, hogy jogunk van kíváncsinak lenni, hogy nem kell hasraesni a hivatal képviselői előtt, hogy a politikusok nem megközelíthetetlen Istenségek, s hogy közös ügyeinkről nem csak kinyilatkoztatni, hanem ember módra beszélgetni, vitatkozni is lehet. A Táskarádió érzésem szerint az elmúlt húsz évben szinte semmit sem változott. Csak éppen a világ lett más körülötte. Vannak nála frissebbek, tájékozottabbak, közvetlenebbek, érdekesebbek. Ez a műsor ma már csak része a nagy-nagy műsorfolyamnak, amelyben itt is hallhatunk prostituáltakról, másként gondolkodóikról. a tőkés világ érdekességeiről. Ennyi. A Táskarádió velünk együtt megöregedett. A TELEVÍZIÓRÓL szólt a rádió népszerű. Hívja a 388- 378-as telefonszámot című műsora. Szilágyi János a tv két új programigazgatóját, Wisinger Istvánt és Horváth Jánost faggatta terveikről, a korszerű műsorkészítés rejtelmeiről. Szerencsésnek tartok minden ilyen és hasonló vállalkozást, hiszen balgaság lenne nem tudomást venni arról, hogy nálunk is felnőtt, vezető tömegkommunikációs hátaién a további térnyeréshez. Meglepetést kelt Sisa József tűzzománcaival, Győrfi Sándor, Finta Sándor, Szabó László, Simon Ferenc, Máté György szobraival. Minden arc a személyiség és a kor dokumentuma. Az egyiptomi és a görög művészetben az általánosító stilizá- ció uralkodott. A római port- részóbrászat szorgalmazta először az egyedi jegyeket. Napjainkban a képen, rajzon, szoborban megörökített portré egyszerre törekszik arra, hegy benne felismerhető legyen az ember és a történelem. Szabó Júlia él ezzel a lehetőséggel. Mindenekelőtt azzal, hogy rendelkezik a rajztudás elengedhetetlen eszközével. Ennek birtokában a fiatal arc által a fiatalság a valóság tükre, az adott formában maga a lelkűiét. Losonci Miklós ■ RÁDIÓFIGYELŐ M lommá lett a televízió, gyorsaságban aligha vehetjük fel a versenyt a rádióval, míg sokadmagammal továbbra is vallom, hogy jó újságokra továbbra is szükség van, talán nagyobb is, mint eddig. S hiszem, hogy „a szó elszáll, az írás megmarad” elve alapján az újság gondolkodó, demokratikus társadalomban megtarthatja pozícióit. De nem tehet úgy, mintha továbbra is övé lenne a politikai véleményformálás monopóliuma. Nemcsak együtt kell élnie, de együtt is kell gondolkodnia tv-vel, rádióval. Mert ugyanarról beszélünk, hogy hasonló kérdésekre keressük a választ, csak ai gondolat jelenik meg más formában. Ezért örültem például annak, hogy e kérdésben hasonlóan vélekedik a TV 2-es stábja, s furcsállo'ttam, hogy az elmúlt hetekben, az egres programban jó néhányszor hall- lottam arról tanácsokat, miként lehet megszabadulni az újság-előfizetéstől. Éppen Wisinger István mondta a műsorok átfedéseit panaszoló telefonok kapcsán, hogy nálunk az emberek — mert mindig helyettük, s nélkülük döntöttek — még a műsorok között se akarnak választani. Tulajdonképpen idegesek lesznek ettől a nagy pluralizmustól. Wisingemek mélységesein igaza van, magam is egyetértek vele. S hiszem. hogy e gondolat nem csak két televíziós csatornára, de tévére, rádióra, újságra egyaránt igaz. Csuláls András Új szakszervezeti folyóirat Megjelenik a Jelző Jelző címmel új elméleti, társadalom- és szakszervezetpolitikai folyóiratot indít útjára a jövő héten a Népszava Kiadó Vállalat. A 72 oldalas, havonta megjelenő kiadvány elsősorban a szakszervezeti aktivistáknak és tisztség- viselőknek készül, de — a kiadó szándéka szerint — hasznos lehet mindazok számára, akiket foglalkoztatnak az életés munkakörülményekkel összefüggő kérdések. Kárpáti Sándor, a lap felelős szerkesztője a Fészek Művészklubban kedden tartott sajtótájékoztatón hangoztatta: a szakszervezetek gyökeres átalakításának fontos tényezője az elméleti munka színvonalának emelése, a nyilvánosság. a mozgalom sajtójának megújítása. Terepgyakorlat kilenc megyében Úton a társadalomkutatók A már hosszú évek óta hagyományossá vált módon az idén is megszervezi az Eötvös Loránd Tudományegyetem felsőoktatási művelődés-közéleti tanácsadó szolgálata a társadalomkutató terepgyakorlatot. Az ezúttal már a harmincas sorszámot viselő rendezvényen ebben az évben ötven gyakorlóhelyen kétszázötvenen Vesznek részt. Feb- ruál 1. és 12. között Budapestet és az északi országrész kilenc megyéjét keresik fed a kutatók, Pest megyén kívül Vas, Veszprém, Győr-Sopron, Komárom, Fejér, Nógrád, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén településeit. A szervezők célja kettős: egyrészt a résztvevők terep- és valóságismeretét kívánják bővíteni, másrészt elősegíteni a különféle szakmák képviselőinek együttműködését. A szolgálat 1989-es nyitott egyetemének nem ez a program az egyetlen eseménye. Ugyancsak februárban, 8. és 11. között kerül sor a fővárosban az egyetemközi együttműködési fórumra. Az év második felében pedig a művelődéstörténeti nyári egyetem hallgatói gyűlnek ösz- sze Tiszadobon. Az önkéntes egyetemisták július 1-jétől 14-ig Kelet-Magyarországot járhatják be, illetve három határon túli területet is felkereshetnek: Kárpátalját, Kelet- Szlovákiát és Dél-Lengyelor- szágot. A nyári szemeszter fő témája: Szellemi örökségünk, helyünk Európában. A nemzetközi tagozattal bővített rendezvény hallgatói közé 120 egyetemista és pályakezdő értelmiségi kerülhet. Végül ugyancsak a tanácsadó szolgálat indítja el júliusban a Hegyközben szociográfiai, illette augusztusban Esztergomban régészeti értékmentő akcióját. Pest Megyei \ A balfácán bankrabló és a balek túsz: Pierre Richard és Gérard Depardieu kettőse újra a mozikban! NÉGYBALKEZES Színes szinkronizált francia filmvígjáték Rendezte: Francis Veber Január! bemutatók: Cegléd, Szabadság — 19-étőT 22-éig Naggy kőrös, Arany János - 23-án és 24-én Abony, Szabadság - 26-án és 27-én Vác, Kultúr — 30-ától 1-jéig, Moziüzemi Vállalat
