Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-03 / 2. szám

1989. JANUÁR 3., KEDD 5 .. Az utóbbi időkben je­lentősen fokozódott annak a veszélye, hogy olyan fertőző állatbetegségek kórokozóit hur­colják be hazánkba, amelye­ket az irodalomból ugyan régóta ismernek szakembe­reink. de mégsem kerültek megállapításra, vagy olyan bántalmakét. melyeket csak néhány éve ismertek meg és tartanak nyilván. E betegségek behurcolásának veszélye foko­zódik azáltal, hogy országunk közvetlen kereskedelmi kap­csolatot létesített olyan ázsiai és afrikai országokkal, ahol a betegség kórokozói előfordul­hatnak .. Az idézet az Állategészség­ügyi Intézet tudományos fő­munkatársa. dr. Szemerédi Gyula tollából való, aki a Há­zinyúl- és prémesállat-tenyész- tök tájékoztatójában jelentette meg írását. Nos, nem a kiadványban hallottunk először a vérzések­kel járó, a kis- és nagybani tenyésztők nyúlállományát ti­zedelő vírusos megbetegedé­sekről. Különösen az év utol­só három hónapjában kaptunk jelzéseiket kistenyésztőktől, el­sősorban a ceglédi, monori, érdi. dabasi és ráckevei kör­zetből. E hírek szerint már járványméreteket öltött a fer­tőzés. Ám az ügyben az a legkel­lemetlenebb, hogy hetekig egyetlen kistenyésztő sem akadt, aki panaszai mellé ne­vét. címét is megadta volna, hogy elérhetők legyenek az állat-egészségügyi szakembe­rek által. Nemrég akadt egy kiste­nyésztő a gyömrői ifjú Kiss László személyében, aki nem titkolta el kilétét. Sőt. a kör­zeti állatorvos átvételi elis­mervényével igazolta, hogy az oltást követően nagyszámú szaporulat elhullásából mintát küldtek vizsgálatra az Orszá­gos Állategészségügyi Intézet­be. A vizsgálatról írásos tájé­koztatást kapott a kistenyész­tő, amelyben leírta az Orszá­gos Állategészségügyi Intézet, hogy a tetemekben vírusos eredetű fertőzés nem volt megállapítható, az alom pusz­tulását Valószínűleg a nitrátos itatóvíz okozta. Az ügyben megkerestük a Pest Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állo­más igazgatóhelyettesét, dr. Magyari Istvánt. A föállator- vos a következő tájékoztatást adta: — Munkatársaim a napok­ban személyesen keresték meg Kiss Lászlót, megnézték a 700-as nyúlállományát. de megállapításuk szerint csak néhány almot érintett az el­hullás. tehát nem volt szá­mottevő a veszteség. S mert az elhullásban a vizsgálati eredmények szerint nem ját­szott szerepet az oltócsoport munkája, sem az oltóanyag, fölvették a kapcsolatot a Köjál körzeti munkatársaival, hogy vizsgálják meg o vezetékes ivóvíz nitráttartalmát. — Egyébként a védőoltások­kal kapcsolatban szolgálatunk­hoz eddig egyetlen panaszos bejelentés sem érkezett. S ki­jelenthetem. hogy Pest megyé­ben nincs a vírus okozta vér­zéses megbetegedésből eredő járvány. Nagykáta és Monor körzetében nemrégen fejez­tük be a nyúlállományok le- oltását. s a megye északi ré­szében ez már korábban meg­történt. — Mi okozhatta a kiste- nyésztök pánikhangulatát? — Nyilvánvalóan az idegen­kedés. Mert az állattenyésztők nem szeretik a kívülről jövő­ket. félnek a betegségek be- hurcolásától. A megyei főállatorvos sze­rint. ha valahol mégis felüti fejét a fertőzés, s az Országos Állategészségügyi Intézet an­nak tényét igazolja vizsgála­taival. akkor teljes állami kár­talanítás mellett megsemmisí­tik a beteg állományt. Már csak ezért is értelmetlen és veszélyes, ha adott esetben tit­kolóznak a kistenyésztők! Aszódi László Antal Konszignációs raktárak Autóalkatrészek Évek óta egy helyben topog az autóaiKaties>z-ellatas, számot­tevő javulás az Klen sem vár­ható. al alkatrészellátás javításának egyik módja a konszignációs raKtarak létrehozása. Néhány ilyen már működik is. Két eve szolgálja ki az autósokat a Da­cia alkatrészek raktára, s bár továbbra is vannak problémák az utánpótlással, már erezhető a javulás. Tárgyalásokat kezdtek nasonló alkati eszraktarak létesí­téséről a többi szocialista part­nerrel, a szovjet, lengyel és csenszlovák autógyárakkal. Ez a magyar autósok számára kedve­ző, mert így elvileg azonnal megkaphatják a szükséges al­katrészt, a partnereknek azonban már korántsem ilyen előnyös az üzlet, hiszen őket terheli a kész­let értéké. Az alkatrészellátás javítását szolgálja a hazai gyártás meg­szervezése. Erre már történtek si­keres kezdeményezések. Főleg kisebb vállalatok és szövetkeze­tek kapcsolódtak be az alkatré­szek eioalntásába, több cég az Autóker, illetve a Kereskedelmi Minisztérium „Vevők vagyunk, gyártót keresünk** akcióinak eredményeként. Magyarország a nemzetközi ösz- szehasonlítások szerint is túl sok alkatrészt használ fel gépjármű- állományának üzemeltetéséhez; a pazarlás gazdasági kára csak mil­liókkal mérhető. Ennek oka, hogy általában nem javítják az alkat­részeket — részelemek híján —, hanem cserélik. Ez pedig jelen­tősen megdrágítja az amúgy sem olcsó gépkocsi-üzemeltetést, mind a lakosság, mind a közületek számára. Különböző részelemek gyártására és forgalmazására fo­gott össze a Bakony Müvek és az Autóker: Budapesten a Ráday utcában közös márkaboltot nyi­tottak, ahol az értékesebb alkat­részek sűrűn meghibásodó egy­ségeit árusítják. Személy- és teherfuvarozás Kisiparosok helyzete Az idén várhatóan a múlt évinél lényegesen nagyobb részt vállalnak a kisiparosok a személy- és teherfuvarozás­ban. mivel január 1-jétől ked­vezően változott a közúti szol­gáltatásokról és közúti jármű­vek üzemben tartásáról szóló jogszabály. Lehetővé vált, hogy a kisvállalkozók bekap­csolódjanak a külföldi fuvaro­zásba. az autóbusszal történő személyszállításba. A jogsza­bály már nem korlátozza, hogy a kisiparosok. vállalkozók hány személy- és tehergépko­csit üzemeltessenek. A Kisipa­rosok Országos Szervezetének véleménye szerint ugyanakkor számolni kell azzal is. hogy szigorodó szakmai követelmé­nyek miatt — a pályaalkal­massági és a helyismereti vizs­gálat. a közlekedési ismeretek rendszeresebb számonkérése — sokan ném vállalkoznak e szolgáltatásra. A kisiparosok országos érdekvédelmi, érdek- képviseleti szervezete már az elmúlt év végén megállapodott a Volán oktatási központ­jával, valamint a KIOSZ ok­tatási központtal, hogy közö­sen készítik fel a jelentkező­ket, a gyakorló és leendő kis­iparosok továbbképzésére tan­folyamokat szerveznek. Az új jogszabály szerint az egynél több gépkocsit üzemel­tető vállalkozó telephelyen kö­teles tárolni személy- vagy te­hergépkocsiját. sőt tíznél több gépjármű esetén a megfelelő műszerezettségű telephely fenntartása is követelmény. Várhatóan ennek a feltétel­nek sok kisiparos nem képes eleget tenni. A KIOSZ Orszá­gos Szervezete és a helyi, me­gyei érdekvédelmi szerveze­tek ezért együttműködési szer­ződést kívánnak kötni a fuva­rozóvállalatokkal. Keresik azokat az állami gazdaságo­kat, termelőszövetkezeteket is, amelyek megfelelő telephely­ivel rendelkeznek, van szabad javító-, szolgáltatókapacitásuk, díjazás ellenében vállalják a tehergépkocsik, az autóbuszok rendszeres tárolása mellett a számlázást, a pénzforgalom le­bonyolítását is. Az első ilyen típusú megállapodást a Szövauttal hozzák létre ja­nuárban. Pelyvát szórt a haragos vőlegény Régi mesterségek Kékén A kókai láp sok ezer ember életét mentette meg a közép­korban. Ellenségtől tarva, a csakis általuk ismert csapá­sokon ezen át menekült a la­kosság a Felső-hegyre. Mára nagyjából-egészéből csak az emléke maradt a lápnak, a mérges gőzök kipárolgásának, az éjszakánként kék reme­géssel riogató lidérceknek. Bár. mint mondják, kiadó- sabb eső esetén a templom mögötti területen szárazon alig lábalhat át az ember ma sem. A községben ma 4050-en él­nek, de Kovács Lajos tanács­elnök még emlékszik arra az időre, amikor ötezernél is töb­ben lakták a házakat. Módos­nak éppen nem voltak mond­hatóak a zsúpos, vert falú épületek, de hát maguk a la­kók sem tartoztak a gazda­gabb réteghez. Jobbágy le­származottak találtak itt bol­dogulást, akik állattenyész­téssel foglalkoztak. A juh- nyájak emlékét őrzi még ma is az egyes családok neve előtt a Birgés jelző, a lencse­termelésre utal a Lencsés ra­gadványnév. A kenderter­mesztés is nagy múltra tekint vissza, az asszonyok maguk készítették az eszközöket, be­leértve a szövőszéket is. Ma már csak a durvább minősé­gű, úgynevezett hamvasakat szövik, s némely rongyszőnye­get. A hamvasokat batyúzás- nál, piacozásnál még ma is használják. — Nem volt ez sohasem gazdag falu, annak ellenére, hogy szorgalmas nép lakta — mondja a tanácselnök, aki született kókai, s még sosem gondolt arra, hogy elhagyja a faluját —, a háború előtt, mondják, még annyit sem termett a föld, hogy a kisebb családokat eltartsa, így a fér­fiak gyalog indultak a főyá- rosba, kulimunkát vállaltak a kőművesek mellett, s csak he­tenként egyszer jöttek haza. Összekuporodtak Az enyhe télben kellemes a falu utcáit járni. Megnézem a régi malmot, ezt olasz ha­difoglyok építették 1918-ban, a plébániát, melyet Ybl Miklós neve fémjelez, eláb- rándozok a Temető utca, a Homok utca régi épületei előtt. A tanácsháza már 1936- ban is állt, a kicsi előkertben most madárberkenye piroslik, s némely fagyai. Az iskola hajdan lóistálló volt, átalakí­tott négy termében tanultak a gyerekek. Ma már korszerű intézmény, tavaly bővítették, s tervezik, hogy a tornaszo­ba helyett mindenféle sportra alkalmas nagy termet is épí­tenek. Külföldre készülnek a tűfestett szőnyegek (Hancsovszki János felvétele) C sak ritkán fordult elő, hogy regge­lente ne ő lépett volna be elsőnek a csarnok szürkére mázolt ajtaján. Ilyenkor felkapcsolta a világítást, gyors pillantást vetett a munkapadok felé és lassan beballagott az irodájá­ba. így volt ez már tíz esztendeje. Pon­tosan azóta, hogy művezető lett, s ez­zel együtt a nyakába vette mindazt, ami ezzel a munkakörrel járt. Az esztendő utolsó munkanapján is elsőként érkezett. Megszokott mozdu­lattal nyúlt a bejárati ajtó mellett lé­vő kapcsolóhoz. Halk kattanások, há­romszor egymás után, s máris fényár­ban úszott minden, a kopott munka­asztalok, a szekrények, amelyek a me­szelt fal mellett álltak. A terem végé­ben oszlopos fúrógépek sorakoztak, szinte farkasszemet nézve az üzemrész főnökével. A művezető nem volt szen­timentális, de most kicsit hevesebben dobogott a szíve, mint máskor. Eszé­be jutott, hogy délután, amikor befe­jeződik a műszak, ö is búcsút vesz a gyártól. A személyi igazolványába majd azt. fogják beírni, hogy nyug­díjas. Holnaptól már senki sem mond­ja, hogy főnök, ezt így vagy úgy kel­lene csinálni. Nem lesznek felettesei, akik csak kérni és követelni tudnak, de ha neki vannak gondjai; akkor azt oldja meg ő. Általában meg is oldot­ta. Csakhogy nem volt könnyű. Hiszen egyetlen munkanap sem azonos a ko­rábbival. Csak látszólag múlik úgy el az idő, hogy semmi különös esemény sem történik. Mindenki dolgozik, nin­csenek kérések, panaszok, viták. Bonyolult dolgok ezek, gondolta a művezető, s közben elindult a munka- padok közölt. Cigarettát vett elő. Rá­Búcsú(?) gyújtott. Ahogy lassan kifújta a füs­töt, az jutott eszébe, hogy délután, ha majd kilép a csarnokból, véglegesen búcsút mond ennek az üzemnek. So­ha többé nem fog ide belépni. Ha már minden rendben lesz, s véget ér a nyugdíjazással járó hercehurca, a gyá­rat is messzire elkerüli. Nem mintha nem szeretné ezt a helyet... Huszonöt esztendőt töltött itt el, s ebből egy év­tizedet főnökként. De ez már nem ugyanaz .. Látta ő elégszer, hogy a régi szakikkal hogyan beszélnek a fia­talok. Legalábbis néhányuk ... Tavaly például, amikor az öreg Szabó Jóska meglátogatta őket a nyugdíjas-találko­zó után... Kiss Feri, igaz csak vicc­ből, de olyanokat mondott neki. hogy arra nem is jó gondolni. Pedig az öreg, amikor még itt volt csoportvezető, sokszor megvédte Ferit Sjnasem hagy­ta ki a fizetésemelésből, jutalmat is rendszeresen kiharcolt neki, a legjobb munkákat bízta rá. Persze biztos, hogy Feri nem rosszból tette, amit tett, de azért mégis. Mi is történt? ö már csak annyit tud, hogy Feri odavitte az egykori cso­portvezetőt az egyik munkaasztalhoz, leültette, aztán jó hangosan rászólt, mi­közben egy csavarhúzót nyomott a markába: „Ha már itt vagy, öreg, jó lenne, ha dolgoznál is egy kicsit ne­künk. En ugyanis már unom, hogy ne­kem kell eltartanom ezt a sok unat­kozó nyugdíjast, mint amilyen te is vagy...” Szabó Jóska felállt s csak annyit mondott: „Sosem kérnék tö­led ilyesmit, Ferikém.,, Megdolgoz­tam én mindenért.. Ostobaság az egész. Egyszer majd Feri is nyugdíjas lesz... Tán vagy ti­zenöt, húsz év múlva. Gyorsan el fog repülni az az idő, gondolta a műveze­tő. A munkapadok között a sarokban lévő kézmosó felé indult. Megnyitotta a csapot. Tenyerét a vízcsap alá tar­totta, majd ivott pár kortyot Elzárta a csapot, de egy vékony vízsugár ma­kacsul a mosdó felé tört. Ismét a csaphoz nyúlt, de az erőteljesebb moz­dulat nem hozott eredményt. „Tessék, még azt sem tudtam elérni, hogy leg­alább ezt kicseréltessem”, gondolta. Megfordult és az iroda felé indult. A munkapadoknál ismét megállt és gon­dolatban sorra vette az ott dolgozókat. Szerette ezt az üzemet, de csak az em­berekkel együtt. Senkivel sem volt itt rossz viszonyban, s ha nem is tudta, de érezte, hogy a beosztottjai kedve­lik. Pedig néha, ha a körülmények úgy hozták, szigorúnak is kellett lennie. Nem azért, hogy tiszteljék vagy elis­merjék ... Nem, arra neki nem volt szüksége. Biztos volt benne, hogy a munkások majd kis ünnepséget' szer­veznek a számára, talán még ajándék­kal is meglepik. Ez lesz a legnehezebb időszak, gondolta a művezető. Csak minél előbb túllenni az egészen ... P ersze itt senki sem tudja, hogy miért is ment el hatvanéves ko­rában nyugdíjba. Nem azért, mert már nem győzi a hajrát és nyugalmat akar. Nem! De a felesége... Az orvos meg­mondta őszintén, hogy nem lehet már rajta segíteni. Pár hónap még... Ezt a kis időt pedig vele szeretné eltölteni. Csitári János — Sok régi háznak már emléke sincs — mondja a ta­nácselnök. — A háború ugyan elkerülte Kókát, mindössze két bomba hullott a falura. Az egyik éppen a mi házunkra, a csalód fele a romok alatt halt meg. Talán ez is az oka annak, hogy sohasem akartam másutt élni. Másutt talán más? Nem tudom. A szemem előtt alakul, formálódik a falu, is­merem minden utcáját, minden családját. Látom, hogyan vá­lasztanak az emberek más éle­tet. A régi, nagy családok helyett ma már csak egy-két gyereket nevelnek, s a fiata­lok is másutt keresik a bol­dogulást. Pedig a falu képes eltarta­ni a lakóit. A helybeli szö­vetkezet három melléküzem­ága, jellegénél fogva a férfi­embereknek ad munkát, " a malom ma is működik. Vala­ha 44 iparos élt itt, ma 57-en vannak, akad köztük szűcs, ács, kőműves, üveges, szekér­fuvarozó, fodrász. A Gobelin Háziipari Szövetkezet kókai részlegében munkát találnak az asszonyok, igaz, számuk az évek során egyre csökken. 1926-ban még virágzó tevé­kenységnek számított a gobe- linezés. Gazdag urak és höl­gyek rendelésére dolgoztak, nem egy férfi is a hímzőkeret mellé ült, hogy így keresse meg a betevő falatot. Ma a malommal szembeni kicsi házban működik a go­belinszövetkezet. A súlyos, vasból készült keretet négyen is alig tudják megemelni, hét asszony görnyed most a hatal­mas, angol exportra készülő gobelinszőnyeg fölé. Gyapjú- fonallal dolgoznak, égő és lágy színekkel „festik” a mintákat. Varró Ferencné, Mária asszony 63 éves. Már tízéves korában is gobeline- zett. az idősektől lesték el a mesterfogásokat. Az asztal sarkára állították a tizenegyes petróleumlámpát, ennek volt a legnagyobb fénye, s négyen is összékuporodtak a kis sám­lin, hogy virradatig varrják a mintákat. Bundában — Már akkor sem fizették meg — mondja Mária néni. — Megélni alig lehetett be­lőle. Az ember keze elgyen­gült, a nyaka megmerevedett, a dereka macskás lett. Nem tudom, mi lesz a szövetkezet­tel. ha mi, öregek nem bírjuk már a munkát. Fiatal nem szánja el magát az ilyen „piszmogásra”, még tíz év, s feledésbe merül a kókai go­belin. A hatalmas szőnyeg egy angliai puccos szálló hallját díszíti majd. Szent borzon­gással mesélik az asszonyok, hogy a vevő, aki itt járt a minap, sáros cipővel sétált vé­gig rajta. Nekik, akik életre álmodják a gyönyörű mintá­kat. megfoghatatlan ez. Egyi­küknek sincs otthon még csak hasonló szőnyege sem, örül­nek, ha megvarrják a „jo­gost”, fáradt már a kéz és a lélek ahhoz, hogy maguk örö­mére is dolgozzanak. A Magyar utca nincs kikö­vezve, a megfagyott föld most járható. Itt lakik Kiss István szűcsmester, aki már har­mincadik éve ól a- községben. Négygenerációs mesterséget űz, édesapja, aki 94 eszten­dős, még ma is subás-szűcs Félegyházán, a falon függő rackasubát például tavaly készítette. Pista bácsi fia hordja, ha horgászni megy té­len a tavakra. — Jó meleg suba ez — ne­vet az idős mester — ez alatt lehet aztán igazán „subázni”, bírja a havat, a szelet, a vi­szontagságokat. Ha valamely juhász szeretné megvenni, ötvenezer forintot is kérhet­nék érte, de hol vannak már ilyen juhászok? Nehéz sofőr- bundában ballagnak a nyáj után, kell is nekik rackasuba! Nyitottabban A Kiss családban a két fiú, az egyik meny, sőt, a ti­zennyolc éves unkoka is ezt a mesterséget választotta. Pe­dig időt, fáradságot kíván a bőrök mosása, cserzése, kiké­szítése. Pista bácsi két-három napig is dolgozik egy bőrön, mire az varrásra kész. Vé­gigvezet a műhelyeken, az 580 literes motollás kádban a haspli, a fából készült la­pát forgatja a csurgatóbak­ról lekerülő bőröket. Mosás után vasalják, törik a bőrt, majd a cserzőkádba kerül. Ezután csiszolják, s kartácsol- ják, durva, és finomabb drót­kefékkel, lendületes erővel. — Megfordulunk mi Apa- jon, a lovasnapokon, sőt, a hortobágyi hídi vásárban is — büszkélkedik a mester. — Híre van a tehénbőr tarisz­nyának, a kostökzacskónak, ami a mi kezünk alól kerül ki. Magam öreg vagyok már, beteges is, de meg nem állnék. Ha abbahagynám a munkát, szögelhetnék a fejem fölé a koporsó födelét. Sejtelmes fények uralkod­nak a falu fölött, nyári vi­har előtt vonulnak ilyen nagy hasú felők az égen. Szinte hi­hetetlen, hogy decembert írunk, a dombhajlatok között szelíd párák lebegnek, a templomtorony körül galam­bok repkednek, az egyik kert­ből cinke szól: kicsitér, ki­csitér! Innen-onnan hallatszik a böllér kése alatt fölsivító ser­tés hangja. Dacára az enyhe időnek, sok helyütt disznóölés­hez készülődnek. Igaz, ma már elmarad az ilyenkor szo­kásos kántálás, s emlék már az is, hogy az eladó lány há­zát földíszítik. Mondják, ha a vőlegény megharagudott a menyasszonyra, hét-mérgében pelyvával szórta föl a ház előtt az utcát. A homokba került pelyvát nehéz volt el­takarítani, így még napok múlva is jelezte, szégyen­szemre a legény haragját. Ha élne ez a szokás, akad­na utca Kókán, ahol lázas igyekezettel söpörnék föl a kapuk előtti teret. Épülnek ugyan egymás után a köves- utak, a lakosság erre áldozza a pénzt, ezt vélik a legfon­tosabbnak. Akad azonban még utca, ahol vendégmarasz­taló a sár. A Peres-dűlő felé mély árkot szántott a földbe a sok-sok szekér. Jövőre azon­ban megépítik a tóalmási be- kötőútig az aszfaltos utat, s ezzel bekapcsolódnak a kátai körzetbe. Nem lesz ezután zsákfalu a község, nyitottabb, gyorsabb lesz az élet is. Bellér Ágnes Mi okozta a nyulak pusztulását? Értelmetlen titkolózás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents